AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE

(harmadik tanács)

2014. február 27.

F‑32/13. sz. ügy

Robert Walton

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Távozási díj – Az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának ítéletében megállapított lemondás – A lemondás időpontjának meghatározása – Jogerő – A kinevezésre jogosult hatóság peres jogorvoslat hiányában véglegessé váló határozatai – Az előzetes igazgatási eljárás be nem tartása – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R. Walton lényegében egyrészt az Európai Bizottság 2012. április 13‑i levelének megsemmisítését kéri, amelyben a szerződések megkötésére jogosult hatóság állást foglalt a felperes Bizottsággal szemben fennálló követeléséről, többek között a távozási díj egyik összetevőjének kifizetéséről, másrészt a 2013. január 9‑i határozat megsemmisítését, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság elutasította a felperes 2012. szeptember 17‑én erre vonatkozóan benyújtott panaszát.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. M. Walton maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

Bírósági eljárás – Ítélt dolog – Terjedelem

A kereset a korábbi ítélethez kapcsolódó jogerő miatt akkor elfogadhatatlan, ha a szóban forgó ítélet alapjául szolgáló jogvita ugyanazon felek között volt folyamatban, a keresetnek ugyanaz volt a tárgya, és ugyanazon a jogcímen alapult. Ilyen korábbi ítélet létének értékelésekor az a határozat, melynek megsemmisítését kérték alapvető információt nyújt a kereset tárgyának megítéléséhez. Mindenesetre az a körülmény, hogy a kereseteket az adminisztráció által formálisan külön meghozott határozatokkal szemben nyújtották be, nem elegendő annak megállapításához, hogy azok tárgya eltérő, amennyiben e határozatok tartalma lényegében azonos, és azonos indokok támasztják őket alá.

Ha a felperes – ahogyan a jelen esetben is – véglegessé vált határozatok jogszerűségét vitatja, keresete elfogadhatóságának megállapítása oda vezetne, hogy lehetősége nyílna feléleszteni az e határozatokkal szembeni keresetindítási jogát, valamint lehetősége volna megkérdőjelezni az e határozatokra vonatkozó korábbi ítéletek jogerejét.

Ami a tisztességes eljáráshoz való jog állítólagos megsértését illeti, abban az esetben, amikor a keresetet elfogadhatatlannak kellett nyilvánítani, a megtámadott határozatok kizárólag a felperes tétlensége miatt váltak véglegessé, aki úgy döntött, hogy nem él a rendelkezésére álló közigazgatási vagy peres jogorvoslat lehetőségével.

(lásd a 40., 41., 48. és 49. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 172/83. és 226/83. sz., Hoogovens Groep kontra Bizottság egyesített ügyekben 1985. szeptember 19‑én hozott ítéletének 9. pontja; a 146/85. és 431/85. sz., Diezler és társai kontra EGSZB egyesített ügyekben 1987. október 27‑én hozott ítéletének 14–16. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑162/94. sz., NMB Franciország és társai kontra Bizottság ügyben 1996. június 5‑én hozott ítéletének 37. és 38. pontja;

az Európai Unió Törvényszéke T‑66/01. sz., Imperial Chemical Industries kontra Bizottság ügyben 2010. június 25‑én hozott ítéletének 197. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑72/08. sz., Ketselidis kontra Bizottság ügyben 2009. június 11‑én hozott végzésének 33. pontja; az F‑118/11. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2014. február 25‑én hozott végzésének 54. pontja.