A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (tizedik tanács)
2019. május 8.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Közlekedés – Vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatások – 1370/2007/EK rendelet – Az 5. cikk (1) és (2) bekezdése – Közvetlen odaítélés – Autóbusszal és villamossal végzett személyszállítási közszolgáltatásra vonatkozó szerződések – Feltételek – 2014/24/EU irányelv – 12. cikk – 2014/25/EU irányelv – 28. cikk”
A C‑253/18. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) a Bírósághoz 2018. április 12‑én érkezett, 2018. március 7‑i határozatával terjesztett elő
a Stadt Euskirchen
és
a Rhenus Veniro GmbH & Co. KG
között,
az SVE Stadtverkehr Euskirchen GmbH,
az RVK Regionalverkehr Köln GmbH
részvételével folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (tizedik tanács),
tagjai: C. Lycourgos tanácselnök, Juhász E. (előadó) és I. Jarukaitis bírák,
főtanácsnok: M. Campos Sánchez‑Bordona,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Stadt Euskirchen képviseletében S. Schaefer és J. Manka Rechtsanwälte,
– a Rhenus Veniro GmbH & Co. KG képviseletében C. Antweiler Rechtsanwalt,
– az Európai Bizottság képviseletében W. Mölls, P. Ondrůšek és J. Hottiaux, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 23‑i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2007. L 315., 1. o.) 5. cikkének az értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Stadt Euskirchen (Euskirchen város, Németország) és a Rhenus Veniro GmbH & Co. KG (a továbbiakban: Rhenus Veniro) között, autóbusszal és más járművekkel végzett személyszállítási közszolgáltatás tervezett közvetlen odaítélése tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.
Jogi háttér
Az 1370/2007 rendelet
3 Az 1370/2007 rendelet „Fogalommeghatározások” címet viselő 2. cikkének szövege szerint:
„E rendelet alkalmazásában:
a) »személyszállítási közszolgáltatás«: a nyilvánosság számára megkülönböztetés nélkül és folyamatosan nyújtott általános gazdasági érdekű személyszállítási szolgáltatások;
b) »illetékes hatóság«: valamely tagállam vagy tagállamok bármely hatósága vagy hatóságcsoportja, amely egy adott földrajzi területen hatáskörrel rendelkezik a személyszállítás területén való beavatkozásra, vagy ilyen hatáskörrel felruházott bármely szerv;
[…]
h) »közvetlen odaítélés«: közszolgáltatási szerződésnek egy adott közszolgáltató számára előzetes versenytárgyalási eljárás nélkül történő odaítélése;
[…]
j) »belső szolgáltató«: olyan elkülönült jogi egység, amely felett az illetékes helyi hatóság – illetve hatóságcsoport esetén legalább egy illetékes helyi hatóság – a saját szervezeti egységei feletti ellenőrzéshez hasonló ellenőrzést gyakorol;
[…]”
4 E rendelet 4. cikkének (7) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A pályázati dokumentumoknak és a közszolgáltatási szerződéseknek átlátható módon kell tartalmazniuk, hogy bevonható‑e alvállalkozó, és ha igen, milyen mértékben. Alvállalkozói jogviszony létrejötte esetén a személyszállítási közszolgáltatás igazgatásával és ellátásával e rendeletnek megfelelően megbízott szolgáltató köteles a személyszállítási közszolgáltatás nagy részét maga nyújtani. […]”
5 Az említett rendelet „Közszolgáltatási szerződések odaítélése” címet viselő 5. cikke előírja:
„(1) A közszolgáltatási szerződéseket az e rendeletben megállapított szabályokkal összhangban kell odaítélni. Az autóbusszal vagy villamossal végzett személyszállítási közszolgáltatás tekintetében azonban a [vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i] 2004/17/EK [európai parlamenti és tanácsi irányelvben] [(HL 2004. L 134., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 19. o.)] vagy [az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31‑i] 2004/18/EK [európai parlamenti és tanácsi] irányelvben [(HL 2004. L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.; helyesbítés: HL 2014. L 339., 14. o.)] meghatározott szolgáltatási vagy közszolgáltatási szerződéseket az ezen irányelvekben meghatározott eljárásokkal összhangban kell odaítélni, amennyiben az ilyen szerződések nem az ezen irányelvekben meghatározott szolgáltatási koncessziós szerződések formájában készültek. Amennyiben a szerződéseket a [2004/17] vagy a [2004/18] irányelvvel összhangban kell odaítélni, e cikk (2)–(6) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandók.
(2) Ha a nemzeti jog nem tiltja, bármely illetékes helyi hatóság – függetlenül attól, hogy aki az integrált személyszállítási közszolgáltatásokat nyújtja, az egyedi hatóság vagy hatóságcsoport – határozhat úgy, hogy saját maga nyújt személyszállítási közszolgáltatásokat vagy közvetlenül ítél oda közszolgáltatási szerződéseket olyan elkülönült jogi egységnek, amely felett az illetékes helyi hatóság – illetve hatóságcsoport esetén legalább egy illetékes helyi hatóság – a saját főosztályai feletti ellenőrzéshez hasonló ellenőrzést gyakorol. Amennyiben az illetékes helyi hatóság így határoz, az alábbi rendelkezéseket kell alkalmazni:
[…]
b) ezen bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy a belső szolgáltató, és bármely olyan egység, amelyre ezen szolgáltató akár minimális befolyást is gyakorol, személyszállítási közszolgáltatási tevékenységét – a tevékenységnek a szomszédos helyi illetékes hatóságok területére belépő kimenő útvonalaktól vagy egyéb kisegítő elemeitől függetlenül – a helyi illetékes hatóság területén végzi, és nem vesz részt az illetékes helyi hatóság területén kívül szervezett, személyszállítási közszolgáltatás nyújtására irányuló versenytárgyalási eljárásokban;
[…]
e) amennyiben a 4. cikk (7) bekezdése szerint alvállalkozó bevonására kerül sor, a belső szolgáltató köteles a személyszállítási közszolgáltatás túlnyomó részét maga nyújtani.
(3) Bármely illetékes hatóságnak, amely belső szolgáltatótól eltérő harmadik személy szolgáltatásait veszi igénybe, a közszolgáltatási szerződéseket […] versenytárgyalási eljárás alapján kell odaítélnie.
[…]”
6 Ugyanezen rendelet „Közzététel” címet viselő 7. cikke a (2) bekezdésében a következőképpen rendelkezik:
„Minden illetékes hatóság meghozza a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy legalább egy évvel az ajánlati felhívás közzététele előtt vagy egy évvel a közvetlen odaítélés előtt az Európai Unió Hivatalos Lapjában legalább a következő információkat közzétegyék:
a) az illetékes hatóság neve és címe;
b) a tervezett odaítélési mód;
c) az odaítélés tárgyát képező lehetséges szolgáltatások és területek;
[…]”
A 2014/23/EU irányelv
7 A koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26‑i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 1. o.; helyesbítések: HL 2015. L 114., 24. o.; HL 2018. L 82., 17. o.) 2014. április 17‑én lépett hatályba, annak rendelkezéseit pedig a tagállamoknak 2016. április 18‑át megelőzően kellett átültetniük.
8 Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” címet viselő 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
1. »koncesszió«: építési vagy szolgáltatási koncesszió, az alábbi a) és b) pont értelmében:
a) »építési koncesszió«: írásbeli visszterhes szerződés, amelynek keretében egy vagy több ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő egy vagy több gazdasági szereplőt megbíz valamely építési beruházás kivitelezésével, amelynek esetében a megbízásért járó ellenszolgáltatás vagy kizárólag a szerződés tárgyát képező építmény hasznosítási joga, vagy ez a jog pénzbeli ellenszolgáltatással kiegészülve;
b) »szolgáltatási koncesszió«: írásbeli visszterhes szerződés, amelynek keretében egy vagy több ajánlatkérő szerv vagy közszolgáltató ajánlatkérő egy vagy több gazdasági szereplőt megbíz bizonyos, az a) pontban említett építési beruházás kivitelezésétől eltérő szolgáltatások nyújtásával és kezelésével, amelynek esetében a megbízásért járó ellenszolgáltatás vagy kizárólag a szerződés tárgyát képező szolgáltatás hasznosítási joga, vagy ez a jog pénzbeli ellenszolgáltatással kiegészülve.
[…]”
A 2014/24/EU irányelv
9 A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2014. L 94., 65. o.; helyesbítés: HL 2015. L 275., 68. o.) „A közszférába tartozó szervezetek közötti közbeszerzési szerződések” címet viselő 12. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Az ajánlatkérő szervek által egy másik, a magánjog vagy a közjog hatálya alá tartozó jogi személynek odaítélt közbeszerzési szerződés nem tartozik az ezen irányelv hatálya alá az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén:
a) az ajánlatkérő szerv olyan kontrollt [helyesen: irányítást] gyakorol az érintett jogi személy felett, amely hasonló ahhoz a kontrollhoz [helyesen: az irányításhoz], amelyet saját szervezeti egységei felett gyakorol;
b) a kontrollált [helyesen: az irányított] jogi személy tevékenységeinek több mint 80%‑át a kontrollt [helyesen: az irányítást] gyakorló ajánlatkérő szerv által vagy az ajánlatkérő szerv kontrollja [helyesen: irányítása] alatt működő más jogi személyek által rábízott feladatok teljesítése teszi ki; és
c) nincs közvetlen magántőke‑részesedés a kontrollált [helyesen: az irányított] jogi személyben az olyan nem kontrolláló [helyesen: irányítást nem biztosító] és nem blokkoló jellegű magántőke‑részesedés kivételével, amely a nemzeti jogszabályi előírások teljesítésére szolgál a Szerződéssel összhangban, és amely nem jár befolyással a kontrollált [helyesen: az irányított] jogi személy felett.
Az ajánlatkérő szerv az első albekezdés a) pontja értelmében akkor gyakorol a saját szervezeti egységei feletti kontrollhoz [helyesen: irányításhoz] hasonló kontrollt [helyesen: irányítást] egy jogi személy felett, ha döntő [helyesen: meghatározó] befolyással rendelkezik a kontrollált [helyesen: az irányított] jogi személynek mind a stratégiai céljai, mind a jelentős döntései tekintetében. Az ilyen kontroll [helyesen: irányítás] úgy is fennállhat, ha azt egy másik, az ajánlatkérő szerv által kontrollált [helyesen: irányított] jogi személy gyakorolja.
(2) Az (1) bekezdés alkalmazandó abban az esetben is, amikor egy kontrollált [helyesen: irányított] jogi személy ajánlatkérő szervként közbeszerzési szerződést ítél oda az őt kontrolláló [helyesen: irányító] ajánlatkérő szervnek vagy más, ugyanezen ajánlatkérő szerv által kontrollált [helyesen: irányított] jogi személynek, feltéve hogy abban a jogi személyben, amelynek a közbeszerzési szerződést odaítélték, nincs közvetlen magántőke‑részesedése, eltekintve a nemzeti jogszabályi előírások szerinti, a Szerződésekkel összhangban lévő olyan nem kontrolláló [helyesen: irányítást nem biztosító] és nem blokkoló magántőke‑részesedésektől, amelyek a kontrollált [helyesen: irányított] jogi személyre nem gyakorolnak meghatározó befolyást.
(3) Azon ajánlatkérő szerv, amely nem gyakorol az (1) bekezdés szerinti kontrollt [helyesen: irányítást] a magánjog vagy a közjog hatálya alá tartozó valamely jogi személy felett, ezen irányelv rendelkezéseinek az adott jogi személyre történő alkalmazása nélkül is odaítélhet közbeszerzési szerződést az említett jogi személynek az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén:
a) az ajánlatkérő szerv más ajánlatkérő szervekkel együtt olyan kontrollt [helyesen: irányítást] gyakorol az adott jogi személy felett, amely hasonló a saját szervezeti egységei felett gyakorolt kontrollhoz [helyesen: irányításhoz].
b) az érintett jogi személy tevékenységeinek több mint 80%‑át a kontrollt [helyesen: az irányítást] gyakorló ajánlatkérő szerv vagy az ajánlatkérő szerv által kontrollált [helyesen: irányított] más jogi személyek által rábízott feladatok teljesítése teszi ki; és
c) nincs közvetlen magántőke‑részesedés a kontrollált [helyesen: az irányított] jogi személyben az olyan nem kontrolláló [helyesen: irányítást nem biztosító] és nem blokkoló jellegű magántőke‑részesedés kivételével, amely a nemzeti jogszabályi előírások teljesítésére szolgál a Szerződéssel összhangban, és amely nem jár befolyással a kontrollált [helyesen: az irányított] jogi személy felett.
Az első albekezdés a) pontja alkalmazásában az ajánlatkérő szervek akkor gyakorolnak közös kontrollt valamely jogi személy felett az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén [helyesen: irányítást valamely jogi személy felett, ha az alábbi feltételek együttesen teljesülnek]:
i. a kontrollált [helyesen: az irányított] jogi személy döntéshozó szerveiben minden részt vevő ajánlatkérő szerv képviselteti magát. A képviseletet ellátó egyes személyek képviselhetnek több vagy minden részt vevő ajánlatkérő szervet;
ii. az említett ajánlatkérő szervek képesek közösen döntő [helyesen: meghatározó] befolyást gyakorolni a kontrollált [helyesen: az irányított] jogi személy stratégiai céljaira és jelentős döntéseire; és
iii. a kontrollált [helyesen: az irányított] jogi személynek nincsenek olyan érdekeltségei, amelyek ellentétesek a kontrolláló [helyesen: az irányítást gyakorló] ajánlatkérő szervek érdekeltségeivel;
(4) Nem tartozik ezen irányelv hatálya alá a kizárólag két vagy több ajánlatkérő szerv által kötött szerződés az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén:
a) a szerződés a részt vevő ajánlatkérő szervek közötti együttműködést hoz létre vagy valósít meg annak érdekében, hogy biztosítva legyen az általuk teljesítendő közszolgáltatások nyújtása, a közös célkitűzéseik megvalósítása céljából;
b) az együttműködés megvalósítását kizárólag a közérdekkel kapcsolatos megfontolások vezérlik; és
c) a részt vevő ajánlatkérő szervek az együttműködés által érintett tevékenységeknek kevesebb mint 20%‑át végzik a nyílt piacon.
(5) Az (1) bekezdés első albekezdésének b) pontjában, a (3) bekezdés első albekezdésének b) pontjában és a (4) bekezdés c) pontjában említett tevékenységek százalékos arányának megállapításához az átlagos összárbevételt vagy más megfelelő, tevékenység alapú mérőszámot, például a releváns jogi személynél vagy az ajánlatkérő szervnél a szerződés odaítélését megelőző három évben a szolgáltatások, áruk és építési beruházások miatt felmerülő költségeket kell figyelembe venni.
Amennyiben a releváns jogi személy vagy az ajánlatkérő szerv létrehozásának vagy tevékenysége megkezdésének időpontja vagy tevékenységeinek átszervezése miatt nem áll rendelkezésre az előző három évre vonatkozó árbevételi adat vagy más tevékenység alapú mérőszám, például a költségek összege, illetve az már nem releváns, elegendő azt bizonyítani – főként üzleti előrejelzések segítségével –, hogy a tevékenységek mérése hiteles.”
A 2014/25/EU irányelv
10 A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26‑i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL 2014. L 94., 243. o.; helyesbítés: HL 2014. L 327., 9. o.) a „Közlekedési szolgáltatások” címet viselő 11. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezt az irányelvet alkalmazni kell a lakosság számára vasúton, automatizált rendszerekkel, villamossal, trolibusszal, autóbusszal vagy drótkötélpályán történő közlekedés terén szolgáltatást nyújtó hálózatok rendelkezésre bocsátásával vagy üzemeltetésével kapcsolatos tevékenységekre.
Közlekedési szolgáltatások esetében akkor lehet hálózat meglétéről beszélni, ha a szolgáltatást valamely tagállam illetékes hatósága által meghatározott üzemeltetési feltételek, például az útvonalakra, a rendelkezésre bocsátandó közlekedési kapacitásra vagy a szolgáltatás gyakoriságára vonatkozó feltételek alapján végzik.”
11 A 2014/25 irányelvnek „Az ajánlatkérő szervek közötti szerződések” címet viselő 28. cikke a 2014/24 irányelv 12. cikkének a jelen ítélet 9. pontjában hivatkozott rendelkezéseivel lényegében azonos rendelkezéseket tartalmaz.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
12 Euskirchen városa az 1370/2007 rendelet 2. cikkének b) pontja értelmében illetékes hatóságnak minősül.
13 2016. december 8‑án Euskirchen városa e rendelet 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően az Európai Unió Hivatalos Lapjának Kiegészítő Kiadványában előzetes tájékoztató hirdetményt tett közzé autóbusszal és más járművekkel végzett személyszállításra irányuló, az említett rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alapján nem szolgáltatási koncessziós szerződés formájában létrejött közszolgáltatási szerződés tervezett közvetlen odaítélése tárgyában.
14 Ezen előzetes tájékoztató hirdetmény értelmében az említett szerződést, amely évente több mint egymillió kilométer teljesítésére vonatkozott, a 2019. január 1‑jétől kezdődő 120 hónapos időtartamra teljes egészében az Euskirchen városa tulajdonában álló SVE Stadtverkehr Euskirchen GmbH (a továbbiakban: SVE) részére tervezték odaítélni.
15 Mivel az SVE nem rendelkezett sem járművel, sem pedig gépjárművezetővel annak érdekében, hogy a közbeszerzés tárgyát képező szerződést maga teljesítse, jelezte, hogy alvállalkozói szerződést kíván kötni az RVK Regionalverkehr Köln GmbH‑val (a továbbiakban: RVK), amely társaság a Zweckverband Verkehrsverbund Rhein‑Sieg (rhein‑siegi közlekedési célszövetség, Németország) teljes területén szállítási szolgáltatásokat nyújt.
16 A Kölner Verkehrsbetriebe AG, a Kreisholding Rhein Sieg GmbH, a Rhein‑Erft Verkehrsgesellschaft mbH, az Elektrische Bahn der Stadt Bonn und des Rhein Sieg Kreises SBB GmbH (a továbbiakban: SBB GmbH), a Stadtwerke Bonn Verkehrs GmbH, valamint a Kreis Euskirchen (Euskirchen járás, Németország) és a Rheinisch‑Bergischer Kreis (Rheinisch‑Bergische járás, Németország) egyaránt 12,5%‑os részesedéssel rendelkezik az RVK‑ban. Az Oberbergischer Kreis (Oberbergischer járás, Németország) további 2,5%‑os, maga az alvállalkozó gazdasági szereplő pedig 10%‑os részesedéssel rendelkezik.
17 2016‑ban az SVE elfogadta a részére arra irányulóan tett javaslatot, hogy 2019. január 1‑jén, az odaítélni tervezett közbeszerzési szerződés teljesítésének kezdő időpontjával 2,5%‑os részesedést szerezzen az RVK‑ban.
18 A Rhenus Veniro jogorvoslati kérelemmel fordult az illetékes Vergabekammerhez (közbeszerzési tanács, Németország) a tervezett közvetlen odaítéléssel szemben.
19 A Vergabekammer (közbeszerzési tanács) a 2017. május 16‑án hozott határozatával megtiltotta Euskirchen városának a szerződés SVE részére történő odaítélését.
20 A Vergabekammer (közbeszerzési tanács) e tekintetben először is arra hivatkozott, hogy az SVE nem teljesítette a szállítási szolgáltatás személyes végrehajtására vonatkozó feltételt, amelyet az 1370/2007 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése ír elő. Rámutatott továbbá arra, hogy az RVK Euskirchen város területén kívül eső területeken nyújtott szállítási szolgáltatásokat, ami ellentétes az említett rendelkezésekkel. Végül hangsúlyozta, hogy az RVK tevékenysége nem tudható be az SVE‑nek, mivel ez utóbbi 2019. január 1‑jén csupán 2,5%‑os részesedéssel rendelkezett az RVK‑ban.
21 Az SVE keresetet nyújtott be az Oberlandesgericht Düsseldorfhoz (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) a Vergabekammer (közbeszerzési tanács) határozatával szemben, arra hivatkozva, hogy ez utóbbi tévesen alkalmazta az 1370/2007 rendelet 5. cikkét, mivel az RVK az illetékes hatóságok közös irányítása alatt állt, és mivel szolgáltatásait e hatóságok területén nyújtotta.
22 Az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) előzetesen megjegyzi, hogy a jogvita kimenetele a Bíróság által a Verkehrsbetrieb Hüttebräucker és Rhenus Veniro egyesített ügyekben (C‑266/17 és C‑267/17) hozzá benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmekre adandó választól függ, amelyek az 1370/2007 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének az azon közbeszerzésekre történő alkalmazhatóságára vonatkoznak, amelyek nem minősülnek közszolgáltatási koncesszióknak.
23 Abban az esetben, ha a Bíróság igenlő választ adna e kérdésre, az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) arra keresi a választ, hogy az 1370/2007 rendelet 5. cikkének (2) bekezdését kell‑e alkalmazni, amennyiben a belső szolgáltató a részére odaítélt szerződés túlnyomó részét valamely olyan társasággal végezteti el, amelynek tőkéjében 2,5%‑os részesedéssel rendelkezik, e társaság fennmaradó tőkéjével pedig közvetlenül vagy közvetve más illetékes hatóságok rendelkeznek.
24 E körülmények között az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Kizárja‑e az 1370/2007 rendelet 5. cikke (2) bekezdés[ének] e) pontja a személyszállítási közszolgáltatás[ok] túlnyomó része belső szolgáltató általi nyújtásának kötelezettségével azt, hogy a belső szolgáltató a szolgáltatások túlnyomó részét olyan társaság révén nyújtsa, amelyben a társasági részesedés 2,5%‑val rendelkezik, és a többi társasági részesedéssel közvetlenül vagy közvetve más illetékes hatóságok rendelkeznek?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
25 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ a Bíróságtól, hogy az 1370/2007 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó‑e az olyan, autóbusszal végzett személyszállítási közszolgáltatásra vonatkozó szerződés közvetlen odaítélésére, amely nem koncessziós szerződés formájában jött létre, igenlő válasz esetén pedig e rendelkezés feljogosítja‑e a belső szolgáltatót arra, hogy e szolgáltatás túlnyomó részét olyan társasággal végeztesse el, amelyben csupán 2,5%‑os részesedéssel rendelkezik.
26 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság korábban már kimondta, hogy az alapvetően a 2004/17 irányelv vagy a 2004/18 irányelv tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó szerződéseket illetően az autóbusszal végzett személyszállítási közszolgáltatásra vonatkozó, az ezen irányelvek értelmében nem koncessziós szerződés formájában létrejött szerződések közvetlen odaítélése nem az 1370/2007 rendelet 5. cikke (2) bekezdésének, hanem a közvetlen odaítélések azon rendszerének a hatálya alá tartozik, amely ezen irányelvek alapján alakult ki (lásd ebben az értelemben: 2019. március 21‑i Verkehrsbetrieb Hüttebräucker és Rhenus Veniro ítélet, C‑266/17 és C‑267/17, EU:C:2019:241, 73–76. pont).
27 Ami a 2014/24 irányelvet és a 2014/25 irányelvet illeti, amelyek hatályon kívül helyezték és felváltották a 2004/18 irányelvet, illetve a 2004/17 irányelvet, és amelyek – szemben ez utóbbi két irányelvvel – már nem határozzák meg a „koncessziós szerződés” fogalmát, amelyet jelenleg a 2014/23 irányelv szabályoz, a Bíróság megállapította, hogy e két irányelv ‑ az előbbi a 12. cikkében, az utóbbi pedig a 28. cikkében ‑ kodifikálta és pontosította a Bíróságnak a közvetlen odaítéléssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az uniós jogalkotó szándéka arra irányult, hogy a közvetlen odaítélés rendszere e két irányelvhez kapcsolódjon (lásd ebben az értelemben: 2019. március 21‑i Verkehrsbetrieb Hüttebräucker és Rhenus Veniro ítélet, C‑266/17 és C‑267/17, EU:C:2019:241, 77. és 78. pont).
28 A jelen esetben az alapügyben szóban forgó, autóbusszal és más járművekkel végzett személyszállításra irányuló közszolgáltatási szerződés tervezett közvetlen odaítélésére vonatkozó előzetes tájékoztató hirdetményt 2016. december 8‑án tették közzé, miközben ezen időpontban a 2014/24 irányelvet és a 2014/25 irányelvet már alkalmazni kellett, mivel az átültetésükre előírt határidő lejárt.
29 A fentiekre tekintettel az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy az 1370/2007 rendelet 5. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó az olyan, autóbusszal végzett személyszállítási közszolgáltatásra vonatkozó szerződések közvetlen odaítélésére, amelyek nem a 2014/23 irányelv értelmében vett koncessziós szerződések formájában jöttek létre.
A költségekről
30 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (tizedik tanács) a következőképpen határozott:
A vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról, valamint az 1191/69/EGK és az 1107/70/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. október 23‑i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 5. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazandó az olyan, autóbusszal végzett személyszállítási közszolgáltatásra vonatkozó szerződések közvetlen odaítélésére, amelyek nem a koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26‑i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében vett koncessziós szerződések formájában jöttek létre.
Aláírások