Language of document : ECLI:EU:F:2009:137

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2009. október 7.

F‑101/08. sz. ügy

Spyridon Pappas

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – A Közösségeknél történő szolgálatba lépés előtt megszerzett nyugdíjjogosultság közösségi rendszerbe történő átvitele – Visszavonás – Elfogadhatóság – A szolgálat érdekében történő nyugdíjazás – A nyugdíj összege”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben S. Pappas elsősorban a Bizottság 2008. február 6‑i, a felperes öregségi nyugdíjjogosultságát megállapító határozat megsemmisítését, másrészt a Bizottság 2003. február 27‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amelyben egyrészt visszavonták a 2000. október 23‑i, a felperes által többek között a görög államtanács tagjaként megszerzett, nyugdíjra jogosító szolgálati évek jóváírását a közösségi nyugdíjrendszerbe való átvitelt követően 18 évben és 10 napban meghatározó levelet, másrészt e jóváírás mértékét 15 évben, 2 hónapban és 21 napban határozták meg, harmadsorban pedig kéri a Bizottság másik, 2001. szeptember 7‑i határozatának megsemmisítését, amelyben egyrészt visszavonták a 2001. szeptember 7‑i, a felperes által többek között görög ügyvédként megszerzett, nyugdíjra jogosító szolgálati évek jóváírását a közösségi nyugdíjrendszerbe való átvitelt követően 2 évben, 4 hónapban és 2 napban meghatározó levelet, másrészt e jóváírás mértékét 1 évben, 10 hónapban és 15 napban határozták meg.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők – Kiindulópont

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Tisztviselők – Nyugdíjak – Nyugdíjjogosultság megszerzése

(Személyzeti szabályzat, 50. cikk)

1.      Ahhoz, hogy a határozatot a személyzeti szabályzat rendelkezései értelmében megfelelően közöltnek lehessen tekinteni, az szükséges, hogy azt a címzettnek továbbítsák, és ez utóbbi annak tartalmát ténylegesen megismerhesse.

Azon intézmény, amely a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdésében előírt határidő lejártára hivatkozik – amely rendelkezés kimondja, hogy a panasz benyújtására nyitva álló három hónapos határidő kezdő időpontja „meghatározott személyre vonatkozó intézkedés esetében az az időpont, amikor az érintett személyt a határozatról értesítették, de semmiképpen sem később, mint amikor az érintett a határozatot kézhez kapta” –, köteles bizonyítani azt az időpontot, amikor a határidő telni elkezdett.

Noha annak bizonyítása, hogy valamely határozat címzettje e határozatot ténylegesen megismerte, nem alapulhat közvetett bizonyítékokon, az említett határozat alakszerű közlésén kívüli más körülmények megfelelő bizonyítéknak minősülhetnek, mint például az említett címzettől származó levél, melyből kitűnik, hogy ténylegesen megismerte a határozat tartalmát.

(lásd a 41–44. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 5/76. sz., Jänsch kontra Bizottság ügyben 1976. június 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1976., 1027. o.) 10. pontja; 108/79. sz., Belfiore kontra Bizottság ügyben 1980. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1980., 1769. o.) 7. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑50/92. sz., Fiorani kontra Parlament ügyben 1993. június 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑555. o.) 16. pontja; T‑196/95. sz., H kontra Bizottság ügyben, 1997. június 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑133. o. és II‑403. o.) 32–35. pontja; T‑254/01. sz., Di Pietro kontra Számvevőszék ügyben 2002. szeptember 27‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑177. o. és II‑929. o.) 25–27. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑13/07. sz., L kontra EMEA ügyben 2007. április 20‑án hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑105. o. és II‑A‑1‑585. o.) 29–32. pontja; F‑71/06. sz., Lebedef-Caponi kontra Bizottság ügyben 2007. április 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑115. o. és II‑A‑1‑629. o.) 34. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 50. cikkének utolsó bekezdéséből egyértelműen kitűnik, hogy azon A1 vagy A2 besorolási fokozatú tisztviselő, aki az új személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 9. cikkében előírt kedvezményben való részesülés nélkül szolgálati érdekből nyugdíjba vonult, nyugdíjjogosultságot akkor szerez, ha 55. életévét azon időszak lejártával betölti, amely alatt az 50. cikkben szereplő juttatásra való jogosultság nyitva áll számára.

Az 50. cikk utolsó bekezdésének szó szerinti értelmezése azért is szükséges, mert egyrészt az érintett rendelkezés eltérést jelent az öregségi nyugdíj általános szabályához képest, így azt szigorúan kell értelmezni, másrészt a pénzügyi ellátásokra jogosultságot biztosító rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni.

(lásd a 62., 64. és 65. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑221/02. sz., Lebedef és társai kontra Bizottság ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑211. o. és II‑1037. o.) 38. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑11/02. sz., Pappas kontra Bizottság ügyben 2004. december 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑381. o. és II‑1773. o.) 53. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑10/06. sz., André kontra Bizottság ügyben 2006. december 14‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑183. o. és II‑A‑1‑755. o.) 34–36. pontja.