AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2012. március 8.
F‑12/10. sz. ügy
Petrus Kerstens
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – A fegyelmi tanács eljárásának hatáskörrel nem rendelkező hatóság általi kezdeményezése – Írásbeli figyelmeztetés – Az eljárás időtartama – Védelemhez való jog és az ártatlanság vélelme – Ésszerű határidő”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben a felperes a Bizottság 2009. április 23‑i, a felperessel szemben írásbeli figyelmeztetés fegyelmi intézkedést alkalmazó határozatának megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. P. Kerstens viseli az összes költséget.
Összefoglaló
1. Eljárás – Keresetlevél – Válasz – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok rövid ismertetése
(A Bíróság alapokmánya, 21. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, e) pont és 41. cikk
2. Eljárás – Ítélt dolog – Terjedelem – Második kereset, amely olyan különálló, egyedi határozatra vonatkozik, amely később keletkezett, mint az első keresettel vitatott határozat – Elfogadhatóság
3. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – A fegyelmi eljárás megindítását megelőző vizsgálat – A Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatalának vizsgálati megbízatása – Terjedelem – Az érintett tisztviselővel szemben közigazgatási intézkedés elrendelésére vonatkozóan a kinevezésre jogosult hatósághoz intézett ajánlás – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 3. cikk)
4. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás megindítása – Határidő – Az adminisztráció ésszerű határidőn belül való eljárásának kötelezettsége – Figyelmen kívül hagyás – Következmények
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet, 5. szakasz)
5. Tisztviselők – Fegyelmi felelősségi rendszer – Fegyelmi eljárás – Határidők – Az adminisztráció ésszerű határidőn belül való eljárásának kötelezettsége – Értékelés – Figyelmen kívül hagyás – Sajátos körülmények – Bizonyítási teher
(Személyzeti szabályzat, IX. melléklet)
1. A Bíróság alapokmánya 21. cikkének első bekezdésében és a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke 1. §‑ának e) pontjában foglalt rendelkezések értelmében az eljárást kezdeményező keresetlevélnek többek között tartalmaznia kell a felhozott jogalapokat, valamint ténybeli és jogi érveket. Ezen jogalapoknak és érveknek kellően világosnak és pontosnak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az alperes részére a védekezésének előkészítését, és a Közszolgálati Törvényszék adott esetben további információ nélkül is határozni tudjon a keresetről. Az igazságszolgáltatás tekintetében a jogbiztonság és a gondos igazságszolgáltatás biztosítása érdekében a kereset elfogadhatóságához szükséges, hogy maga a keresetlevél tartalmazza az alapjául szolgáló alapvető jogi és ténybeli elemeket, legalább összefoglaló jelleggel, de összefüggő és érthető módon. Az eljárási szabályzat 35. cikke 1. §‑a e) pontjának ez az értelmezése a válasz elfogadhatóságának feltételeire is irányadó, amely ugyanezen szabályzat 41. cikke alapján a viszonválasszal együtt az iratanyag kiegészítésére szolgál.
(lásd a 68. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑305/94–T‑307/94., T‑313/94–T‑316/94., T‑318/94., T‑325/94., T‑328/94., T‑329/94. és T‑335/94. sz., Limburgse Vinyl Maatschappij és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 1999. április 20‑án hozott ítéletének 39. és 40. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑100/09. sz., Michail kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 13‑án hozott ítéletének 22. pontja.
2. Az ítélet jogereje akkor képezheti akadályát a kereset elfogadhatóságának, amennyiben a szóban forgó ítélet alapjául szolgáló jogvita ugyanazon felek között volt folyamatban, a keresetnek ugyanaz volt a tárgya, és ugyanazon a jogcímen alapult, tekintettel arra, hogy e feltételek szükségszerűen kumulatív jellegűek.
Ez nincs így, ha a második kereset olyan különálló, egyedi határozatra vonatkozik, amely később keletkezett, mint az első kereset tárgyát képező határozat.
(lásd a 85. és 87. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 172/83. és 226/83. sz., Hoogovens Groep kontra Bizottság egyesített ügyekben 1985. szeptember 19‑én hozott ítéletének 9. pontja; 358/85. és 51/86. sz., Franciaország kontra Parlament egyesített ügyekben 1988. szeptember 22‑én hozott ítéletének 12. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑28/89. sz., Maindiaux és társai kontra EGSZB ügyben 1990. március 8‑án hozott ítéletének 23. pontja; T‑162/94. sz., NMB France és társai kontra Bizottság ügyben 1996. június 5‑én hozott ítéletének 37. és 38. pontja.
3. A kinevezésre jogosult hatóságnak a fegyelmi eljárás megindításáról vagy meg nem indításáról szóló határozatát megelőző közigazgatási vizsgálati jelentése keretében a Vizsgálati és Fegyelmi Hivatal nem lépi túl a vizsgálati megbízatását azáltal, hogy az említett hatóság számára azt az ajánlást fogalmazza meg, hogy az valamely tisztviselővel szemben közigazgatási intézkedést fogadjon el.
Mivel ugyanis a Vizsgálati és Fegyelmi Hivatal és a kinevezésre jogosult hatóság két különálló és önálló szerv, a Vizsgálati és Fegyelmi Hivatalnak joga van járulékos vagy kiegészítő ajánlásokat megfogalmazni. Ily módon meghatározhatja, hogy az érintettel szemben milyen fegyelmi eljárás megindítását javasolja. Mivel a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 3. cikke előírja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az érintettet a Vizsgálati és Fegyelmi Hivatal által készített vizsgálati jelentés alapján hallgatja meg, a Vizsgálati és Fegyelmi Hivatal által célszerűnek tartott ajánlásokat szükségszerűen még azelőtt mellékelik az említett jelentéshez, hogy az érintettet a kinevezésre jogosult hatóság az említett 3. cikk alapján meghallgatná.
(lásd a 94. és 95. pontot)
4. Noha a személyzeti szabályzat a IX. mellékletében, pontosabban annak 5. szakaszában nem ír elő elévülési határidőt a fegyelmi eljárás megindítására vonatkozóan, mindazonáltal a fegyelmi eljárásnak a fegyelmi tanács előtti lefolytatása tekintetében szigorú határidőket szab meg. Igaz ugyan, hogy ezek a határidők nem jogvesztő jellegűek, mindazonáltal a megfelelő ügyintézés olyan szabályát tartalmazzák, amelyek célja – mind az adminisztráció, mind a tisztviselők érdekében – az indokolatlan késedelem elkerülése a fegyelmi eljárást befejező határozat elfogadásakor.
Ezért a fegyelmi hatóságoknak a fegyelmi eljárást gondosan kell lefolytatniuk, és úgy kell eljárniuk, hogy minden további jogi aktus az előzőhöz képest ésszerű határidőn belül megszülessen. Ezen határidő figyelmen kívül hagyása – amely kizárólag az ügy sajátos körülményeinek figyelembevételével ítélhető meg – az aktus megsemmisítését vonhatja maga után.
A gondosságnak és az ésszerű határidő betartásának e kötelezettsége a fegyelmi eljárás megindítására is érvényes, különösen akkor és olyan időponttól, amikor az adminisztráció tudomást szerzett azokról a tényekről és cselekményekről, amelyek a tisztviselő személyzeti szabályzatból eredő kötelezettségei megsértésének minősülhetnek. A fegyelmi hatóságoknak még az elévülési határidő hiányában is úgy kell eljárniuk, hogy a fegyelmi intézkedés kiszabásával záruló eljárás ésszerű határidőn belül meginduljon.
Egyébiránt sértené a jogbiztonság elvét, ha az adminisztráció a fegyelmi eljárás megindításával kirívóan késlekedne. Ugyanis, mind a fegyelmi vétségnek minősíthető tények és cselekmények adminisztráció általi értékelése, mind a tisztviselő védelemhez való jogának gyakorlása különösen nehéznek bizonyulhat, amennyiben a tények és cselekmények megvalósulásának időpontja és a fegyelmi vizsgálat megindítása között huzamosabb idő telik el. Egyrészt előfordulhat, hogy már nem állnak rendelkezésre tanúk és fontos – terhelő vagy mentő – iratok, másrészt az érintett személyek és a tanúk számára nehézzé válik pontosan felidézni az ügy tényállását és bekövetkezésének körülményeit.
(lásd a 124–126. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑26/89. sz., de Compte kontra Parlament ügyben 1991. október 17‑én hozott ítéletének 88. pontja; T‑549/93. sz., D kontra Bizottság ügyben 1995. január 26‑án hozott ítéletének 25. pontja; T‑307/01. sz., François kontra Bizottság ügyben 2004. június 10‑én hozott ítéletének 47. pontja.
5. A fegyelmi eljárás időtartama ésszerűségének megállapításához figyelembe veendő időszak nem csupán azon időszakot foglalja magában, amely az említett eljárás megindításakor kezdődik. Az arra a kérdésre adandó választ, hogy a megindított vizsgálatot kellő gondossággal végezték‑e el, befolyásolja az a körülmény, hogy hosszabb vagy rövidebb idő telt‑e el az állítólagos fegyelmi vétség elkövetése és a fegyelmi eljárás megindításáról szóló határozat meghozatala között.
Ebben a tekintetben a fegyelmi eljárást megelőző szakasz és a tulajdonképpeni fegyelmi eljárás közötti időtartam ésszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából fennálló tétjére, az ügy bonyolultságára és a felperes, valamint az illetékes hatóságok magatartására. Egyik egyedi tényező sem meghatározó. Azokat külön-külön kell megvizsgálni, majd együttes hatásukat értékelni. A kinevezésre jogosult hatóságnak betudható késés bizonyos példái önmagukban vizsgálva esetleg nem tűnnek ésszerűtlennek, azonban együttvéve azok lehetnek. A gondos eljárás követelménye azonban nem megy túl azon követelményeken, amelyek a megfelelő ügyintézés elvével összeegyeztethetők. Ily módon még ha nem is kizárt, hogy a fegyelmi eljárás megindítását megelőző szakasz bizonyos alszakaszait gyorsabban is le lehetett volna folytatni az időtartam ésszerű lehet, ha az ezen alszakaszok – nem ésszerűtlen – késedelmének összege olyan időtartamot eredményez, amely átfogóan elemezve nem tekinthető olyan mértékben ésszerűtlennek, hogy az az érintett fegyelmi felelősségének elévülését eredményezheti.
Ha a kinevezésre jogosult hatóság által hozott határozatok miatt az eljárás meghaladja azon időtartamot, amely rendes körülmények között ésszerűnek tekinthető, erre a hatóságra hárul a határidő túllépést igazoló körülmények fennállásának bizonyítása.
(lásd a 127–130. és 143. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑124/05. és F‑96/06. sz., A és G kontra Bizottság egyesített ügyekben 2010. január 13‑án hozott ítéletének 392–395. pontja.