A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2019. május 15.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Állami támogatások – Az »államok által vagy állami forrásból nyújtott támogatás« fogalma – A villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatások szolgáltatóinak ellentételezésére irányuló intézkedések – A »tagállamok közötti kereskedelmet érintő« és »a versenyt torzító vagy azzal fenyegető támogatások« fogalma – A »szelektív előny« fogalma – Általános gazdasági érdekű szolgáltatás – A közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével járó költségek ellentételezése”
A C‑706/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) a Bírósághoz 2017. december 18‑án érkezett, 2017. december 7‑i határozatával terjesztett elő
az AB „Achema”,
az AB „Orlen Lietuva”,
az AB „Lifosa”
és
a Valstybinė kainų ir energetikos kontrolės komisija (VKEKK)
között,
a Lietuvos Respublikos energetikos ministerija,
az UAB „Baltpool”
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: M. Vilaras tanácselnök (előadó), K. Jürimäe, D. Šváby, S. Rodin és N. Piçarra bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: M. Aleksejev egységvezető,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. november 6‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az AB „Achema”, az AB „Orlen Lietuva” és az AB „Lifosa” képviseletében G. Balčiūnas és V. Radvila advokatai, E. Righini és G. Catti De Gasperi avvocati, valamint C. Cluzel avocate,
– az UAB „Baltpool” képviseletében A. Smaliukas és E. Junčienė,
– a litván kormány képviseletében R. Krasuckaitė, D. Stepanienė, R. Dzikovič és D. Kriaučiūnas, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében P. Němečková, D. Recchia és A. Steiblytė, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2019. január 17‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elsődlegesen az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az egyfelől az AB „Achema”, az AB „Orlen Lietuva” és az AB „Lifosa”, másfelől pedig a Valstybinė kainų ir energetikos kontrolės komisija (az energiaárakkal és energiaszabályozással foglalkozó nemzeti bizottság, a továbbiakban: energiaügyi bizottság) között folyamatban lévő azon jogvita keretében terjesztették elő, amelynek tárgyát a közérdekű szolgáltatásokra és a díjszabásaikra rendelt alapok összegének a 2014. évre történő meghatározása tárgyában az energiaügyi bizottság által 2013. október 11‑én hozott O3‑442. sz. határozat (a továbbiakban: vitatott határozat) képezi.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.) (46) és (50 preambulumbekezdésének szövege a következő:
„(46) A közszolgáltatási kötelezettségek tiszteletben tartása ennek az irányelvnek az egyik alapvető követelménye, és fontos, hogy ez az irányelv megállapítsa azokat a minden tagállam által tiszteletben tartandó közös minimális normákat, amelyek tekintetbe veszik a fogyasztóvédelmi célokat, az ellátás biztonságát, a környezetvédelmet és a verseny azonos szintjét minden tagállamban. Fontos, hogy a közszolgáltatási kötelezettségeket nemzeti szinten lehessen értelmezni az adott országokra jellemző körülmények és a közösségi jog tekintetbevételével.
[…]
(50) A közszolgáltatási követelményeket, ideértve az univerzális [helyesen: egyetemes] szolgáltatással kapcsolatos követelményeket is, és a belőlük eredő közös minimális normákat tovább kell szilárdítani, hogy minden fogyasztó – különösen a védelemre szorulók – biztosan részesüljön a verseny előnyeiből és a tisztességes árakból. A közszolgáltatási követelményeket nemzeti alapon kell meghatározni, a nemzeti körülmények figyelembevételével; ugyanakkor a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a közösségi jogot. […]”
4 A 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:
„A[z EUM‑]Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek – különös tekintettel annak [106.] cikkére – teljes tiszteletben tartásával a tagállamok a villamosenergia‑ágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra – az ellátás biztonságát is beleértve –, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre – beleértve az energiahatékonyságot, a megújuló forrásokból származó energiákat és az éghajlat védelmét – vonatkoznak. Ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatónak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, továbbá a közösségi villamosenergia‑ipari vállalkozások számára garantálniuk kell, hogy a nemzeti fogyasztókhoz egyenlő módon hozzáférjenek. Az ellátás biztonsága, az energiahatékonysági/keresletoldali szabályozás és a környezetvédelmi, valamint a megújuló forrásokból származó energiára irányuló célok teljesítése vonatkozásában – ahogy arra ez a bekezdés is hivatkozik – a tagállamok hosszú távú tervezést vezethetnek be, figyelembe véve annak lehetőségét, hogy harmadik fél is kérhet hozzáférést a rendszerhez.”
A litván jog
A villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatásokra vonatkozó szabályozás
5 A 2000. július 20‑i Lietuvos Respublikos Elektros energetikos įstatymas Nr. VIII‑1881 (a villamos energiáról szóló VIII‑1881. sz. törvény) (Žin., 2000., 66–1984. sz., a 2012. január 17‑i IX‑1919. sz. törvényből következő változata szerint, a továbbiakban: a villamos energiáról szóló törvény) 2. cikkének (51) bekezdése a „villamosenergia‑ágazatbeli közérdeket” az ezen ágazaton belüli olyan cselekményként vagy az attól való tartózkodásként határozza meg, amely közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódik az energia és/vagy a közbiztonság területén az állam biztonságához, a villamosenergia‑hálózat működésének biztonságához, az említett ágazat által a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások mérsékléséhez, az energiaforrások diverzifikációjához és ugyanezen ágazatnak a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos, e törvényben meghatározott egyéb célkitűzéseihez.
6 A villamos energiáról szóló törvény 2. cikkének (52) bekezdése egyrészt akként rendelkezik, hogy a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatások (a továbbiakban: VÁKSZ) a vállalkozások által nyújtott szolgáltatások, másrészt pedig, hogy a litván kormány vagy az általa erre felhatalmazott hatóság az e törvény 74. cikkében meghatározott általános követelményekkel és az ezen ágazatbeli közérdekkel összhangban összeállítja e szolgáltatások jegyzékét, továbbá meghatározza a szolgáltatókat és az említett szolgáltatások nyújtásának szabályait.
7 Az említett törvény 74. cikke az (1) bekezdésében meghatározza a VÁKSZ‑hoz kapcsolható tevékenységeket vagy az azoktól való tartózkodásokat, a (2) bekezdésében pedig a litván kormányra bízza a VÁKSZ jegyzékének összeállítását és az e szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályok meghatározását.
8 Ugyanezen törvény 74. cikkének (4) bekezdése akként rendelkezik, hogy a litván kormány vagy az általa erre felhatalmazott hatóság kötelezheti a piaci szereplőket a VÁKSZ nyújtására, azzal a feltétellel, hogy e piaci szereplők között a jogaik vagy kötelezettségeik tekintetében nem lehet hátrányos megkülönböztetést alkalmazni.
9 A villamos energiáról szóló törvény 74. cikke alapján elfogadták a 2012. július 18‑i Lietuvos Respublikos Vyriausybės nutarimas Nr. 916 „Dėl viešuosius interesus atitinkančių paslaugų elektros energetikos sektoriuje teikimo tvarkos aprašo patvirtinimo” jogszabályt (a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályok ismertetésének jóváhagyásáról szóló 916. sz. kormányrendelet) (Žin., 2012., 88‑4609. sz., a 2013. december 18‑i 1216. sz. rendeletből következő változata szerint, a továbbiakban: 916. sz. kormányrendelet).
10 Az e kormányrendelethez mellékelt ismertetés 7.–7.6 pontja szerint:
„7. A közérdekű szolgáltatások között szerepelnek:
7.1 a villamos energia megújuló energiaforrásokból történő előállítása és annak kiegyenlítése;
7.2 a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia előállítása kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelő létesítményekben, amennyiben e létesítmények távhőrendszerekhez szolgáltatnak hőt, és a primer energiának a kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelés által megtakarított mennyisége hatékonynak tekinthető;
7.3 kijelölt villamos erőművekben történő termelés, amely arra irányul, hogy biztosítsa a villamosenergia‑ellátás biztonságát;
7.4 azon kijelölt villamos erőművek kapacitástartalékainak fenntartása, amelyek tevékenysége szükséges a nemzeti energiabiztonság biztosításához;
7.5 az energiahálózat biztonságának és megbízhatóságának vagy az állam energiafüggetlenségének biztosítása szempontjából stratégiai jelentőségű villamosenergia‑termelési kapacitások fejlesztése;
7.6 más tagállamok villamosenergia‑hálózataival való összeköttetések kialakítása és (vagy) a litván villamosenergia‑hálózat és más tagállamok villamosenergia‑hálózatainak összekapcsolása útján olyan stratégiai jelentőségű projektek megvalósítása a villamosenergia‑ágazatban, amelyek az energiabiztonság növelésére irányulnak.”
11 Az említett kormányrendelethez mellékelt ismertetés 8.–8.3 pontja szerint:
„8. A közérdekű szolgáltatásokat a következő személyek nyújtják:
8.1 a megújuló energiaforrásokból származó villamos energiát előállító […] villamosenergia‑termelők;
8.2 azon termelők, amelyeket az állam [a mellékelt ismertetés] 7.2–7.4 pontjában említett közérdekű szolgáltatások nyújtásával bízott meg;
8.3 a nemzeti energiafüggetlenségi stratégiában, annak megvalósítási tervében vagy programjaiban és (vagy) kormányhatározatokban arra kijelölt személyek, hogy [a mellékelt ismertetés] 7.5 és 7.6 pontjában említett közérdekű szolgáltatásokat nyújtsák.”
12 A 916. sz. kormányrendelethez mellékelt ismertetés 11. és 111. pontja így rendelkezik:
„11. A folyó év szeptember 1‑jét megelőzően a kormány az energiaügyi minisztérium javaslata alapján és az ezt követő naptári évek vonatkozásában jóváhagyja [a mellékelt ismertetés] 7.2–7.6 pontjában említett közérdekű szolgáltatásokat nyújtó személyeket, [a mellékelt ismertetés] 7.5 és 7.6 pontjában említett projekteket, valamint a közérdekű szolgáltatók vonatkozásában szubvencionált villamosenergia‑termelési mennyiséget.
111. [A mellékelt ismertetés] 7.2 pontjában említett közérdekű szolgáltatásokat az alábbiakban ismertetett szabályok szerint nyújtják.
111.1. Az állami szolgáltató – figyelembe véve azon fogyasztók villamosenergia‑szükségleteit, amelyekre az államilag szabályozott, az ezt követő naptári évre meghatározott villamosenergia‑díjszabások irányadók, valamint a szubvencionált villamosenergia‑termelésnek az állam által az ezt követő naptári évre és az érintett termelő vonatkozásában meghatározott mennyiségét – legkésőbb a folyó év november 15‑éig ajánlatot tesz [a mellékelt ismertetés] 7.2 pontjában említett közérdekű szolgáltatást nyújtó villamosenergia‑termelőknek arra, hogy az ezt követő naptári év során a fűtési idény minden egyes hónapja vonatkozásában milyen havi mennyiségű szubvencionált villamos energiát fog vásárolni, amely mennyiségeket e termelők legkésőbb a közlésüktől számított 30 napon belül megtárgyalják az állami szolgáltatóval, figyelembe véve az ezt követő évre előirányzott fűtési igényeket, valamint a villamos energia és hőenergia kapcsolt termeléséből származó villamosenergia‑termelés hatékonyságának fenntartásával kapcsolatos követelményt. A szubvencionált villamosenergia‑értékesítésről szóló, a villamosenergia‑termelők és az állami szolgáltató közötti azon szerződéseket, amelyekben meghatározzák a szubvencionált villamos energiának a fűtési idény egyes hónapjaiban megvásárolni tervezett mennyiségeit, a folyó év december 31‑ét megelőzően meg kell kötni;
[…]”
A VÁKSZ finanszírozására vonatkozó szabályozás
13 A villamos energiáról szóló törvény 74. cikkének (3) bekezdése szerint a litván kormány kijelöli a VÁKSZ‑ra rendelt alapok kezelésével és elosztásával megbízott személyt (a továbbiakban: az alapok kezelője).
14 A 2012. szeptember 19‑i Vyriausybės nutarimas Nr. 1157 „Dėl viešuosius interesus atitinkančių paslaugų elektros energetikos sektoriuje lėšų administravimo tvarkos aprašo patvirtinimo” (a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatásokra rendelt alapok kezelésére vonatkozó szabályok ismertetésének jóváhagyásáról szóló 1157. sz. kormányrendelet) (Žin., 2012., 113‑5704. sz., a 2012. december 19‑i 1537. sz. rendeletből következő változata szerint, a továbbiakban: 1157. sz. kormányrendelet) meghatározza a VÁKSZ‑ra rendelt alapok beszedésével, azok kezelésével, valamint a VÁKSZ szolgáltatói közötti elosztásával kapcsolatos szabályokat.
15 Az 1157. sz. kormányrendelet 4.6 pontja akként rendelkezik, hogy az alapok kezelőjének közvetlenül vagy közvetetten az állam által irányított jogalanynak kell lennie.
16 A 2012. november 7‑i Vyriausybės nutarimas Nr. 1338 „Dėl viešuosius interesus atitinkančių paslaugų elektros energetikos sektoriuje lėšų administratoriaus paskyrimo” jogszabállyal (a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatásokra rendelt alapok kezelőjének kijelöléséről szóló 1338. sz. kormányrendelet) (Žin., 2012., 130–6560. szám) határozatlan időre az UAB Baltpoolt jelölték ki az alapok kezelőjeként.
17 Az általános szabályok szerint a VÁKSZ‑ra rendelt alapokat a végső villamosenergia‑fogyasztóktól az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői szedik be, amelyek átutalják azokat az alapok kezelőjének, amely a működési kiadásainak fedezetére rendelt összeg levonását követően folyósítja azokat a VÁKSZ‑szolgáltatóknak.
18 A villamos energiáról szóló törvény 9. cikke (1) bekezdésének 7. pontja alapján az energiaügyi bizottság, amely állami intézmény, meghatározza mind a VÁKSZ díjszabásainak számítási módszerét, mind pedig magukat a díjakat, amelyeket minden egyes év vonatkozásában akként állapítanak meg, hogy figyelembe veszik a VÁKSZ‑ra rendelt alapok iránti szükségletet és az ezen évre előre látható villamosenergia‑fogyasztást.
19 Az energiaügyi bizottság a 2012. szeptember 28‑i O3–279. sz. határozatával jóváhagyta a VÁKSZ díjszabási módszereit, amelyek alapján jóváhagyásra kerültek a VÁKSZ 2014. évi díjai.
20 A vitatott határozatban az energiaügyi bizottság a 2014. évre meghatározta az VÁKSZ‑szolgáltatók egyes csoportjaihoz rendelt alapok pontos összegeit, valamint a VÁKSZ‑hoz történő hozzájárulásoknak a végső fogyasztók által fizetendő díjait.
A megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelésre vonatkozó szabályozás
21 A 2011. május 12‑i Lietuvos Respublikos atsinaujinančių išteklių energetikos įstatymo Nr. XI‑1375 (a megújuló energiaforrásokról szóló XI‑1375. sz. litván törvény) (Žin., 2011., 62‑2936. szám, a 2013. január 17‑i XII‑169. sz. törvényből következő változata szerint) „A megújuló energiaforrások villamosenergia‑termelésre történő felhasználásának előmozdítása” című 20. cikkének (1)–(3) és (6) bekezdése így rendelkezik:
„(1) A megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelés és az ilyen energia kiegyenlítése közérdekű szolgáltatásnak minősül. Az állam meghatározza a jelen törvénnyel és a kormány által kialakított eljárással összhangban meghatározott rögzített díjak megfizetésére, valamint a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia értékesítésére alkalmazandó általános elveket, eljárást és feltételeket, jóváhagyva a közérdekű szolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályok ismertetését és a megújuló forrásokból történő energiatermelés előmozdítására vonatkozó szabályok ismertetését.
(2) A megújuló energiaforrásokból történő villamosenergia‑termelést a közérdekű szolgáltatásokra vonatkozóan a kormány által megállapított eljárással összhangban ösztönözni kell akként, hogy folyósítani kell az adott termelő vonatkozásában megállapított rögzített díj és a kormány által meghatározott szabályok szerint e termelő által értékesített villamos energia azon díja közötti különbséget, amely nem lehet alacsonyabb a villamos energiának az előző hónapban irányadó, [az energiaügyi bizottság] által megállapított eljárás szerint kiszámított átlagos piaci áránál.
(3) Rögzített díjak kerülnek megállapításra, a 10 kW‑nál magasabb beépített teljesítményű erőművek vonatkozásában pedig ösztönző kvóták kerülnek árverés útján odaítélésre a jelen törvény 13. cikkének (3) bekezdésében meghatározott célok megvalósítása érdekében. Az ösztönző kvótákat és az árverési régiókat, hasonlóképpen az ösztönző kvótáknak a 10 KW vagy annál alacsonyabb beépített teljesítményű erőművek közötti elosztására vonatkozó szabályokat a kormány állapítja meg és hagyja jóvá. A villamosenergia‑hálózatok regionális szintű összekapcsolása érdekében a termelők minden egyes csoportja vonatkozásában külön árverést kell tartani [az energiaügyi bizottság] által megállapított határidőn belül, de legkésőbb a termelő által az iránt előterjesztett kérelem időpontjától számított 180 napon belül, hogy a termelők adott csoportja vagy adott régió vonatkozásában árverést tartsanak. Az árverésen részt vehet minden olyan termelő, amely aláírta a jelen törvény 14. cikkének (11) bekezdése szerinti szándéklevelet, és megadta a termelő kötelezettségvállalásainak teljesítésére vonatkozó, a jelen törvény 14. cikkének (13) bekezdése szerinti biztosítékot. A rögzített díj felső határát [az energiaügyi bizottság] negyedéves időszakokra állapítja meg. Az árveréseken az a résztvevő minősül nyertesnek, amely a legalacsonyabb kívánt díjat jelölte meg, figyelembe véve, hogy adott árverési régión belül valamely termelő eszközpark legmagasabb beépített teljesítménye nem lehet több e régióban azon legmagasabb hőtermelési teljesítmény 40%‑ánál, amely összekapcsolható. […]
[…]
(6) [Az energiaügyi bizottság] legfeljebb negyedéves időszakonként értékeli a különböző megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia‑termelési kapacitások fejlődését, figyelembe véve az elmúlt naptári év során ténylegesen előállított villamos energia mennyiségét, a működő erőművek összes beépített kapacitását és a tervezett erőművek összes beépített kapacitását. A rögzített díjak legmagasabb összegeit felül kell vizsgálni a különböző megújuló energiaforrásokból származó villamosenergia‑termelési kapacitások fejlődése, valamint annak alapján, hogy e fejlődés összhangban van‑e a megújuló energiaforrások javát szolgáló nemzeti cselekvési tervben meghatározott célkitűzésekkel és feladatokkal. A rögzített díjak felülvizsgált legmagasabb összegei csak azokra a termelőkre vonatkoznak, amelyeknek az erőművei engedélyt kaptak arra, hogy az említett díjak hatálybalépésének időpontját követően villamos energiát állítsanak elő.”
22 E szabályozás értelmében egyrészt, a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia azon termelői, amelyek nyertek a megújuló energiaforrásokról szóló törvény 20. cikkének (3) bekezdése szerinti árverésen, szerződést kötnek a villamos energiát vásárló vállalkozásokkal, vagyis az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetőivel. Másrészt, e vállalkozásokat az alapok kezelője a VÁKSZ‑ra rendelt alapokból ellentételezésben részesíti a fentiek keretében megvásárolt villamos energia forgalmazásából eredő veszteségek után.
23 Az említett szabályozás értelmében a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelésének kiegyenlítése vonatkozásában az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői részéről felmerült költségeket ezen alapokból ellentételezik.
A kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelő létesítményekben történő villamosenergia‑termelésre vonatkozó szabályozás
24 A 916. sz. kormányrendelet értelmében a kapcsolt hő‑ és villamosenergia termelő létesítményekben, vagyis a villamos energiát és hőt egyaránt előállító kombinált ciklusú erőművekben termelt villamos energia VÁKSZ‑nak minősül, azzal a feltétellel, hogy e létesítmények távhőrendszerekhez szolgáltassanak hőt, továbbá hogy a kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelést hatékonynak lehessen tekinteni.
25 A 2009. november 24‑i Elektros energijos supirkimo iš bendrų šilumos ir elektros energijos gamintojų taisyklės, patvirtintos Lietuvos Respublikos energetikos ministro įsakymu Nr. 1‑219 (a litván energiaügyi miniszter 1‑219. sz. rendelete, amely jóváhagyja a kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelőktől történő villamosenergia‑vásárlás szabályait) (Žin., 2009, 140‑6160. sz.) szerint az ilyen VÁKSZ‑t nyújtani kívánó termelőknek az energiaügyi miniszterhez kell benyújtaniuk a kérelmeiket.
26 A litván kormány az energiaügyi miniszter javaslata alapján jóváhagyja az ezt követő naptári évre ilyen VÁKSZ nyújtásával megbízott vállalkozások jegyzékét, és meghatározza az ennek keretében előállított villamos energia legnagyobb mennyiségét.
27 Ezt követően az állami villamosenergia‑szolgáltató az ezt követő naptári évre ajánlatot tesz az e VÁKSZ‑t nyújtó villamosenergia‑termelőknek, és megtárgyalja velük a megvásárolt villamos energia havi mennyiségeit, azzal, hogy a kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelő létesítményekben VÁKSZ‑ként előállított villamos energia vásárlásáról szóló szerződéseket a folyó év december 31. előtt alá kell írni. E szerződések értelmében a VÁKSZ‑szolgáltatók olyan ellentételezésben részesülnek az általuk előállított és a villamosenergia‑hálózatokon keresztül az előirányzott mennyiség túllépése nélkül szolgáltatott villamos energia után, amelyet az alapok kezelője közvetlenül folyósít nekik.
A villamosenergia‑ellátás biztonságára vonatkozó szabályozás
28 A 2014. évre az AB „Lietuvos energijos gamyba” leányvállalatát, a Lietuvos Elektrinė‑t jelölték ki a villamosenergia‑ellátás biztonságára vonatkozó VÁKSZ szolgáltatójaként.
29 Az energiaügyi bizottság a Litván Köztársaság villamosenergia‑termeléséről és a Lietuvos Elektrinė által előállított villamos energia vételárának meghatározásáról szóló, 2013. november 22‑i O3–703. sz. határozatban a 2014. évre akként határozta meg e vételárat, hogy azt a változó költségeket megjelenítő rész és az állandó költségeket megjelenítő rész között osztotta fel.
A NordBalt projektre vonatkozó szabályozás
30 A 2012. június 12‑i Lietuvos Respublikos elektros energetikos sistemos integracijos į Europos elektros energetikos sistemas įstatymas Nr. XI‑2052 (a Litván Köztársaság villamosenergia‑hálózatának az európai villamosenergia‑hálózatokba történő integrálásáról szóló XI‑2052. sz. törvény) (Žin., 2012., 68‑3465. sz.) 3. cikke akként rendelkezik, hogy a litván villamosenergia‑hálózat európai villamosenergia‑hálózatokba történő teljes körű integrációjának biztosítása érdekében a Litván Köztársaság villamosenergia‑szállító hálózatának a Svéd Királyság villamosenergia‑szállító hálózatával történő összekapcsolása (a továbbiakban: NordBalt projekt) 2015‑ben kezdi meg működését.
31 E törvény 6. cikkének (3) bekezdése szerint:
„A Litván Köztársaság villamosenergia‑hálózata európai villamosenergia‑rendszerekbe történő integrációjának végrehajtását a VÁKSZ‑ra rendelt alapokból kell finanszírozni a villamos energiáról szóló törvényben megállapított eljárás szerint; ezen integráció megvalósításának részleges finanszírozása érdekében a törvényben megállapított szabályok szerint felhasználhatók európai uniós szubvenciók is, ideértve az Unió 2014 és 2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi kerete által az energetikai projektekre rendelt támogatást és (vagy) egyéb jogszerűen megszerzett forrásokat.”
32 A NordBalt projekthez kapcsolódó VÁKSZ nyújtását az AB „Litgridre”, a szállítási hálózat üzemeltetőjére bízták.
A fotovoltaikus napenergiával működő villamos erőművek üzemeltetői részére rendelt ellentételezésekre vonatkozó szabályozás
33 A 2013. január 17‑i Lietuvos Respublikos atsinaujinančių išteklių energetikos įstatymo 2, 11, 13, 14, 16, 20, 21 straipsnių pakeitimo ir papildymo įstatymo įgyvendinimo įstatymas Nr. XII–170 (a megújuló energiaforrásokról szóló törvény 2., 11., 13., 14., 16., 20. és 21. cikkének módosításáról és kiegészítéséről szóló XII‑170. sz. litván végrehajtási törvény) (Žin., 2013., 12–561. sz.) 3. cikkének (3) bekezdése szerint a VÁKSZ‑hoz kapcsolódó költségekként kell elismerni a fotovoltaikus napenergiával működő villamos erőművekre irányuló olyan projektek fejlesztésével járó kiadásokat, amelyekkel kapcsolatban a megújuló energiaforrásokból származó villamos energia termelését célzó kapacitásoknak az ilyen erőművek építése útján történő fejlesztésére irányuló engedélyeket az eredeti jogszabályban meghatározott időpontot megelőzően nem hajtották végre, illetve nem hosszabbították meg.
34 E szabályozás értelmében azon személyeknek, akik fotovoltaikus napenergiával működő villamos erőművekre irányuló olyan projekteket fejlesztettek, amelyeket kétségessé tett a 2013. évben elfogadott jogszabály‑módosítás, lehetőségük van arra, hogy a litván kormány által létrehozott ellentételezési bizottságtól kérjék azon ellentételezés összegének meghatározását, amely a 2013. február 1. előtt felmerült kiadásaik után jár nekik. Ezt az ellentételezést az alapok kezelője közvetlenül utalja át e személyeknek.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
35 Az alapeljárás felperesei Litvániában bejegyzett olyan társaságok, amelyek tevékenysége többek között abból áll, hogy kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelő létesítményeket üzemeltetnek, amelyekben az előállított villamos energiát a saját gazdasági szükségleteik kielégítése érdekében felhasználják, vagy pedig az üzemeltetési területükön működő jogi személyeknek szolgáltatják. A hiányzó villamos energiát független szolgáltatóktól vásárolják.
36 Az alapeljárásban irányadó nemzeti szabályozás értelmében az alapeljárás felperesei kötelesek viselni a VÁKSZ költségeit. A fizetendő összegeket azon villamos energia mennyiségéből kiindulva kell kiszámítani, amelyet saját maguk állítanak elő, vagy amelyet független szolgáltatóktól vásárolnak, és a saját gazdasági szükségleteik kielégítése érdekében felhasználnak.
37 A vitatott határozatban az energiaügyi bizottság a 2014. évre meghatározta a különböző VÁKSZ‑ra fordítandó alapokat, valamint az e szolgáltatásokhoz való azon hozzájárulások összegét, amelyeket a végső villamosenergia‑fogyasztók és bizonyos villamosenergia‑termelők – köztük az alapeljárás felperesei – kötelesek megfizetni.
38 Az alapeljárás felperesei 2013. november 11‑én a vitatott határozat 1.2–1.4, 1.7, 2. és 3. pontjának megsemmisítése iránti keresetet indítottak a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság, Litvánia) előtt.
39 E határozatot azon érv alapján vitatták, hogy e határozat részben jogellenes azon az alapon, hogy az a VÁKSZ‑ra vonatkozó szabályozással létrehozott olyan állami támogatási program kereteibe illeszkedik, amelyet az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével anélkül hajtottak végre, hogy azt előzetesen bejelentették volna az Európai Bizottságnak. Másfelől úgy vélik, hogy a hozzájárulások összege túlzottan magas és jogellenes.
40 2016. február 9‑i ítéletében a Vilniaus apygardos administracinis teismas (vilniusi megyei közigazgatási bíróság) elutasította az alapeljárás felpereseinek keresetét.
41 2016. február 23‑án e felperesek a 2016. február 9‑i ítélet megsemmisítése iránti kérelmet terjesztettek a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) elé, és kérték azt is, hogy határozzon az első fokon előterjesztett kereseteikről. Ezenkívül kérelmeket terjesztettek elő a Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának az EUMSZ 267. cikk alapján történő kezdeményezése iránt.
42 Az alapeljárás alperese, vagyis az energiaügyi bizottság, valamint az érintett harmadik személyek, vagyis a Lietuvos Respublikos energetikos ministerija (a litván energiaügyi minisztérium) és a Baltpool az alapeljárás felperesei által előterjesztett kérelem elutasítását kérték.
43 E kontextusban a kérdést előterjesztő bíróság által felvetett kérdések arra vonatkoznak, hogy a VÁKSZ és azok finanszírozásának bizonyos elemeit az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak kell‑e tekinteni. E kérdések különösen az e rendelkezés szerinti „állami források” fogalmára és a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletből (C‑280/00, EU:C:2003:415) eredő feltételekre vonatkoznak.
44 E körülmények között a Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia legfelsőbb közigazgatási bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„Az [EUMSZ 107. cikk] (1) bekezdése alkalmazásában állami támogatásnak (állami támogatási programnak) tekintendő‑e a [VÁKSZ‑ra] […] és azok finanszírozására (ellentételezésére) vonatkozó – a villamos energiáról szóló törvényben, a megújuló energiaforrásokról szóló törvényben, a litván villamosenergia‑hálózatnak az európai villamosenergia‑hálózatokba történő integrálásáról szóló törvényben, a megújuló energiaforrásokról szóló törvény 2., 11., 13., 14., 16., 20. és 21. cikkének módosításáról és kiegészítéséről szóló litván végrehajtási törvényben, valamint [az e törvények] végrehajtás[á]ról szóló jogszabályokban, egyebek mellett a [VÁKSZ] nyújtására vonatkozó szabályoknak a […] 916. sz. [kormányrendelettel] jóváhagyott ismertetésében, a [VÁKSZ‑ra] rendelt alapok kezelésére vonatkozó szabályoknak [az] […] 1157. sz. [kormányrendelettel] jóváhagyott ismertetésében meghatározott – jogi keret (a továbbiakban: közérdekű szolgáltatási rendszer) 2014‑ben hatályban lévő változata vagy annak része, ideértve a következő kérdéseket is:
1) [Az alapeljárásban fennálló] körülmények között az EUMSZ 107. Cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, miszerint a [VÁKSZ‑ra rendelt alapok] állami forrásnak minősülnek?
2) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, miszerint nem tekintendő a villamosenergia‑termelőknek nyújtott, állami forrásból származó támogatásnak, ha esetleg állami forrásnak betudható pénzekből ellentételezést nyújtanak a hálózatüzemeltetők (vállalkozások) számára előírt azon kötelezettség után, hogy rögzített áron vásároljanak villamos energiát villamosenergia‑termelőktől és/vagy a villamos energiát kiegyenlítsék, valamint az e kötelezettség miatt a hálózatüzemeltetőknél felmerült veszteség után?
3) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között az alábbi támogatás úgy tekintendő, hogy szelektív és/vagy alkalmas arra, hogy a tagállamok közötti kereskedelmet érintse: stratégiai jelentőségű projektet, például a »NordBalt« projektet végrehajtó vállalkozásnak nyújtott támogatás; egy adott időszakra a villamosenergia‑ellátás biztosításával megbízott vállalkozásoknak nyújtott támogatás; személyek, például a szóban forgó fotovoltaikus napenergia‑létesítmények fejlesztőinek a piaci feltételeket tükröző és ténylegesen felmerült olyan veszteségeinek ellentételezésére irányuló támogatás, amelyek amiatt merültek fel, hogy az állam (a nemzeti jogszabályok változása miatt) nem teljesítette vállalt kötelezettségét; a vállalkozásoknak (hálózatüzemeltetőknek) azzal a célkitűzéssel biztosított támogatás, hogy ellentételezést nyújtsanak azon kötelezettségük teljesítése során felmerült tényleges veszteségeik után, hogy [VÁKSZ‑t] nyújtó villamosenergia‑termelőktől rögzített áron villamos energiát vásároljanak és a villamos energiát kiegyenlítsék?
4) Az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésével összefüggésben alkalmazott EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között a szóban forgó [VÁKSZ‑]rendszer (vagy annak egy része) úgy tekintendő, mint amely teljesíti [a] […] 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet[…] [C‑280/00, EU:C:2003:415] 88–93. pontjában meghatározott feltételeket?
5) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a jelen ügyben szereplőkhöz hasonló körülmények között a [VÁKSZ‑]rendszer (vagy annak egy része) torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első kérdésről
45 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy a VÁKSZ‑hoz hasonló közérdekű szolgáltatási rendszer finanszírozására rendelt alapok az e rendelkezés értelmében vett állami forrásoknak minősülnek.
46 Mindjárt az elején emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében az „állami támogatásnak” való minősítéshez négy feltételnek kell teljesülnie, vagyis állami beavatkozásnak vagy állami forrásból történő beavatkozásnak kell fennállnia, e beavatkozásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet, a kedvezményezett számára szelektív előnyt kell biztosítania és torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (1993. március 17‑i Sloman Neptun ítélet, C‑72/91 és C‑73/91, EU:C:1993:97, 18. pont; 2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 15. pont; 2017. szeptember 13‑i ENEA‑ítélet, C‑329/15, EU:C:2017:671, 17. pont).
47 Emlékeztetni kell arra is, hogy ahhoz, hogy az előnyök az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében „támogatásnak” minősüljenek, egyrészről közvetlenül vagy közvetve állami forrásból kell származniuk, másrészről az államnak betudhatónak kell lenniük (2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 16. pont; 2017. szeptember 13‑i ENEA‑ítélet, C‑329/15, EU:C:2017:671, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Először is, az intézkedés államnak való betudhatóságának értékelése érdekében azt kell megvizsgálni, hogy a hatóságok részt vettek‑e az intézkedés meghozatalában (2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 17. pont; 2017. szeptember 13‑i ENEA‑ítélet, C‑329/15, EU:C:2017:671, 21. pont).
49 Az alapügyben – mint az kitűnik a jelen ítélet 5–34. pontjából – az állam különböző törvények és kormányrendeletek útján fogadta el mind a különböző VÁKSZ‑okat, mind pedig azok finanszírozási módját. Ezeket tehát az államnak betudhatónak kell tekinteni, amit egyébként az érdekelt felek közül senki nem vitatott.
50 Másodszor, annak eldöntése érdekében, hogy az előnyt közvetlenül vagy közvetve állami forrásokból nyújtották‑e, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésében foglalt tilalom kiterjed mind az állam által közvetlenül vagy állami forrásokból nyújtott támogatásokra, mind pedig a támogatások kezelése érdekében az állam által létrehozott vagy kijelölt köz‑ vagy magánszervezetek által nyújtott támogatásokra (1977. március 22‑i Steinike & Weinlig ítélet, 78/76, EU:C:1977:52, 21. pont; 2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 20. pont; 2017. szeptember 13‑i ENEA‑ítélet, C‑329/15, EU:C:2017:671, 23. pont).
51 Az uniós jog ugyanis nem engedheti meg, hogy pusztán az, hogy olyan önálló intézményeket hoznak létre, amelyeket a támogatások szétosztásával bíznak meg, lehetővé tegye az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megkerülését (2002. május 16‑i Franciaország kontra Bizottság ítélet, C‑482/99, EU:C:2002:294, 23. pont; 2017. november 9‑i Bizottság kontra TV2/Danmark ítélet, C‑656/15 P, EU:C:2017:836, 45. pont).
52 A Bíróság ítélkezési gyakorlatából az is kitűnik, hogy az olyan intézkedés, amely többek között energiavásárlási kötelezettségből áll, annak ellenére is a „támogatás” fogalma alá tartozhat, hogy nem jár állami források átruházásával (lásd ebben az értelemben: 2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 19. pont; 2017. szeptember 13‑i ENEA‑ítélet, C‑329/15, EU:C:2017:671, 24. pont).
53 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése ugyanis magában foglal minden olyan pénzügyi eszközt, amelyet a hatóságok ténylegesen felhasználhatnak a vállalkozások támogatására, anélkül hogy releváns lenne, hogy ezek az eszközök állandóan az állami vagyon részét képezik‑e, vagy sem. Még ha az érintett támogatási intézkedésnek megfelelő összegek nincsenek is állandó jelleggel az államkincstár birtokában, azon tény, hogy folyamatosan állami ellenőrzés alatt maradnak, és így a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak, elegendő ahhoz, hogy azok „állami forrásoknak” minősüljenek (2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 21. pont; 2017. szeptember 13‑i ENEA‑ítélet, C‑329/15, EU:C:2017:671, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
54 Közelebbről, a Bíróság megállapította, hogy az állami szabályozás által előírt kötelező hozzájárulásokból fizetett olyan alapot, amelyet ugyancsak e szabályozásnak megfelelően kezelnek és osztanak szét, az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami forrásnak lehet minősíteni, még ha azt a hatóságtól elkülönülő jogalany is kezeli (1974. július 2‑i Olaszország kontra Bizottság ítélet, 173/73, EU:C:1974:71, 35. pont; 2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 25. pont).
55 E tekintetben az minősül meghatározó körülménynek, hogy az állam az ilyen jogalanyokat állami források kezelésével bízta meg, és nem egyszerűen a saját pénzügyi forrásaikból történő vásárlás kötelezettsége terheli azokat (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑i Essent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 74. pont; 2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 30. és 35. pont; 2017. szeptember 13‑i ENEA‑ítélet, C‑329/15, EU:C:2017:671, 26. és 30. pont).
56 A jelen ügyben a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból kitűnik, hogy a VÁKSZ rendszerét a következő elemek jellemzik.
57 Mindenekelőtt, e rendszer keretében a végső fogyasztók kötelesek olyan hozzájárulást fizetni az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői részére, amely beépül a villamos energia díjába és növeli annak árát, és amelynek konkrét összegét az energiaügyi bizottság a villamos energiáról szóló törvény 9. cikke (1) bekezdésének 7. pontja értelmében az elfogyasztott kilowattórához képest határozza meg. Azok a villamosenergia‑termelők, amelyek az általuk termelt villamos energiát a saját szükségleteikre felhasználják, szintén az említett rendszer hatálya alá tartoznak, és az energiaügyi bizottság által az elfogyasztott kilowattórához képest meghatározott olyan díjat kell fizetniük, amely eltér a végső fogyasztók esetében alkalmazandó díjtól.
58 Mint az kitűnik az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, az energiaügyi bizottság e díjak meghatározásához minden egyes érintett év vonatkozásában figyelembe veszi a VÁKSZ‑ra rendelt alapok iránt ezen időszakban fennálló szükségletet, valamint az ugyanezen időszakban fogyasztani tervezett villamos energia mennyiségét.
59 Ezt követően az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői által e jogcímen beszedett összegek átutalásra kerülnek azon alapok kezelőjéhez, amelyeket – mint azt az alapeljárásban részt vevő felek és a litván kormány a tárgyalás során pontosították – az 1157. sz. kormányrendelet 4.6 pontja értelmében közvetlenül vagy közvetetten az államnak kell irányítania. Ezen összegekből az alapok kezelője köteles a VÁKSZ‑ra rendelt alapokat kiszámítani és azokat a különböző VÁKSZ‑szolgáltatók között elosztani, évente legfeljebb 500 000 litván litas (LTL) (hozzávetőleg 145 000 euró) levonása után, amely az alapok kezelőjének működési költségeit fedezi.
60 Következésképpen az alapok kezelője folyósítja ezen alapokat a különböző VÁKSZ‑szolgáltatók részére, amelyeknek a nevét a 916. sz. kormányrendelethez melléklet ismertetés 11. pontjával összhangban a litván kormány hagyja jóvá, kivéve a megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító villamosenergia‑termelők esetét, akiket az energiaügyi bizottság választ ki az ösztönző kvóták árverésre bocsátására irányuló eljárások végén.
61 E jogcímen az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői annak érdekében részesülnek a VÁKSZ‑ra rendelt alapokból, hogy ellentételezzék nekik a velük szemben előírt azon kötelezettség folytán felmerülő többletköltségeket, hogy megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát vásároljanak és azt kiegyenlítsék.
62 Végül a kérdést előterjesztő bíróság jelzi, hogy a VÁKSZ‑szolgáltatók részére folyósított alapoknak az a célja, hogy ellentételezzék az állam által a VÁKSZ keretében e szolgáltatókkal szemben támasztott kötelezettségeket.
63 Ezért a VÁKSZ rendszere egyrészt több olyan kötelezettségen alapul, amelyeket e rendszer mind a gazdasági szereplőkkel, mind pedig a végső fogyasztókkal szemben előír, másrészt pedig a VÁKSZ‑ra rendelt alapokat kezelő egyedüli szervként olyan szervezet beavatkozásán, amelyet közvetlenül vagy közvetve az állam irányít.
64 Így a VÁKSZ‑ra rendelt alapok az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői szedik be a villamos energia összes végső fogyasztójától, anélkül hogy ettől jogilag el lehetne térni. A VÁKSZ rendszere által előírt ilyen fizetési kötelezettség tehát kötelező hozzájárulás jellegét ölti. Ezenkívül az említett hálózatüzemeltetők e rendszer értelmében kötelesek a VÁKSZ‑t a különböző szolgáltatóktól megvásárolni, és nincs lehetőségük arra sem, hogy e kötelezettségnek ne vessék alá magukat.
65 Márpedig, tekintettel a jelen ítélet 54. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatra, az ilyen alapokat az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében állami forrásoknak lehet tekinteni, még ha azt a hatóságtól elkülönülő jogalanyok is kezelik.
66 Másfelől a VÁKSZ‑ra rendelt alapokat a VÁKSZ rendszere értelmében állami irányítás alatt álló olyan szervezet osztja el a VÁKSZ‑szolgáltatók között, amely a Bíróság rendelkezésére álló iratanyagból következő információk szerint ezen alapok meghatározását és rendeltetését illetően nem rendelkezik semmilyen mérlegelési jogkörrel. Ugyanis mind az 1157. sz. kormányrendelet, mind pedig az energiaügyi bizottság – amely állami szervezet – határozatai pontosan meghatározzák a VÁKSZ‑ra rendelt azon alapok kiszámításának szabályait, amelyeket a VÁKSZ‑szolgáltatók részére kell folyósítani. E körülményből az következik, hogy ezen alapoknak – mint azt a főtanácsnok is megjegyezte az indítványának 32. pontjában – az rendszerben szigorúan meghatározott utat kell követniük.
67 Következésképpen e körülmények között a VÁKSZ‑ra rendelt alapokat állami irányítás alatt állónak kell tekinteni.
68 Márpedig, mint azt a Bíróság már megállapította, a többletköltségek ellentételezésének olyan mechanizmusát, amelynek finanszírozása a villamos energia összes belföldi végső fogyasztóját terheli, és amelynek alapján az így beszedett összegeket egy közjogi jogalany felosztja és szétosztja a kedvezményben részesülő vállalkozások között a tagállami szabályozásnak megfelelően, állami beavatkozásnak vagy állami forrásból történő beavatkozásnak kell minősíteni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében (lásd ebben az értelemben: 2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 37. pont; 2014. október 22‑i Elcogás végzés, C‑275/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2314, 30. pont).
69 Ezenkívül az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzet különbözik azon helyzetektől, amelyekkel kapcsolatban a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a villamosenergia‑ellátással foglalkozó magánvállalkozásokkal szemben előírt azon kötelezettség, hogy rögzített minimálárakon vásárolják meg a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, nem tekinthető állami forrásokból történő beavatkozásnak, mivel nem jár együtt az állami forrásoknak az ilyen típusú villamos energiát termelő vállalkozásokra történő közvetlen vagy közvetett átruházásával (lásd ebben az értelemben: 2001. március 13‑i PreussenElektra ítélet, C‑379/98, EU:C:2001:160, 59. pont; 2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 34. pont).
70 Az ilyen helyzetekben ugyanis a Bíróság kiemelte, hogy a magánvállalkozásokat a szóban forgó tagállam nem hatalmazta fel arra, hogy állami forrásokat kezeljenek, hanem saját pénzügyi forrásaikból történő vásárlás kötelezettsége terhelte azokat (lásd ebben az értelemben: 2008. július 17‑i Essent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 74. pont; 2013. december 19‑i Association Vent De Colère! és társai ítélet, C‑262/12, EU:C:2013:851, 35. pont).
71 A jelen esetben egyrészt látható, hogy az alapok kezelőjét azzal bízták meg, hogy a villamos energia összes végső fogyasztójával szemben előírt, állami forrásnak minősülő kötelező hozzájárulást kezeljen, másrészt pedig, hogy az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetőivel szemben előírt, a VÁKSZ igénybevételére irányuló kötelezettséget ellentételezi a VÁKSZ‑ra rendelt alapok e gazdasági szereplőknek történő folyósítása.
72 Következésképpen az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a VÁKSZ‑hoz hasonló közérdekű szolgáltatási rendszer finanszírozására rendelt alapok az e rendelkezés értelmében vett állami forrásoknak minősülnek.
A második kérdésről
73 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy ha az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői az azon kötelezettség folytán keletkező veszteségek ellentételezése érdekében részesülnek a VÁKSZ finanszírozására rendelt alapokból, hogy a villamos energiát bizonyos villamosenergia‑termelőktől rögzített díj ellenében megvásárolják és azt kiegyenlítsék, ezen ellentételezés az e rendelkezés értelmében vett, a villamosenergia‑termelőknek nyújtott előnynek minősül.
74 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy formájától függetlenül állami támogatásnak minősül minden olyan beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekintendő, amelyben a kedvezményezett vállalkozás rendes piaci feltételek között nem részesülhetett volna (2008. július 17‑i Essent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 79. pont; 2017. június 27‑i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 65. pont).
75 Emlékeztetni kell arra is, hogy az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy a bizonyos természetes vagy jogi személyek részére közvetlenül biztosított előny közvetett előnyt képezhet, ennek következtében pedig állami támogatásnak minősülhet az olyan egyéb természetes vagy jogi személyek vonatkozásában, amelyek vállalkozások (lásd ebben az értelemben: 2002. június 13-i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C‑382/99, EU:C:2002:363, 38. pont és 60–66. pont).
76 A jelen esetben a megújuló energiaforrásokról szóló törvény 20. cikkéből kitűnik, hogy az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői mint villamosenergia‑vásárlók kötelesek a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát olyan rögzített díj ellenében megvásárolni, amely magasabb lehet az ilyen villamos energia termelői által értékesített villamos energia költségénél. Az e gazdasági szereplők részéről felmerülő veszteségek azonban olyan ellentételezésben részesülnek a VÁKSZ‑ra rendelt alapokból, amelyet az alapok kezelője folyósít.
77 Jóllehet az e veszteségek ellentételezésére rendelt összegeket az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői részére folyósítják, úgy tűnik, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelői minősülnek az ezen ellentételezési mechanizmussal járó támogatás tényleges kedvezményezettjeinek.
78 Egyrészt ugyanis az e gazdasági szereplők részéről felmerülő veszteségeknek a VÁKSZ‑ra rendelt alapok útján történő ellentételezése szervesen kapcsolódik a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőinek javára biztosított előnyhöz, mint azt a megújuló energiaforrásokról szóló törvény 20. cikkének (2) bekezdése előírja, amikor hangsúlyozza, hogy az ilyen villamosenergia‑termelést a VÁKSZ‑ra vonatkozó eljárással összhangban ösztönözni kell akként, hogy „folyósítani kell az adott termelő vonatkozásában megállapított rögzített díj és […] [az] e termelő által értékesített villamos energia […] díja közötti különbséget”. Márpedig e különbség megfelel az említett gazdasági szereplők részéről felmerülő azon többletköltségeknek vagy veszteségeknek, amelyeket a VÁKSZ‑ra rendelt alapokból ellentételeznek.
79 Másrészt, a megújuló energiaforrásokról szóló törvény egyetlen rendelkezése sem kötelezi az ilyen eredetű villamos energia termelőit arra, hogy részt vegyenek azokon az árveréseken, amelyek adott esetben lehetővé teszik majd számukra, hogy az előző pontban említett díjszabásban részesüljenek. Ilyen kontextusban az e mechanizmusban való részvételük és az ellentételezésnek az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői részére történő folyósítása azzal a hatással jár, hogy e termelők számára lehetővé teszi, hogy a piaci árnál magasabb ár ellenében értékesítsenek villamosenergia‑mennyiségeket, mindenesetre pedig jelentősebb mennyiségeket értékesítsenek.
80 Következésképpen a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ha az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői az azon kötelezettség folytán keletkező veszteségek ellentételezése érdekében részesülnek a VÁKSZ finanszírozására rendelt alapokból, hogy a villamos energiát bizonyos villamosenergia‑termelőktől rögzített díj ellenében megvásárolják és azt kiegyenlítsék, ezen ellentételezés az e rendelkezés értelmében vett, a villamosenergia‑termelőknek nyújtott előnynek minősül.
A harmadik kérdésről
81 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy a bizonyos VÁKSZ‑szolgáltatók részére rendelt alapokhoz hasonló alapokat olyanoknak kell tekinteni, mint amelyek az e rendelkezés értelmében vett szelektív előnyt biztosítanak e szolgáltatóknak, és érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet.
82 A kérdést előterjesztő bíróság a VÁKSZ‑ra rendelt alapok kedvezményezettjeinek négy kategóriáját különbözteti meg. A következőkről van szó: arról a vállalkozásról, amely a stratégiai jelentőségű NordBalt projektet megvalósítja; azon vállalkozások, amelyekre konkrét időszak vonatkozásában rábízzák a villamosenergia‑ellátás biztonságát; a fotovoltaikus napenergiával működő, az állami kötelezettségvállalások teljesítésének megtagadásával érintett létesítmények azon üzemeltetői, amelyek a ténylegesen felmerülő és a piaci feltételeknek megfelelő veszteségeik után ellentételezésben részesülnek, valamint az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői, az azon kötelezettség teljesítése során ténylegesen felmerülő veszteségek ellentételezése folytán, hogy a villamos energiát a VÁKSZ‑t nyújtó villamosenergia‑termelőktől rögzített díj ellenében megvásárolják és azt kiegyenlítsék.
83 Először is emlékeztetni kell arra, hogy formájától függetlenül támogatásnak minősül minden olyan állami beavatkozás, amely közvetlenül vagy közvetve alkalmas vállalkozások előnyben részesítésére, illetve amely olyan gazdasági előnynek tekinthető, amelyben a kedvezményezett vállalkozás rendes piaci feltételek között nem részesülhetett volna (2008. július 17‑i Essent Netwerk Noord és társai ítélet, C‑206/06, EU:C:2008:413, 79. pont; 2017. június 27‑i Congregación de Escuelas Pías Provincia Betania ítélet, C‑74/16, EU:C:2017:496, 65. pont).
84 E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az előny szelektivitására vonatkozó e feltétel értékelése során azt kell meghatározni, hogy az adott jogi szabályozás keretén belül a szóban forgó nemzeti intézkedés alkalmas‑e arra, hogy „bizonyos vállalkozások[at] vagy bizonyos áruk termelés[ét]” előnyben részesítse olyan vállalkozásokkal vagy áruk termelésével szemben, amelyek az említett szabályozás által követett célra tekintettel összehasonlítható ténybeli és jogi helyzetben vannak, és amelyek ily módon – lényegében „hátrányosan megkülönböztetőnek” minősíthető – eltérő bánásmódban részesülnek (2015. január 14‑i Eventech ítélet, C‑518/13, EU:C:2015:9, 53–55. pont; 2016. december 21‑i Bizottság kontra World Duty Free Group és társai ítélet, C‑20/15 P és C‑21/15 P, EU:C:2016:981, 54. pont).
85 A jelen ítélet 82. pontjában említett összes gazdasági szereplő részesül a VÁKSZ‑ra rendelt alapokból, amelyek jóllehet az e gazdasági szereplők részéről felmerülő többletköltségek vagy veszteségek ellentételezésére irányulnak, „állami forrásokból nyújtott szelektív előnynek” minősíthetők.
86 Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése ugyanis nem tesz különbséget az állami beavatkozás okai vagy célkitűzései szerint, hanem azt annak hatásai alapján, tehát az alkalmazott módszerektől függetlenül határozza meg (2011. november 15‑i Bizottság és Spanyolország kontra Government of Gibraltar és Egyesült Királyság ítélet, C‑106/09 P és C‑107/09 P, EU:C:2011:732, 87. pont; 2016. december 21‑i Bizottság kontra Hansestadt Lübeck ítélet, C‑524/14 P, EU:C:2016:971, 48. pont).
87 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott adatokból és az érdekeltek által a Bírósághoz benyújtott észrevételeikben kifejtett pontosításokból kitűnik, hogy a jelen ítélet 82. pontjában említett minden egyes gazdasági szereplő szelektív alapon részesül előnyben. Ugyanis, mint az kitűnik a 916. sz. kormányrendeletből, a VÁKSZ‑szabályozás előnyeiben csak bizonyos villamosenergia‑termelők részesülnek, köztük különösen azok, amelyek a villamos energiát megújuló energiaforrásokból vagy hő‑ és villamos energia kapcsolt termelése útján állítják elő, valamint azok, amelyek hozzájárulnak az ellátás biztonságához, a nemzeti energiabiztonsághoz vagy ‑függetlenséghez, a nemzeti energiahálózat biztonságához és megbízhatóságához, vagy akár az ellátás stratégiai projektjeinek megvalósításához. Ráadásul e gazdasági szereplők közül a litván kormány a 916. sz. kormányrendelethez mellékelt ismertetés 11. és 111. pontja alapján mindegyiket név szerint megjelöli a VÁKSZ‑ra rendelt alapok potenciális kedvezményezettjeként, kivéve a fotovoltaikus napenergiával működő, az állami kötelezettségvállalások teljesítésének megtagadásával érintett létesítmények üzemeltetőit.
88 A kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő ellenőrzések fenntartásával az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a bizonyos VÁKSZ‑szolgáltatóknak rendelt alapokhoz hasonló alapokat olyanoknak kell tekinteni, mint amelyek az e rendelkezés értelmében vett szelektív előnyt biztosítanak e szolgáltatóknak.
89 Másodszor, valamely nemzeti intézkedés „állami támogatásként” minősítéséhez nem azt kell bizonyítani, hogy a támogatás ténylegesen hatással van a tagállamok közötti kereskedelemre, hanem csupán azt kell megvizsgálni, hogy e támogatás alkalmas‑e arra, hogy érintse e kereskedelmet (2016. október 26‑i Orange kontra Bizottság ítélet, C‑211/15 P, EU:C:2016:798, 64. pont; 2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 29. pont).
90 Ugyanakkor a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt sérelem nem lehet pusztán hipotetikus vagy feltételezésen alapuló. Így meg kell határozni azt az okot, amelynek alapján a vizsgált intézkedés az előre látható hatásai folytán érintheti a tagállamok közötti kereskedelmet (2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
91 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság által szolgáltatott információkból és a Baltpool által a tárgyalás során előadott észrevételekből kitűnik, hogy 2014‑ben a villamos energia piacán már kereskedelmi kapcsolatok álltak fenn a Litván Köztársaság és más tagállamok között, az Észt Köztársaság és a Lett Köztársaság villamosenergia‑hálózatai közötti azon összeköttetések folytán, amelyeket a villamos energia behozatalához használtak. A litván kormány által nem vitatott ezen adatok relativizálják e kormány arra vonatkozó érvét, hogy ezen országban a villamosenergia‑piac viszonylag elszigetelt volt.
92 Ezenkívül, ha a tagállam által nyújtott támogatás valamely vállalkozás helyzetét megerősíti a tagállamok közötti kereskedelemben versenytársaival szemben, úgy kell tekinteni, hogy e támogatás érinti ezt a kereskedelmet (2006. január 10‑i Cassa di Risparmio di Firenze és társai ítélet, C‑222/04, EU:C:2006:8, 141. pont; 2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 31. pont).
93 E tekintetben nem szükséges, hogy a kedvezményezett vállalkozások saját maguk részt vegyenek a tagállamok közötti kereskedelemben. Ha ugyanis valamely tagállam támogatást nyújt vállalkozásoknak, a belső tevékenység szintje emiatt fennmaradhat vagy növekedhet, ami azzal a következménnyel jár, hogy a többi tagállamban letelepedett vállalkozásoknak az e tagállam piacára való belépési esélyei csökkennek (2015. január 14‑i Eventech ítélet, C‑518/13, EU:C:2015:9, 67. pont; 2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 32. pont).
94 Másfelől az a körülmény, hogy az energiához hasonló valamely gazdasági ágazatot uniós szinten liberalizáltak, a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt tényleges vagy potenciális hatással ruházhatja fel a támogatásokat (lásd ebben az értelemben: 2015. március 5‑i Banco Privado Português és Massa Insolvente do Banco Privado Português ítélet, C‑667/13, EU:C:2015:151, 51. pont; 2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 34. pont).
95 E tekintetben ki kell emelni, hogy a 2009/72 irányelv teljes egészében liberalizálta az Unión belüli villamosenergia‑piacot, az alapeljárás tényállásának megvalósulásáig pedig a tagállamoknak már el kellett fogadniuk az ezen irányelv átültetéséhez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket.
96 Márpedig, mivel a villamos energia határokon átnyúló kereskedelmi műveletek tárgyát képezi, a VÁKSZ‑ra rendelt alapoknak a jelen ítélet 82. pontjában említett VÁKSZ‑szolgáltatók részére történő odaítélése hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre (lásd ebben az értelemben: 2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 35. pont).
97 Ugyanakkor a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás értékelése érdekében a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a VÁKSZ‑szolgáltatóknak a jelen ítélet 82. pontjában említett minden egyes kategóriája vonatkozásában figyelembe vegye az e szolgáltatók részére rendelt alapok folyósítása révén történő ellentételezés tárgyát képező tevékenység gyakorlásának sajátosságait, annak meghatározása céljából, hogy ezen alapoknak az említett szolgáltatók részére történő folyósítása megerősítheti‑e a litván villamosenergia‑piacon fennálló helyzetüket a tagállamok közötti kereskedelemben versenytárs egyéb vállalkozásokhoz képest.
98 Következésképpen a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben a bizonyos VÁKSZ‑szolgáltatók részére rendelt alapokhoz hasonló alapokat olyanoknak kell tekinteni, mint amelyek az e rendelkezés értelmében vett szelektív előnyt biztosítanak e szolgáltatóknak, és érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet.
A negyedik kérdésről
99 Negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy a VÁKSZ rendszeréhez hasonló állami beavatkozást olyan ellentételezésnek kell tekinteni, amely a kedvezményezett vállalkozások által közszolgáltatási kötelezettségként teljesített szolgáltatásokkal szembeni, a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) értelmében vett ellenértéket képezi.
100 E tekintetben a Bíróság pontosította, hogy amennyiben az állami beavatkozás a kedvezményezett vállalkozások által közszolgáltatási kötelezettségként teljesített szolgáltatás ellenértékéül adott ellentételezésnek tekinthető oly módon, hogy e vállalkozások nem részesülnek tényleges anyagi előnyben, és így nem kerülnek e beavatkozás folytán versenytársaiknál kedvezőbb helyzetbe, úgy az ilyen beavatkozás nem tartozik az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdésének hatálya alá (2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet, C‑280/00, EU:C:2003:415, 87. pont; 2017. március 8‑i Viasat Broadcasting UK kontra Bizottság ítélet, C‑660/15 P, EU:C:2017:178, 25. pont).
101 A 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) 88–93. pontjának megfelelően ahhoz, hogy egy ilyen beavatkozás ne minősüljön „állami támogatásnak”, több feltételnek kell teljesülnie. Először is, a kedvezményezett vállalkozást ténylegesen közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtásával kell megbízni, és ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni. Másodszor, az ellentételezés kiszámításához alapul vett paramétereket objektív és átlátható módon előre meg kell határozni. Harmadszor, az ellentételezés nem haladhatja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészének vagy egy részének fedezéséhez szükséges mértéket. Negyedszer, a szükséges ellentételezés mértékét azon költségek elemzése alapján kell megállapítani, amelyek egy átlagos, jól vezetett és az előírt közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítésekor felmerülnének.
102 Az említett ítéletből eredő ítélkezési gyakorlatban megállapított feltételek tiszteletben tartásának ellenőrzése annak eldöntése céljából történik, hogy a szóban forgó intézkedéseket „állami támogatásoknak” kell‑e minősíteni, amely kérdés ugyanis megelőzi annak – esetleges – vizsgálatát, hogy egy összeegyeztethetetlen támogatás az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alapján mindazonáltal szükséges‑e a szóban forgó intézkedés kedvezményezettjére bízott feladat ellátásához (2017. március 8‑i Viasat Broadcasting UK kontra Bizottság ítélet, C‑660/15 P, EU:C:2017:178, 34. pont).
103 Ezzel szemben az említett ítélkezési gyakorlat által meghatározott feltételek akkor már nem alkalmazandók, ha megállapítást nyert, hogy valamely intézkedést „támogatásnak” kell minősíteni, különösen mivel a vállalkozás nem állja meg az átlagos, jól vezetett és az előírt közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez megfelelően felszerelt vállalkozással történő összehasonlítás próbáját, és meg kell vizsgálni, hogy e támogatás az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében igazolható‑e (2017. március 8‑i Viasat Broadcasting UK kontra Bizottság ítélet, C‑660/15 P, EU:C:2017:178, 35. pont).
104 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok – az uniós jog tiszteletben tartása mellett – jogosultak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásaik terjedelmét és megszervezését meghatározni, figyelembe véve különösen a nemzeti politikájukra jellemző sajátos célokat, továbbá hogy e tekintetben a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek, amely csak nyilvánvaló hiba esetén kérdőjelezhető meg (2017. december 20‑i Comunidad Autónoma del País Vasco és társai kontra Bizottság ítélet, C‑66/16 P–C‑69/16 P, EU:C:2017:999, 69. és 70. pont).
105 E tekintetben a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok a villamosenergia‑ágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra – az ellátás biztonságát is beleértve –, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre – beleértve az energiahatékonyságot, a megújuló forrásokból származó energiákat és az éghajlat védelmét – vonatkoznak.
106 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság feladata meggyőződni arról, hogy a Litván Köztársaság a VÁKSZ meghatározása során anélkül gyakorolta a mérlegelési jogkörét, hogy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett volna el, tekintettel különösen a VÁKSZ által követett célokra, amelyeknek összefüggésben kell állniuk a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdése szerinti célokkal.
107 Másodszor, a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) által meghatározott kivétel logikájából következik, hogy az ezen ítéletben megállapított első feltétel azon alapul, hogy – mint azt a főtanácsnok az indítványának 78. pontjában kiemelte – az annak kedvezményében részesülő vállalkozás ténylegesen köteles legyen arra, hogy a szóban forgó szolgáltatást adott feltételek mellett nyújtsa, nem pedig csupán jogosult legyen ilyen szolgáltatás nyújtására.
108 Márpedig tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság által mind a nemzeti jogi háttérrel, mind pedig a ténybeli helyzettel összefüggésben szolgáltatott adatokra, több VÁKSZ esetében kétségek merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy azok a priori megfelelnek e feltételnek.
109 Ez a helyzet egyrészt a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia termelőivel kapcsolatban. E termelőket ugyanis a nemzeti szabályozás semmilyen módon nem kötelezi arra, hogy az általuk előállított villamos energiát olyan különleges feltételek mellett szolgáltassák, amelyek a nyújtandó szolgáltatásoknak többek között az egyetemességéhez vagy az időtartamához kapcsolódnának. Épp ellenkezőleg, a megújuló energiaforrásokról szóló törvény 20. cikke értelmében csupán arról van szó, hogy az ilyen típusú villamos energia termelői kötelezettséget vállalnak az előállított villamos energia értékesítésére, az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői pedig annak megvásárlására, amely műveletek önkéntes alapon megkötött szerződésekben öltenek konkrét formát.
110 Másrészt, hasonló megállapítás tehető a kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelő létesítményekben történő villamosenergia‑termeléssel összefüggésben. Ismét megállapítható, hogy a szóban forgó termelők önkéntes alapon vesznek részt a VÁKSZ rendszerében, mivel az 1–219. sz. rendeletből kitűnik, hogy e termelők a litván energiaügyi miniszterhez nyújtanak be kérelmet a VÁKSZ‑ban való részvétel iránt. Ráadásul, miután e kérelemnek helyt adtak, a kapcsolt hő‑ és villamosenergia‑termelésből származó villamos energia szolgáltatása az állami villamosenergia‑szolgáltatóval megkötött azon szerződések keretében történik, amelyek kapcsán a litván kormány csupán azt írja elő határozatban, hogy mennyi legyen az adott évben szolgáltatandó villamos energia maximális mennyisége.
111 E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság feladata megvizsgálni, hogy a villamosenergia‑termelők e két kategóriáját mindezek ellenére olyan kötelezettségek terhelik‑e, amelyeket a litván kormány kötelező jelleggel ír elő.
112 Még lényegesebb, harmadrészt, annak kiemelése, hogy a VÁKSZ‑ra rendelt azon alapok, amelyek a fotovoltaikus napenergiával működő villamos erőművekre irányuló projektek fejlesztésével járó kiadások ellentételezésére irányulnak, úgy tűnik, nem kapcsolódnak semmi olyan szolgáltatásnyújtáshoz, amelyet ezen erőművek üzemeltetői a végső fogyasztók vagy a litvániai villamosenergia‑ágazat gazdasági szereplői részére teljesítenének. E VÁKSZ‑nak az a célja, hogy ellentételezze az ezen üzemeltetők részéről felmerülő azon veszteségeket, amelyeket a 2013. év során elfogadott azon litván jogszabály‑módosítás okozott, amely azt eredményezte, hogy az ilyen erőművek üzemeltetésére vonatkozóan részükre kiadott engedélyeket nem hajtják végre. Másfelől első ránézésre nem tűnik magától értetődőnek, hogy az ekként ellentételezett „tevékenység” kapcsolatban állna a 2009/72 irányelv 3. cikkének (2) bekezdésében felsorolt azon célok valamelyikével, amelyek alá azon közszolgáltatási kötelezettségek tartozhatnak, amelyeket a tagállamok a villamosenergia‑ágazat gazdasági szereplőivel szemben előírhatnak.
113 Harmadszor, a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletben (C‑280/00, EU:C:2003:415) előírt második és harmadik feltétel megköveteli, hogy az ellentételezés kiszámításához alapul vett paramétereket objektív és átlátható módon előre meghatározzák, továbbá hogy az ellentételezés ne haladja meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészének vagy egy részének fedezéséhez szükséges mértéket.
114 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság által az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szolgáltatott adatok még az érdekeltek észrevételeiben nyújtott felvilágosításokkal együtt sem teszik lehetővé annak meghatározását, hogy a jelen esetben mennyiben teljesül e két feltétel, amelyek annak biztosítására irányulnak, hogy a közszolgáltatási kötelezettségek teljesítésével megbízott vállalkozások ne részesüljenek semmilyen túlkompenzációban.
115 Így ez a helyzet a 916. sz. kormányrendelethez mellékelt ismertetés 7.4. és 7.5 pontjában említett azon VÁKSZ‑okkal kapcsolatban, amelyek egyrészt azon kijelölt villamos erőművek kapacitástartalékainak fenntartására vonatkoznak, amelyek tevékenysége szükséges a nemzeti energiabiztonság biztosításához, másrészt pedig az energiahálózat biztonságának és megbízhatóságának vagy az állam energiafüggetlenségének biztosítása szempontjából stratégiai jelentőségű villamosenergia‑termelési kapacitások fejlesztésére. E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság nem szolgál semmilyen információval azon szabályokról, amelyek alapján az e VÁKSZ‑ra rendelt alapokat kiszámítják.
116 Ugyanez a helyzet a villamosenergia‑ellátás biztonságára vonatkozó VÁKSZ‑okat illetően, amelyekkel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott, erre vonatkozó szabályozásból egyedül az derül ki, hogy mennyi a villamos energia vételára a változó költségek fedezetének megfelelő rész és az állandó költségek fedezetének megfelelő rész közötti felosztásban.
117 A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát megvizsgálni, hogy a VÁKSZ‑szolgáltatóknak a jelen ítélet 115. és 116. pontjában említett kategóriái vonatkozásában az alkalmazandó nemzeti szabályozás előírja‑e, hogy az e különböző szolgáltatóknak nyújtott ellentételezés kiszámításához alapul vett paramétereket objektív és átlátható módon előre meghatározzák, továbbá hogy ez az ellentételezés nem haladja‑e meg a közszolgáltatási kötelezettségek végrehajtása során felmerülő költségek egészének vagy egy részének fedezéséhez szükséges mértéket.
118 Negyedszer, meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 115. és 116. pontjában említett VÁKSZ vonatkozásában nem tűnik úgy, hogy teljesülne a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletben (C‑280/00, EU:C:2003:415) előírt negyedik feltétel. Az ugyanis, hogy nincs információ azon szabályokról, amelyek szerint az e VÁKSZ‑ra rendelt alapokat kiszámítják, szükségképpen azzal jár, hogy nem lehet tudni, hogy az e jogcímen szükséges ellentételezések mértékét azon költségek elemzése alapján kell‑e megállapítani, amelyek egy átlagos, jól vezetett és az előírt közszolgáltatási követelmények kielégítéséhez megfelelően felszerelt vállalkozásnál e kötelezettségek teljesítésekor felmerültek volna.
119 Másfelől a Bíróság nem tud határozni arról a kérdésről, hogy e negyedik feltétel teljesül‑e, amennyiben nem tudja eldönteni, hogy a NordBalt projektért felelős VÁKSZ‑szolgáltató, valamint az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői részéről a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia kiegyenlítését illetően felmerülő költségek megfelelhetnek‑e az előző pontban említetthez hasonló átlagos vállalkozás költségeinek, miközben a kérdést előterjesztő bíróság által közölt információkból kitűnik, hogy e szolgáltatókat nem közbeszerzési eljárás szerint választották ki.
120 A kérdést előterjesztő bíróság feladata tehát meggyőződni arról, hogy a jelen ügyben a VÁKSZ‑szolgáltatókat olyan szabályok szerint választották ki, amelyek lehetővé teszik a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletben (C‑280/00, EU:C:2003:415) előírt negyedik feltétel tiszteletben tartását.
121 Következésképpen a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a VÁKSZ rendszeréhez hasonló állami beavatkozást nem kell olyan ellentételezésnek tekinteni, amely a kedvezményezett vállalkozások által közszolgáltatási kötelezettségként teljesített szolgáltatásokkal szembeni, a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) értelmében vett ellenértéket képezi, hacsak a kérdést előterjesztő bíróság meg nem állapítja, hogy a VÁKSZ közül egyik vagy másik ténylegesen megfelel az említett ítélet 88–93. pontjában előírt négy feltételnek.
Az ötödik kérdésről
122 Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy a VÁKSZ rendszeréhez hasonló állami beavatkozást olyannak kell tekinteni, mint amely torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget.
123 Meg kell állapítani, hogy e kérdéssel e bíróság azzal kapcsolatban vet fel problémát, hogy a különböző VÁKSZ‑ok hogyan hatnak a versenyre, nem pedig kizárólag azzal kapcsolatban, hogy azok közül némelyek hogyan hatnak arra.
124 Valamely nemzeti intézkedés „állami támogatásként” minősítéséhez nem azt kell bizonyítani, hogy a támogatás ténylegesen torzítja a versenyt, hanem csupán azt kell megvizsgálni, hogy e támogatás alkalmas‑e arra, hogy torzítsa a versenyt (2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
125 Ugyanakkor a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás nem lehet pusztán hipotetikus vagy feltételezésen alapuló. Így meg kell határozni azt az okot, amelynek alapján a vizsgált intézkedés torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget (2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
126 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy azok a támogatások, amelyek a vállalkozás által mindennapos üzletvezetése vagy rendes tevékenysége keretében általában viselendő költségek csökkentésére irányulnak, főszabály szerint torzítják a versenyfeltételeket (2017. május 18‑i Fondul Proprietatea ítélet, C‑150/16, EU:C:2017:388, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
127 A tagállamok közötti kereskedelmet érintő sérelemre vonatkozó feltétel vizsgálata során a jelen ítélet 95. és 96. pontjában már kifejtett indokok alapján a VÁKSZ rendszerét az ahhoz tartozó különböző szolgáltatások tekintetében olyannak kell tekinteni, mint amely torzítja a versenyt vagy azzal fenyeget, fenntartva, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak el kell végeznie a jelen ítélet 97. pontjában megjelölt szükséges vizsgálatokat azzal kapcsolatban, hogy a különböző VÁKSZ‑szolgáltatók által gyakorolt tevékenység sajátosságai milyen hatással vannak a versenyre a litván villamosenergia‑piacon.
128 Következésképpen az ötödik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a VÁKSZ rendszeréhez hasonló állami beavatkozást olyannak kell tekinteni, mint amely torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget.
A költségekről
129 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
1) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatásokhoz hasonló közérdekű szolgáltatási rendszer finanszírozására rendelt alapok az e rendelkezés értelmében vett állami forrásoknak minősülnek.
2) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy ha az elosztó‑ és szállítóhálózatok üzemeltetői az azon kötelezettség folytán keletkező veszteségek ellentételezése érdekében részesülnek a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatások finanszírozására rendelt alapokból, hogy a villamos energiát bizonyos villamosenergia‑termelőktől rögzített díj ellenében megvásárolják és azt kiegyenlítsék, ezen ellentételezés az e rendelkezés értelmében vett, a villamosenergia‑termelőknek nyújtott előnynek minősül.
3) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az alapeljárás tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatások bizonyos szolgáltatói részére rendelt alapokhoz hasonló alapokat olyanoknak kell tekinteni, mint amelyek az e rendelkezés értelmében vett szelektív előnyt biztosítanak e szolgáltatóknak, és érinthetik a tagállamok közötti kereskedelmet.
4) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatások rendszeréhez hasonló állami beavatkozást nem kell olyan ellentételezésnek tekinteni, amely a kedvezményezett vállalkozások által közszolgáltatási kötelezettségként teljesített szolgáltatásokkal szembeni, a 2003. július 24‑i Altmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet (C‑280/00, EU:C:2003:415) értelmében vett ellenértéket képezi, hacsak a kérdést előterjesztő bíróság meg nem állapítja, hogy a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatások közül egyik vagy másik ténylegesen megfelel az említett ítélet 88–93. pontjában előírt négy feltételnek.
5) Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy a villamosenergia‑ágazatban nyújtott közérdekű szolgáltatások rendszeréhez hasonló állami beavatkozást olyannak kell tekinteni, mint amely torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget.
Aláírások