C‑350/06. és C‑520/06. sz. egyesített ügyek

Gerhard Schultz‑Hoff

kontra

Deutsche Rentenversicherung Bund

és

Stringer és társai

kontra

Her Majesty's Revenue and Customs

(a Landesarbeitsgericht Düsseldorf [Németország] és a House of Lords [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek)

„Munkafeltételek – Munkaidő-szervezés – 2003/88/EK irányelv – A fizetett éves rendes szabadsághoz való jog – Betegszabadság – A betegszabadsággal időben egybeeső éves rendes szabadság – A szerződés megszűnéséig betegség miatt ki nem vett fizetett éves szabadság pénzbeli megváltása”

Az ítélet összefoglalása

1.        Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – Munkaidő-szervezés – A fizetett éves rendes szabadsághoz való jog

(2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) bekezdés)

2.        Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – Munkaidő-szervezés – A fizetett éves rendes szabadsághoz való jog

(2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (1) bekezdés)

3.        Szociálpolitika – A munkavállalók biztonságának és egészségének védelme – Munkaidő-szervezés – A fizetett éves rendes szabadsághoz való jog

(2003/88 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 7. cikk, (2) bekezdés)

1.        A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés vagy gyakorlat, amely szerint a betegszabadságon lévő munkavállaló nem jogosult arra, hogy a betegszabadság időtartamába tartozó időszak alatt fizetett éves szabadságot vegyen ki.

A 2003/88 irányelvvel az olyan nemzeti rendelkezés vagy gyakorlat sem ellentétes, amely a betegszabadságon lévő munkavállaló számára lehetővé teszi, hogy ezen időszak alatt fizetett éves szabadságot vegyen ki.

A fizetett éves szabadsághoz való jog gyakorlásának és alkalmazásának feltételeit ugyanis a tagállamoknak kell meghatározniuk a belső joguk keretében azon konkrét körülmények előírásával, amelyek mellett a munkavállalók e jogukkal élhetnek, tartózkodva ugyanakkor attól, hogy e jog keletkezését, amely közvetlenül az említett irányelvből következik, bármely feltételnek alávetnék.

(vö. 28., 31., 32. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelv 7. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés vagy gyakorlat, amely előírja, hogy a fizetett éves szabadságra vonatkozó igény a referencia‑időszak és/vagy a szabadság átvitelére a nemzeti jog által meghatározott időszak végén megszűnik, ha a munkavállaló a teljes referencia‑időszak vagy annak egy része során betegszabadságon volt, és a munkaképtelensége a munkaviszonyának a megszűnéséig fennállt, ami miatt nem tudta gyakorolni a fizetett éves szabadsághoz való jogát.

(vö. 49., 52. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3.        A munkaidő‑szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88 irányelv 7. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés vagy gyakorlat, amely előírja, hogy a munkaviszony megszűnésekor a ki nem vett fizetett éves szabadság pénzbeli megváltásának nincs helye abban az esetben, ha a munkavállaló a teljes referencia‑időszak vagy annak egy része és/vagy a szabadság átvitelére nyitva álló időszak során betegszabadságon volt, ami miatt nem tudta gyakorolni a fizetett éves szabadsághoz való jogát.

Az említett pénzbeli megváltás kiszámítása szempontjából a munkavállaló rendes munkabére, amely a fizetett éves szabadságnak megfelelő pihenőidő alatt a részére fizetendő, szintén meghatározó.

(vö. 62. pont és a rendelkező rész 3. pontja)