A Törvényszék (kibővített kilencedik tanács) T-851/14. sz., Slovak Telekom kontra Bizottság ügyben 2018. december 13-án hozott ítélete ellen a Slovak Telekom, a.s. által 2019. február 22-én benyújtott fellebbezés
(C-165/19. P. sz. ügy)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Fellebbező: Slovak Telekom, a.s. (képviselők: D. Geradin Rechtsanwalt, R. O’Donoghue QC)
A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság, Slovanet, a.s.
A fellebbező kérelmei
A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:
egészben vagy részben helyezze hatályon kívül a Törvényszék ítéletét;
egészben vagy részben semmisítse meg a határozatot;
másodlagosan törölje vagy nagyobb mértékben csökkentse az ST-vel szemben kiszabott bírságokat; és
kötelezze a Bizottságot a jelen eljárással és a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatos összes költség viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Első jogalap: a hozzáférés megtagadásával kapcsolatos téves jogalkalmazás és/vagy nyilvánvaló hiba, illetve az indokolás hiánya
A jogalap első alrésze: az ST előadja, hogy a Törvényszék azon megállapítása, miszerint az EUMSZ 102. cikk szerinti, a hozzáférés megtagadására vonatkozóan a Bronner ítéletben felállított feltételek nem alkalmazandók akkor, ha fennáll a hozzáférés nyújtására vonatkozó ex ante jogszabályi kötelezettség, téves. Továbbá a Törvényszék azon érve, miszerint a Bronner ítéletben felállított, a „nélkülözhetetlen jellegre” vonatkozó feltételnek nem kellett teljesülnie, mivel egy ex ante szabályozás már elismerte „a felperes helyi hurokjához való hozzáférés szükségességét”, és hogy következésképpen a Bizottságnak nem kellett (újból) megvizsgálnia az EUMSZ 102. cikk szerinti „nélkülözhetetlen jelleget”, téves jogalkalmazást valósít meg.
A jogalap második alrésze: az ST előadja, hogy a Törvényszék azon megállapítása, miszerint az Európai Unió Bírósága által hozott TeliaSonera ítélet alátámasztja azt az álláspontot, hogy a hozzáférésnek az ST általi megtagadása nem teszi szükségessé annak bizonyítását, hogy a Bronner ítéletben foglalt feltételek teljesülnek, téves jogalkalmazást valósít meg.
A jogalap harmadik alrésze: az ST előadja, hogy a Törvényszék azon megállapítása, miszerint a Törvényszék által hozott Clearstream ítéletet meg kell különböztetni az ST ügyétől, mivel az ST ügyével ellentétben az említett ügyben nem állt fenn korábbi állami monopólium vagy a hozzáférés nyújtására vonatkozó ex ante jogszabályi kötelezettség, téves jogalkalmazást valósít meg.
A jogalap negyedik alrésze: az ST előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és/vagy nyilvánvaló hibát követett el, illetve megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor megállapította, hogy a hallgatólagos megtagadás nem szükségképpen kevésbé súlyos, mint a kifejezett megtagadás, és hogy ezt esetről-esetre kell megvizsgálni.
A jogalap ötödik alrésze: az ST előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és/vagy nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy az, hogy az ST korábbi állami monopólium jogosultja volt, jogalapot nyújt arra, hogy a jelen ügyben a Bronner ítéletben foglalt feltételeket nem kelljen alkalmazni.
Második jogalap: az ST előadja, hogy a Törvényszék azon megállapítása, miszerint a Bizottság nem sértette meg a fellebbező védelemhez való jogát azáltal, hogy nem közölte a hosszú távú átlagos költségnövekedéssel („LRAIC”) kapcsolatban általa alkalmazott módszert, elveket és adatokat az ST-vel, és nem tette lehetővé az ST számára, hogy a határozat meghozatalát megelőzően észrevételeket tegyen olyan határidőn belül, amely észszerű lehetőséget biztosított volna az ST számára a védelemhez való jogának gyakorlására, téves jogalkalmazást valósít meg.
Harmadik jogalap: az ST előadja, hogy a Törvényszéknek az „optimalizálási” kiigazítások megtagadásával kapcsolatos indokolását téves jogalkalmazás jellemzi, mivel a Törvényszék a jelen ügy sajátos összefüggéseiben tévesen alkalmazza a megegyező hatékonyságú gazdasági szereplő jogi fogalmát.
____________