Language of document : ECLI:EU:F:2008:175

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE

2008. december 17.

F‑80/08. R. sz. ügy

Fritz Harald Wenig

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Ideiglenes intézkedés iránti eljárás – Az érdekeltet a tisztségéből felfüggesztő határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelem – Sürgősség – Hiány”

Tárgy: Az EK 242. cikk, az EK 243. cikk, az EA 157. cikk és az EA 158. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben F. H. Wenig a határozatlan időre szóló felfüggesztését és a díjazásából legfeljebb hat hónapig tartó időszakra havi 1000 euró visszatartását elrendelő, a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 23. és 24. cikke alapján hozott, 2008. szeptember 18‑i bizottsági határozat végrehajtásának felfüggesztését kéri.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

Összefoglaló

1.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Ideiglenes intézkedések – Az elrendelés feltételei – „Fumus boni iuris” – Sürgősség – Kumulatív jelleg – A vizsgálat sorrendje és módja

(EK 242. cikk és 243. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §)

2.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – Az ügyben szereplő érdekek összességének mérlegelése

(EK 242. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §); személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 23. és 24. cikk)

3.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Az elrendelés feltételei – Sürgősség – Bizonyítási teher

(EK 242. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 102. cikk, 2. §); személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 23. és 24. cikk)

4.      Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – A végrehajtás felfüggesztése – Visszaható hatály – Hiány

(EK 242. cikk)

1.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 102. cikke 2. §‑ának értelmében az ideiglenes intézkedés iránti kérelemnek meg kell jelölnie többek között a sürgősségre okot adó körülményeket, valamint azokat a ténybeli és jogi alapokat, amelyek valószínűsítik a kért ideiglenes intézkedés szükségességét (fumus boni juris). Ezek konjunktív feltételek, így tehát el kell utasítani az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet, amennyiben az egyik feltétel nem teljesül. Egyébiránt a kért intézkedéseknek átmeneti jellegűnek kell lenniük, ennek megfelelően nem határozhatják meg előre az érdemi határozatot.

E vizsgálat során ráadásul az ideiglenes intézkedésről határozó bíró széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és a konkrét ügy sajátosságainak figyelembevételével szabadon határozza meg a különböző feltételek vizsgálatának módját és sorrendjét, mivel nincsen olyan közösségi szabály, amely előre meghatározott vizsgálati rendet szabna meg az ideiglenes intézkedés szükségességének értékelésére.

(lásd a 20–23. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑41/97. R. sz., Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben 1997. március 21‑én hozott végzésének (EBHT 1997., II‑447. o.) 19. pontja, valamint T‑120/01. R. sz., De Nicola kontra EBB ügyben 2001. augusztus 9‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑171. o. és II‑783. o.) 12. és 13. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑38/06. R. sz., Bianchi kontra ETF ügyben 2006. május 31‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑93. o.) 20. és 22. pontja.

2.      Amikor az ideiglenes intézkedések iránti kérelem keretében az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak, aki előtt arra a veszélyre hivatkoznak, hogy a kérelmező súlyos és helyrehozhatatlan kárt szenvedhet, mérlegeli a különböző felmerülő érdekeket, többek között meg kell vizsgálnia, hogy a vitatott határozatnak az érdemben határozó bíró általi esetleges megsemmisítése lehetővé teszi‑e a határozat azonnali végrehajtása által kiváltott helyzet felszámolását, illetve fordítva, hogy e határozat végrehajtásának felfüggesztése megakadályozza‑e, hogy az teljes mértékben érvényesülhessen, amennyiben az alapeljárásbeli keresetet elutasítják.

Márpedig a tisztviselőt tisztségéből a személyzeti szabályzat IX. melléklete 23. és 24. cikke alapján felfüggesztő határozat az adott időtartam teljes hosszában érvényesül. Ez az időszak kezdetben a vizsgálat időtartamának felel meg, majd azt követően is folytatódik, amennyiben az intézmény úgy véli, hogy a szolgálat, illetve alkalmanként a tisztviselő érdeke ez utóbbi távoltartását teszi szükségessé mindaddig, amíg az intézmény nem nyilvánítja ki a végleges álláspontját az állítólagos kötelezettségszegésről. Ebből következően a tisztségből való felfüggesztést kimondó határozatot lényege veszne el, ha nem érvényesülhetne azon időszakban, amikor érvényesülnie kellene.

Ennélfogva az ilyen határozat végrehajtásának felfüggesztése visszafordíthatatlan következményekkel jár, annyira, hogy felmerül annak veszélye, hogy előre meghatározza a Közszolgálati Törvényszék alapeljárásbeli keresetet elbíráló határozatát. Más a helyzet, ha a végrehajtás felfüggesztését a bíróság nem rendeli el. E határozat megsemmisítése, sőt ha szükséges, az intézmény esetleges anyagi elmarasztalása ugyanis ellentételezheti a felfüggesztett tisztviselő jóhírnevét ért sérelemhez kapcsoló kárt. A szóban forgó érdekek mérlegelése során tehát figyelembe kell venni az említett visszafordíthatatlanságot, és csak akkor lehet felfüggeszteni a tisztviselő felfüggesztését elrendelő határozat végrehajtását, ha többek között a felfüggesztés sürgőssége vitathatatlan.

(lásd a 27–31. és 36. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Antillean Rice Mills kontra Tanács ügyben hozott végzésének 46. pontja, valamint T‑65/08. R. sz., Spanyolország kontra Bizottság ügyben 2008. április 30‑án hozott végzésének (EBHT 2008., II‑69. o.) 82. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      Az ideiglenes intézkedés iránti eljárásnak nem az a célja, hogy valamely kár megtérítését, hanem az ügy érdemében hozott ítélet teljes érvényesülését biztosítsa. Ez utóbbi cél elérése érdekében a kért intézkedéseknek sürgőseknek kell lenniük abban az értelemben, hogy a felperes érdekeit érő súlyos és helyrehozhatatlan kár elkerüléséhez szükséges, hogy elrendeljék ezeket az intézkedéseket, és hogy azok az érdemi határozat előtt fejtsék ki hatásukat. Ezenkívül az ideiglenes intézkedést kérő félnek kell bizonyítania, hogy nem várhatja meg az alapeljárás végét anélkül, hogy nem szenvedne ilyen jellegű kárt.

Ha a tisztviselő felfüggesztését elrendelő határozat következményeiből e tisztviselő jóhírnevét érintő nem vagyoni kár ered, az főszabály szerint e határozat elkerülhetetlen és azonnali hatásaként következik be. Ezenkívül az ilyen határozat végrehajtásának esetleges felfüggesztése nem ellentételezi jobban az ilyen jellegű kárt, mint az említett határozatnak az alapeljárás végén való esetleges jövőbeli megsemmisítése.

Ezenkívül, még ha feltételezzük is, hogy a felfüggesztett tisztviselő különleges, a szakmai előmenetelére vonatkozó kárra hivatkozik, amely nem azonos a jóhírnevének sérelmével, ezen esetleges kár a tisztviselő ellen indítható fegyelmi eljárásból, és nem a vitatott határozatból ered.

(lásd a 41., 43. és 44. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑65/99. P(R). sz., Willeme kontra Bizottság ügyben 1999. március 25‑én hozott végzésének (EBHT 1999., I‑1857. o.) 60–62. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. R. sz., Elkaïm Mazuel kontra Bizottság ügyben 1999. szeptember 10‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑155. o. és II‑811. o.) 25. pontja; a fent hivatkozott De Nicola kontra EBB ügyben hozott végzésének 43. pontja, valamint T‑320/02. R. sz., Esch‑Leonhardt és társai kontra EKB ügyben 2002. december 19‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑325. o. és II‑1555. o.) 27. pontja.

4.      A végrehajtás felfüggesztését elrendelő bírósági határozat a jövőben bekövetkező eseményeket megelőző ideiglenes intézkedés jellegét ölti. Ennek következtében a felfüggesztés, a megsemmisítéstől eltérően, nem lehet visszaható hatályú.

(lásd az 53. pontot)