A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (ötödik tanács)
2019. június 11.(*)
„Kutatás és technológiafejlesztés – Kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) – A 2016. évi EKT‑munkaprogram keretében történő pályázati felhívások és kapcsolódó tevékenységek – Az ERCEA által hozott, támogatás iránti kérelem nem támogathatóként való elutasításáról szóló határozat – A Bizottság előtti közigazgatási jogorvoslat – Hallgatólagos elutasító határozat – Részleges elfogadhatatlanság – Kifejezett elutasító határozat – A hatékony bírói jogvédelemhez való jog”
A T‑478/16. sz. ügyben,
Regine Frank (lakóhelye: Bonn [Németország], képviseli: S. Conrad ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: R. Lyal, L. Mantl és B. Conte, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19‑i 58/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 235. o.) 22. cikkének (1) bekezdése alapján a felperes által előterjesztett közigazgatási jogorvoslatot hallgatólagosan, illetve kifejezetten elutasító, 2016. június 17‑i bizottsági határozat és 2016. szeptember 16‑i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács),
tagjai: D. Gratsias elnök, I. Labucka (előadó) és I. Ulloa Rubio bírák,
hivatalvezető: N. Schall tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2019. január 31‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
I. Jogi háttér
1 A „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot (a továbbiakban: „Horizont 2020” keretprogram) az EUMSZ 173. és EUMSZ 182. cikk alapján a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról, valamint az 1906/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 81. o.), valamint a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról és az 1982/2006/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11‑i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 104. o.) dolgozta ki.
2 Az Európai Bizottság a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19‑i 58/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 4. kötet, 235. o.) 6. cikkének megfelelően a „Horizont 2020” keretprogramhoz kötődő néhány igazgatási feladatot az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynökségére (ERCEA) bízta.
3 A Bizottság által az ERCEA‑ra bízott feladatok között szerepel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról és a 2006/971/EK, a 2006/972/EK, a 2006/973/EK, a 2006/974/EK és a 2006/975/EK határozatok hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 3‑i 2013/743/EU tanácsi határozatban (HL 2013. L 347., 965. o.; helyesbítés: HL 2015. L 102., 96. o.) előírt, a „Kiváló tudomány” részhez tartozó projektek finanszírozásához kapcsolódó feladat.
4 A 2016‑os évet illetően a támogatás iránti kérelmekre vonatkozó kiválasztási kritériumok és értékelési eljárások az Európai Kutatási Tanács (EKT) munkaprogramjában kerültek meghatározásra.
5 A támogatás iránti kérelmek benyújtására és értékelésére vonatkozó eljárás a 2015. július 23‑i C(2015) 4975 bizottsági határozattal módosított, az EKT‑nak a „Horizont 2020” keretprogram végrehajtását szolgáló egyedi programra alkalmazandó javaslatok benyújtására és a kapcsolódó értékelési, kiválasztási és odaítélési eljárásokra vonatkozó szabályairól szóló, 2014. április 15‑i C(2014) 2454 bizottsági határozatban került meghatározásra (a továbbiakban: az EKT benyújtásra és értékelésre vonatkozó szabályai).
6 A támogatás iránti kérelmek benyújtására és értékelésére vonatkozó eljárás az EKT benyújtásra és értékelésre vonatkozó szabályainak a 2.1.‑2.5. pontjában került részletezésre.
7 Az EKT benyújtásra és értékelésre vonatkozó szabályainak 2.2. pontja szerint a támogatás iránti kérelmeket a fogadó intézmény nevében a vezető kutatónak kell benyújtania. A fogadó intézmény a megkötendő támogatási szerződés érdekében hivatalos kérelmezőként, valamint az ERCEA szerződő feleként jár el.
8 Az elfogadhatóság érdekében minden pályázatot annak benyújtásakor és legkésőbb a támogatás iránti kérelmek előterjesztésére nyitva álló határidő lejárta előtt többek között a fogadó intézmény beleegyező levelének kell kísérnie. A hiányos pályázatokat nem támogathatónak kell nyilvánítani.
9 Az értékelés érdekében a benyújtott támogatás iránti kérelemnek a 2016. évi EKT‑munkaprogramban megállapított valamennyi támogathatósági és elfogadhatósági kritériumnak is meg kell felelnie.
10 A 2016. évi EKT‑munkaprogram szerint különösen ez a helyzet a 2014‑ben vagy 2015‑ben benyújtott pályázat C kategóriába sorolását illetően, amellyel ellentétes új támogatás iránti kérelemnek a 2016. évi EKT‑munkaprogramhoz való előterjesztése (a továbbiakban: gátló záradék).
11 A pályázókat a pályázatuk tudományos elbírálásának eredményéről az 1290/2013 rendelet 20. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében a teljes pályázati anyagok végleges leadási határidejét követően legfeljebb öt hónap múlva tájékoztatják.
12 Az 1290/2013 rendelet 16. cikke alapján a pályázat elbírálása felülvizsgálható.
13 Az 1290/2013 rendelet 17. cikke alapján bármely pályázó panaszt tehet a „Horizont 2020” keretprogramban való részvételével kapcsolatban.
14 A végrehajtó hivatalok által hozott elutasító határozatok tekintetében az 58/2003 rendelet 22. cikkének (1)–(5) bekezdése a Bizottság által gyakorolt jogszerűségi felülvizsgálatot ír elő:
„(1) A végrehajtó hivatal bármely jogi aktusát, amely harmadik személyeket sért, a közvetlenül vagy személyesen érintett személyek bármelyike vagy egy tagállam a jogszerűség felülvizsgálata céljából a Bizottság elé terjesztheti.
A közigazgatási aktusokkal szembeni jogorvoslatokat a Bizottság elé kell terjeszteni attól a naptól számított egy hónapon belül, hogy az érdekelt fél vagy érintett tagállam tudomást szerzett a vitatott jogi aktusról.
Az érdekelt fél vagy az érintett tagállam, valamint a végrehajtó hivatal érveinek meghallgatását követően, a Bizottság beterjesztésük napjától számított két hónapon belül határozatot hoz a közigazgatási jogorvoslatokról. A Bizottság azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy döntését és indokolását írásbeli válasz formájában közölje, amennyiben a Bizottság a megadott határidőn belül ezt elmulasztja, úgy azt a jogorvoslat hallgatólagos elutasításának kell tekinteni.
[…]
(5) A közigazgatási jogorvoslat elutasításának tekintetében a Bizottság kifejezett vagy hallgatólagos határozatának megtámadására vonatkozó keresetet a[z] [EUMSZ 263]. cikk[el] összhangban a Bíróság elé lehet terjeszteni.”
II. A jogvita előzményei
15 A Bizottság 2015. augusztus 1‑jén az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétette a „Pályázati felhívások és kapcsolódó tevékenységek a »Horizont 2020« kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részét képező 2016. évi EKT‑munkaprogram keretében” (HL 2015. C 253., 12. o.) című értesítést.
16 2015. november 17‑én a felperes, Regine Franck, a „Horizont 2020” keretprogram kapcsán a résztvevők rendelkezésére bocsátott elektronikus adatcsererendszeren keresztül a fény kvázikristályokban és nemperiodikus szerkezetekben való továbbításával kapcsolatos projekthez támogatás iránti kérelmet nyújtott be az ERCEA‑hoz (a továbbiakban: támogatás iránti kérelem).
17 A támogatás iránti kérelmet a felperes a kaiserslauterni műszaki egyetem (a továbbiakban: egyetem) nevében terjesztette elő.
18 Ugyanezen a napon az egyetem visszavonta a támogatás iránti kérelmet azzal az indokkal, hogy a felperes nem jogosult a 2016‑os évre ilyen kérelmet előterjeszteni, és hogy az egyetem a felperes által benyújtott projekt befogadására nem áll rendelkezésre.
19 Ugyancsak ugyanezen a napon a felperes egy második alkalommal terjesztett elő támogatás iránti kérelmet, amelyet az egyetem ismét visszavont, mielőtt azt a felperes harmadszorra is előterjesztette volna.
20 2015. november 30‑án az egyetem az ERCEA részére levelet küldött, amelyben jelezte, hogy fogadó intézményként a felperes által benyújtott projekt tekintetében nem áll rendelkezésre. Az egyetem azt is pontosította, hogy a felperes a 2016. évi pályázati felhíváshoz a felhatalmazása nélkül használta a 2015. évi pályázati felhíváshoz általa kibocsátott beleegyező levelet.
21 2016. március 18‑i levelével az ERCEA a felperest egyrészt arról tájékoztatta, hogy támogatás iránti kérelmét elutasították, mivel az nem támogatható, másrészt pedig a jogorvoslati lehetőségekről (a továbbiakban: az ERCEA elutasító határozata).
22 2016. április 16‑i levelével a felperes az 1290/2013 rendelet 16. cikke értelmében az értékelés felülvizsgálata iránti kérelmet terjesztett elő, amelyet az ERCEA ugyanezen rendelet 17. cikke értelmében a „Horizont 2020” keretprogramban való támogathatóság vizsgálata iránti kérelemmé minősített át.
23 2016. április 17‑i levelével a felperes az 58/2003 rendelet 22. cikke alapján a Bizottság előtt vitatta az ERCEA határozatának jogszerűségét (a továbbiakban: közigazgatási jogorvoslat).
24 2016. május 24‑i levelével az ERCEA arról tájékoztatta a felperest, hogy a támogatás iránti kérelmének támogathatóságával kapcsolatos felülvizsgálat azonos eredményre vezetett.
25 2016. június 3‑i levelében a Bizottság arról érdeklődött, hogy a felperes fenntartja‑e közigazgatási jogorvoslatát.
26 Mivel az 58/2003 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt két hónapos határidőn belül a Bizottság a közigazgatási jogorvoslatra nem válaszolt, 2016. június 17‑én a Bizottság hallgatólagosan elutasította a közigazgatási jogorvoslatot (a továbbiakban: hallgatólagos elutasító határozat).
27 2016. június 25‑i levelével a felperes arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy fenn kívánja tartani a közigazgatási jogorvoslatot.
28 2016. augusztus 10‑i levelével a felperes közigazgatási jogorvoslatának alakulásáról tájékozódott.
29 Az ugyanazon a napon kelt levelében a Bizottság azt válaszolta, hogy az említett jogorvoslattal kapcsolatos határozatot szeptemberben hozzák meg.
30 2016. szeptember 30‑i levelével a Bizottság közölte a közigazgatási jogorvoslatot az 58/2003 rendelet 22. cikke alapján azzal az indokkal elutasító, 2016. szeptember 16‑i határozatát, hogy az érvényes beleegyező levél nélküli támogatás iránti kérelem elfogadhatatlan (a továbbiakban: kifejezett elutasító határozat).
31 2016. október 9‑i levelében a felperes új panaszt nyújtott be a Bizottsághoz.
32 2016. október 28‑i levelével a Bizottság arról tájékoztatta a felperest, hogy az 58/2003 rendelet 22. cikke szerinti eljárás lezárult, és hogy a kifejezett elutasító határozatot megsemmisítés iránti kereset előterjesztésével már vitatni lehet a Törvényszék előtt.
III. Az eljárás és a felek kérelmei
33 A Törvényszék Hivatalához 2016. augusztus 26‑án benyújtott iratával a felperes a Törvényszék eljárási szabályzatának 147. cikke alapján költségmentességet kért.
34 A Törvényszék Hivatalához 2016. október 26‑án benyújtott keresetlevéllel a felperes előterjesztette a jelen keresetet.
35 A 2017. február 16‑i végzéssel a felperes költségmentességben részesült.
36 2017. május 3‑i levelével a Törvényszék Hivatala az eljárási szabályzat 106. cikkének megfelelően megkérdezte a feleket, hogy kívánják‑e meghallgatásukat.
37 2017. június 6‑i levelével a felperes a tárgyalás keretében való meghallgatását kérte.
38 A Bizottság nem válaszolt az előírt határidőn belül.
39 A feleket tárgyalásra idézték, amelynek megtartására 2018. január 26‑án került sor.
40 A tárgyalás során a felperes a Törvényszék ötödik tanácsának bíráival és a hivatalvezetővel szemben kizárás iránti kérelmet terjesztett elő (a továbbiakban: kizárás iránti kérelem).
41 A tárgyalási jegyzőkönyvből a következő tűnik ki:
„A felperes képviselője az ötödik tanáccsal szemben kizárás iránti kérelmet terjesztett elő, és egyúttal pontosította, hogy az említett kérelem indokolásával nem ért egyet. Az alperes nem nyújtott be a kérelmet illetően észrevételeket. Az elnök engedélyével, valamint a felperes képviselőjének jelenlétében és felügyelete mellett R. Frank a kizárás iránti kérelem indokolását alátámasztó beadványt nyújt be.”
42 2018. február 26‑i határozatával a Törvényszék elnökhelyettese elutasította a kizárás iránti kérelmet.
43 2018. március 5‑i levelével a felperes képviselője arról tájékoztatta a Törvényszék Hivatalát, hogy már nem vállalja a felperes képviseletét amiatt, hogy ez utóbbi a beleegyezése és tudta nélkül egyrészt különböző dokumentumokat és leveleket továbbított a Törvényszék Hivatala, és egyes tagjai részére is, másrészt pedig a tárgyaláson kizárás iránti kérelmet terjesztett elő, amellyel a képviselő nem értett egyet. Azt is hangsúlyozta, hogy már nem tudja a felperest az Európai Unió Bírósága alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdése értelmében teljes függetlenséggel képviselni, és megjegyezte, hogy maga a felperes jelezte írásban a Törvényszéknek, hogy már nem táplál bizalmat e képviselővel szemben.
44 2018. március 14‑i határozatával a Törvényszék 2018. május 16‑ig időt biztosított a felperes számára arra, hogy új képviselőjének személyazonosságát a Törvényszék Hivatalával közölje.
45 A Törvényszék Hivatalához 2018. május 23‑án benyújtott keresetlevéllel a felperes az eljárási szabályzat 147. cikkének rendelkezései alapján költségmentességet kért.
46 A felperes ezt a kérelmet a Törvényszék elnökhelyettesének 2018. február 26‑i, a kizárás iránti kérelmét elutasító határozattal szembeni fellebbezés előterjesztése érdekében nyújtotta be.
47 2018. június 29‑i Frank kontra Bizottság végzésével (T‑478/16, nem tették közzé, EU:T:2018:417) a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 54. cikkének második bekezdése alapján az ügyet átteszi a Bírósághoz.
48 2018. november 22‑i végzésével a Bíróság elutasította a költségmentesség iránti kérelmet.
49 2018. december 6‑án a Törvényszék úgy határozott, hogy folytatja a jelen ügyben a tárgyalást, amelynek megtartására 2019. január 31‑ét tűzte ki.
50 Mivel a felperes nem közölte a Törvényszékkel új képviselőjének a nevét, a 2019. január 31‑i tárgyalásra való idézést Sebastian Conrad részére kézbesítették.
51 2018. december 20‑án S. Conrad jelezte a Törvényszék Hivatalának, hogy nem képviseli a felperest ezen a tárgyaláson.
52 A 2019. január 31‑i tárgyaláson a Törvényszék ötödik tanácsának elnöke megállapította, hogy az eljárási szabályzat 108. cikke (1) bekezdésének megfelelően a feleket szabályszerűen idézték meg.
53 Mivel a felperest ezen a tárgyaláson nem képviselte ügyvéd, személyesen kérte az eljárási szabályzat 148. cikke (5) bekezdésének alkalmazását.
54 A Bizottság jelezte a Törvényszéknek, hogy írásbeli beadványaira hivatkozik.
55 A 2019. január 31‑i tárgyalás végén a jelen ügyben az eljárás szóbeli szakasza lezárult, és a Törvényszék az ügyet tanácskozásra bocsátotta.
56 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a hallgatólagos elutasító határozatot és a kifejezett elutasító határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
57 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint megalapozatlant;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
IV. A jogkérdésről
58 A tárgyaláson, miután a Törvényszék megállapította, hogy az eljárási szabályzat 108. cikkének (1) bekezdése értelmében szabályszerűen megidézett felperest nem képviselik, a felperes személyesen kérte az említett szabályzat 148. cikke (5) bekezdésének alkalmazását.
A. Az eljárási szabályzat 148. cikke (5) bekezdésének alkalmazásáról
59 Az eljárási szabályzat 147. cikkének (1)–(3) bekezdése szerint:
„(1) Költségmentességet a kereset benyújtását megelőzően, illetve mindaddig lehet kérni, amíg a kereset elbírálása folyamatban van.
(2) A költségmentesség iránti kérelmet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az Európai Unió Bíróságának internetes oldalán hozzáférhető formanyomtatványon kell megszövegezni. A 74. cikk sérelme nélkül e formanyomtatványt a kérelmezőnek, képviselete esetén pedig az ügyvédjének alá kell írnia. A formanyomtatvány nélkül benyújtott költségmentesség iránti kérelem nem vehető figyelembe.
(3) A költségmentesség iránti kérelemhez csatolni kell a kérelmező gazdasági helyzetének értékelését lehetővé tévő minden információt és igazoló iratot, mint például illetékes nemzeti hatóság által kiállított, e gazdasági helyzetet tanúsító okiratot.”
60 Az eljárási szabályzat 148. cikkének (4) bekezdése értelmében „[a] költségmentességet biztosító végzésben az érdekelt képviseletének ellátására ügyvédet lehet kijelölni, amennyiben ezen ügyvéd személyére a kérelmező a költségmentesség iránti kérelemben javaslatot tett, az ügyvéd pedig hozzájárult ahhoz, hogy a kérelmezőt a Törvényszék előtt képviselje.”
61 Végezetül az eljárási szabályzat 148. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy „[h]a maga az érdekelt a költségmentesség iránti kérelemben vagy a költségmentességet biztosító végzést követően nem javasolt ügyvédet, vagy ha választása nem fogadható el, a hivatalvezető a költségmentességet biztosító végzést és a kérelem másolati példányát megküldi az érintett állam – a Bíróság eljárási szabályzatának kiegészítő szabályzata szerinti – hatáskörrel rendelkező illetékes hatóságának.”
62 A jelen esetben rá kell mutatni arra, hogy 2016. augusztus 26‑i kérelmét követően a felperes a Törvényszék ötödik tanácsa elnökének 2017. február 16‑i végzésével költségmentességben részesült.
63 Az említett végzésben a Törvényszék a felperes által javasolt ügyvédet jelölte ki, hogy a jelen ügyben az eljárás egésze alatt a felperest képviselje. A Törvényszék ezért úgy határozott, hogy a felperest költségmentességben részesíti azzal, hogy elfogadta a felperes képviselőjével kapcsolatos választását.
64 Mindazonáltal 2018. március 5‑én a Törvényszék által kijelölt ügyvéd a Törvényszéket arról tájékoztatta, hogy már nem egyezik bele a felperes képviseletébe. Ezt követően a Törvényszék arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2019. január 31‑i tárgyaláson való képviseletére egy másik ügyvédet kell megbíznia. A tárgyalás napján a felperes a Törvényszék ezen felhívásának nem tett eleget. A felperes ebben az összefüggésben kérte a 2019. január 31‑i tárgyaláson személyesen az eljárási szabályzat 148. cikke (5) bekezdésének alkalmazását.
65 A költségmentesség iránti kérelemmel összefüggésben az eljárási szabályzat 148. cikkének (5) bekezdése előírja azokat a feltételeket, amelyek mellett az ügyvédet a Törvényszék hivatalvezetőjének kezdeményezésére meg lehet bízni a Törvényszék előtt valamelyik fél képviseletére.
66 Az eljárási szabályzat 148. cikkének (5) bekezdéséből kitűnik, hogy a Törvényszék hivatalvezetője megküldi az érintett rendelkezésben említett iratokat a hatáskörrel rendelkező illetékes nemzeti hatóságnak abban az esetben, ha az érintett költségmentesség iránti kérelmében vagy e kérelem befogadását követően maga nem javasolt ügyvédet, vagy pedig abban az esetben, ha a Törvényszék nem fogadja el az érintett választását.
67 Ebből következik, hogy abban az esetben, ha maga az érintett javasolt ügyvédet, először is az eljárási szabályzat 148. cikke (5) bekezdésének alkalmazása az említett ügyvédnek egy másikkal való helyettesítése érdekében egy új költségmentesség iránti kérelem előterjesztését teszi szükségessé az eljárási szabályzat 147. cikkének (2) bekezdésében előírt alaki feltételek szerint, amely kérelmet az eljárási szabályzat 147. cikkének (3) bekezdése értelmében megkövetelt iratoknak kell kísérnie annak megvizsgálása érdekében, hogy az érdemi feltételek továbbra is teljesülnek‑e. Másodszor, az ilyen helyettesítésre az eljárási szabályzat 148. cikkének (5) bekezdése értelmében csak akkor kerülhet sor, ha ez objektív és az érintett magatartásától vagy akaratától független olyan körülmények miatt vált szükségessé, mint az ügyvéd halála, nyugdíjazása, vagy pedig szakmai vagy etikai kötelezettségszegése.
68 Egyrészt ugyanis a költségmentesség olyan kedvezménynek minősül, amelyet bírói jogvédelemhez való jogának hatékony gyakorlása érdekében ingyenesen biztosítanak az érintett számára. Tehát az említett érintett feladata e kedvezményt oly módon igénybe venni, hogy az tiszteletben tartja azt a szerepet, amelyet az uniós igazságszolgáltatási rendszer az ügyvéd feladatkörének tulajdonít. Az ügyvéd közreműködik az igazságszolgáltatásban, és köteles teljesen függetlenül és az igazságszolgáltatás érdekeit mindenekfelett szem előtt tartva azt a jogi segítséget megadni, amelyre az ügyfélnek szüksége van (2017. május 17‑i Olivetel kontra EUIPO – Polyrack Electronic Aufbausysteme [POLY RACK] végzés, T‑28/17, nem tették közzé, EU:T:2017:404, 11. pont). Az a tény, hogy az ügyvéd lemond valamely félnek a jogvitában való képviseletéről ez utóbbi olyan magatartására hivatkozva, amely radikálisan korlátozhatja a képviselőnek a fent meghatározott feladatát, nem tekintendő tehát olyan érvényes oknak, amely az eljárási szabályzat 148. cikke (5) bekezdésének alkalmazását igazolhatja.
69 Amint az a fenti 62. és 63. pontban kifejtésre került, a 2016. augusztus 26‑án előterjesztett költségmentesség iránti kérelmében a felperes S. Conrad nevét javasolta képviselő ügyvédként, amely választás a 2017. február 16‑i végzésben jóváhagyásra került.
70 Meg kell tehát állapítani, hogy az eljárási szabályzat 148. cikkének (5) bekezdése a jelen esetben csak az eljárási szabályzat 147. cikke (2) és (3) bekezdésének megfelelően előterjesztett új költségmentesség iránti kérelmet követően alkalmazható.
71 Ugyanakkor egyrészt a felperes nem terjesztett elő a Törvényszék Hivatalánál ilyen kérelmet. Másrészt az S. Conrad által leírt körülmények (lásd a fenti 43. pontot) a fenti 68. pontban kifejtett értékelésekre tekintettel semmi esetre sem tekinthetők az eljárási szabályzat 148. cikke (5) bekezdésének alkalmazását igazoló körülményeknek. Ebben az összefüggésben az a tény, hogy a felperes az S. Conradba vetett bizalom elvesztésére hivatkozott, önmagában nem elegendő az eljárási szabályzat 148. cikke (5) bekezdése alkalmazásának megindításához, ugyanis semmi nem akadályozza meg abban, hogy képviselete érdekében egy másik ügyvédet bízzon meg.
72 Mivel a felek az eljárás írásbeli szakaszában érvényesen nyújtották be beadványaikat, és mivel az eljárás szóbeli szakasza lezárult, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy az ügy iratai alapján kellő információ áll a rendelkezésére ahhoz, hogy a jelen ügyben döntsön.
B. A megsemmisítés iránti kérelmekről
73 Keresetével a felperes a hallgatólagos elutasító határozat és a kifejezett elutasító határozat megsemmisítését kéri.
1. A hallgatólagos elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelmekről
74 Emlékeztetni kell arra, hogy az 58/2003 rendelet 22. cikkének (1) és (5) bekezdése értelmében a Bizottság beterjesztésük napjától számított két hónapon belül határozatot hoz a közigazgatási jogorvoslatokról. A Bizottság azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy döntését és indokolását írásbeli válasz formájában közölje, amennyiben a Bizottság a megadott határidőn belül ezt elmulasztja, úgy azt a jogorvoslat hallgatólagos elutasításának kell tekinteni.
75 A jelen esetben a Bizottság nem hozott határozatot két hónapon belül a felperes által 2016. április 17‑én előterjesztett közigazgatási jogorvoslatról.
76 Ezért a Bizottság válaszának hiánya 2016. június 17‑én a közigazgatási jogorvoslatot hallgatólagosan elutasító határozatnak minősül, amely ellen az 58/2003 rendelet 22. cikke (5) bekezdésének megfelelően a Törvényszék előtt megsemmisítés iránti kereset indítható.
77 Mindazonáltal 2016. szeptember 16‑án, azaz a jelen ügyben a kereset előterjesztése előtt a Bizottság a közigazgatási jogorvoslatot kifejezetten elutasító határozatot hozott, amelyet a felperessel 2016. szeptember 30‑án közöltek.
78 Ezért a kifejezett elutasító határozat elfogadásával a Bizottság visszavonta a hallgatólagos elutasító határozatot (lásd analógia útján: 2010. december 10‑i Ryanair kontra Bizottság ítélet, T‑494/08–T‑500/08 és T‑509/08, EU:T:2010:511, 45. pont).
79 Márpedig az olyan aktus, amelyet visszavontak, teljes mértékben eltűnik az uniós jogrendből (lásd: 2011. január 12‑i Terezakis kontra Bizottság végzés, T‑411/09, EU:T:2011:4, 16. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
80 Következésképpen a keresetet, amennyiben az a hallgatólagos elutasító határozat megsemmisítésére irányul, elfogadhatatlanként el kell utasítani.
2. A kifejezett elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelmekről
81 Keresetének alátámasztása érdekében a felperes lényegében két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a megsértésén, a második pedig téves jogalkalmazáson alapul.
a) A felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogának a megsértésére alapított első jogalapról
82 Az első jogalap keretében a felperes lényegében azt állítja, hogy közigazgatási jogorvoslatának a Bizottság általi késedelmes elbírálása sérti a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát.
83 Azt rója fel a Bizottságnak, hogy a közigazgatási jogorvoslattal kapcsolatos határozatát nem hozta meg az 58/2003 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében előírt határidőn belül. Az említett határidő betartása nagy jelentőséggel bír, ugyanis egy késedelmes határozat a címzetteket megtévesztheti, különösen a jogorvoslat előterjesztésére figyelembe veendő határidőt illetően.
84 A felperes úgy véli, hogy ugyanez vonatkozik arra az esetre is, amikor a Bizottság kijelenti, hogy kifejezetten határozni kíván a közigazgatási jogorvoslatról akkor, amikor a hallgatólagos elutasítással szemben előírt jogorvoslati határidő már elkezdett folyni.
85 E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy az 58/2003 rendelet 22. cikkének (1) és (5) bekezdése értelmében a Bizottság beterjesztésük napjától számított két hónapon belül határozatot hoz a közigazgatási jogorvoslatokról. A Bizottság azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy döntését és indokolását írásbeli válasz formájában közölje, amennyiben a Bizottság a megadott határidőn belül ezt elmulasztja, úgy azt a jogorvoslat hallgatólagos elutasításának kell tekinteni. A közigazgatási jogorvoslat elutasításának tekintetében a kifejezett vagy hallgatólagos határozat megtámadására vonatkozó megsemmisítés iránti keresetet az EUMSZ 263. cikkel összhangban a Bíróság elé lehet terjeszteni.
86 Másodszor, nem létezik olyan jogelv, amelyik elvenné a közigazgatástól a kérelmek megválaszolására vonatkozó hatáskörét, még ha túl is lépte az erre vonatkozóan megállapított határidőket. A hallgatólagos elutasító határozatok mechanizmusát azért hozták létre, hogy elkerüljék annak veszélyét, hogy a közigazgatás úgy döntsön, hogy nem válaszol valamely kérelemre, és kikerüljön mindenfajta bírósági felülvizsgálat alól, nem pedig azért, hogy jogellenessé tegyenek minden késedelmes határozatot. A közigazgatás főszabályként még késedelmesen is köteles indokolt választ adni a jogalanyok által benyújtott valamennyi kérelemre. Ez a megoldás összeegyeztethető a hallgatólagos elutasító határozat mechanizmusának rendeltetésével, amely azt teszi lehetővé az jogalanyok számára, hogy a közigazgatás hallgatását megtámadják azért, hogy indokolt választ kapjanak tőle (lásd analógia útján: 2010. január 19‑i Co‑Frutta kontra Bizottság ítélet, T‑355/04 és T‑446/04, EU:T:2010:15, 59. pont).
87 Harmadszor, a bírósági felülvizsgálat követelménye olyan általános uniós jogi elv, amely a tagállamok közös alkotmányos hagyományain nyugszik, és amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950. november 4‑én Rómában aláírt európai egyezmény 6. és 13. cikke is biztosít. A hatékony jogorvoslathoz való jogot ezenfelül az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke is megerősíti.
88 Márpedig a jelen esetben a Bizottság a kifejezett elutasító határozat elfogadásával nem sérthette meg a felperes hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, jóllehet a határozat elfogadására az 58/2003 rendelet 22. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében a közigazgatási jogorvoslatról való döntésre a Bizottság tekintetében előírt két hónapos határidőt követően került sor.
89 A kifejezett elutasító határozat ugyanis arról tájékoztatja a felperest, hogy az említett határozat megsemmisítését az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránti kereset keretében kérheti, amelyet az előírt határidőn belül terjesztett elő, mivel a keresetlevelet 2016. október 26‑án, azaz két hónappal a kifejezett elutasító határozat 2016. szeptember 30‑i közlését követően nyújtotta be.
90 Következésképpen az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.
b) A téves jogalkalmazásra alapított második jogalapról
91 A második jogalap két részből áll.
1) A gátló záradék jogellenes alkalmazására alapított első részről
92 Az első rész keretében a felperes lényegében azt állítja, hogy a kifejezett elutasító határozatot meg kell semmisíteni, amennyiben a Bizottság tartózkodott az ERCEA elutasító határozatát érintő jogellenesség orvoslásától, amely határozat alapján többek között elutasították a támogatás iránti kérelmet amiatt, hogy a 2015. évi pályázati felhívás keretében a korábbi támogatás iránti kérelmet C kategóriába sorolták, jóllehet ezt a besorolást a Törvényszék előtti keresettel megtámadták.
93 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy jóllehet az ERCEA elutasító határozata több indokon alapul, nevezetesen elsődlegesen a fogadó intézmény érvényes beleegyező levelének hiányán, másodlagosan pedig a gátló záradékon, a kifejezett elutasító határozat ezen indokok közül kizárólag az elsőn alapul.
94 Következésképpen még azt is feltételezve, hogy az ERCEA elutasító határozatának ezen indokai közül a második téves, az nem minősül a megtámadott határozat indokának, ezért a második jogalap első részét hatástalanként el kell utasítani.
2) A támogatás iránti kérelem támogathatóságával kapcsolatos téves értékelésre alapított második részről
95 A második rész keretében a felperes arra hivatkozik, hogy sem a fogadó intézmény, sem pedig a beleegyező levél nem volt szükséges a támogatás iránti kérelmének előterjesztéséhez.
96 Először is azt állítja, hogy érvényes beleegyező levelet nyújtott be, tekintettel arra, hogy a támogatás iránti kérelemhez csatolt, az egyetem 2015. január 30‑i levelében egyetlen információ alapján sem lehet arra következtetni, hogy a levél kizárólag a 2015. évi pályázati felhívásra vonatkozott.
97 Márpedig a jelen esetben az egyetem 2015. január 30‑i beleegyező leveléből, pontosabban annak tárgyából egyértelműen kitűnik, hogy az egyetem fogadó intézményként kizárólag a 2015. évi pályázati felhívások vonatkozásában vállalt kötelezettséget.
98 Mindenesetre, amint arra a Bizottság jogosan hivatkozik, az egyetem két alkalommal visszavonta a támogatás iránti kérelmet, és kijelentette, hogy fogadó intézményként nem áll rendelkezésre a felperes által benyújtott projekt tekintetében (lásd a fenti 18–20. pontot).
99 Következésképpen a felperes érvét el kell utasítani.
100 Másodszor, a felperes azt állítja, hogy az egyetem nem volt jogosult egyoldalúan visszavonni a beleegyezését, miután lejárt a támogatás iránti kérelmek előterjesztésére nyitva álló határidő. Úgy véli, hogy az EKT benyújtásra és értékelésre vonatkozó szabályai nem írnak elő ilyen lehetőséget.
101 Márpedig az ilyen érvelés téves előfeltevésen alapul, nevezetesen azon, miszerint az egyetem kinyilvánította a támogatás iránti kérelemmel kapcsolatos beleegyezését.
102 A felperes ugyanis támogatás iránti kérelmét az egyetem részéről érvényes beleegyező levél nélkül nyújtotta be, és az egyetem a 2015. november 30‑i levélben az ERCEA‑t is tájékoztatta arról, hogy fogadó intézményként nem áll rendelkezésre a felperes által előterjesztett projekt tekintetében.
103 Következésképpen érvényes beleegyezés hiányában, és különösen arra tekintettel, hogy az egyetem két alkalommal visszavonta a támogatás iránti kérelmet, a felperes nem állíthatja érvényesen, hogy az egyetem nem vonhatta vissza beleegyezését a támogatás iránti kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követően.
104 Harmadszor, a felperes a kérelem magánszemélyként való benyújtásának jogára tart igényt.
105 E tekintetben az EKT benyújtásra és értékelésre vonatkozó szabályainak 15. lábjegyzetéből kétségkívül kitűnik, hogy „a vezető kutató kivételesen maga töltheti be a javasoló jogalany feladatkörét, ha jogalanyként függetlenül jár el”.
106 A jelen esetben azonban egyrészt meg kell állapítani, hogy a felperes támogatás iránti kérelmének előterjesztésekor az egyetem azonosító kódját használta.
107 Másrészt, jóllehet a felperes kétségtelenül személyi azonosító kódot kért, ezt a kérelmet csak a támogatás iránti kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő lejártát követően fogalmazta meg, így azt ebből a célból nem lehetett használni.
108 Ezért a támogatás iránti kérelmet az egyetem, nem pedig a felperes nevében terjesztették elő, így utóbbinak kérelme előterjesztését megelőzően be kellett szereznie az egyetem beleegyezését.
109 Következésképpen a felperes érvét el kell utasítani.
110 Negyedszer, a felperes azt állítja, hogy az EKT benyújtásra és értékelésre vonatkozó szabályai 2.3. pontjának megfelelően az ERCEA köteles volt támogatás iránti kérelmével kapcsolatban felvilágosításokat kérni tőle, valamint lehetőséget biztosítani számára egy másik fogadó intézmény keresésére, amennyiben az egyetem 2015. november 30‑i levelére tekintettel úgy tűnik, hogy az utóbbi beleegyező levele nem a 2016. évi pályázati felhíváshoz kapcsolódik. A támogatás iránti kérelem automatikus elutasítása nem összeegyeztethető a 2016. évi EKT‑munkaprogramban szereplő eljárási rendelkezésekkel.
111 E tekintetben egyrészt az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25‑i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2012. L 298., 1. o.) 96. cikkének (2) bekezdéséből, amelyre az EKT benyújtásra és értékelésre vonatkozó szabályainak 2.3. pontja utal, kétségtelenül kitűnik, hogy „[a]mennyiben a pályázó vagy az ajánlattevő nyilvánvaló eljárási hibája miatt a pályázó vagy az ajánlattevő elmulasztja a bizonyítékok benyújtását, vagy nem tesz nyilatkozatokat, az értékelő bizottság vagy adott esetben az illetékes engedélyezésre jogosult tisztviselő – a megfelelően indokolt esetek kivételével – felkéri a pályázót vagy az ajánlattevőt a hiányzó információk rendelkezésre bocsátására vagy az igazoló dokumentumok tisztázására”, és hogy „[a]z ilyen információk vagy pontosítások nem járhatnak az ajánlat lényeges megváltozásával vagy a pályázati feltételek módosulásával.”
112 Másrészt, az EKT által használt támogatásimegállapodás‑minta 56a. cikke, amelyre a felperes lényegében a válaszában hivatkozik, előírja a finanszírozási időszak alatt a fogadó intézmény változásának esetét.
113 Mindazonáltal a jelen esetben a felperes nem kifogásolhatja az ERCEA‑val szemben azt, hogy az utóbbi nem tette lehetővé számára 2015. november 30‑tól a fogadó intézmény megváltoztatását.
114 A fogadó intézmény kiléte ugyanis alapvető tényezőnek bizonyul a támogatás iránti kérelemmel összefüggésben, és mint ilyen nem helyettesítő vagy bővíthető, különben ez a kérelem lényegesen módosításra kerül. Ebből következik, hogy ez a kérdés nem tartozik a „nyilvánvaló eljárási hiba” fogalmának, tehát az EKT benyújtásra és értékelésre vonatkozó szabályai 2.3. pontjának a hatálya alá.
115 Egyébiránt az EKT által használt támogatásimegállapodás‑minta 56a. cikkében előírt eset nem a fogadó intézménynek a támogatás iránti kérelmek értékelésére vonatkozó eljárás alatti változását érinti, hanem a támogatással érintett időszak alatt bekövetkező változást.
116 Ezért a felperes nem kifogásolhatja az ERCEA‑val szemben azt, hogy az nem tette lehetővé számára új fogadó intézmény keresését, így a második jogalap második részét el kell utasítani.
117 A fenti megfontolásokból következik, hogy a keresetet egyrészt mint elfogadhatatlant el kell utasítani, amennyiben az a hallgatólagos elutasító határozat megsemmisítésére irányul – amely határozat abból állt, hogy a Bizottság nem válaszolt a felperes által előterjesztett közigazgatási jogorvoslatra –, másrészt pedig mint megalapozatlant, amennyiben az a Bizottság 2016. szeptember 16‑i határozatának megsemmisítésére irányul.
A költségekről
118 Az eljárási szabályzat 149. cikkének (5) bekezdése értelmében, a költségmentesség kedvezményezettjének pervesztessége esetén a Törvényszék, ha az a méltányosság alapján indokolt, az eljárást befejező határozatban a költségekről szólva úgy határozhat, hogy a másik vagy a többi fél viselje saját költségeit, vagy hogy ezeket a költségeket a Törvényszék pénztára – költségmentesség címén – teljes egészében vagy részben vállalja át.
119 A jelen esetben mivel a felperes költségmentességben részesült és pervesztes lett, a méltányosság alapján indokolt, hogy a jelen eljárásban mindegyik fél maga viselje saját költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (ötödik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.
2) Mindegyik fél maga viseli saját költségeit.
Gratsias | Labucka | Ulloa Rubio |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. június 11‑i nyilvános ülésen.
E. Coulon