A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE
(második tanács)
2008. június 5.
F‑123/06. sz. ügy
Marianne Timmer
kontra
az Európai Közösségek Számvevőszéke
„Közszolgálat – Tisztviselők – Értékelés – A panasz benyújtására nyitva álló határidő – Új tény – Elfogadhatatlanság”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. Timmer egyrészt az X – a Számvevőszék fordítószolgálata holland egységének vezetője – által készített, az 1984 és 1997 közötti időszakra vonatkozó értékelő jelentései, valamint az ezekkel kapcsolatos és/vagy ezeket követő határozatok – ideértve az X. kinevezésére vonatkozó határozatot is – megsemmisítését, másrészt a Számvevőszék arra való kötelezését kéri, hogy térítse meg a felperest az e határozatok miatt állítólag ért összes vagyoni és nem vagyoni kárt.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet – mint elfogadhatatlant – elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Előzetes közigazgatási panasz – Határidők
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Megsemmisítés iránti kérelemhez kapcsolódó kártérítési kérelem – A megsemmisítés iránti kérelem elfogadhatatlansága, amely maga után vonja a kártérítési kérelem elfogadhatatlanságát
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények
1. A panasz és a kereset benyújtására nyitva álló, a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének rendelkezéseiben előírt határidők eljárásgátló jellegűek, és a felek vagy a bíróság által nem módosíthatók, mivel meghatározásukra a jogviszonyok egyértelműsége és biztonsága végett került sor. Az e határidők alóli esetleges kivételeket vagy az azoktól való esetleges eltéréseket megszorítóan kell értelmezni. Kizárólag új és lényeges tények felmerülése indokolhatja a határidőben nem kifogásolt korábbi határozat felülvizsgálatára irányuló kérelem előterjesztését. Egyébiránt valamely korábbi körülmény felperes általi utóbb történő megismerése főszabály szerint – a jogbiztonság elvének sérelme nélkül – nem tekinthető olyan új ténynek, amely indokolhatná a keresetindítási határidő újbóli megnyitását.
(lásd a 34–36. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 127/84. sz., Esly kontra Bizottság ügyben 1985. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 1437. o.) 10. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑506/93. sz., Moat kontra Bizottság ügyben 1995. február 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1995., I‑A‑43. o. és II‑147. o.) 28. pontja; T‑16/97. sz., Chauvin kontra Bizottság ügyben 1997. július 11‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑237. o. és II‑681. o.) 32. és 37. pontja; T‑78/96. és T‑170/96. sz., W kontra Bizottság egyesített ügyekben 1998. május 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑239. o. és II‑745. o.) 68. pontja.
2. Ha a kártérítési kérelem szorosan kapcsolódik az elfogadhatatlannak minősített megsemmisítés iránti kérelemhez, akkor a kártérítési kérelem szintén elfogadhatatlan.
(lásd a 49. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 33/80. sz., Albini kontra Tanács és Bizottság ügyben 1981. július 16‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2141. o.) 18. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑72/92. sz., Benzler kontra Bizottság ügyben 1993. március 24‑én hozott végzésének (EBHT 1993., II‑347. o.) 21. és 22. pontja; T‑406/03. sz., Ravailhe kontra Régiók Bizottsága ügyben 2005. február 14‑én hozott végzésének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑19. o. és II‑79. o.) 62. pontja.
3. A kártérítési kérelem elfogadhatósága érdekében a keresetlevélnek tartalmaznia kell azokat az elemeket, amelyek azonosíthatóvá teszik a felperes által az intézménynek felrótt jogellenességet, és azokat az okokat, amelyek alapján a felperes úgy ítéli meg, hogy okozati összefüggés áll fenn e magatartás és az állítólagosan bekövetkezett kár között, valamint tartalmaznia kell a kár jellegét és terjedelmét. Ezzel szemben az olyan kérelem, amely csak általában valamilyen kártérítésre irányul, nem kellően pontos, következésképp azt elfogadhatatlannak kell tekinteni.
(lásd az 51. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 5/71. sz., Zuckerfabrik Schöppenstedt kontra Tanács ügyben 1971. december 2‑án hozott ítéletének (EBHT 1971., 975. o.) 9. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑157/96. sz., Affatato kontra Bizottság ügyben 1998. január 29‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑41. o. és II‑97. o.) 45. pontja.