Language of document :

A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-475/14. sz., Prysmian és Prysmian Cavi e Sistemi kontra Bizottság ügyben 2018. július 12-én hozott ítélete ellen a Prysmian SpA és a Prysmian Cavi e Sistemi Srl által 2018. szeptember 24-én benyújtott fellebbezés

(C-601/18. P. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Prysmian SpA, Prysmian Cavi e Sistemi Srl (képviselők: C. Tesauro, F. Russo és L. Armati avvocati)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság, The Goldman Sachs Group, Inc., Pirelli & C. SpA

A fellebbezők kérelmei

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

adjon helyt az első fokon előterjesztett kérelmeknek;

kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

Másodlagosan a fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:

az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé;

az elsőfokú eljárás és a fellebbezési eljárás költségeiről jelenleg ne határozzon.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Törvényszék tévesen állapította meg, hogy az 1/2003 rendelet1 20. cikke nem akadályozza meg a Bizottságot abban, hogy a fellebbezők alkalmazottjainak teljes merevlemezeiről igazságügyi információs technológiával képmásolatot készítsen anélkül, hogy megvizsgálta volna azok tartalmát, és abban sem, hogy azok vizsgálatát a Bizottság brüsszeli helyiségeiben végezze el. E rendelkezés pontos értelmezése szerint a helyszíni vizsgálatokat csupán a vállalkozás helyiségeiben lehet lefolytatni, és a Bizottság csak olyan feljegyzésekről készíthet másolatot, amelyek relevanciáját már megvizsgálta. A társaságok és alkalmazottaik alapvető jogaiba való beavatkozása miatt azon gyakorlat, hogy igazságügyi információs technológiával képmásolatot készítenek teljes merevlemezekről, nem alapítható pusztán egy olyan magyarázó feljegyzésre, amely a Bizottság számára teljes diszkrecionális jogkört biztosít, hanem azt a jogszerűség elvének megfelelően jogszabályban kell szabályozni.

A Törvényszék megsértette a személyes felelősség elvét, a jogbiztonság elvét és az egyenlő bánásmód elvét, továbbá megsértette az indokolási kötelezettségét, mivel nem tekintette úgy, hogy a felelősség gazdasági folytonosság alapján való betudása a Prysmian Cavi e Sisteminek kivételt képez azon szabály alól, miszerint a felelősség azon jogi személyt terheli, amely a jogsértés időpontjában a vállalkozást irányította. Mint minden kivételt, ezt is szigorúan kell alkalmazni, és az csak akkor igazolható, ha a versenyszabályok tényleges érvényesülése veszélyben van. Továbbá a Törvényszék a jelen ügyben tévesen zárta ki a hátrányos megkülönböztetést azon az alapon, hogy jogellenességben nem lehet egyenlőség, mivel a felelősség gazdasági folytonosság alapján való betudása a Bizottság számára nyújtott lehetőség.

A Törvényszék nem vizsgálta meg a társaság első fokon előadott fő érvelését, miszerint a „nemzeti területre” vonatkozó bármilyen elv – feltéve, hogy létezett, amiről azonban nincs szó – nem alkalmazható hitelt érdemlően a határozat által hivatkozott valamennyi eltérő esetre, és nem bizonyítja a jogilag megkövetelt módon az egységes és folyamatos jogsértést.

A Törvényszék a kereseten túlterjedően hozott határozatot, és megsértette a társaságnak az Európai Unió Alapjogi Chartájának 48. cikkében és az EJEE 6. cikkében rögzített védelemhez való jogát, amikor megvizsgálta a fellebbezők első fokon előadott, a kartell kezdő időpontjára vonatkozó hetedik jogalapját. A Törvényszék a vizsgálata során nyilvánvalóan félreértelmezte a hozzá benyújtott bizonyítékot, és helytelen jogi kritériumot alkalmazott. A bizonyítékok ilyen nyilvánvaló elferdítése következtében téves következtetéseket vont le, és arra a téves jogi megállapításra jutott, hogy a Bizottság helyesen állapította meg 1999. február 18-ában az EUMSZ 101. cikk szerinti, a tagállamok közötti kereskedelmet érintő jogsértés kezdő időpontját.

A Törvényszék megsértette az egyenlő bánásmód elvét, mivel helybenhagyta a Bizottság azon értékelését, hogy a projektek európai gyártók közötti, a „csak európai – (R)” konfiguráció keretében megvalósult elosztása a súlyossági tényező (és következésképpen a „belépési díj”) 2%-os növelését tette szükségessé az európai gyártók esetében, miközben az ázsiai gyártók esetében ilyen növelésre nem került sor. Nem lehetséges egyrészt elfogadni azt, hogy a bizottsági határozat a nemzeti terület elve alapján helyesen állapította meg az egységes és folyamatos jogsértést, amely elv egymással összefüggő konfigurációkból áll, ugyanakkor pedig elfogadni azt, hogy az egyik vagy másik konfigurációban való aktív részvétel a résztvevők esetében a jogsértés súlya tekintetében eltérő mértéket indokol. Még ha az ázsiai gyártók nem is vettek részt aktívan az állítólagos európai elosztásban, ahhoz hasonló mértékben járultak hozzá, mint az európai gyártók.

____________

1 A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).