A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2008. május 8.
F‑6/07. sz. ügy
Risto Suvikas
kontra
az Európai Unió Tanácsa
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Közbenső eljárási kérdések – Bizalmas iratok – Jogellenesen megszerzett iratok – Iratok eltávolítása – Felvétel – Álláshely-üresedés – A pályázat jogellenes elutasítása – Megsemmisítés – Kártérítési kereset – A felvételre való esély elvesztése – Méltányossági alapon történő értékelés”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben R. Suvikas többek között egyrészt a Tanács szerződéskötésre jogosult hatóságának a felperest a Tanács/B/024. sz., ideiglenes alkalmazottak felvételére irányuló eljárásban a legjobb eredményt elért pályázók listájára fel nem vevő határozatának megsemmisítését, másrészt az őt állítólag ért vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék eltávolítja az ügy aktái közül a felperes által a keresetének A14–A16. mellékleteként benyújtott iratokat. A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a szerződéskötésre jogosult hatóság 2006. február 20‑i, a felperest a Tanács/B/024. sz., ideiglenes alkalmazottak felvételére irányuló eljárásban a legjobb eredményt elért pályázók listájára fel nem vevő határozatát. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi a Tanácsot, hogy fizessen a felperesnek 20 000 eurót az őt ért vagyoni kár megtérítése címén. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a Tanácsot kötelezi a költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Eljárás – Az eljárási iratok elfogadhatósága – Az irat benyújtásakor való értékelés – Közbenső eljárási kérdésekről való döntés iránti kérelem – Elfogadhatóság az eljárás bármely szakaszában
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 114. cikk; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 78. cikk)
2. Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – A működés titkossága – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, III. melléklet, 6. cikk)
3. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Eljárás – A kiválasztási tanácsadó bizottság mérlegelési jogköre – Korlátok – Az álláshirdetésben előírt feltételek betartása
4. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Eljárás – Az érdemek értékelése
5. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Eljárás – A munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság mérlegelési jogköre – Korlátok – A felvételi hirdetményben és a mérlegelési jogkor gyakorlására vonatkozó eljárási szabályokban előírt feltételek betartása
6. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
7. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Az alperes intézmény hivatalból történő, kártérítés fizetésére való kötelezésének lehetősége
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés)
8. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Pályázat jogellenes elutasításából eredő, az esély elvesztéséhez kapcsolódó vagyoni kár megtérítése
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (1) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 47. cikk, b) pont, ii. alpont)
9. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – Nem vagyoni kár megfelelő jóvátétele
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
1. Bár a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 78. cikkében szereplő azon szabály, amely szerint a Közszolgálati Törvényszék, ha közbenső eljárási kérdésről való döntés iránti kérelmet terjesztenek elé, indokolt végzéssel érdemben dönt a kérelemről, vagy úgy határoz, hogy arról az eljárást befejező határozatban dönt, olyan eljárási szabály, amely hatálybalépésétől kezdve a Közszolgálati Törvényszék előtt folyamatban lévő valamennyi jogvitára alkalmazandó, nem ez a helyzet azon szabályok vonatkozásában, amelyek alapján a Közszolgálati Törvényszék e cikket alkalmazva dönthet ezen közbenső eljárási kérdés elfogadhatóságáról, mert e szabályok – mivel meghatározzák, hogy a közbenső eljárási kérdésről való döntés iránti kérelem elfogadható‑e – csak olyanok lehetnek, amelyek a kérelem benyújtása idején alkalmazandók voltak.
A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának hatálybalépését megelőzően benyújtott, közbenső eljárási kérdésről való döntés iránti kérelmek tekintetében a közbenső eljárási kérdés elfogadhatóságának feltételeit azok a szabályok állapítják meg, amelyekre az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának – amely mutatis mutandis alkalmazandó a Közszolgálati Törvényszékre – 114. cikke utalt. Ugyanis az említett 114. cikk az a rendelkezés, amely az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatában megfelel a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 78. cikkének. Ebből következően az említett esetben egyrészt a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 78. cikkében szereplő eljárási szabályt, másrészt az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzatának 114. cikkében hivatkozott elfogadhatósági szabályokat kell alkalmazni.
Mivel a közbenső eljárási kérdések – amelyeket meg kell különböztetni a keresettel szembeni elfogadhatatlansági kifogástól – az eljárás bármely szakaszában felmerülhetnek, biztosítani kell, hogy az e kérdésekről való döntés iránti kérelmeket szintén az eljárás bármely szakaszában be lehessen nyújtani.
(lásd a 49–51. és 54. pontot)
2. A versenyvizsga‑bizottságok működése titkosságának elvét azért tették kötelezővé, hogy garantálják a versenyvizsga‑bizottságok függetlenségét és működésük elfogulatlanságát, továbbá célja a pályázók jogos érdekeinek védelme is azáltal, hogy megakadályozza a képességeikre és tulajdonságaikra vonatkozó értékelések nyilvánosságra kerülését. Ennélfogva ellentétes ezen elvvel mind a versenyvizsga‑bizottság tagjai egyéni álláspontjának felfedése, mind a jelöltek versenyvizsga‑bizottság általi személyes vagy összehasonlító értékelésével kapcsolatos bármely adat hozzáférhetővé tétele.
Mindazonáltal, bár a kiválasztási bizottság vagy az annak egyes tagjai által adott összehasonlító értékelésre főszabály szerint vonatkozik az említett bizottság eljárásának titkossága, nem ez a helyzet a felvételi eljárással nem szoros összefüggésben keletkezett iratok tekintetében, amelyek nem részei a kiválasztási tanácsadó bizottság szoros értelemben és a maga teljességében vett eljárásának, hanem a bizottság egyik tagja személyes kezdeményezésének eredményei. Ezen eljárás nem minden elemére vonatkozóan olyan szintű a titkosság követelménye, mint a kiválasztási bizottság összehasonlító értékelései tekintetében, amely szintű titkosság tiltja ezen utóbbi elemeknek a Közszolgálati Törvényszékhez való benyújtását. Következésképpen az ilyen iratok megszerzésének jogszerűsége vagy jogellenessége figyelembe veendő szempont.
E tekintetben meg kell állapítani, hogy el kell távolítani az ügy irataiból azokat, amelyeket a bizottság valamely tagja a felvételi eljárással nem szoros összefüggésben készített, és amelyeket valamelyik fél harmadik személytől szerzett meg, aki ezen iratokhoz engedély nélkül jutott hozzá.
(lásd az 57., 58., 60., 61., 64–66. és 71. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑118/99. sz., Bonaiti Brighina kontra Bizottság ügyben 2001. február 7‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑25. o. és II‑97. o.) 46. pontja; T‑336/02. sz., Christensen kontra Bizottság ügyben 2005. április 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑75. o. és II‑341. o.) 23., 24. és 26. pontja.
3. A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság által felállított felvételi tanácsadó bizottság bizonyos mértékű mérlegelési jogkörrel rendelkezik a működése megszervezését illetően, feltéve hogy az álláshirdetésben megállapított keretek között marad. E tekintetben nincs akadálya annak, hogy e bizottság lépésről lépésre haladjon, és az álláshirdetésben megállapított kritériumok alapján egymás után zárja ki a pályázókat. Ennek megfelelően pusztán az a tény, hogy a felvételi bizottság az álláshirdetésben megállapított kritériumok alapján tartott meghallgatások alkalmával két egymást követő lépésben vizsgálta a pályázók teljesítményét, önmagában nem teszi jogellenessé a felvételi eljárást.
(lásd a 88–90. pontot)
4. A versenyvizsga során a versenyvizsga‑bizottságnak a pályázókra vonatkozó, már ismert információkat kell értékelnie, akár az általuk igazolt végzettségről, akár az általuk megismerhető és észrevételezhető értékelő jelentésekről, akár azon vizsgákról van szó, amelyeken részt vettek. Ez garantálja a versenyvizsga-eljárás szabályszerűségét és az önkénnyel szembeni védelmet, mert így a pályázók a versenyvizsga‑bizottság által értékelt valamennyi információt ismerik, és ennélfogva megfelelő helyzetben vannak az értékelés vitatásához, ha úgy vélik, hogy az nem volt helytálló. Ezzel szemben, amennyiben a versenyvizsga‑bizottság legalább részben olyan információkra – például a felettesek által adott tájékoztatásra vagy véleményre – alapítja értékelését, amelyeket az érintett pályázók nem ismernek, ez utóbbiak semmilyen védelemben nem részesülnek a harmadik személyek által tett kijelentésekkel szemben, amelyek lehetnek teljesen helytállóak, de valamely okból tévesek is. Ha a pályázók nem foglalhatnak állást a róluk a feletteseik által alkotott és a versenyvizsga‑bizottság által figyelembe vett véleményekről, az a versenyvizsga-eljárást szabályozó elv megsértésének minősül, ami megalapozza a velük szemben hozott, elfogadást megtagadó határozatok megsemmisítését.
A versenyvizsga‑bizottsághoz hasonlóan és ugyanazon okok miatt a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság által létrehozott kiválasztási tanácsadó bizottság még részben sem alapíthatja értékelését olyan információkra – mint például a felettesek által adott tájékoztatás és vélemény –, amelyeket az érintett pályázók nem ismernek, és amelyekről nem tudtak állást foglalni. A felettesekkel való konzultáció – még ha arra az említett bizottság egyetlen, csak saját nevében eljáró tagjának részvételével kerül is sor – jogellenessé teheti e bizottság tevékenységének egészét.
(lásd a 93., 94. és 97. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 293/84. sz., Sorani és társai kontra Bizottság ügyben 1986. március 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 967. o.) 17–20. pontja; 294/84. sz., Adams és társai kontra Bizottság ügyben 1986. március 11‑én hozott ítéletének (EBHT 1986., 977. o.) 22–25. pontja.
5. Azon széles mérlegelési jogkör gyakorlásának, amellyel a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság rendelkezik, feltétele legalább az, hogy a lehető legteljesebb mértékben tiszteletben tartsanak minden vonatkozó szabályozást, vagyis nem csak a felvételi hirdetményt, hanem azokat az esetleges eljárási szabályokat is, amelyet e hatóság a mérlegelési jogköre gyakorlására vonatkozóan alkotott.
Egyébiránt az a tény, hogy e hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, nem teheti figyelmen kívül hagyhatóvá a határozatát előkészítő eljárás során elkövetett jogsértést. Ennélfogva az említett hatóság azzal, hogy a határozatát jogellenes előkészítő eljárás nyomán hozta meg, jogellenessé teszi e határozatot, ha e hatóság nem hoz olyan intézkedéseket, amelyek orvosolják az említett előkészítő eljárás során tapasztalt jogellenességet.
(lásd a 101–103. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑73/01. sz., Pappas kontra Régiók Bizottsága ügyben 2003. szeptember 18‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑207. o. és II‑1011. o.) 53. pontja.
6. A munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság arról szóló jogellenes határozatának megsemmisítése esetén, hogy ideiglenes alkalmazottak felvétele során valamely pályázó nevét nem veszi fel a legjobb pályázók listájára, túlzott szankciója lenne az érintett intézmény által elkövetett jogsértésnek, ha a Közszolgálati Törvényszék a határozat megsemmisítésének következményeként megsemmisítené magát a pályázók listáját, valamint az azon szereplő pályázóknak a megüresedett álláshelyekre való felvételéről szóló határozatokat is. Ellentétes lenne ugyanis az arányosság és a bizalomvédelem elvével, illetve a szolgálati érdekkel, ha a kiválasztott és időközben ideiglenes alkalmazottá lett pályázókat megfosztanák a kinevezésüktől kizárólag amiatt, hogy a felvételi eljárás jogellenes volt.
(lásd a 109., 111. és 122. pontot)
7. Ha a szóban forgó érdekek összehasonlítása alapján megállapítható, hogy a szolgálati érdek és a harmadik személyek érdeke akadályát képezi annak, hogy valamely határozat megsemmisítésének következményeként megsemmisítsék az e határozatot követő határozatokat, a közösségi bíróság – a megsemmisítést kimondó ítélet hatékony érvényesülésének a felperes érdekében való biztosítása végett – gyakorolhatja a pénzügyi természetű jogvitákban őt megillető korlátlan felülvizsgálati jogkört, és akár hivatalból is kártérítés fizetésére kötelezheti az alperes intézményt. Felhívhatja továbbá ezen intézményt arra, hogy részesítse megfelelő védelemben a felperes jogait azzal, hogy az ügye szempontjából méltányos megoldást keres.
(lásd a 127. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 24/79. sz., Oberthür kontra Bizottság ügyben 1980. június 5‑én hozott ítéletének (EBHT 1980., 1743. o.) 14. pontja; C‑242/90. P. sz., Bizottság kontra Albani és társai ügyben 1993. július 6‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., I‑3839. o.) 13. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑18/92. és T‑68/92. sz., Coussios kontra Bizottság egyesített ügyekben 1994. február 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑47. o. és II‑171. o.) 107. pontja.
8. A Közszolgálati Törvényszék a személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének értelmében vett pénzügyi természetű jogviták tekintetében korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik, amelynek keretében – adott esetben – jogosult az alperest hivatalból az általa vétkesen okozott kár megtérítésére kötelezni, és ilyen esetben az ügy összes körülményét figyelembe véve méltányosan értékelni az elszenvedett kárt. Ezenfelül, ha a Közszolgálati Törvényszék megállapította a kár bekövetkezését, kizárólag ő rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a kártérítési kérelem korlátai között mérlegelje ezen kár megtérítésének módját és mértékét, feltéve hogy – annak érdekében, hogy a fellebbviteli bíróság gyakorolhassa felülvizsgálati hatáskörét a Közszolgálati Törvényszék ítéletei felett – e módot és mértéket megfelelően indokolja, továbbá hogy a kár értékelését illetően e móddal és mértékkel kapcsolatban megjelöli a kártérítés megállapított összegének meghatározásakor figyelembe vett kritériumokat.
E tekintetben a jogellenes felvételi eljárásban részt vevő és a felvételre való esélyt elveszítő pályázónak megítélendő méltányos kártérítés összegének meghatározása céljából először is meg kell határozni a pályázó díjazásbeli veszteségét úgy, hogy megállapítják, mekkora a különbség azon díjazás között, amelyet a felvétele esetén kapott volna, és azon díjazás között, amelyet az elkövetett jogsértést követően ténylegesen kapott, másodszor – az így kiszámított keresetveszteség súlyozása érdekében – százalékérték formájában meg kell határozni azt az esélyt, amellyel a felvételre rendelkezett.
Mindazonáltal, ha olyan különleges körülmények miatt, mint az azzal kapcsolatos bizonytalanság foka, hogy a tapasztalt jogellenesség milyen hatással volt az említett pályázó pályázatának elutasítására, a Közszolgálati Törvényszék nem tudja meghatározni az elszenvedett esélyvesztésnek megfelelő matematikai együtthatót megállapítani, átalányösszeget kell megítélni az érintett részére az általa elszenvedett esélyvesztésből eredő kár megtérítésére.
Az említett kártérítés összegének megállapításakor nem tekinthető bizonyítottnak, hogy ha a pályázó sikerrel pályázott volna a felvételi eljárásban, akkor hat évre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződést köthetett volna. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 47. cikke b) pontjának ii. alpontja alapján ugyanis az intézmény felmondhatja a határozott időre szóló ideiglenes alkalmazotti szerződést, feltéve hogy tiszteletben tartja az említett rendelkezésnek megfelelően megállapított felmondási időt. Ezenfelül a felperesnek az esetleges felvételét követően semmilyen joga nem lett volna arra, hogy a szerződését az eredeti négy évet követően két évvel meghosszabbítsák.
(lásd a 133–135. és 142–145. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑348/06. P. sz., Bizottság kontra Girardot ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT 2008., I‑833. o.) 45. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 58. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
az Elsőfokú Bíróság T‑10/02. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2006. június 6‑án hozott ítélete (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑129. o. és II‑A‑2‑609. o.).
9. A tisztviselő által megtámadott közigazgatási aktus megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabály szerint – azaz az említett aktusban szereplő, a felperes képességeire vonatkozó kifejezetten negatív, a felperesre nézve sértő bármiféle vélemény hiányában – elégséges jóvátételét jelenti minden olyan nem vagyoni kárnak, amelyet a felperes a megtámadott aktus folytán elszenvedhetett.
(lásd a 151. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑60/94. sz., Pierrat kontra Bíróság ügyben 1995. január 26‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑23. o. és II‑77. o.) 62. pontja; T‑21/96. sz., Giannini kontra Bizottság ügyben 1997. március 19‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑69. o. és II‑211. o.) 35. pontja.