T‑198/12. sz. ügy

Németországi Szövetségi Köztársaság

kontra

Európai Bizottság

„Jogszabályok közelítése – 2009/48/EK irányelv – Játékok biztonsága – A játékokban található nitrózaminokra, nitrozálható anyagokra, ólomra, báriumra, arzénra, antimonra és higanyra vonatkozó határértékek – Az ezektől eltérő nemzeti rendelkezések fenntartását nem teljes mértékben jóváhagyó bizottsági határozat – Időben korlátozott jóváhagyás – Annak bizonyítása, hogy a nemzeti rendelkezések az emberi egészség védelmének magasabb szintjét biztosítják”

Összefoglaló – A Törvényszék ítélete (nyolcadik tanács), 2014. május 14.

1.      Megsemmisítés iránti kereset – Tagállamok keresete – A már meglévő és eltérő nemzeti rendelkezések fenntartását nem teljes mértékben jóváhagyó bizottsági határozat ellen benyújtott kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek igazolásától nem függő elfogadhatóság

(EUMSZ 263. cikk)

2.      Intézmények jogi aktusai – Indokolás – Kötelezettség – Terjedelem – Korábbi határozatok sorába illeszkedő határozat – Kifejezett indokolás szükségessége kizárólag a korábbi gyakorlathoz képesti túllépés esetén – Az EUMSZ 114. cikk (4) bekezdése szerinti eljárás keretében hozott határozat – Terjedelem

(EUMSZ 114. cikk, (4) bekezdés és EUMSZ 296. cikk, második bekezdés)

3.      Jogszabályok közelítése – EUMSZ 114. cikk – Az eltérő nemzeti rendelkezések jóváhagyása iránti eljárás – Meglévő nemzeti rendelkezések fenntartására irányuló kérelem – A kérelmet előterjesztő tagállam lehetősége arra, hogy a kérelmét olyan, közegészségügyi kockázatra vonatkozó értékelésre alapítsa, amely eltér az uniós jogalkotó által elfogadott értékeléstől – Annak bizonyítására vonatkozó kötelezettség, hogy a közegészségnek magasabb szintű a védelme, mint az uniós harmonizációs intézkedésben – Az arányosság elvének tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség

(EUMSZ 114. cikk, (4) és (6) bekezdés)

1.      Lásd a határozat szövegét.

(vö. 37., 38. pont)

2.      Az állandó döntéshozatali gyakorlatot követő bizottsági határozat összefoglaló jelleggel, például korábbi döntésekre hivatkozással is indokolható, amennyiben azonban a határozat lényegesen túllép a korábbi határozatok gyakorlatán, a Bizottság köteles érvelését kifejezett módon kifejteni. A Bizottságnak a határozatai megfelelő indokolására vonatkozó kötelezettsége különösen fontos az EUMSZ 114. cikk (4) bekezdése szerinti eljárás keretében hozott határozat esetében, mivel az említett eljárásra nem alkalmazható a kontradiktórius eljárás elve.

E tekintetben a jogi aktusok indokolásának logikusnak kell lennie, és nem tartalmazhat különösen olyan belső ellentmondást, amely megakadályozza a jogi aktus indokainak megfelelő megértését. Valamely határozat indokolásának ellentmondásos jellege ugyanis akkor képezi az EUMSZ 296. cikk második bekezdéséből eredő kötelezettségnek a szóban forgó jogi aktus érvényességét érintő megsértését, ha bizonyítást nyer, hogy ezen ellentmondás miatt a jogi aktus címzettje részben vagy egészben nem tudja megismerni a határozat valódi indokait, e ténynél fogva pedig a jogi aktus rendelkező része részben vagy egészben nélkülözi a jogi alátámasztást.

(vö. 47–50. pont)

3.      A tagállamok a már meglévő nemzeti rendelkezéseik fenntartására irányuló kérelmeket alapíthatják olyan, közegészségügyi kockázatra vonatkozó értékelésre, amely eltér attól az értékeléstől, amelyet az uniós jogalkotó azon harmonizációs intézkedés meghozatalakor fogadott el, amelytől ezek a nemzeti rendelkezések eltérnek. Ezzel kapcsolatban a kérelmet előterjesztő tagállamnak kell bizonyítania, hogy az említett nemzeti rendelkezések a közegészség magasabb szintű védelmét biztosítják, mint az uniós harmonizációs intézkedés, és nem haladják meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

Egyébiránt noha a kérelmező tagállam a nemzeti rendelkezések fenntartásának igazolása érdekében a közegészségügyi kockázatokat jogszerűen értékelheti eltérően anélkül is, hogy feltétlenül különböző vagy új tudományos adatokra kellene azokat alapítani, neki kell bizonyítania, hogy a Bizottság miért értékelte tévesen az elé terjesztett bizonyítékokat, és azokat az uniós bíróságnak mennyiben kellene eltérően értelmeznie.

(vö. 70., 92., 100. pont)