AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2013. szeptember 30.

F‑38/12. sz. ügy

BP

kontra

az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)

„Közszolgálat – Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének személyi állománya – Szerződéses alkalmazott – Határozott időre szóló szerződés határozatlan időre való meghosszabbításának mellőzése – A szerződés lejártáig valamely másik szolgálatba való újrabeosztás – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset”

Tárgy:      Az EUMSZ 270. cikk alapján előterjesztett kereset, amelyben BP azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (a továbbiakban: FRA vagy ügynökség) igazgatójának 2012. február 27‑i határozatait, amelyekkel mellőzte a szerződéses alkalmazotti szerződésének határozatlan időre való meghosszabbítását, és a szerződésének utolsó hat hónapjára egy másik szervezeti egységhez helyezte át, valamint kötelezze az FRA‑t az őt ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítésére.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. BP maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége részéről felmerült valamennyi költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők keresete – Szerződéses alkalmazottak – Jogalapok – Valamely információ közlését követően hozott, a szerződés meghosszabbításának mellőzéséről szóló határozat ellen irányuló kereset alátámasztására felhozott, a hatáskörre való visszaélésre alapított jogalap

(Személyzeti szabályzat, 22a. cikk)

2.      Tisztviselők keresete – Sérelmet okozó aktus – A határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának mellőzése – Az érintettek meghallgatáshoz való joga

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés és 91. cikk, (1) bekezdés); az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2009/13 határozata)

3.      Tisztviselők – Sérelmet okozó határozat – Indokolási kötelezettség – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 25. cikk)

4.      Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Szolgálati érdek – A munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartása

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

5.      Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – A tisztviselőnek a kapcsolatokban jelentkező nehézségek miatt szolgálati érdekből történő újrabeosztása – A szolgálati érdek megsértése – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés)

6.      Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A hivatkozott jogalapok egyértelmű és pontos ismertetése – A kereseti kérelem keretében előterjesztett jogalap – Egy másik kereseti kérelem keretében történő figyelembevétel – Megengedhetetlenség

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §)

1.      A személyzeti szabályzat 22a. cikkének (3) bekezdése szerint azt a tisztviselőt, aki az említett cikk (1) bekezdése értelmében olyan tényeket közölt, amelyek alapján feltételezni lehet egy esetleges jogellenes tevékenység vagy az Unió tisztviselőire vonatkozó kötelezettségek súlyos megsértésének minősíthető magatartás fennállását, az intézmény részéről nem érheti sérelmes hatás ennek következtében feltéve, hogy a tisztviselő jóhiszeműen járt el. Ennek következtében annak a körülménynek, hogy a tisztviselő számára kedvezőtlen határozatot időben azt követően hozzák meg, hogy ez a tisztviselő a személyzeti szabályzat 22a. cikke alapján információt közöl, arra kell indítania az uniós bíróságot, hogy az a szóban forgó határozat ellen elé terjesztett olyan kereset esetén, amelynek alátámasztására a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalapot hoznak fel, e jogalapot különösen figyelmesen vizsgálja meg. Ezzel együtt az említett rendelkezés nem minden sérelmet okozó aktussal szemben nyújt védelmet annak a tisztviselőnek, aki a személyzeti szabályzat 22a. cikkének (1) bekezdése alapján olyan tényekre vonatkozó információt közöl, amelyek alapján egy esetleges jogellenes tevékenységet lehet vélelmezni, hanem csak az említett típusú információközlés miatt meghozott határozatokkal szemben.

(lásd a 87–89. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑2/09. sz., Menghi kontra ENISA ügyben 2010. február 24‑én hozott ítéletének 138. pontja.

2.      Amennyiben az alkalmazott alkalmazási szerződése meghosszabbítható, az ideiglenes alkalmazotti szerződés vagy a szerződéses alkalmazotti szerződés meghosszabbításának mellőzésére vonatkozó döntés az érintett számára sérelmet okozó aktusnak minősül.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a szerződéses alkalmazotti szerződések meghosszabbításánál követendő eljárásról szóló 2009/13 határozata az érintett két alkalommal történő meghallgatását írja elő; először is a főosztályvezetővel folytatott elbeszélgetés során, ezt követően az alkalmazott által a szerződésének lejárta előtt hét hónappal, az említett Ügynökség igazgatója részére elküldött motivációs levél útján. A motivációs levélben az érintett kifejtheti és előterjesztheti a számára kedvező határozat mellett szóló összes érvet.

A főosztályvezető véleménye – amelyből az érintett másolatot kap és amelyről ki kívánja fejteni az álláspontját – a szerződés meghosszabbítását mellőző határozat előkészítő aktusának minősül. Mivel nem a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének és a személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének értelmében vett, az érintett számára sérelmet okozó aktusról van szó, az érintett nem tarthat eredményesen igényt arra jogra, hogy e határozat tartalmára vonatkozóan észrevételeket fogalmazzon meg.

(lásd a 103. és 106–108. pontot)

Hivatkozás:

az Európai Unió Törvényszéke T‑236/02. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 14‑én hozott ítéletének 133. pontja, az ítélettel szemben C‑617/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban a Bíróság előtt.

3.      A személyzeti szabályzat 25. cikkének második bekezdésében előírt – az EUMSZ 296. cikkben szereplő általános kötelezettséget megismétlő – indokolási kötelezettség célja egyrészt az, hogy az érintett számára kellő tájékoztatást adjon annak megítéléséhez, hogy megalapozott‑e a számára sérelmet okozó aktus és célszerű‑e a Törvényszékhez keresetet benyújtani, másrészt hogy a Törvényszék számára lehetővé tegye az aktus jogszerűségének felülvizsgálatát. Az egyes esetekben az indokolási kötelezettség terjedelmét nem csak a megtámadott határozat figyelembevételével, hanem az említett határozattal összefüggő konkrét körülmények alapján is értékelni kell.

A határozat akkor megfelelően indokolt, ha annak hátterét az érintett ismeri, és e háttérből megértheti a reá vonatkozóan hozott határozat jelentőségét. Ez akkor van így, ha e határozatot a szóban forgó helyzetről a felettessel folytatott beszélgetések előzték meg. Ezenkívül megfelel az indokolási kötelezettségnek az a határozat, amely olyan dokumentumra utal, amely már az érintett birtokában van, és amely tartalmazza azokat a tényezőket, amelyekre az intézmény a határozatát alapozta.

(lásd a 124. és 125. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑93/04. sz., Kallianos kontra Bizottság ügyben 2006. május 17‑én hozott ítéletének 100. és 101. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑49/08. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 2009. július 2‑án hozott ítéletének 117. pontja; F‑97/09. sz., Taillard kontra Parlament ügyben 2010. november 30‑án hozott ítéletének 33. pontja.

4.      Az intézmények széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek abban a tekintetben, hogy saját szervezeti egységeiket speciális feladataiknak megfelelően alakítják ki, valamint a rendelkezésükre álló személyi állományt ennek megfelelően osztják be, azzal a feltétellel, hogy a beosztás a szolgálat érdekében és a munkakörök egyenértékűségének tiszteletben tartásával történik.

A tisztviselő újrabeosztásának nem előfeltétele a tisztviselő hozzájárulása. Az ilyen feltétel azzal a következménnyel járna, hogy elfogadhatatlan mértékben korlátozódna az intézményeknek a szervezeti egységeik szervezésére és e szervezésnek a növekvő szükségletekhez való hozzáigazítására vonatkozó rendelkezési szabadsága.

(lásd a 132. és 133. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑98/96. sz., Costacurta kontra Bizottság ügyben 1998. január 22‑én hozott ítéletének 36. és 40. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

5.      A szolgálati érdek fogalma az intézmény általános értelemben vett megfelelő működéséhez, közelebbről pedig a betöltendő állás különös igényeihez kapcsolódik. A tisztviselőnek valamely tarthatatlanná vált munkaügyi helyzet megszüntetése érdekében való újrabeosztását szolgálati érdekből hozott határozatnak kell tekinteni. A kapcsolatokban jelentkező nehézségek – amennyiben a szolgálat megfelelő működésére káros feszültségeket okoznak – éppen a szolgálati érdekre tekintettel igazolhatják a tisztviselő áthelyezését, méghozzá anélkül, hogy szükséges volna a szóban forgó összetűzés felelősének, vagy annak megállapítása, hogy milyen mértékben igazak az egyik és a másik oldalon megfogalmazott kifogások.

(lásd a 140–142. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑13/95. sz., Kyrpitsis kontra Gazdasági és Szociális Bizottság ügyben 1996. április 18‑án hozott ítéletének 51. pontja; a fent hivatkozott Costacurta kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 39. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F‑88/09. és F‑48/10. sz., Z kontra Bíróság egyesített ügyekben 2012. december 5‑én hozott ítéletének 123. pontja, az ítélettel szemben T‑88/13. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

6.      A nem megfelelő kérelem keretében felhozott kifogás elfogadhatatlan, amennyiben egyrészt az uniós bíróságnak nem feladata, hogy valamely keresetlevél érveit, kifogásait és jogalapjait a szabad belátása szerint az egyik vagy másik kérelem alá csoportosítsa, másrészt a kifogások előterjesztésének módja kihatással lehet az alperes védelemhez való jogára.

(lásd a 148. és 149. pontot)