A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2010. december 9.
F‑83/05. sz. ügy
Kristine Ezerniece Liljeberg és társai
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Kinevezés – Az új személyzeti szabályzat hatálybalépését megelőzően tartaléklistára vett jogász‑nyelvészek – Más uniós intézmények és szervek által felvett jogász‑nyelvészekhez viszonyítottan hátrányos megkülönböztetés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben K. Ezerniece Liljeberg és kilenc másik tisztviselő, mindannyian jogász‑nyelvészek a Bizottságnál, elsősorban azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a kinevezésükről szóló, 2004. október 6‑i határozatokat annyiban, amennyiben azok A*6 besorolási fokozatot állapítanak meg, miközben A*7 besorolási fokozatba kellett volna őket besorolni.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a felpereseknél felmerült költségek felét. A felperesek maguk viselik a felmerült költségeik felét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Új előmeneteli rendszernek a 723/2004 rendelettel történt bevezetése – A besorolási fokozatba való besorolásra vonatkozó átmeneti rendelkezések
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 13. cikk, (2) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
2. Tisztviselők – Felvétel – Besorolási fokozatba történő kinevezés – Az előmenetel magasabb besorolási fokozatába történő kinevezés – A kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 13. cikk, (2) bekezdés; 723/2004 tanácsi rendelet)
3. Tisztviselők – Beosztás – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés – Magasabb besorolási fokozatba tartozó munkakörbe való beosztás – Újrabeosztáshoz való jog – Hiány
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)
4. Tisztviselők – Egyenlő bánásmód – Az alkalmazottak különböző csoportjai közötti eltérő bánásmód a személyzeti szabályzatban előírt garanciák tekintetében – A hátrányos megkülönböztetés hiánya
5. Tisztviselők – Elvek – Bizalomvédelem – Feltételek
6. Tisztviselők – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – Terjedelem – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, XIII. melléklet, 13. cikk, (2) bekezdés)
1. A Bizottságtól eltérő intézmények által a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott, a besorolási fokozatba való besorolásról szóló határozatok olyan intézkedések, amelyekre nem lehet hivatkozni az arra alapított jogalap alátámasztása érdekében, hogy a Bizottság megsértette az egyenlő bánásmód elvét.
Azon állítás tekintetében, amely szerint a Bizottság által A*6 besorolási fokozatba besorolt jogász‑nyelvészekkel szemben hátrányos megkülönböztetés valósul meg ugyanazon versenyvizsga azon sikeres pályázóihoz képest, akiket más intézmények A*7 besorolási fokozatba soroltak, a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy minden intézmény jogosult meghatározni, hogy van‑e helye a jogász‑nyelvészek A*7 besorolási fokozatba való kinevezésének. Következésképpen a valamely intézmény által felvett és e rendelkezés alapján e besorolási fokozatba besorolt tisztviselőkre úgy kell tekinteni, mint akik különböző helyzetben vannak, mint a más, az említett rendelkezés alkalmazásától eltekintő intézmény által felvett tisztviselők.
Az a tény ugyanis, hogy valaki ugyanazon tartaléklistán szerepel, nem releváns a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikke (2) bekezdésének alkalmazása szempontjából, mivel – ahogy arra már utalás történt – minden intézmény maga határoz arról, hogy van‑e helye e rendelkezés alkalmazásának ahhoz, hogy valamely jogász‑nyelvészt A*7 besorolási fokozatba soroljanak be. Ezenkívül azon ítélkezési gyakorlat, amely szerint ugyanazon versenyvizsga minden sikeres pályázója ugyanolyan helyzetben van, a tisztviselők ugyanazon intézmény, nem pedig különböző intézmények általi felvételére vonatkozik. Végül, bár a közszolgálat egységességének az Amszterdami Szerződés 9. cikke (3) bekezdésében szereplő elve szerint az Unió összes intézményének valamennyi tisztviselője ugyanazon személyzeti szabályzat hatálya alá tartozik, ezen elv nem jelenti azt, hogy az intézményeknek ugyanúgy kell gyakorolniuk a számukra a személyzeti szabályzatban biztosított mérlegelési jogkört, hanem – ezzel éppen ellentétben – ezen intézményekre vonatkozik az önállóság elve.
(lásd az 55., 58. és 59. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑220/95. sz., Gimenez kontra Régiók Bizottsága ügyben 1997. szeptember 16‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑275. o. és II‑775. o.) 72. pontja.
2. Ha az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy alkalmaz‑e valamely rendelkezést, az adminisztrációnak – annak érdekében, hogy az említett rendelkezés ne veszítse teljesen értelmét – az érintett rendelkezés esetleges alkalmazását az adott ügyben kell értékelnie, figyelembe véve az előtte lévő ügy egyedi körülményeit.
Ezzel együtt a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (2) bekezdése szerint az intézmények felvehetnek jogász‑nyelvészi feladatot ellátó tisztviselőket A*7 vagy AD 7 besorolási fokozatba, ami azt jelenti, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem köteles alkalmazni e rendelkezést, és az újonnan felvett tisztviselőknek nincs alanyi joguk az ilyen besoroláshoz.
Mivel a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik annak eldöntésére, hogy alkalmazza‑e a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (2) bekezdését, a besorolási fokozatba való besorolásról szóló határozat bírósági felülvizsgálata nem helyettesítheti a kinevezésre jogosult hatóság értékelését. Az uniós bíróságnak következésképpen annak vizsgálatára kell szorítkoznia, hogy nem történt‑e lényeges eljárási szabálysértés, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem pontatlan vagy hiányos tényekre alapította‑e határozatát, illetve hogy a határozat tekintetében nem merült‑e fel hatáskörrel való visszaélés, téves jogalkalmazás vagy az indokolás elégtelensége, végezetül hogy a kinevezésre jogosult hatóság jogkörét nem gyakorolta‑e nyilvánvalóan tévesen.
(lásd a 75–77. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑17/95. sz., Alexopoulou kontra Bizottság ügyben 1995. október 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑227. o. és II‑683. o.) 21. pontja; T‑55/03. sz., Brendel kontra Bizottság ügyben 2004. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑311. o. és II‑1437. o.) 60. pontja; T‑145/04. sz., Righini kontra Bizottság ügyben 2005. november 15‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑349. o. és II‑1547. o.) 53. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑16/05. sz., Falcione kontra Bizottság ügyben 2006. április 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑3. o. és II‑A‑1‑7. o.) 49. pontja; F‑111/06. sz., Giannopoulos kontra Tanács ügyben 2007. szeptember 20‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑253. o. és II‑A‑1‑1415. o.) 52. pontja.
3. Még akkor is, ha a tisztviselő elfogadja, hogy a sajátjánál magasabb besorolási fokozatba tartozó munkakört lásson el, a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elve nem biztosítja a tisztviselőnek azt a jogot, hogy munkakörét magasabb besorolási fokozatba sorolják be.
Mindenesetre a személyzeti szabályzat vagy az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek egyetlen rendelkezése sem kötelezi az adminisztrációt arra, hogy a besorolási fokozatba való besorolásuk érdekében figyelembe vegye a versenyvizsga sikeres pályázóinak korábbi helyzetét.
(lásd a 89. és 90. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 28/72. sz., Tontodonati kontra Bizottság ügyben 1973. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT 1973., 779. o.) 8. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑18/90. sz., Jongen kontra Bizottság ügyben 1991. május 7‑én hozott ítéletének (EBHT 1991., II‑187. o.) 27. pontja; T‑112/96. és T‑115/96. sz., Séché kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑115. o. és II‑623. o.) 182. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑104/06. sz., Arpaillange és társai kontra Bizottság ügyben 2009. március 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑57. o. és II‑A‑1‑273. o.) 106. pontja.
4. Az Unió által akár tisztviselőként, akár az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek hatálya alá tartozó alkalmazottak különböző csoportjaiban foglalkoztatott személyek különböző kategóriái között kétségtelenül vannak jogállásbeli különbségek, az egyes alkalmazotti kategóriák meghatározása ugyanis az uniós adminisztráció jogos igényeihez és az általa ellátandó feladatok jellegéhez igazodik.
(lásd a 93. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑57/08. sz., Palazzo kontra Bizottság ügyben 2009. november 17‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2009., I‑A‑1‑437. o. és II‑A‑1‑2371. o.) 38. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
5. A bizalomvédelem elvére minden olyan magánszemély hivatkozhat, aki olyan helyzetbe kerül, amelyből kitűnik, hogy az adminisztráció – számára konkrét és egybehangzó ígéreteket téve – benne megalapozott várakozásokat keltett.
A bizalomvédelemre történő hivatkozás joga három feltétel együttes fennállást feltételezi. Először is az adminisztrációnak pontos, feltételhez nem kötött és egybehangzó, valamint hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó ígéreteket kell nyújtania az érdekelt számára. Másodszor ezen ígéreteknek jogos várakozást kell kelteniük abban a személyben, akihez azokat intézik. Harmadszor az adott ígéreteknek összhangban kell lenniük a személyzeti szabályzat rendelkezéseivel és az általában alkalmazandó szabályokkal, vagy legalábbis az ígéretek szabálytalansága még a rendelkezésre álló tények és a szükséges ellenőrzések elvégzésére való képesség alapján megfontolt és körültekintő tisztviselő figyelmét is elkerülhette.
Ami a besorolási fokozatba való besorolásról szóló határozatokat illeti, az egységvezető esetleges szándékai nem tekinthetők hitelt érdemlő és megbízható forrásokból származó információknak, mivel e határozatok kizárólag a kinevezésre jogosult hatóság hatáskörébe tartoznak.
(lásd a 98., 99. és 101. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑203/97. sz., Forvass kontra Bizottság ügyben 1999. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑129. o. és II‑705. o.) 70. pontja; T‑381/00. sz., Wasmeier kontra Bizottság ügyben 2002. július 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2002., I‑A‑125. o. és II‑677. o.) 106. pontja; a fent hivatkozott Righini kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 130. és 131. pontja; T‑237/00. sz., Reynolds kontra Parlament ügyben 2005. december 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑385. o. és II‑1731. o.) 146. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑51/07. sz., Bui Van kontra Bizottság ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑289. o. és II‑A‑1‑1533. o.) 55. pontja; F‑55/09. sz., Maxwell kontra Bizottság ügyben 2010. május 11‑én hozott ítéletének 87. pontja.
6. A gondoskodási kötelezettség a hatóság és közszolgálati alkalmazottak kölcsönös jogainak és kötelezettségeinek a személyzeti szabályzat által létrehozott egyensúlyát tükrözi. E kötelezettség megköveteli többek között, hogy a kinevezésre jogosult hatóság a tisztviselő vagy alkalmazott helyzetéről való döntéskor tekintettel legyen a döntést befolyásoló összes körülményre, és ennek során ne csak a szolgálati érdeket vegye figyelembe, hanem az érintett tisztviselő érdekeit is. A tisztviselők jogai és érdekei védelmének a hatályos szabályok tiszteletben tartása szab határt.
A gondoskodási kötelezettség nem járhat azzal a következménnyel, hogy a személyzeti szabályzat XIII. melléklete 13. cikkének (2) bekezdése szerinti lehetőséget az adminisztráció kötelezettségévé változtassa. Következésképpen az, hogy a kinevezésre jogosult hatóság nem alkalmazta az említett 13. cikk (2) bekezdést, önmagában nem jelenti a gondoskodási kötelezettség megsértését.
(lásd a 110. és 111. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság a fent hivatkozott Forvass kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 53.és 54. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
a Közszolgálati Törvényszék F‑101/05. sz., Grünheid kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑55. o. és II‑A‑1‑199. o.) 149. pontja.