A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2010. május 11.
F‑55/09. sz. ügy
Allan Maxwell
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Szolgálati érdekből történő kirendelés – Személyes okokkal indokolt szabadság – Szállásköltségek és iskoláztatási költségek – Kártérítési kereset – Vétkességen alapuló felelősség – Jogalap nélküli gazdagodás”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Maxwell a Bizottság arra kötelezését kéri, hogy térítse meg neki a részéről az alatt felmerült szállásköltségeket és iskoláztatási költségeket, amíg a személyes okokkal indokolt szabadsága keretében főtanácsadó volt egy nemzetközi szervezetnél.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a felperes keresetét elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A kártérítési kérelmet elutasító, a pert megelőző eljárásban hozott határozat megsemmisítése iránti kérelem – A kártérítési kérelemhez képest önálló jelleget nem mutató kérelem
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Jogalapok
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – Mérlegelési szempontok
(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
4. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Fogalom
5. Közösségi jog – Elvek – A Közösség jogalap nélküli gazdagodásának tilalma – Fogalom
1. Az intézmény kártérítési kérelmet elutasító határozata szerves részét képezi a Közszolgálati Törvényszék előtt a felelősség megállapítása iránt indított keresetet megelőző, előzetes közigazgatási eljárásnak. Következésképpen a tisztviselő által előterjesztett, megsemmisítés iránti kérelmet nem lehet a kártérítési kérelemtől elkülönítve elbírálni. Ugyanis az intézmény által a pert megelőző eljárásban képviselt álláspontot tartalmazó aktus joghatása csupán annyi, hogy lehetővé teszi a károsult félnek, hogy kártérítési kérelemmel a Közszolgálati Törvényszékhez forduljon.
(lásd a 48. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑90/95. sz., Gill kontra Bizottság ügyben 1997. december 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑471. o. és II‑1231. o.) 45. pontja; T‑77/99. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 2001. március 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑61. o. és II‑293. o.) 68. pontja; T‑209/99. sz., Hoyer kontra Bizottság ügyben 2002. december 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑243. o. és II‑1211. o.) 32. pontja.
2. Az a tisztviselő, aki a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében szereplő határidőn belül nem nyújtja be az állítólag neki sérelmet okozó aktus megsemmisítése iránti keresetet, az ezen aktussal okozott kár megtérítése iránti keresettel nem orvosolhatja ezt a mulasztást, és ezzel nem indíthat el a maga számára új keresetindítási határidőt.
(lásd a 65. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑547/93. sz., Lopes kontra Bíróság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑63. o. és II‑185. o.) 174. és 175. pontja.
3. A tisztviselők és egyéb alkalmazottak feladata, hogy az intézménynek állítólag betudható kár megtérítése iránti kérelmeikkel az általuk kifogásolt helyzetről való tudomásszerzéstől számított ésszerű határidőn belül forduljanak ezen intézményhez.
Egyébiránt a határidő ésszerű jellegét olyan szempontok figyelembevételével kell megállapítani, mint a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétje, az ügy bonyolultsága, a felek magatartására, illetve – jelzésértékűként – a Bíróság alapokmányának 46. cikkében említett, felső határnak tekintett határidőre való hivatkozás.
A tisztviselő által a kifogásolt helyzetről való tudomásszerzés és a kártérítési kérelem általa való előterjesztése között eltelt, több mint hatéves időtartam nem tekinthető ésszerűnek.
(lásd a 67. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3381. o.) 60. és 65. pontja; T‑114/08. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2009. június 26‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑53. o. és II‑B‑1‑313. o.) 25. pontja.
4. Valamely intézmény felelősségének megállapítása azt feltételezi, hogy az intézménynek felrótt magatartás jogellenességére, az állítólagos kár ténylegességére, valamint a hivatkozott magatartás és kár közötti okozati összefüggésre vonatkozó több feltétel teljesül.
Egyébiránt ahhoz, hogy az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés megállapítható legyen, főszabály szerint bizonyítani kell, hogy az elkövetett kötelességszegés és a kár között közvetlen és biztos okozati összefüggés áll fenn.
(lásd a 69. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének (EBHT 1994., I‑1981. o.) 42. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑36/93. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 1995. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑161. o. és II‑497. o.) 130. pontja; T‑45/01. sz., Sanders és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT 2004., II‑3315. o.) 149. pontja; a fent hivatkozott Eagle és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 148. pontja; T‑250/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑2‑191. o. és II‑A‑2‑1251. o.) 95. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑5/05. és F‑7/05. sz., Violetti és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. április 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑83. o. és II‑A‑1‑473. o.) 125. pontja, az ítélettel szemben T‑261/09. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.
5. A tagállamok jogában közös általános elvek szerint az a személy, akit olyan veszteség ért, amely valamely más személy vagyonát gyarapítja, anélkül hogy e gazdagodásnak bármilyen jogalapja lenne, főszabály szerint jogosult arra, hogy e veszteség erejéig a gazdagodott személytől megtérítést követeljen. Mivel a fentiek szerint meghatározott jogalap nélküli gazdagodás a tagállamok jogában közös, szerződésen kívüli kötelmet keletkeztető tényállást képez, az Európai Unió a saját vonatkozásában nem mentesülhet ugyanezen elv alkalmazása alól abban az esetben, ha valamely természetes vagy jogi személy azt kifogásolja vele szemben, hogy az ő hátrányára jogalap nélkül gazdagodott.
(lásd a 95. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑47/07. P. sz., Masdar (UK) kontra Bizottság ügyben 2008. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑9761. o.) 47. pontja.