JULIANE KOKOTT
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2004. július 15.(1)
C‑153/03. sz. ügy
Caisse nationale des prestations familiales
kontra
Ursula Weide, férjezett neve Schwarz
(a Cour de Cassation [Luxemburg] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Családi ellátások – Gyermeknevelési támogatás – Az ellátásokra való jogosultság felfüggesztése a foglalkoztatás szerinti államban – Azonos típusú ellátásokra való jogosultság a lakóhely szerinti államban”
I – Bevezetés
1. Jelen eljárás tárgya egy negatív hatásköri összeütközés. Ursula Weide, férjezett neve Schwarz(2), Luxemburgban volt alkalmazásban, de a családjával Németoszágban élt. Kereső tevékenységét gyermekei gondozása céljából megszakította. Németország megtagadta részére a gyermeknevelési támogatás folyósítását, Luxemburg pedig csak a német gyermeknevelési támogatás és a magasabb összegű luxemburgi gyermeknevelési támogatás közötti különbözetet folyósította. Az a kérdés, hogy melyik állam volt elsődlegesen köteles a gyermekgondozási támogatás folyósítására a 1408/71(3) rendelet és a 574/72 rendelet(4) alapján.
II – A tényállás és az alapeljárás
2. A luxemburgi Cour de Cassation előtt olyan eljárás van folyamatban, amelyben U. Weide a luxemburgi gyermeknevelési támogatás folyósítását igényli.
3. U. Weide az illetékes luxemburgi intézménnyel, a Caisse nationale des prestation familiales‑al (a továbbiakban: CNPF), áll perben arra vonatkozóan, vajon megilleti‑e őt a teljes összegű luxemburgi gyermeknevelési támogatás. A CNPF csak a német gyermeknevelési támogatás és a magasabb összegű luxemburgi gyermeknevelési támogatás közötti különbözetet folyósítja részére. Az első és másodfokú luxemburgi bíróság már helyt adott U. Weide keresetének ebben a jogvitában. Azt az álláspontot képviselték, hogy U. Weide jogosultsága az 1408/71 rendelet 13. és 73. cikkéből következik. Az 1408/71 rendelet 76. cikke nem engedi meg a CNPF‑nek, hogy az ellátás folyósítását a megfelelő német ellátás összege erejéig felfüggessze, mivel U. Weide két német bíróság jogerős határozata szerint ezt a német ellátást nem igényelheti.
4. A harmadfokon eljáró fórum, a Cour de Cassation ellenben kételkedik az 1408/71 rendelet 76. cikkének ezen értelmezésében, és ezért előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1. Úgy kell‑e értelmezni a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 76. cikkét, hogy az csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a migráns munkavállaló a foglalkoztatás szerinti állam jogszabályai szerint és a családtagok lakóhelye szerinti állam jogszabályai szerint is jogosult a családi ellátásokra?
2. Abban az esetben, ha az első kérdésre adott válasz igenlő, a foglalkoztatás szerinti állam szervei felfüggeszthetik‑e a családi ellátásokra való jogosultságot, ha megítélésük szerint a családi ellátások lakóhely szerinti államban történő folyósításának elutasítása nem felel meg a közösségi jognak?
3. Abban az esetben, ha az első kérdésre adott válasz nemleges, a fenti 76. cikk megengedi‑e a foglalkoztatás szerinti államnak, hogy az ellátások halmozódásának tilalmáról szóló elvet arra az esetre alkalmazza, ha a migráns munkavállaló házastársa a családtagok lakóhelye szerinti állam joga szerint azonos típusú családi ellátásokat kap vagy azokra jogosult?”
5. A Cour de Cassation által előterjesztett eljárási iratok és az eljárásban részt vevő felek észrevételei azonban azt mutatják, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet ki kell egészíteni.
6. A tényállási háttérrel kapcsolatban le kell szögezni, hogy U. Weide 1993 óta Luxemburgban dolgozott, ugyanakkor Németországban él, ahol a férje is alkalmazásban áll. 1998. május 11‑én született meg fiúgyermeke. A szülési szabadság és rövid idejű fizetés nélküli szabadság elteltével U. Weide 1998. október 1‑től 2000. május 15‑ig gyermekei gondozása céljából szüneteltette munkaviszonyát. Ezt a gyermekgondozási időt a luxemburgi Code des assurances sociales 171. cikkének 7. pontja nyugdíjbiztosítási szolgálati időként ismeri el.
7. Rögzíteni kell továbbá, hogy az illetékes intézmények és Németországban az első és másodfokon eljáró bírósági fórum is megtagadta U. Weide részére a gyermeknevelési támogatás kifizetését, jóllehet a német jogban előírt minden feltételt teljesített. Ezek a határozatok azon a megfontoláson alapultak, hogy U. Weidéra az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdése a) pontjának kollíziós szabálya szerint kizárólag a luxemburgi jog alkalmazandó. Még ha egyidejűleg a német jog is alkalmazandó lenne, az 1408/71 rendelet 76. cikke és az 574/72 rendelet 10. cikke halmozódást tiltó rendelkezései alapján a luxemburgi gyermeknevelési támogatásra való jogosultság az elsődleges.
III – Jogi háttér
8. Mindenekelőtt az 1998. június 4‑i 1223/98 tanácsi rendelettel módosított(5) 1408/71 és 574/72 rendelet alkalmazandó jelen esetre. Időközben mindkét rendeletet módosította az 1998. június 29‑i 1606/98 tanácsi rendelet(6), az 1999. február 8‑i 307/1999 tanácsi rendelet(7) és az 1999. április 29‑i 1399/1999 tanácsi rendelet(8). Azonban sem ezek, sem az ezeket követő módosítások nem érintik ezt az ügyet.
A – A német gyermeknevelési támogatásra való jogosultságról
9. Németországban a gyermeknevelési támogatásról és a szülői szabadságról szóló törvény 1. §‑a szabályozza a gyermeknevelési támogatásra való jogosultság feltételeit:
„Gyermeknevelési támogatást az a személy igényelhet, aki
1. németországi lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik,
2. közös háztartásban él olyan gyermekkel, aki felett szülői felügyeleti joggal rendelkezik,
3. a gyermeket maga gondozza és neveli, és
4. kereső tevékenységet nem vagy nem teljes munkaidőben folytat.” [nem hivatalos fordítás]
10. Olyan határ menti ingázókra vonatkozóan, akik valamely tagállamban munkát vállalnak, azonban valamely másik tagállamban laknak, Az 1408/71 rendelet 13. cikkének kollíziós szabálya a következőképpen rendelkezik:
„(1) A 14. cikk c) pontjára is figyelemmel a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.
(2) A 14–17. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:
a) egy tagállam területén alkalmazott személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, még abban az esetben is, ha egy másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel […];
b)–c) […] ”
B – A luxemburgi gyermeknevelési támogatásra való jogosultságról
11. A luxemburgi gyermeknevelési támogatásra minden olyan személy jogosult, akinek Luxemburgban rendelkezik állandó lakóhellyel, ténylegesen ott tartózkodik és háztartásában egy vagy több olyan gyermeket nevel, akikre tekintettel az igénylőnek vagy házastársának családi támogatásokat folyósítanak. A támogatást a szülési szabadság lejártát követő hónap első napjától vagy az anya anyasági támogatásra való jogosultságának megszűnésétől folyósítják, és az annak a hónapnak az első napján szűnik meg, amelyben a gyermek a második életévét betölti. A támogatás ugyanakkora összegű, tekintet nélkül az otthon nevelt gyermekek számára.
12. A luxemburgi lakóhely feltétele nem alkalmazható határ menti ingázókra az 1408/71 rendelet 73. cikke szerint. Ez a rendelkezés a következőképpen szól:
„Egy tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó munkavállaló vagy önálló vállalkozó jogosult más tagállam területén lakóhellyel rendelkező családtagjai után az előbbi tagállam jogszabályai szerinti családi ellátásokra, mintha családtagjai ezen állam területén rendelkeznének lakóhellyel […]”
C – A halmozódást tiltó rendelkezések
13. A családi ellátások jogosulatlan halmozódását az 1408/71 rendelet 76. cikkének és az 574/72 rendelet 10. cikkének halmozódást tiltó rendelkezéseivel kívánják megakadályozni.
14. Az 1408/71 rendelet 76. cikkének szövege az alábbi:
„(1) Ha ugyanazon időszak folyamán ugyanazon családtag után és valamely foglalkozás folytatásának indokával [helyes fordítása: kereső tevékenység folytatása alapján] a családi ellátásokat a családtagok lakóhelye szerinti tagállam jogszabályai írják elő, a másik tagállam jogszabályaival összhangban járó családi ellátásokra való jogosultságot – ha a 73. vagy 74. cikk ezt előírja [helyes fordítása: adott esetben a 73. vagy 74. cikk alkalmazásával] – az első tagállam jogszabályaiban előírt összeg erejéig felfüggesztik.
(2) Ha az ellátásokra vonatkozó kérelmet nem a családtagok lakóhelye szerinti tagállamban nyújtották be [helyes fordítása: Ha ellátásokra vonatkozó kérelmet a családtagok lakóhelye szerinti tagállamban nem nyújtanak be], a másik tagállam illetékes intézménye ugyanúgy alkalmazhatja az (1) bekezdés rendelkezéseit, mintha az ellátásokat az első tagállamban nyújtották volna [helyes fordítása: nyújtanák].”
15. Az 574/72 rendelet 10. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:
„a) Az egyik tagállam olyan jogszabályai szerint járó ellátásokra vagy családi támogatásokra [helyes fordítása: családi ellátásokra vagy támogatásokra] való jogosultságot, amely jogszabályok szerint a fenti ellátásokra vagy támogatásra vonatkozó jogosultság megszerzésének nem feltétele a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő, a fenti ellátások összegéig felfüggesztik, ha ugyanarra az időszakra és ugyanarra a családtagra vonatkozóan az ellátások csak egy másik tagállam nemzeti jogszabályai értelmében vagy a rendelet 73., 74., 77. vagy 78. cikkének alkalmazásában járnak.
b) Ha azonban a kereső tevékenységet az első tagállam területén folytatják:
i. a kizárólag egy másik tagállam nemzeti jogszabályai vagy a rendelet 73. vagy 74. cikke szerint családi ellátásokra jogosult személynek vagy az ellátások igénybevételére jogosult személynek járó ellátások esetén a kizárólag a fenti másik tagállam nemzeti jogszabályai vagy a fenti cikkek szerint járó családi ellátásokra való jogosultságot a családtag lakóhelye szerinti tagállam jogszabályaiban előírt családi ellátások összege erejéig felfüggesztik. A családtag lakóhelye szerinti tagállam által fizetett ellátások költségét e tagállam viseli;
ii. […]”
D – Az 1408/71 rendelet alkalmazása során felmerülő véleménykülönbségek kezeléséről szóló szabályozás
16. Amennyiben két tagállam között hatásköri vita áll fenn az ellátások folyósítására vonatkozóan, akkor az 574/72 rendelet 114. cikke alkalmazandó:
„Ha két vagy több tagállam intézményei, vagy hatáskörrel rendelkező hatóságai között vita folyik arról, hogy egy munkavállalóra a rendelet II. címe alapján mely ország jogszabályai vonatkoznak, vagy arról, hogy az ellátások biztosítására melyik intézmény köteles, az érintett személy, aki úgy igényelheti az ellátásokat, mintha ilyen vita nem folyna [helyes fordítása: ha ilyen vita nem folyna, ellátásokat igényelhetne], ideiglenesen részesül a lakóhelye szerinti intézmény által alkalmazott jogszabályokban előírt ellátásokban, vagy ha nem az érintett tagállamok egyikének területén rendelkezik lakóhellyel, akkor azon intézmény által alkalmazott jogszabályok szerinti ellátásokban [helyes fordítása: ideiglenesen a lakóhelye szerinti intézmény által alkalmazott jogszabályokban előírt ellátásokban, vagy ha nem az érintett tagállamok egyikének területén rendelkezik lakóhellyel, akkor azon intézmény által alkalmazott jogszabályok szerinti ellátásokban részesül], ahová kérelmét először benyújtotta.”
17. Az 574/72 rendelet 81. cikkének a) pontja szerint a tagállamok ezenkívül az e rendelet rendelkezéseiből, valamint későbbi rendeletekből, illetve ezek szerint megkötött megállapodásokból eredő igazgatási jellegű és értelmezési kérdéseket a Bizottság mellett létrehozott, a migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottság elé terjeszthetik. E lehetőség mindenesetre nem érinti az érintett hatóságok, intézmények és személyek azon jogát, hogy a tagállamok jogszabályaiban, valamint e rendeletben vagy a Szerződésben előírt eljárást kezdeményezzenek, illetve bírósághoz forduljanak.
IV – Jogi értékelés
A – Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságáról és értelmezéséről
18. A Cour de Cassation által nyújtott tájékoztatás még elegendő ahhoz, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak lehessen tekinteni(9). Az eljárásban részt vevő felek észrevételei azt mutatják, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján jelen eljárásról állást tudtak foglalni(10). Ezenkívül ezek az észrevételek és a tárgyalásra készült jelentés elegendő információt tartalmaznak ahhoz, hogy a Bíróság alapokmányának 23. cikke szerinti további lehetséges érdekeltek részére lehetővé tegyék, hogy a szóbeli szakaszban minden jelentős kérdésről véleményt nyilvánítsanak(11).
19. Mint ahogyan részben a CNPF, a luxemburgi kormány és a Bizottság is rámutat, az alapügynek az eljárási iratok és az eljárásban részt vevő felek előterjesztései alapján megismert tényállása alapján(12) mindazonáltal át kell fogalmazni a kérdéseket. Itt figyelembe kell venni azt is, hogy a német gyermeknevelési támogatásnak nem feltétele, hogy a jogosult kereső tevékenységet folytasson. A Bizottság ezért joggal hangsúlyozza, hogy egy esetleges halmozódást az 1408/71 rendelet 73. cikke szerinti más tagállamban meglévő jogosultságokkal nem e rendelet 76. cikke, hanem az 574/72 rendelet 10. cikke alapján kell megítélni.
20. Ebből az alábbi kérdések adódnak:
1. Kizárja‑e az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontja azt, hogy valamely határ menti női ingázó családi ellátásokra való jogosultságot szerezzen mind a foglalkoztatás szerinti államban, mind a lakóhely szerinti államban?
2. Amennyiben az első kérdésre adandó válasz nemleges, melyik állam illetékes elsődlegesen a családi ellátások folyósítására az 574/72 rendelet 10. cikke szerint, ha a határ menti női ingázó házastársa a lakóhely szerinti államban munkavállaló?
3. Megtagadhatja‑e a foglalkoztatás szerinti állam a családi ellátások teljes összegének folyósítását, ha a lakóhely szerinti állam illetékes elsődlegesen, de a folyósítást megtagadja?
B – A vitatott jogosultságokról
21. Nem vitatott, hogy mind a luxemburgi gyermeknevelési támogatás, mind a német gyermeknevelési támogatás családi ellátásoknak minősülnek az 1408/71 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének h) pontja értelmében. A felek abban is egyetértenek, hogy U. Weide munkavállalóként az 1408/71 rendelet 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a luxemburgi társadalombiztosítási rendszerben való biztosítottsága révén a rendelet 73. cikke szerint igényt támaszthat a luxemburgi gyermeknevelési támogatásra, noha családjával Németországban él.
22. Ezzel szemben vitatott az, vajon kizárja‑e a német gyermeknevelési támogatásra való egyidejű jogosultságot az 1408/71 rendelet 13. cikke. E kollíziós szabály célja, hogy elkerülje több tagállam jogszabályainak egyidejű alkalmazását és azokat a nehézségeket, amelyek ebből adódhatnak, beleértve a jogosultságok halmozódását is(13). Abban az esetben, ha a kollíziós szabály ellenére mindkét jogrend alapján fennállnak a jogosultságok, az eljárásban részt vevő felek között vita tárgyát képezi, hogy a két állam közül melyik köteles elsődlegesen a folyósításra. Ezt a halmozódást tiltó rendelkezések – jelen ügyben az 574/72 rendelet 10. cikke – alapján kell eldönteni. A halmozódást tiltó rendelkezések meg kívánják akadályozni a migráns munkavállalók jogalap nélküli gazdagodását(14), amennyiben a kollíziós szabályok nem érik el céljukat, amely nem más, mint hogy megakadályozzák több azonos típusú jogosultság létrejöttét.
23. Úgy tűnik, hogy a McMenamin‑ítélet(15) mindkét vitapontot tisztázza. Eszerint az 1408/71 rendelet 13. cikkével nem ellentétes az ellátások lakóhely szerinti államban történő igénybevétele. Akkor is a lakóhely szerinti államnak kell elsődlegesen nyújtania a családi ellátást az 574/72 rendelet 10. cikke b) pontjának i) alpontja szerint, ha egyidejű jogosultság esetén az egyik szülő foglalkoztatása szerinti államban legalább a gyermek felett szülői felügyeleti joggal rendelkező egyik szülő a lakóhely szerinti államban van alkalmazásban. Ennek részletesebb kifejtése:
1. Az 1408/71 rendelet 13. cikkének kollíziós szabályáról
24. Az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerint a rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandók. Az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének a) pontja előírja, hogy valamely tagállam területén alkalmazott személy e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, még abban az esetben is, ha valamely másik tagállam területén rendelkezik lakóhellyel.
25. A német kormány abból indul ki, hogy U. Weidéra eszerint csak a luxemburgi rendelkezések alkalmazandók. A kollíziós szabályok rendszere kizárja, hogy valamely személy több tagállam rendelkezéseinek hatálya alá tartozzon. Ezért a jelen esetben nem keletkezhetnek olyan halmozott jogosultságok, amelyek a halmozódást tiltó rendelkezések, így különösen az 574/72 rendelet 10. cikkének alkalmazásához vezetnének.
26. Az eljárásban részt vevő többi fél ellenben abból indul ki, hogy az 1408/71 rendelet 13. cikke kollíziós szabályának alkalmazása ellenére alkalmazandó a német és a luxemburgi jog, így a halmozódást tiltó rendelkezések alkalmazására is lehetőség nyílik. Az osztrák kormány előadja, hogy a családi ellátások terén az 1408/71 rendelet 13. cikkétől való eltérés valósul meg a szabad mozgás korlátlan gyakorlása elvének érvényesülése érdekében. A Bizottság álláspontja szerint viszont az alapügyben két foglalkoztatás szerinti állam joga érvényes, mivel az egyik házastárs Németországban, a másik pedig Luxemburgban dolgozik. Ezért nem kérdőjeleződik meg az az elv, hogy minden egyes munkavállalóra csak egy tagállam joga alkalmazandó.
27. A McMenamin‑ítélet végeredményben ezt a második álláspontot erősíti meg. Ebben az ügyben azt kellett tisztázni, hogy melyik államnak kell a gyermeknevelési támogatást folyósítania, ha a lakóhely szerinti államban ellátásra jogosult anya egyidejűleg határ menti ingázóként a foglalkoztatás szerinti állammal szemben is igényt támaszthat és férje a család lakóhelye szerinti államban munkavállaló. A Bíróság e tekintetben megállapította, hogy Az 1408/71 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének elve, miszerint a munkavállaló csak a foglalkoztatás szerinti állam jogszabályainak hatálya alá tartozik, még nem zárja ki azt, hogy egyes ellátásokra e rendelet különös rendelkezései vonatkozzanak. Ezért a McMenamin‑ügyet a halmozódást tiltó rendelkezések alapján kell megítélni(16).
28. A német kormány erre vonatkozóan azt kifogásolja, hogy a halmozódást tiltó rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, ha a családot illető jogosultságok eltérő személyeket illetnek meg. Ez különösen a gyermeknevelési támogatásnál tűnik lehetségesnek, ha a jogosultságokra nem egyetlen személy jogosult, hanem azok mindegyik szülőt megilletik, mivel különböző tagállamban állnak alkalmazásban. A német kormány a szóbeli szakaszban következetesen azt az álláspontot képviselte, hogy a McMenamin‑ítélet olyan tényállási helyzeten alapul, amelyben mindkét szülő különböző tagállamokban érvényesíthette jogosultságait. A jogosultságok valójában egyetlen személyt, az anyát illetik meg.
29. Az a meghatározó, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a közösségi joggal nem ellentétesek a nemzeti jog kedvezőbb rendelkezései, amennyiben ez utóbbiak az előbbivel összeegyeztethetők(17). Különösen nem vonhatja el az 1408/71 rendelet egyetlen rendelkezése sem valakinek azon jogát, amelyet a tagállam jogszabályai alapján a közösségi jog alkalmazásától függetlenül szerzett meg(18). Az 1408/71 rendelet 13. cikkének (1) bekezdése ezért olyan ellátásokra korlátozza valamely jogrend kizárólagos érvényességét, amelyek munkavállalói jogállást feltételeznek. Ilyen ellátások tekintetében kizárólag a foglalkoztatás szerinti állam joga alkalmazandó. Ha a tagállamok azonban a lakosság részére olyan ellátásokat nyújtanak, amelyek nem feltételezik a munkavállalói jogállást, akkor az 1408/71 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének nincs korlátozó hatása(19).
30. Az 1408/71 rendelet 13. cikkének kollíziós szabálya ezért nem zárja ki azt, hogy egy határ menti női ingázó a lakóhelye szerinti államban családi ellátásokat kapjon, ha ezeknek nem feltétele a munkavállalói jogállás.
2. Az 574/72 rendelet 10. cikkének halmozódást tiltó rendelkezéséről
31. Az 574/72 rendelet 10. cikke a családi ellátásokra való jogosultságok halmozódásának meghatározott formáira vonatkozik. Az az eset tartozik ide, amikor egyrészt az egyik tagállam olyan jogszabályai alapján járnak az ellátások, amely jogszabályok szerint ezen ellátásokra és támogatásokra – jelen esetben a német gyermeknevelési támogatásra – vonatkozó jogosultság megszerzésének nem feltétele a biztosítási, szolgálati vagy önálló vállalkozóként folytatott tevékenységi idő, másrészt az ellátások – jelen esetben a luxemburgi gyermeknevelési támogatás – az 1408/71/EGK rendelet 73. cikke szerint járnak.
32. Az 574/72 rendelet 10. cikkének a) pontja e tényállás rendszerinti esetére előírja, hogy az 1408/71/EGK rendelet 73. cikke alapján a foglalkoztatás szerinti állammal szemben fennálló jogosultság megelőzi a lakóhely szerinti állammal szemben fennálló jogosultságot. Ezért függesztik fel a lakóhely szerinti állammal szemben fennálló jogosultságot a foglalkoztatás szerinti állammal szemben fennálló jogosultság összegének erejéig.
33. Az 574/72 rendelet 10. cikke b) pontjának i) alpontja szerint mindenestre a a lakóhely szerinti állammal szemben fennálló jogosultság elsődleges, ha a családi ellátásokra jogosult személy vagy az ellátások igénybevételére jogosult személy, ebben az államban kereső tevékenységet folytat. Ebben az esetben a foglalkoztatás szerinti állammal szemben fennálló jogosultságot a lakóhely szerinti állammal szemben fennálló jogosultság összegének erejéig felfüggesztik.
34. Szó szerinti értelmezésnél a jelen esetben az 574/72 rendelet 10. cikkének a) pontját kellene alkalmazni, mivel U. Weide, tehát az a személy, aki a családi ellátásokra jogosult és aki az ellátások igénybevételére jogosult személy, a lakóhely szerinti államban, azaz Németországban, nem folytat kereső tevékenységet.
35. Ez az eredmény mindenesetre ellentétes lenne a halmozódást tiltó rendelkezések alapgondolatával, miszerint a család lakóhelye szerinti állam az elsődleges, ha ott kereső tevékenységet is folytatnak. Ebben az esetben a család lakóhely szerinti államhoz való kötődése erősebb, mint a határ menti ingázónak a foglalkoztatás szerinti államhoz való kötődése (20). Ennek a gondolatnak felel meg a Bíróságnak a McMenamin‑ítéletben képviselt értelmezése. Ebben az ügyben a Bíróság az 574/72 rendelet 10. cikke b) pontjának i) alpontját alkalmazta, jóllehet nem az igényjogosult határ menti női ingázó, hanem annak férje folytatott kereső tevékenységet a lakóhely szerinti államban.
36. A Bírsóság a McMenamin‑ítéletben a jogalkotó szándékára támaszkodott „a családi ellátásokra jogosult személy vagy az ellátások igénybevételére jogosult személy” fordulat bevezetésekor. Ez annak érdekében történt, hogy az érintett személyek körét a korábbi szövegváltozattal szemben, amely csak a házastársra vonatkozott, kibővítsék. Olyan esetek képezték az indítóokot, amelyekben az 1408/71/EGK rendelet 73. cikke szerint jogosult személy elvált házastársa a lakóhely szerinti államban volt alkalmazásban(21). A jogosult személyére való korlátozás ellenben nem volt cél(22), az nem megfelelő eredményekhez vezetne(23), és ellentmondást idézne elő az 1408/71/EGK rendelet 76. cikke és a 574/72 rendelet 10. cikke között(24).
37. Végeredményben a Bíróság kimunkálta azt az elvet, hogy az 1408/71/EGK rendelet 73. cikke szerint a foglalkoztatás szerinti állam által folyósítandó ellátásokat felfüggesztik, ha az a személy, aki a gyermek felett szülői felügyeleti joggal rendelkezik, az e gyermek lakóhelye szerinti államban kereső tevékenységet folytat(25).
38. Ez az elv továbbra is érvényben van, és megfelel a CNPF, a luxemburgi és az osztrák kormány, valamint a Bizottság álláspontjának, amelyet az újabb ítélkezési gyakorlatra(26) alapoznak, miszerint a halmozódást tiltó rendelkezések alkalmazása során nemcsak elszigetelten a jogosultat, hanem az egész családot figyelembe kell venni.
39. Jóllehet utalni kell arra, hogy az 574/72 rendelet 10. cikkét a McMenamin‑ítéletben értelmezett szövegváltozathoz képest módosították(27), azonban e módosítások sem vezetnek más eredményre. Ez különösen abban mutatkozik meg, hogy a Bíróság e módosításokat a McMenamin‑ítéletben már kifejezetten tudomásul vette anélkül, hogy értelmezését e tekintetben megkérdőjelezte volna(28). A 118/97 rendelettel(29) naprakésszé tett rendelet csekély nyelvi kiigazításai sem vezetnek más eredményre.
40. Ezért összefoglalva meg kell állapítani, hogy az 574/72 rendelet 10. cikkének kollíziós szabálya szerint elsődlegesen a lakóhely szerinti állam illetékes a családi ellátások folyósítására, ha valamely ellátásra személyesen jogosult határ menti női ingázó házastársa ott munkavállaló.
C – Az ellátás folyósításának a lakóhely szerinti állam általi jogellenes megtagadása következményeiről
41. Az eddigi megfontolások alapján a vitatott családi ellátások folyósítására vonatkozó elsődleges kötelezettség Németországot terheli. E megállapítástól függetlenül a német intézmények – mint ahogyan az osztrák kormány és a Bizottság is joggal hangsúlyozza – az 574/72 rendelet 114. cikke szerint legalábbis kötelesek lettek volna ezen ellátás ideiglenes nyújtására. A CNPF és az osztrák kormány ebből arra következtetnek, hogy a luxemburgi intézmények az ellátás folyósítását a német ellátás összegének erejéig megtagadhatják. A Bizottság ezzel szemben elutasítja a szociális ellátások egyoldalú megtagadását.
42. Az 574/72 rendelet 10. cikkének megfogalmazásából, miszerint a jogosultságot a másodlagosan kötelezett tagállammal szemben felfüggesztik, arra lehetne következtetni, hogy ez a tagállam nem köteles a családi ellátás folyósítására. Ez az eredmény mindenesetre ellentmond a halmozódást tiltó rendelkezések Bíróság általi értelmezésének. A korábbi ítélkezési gyakorlat szerint a másodlagosan kötelezett tagállammal szembeni jogosultság csak akkor függesztendő fel, ha az elsődlegesen kötelezett tagállamban minden anyagi és eljárásjogi feltétel teljesült, az esetlegesen szükséges igénylési feltételeket is beleértve(30). A jogosultak gyakorlatilag megválaszthatták, hogy melyik tagállamtól igénylik az ellátást azáltal, hogy adott esetben lemondtak a kérelemnek az elsődlegesen kötelezett tagállamban való benyújtásáról. Ezt az ítélkezési gyakorlatot korlátozta az 1408/71/EGK rendelet 76. cikkének (2) bekezdése arra az esetre, ha a jogosult az elsődlegesen kötelezett tagállamban nem nyújtott be kérelmet. Ebben az esetben a másik tagállam illetékes intézménye ugyanúgy alkalmazhatja az 1408/71/EGK rendelet 76. cikkének (1) bekezdését, mintha az ellátásokat az első tagállamban nyújtották volna.
43. A Bíróság e tekintetben úgy határozott, hogy az 1408/71/EGK rendelet 76. cikke nem tekinthető kógens elsődlegességi szabálynak, mivel ez korlátozná azokat a kedvezményeket, amelyek a migráns munkavállalókat az 1408/71/EGK rendelet 73. cikke szerint megilletik. A 76. cikk célja ellenben nem ezeknek a kedvezményeknek a korlátozása, hanem csak a támogatások tényleges halmozódásának megakadályozása(31).
44. E megfontolások megfelelően alkalmazandók az 574/72 rendelet 10. cikkének keretében is. A Bíróság álláspontja szerint ugyanis a munkavállalók szabad mozgásáról szóló alapvető elvből és az EK 42. cikk célkitűzéséből az következik, hogy a családi támogatások halmozódását tiltó szabály csak annyiban alkalmazható, amennyiben nem indokolatlanul vonja el a jogosultaktól a nemzeti szabályozás alapján fennálló, ellátásra való jogosultságot(32).
45. U. Weide jelen esetben Németországban benyújtotta a szükséges kérelmeket, sőt az 1408/71/EGK rendelet 76. cikkének (2) bekezdésében foglalt kötelességén túlmenően két bírósági fórumhoz is fordult.
46. Egyébiránt figyelembe kell venni, hogy U. Weide az ellátás iránti kérelmét Németországban esetleg már nem tudja érvényre juttatni, mivel az arról hozott ítélet már jogerős. Noha nem lehet eleve kizárni azt, hogy ezt a jogerőt a Kühne és Heitz ítéletnek(33) megfelelően le lehet küzdeni, vagy hogy az elveszített ellátások összegének erejéig (a jogérvényesítés költségeit is beleértve) a Köbler‑ítéletnek(34) megfelelően kártérítést kell nyújtani. A rendelkezésre álló információk alapján mindenestre nem biztos, hogy ezen utak bármelyike is az ügy közösségi joggal összeegyeztethető megoldásához vezet.
47. Ennélfogva a halmozódást tiltó rendelkezések célján túlmutatna, ha megengednénk a luxemburgi intézményeknek, hogy U. Weidéval szembeni viszonyukban ne vegyék figyelembe a német intézmények döntéseit, és olyan német ellátásokat számítsanak be, amelyeket azok gyakorlatilag nem nyújtanak.
48. Luxemburg ezzel nem véglegesen lenne köteles annak a tehernek a viselésére, amelyet a halmozódást tiltó rendelkezések szerint Németországnak kellene viselnie. A Bizottság azonban joggal emlékeztet arra, hogy a tagállamok vitáikat nem dönthetik el a migráns munkavállalók hátrányára, hanem az EK 10. cikk és az 1408/71 rendelet 84. cikke szerint együttműködésre kötelesek. Ezt emeli ki az 574/72 rendelet 114. cikke is, amely ideiglenes ellátás kifizetését írja elő mindaddig, amíg a tagállamok között e vitákat rendezik.
49. A tagállamok közötti viták ilyen megoldása nem csak kétoldalú kapcsolatokra szorítkozik, amely iránt a luxemburgi kormány és a CNPF ismertetése szerint a luxemburgi intézmények sikertelenül fárdoztak. Mint ahogyan a Bizottság előadja, ezen túlmenően Az 1408/71 rendelet 81. cikkének a) pontja szerint az igazgatási bizottsághoz is fordulhattak volna. A teljesség kedvéért utalok az EK 227. cikk szerinti tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás lehetőségére is annak érdekében, hogy végleges megoldásra jussanak(35). Az esetleges túlfizetéseket a közösségi jóhiszeműség elve alapján vagy legalább az EK 228. cikk (1) bekezdése szerinti tagállami kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás következményeként lehetne kiegyenlíteni.
50. Ezért összefoglalva meg kell állapítani, hogy a foglalkoztatás szerinti állam nem tagadhatja meg a családi ellátás teljes összegének folyósítását, ha erre elsődlegesen a lakóhely szerinti állam illetékes, de az a kifizetést megtagadja.
V – Végkövetkeztetések
51. Ezért azt javasolom a bíróságnak, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet az alábbiak szerint válaszolja meg:
1. A szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet 13. cikkének kollíziós szabálya nem zárja ki azt, hogy valamely határ menti női ingázó a lakóhelye szerinti államban családi ellátásokat kapjon, ha ezeknek nem feltétele a munkavállalói jogállás.
2. Az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1972. március 21‑i 574/72/EGK tanácsi rendelet 10. cikkének kollíziós szabálya szerint elsődlegesen a lakóhely szerinti állam illetékes a családi ellátások folyósítására, ha az ellátásra személyesen jogosult határ menti női ingázó házastársa ott munkavállaló.
3. A foglalkoztatás szerinti állam nem tagadhatja meg a családi ellátás teljes összegének folyósítását, ha erre elsődlegesen a lakóhely szerinti állam illetékes, de az a kifizetést megtagadja.