A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2019. május 2.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Energiahatékonyság – 2012/27/EU irányelv – A 11. cikk (1) bekezdése – A mérési és számlainformációkhoz való hozzáférés költségei – A végső felhasználók azon joga, hogy az energiafogyasztásról szóló valamennyi számlájukat és számlainformációjukat térítésmentesen kapják meg – A villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjak – A villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakból a villamosenergia‑értékesítéssel foglalkozó vállalkozás által az elektronikus számlát választó felhasználók számára biztosított engedmény”
A C‑294/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a markkinaoikeus (versenybíróság, Finnország) a Bírósághoz 2018. április 27‑én érkezett, 2018. április 19‑i határozatával terjesztett elő
az Oulun Sähkönmyynti Oy
által indított eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, Juhász E. és I. Jarukaitis (előadó) bírák,
főtanácsnok: N. Wahl,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Energiavirasto képviseletében P. Malén lakimies,
– a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. G. Marrone avvocato dello Stato,
– az Európai Bizottság képviseletében M. Huttunen és Talabér‑Ritz K., meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 315., 1. o.; helyesbítés: HL 2013. L 113., 24. o.) 11. cikke (1) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a kiskereskedelmi villamosenergia‑értékesítéssel foglalkozó társaság, az Oulun Sähkönmyynti Oy által indított, az Energiavirasto‑nak (energiahivatal, Finnország) a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakból az elektronikus számlát választó végső felhasználók számára biztosított havi engedmény vonatkozásában hozott határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2012/27 irányelv (32) és (33) preambulumbekezdése a következőket mondja ki:
„(32) A[z energia‑végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 5‑i] 2006/32/EK [európai parlamenti és tanácsi irányelvben {HL 2006. L 114., 64. o.}], a [villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i] 2009/72/EK [európai parlamenti és tanácsi irányelvben {HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.}] és a [földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13‑i] 2009/73/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelvben [HL 2009. L 211., 55. o.; helyesbítés: HL 2015. L 167., 94. o.] foglalt, a fogyasztásmérésre és a számlázásra vonatkozó rendelkezéseknek az energiamegtakarításra vonatkozó hatását korlátozták. Számos helyen az Unióban ezek a rendelkezések nem eredményezték azt, hogy a felhasználók naprakész adatokat kapjanak energiafelhasználásukról, sem azt, hogy a tényleges fogyasztásra épülő számlázás készüljön olyan gyakorisággal, amely lehetővé teszi a felhasználók számára energiafogyasztásuk szabályozását. A többlakásos épületek fűtési és melegvízellátási ágazataiban számos esetben lakossági panaszokra adott okot az, hogy e rendelkezések nem kellő mértékben pontosak.
(33) A végső felhasználóknak az egyedi energiafogyasztásuk mérésére és számlázására vonatkozó adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogai megerősítése érdekében – szem előtt tartva okos mérési rendszerek és az okos mérők bevezetésének eljárásával kapcsolatos lehetőségeket a tagállamokban – elengedhetetlen, hogy az e területre vonatkozó uniós jogi előírások pontosabbak legyenek. Ez minden bizonnyal elősegíti az energiamegtakarítást fokozó funkciókkal felszerelt okos mérési rendszerek bevezetése költségének csökkenését, és támogatja az energiahatékonysági szolgáltatások piacának és a keresletoldali szabályozásnak a fejlesztését. Az okos mérési rendszerek bevezetése lehetővé teszi a tényleges fogyasztáson alapuló gyakori számlázást. Ezen túlmenően pontosítani kell az információhoz való hozzáférésre, valamint a tényleges fogyasztáson alapuló gyakori számlázásra [helyesen: tisztességes és pontos számlázásra] vonatkozó előírásokat is azokban az esetekben, ha az okos mérők 2020‑ig nem fognak rendelkezésre állni, többek között a többlakásos épületekben a távfűtési/távhűtési hálózatról vagy az épület saját központi fűtőrendszeréből biztosított, egyedi fűtési, hűtési és melegvízfogyasztás méréséből és számlázásából származó információkkal kapcsolatban.”
4 A 2012/27 irányelv „Tárgy és hatály” címet viselő 1. cikke a következőket írja elő:
„(1) Ez az irányelv egy intézkedésekből álló közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására annak érdekében, hogy az Unió 2020‑ig elérendő 20%‑os kiemelt energiahatékonysági célkitűzése teljesüljön, valamint az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén.
[…]
(2) Az ebben az irányelvben megállapított követelmények minimumkövetelmények, és nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb intézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. Az ilyen intézkedéseknek összeegyeztethetőnek kell lenniük az uniós joggal. Amennyiben a nemzeti jogszabályok szigorúbb intézkedéseket írnak elő, a tagállamok közlik a Bizottsággal ezeket a jogszabályokat.”
5 Ezen irányelv „Számlainformációk” címet viselő 10. cikkének (3) bekezdése a következőket mondja ki:
„Függetlenül attól, hogy üzembe helyeztek‑e okos mérőket, a tagállamok:
[…]
b) biztosítják, hogy a végső felhasználóknak legyen lehetőségük az elektronikus számlainformációkat és számlázást választani, és hogy kérésükre világos és könnyen érthető magyarázatot kapjanak arról, hogy a számlázott összeg miből ered, különösen ha a számla nem a tényleges fogyasztáson alapul;
[…]”
6 Az említett irányelvnek „A mérési és számlainformációkhoz való hozzáférés költségei” címet viselő 11. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A tagállamok biztosítják, hogy a végső felhasználók térítésmentesen kaphassák meg az energiafogyasztásról szóló számláikat és a számlainformációkat, és hogy a fogyasztási adatokhoz is megfelelő módon és térítésmentesen férhessenek hozzá.”
7 A 2012/27 irányelvnek „A tényleges fogyasztáson alapuló számlázásra és a számlainformációkra vonatkozó minimumkövetelmények” címet viselő VII. mellékletének „[a] tényleges fogyasztáson alapuló számlázás[ra]” vonatkozó 1.1. pontja a következőket pontosítja:
„Annak lehetővé tétele érdekében, hogy a végső felhasználók szabályozhassák saját energiafogyasztásukat, legalább évente egyszer a tényleges fogyasztáson alapuló számlázást kell végezni, a számlainformációkat pedig legalább negyedévente a felhasználó rendelkezésére kell bocsátani, ha az ezt kéri, vagy ha az elektronikus számlázást választotta, egyéb esetben pedig évente kétszer. A kizárólag főzési célra használt földgáz kivételt képezhet e követelmény alól.”
A finn jog
8 A 2012/27 irányelv 11. cikkének (1) bekezdését a sähkömarkkinalaki (588/2013) [a villamosenergia‑piacról szóló {588/2013} törvény] 69. §‑a ültette át a finn jogrendbe. Ennek „[a] kiskereskedelmi értékesítéssel foglalkozó vállalkozás általi számlázás” címet viselő cikknek az ötödik bekezdése előírja, hogy „[a]z e cikkben említett számlákat, valamint ár‑ és fogyasztási információkat térítésmentesen és megfelelő módon kell megküldeni a végső felhasználónak”, valamint hogy „[a] végső felhasználó – kérésre – elektronikus formában is megkaphatja a számlákat és a fogyasztási információkat”.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
9 Az Oulun Sähkönmyynti által értékesített villamos energia ára a hálózat‑hozzáférési költségekkel kapcsolatos havi rögzített díjból és a villamosenergia‑fogyasztáson alapuló energiaárból áll. A hálózat‑hozzáférési díj rendszerint havi 2,50 euró. 2016. január 1‑jétől az Oulun Sähkönmyynti 1 euró engedményt biztosított a hálózat‑hozzáférési havi díjból azoknak a felhasználóknak, akik az elektronikus számlát választották, a számlázás más módjait – például a papíralapú számlát, a közvetlen beszedési megbízást, illetve a vállalati felhasználók esetében az online számlát – választó felhasználók számára azonban nem.
10 2017. június 20‑i határozatában az energiahivatal megállapította, hogy ezen engedmény eredményeként azoknak a felhasználóknak kellett – a saját számlájuk alapján – 1 eurót fizetniük, akik nem az elektronikus számlát választották. Arra kötelezte tehát az Oulun Sähkönmyyntit, hogy módosítsa számlázási gyakorlatát, valamint hogy garantálja felhasználói ahhoz való jogát, hogy számláikat térítésmentesen kapják meg. Ugyanebben a határozatban kérte továbbá az Oulun Sähkönmyyntit, hogy térítse vissza a költségek azon részét, amelyet 2016. január 1‑jétől jogalap nélkül szedett be azoktól az felhasználóktól, akik nem az elektronikus számlát választották.
11 Az Oulun Sähkönmyynti e határozattal szemben keresetet indított a kérdést előterjesztő bíróság, a markkinaoikeus (versenybíróság, Finnország) előtt.
12 E kereset alátámasztására az Oulun Sähkönmyynti azzal érvel, hogy minden felhasználója – függetlenül az általa választott számlázási típustól – térítésmentesen kapja meg villamosenergia‑számláját. E társaság szerint azonban a számla térítésmentes biztosításával kapcsolatos követelmény nem jelenti azt, hogy számára tilos a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakból engedményt biztosítani az elektronikus számlát választó felhasználóik számára. Ezen túlmenően a felhasználói számára biztosított engedmény nem a költségek tényleges csökkenésén, hanem az engedmény becsült hatásain alapul. A számlázás gyakorisága nem érinti a hálózat‑hozzáférési díj összegét, sem az engedmény összegét, és a felhasználók egyébként választhatnak, hogy évi négy, hat vagy tizenkét alkalommal kapnak számlát. Az elektronikus számlázás miatt egyebekben csökkennek az adminisztrációs költségek.
13 Az energiahivatal előadja, hogy az alapeljárásban szóban forgó engedmény következében megkerülik azt a szabályt, amely szerint minden felhasználó térítésmentesen kapja meg villamosenergia‑számláját. A végső felhasználó szempontjából csekély a jelentősége annak, hogy egy konkrét kifizetést a számláért számítanak‑e fel, vagy hogy azért magasabb‑e a hálózat‑hozzáférési díj, mert ez a felhasználó az elektronikustól eltérő számlázást választott. Az energiahivatal szerint a különféle számlázási típusok közötti árkülönbség számít. Az energiahivatal hozzáfűzi, hogy kizárólag az általa előadott értelmezés képes garantálni, hogy az elektronikus szolgáltatásokhoz nem hozzáférő – és gyakorta egyúttal sérülékeny – végső felhasználók térítésmentesen kapják meg villamosenergia‑számlájukat.
14 A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy mind a 2012/27 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése, mind pedig a villamosenergia‑piacról szóló (588/2013) törvény 69. §‑ának ötödik bekezdése azt írja elő, hogy a számlákat és a számlainformációkat térítésmentesen és megfelelő módon kell a végső felhasználó számára biztosítani. Az Európai Bizottságnak a 2012/27 irányelv 9–11. cikkéről szóló iránymutató feljegyzése [SWD/2013/0448 final] szerint azonban nem ellentétes a számlával és a számlainformációkkal kapcsolatos térítésmentességre vonatkozó követelménnyel az, hogy egy kiskereskedelmi villamosenergia‑értékesítési vállalkozás engedményt vagy kedvezményt biztosítson a végső felhasználóknak, amennyiben azok az elektronikus számlázást választják.
15 Ez a bíróság megjegyzi egyrészről, hogy még ha a Bizottság munkadokumentuma nem is minősül az EUMSZ 288. cikk értelmében vett kötelező erejű jogforrásnak, és nem módosítja a 2012/27 irányelv joghatásait, ez a munkadokumentum kiemeli, hogy ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdését lehet az Oulun Sähkönmyynti által kifejtett értelemben, azaz akként értelmezni, hogy kizárólag a számla térítésmentessége számít. Másrészről azonban – amint azt az energiahivatal javasolja – az a helyzet, amelyben a nem az elektronikus számlát választó végső felhasználónak magasabb hálózat‑hozzáférési díjat számítanak fel, olyan helyzetnek tekinthető, amelyben egy papíralapú számla ellentételezéseként konkrét összeget kérnek.
16 A kérdést előterjesztő bíróság egyebekben pontosítja, hogy az alapeljárásban szóban forgó tényezőkből nem következik, hogy a Finn Köztársaság a 2012/27 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírtaknál szigorúbb nemzeti intézkedéseket fogadott volna el.
17 E körülmények között a markkinaoikeus (versenybíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) Úgy kell‑e értelmezni a [2012/27 irányelv] 11. cikkének (1) bekezdését, hogy azt jelenti a végső felhasználó által választott számlázási módszer alapján a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjból adott árengedmény, hogy az árengedményben nem részesülő végső felhasználók nem térítésmentesen kapták meg a számlát és a számlainformációkat?
2) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre adandó nemleges válasz esetén, és ha a fent említett árengedmény megengedett lehet: erednek‑e a 2012/27 irányelvből az árengedmény megengedettségének értékelése körében figyelembe veendő további különleges feltételek, mint például hogy megfelel‑e az árengedmény a választott számlázási módszerrel elért költségmegtakarításnak, hogy a kiállított számlák számán alapul‑e az árengedmény, vagy hogy az árengedmény a költségmegtakarítást a számlázási módszerre vonatkozó választásával előidéző végső felhasználói csoportnak tudható‑e be?
3) Amennyiben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésben említett árengedmény azt jelenti, hogy a különleges számlázási módszert választó végső felhasználóktól eltérő végső felhasználóktól a 2012/27 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének megsértésével szedtek be díjakat: erednek‑e az uniós jogból olyan különleges követelmények, amelyeket a díjak megtérítéséről történő döntéshozatal során figyelembe kell venni?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az első és a második kérdésről
18 Együttesen vizsgálandó első és második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2012/27 irányelv 11. cikkének (1) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy azzal – az alapeljárásban szóban forgókhoz hasonló körülmények esetén – ellentétes, ha valamely kiskereskedelmi villamosenergia‑értékesítési vállalkozás kizárólag az elektronikus számlát választó végső felhasználók számára biztosít engedményt a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakból.
19 Amint az az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, a kérdést előterjesztő bíróság ezeket a kérdéseket azért hozza fel, mert álláspontja szerint a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakból az elektronikus számlát választó végső felhasználók számára biztosított engedmény jelentheti azt, hogy a többi ügyfél nem térítésmentesen kapja meg számláját.
20 A 2012/27 irányelv 11. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[a] tagállamok biztosítják, hogy a végső felhasználók térítésmentesen kaphassák meg az energiafogyasztásról szóló számláikat és a számlainformációkat, és hogy a fogyasztási adatokhoz is megfelelő módon és térítésmentesen férhessenek hozzá”.
21 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez annak nemcsak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, valamint annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az említett rendelkezés részét képezi (2015. szeptember 2‑i Surmačs ítélet, C‑127/14, EU:C:2015:522, 28. pont; 2016. november 16‑i DHL Express [Austria] ítélet, C‑2/15, EU:C:2016:880, 19. pont).
22 A 2012/27 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének szövegéből kitűnik, hogy ez a rendelkezés azon kötelezettség előírására szorítkozik, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a kiskereskedelmi villamosenergia‑értékesítési vállalkozások végső felhasználóik számára térítésmentesen küldik meg az energiafogyasztásról szóló számláikat és a számlainformációkat, továbbá hogy ez a rendelkezés semmiféle egyéb követelményt nem ír elő ezzel a kötelezettséggel kapcsolatban. Ily módon, amennyiben a számlákat és a számlainformációkat térítésmentesen továbbítják a végső felhasználók számára, az említett rendelkezés nem képezi akadályát annak, hogy az érintett ügyfél számára engedményt biztosítsanak a hálózat‑hozzáférési díjakból.
23 A 2012/27 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének ezt a szó szerinti értelmezését alátámasztja az a szövegkörnyezet, amelybe ez a rendelkezés illeszkedik, alátámasztják továbbá az irányelvvel elérni kívánt célkitűzések.
24 A 2012/27 irányelvnek ugyanis – 1. cikke értelmében – az az egyetlen célja, hogy egy intézkedésekből álló közös keretrendszert hozzon létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására annak érdekében, hogy az Unió 2020‑ig elérendő 20%‑os kiemelt energiahatékonysági célkitűzése teljesüljön, valamint az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén (2018. augusztus 7‑i Saras Energía ítélet, C‑561/16, EU:C:2018:633, 24. pont).
25 Ezen irányelv (32) és (33) bekezdéséből konkrétan kitűnik, hogy az irányelv többek között alapvetően a végső felhasználóknak az egyedi energiafogyasztásuk mérésére és számlázására vonatkozó adatokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jogai megerősítésének szükségességére, az okos mérési rendszerek bevezetésére, a tényleges fogyasztáson alapuló gyakori számlázásra, az információhoz való hozzáférésre, illetve a tisztességes és pontos számlázásra helyezi a hangsúlyt.
26 Az említett irányelv 10. cikke (3) bekezdésének b) pontjából – amely szerint a tagállamok „biztosítják, hogy a végső felhasználóknak legyen lehetőségük az elektronikus számlainformációkat és számlázást választani” – emellett kitűnik az elektronikus számlák előmozdítására irányuló szándék.
27 Ily módon meg kell állapítani, hogy a számlázással és az egyedi energiafogyasztással kapcsolatos információk hozzáférhetőbbé és gyakoribbá tétele tekintetében az elektronikus számla által kínált lehetőség hozzájárulhat a 2012/27 irányelv energiahatékonysági célkitűzéseinek eléréséhez.
28 Következésképpen a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakból az engedmény biztosítása – amellett, hogy tiszteletben tartja a 2012/27 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő azon követelményt, amely szerint a számlákat és a számlainformációkat térítésmentesen kell a végső felhasználóknak továbbítani – nem ellentétes az ezen irányelvvel elérni kívánt célkitűzésekkel.
29 Végezetül az elektronikus számlát választó felhasználóknak biztosított engedmény célja többek között a kiskereskedelmi villamosenergia‑értékesítési vállalkozás adminisztrációs költségeinek mérséklése. Márpedig az adminisztrációs költségek észszerűsíthetősége érdekében ennek a vállalkozásnak tudnia kell rendelkezni olyan eszközökkel, amelyek ösztönözhetik a végső felhasználókat, hogy könnyebben fogadják el számlázási szokásaik módosításait, amelyeket – adott esetben – az elektronikus számla elfogadása idéz elő. Megfosztaná az ilyen vállalkozást ettől a lehetőségtől a 2012/27 irányelv 11. cikke (1) bekezdésének oly módon történő értelmezése, hogy az tiltja, hogy a kiskereskedelmi villamosenergia‑értékesítési vállalkozás engedményt biztosítson a hálózat‑hozzáférési díjból az elektronikus számlát választó végső felhasználók számára.
30 Egyebekben – a finn kormány állításával ellentétben – az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló körülmények között nem minősülhet a számlák és a számlainformációk térítésmentességével kapcsolatos, a 2012/27 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt szabály megkerülésének, ha a hálózat‑hozzáférési díjból engedményt biztosítanak az elektronikus számlát választó végső felhasználók számára.
31 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból ugyanis kitűnik, hogy az Oulun Sähkönmyynti a már fennálló hálózat‑hozzáférési díjakból biztosított engedményt az elektronikus számlát választó végső felhasználók számára, valamint hogy ezen engedmény bevezetése előtt soha nem rótták fel az Oulun Sähkönmyyntinek, hogy nem tartotta tiszteletben ezt a számlák és számlainformációk térítésmentességére irányuló kötelezettséget. Ezen túlmenően – az említett engedmény bevezetését követően – az elektronikus számlától eltérő számlázást választó végső felhasználók továbbra is térítésmentesen kapták meg az energiafogyasztásukkal kapcsolatos összes számlájukat és számlainformációjukat, és továbbra is ugyanabban az összegben fizették a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakat. Az is nyilvánvaló, hogy a felhasználók attól függetlenül fizetik a hálózat‑hozzáférési díjakat, hogy évi négy, hat vagy tizenkét alkalommal szeretnének számlát és számlainformációkat kapni. Ily módon az alapeljárásban szóban forgókhoz hasonló körülmények között nem minősülhet a többi végső felhasználóra hárított tényleges kifizetésnek, következésképpen pedig a 2012/27 irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében előírt kötelezettség megkerülésének az, ha a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakból engedményt biztosítanak az elektronikus számlát választó végső felhasználók számára.
32 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2012/27 irányelv 11. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal – az alapeljárásban szóban forgókhoz hasonló körülmények esetén – nem ellentétes, ha valamely kiskereskedelmi villamosenergia‑értékesítési vállalkozás kizárólag az elektronikus számlát választó végső felhasználók számára biztosít engedményt a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakból.
A harmadik kérdésről
33 A harmadik kérdést arra az esetre terjesztették elő, ha a Bíróság igenlő választ adna az első kérdésre. Mivel ez a válasz nemleges volt – amint az a jelen ítélet 18–32. pontjából kitűnik –, a harmadik kérdésre nem kell választ adni.
A költségekről
34 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
Az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 11. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal – az alapeljárásban szóban forgókhoz hasonló körülmények esetén – nem ellentétes, ha valamely kiskereskedelmi villamosenergia‑értékesítési vállalkozás kizárólag az elektronikus számlát választó végső felhasználók számára biztosít engedményt a villamosenergia‑hálózathoz való hozzáférési díjakból.
Aláírások