Language of document : ECLI:EU:F:2013:129

AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(második tanács)

2013. szeptember 16.

F‑20/12. és F‑43/12. sz. egyesített ügyek

Barbara Wurster

kontra

a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE)

„Közszolgálat – Az EIGE személyzete – Ideiglenes alkalmazott – Az EIGE újonnan középvezetői állásba beosztott alkalmazottai vezetői képességeinek értékelésére irányuló eljárás – Nem vezetői állásba történő újrabeosztás – Meghallgatáshoz való jog – A jogszabály hatálya – Hivatalból történő figyelembevétel – Az indokolás hivatalból történő, bíróság általi megváltoztatása”

Tárgy:      Az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott keresetlevelek, amelyekkel – az F‑20/12. számon nyilvántartásba vett első keresettel (a továbbiakban: F‑20/12. sz. kereset) és az F‑43/12. számon nyilvántartásba vett második keresettel (a továbbiakban: F‑43/12. sz. kereset) – B. Wurster lényegében először is a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (a továbbiakban: EIGE) igazgatójának 2011. szeptember 8‑i, a felperest 2011. október 1‑jei hatállyal a Kutatási és Dokumentációs Központ csoportvezetői állásba újrabeosztó határozatának megsemmisítését kéri, másodszor az EIGE igazgatója (a továbbiakban: igazgató) 2012. január 12‑i azon határozatának megsemmisítését kéri, amely elutasította a felperesnek a 2011. június 1‑je és szeptember 30. közötti időszakra vonatkozó vezetői juttatás iránti kérelmét, harmadszor pedig a 2010. június 1‑je és 2011. szeptember 30. közötti időszakra vonatkozóan vezetői juttatás kifizetését kéri, amelynek összegét az Európai Központi Bank (EKB) által a refinanszírozási műveleteknél alkalmazott kamatlábnak két százalékponttal növelt mértéke alapján kiszámítandó késedelmi kamat terheli.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete igazgatójának 2011. szeptember 8‑i, B. Wurstert a Kutatási és Dokumentációs Központ csoportvezetői állásába újrabeosztó határozatát. A Közszolgálati Törvényszék a kereseteket ezt meghaladó részükben elutasítja. A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete viseli saját költségeit és a B. Wurster részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői keresetek – Az eljáráshoz fűződő érdek – A kereset benyújtásának pillanatában való értékelés – Kereset, amelynek tárgya a felperes benyújtást követő lemondása ellenére is fennmarad – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

2.      Tisztviselői keresetek – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Kártérítéshez való jog elismerése

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)

3.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Értékelés – Vezetői képességekre vonatkozó értékelő jelentés – Elkészítés – Az érintett megfelelő meghallgatásának kötelezettsége – Terjedelem

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 14. cikk)

4.      Az Európai Unió joga – Elvek – Vis maior – Fogalom – Nyári szabadságok – Kizártság

5.      Tisztviselői keresetek – A törvény hatályának megsértésére alapított jogalap – Hivatalból történő megállapítás

6.      Intézmények jogi aktusai – Időbeli hatály – Anyagi jogi szabály visszaható hatálya – Feltételek

7.      Tisztviselői keresetek – Az eljáráshoz fűződő érdek – A lényeges eljárási szabályok megsértésére alapított jogalap – Az adminisztráció mérlegelést nem engedő hatásköre – Hatástalan jogalap

(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)

1.      A kereset elfogadhatóságának feltételei – így különösen az eljáráshoz fűződő érdek fennállása és a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének tiszteletben tartása – az eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság körébe tartoznak, amelyeket a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia. Az eljáráshoz fűződő érdeket a kereset felperes általi benyújtásának időpontjában, nem pedig a Közszolgálati Törvényszék általi határozathozatal időpontjában kell értékelni.

Az a körülmény, hogy egy ideiglenes alkalmazott a keresete benyújtását követően beadta a lemondását, valóban felvetheti azt a kérdést, hogy nem vált‑e a kereset okafogyottá, ám a kereset okafogyottá válása önmagában nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság a kereset tárgyának hiányában köteles lenne megállapítani az eljárás okafogyottságát. A Bíróságnak ugyanis az eljárás okafogyottsága esetén is határoznia kell a költségek viseléséről, amely elsősorban attól függ, hogy a kereset a benyújtásának időpontjában indokolt volt‑e.

(lásd az 55–57. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑154/99. P. sz., Politi kontra Európai Képzési Alapítvány ügyben 2000. június 29‑én hozott ítéletének 15. pontja; C‑362/05. P. sz., Wunenburger kontra Bizottság ügyben 2007. június 7‑én hozott ítéletének 47. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑44/05. RENV. sz., Strack kontra Bizottság ügyben 2012. október 23‑án hozott ítéletének 97. pontja.

2.      A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének utolsó mondata alapján a Közszolgálati Törvényszék a pénzügyi természetű jogviták terén korlátlan mérlegelési jogkörrel rendelkezik. E korlátlan mérlegelési jogkör keretében a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a támogatásokhoz való jog fennállásának elismerésére.

E tekintetben – a kártérítés iránti kérelmekkel fennálló analógia alapján –, ha valamely személy annak elismerését kéri a Törvényszéktől, hogy azon határozat jogellenessége miatt, amelynek elfogadása volt az oka annak, hogy az adminisztráció megtagadta tőle a vitatott támogatás kifizetését, fennáll a támogatásokhoz fűződő joga, akkor abban az esetben is meg kell indítania a határozat közlésétől vagy az arról való tudomásszerzéstől számított három hónapon belül benyújtott panasz útján a pert megelőző eljárást, ha nem kéri e jogi aktus megsemmisítését.

(lásd a 61. és 63. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑15/93. sz., Vienne kontra Parlament ügyben 1993. november 30‑án hozott ítéletének 41. pontja; T‑473/04. sz., Asturias Cuerno kontra Bizottság ügyben 2007. június 19‑én hozott ítéletének 23. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

3.      Minden olyan személyt, akiről olyan értékelő jelentés készül, amely az előmenetelére nézve következményekkel járhat, kifejezett rendelkezés hiányában is megillet az a lehetőség, hogy észrevételeit még az értékelő jelentés véglegessé válása előtt előadja. Ugyanez vonatkozik az ideiglenes alkalmazottak vezetői képességeit értékelő olyan jelentésre, amelyet egy uniós ügynökség belső szabályai alapján készítettek.

E tekintetben az a körülmény, hogy az érintett részt vett egy, az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 14. cikke szerinti eljárás keretében tartott meghallgatáson, nem mentesíti az ügynökséget az alól, hogy a vezetői képességek értékelésére irányuló eljárás keretében meghallgatást tartson. Az erre vonatkozó dokumentum megküldése nem helyettesíti a meghallgatás tartását. Míg ugyanis az említett 14. cikk szerinti eljárás az érintett személy beosztásával kapcsolatos feladatok ellátására való alkalmasságának, a szolgálatban nyújtott magatartásának és hatékonyságának értékelésére vonatkozik, amely képességeknek együttesen fenn kell állniuk, addig a vezetői képességek értékelésére irányuló eljárásnak csupán az érintett személy vezetői képességeinek vizsgálatára kell vonatkoznia.

Egyébiránt valamely eljárási hiba csak akkor vonja maga után a határozat semmisségét, ha e hiba nélkül az eljárás más eredményre vezethetett volna. Ez a feltétel a vezetői képességekre vonatkozó értékelő jelentés esetében teljesül, mivel az ilyen jelentés egyéni értékítéleten alapul, és ezért természeténél fogva változékony.

(lásd a 75., 77–79. és 82. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑155/03., T‑157/03. és T‑331/03. sz., Cwik kontra Bizottság ügyben 2005. december 13‑án hozott ítéletének 156. pontja; T‑173/04. sz., Carius kontra Bizottság ügyben 2006. október 25‑én hozott ítéletének 71. pontja; T‑27/05. sz., Lo Giudice kontra Bizottság ügyben 2007. október 25‑én hozott ítéletének 49. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑4/10. sz., Nastvogel kontra Tanács ügyben 2011. szeptember 13‑án hozott ítéletének 90. és 94. pontja.

4.      A vis maior fennállásához három feltételnek kell teljesülnie, nevezetesen a hivatkozott esemény külső jellegének, előreláthatatlanságának és ellenállhatatlanságának, amelyek a nyári szabadság esetében nem állnak fenn.

(lásd a 80. pontot)

5.      A jogszabály hatályának megsértésére alapított jogalap imperatív jellegű, így azt Közszolgálati Törvényszéknek hivatalból kell vizsgálnia, ugyanis a jogszerűség megállapítására vonatkozó kötelezettségét szegné meg, ha nem állapítaná meg – akár a felek erre vonatkozó hivatkozásának hiányában is –, hogy az előtte vitatott határozat olyan jogi normán alapul, amely az adott esetre nem alkalmazható, és ebből következően az előtte folyamatban lévő jogvitát maga is ilyen jogi norma alapján döntené el. Az imperatív jogalap hivatalból történő megállapításának egy olyan szabály betartatása a célja, amely a jelentősége miatt nem tehető a felek gondosságától vagy beadványaik minőségétől függővé, és ezért az a körülmény, hogy a felperes nem ismerteti kellő pontossággal a ténybeli és jogi hátteret, nem akadálya annak, hogy a Törvényszék hivatalból vizsgáljon egy jogszabály hatályának megsértésére alapított, imperatív jogalapot.

(lásd a 84. és 88. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑576/93–T‑582/93. sz., Browet és társai kontra Bizottság ügyben 1994. július 15‑én hozott ítéletének 35. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑74/10. sz., Kimman kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 29‑én hozott ítéletének 44. pontja, az ítélettel szemben T‑644/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.

6.      Főszabály szerint a jogbiztonság elvével ellentétes, hogy valamely jogi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját a megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, és ettől kivételesen csak akkor lehet eltérni, ha azt az elérendő cél követeli meg, és ha az érintettek jogos bizalmát megfelelően tiszteletben tartják. Ezenkívül az ilyen időbeli hatálynak egyértelműen ki kell tűnnie a szóban forgó rendelkezés szövegéből, céljából vagy rendszertani elhelyezkedéséből.

Valóban igaz, hogy az új szabályokat nemcsak a később létrejövő helyzetekre, hanem a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejövő, de nem teljesen kialakult jogi helyzetek jövőbeni hatásaira is alkalmazni kell. Mindazonáltal a nem teljesen kialakult helyzetek olyan személyek esetére vonatkoznak, akik valamely jogi norma hatályon kívül helyezésének vagy módosításának időpontjában csak részben tesznek eleget azoknak a feltételeknek, amelyek alapján ezt a jogi normát alkalmazni lehet rájuk.

(lásd a 93., 95. és 96. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 21/81. sz. Bout‑ügyben 1982. február 10‑én hozott ítéletének 13. pontja; C‑368/89. sz. Crispoltoni‑ügyben 1991. július 11‑én hozott ítéletének 17. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑31/10. sz., Guittet kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 47. és 50. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; F‑63/10. sz., BL kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 58. pontja.

7.      Abban az esetben, amikor érvényes jogszabályi alap nélkül nyújtottak támogatást, az adminisztráció – a felperes által az említett támogatás kifizettetésére irányulóan előterjesztett jogalapok megalapozottságától függetlenül – nem eszközölheti ítélet végrehajtása révén a támogatás kifizetését, mivel az ilyen kifizetés jogellenesnek minősül.

(lásd a 99. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 432/85. sz., Souna kontra Bizottság ügyben 1987. május 20‑án hozott ítéletének 20. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑15/08. sz., Wiame kontra Bizottság ügyben 2010. február 4‑én hozott ítéletének 27. pontja; F‑31/06. sz., Pino kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 26‑án hozott ítéletének 112. pontja.