Language of document : ECLI:EU:C:2019:1014

MANUEL CAMPOS SÁNCHEZ‑BORDONA

FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA

Az ismertetés napja: 2019. november 26.(1)

C627/19. PPU. sz. ügy

Openbaar Ministerie

kontra

ZB

(a rechtbank Amsterdam [amszterdami bíróság, Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Előzetes döntéshozatal – Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés – 2002/584/IB kerethatározat – Európai elfogatóparancs – Kibocsátó igazságügyi hatóság – Egy belga ügyész által kibocsátott európai elfogatóparancs – Az európai elfogatóparancs kibocsátására vonatkozó határozat elleni hatékony bírósági jogorvoslat fennállásának feltétele”






1.        A Bíróság ismét olyan előzetes döntéshozatal iránti kérelmekkel szembesül, amelyekben azt kell elbírálni, hogy az ügyészség (a jelen ügyben a belga ügyészség) európai elfogatóparancsot „kibocsátó igazságügyi hatóságnak” minősülhet‑e a 2002/584/IB kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében.(2)

2.        A kérdést előterjesztő bíróság részéről a jelen ügyben és a C‑625/19. PPU. és C‑626/19. PPU. sz. ügyben felmerülő kétségek kapcsolódnak egy luxemburgi bíróság által előterjesztett kérdésekhez (C‑566/19. PPU. sz. ügy), és különösen a Bíróság OG és PI (lübecki és zwickaui ügyészség) ítéletének értelmezésére vonatkoznak.(3)

3.        Ugyanezen említett kétségek merültek fel a svéd ügyészséggel (C‑625/19. PPU. sz. ügy) és a francia ügyészséggel (C‑566/19. PPU. és C‑626/19. PPU. sz. egyesített ügyek) kapcsolatban, amelyekre vonatkozóan szintén a mai napon ismertetem az indítványomat.

4.        Míg a C‑626/19. PPU. sz. ügyben a kérdés a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsokról szól, addig a jelen ügyben a kérdést előterjesztő bíróság a jogerős ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtására kibocsátott európai elfogatóparancsot tárgyalja.

5.        Bár az OG (lübecki ügyészség) és a PI (zwickaui ügyészség) egyesített ügyekben,(4) valamint a PF (litván főügyész) ügyben(5) általam képviselt elvi álláspontom továbbra is fenntartom, mai indítványom további részében az OG (lübecki ügyészség) és a PI (zwickaui ügyészség) ítélet és egy további hasonló ügyben 2019. október 9‑én hozott ítélet(6) értelmezésével foglalkozom.

I.      Jogi háttér

A.      Az uniós jog

6.        A kerethatározat (5), (6), (8), (10) és (12) preambulumbekezdésére, valamint az 1. és 9. cikkére hivatkozom, amelyek az OG és PI (lübecki és zwickaui ügyészség) ügyre vonatkozó indítványban szerepelnek.

B.      A nemzeti jog

7.        A belga kormány által nyújtott tájékoztatás értelmében a wet van 19 december 2003 betreffende het Europees aanhoudingsbevel (az európai elfogatóparancsról szóló, 2003. december 19‑i törvény)(7) 32. cikke(8) a következőképpen rendelkezik:

„1. §      Ha feltételezhető, hogy a büntetőeljárás lefolytatása céljából keresett személy másik európai uniós tagállam területén tartózkodik, esettől függően a bíró vagy a bíróság által kibocsátott elfogatóparancs végrehajtása érdekében a vizsgálóbíró vagy a királyi ügyész európai elfogatóparancsot bocsát ki a 2. és 3. §‑ban meghatározott alakban és feltételek szerint. A büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs csak az előzetes letartóztatásról szóló, 1990. július 20‑i törvény által előírt feltételek szerint rendelhető el.

[…]

2. §      Ha feltételezhető, hogy szabadságvesztés‑büntetés vagy szabadságelvonással járó biztonsági intézkedés végrehajtása céljából keresett személy másik európai uniós tagállam területén tartózkodik, a királyi ügyész európai elfogatóparancsot bocsát ki a 2. és 3. §‑ban meghatározott alakban és feltételek szerint.

Ilyen esetben, ha a büntetést vagy a biztonsági intézkedést a vádlott távollétében hozott határozatban szabják ki, és ha a keresett személyt személyesen nem idézték és más módon sem tájékoztatták azon tárgyalás időpontjáról és helyéről, amely megelőzte a távollétében hozott határozatot, az európai elfogatóparancsnak tartalmaznia kell, hogy a keresett személynek lehetősége van arra, hogy Belgiumban panaszt tegyen, és a jelenlétében hozzanak ítéletet.

[…]”.

8.        A wet van 20 juli 1990 betreffende de voorlopige hechtenis (az előzetes letartóztatásról szóló, 1990. július 20‑i törvény)(9) 28/1. cikke megállapítja:

„A bíró vagy a bíróság – esettől függően – elfogatóparancsot bocsáthat ki, amennyiben a gyanúsított külföldi fogva tartása miatt nem tud megjelenni a tárgyaláson, és azt kérte, hogy személyesen jelen lehessen.”

II.    A jogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

9.        2019. április 24‑én a brüsszeli ügyészség (Belgium) európai elfogatóparancsot bocsátott ki a Franstalige rechtbank van eerste aanleg van Brussel (brüsszeli francia nyelvű elsőfokú bíróság, Belgium) ZB ellen 2019. február 7‑én hozott ítéletének végrehajtása céljából.(10)

10.      ZB 2019. május 3‑án Hollandiában történő elfogását követően az európai elfogatóparancsot a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) elé utalták, aki úgy határozott, hogy előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdést terjeszti elő:

„Ha az európai elfogatóparancs valamely bíró vagy bíróság végrehajtható határozatával kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtására irányul, és az európai elfogatóparancsot a kibocsátó tagállam igazságszolgáltatásában részt vevő ügyész bocsátotta ki, továbbá biztosított, hogy ezen ügyész az európai elfogatóparancs kibocsátásával közvetlenül összefüggő feladatainak ellátása során függetlenül jár el, akkor annak a feltételnek is teljesülnie kell‑e, hogy olyan jogorvoslati lehetőségnek kell rendelkezésre állnia az európai elfogatóparancs kibocsátására vonatkozó határozattal – különösen az ilyen határozat arányos jellegével – szemben, amely teljes mértékben megfelel a hatékony bírói jogvédelem követelményeinek?”

III. A Bíróság előtti eljárás

11.      Az ügy 2019. augusztus 22‑én érkezett meg a Bírósághoz. Mivel ZB fogva tartásban van, a kérdést előterjesztő bíróság kérte az ügy sürgősségi eljárásban történő elbírálását, amelyet a Bíróság engedélyezett.

12.      ZB, a belga és a holland kormány, a holland ügyészség és a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

13.      2019. október 24‑én tartották meg a C‑566/19. PPU., C‑626/19. PPU. sz. egyesített ügyek és a C‑625/19. PPU. sz. ügy együttes tárgyalását. A tárgyaláson megjelent JR, YC, XD, ZB, a luxemburgi főügyész, a holland ügyészség, a holland, a svéd, a belga, az ír, a spanyol, az olasz és a finn kormány, valamint a Bizottság.

IV.    Elemzés

A.      Előzetes megfontolás

14.      A jelen ügyben előterjesztett kérdésnek vannak közös pontjai a C‑626/19. PPU. sz. üggyel, amellyel kapcsolatban a véleményemet a szintén a mai napon ismertetett indítványban fejtem ki.

15.      Az említett indítványban nemcsak az ügyész által elrendelt európai elfogatóparancsok bírósági felülvizsgálatát (amelyről a jelen előzetes döntéshozatal szól), hanem azt is megvizsgálom, hogy az ügyészségi szervezet tagjai a kerethatározat értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóságnak” minősülhetnek‑e.

16.      A jelen eljárásban a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság) egyértelműnek tekinti, hogy a belga ügyészség kibocsáthat európai elfogatóparancsot, mert rendelkezik a függetlenség azon jellemzőivel, amelyek a kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóságot” meghatározzák.

17.      Mivel a jelen ügyben a svéd ügyészség függetlensége nem képezte vita tárgyát, nem áll rendelkezésre annak megállapításához szükséges információ, hogy alkotmányos jogállása és szervezeti, illetve működési struktúrája alapján a hivatkozott szervezet tagjai rendelkeznek‑e a Bíróság által a 2019. május 27‑i PF (Litvánia főügyésze) ítéletben megkövetelt tulajdonságokkal.(11) Nem tudok tehát állást foglalni e tekintetben.

B.      Az ügyészség által kibocsátott európai elfogatóparancs bírósági felülvizsgálatáról

18.      A C‑566/19. PPU. és C‑626/19. PPU. sz. egyesített ügyekre vonatkozó indítványom a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancs bírósági felülvizsgálatát tárgyalja.

19.      A jelen ügy összefüggésében fenntartom, hogy a nemzeti elfogatóparancs kibocsátásával egyidejűleg végzett bírósági felülvizsgálat – jellegénél fogva – nem felelhet meg „a hatékony bírói jogvédelemhez kapcsolódó követelményeknek”, amelyre az OG és PI (lübecki és zwickaui ügyészség) ítélet 75. pontja hivatkozik, amely jogvédelem mindig az érintett személy által kért jogvédelmet jelenti, és olyan eljárásban nyilvánul meg, amelyben az érintett személy a védelemhez való jogának gyakorlása során közreműködhetett és részt vehetett.(12)

20.      Ennélfogva azon vizsgálat, amely a kerethatározat 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „kibocsátó igazságügyi hatóság” szerinti minősítésre érdemes ügyész által elrendelt európai elfogatóparancs kibocsátási feltételeinek teljesítésére irányul, megelőzheti az európai elfogatóparancs kibocsátását, a vizsgálat elvégzése azonban nem zárja ki a keresett személy azon jogát, hogy a szóban forgó európai elfogatóparancs ellen bírósági jogorvoslatot terjesszen elő az európai elfogatóparancs kibocsátását követően.

21.      A fenti megállapítás, amely a büntetőeljárás lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsok tekintetében érvényesül, a valamely ítélet végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsokra is ugyanúgy érvényes.

22.      Az európai elfogatóparancsnak valamely ítélet végrehajtása céljából történő kibocsátására általában nem a célszerűség elve, hanem a törvény szigorú alkalmazása elve vonatkozik (vagyis azon ítélet végrehajtása, amely a törvényt a konkrét helyzetre alkalmazza).

23.      Ennélfogva azt gondolhatnánk, hogy az ítélethozatalt követően, annak végrehajtása nem képezi vita tárgyát, és ebből következően az európai elfogatóparancsot automatikusan elrendelik, ha az elítélt személy másik tagállamban tartózkodik.

24.      Az európai elfogatóparancs kibocsátásának előfeltétele azonban nem csak egy nemzeti elfogatóparancs, vagy ahogy az a jelen esetben történik, a szabadságvesztést kiszabó jogerős ítélet fennállása. Ehhez szükséges még, hogy az európai elfogatóparancs ne legyen aránytalan. Az arányosságot pedig vagy hivatalból, illetve az ügyészség előzetes határozatának jóváhagyásával,(13) vagy az érintett személynek a bírákhoz vagy a bíróságokhoz benyújtott jogorvoslati kérelme keretében kell vizsgálni.

25.      Kétségtelen, hogy a jogalkotó már nagy mértékben elvégezte az arányosság vizsgálatát. A kerethatározat így kizárja a négy hónapnál rövidebb időtartamú szabadságvesztés‑büntetés végrehajtására irányuló európai elfogatóparancsokat.(14)

26.      Valamely európai elfogatóparancs kibocsátásának arányosságát azonban nem kizárólag az ítéletben megállapított szabadságvesztés időtartama határozza meg. Az említett tényezőt ki kell egészíteni egy nem kevésbé releváns másik tényezővel, mégpedig hogy a végrehajtó tagállamban előreláthatólag milyen időtartamú szabadságelvonással járhat az európai elfogatóparancs végrehajtása. Szükség esetén mérlegelni kell azt, hogy a másik „tagállamban tartózkodó érintett személy elfogására és átadására irányuló eljárás milyen hatásokkal jár e személy társadalmi és családi kapcsolataira”.(15)

27.      Igaz, hogy a végrehajtó államban letöltött szabadságvesztést be kell számítani a kibocsátó államban kiszabott büntetésbe.(16) A körülményektől függően azonban az említett időtartam már akkor is telhet, amikor a végrehajtással érintett büntetés – a saját jellegéből adódóan – nem feltétlenül foglalja magában a kibocsátó tagállamban kiszabott szabadságvesztést.

28.      A büntetőítéletet hozó bírónak vagy bíróságnak ugyanis nem kell szükségszerűen ekkor mérlegelnie az ítélet végrehajtását célzó európai elfogatóparancs esetleges kibocsátását. Megtörténhet – és gyakran előfordul –, hogy az elítélt megjelenése céljából bocsátanak ki nemzeti elfogatóparancsot, és ezt követően, vagy az elítélt megalapozott kérelme vagy a belső jogból származó egyéb okok miatt, az ítéletben kiszabott szabadságvesztés‑büntetés viszonylagossá válik vagy felfüggesztésre kerül, és szükség esetén bizonyos garanciákat kell nyújtani.

29.      Az európai elfogatóparancs tehát nem feltétlenül követ valamilyen büntetőítéletet: az ítéletet hozó bíróság (vagy e területen hatáskörrel rendelkező más bírósági szerv), mint a hatékony bírói jogvédelmet biztosítani köteles bíróság, határoz arról, hogy megkeresi‑e a végrehajtó tagállamot – az arányossági kritérium alapján – az elítélt átadásának végrehajtása céljából, vagy lemond ennek megtételéről.

30.      Ebben az összefüggésben jelentősége lehet az ítélet és az európai elfogatóparancs kibocsátása között eltelt időtartamnak. Időnként fennállhat az elkésettség kockázata, akkor is, ha az európai elfogatóparancs arányosságára vonatkozó vizsgálatot maga a büntetőítélet elvégezte.(17)

31.      Az európai elfogatóparancs kibocsátásának késedelmével az ítéletben hallgatólagosan vagy kifejezetten megtalálható arányossági vizsgálat idejétmúlttá válhat. Az európai elfogatóparancs arányosságának értékelése szempontjából meghatározó tényezőként szerepel a szabadságvesztés esetleges időtartama a végrehajtó tagállamban, amely időtartamot mérlegelni kell annak megállapítása során, hogy figyelemmel a keresett személy körülményeire, és azon bűncselekmény jelentőségére, amely miatt keresik, arányos‑e, vagy sem, az európai elfogatóparancs kibocsátása.

32.      Ezzel összhangban nem zárható ki annak lehetősége, hogy az európai elfogatóparancs kibocsátásának idején a keresett személy olyan kapcsolatot alakított ki a végrehajtó tagállammal, amely elegendő ahhoz, hogy lehetővé tegye a 2008/909/IB kerethatározat(18) alkalmazását. Amennyiben ez így van, azt kell mérlegelni, hogy az a büntetés, amelynek végrehajtása céljából az európai elfogatóparancsot kibocsátották, végrehajtható‑e a hivatkozott tagállamban.

33.      A fentiekből következik, hogy a büntetőítélet végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsokkal további problémák merülhetnek fel, amelyek nem korlátozódnak az említett ítélet és az abban kiszabott szabadságvesztés fennállásának a puszta megállapítására. Ha a szóban forgó európai elfogatóparancsokat az ügyészség egyik tagja bocsátja ki, az érintett személy számára lehetővé kell tenni, hogy a határozat bírósági felülvizsgálatát kérhesse.

34.      Úgy vélem tehát, hogy a bírósági jogorvoslathoz való jog, amely a büntetőeljárások lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsokra irányadó, szintén alkalmazható valamely ítélet végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsok esetére is.

V.      Végkövetkeztetés

35.      A fent kifejtettek alapján azt javaslom, hogy a Bíróság a rechtbank Amsterdam (amszterdami bíróság, Hollandia) számára az alábbi választ adja:

„Az ügyészség által a jogerős ítéletben kiszabott szabadságvesztés‑büntetés végrehajtása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsoknak olyan bírósági jogorvoslat tárgyát kell tudni képezniük, amely megfelel a büntetőeljárások lefolytatása céljából kibocsátott európai elfogatóparancsokra irányadó bírósági jogorvoslatoknak.”


1      Eredeti nyelv: spanyol.


2      A 2009. február 26‑i 2009/299/IB tanácsi kerethatározattal (HL 2009. L 81., 24. o.) módosított, az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13‑i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.; a továbbiakban: kerethatározat).


3      2019. május 27‑i ítélet, C‑508/18 és C‑82/19. PPU, EU:C:2019:456; a továbbiakban: OG és PI (lübecki és zwickaui ügyészség) ítélet.


4      C‑508/18 és C‑82/19. PPU, EU:C:2019:337; a továbbiakban: az OG és PI (lübecki és zwickaui ügyészség) ügyre vonatkozó indítvány.


5      C‑509/18 ügy, EU:C:2019:338; a továbbiakban: PF (Litvánia főügyésze) ügyre vonatkozó indítvány.


6      NJ (bécsi ügyészség) ügy, C‑489/19 PPU, EU:C:2019:849; a továbbiakban: NJ (bécsi ügyészség) ítélet.


7      Moniteur Belge, 2003. december 22., 60075. o.


8      A wet van 11 juli 2018 houdende diverse bepalingen in strafzaken (különböző büntetőjogi rendelkezésekről szóló, 2018. július 11‑i törvény) 13. cikke által módosított változatban; Moniteur Belge, 2018. július 18., 57582. o. (a továbbiakban: 2018. évi törvény).


9      A 2018. évi törvény 12. cikke által meghatározott rendelkezés.


10      Az előzetes döntéshozatalra utaló határozat szerint ZB‑t harminc hónap, illetve egy év szabadságvesztés-büntetésre ítélték.


11      C‑509/18. sz. ügy, EU:C:2019:457; a továbbiakban: PF (Litvánia főügyésze) ítélet.


12      A C‑566/19. PPU. és C‑626/19. PPU. sz. egyesített ügyekre vonatkozó indítvány, 84. pont.


13      Ez történt az NJ (bécsi ügyészség) ítélet által elbírált ügyben.


14      A kerethatározat 2. cikkének (1) bekezdése.


15      NJ (bécsi ügyészség) ítélet, 44. pont.


16      A kerethatározat 26. cikkének (1) bekezdése.


17      Ugyanígy egy európai elfogatóparancsnak az igazságügyi hatóság által elvégzett arányossági vizsgálaton alapuló nemzeti elfogatóparancs kibocsátását követő kibocsátása esetén. A C‑566/19. PPU. és C‑626/19. PPU. sz. egyesített ügyekre vonatkozó indítvány 75. pontjának 26. lábjegyzetében hivatkozom ezen esetre.


18      A kölcsönös elismerés elvének büntetőügyekben hozott, szabadságvesztés büntetéseket kiszabó vagy szabadságelvonással járó intézkedéseket alkalmazó ítéleteknek az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló, 2008. november 27‑i tanácsi kerethatározat (HL 2008. L 327., 27. o.).