AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE
(első tanács)
2013. november 7.
F‑132/11. sz. ügy
Luigi Marcuccio
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Az eljárási szabályzat 34. cikkének 1. és 6. §‑a – A keresetindítási határidőn belül telefax útján benyújtott keresetlevél – Ügyvéd saját kezű aláírása, amely eltér a keresetlevél eredeti, levélben továbbított példányán szereplő aláírástól – A kereset elkésettsége – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság – Hiány”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Marcuccio többek között azon hallgatólagos határozat megsemmisítését kéri, amellyel az Európai Bizottság elutasította a 2010. szeptember 25‑i kérelmének elutasításával szemben 2011. április 25‑én benyújtott panaszát. A keresetlevél eredeti példányának postai úton történő benyújtását megelőzte egy iratnak a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2011. december 5‑én való megküldése, amelyet a postai úton benyújtott eredeti példány másolataként mutattak be.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. L. Marcuccio maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – Az ügyvéd saját kezű aláírása – A szigorú alkalmazás lényeges szabálya – Hiány – Elfogadhatatlanság
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk harmadik bekezdés és 21. cikk első bekezdés és I. melléklet, 7. cikk, (1) bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 34. cikk, 1. §)
2. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A keresetindítási határidőn belül telefax útján benyújtott kereset – Ügyvéd saját kezű aláírása, amely eltér a keresetlevél eredeti, levélben továbbított példányán szereplő aláírástól – Következmény – A keresetindítási határidő értékelésekor a telefax érkezési időpontja figyelembevételének mellőzése
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 34. cikk; Személyzeti szabályzat, 91. cikk, (3) bekezdés)
3. Intézmények jogi aktusai – Az érvényesség vélelme – Nem létező aktus – Fogalom
(EUMSZ 288. cikk)
1. A Bíróság alapokmánya 19. cikkének harmadik bekezdéséből és 21. cikkének első bekezdéséből kitűnik, hogy minden felperest erre jogosult személynek kell képviselnie, és ebből következően az uniós bíróságokhoz érvényesen kizárólag az ilyen személy által aláírt keresetlevélben lehet fordulni. Ugyanezen alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése értelmében e rendelkezések a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásra is alkalmazandók. Márpedig sem a Bíróság alapokmánya, sem a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata nem ír elő semmiféle eltérést vagy kivételt e kötelezettség alól.
Ugyanis a felperes képviselőjének saját kezű aláírására vonatkozó követelmény a jogbiztonság érdekében garantálja a keresetlevél hitelességét, és kizárja annak kockázatát, hogy a keresetlevél nem az ügyvédtől vagy az arra feljogosított személytől származik. Ily módon ez utóbbi mint az igazságszolgáltatás segítője – a Bíróság alapokmányában és a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatában rá bízott – azon fő szerepet tölti be, hogy a felperes az ő közreműködése révén fordulhat a Közszolgálati Törvényszékhez. Ezért e követelményt lényeges eljárási szabálynak kell tekinteni és szigorúan kell alkalmazni, oly módon, hogy annak megsértése a kereset elfogadhatatlanságát vonja maga után.
(lásd a 19. és 20. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑174/96. P. sz., Lopes kontra Bíróság 1996. december 5‑én hozott végzésének 8. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;
az Elsőfokú Bíróság T‑223/06. sz., Parlament kontra Eistrup ügyben 2007. május 23‑án hozott ítéletének 50–52. pontja.
2. Az uniós közszolgálati jogvitákban az eljárási iratoknak az alkalmazandó határidőn belül történő benyújtása tekintetében a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 34. cikke nem teszi lehetővé az érintett fél képviselője számára azt, hogy két különböző saját kezű aláírást használjon – egyiket a Közszolgálati Törvényszék Hivatalához telefax útján küldött iraton és a másikat az említett Hivatalnak postai úton küldött vagy közvetlenül átadott eredeti példányon –, még ha ezen aláírások hitelesek is.
E körülmények között, amennyiben bebizonyosodik, hogy a Hivatalhoz – a Közszolgálati Törvényszékhez telefax útján eljuttatott példány továbbítását követő tíz napon belül – fizikai valójában benyújtott eredeti iraton nem ugyanaz az aláírás található mint amely a telefaxon elküldött dokumentumon szerepel, azt kell megállapítani, hogy az említett Közszolgálati Törvényszék Hivatalához két különböző eljárási irat érkezett be, amelyek mindegyikén kézzel írt aláírás szerepel még akkor is, ha az aláírásokat ugyanaz a személy helyezte el. Mivel a szöveg telefax útján történő továbbítása nem tesz eleget a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzatának 34. cikkében előírt jogbiztonsági feltételeknek, a telefax útján elküldött dokumentum továbbítási dátuma a keresetindítási határidő betartása szempontjából nem vehető figyelembe.
Egyébiránt a keresetindítási határidőt a személyzeti szabályzat 91. cikkének (3) bekezdése állapítja meg, amelytől a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata nem térhet el. Következésképpen lényeges az, hogy a kereset eredeti példányát legkésőbb e határidő lejártáig elkészítsék. E szempontból a telefaxon való elküldés nem csupán egy kézbesítési mód, hanem lehetővé teszi annak bizonyítását is, hogy a határidőn túl érkezett keresetlevél eredeti példányát már az említett határidőn belül elkészítették.
(lásd a 22–24. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑426/10. sz., Bell & Ross BV kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 22‑én hozott ítéletének 37–43. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑113/11. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2013. február 21‑én hozott végzésének 22. pontja.
3. A tisztviselő olyan súlyos kérelme – mint amilyen a valamely igazgatási aktus nemlétezésének kimondása iránti kérelem – elfogadhatóságának igazolásához az említett kérelemnek olyan állítást kell tartalmaznia, amely első ránézésre alá tud támasztani akár valamely rendkívül súlyos körülményre vonatkozó tényt, akár olyan szabálytalanságot, melynek súlyossága annyira nyilvánvaló, hogy azt az uniós jogrend nem tűrheti el.
Valamely igazgatási aktus nemlétezésére – azaz az uniós jogrend legsúlyosabb szabálytalanságára – való hivatkozás esetén a tisztviselő által kifogásolt olyan szabálytalanságok, mint az igazgatási aktus homályos és pontatlan jellege, nem tekinthetők a szélsőséges körülmények körébe tartozóknak.
(lásd a 32., 34. és 35. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑40/07 P. és T‑62/07. sz., de Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság egyesített ügyekben 2009. október 5‑én hozott ítéletének 150–152. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke T‑9/09. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2010. november 24‑én hozott ítéletének 37. és azt követő pontjai.