A Sofiyski rayonen sad (Bulgária) által 2020. május 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – „Toplofikatsia Sofia” EAD, „Chez Elektro Balgaria” AD kontra „Agentsia za kontrol na prosrocheni zadalzhenia” EOOD

(C-208/20. sz. ügy)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Sofiyski rayonen sad

Az alapeljárás felei

Felperesek: „Toplofikatsia Sofia” EAD, „Chez Elektro Balgaria” AD und „Agentsia za kontrol na prosrocheni zadalzhenia” EOOD

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. cikke (2) bekezdésének a) pontját az Alapjogi Charta 47. cikkének második bekezdésével, a hátrányos megkülönböztetés tilalmának és az eljárási intézkedések nemzeti bírósági eljárásbeli egyenértékűségének elvével, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről [helyesen: együttműködésről] szóló 1206/2001/EK rendelet¹ 1. cikk[e (1) bekezdés]ének a) pontjával összefüggésben, hogy amennyiben az eljáró bíróság nemzeti joga szerint e bíróság hivatalos tájékoztatást kér saját államában az alperes lakcíméről, és megállapítást nyer, hogy az alperes az Európai Unió valamely másik államában tartózkodik, az eljáró nemzeti bíróság köteles tájékoztatást kérni az alperes lakcíméről az alperes tartózkodási helye szerinti állam hatáskörrel és illetékességgel rendelkező hatóságaitól?

Úgy kell-e értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelet² 5. cikkének (1) bekezdését azzal az elvvel összefüggésben, hogy a nemzeti bíróságnak eljárási jogokat kell biztosítania az uniós jogból eredő jogok hatékony védelméhez, hogy az adós szokásos tartózkodási helyének megállapítása során a nemzeti bíróság valamely bizonyításfelvétel nélküli egyoldalú formális eljárás – mint amilyen a fizetési meghagyásos eljárás is – lefolytatásának a nemzeti jog által előírt feltételeként minden arra vonatkozó megalapozott gyanút, hogy az adós az Európai Unió valamely másik államában rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, a fizetési meghagyás kibocsátása jogalapjának hiányaként, illetve a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésének elmaradását megalapozó körülményként köteles értelmezni?

Úgy kell-e értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU rendelet 5. cikkének (1) bekezdését azzal az elvvel összefüggésben, hogy a nemzeti bíróságnak eljárási jogokat kell biztosítania az uniós jogból eredő jogok hatékony védelméhez, hogy e rendelkezés abban az esetben, ha a nemzeti bíróság a fizetési meghagyás meghatározott adós elleni kibocsátását követően megállapította, hogy ez az adós valószínűleg nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel a bíróság államában, és ha a nemzeti jog szerint a fizetési meghagyás ilyen adós elleni kibocsátásának akadályát képezi, arra kötelezi az említett nemzeti bíróságot, hogy hivatalból helyezze hatályon kívül a kibocsátott fizetési meghagyást, jóllehet ezt nem írja elő kifejezett jogszabályi rendelkezés?

A 3. kérdésre adandó nemleges válasz esetén úgy kell-e értelmezni az említett kérdésben hivatkozott rendelkezéseket, hogy azok a kibocsátott fizetési meghagyás hatályon kívül helyezésére kötelezik a nemzeti bíróságot, ha az ellenőrzést követően teljes bizonyossággal megállapította, hogy az adós nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel az eljáró bíróság államában?

____________

¹ HL 2001. L 174., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás: 19. fejezet, 4. kötet, 121. o.

² HL. 2012. L 351, 1. o.