A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2010. november 23.

F‑75/09. sz. ügy

Fritz Harald Wenig

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Tisztviselők – Segítségnyújtás iránti kérelem – A jóhírnévnek és az ártatlanság vélelmének a megsértése”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben F. H. Wenig egyrészt azt kéri, hogy semmisítsék meg a Bizottság azon határozatait, amelyekben elutasította a segítségnyújtás iránti kérelmeit, másrészt kötelezzék a Bizottságot az e határozatok állítólagos jogellenességéből eredő károk megtérítésére.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a felperes keresetét elutasítja. A felperes maga viseli az összes költséget.

Összefoglaló

Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 24. cikk)

A szolgálat rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen esemény bekövetkeztekor az adminisztráció a személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdésében szereplő segítségnyújtási kötelezettség alapján köteles a kellő határozottsággal fellépni, valamint az ügy körülményei alapján szükséges gyorsasággal és gondossággal reagálni a tények megállapítása és azokból a megfelelő következtetéseknek az ügy ismeretében való levonása érdekében. E célból elegendő, ha az intézménye védelmét igénylő tisztviselő bizonyítékkezdeménnyel szolgál annak a támadásnak a valódiságáról, amely őt állítása szerint érte. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézmény feladata a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat lefolytatása.

Másrészt az intézmény segítségnyújtási kötelezettségének nem feltétele, hogy a tisztviselő segítségnyújtási kérelme alapjául szolgáló támadások jogellenességét előzetesen megállapítsák. Az ilyen feltétel egyébiránt ellentétes lenne magával a segítségnyújtási kérelem tárgyával abban a – gyakran előforduló – esetben, amikor a kérelmet éppen azért terjesztik elő, hogy az intézmény által támogatott bírósági eljárásban ismerjék el jogellenesnek az említett támadásokat.

Mindazonáltal, jóllehet a személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdésében szereplő segítségnyújtási kötelezettség – a személyzeti szabályzatba foglalt – lényeges garanciát jelent a tisztviselő számára, amely garancia nem függ attól a feltételtől, hogy előzetesen bizonyítsák azon támadások jogellenességét, amelyek miatt a tisztviselő segítségnyújtást kért, arra is szükség van, hogy a felperes előterjessze azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján valószínűsíthető, hogy ezek a támadások a tisztviselőt beosztása vagy feladatainak ellátása miatt érték, és az alkalmazandó nemzeti jog alapján jogellenesek. Ha ugyanis ezeket a tisztviselőkkel szembeni követelményeket nem írnák elő, az adminisztráció köteles volna a tisztviselő számára segítséget nyújtani, amint a tisztviselő panaszt terjeszt elő a feladatai teljesítésével állítólag összefüggő tények miatt, függetlenül ezen tények természetétől, a panasz komolyságától vagy eredményességének valószínűségétől.

Ezenkívül az adminisztráció még akkor sem kötelezhető arra, hogy segítséget nyújtson a konkrét és releváns bizonyítékok alapján szakmai kötelezettségei súlyos megszegésével gyanúsított, és emiatt fegyelmi eljárás alá vonható tisztviselőnek, ha ezen kötelezettségszegésre harmadik személyek jogellenes támadásai miatt került sor.

(lásd a 46–49. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 15. és 16. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑115/05. sz., Vienne és társai kontra Parlament ügyben 2007. január 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑9. o. és II‑A‑1‑47. o.) 51. pontja.