A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(első tanács)

2009. május 18.

F‑66/08. sz. ügy

Emile De Smedt és társai

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – Díjazás – Folyamatos vagy váltott műszak utáni juttatás – A rendszeres készenléti szolgálatot ellátó tisztviselőknek járó juttatás – A személyzeti szabályzat 56a. és 56b. cikke”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben E. De Smedt és a Parlament húsz másik tisztviselője a Parlament azon egyedi határozatainak megsemmisítését kéri, amelyek megtagadták a felperesektől egyrészt, hogy a személyzeti szabályzat 56a. cikke szerinti, folyamatos vagy váltott műszakban történő munkavégzésért járó juttatást fizessenek nekik, amelyre az ilyen juttatásra jogosult tisztviselők kategóriáinak meghatározásáról, valamint annak mértékéről és feltételeiről szóló 300/76/ESZAK, EGK, Euratom rendelet módosításáról szóló, 2006. december 11‑i 1873/2006/EK, Euratom tanácsi rendelet alapján jogosultak; másrészt hogy a személyzeti szabályzat 56b. cikke szerinti, rendszeres készenléti szolgálatot ellátó tisztviselőknek járó juttatást fizessenek nekik, amelyre az ilyen juttatásra jogosult tisztviselők kategóriáinak meghatározásáról, valamint azok mértékéről és feltételeiről szóló 495/77/EGK, Euratom, ESZAK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 11‑i 1945/2006/EK, Euratom rendelet alapján jogosultak.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a felperesek elálltak a Parlament azon egyedi határozatainak megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmüktől, amelyek megtagadták tőlük, hogy a személyzeti szabályzat 56b. cikke szerinti, rendszeres készenléti szolgálatot ellátó tisztviselőknek járó juttatást fizessenek nekik. A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Parlament azon egyedi határozatait, amelyek megtagadták a felperesektől, hogy a személyzeti szabályzat 56a. cikke szerinti, folyamatos vagy váltott műszakban történő munkavégzésért járó juttatást fizessenek nekik.

Összefoglaló

Tisztviselők – Közösségi szabályozás – Folyamatos vagy váltott műszak utáni juttatás

(Személyzeti szabályzat, 56a. cikk)

Meg kell semmisíteni valamely intézmény azon egyedi határozatait, amelyek megtagadják a személyzeti szabályzat 56a. cikke szerinti „folyamatos vagy váltott műszakban” történő munkavégzésért járó juttatást az ilyen szolgálatot ellátó tisztviselőktől, amely szolgálat azon telefonközpont „szükségletei” miatt volt indokolt, ahova őket beosztották, jóllehet e szolgálat „szokásos és állandó”, és ezenkívül az említett intézmény – mivel az említett határozatokat követően hozott egyedi határozatokban megítélte e juttatást – maga hallgatólagosan, azonban egyértelműen elismerte, hogy a felperesek megfeleltek azon feltételeknek, amelyeket az 56a. cikk támaszt a juttatás megítéléséhez, és végül nem vitatható, hogy a munkavégzésük tárgyi körülményei ugyanazok voltak a nekik az említett juttatást megítélő egyéni határozatok hatálybalépése előtt és után.

E tekintetben visszaélésszerű lenne azt állítani, hogy a személyzeti szabályzat 56a. cikke nem alkalmazható amiatt, hogy a tisztviselők által ellátott folyamatos vagy váltott műszak nem ezen intézmény alakszerű határozataiból ered.

Ugyanígy az a tény, hogy az említett tisztviselők nem teljesítenek túlórákat, és e tisztviselőknek kevesebb a heti munkaidejük, mint ami ezen intézmény rendes munkaidejéből következik, nem teszi kétségessé a személyzeti szabályzat 56a. cikke szerinti juttatáshoz való jogot. E rendelkezés ugyanis nem követeli meg sem azt, hogy túlórákat teljesítsenek, sem pedig hogy a heti munkaidő megegyezzen az említett intézmény heti munkaidejével. Tekintettel a folyamatos vagy váltott műszakban szervezett heti munkaidővel járó személyes és családi kényelmetlenségekre, semmi esetre sem ésszerűtlen az a 7,5 óra különbség, amely az ezen intézményben alkalmazott rendes heti munkaidő és a telefonközpontban alkalmazott heti munkaidő között fennáll.

(lásd a 21–23. pontot)