A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2019. május 8.(*)
„Előzetes döntéshozatal – A migráns munkavállalók szociális biztonsága – 883/2004/EK rendelet – A 11. cikk (3) bekezdésének e) pontja – Harmadik állam lobogója alatt közlekedő tengerjáró hajón tengerészként alkalmazott tagállami állampolgár – A munkavállaló lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban letelepedett munkáltató – Az alkalmazandó jogszabályok meghatározása”
A C‑631/17. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) a Bírósághoz 2017. november 9‑én érkezett, 2017. október 27‑i határozatával terjesztett elő az
SF
és
az Inspecteur van de Belastingdienst
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: A. Prechal tanácselnök, F. Biltgen (előadó), J. Malenovský, C. G. Fernlund és L. S. Rossi bírák,
főtanácsnok: G. Pitruzzella,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2018. november 8‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– SF képviseletében V. J. de Groot és H. Menger adótanácsadók,
– a holland kormány képviseletében K. Bulterman és L. Noort, meghatalmazotti minőségben,
– a görög kormány képviseletében E.‑M. Mamouna, meghatalmazotti minőségben,
– a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében M. van Beek és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2019. január 10‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2012. május 22‑i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2012. L 149., 4. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.; a továbbiakban: 883/2004 rendelet) értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet az SF és az Inspecteur van de Belastingdienst (adóellenőr, Hollandia, a továbbiakban: adóellenőr) között folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, melynek tárgya SF‑nek az általános holland szociális biztonsági rendszerben fennálló tagsága a 2013. augusztus 13‑tól 2013. december 31‑ig tartó időszakban.
Jogi háttér
3 A 883/2004 rendelet II. címe előírja az alkalmazandó szociális biztonsági szabályok meghatározására vonatkozó szabályokat, és magában foglalja e rendelet 11–16. cikkét.
4 E rendeletnek az „Általános szabályok” címet viselő 11. cikke a következőket írja elő:
„(1) Az e rendelet hatálya alá tartozó személyekre csak egy tagállam jogszabályai alkalmazandóak. E jogszabályokat e cím rendelkezései szerint kell meghatározni.
[…]
(3) A 12–16. cikk rendelkezéseire is figyelemmel:
a) a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként egy tagállamban tevékenységet folytató személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
b) a köztisztviselők azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak, amely tagállam jogszabályainak hatálya alá az őket alkalmazó közigazgatási szerv tartozik;
c) a 65. cikk értelmében a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai alapján munkanélküli‑ellátásban részesülő személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak;
d) egy tagállam fegyveres erőibe szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott vagy újból behívott személyek e tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoznak;
e) az a)–d) pont hatálya alá nem tartozó bármely személyre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak, e rendelet egyéb olyan rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek szerint az ilyen személyeknek egy vagy több tagállam jogszabályai alapján ellátásokat biztosítanak.
(4) E cím alkalmazásában a munkavállaló vagy önálló vállalkozó által szokásosan egy tagállam lobogója alatt közlekedő tengeri hajó fedélzetén végzett tevékenység az említett tagállamban végzett tevékenységnek minősül. Ugyanakkor az a személy, akit egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó fedélzetén alkalmaznak, és aki az e munkáért járó javadalmazást olyan vállalkozástól vagy személytől kapja, amelynek vagy akinek a székhelye vagy lakóhelye más tagállamban található, az utóbbi tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, ha e tagállamban rendelkezik lakóhellyel. […]
[…]”
5 A 883/2004 rendelet 12–16. cikkei azokat a különös szabályokat írják elő, amelyek a kiküldetésben dolgozó személyekre (12. cikk), a két vagy több tagállamban tevékenykedő személyekre (13. cikk), az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítást választó személyekre (14. cikk), és az uniós intézmények szerződéses alkalmazottaira (15. cikk) vonatkoznak, valamint előírják az említett rendelet 11–15. cikkeitől való eltéréseket (16. cikk).
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
6 SF, aki Lettországban lakóhellyel rendelkező lett állampolgár, a 2013. augusztus 13‑tól 2013. december 31‑ig tartó időszakban a hollandiai székhelyű Oceanwide Offshore Services B. V.‑nél utaskísérőként dolgozott.
7 SF e tevékenységet egy bahamai lobogó alatt közlekedő tengerjáró hajón gyakorolta, amely ezen időszakban az Északi‑tenger alatti kontinentális talapzat német része fölött tartózkodott.
8 A holland adóhatóság SF‑fel szemben a 2013‑as adóévet érintően adómegállapító határozatot hozott, amely őt a jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulékok megfizetésére kötelezte. Az SF által az ezen határozattal szemben előterjesztett jogorvoslati kérelem nyomán az adóellenőr e határozatot csak annyiban hagyta helyben, amennyiben az SF‑et a 2013. augusztus 13‑tól 2013. december 31‑ig tartó időszak vonatkozásában a holland társadalombiztosítási rendszerben felmerülő járulékok megfizetésére kötelezi.
9 SF a rechtbank Zeeland‑West‑Brabant (zeeland‑nyugat‑brabanti bíróság, Hollandia) előtt keresetet indított az adóellenőr határozatával szemben, arra hivatkozva, hogy nem tartozik az említett rendszerbe.
10 E bíróság, amelynek abban a kérdésben kellett döntenie, hogy SF‑nek ténylegesen meg kell‑e fizetnie e járulékokat, és amely kételyeket táplált e tekintetben, úgy határozott, hogy előzetes kérdéseket terjeszt a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) elé.
11 A Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) úgy véli, hogy még ha az SF által a szóban forgó időszakban gyakorolt szakmai tevékenység nem is tekinthető olyannak, amelyet az Unió valamely tagállamának a területén valósítottak meg, e tevékenységnek kellően szoros a kötődése az Unió területéhez, ami a jelen ügyben maga után vonja a 883/2004 rendelet alkalmazását. E bíróság ezenfelül azt az álláspontot képviseli, hogy SF e rendelet személyi hatálya alá tartozik.
12 Az említett bíróság véleménye szerint a rechtbank Zeeland‑West‑Brabant (zeeland‑nyugat‑brabanti bíróság) előtt folyamatban lévő jogvitát jellemző helyzet, amelyben az érintett munkavállaló tevékenységét harmadik állam lobogója alatt közlekedő tengerjáró hajón gyakorolják, nem tartozik a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése a)–d) pontjának hatálya alá, sem a 883/2004 rendelet 11. cikke (4) bekezdésének hatálya alá.
13 Véleménye szerint az ilyen helyzet azonban a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése e) pontjának hatálya alá tartozhat, amely rendelkezés szerint az említett 11. cikk (3) bekezdése a)–d) pontjának hatálya alá nem tartozó személyekre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak.
14 A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben hangsúlyozza, hogy előtte arra hivatkoztak, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja nem alkalmazható az olyan helyzetre, mint amely az alapügy tárgyát képezi, mivel a szociális biztonsági rendszerek koordinációjának modernizációjáról – a 883/2004/EK és a 987/2009/EK bizottsági rendeletről szóló, 2011 januári magyarázó megjegyzésekből az következik, hogy e rendelkezés csak a gazdaságilag inaktív személyekre vonatkozik.
15 Az említett bíróság azonban úgy véli, hogy a szóban forgó rendelkezés szövegéből, mely rendelkezés olyan általánosan megfogalmazott kollíziós szabály, amely alapértelmezés szerint vonatkozik a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése a)–d) pontjának és 12–16. cikkének hatálya alá nem tartozó személyekre, nem következik ilyen értelmezés.
16 Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság előtt arra is hivatkoztak, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontját és 11. cikkének (4) bekezdését, bár nem alkalmazandóak közvetlenül, analógia útján alkalmazni kell, és e rendelkezéseknek a munkáltató székhelye szerinti tagállami jog megjelölését kell eredményezniük, hasonlóan a Bíróság által az 1994. június 29‑i Aldewereld ítéletben (C‑60/93, EU:C:1994:271) és a 2015. március 19‑i Kik ítéletben (C‑266/13, EU:C:2015:188) az 1996. december 2‑i 118/97/EK tanácsi rendelettel (HL 1997. L 28., 1. o.) módosított és naprakésszé tett és a 2005. április 13‑i 647/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL 2005. L 117., 1. o.) módosított, a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló, 1971. június 14‑i 1408/71/EGK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1408/71 rendelet) vonatkozásában. Az említett bíróság azonban úgy véli, hogy a 883/2004 rendelet által bevezetett, kollíziós szabályokra vonatkozó rendszer teljesebb, és nem tartalmaz joghézagokat, így a jelen ügyben nem szükséges az említett ítélkezési gyakorlatot alapul venni.
17 A kérdést előterjesztő bíróságnak azonban az az álláspontja, hogy kételyek állnak fenn a 883/2004 rendelet rendelkezéseinek az alapügy tárgyát képező helyzetre alkalmazandó jog meghatározása szempontjából való értelmezését illetően.
18 E megfontolásokat figyelembe véve a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia legfelsőbb bírósága) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„Mely állam jogszabályaira utal az érintettnek egy Hollandiában letelepedett munkáltató általi alkalmazásának időszakában alkalmazandó jogszabályokként a 883/2004 rendelet, ha az érintett a) Lettországban lakik, b) lett állampolgár, c) hollandiai székhelyű munkáltató alkalmazza, d) tengerészként dolgozik, e) munkáját bahamai lobogó alatt közlekedő tengerjáró hajón végzi, és f) ezt a tevékenységet az Európai Unió területén kívül folytatja?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
19 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy az olyan helyzet, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amelyben valamely személy, mialatt egy valamely tagállamban székhellyel rendelkező munkáltatónál tengerészként dolgozik egy olyan tengerjáró hajón, amely harmadik állam lobogója alatt, az Európai Unió területén kívül közlekedik, megőrizte a lakóhelyét a származási tagállamában, az említett rendelkezés hatálya alá tartozik, és így az alkalmazandó nemzeti jog az e személy lakóhelye szerinti tagállam joga.
20 Először is emlékeztetni kell arra, hogy ha valamely személy a 883/2004 rendelet – annak 2. cikkében meghatározott – személyi hatálya alá tartozik, főszabály szerint az egy tagállam jogszabályai alkalmazásának e rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében rögzített szabálya alkalmazandó, és az alkalmazandó nemzeti jogszabályokat e rendelet II. címe rendelkezéseinek megfelelően kell meghatározni (lásd ebben az értelemben: 2015. március 19‑i Kik ítélet, C‑266/13, EU:C:2015:188, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. október 25‑i Walltopia ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
21 A jelen ügyben a Bírósághoz benyújtott iratokból az következik, hogy az alapügy tárgyát képező időszakban SF a származási tagállamában, azaz Lettországban fennálló lakóhelyét megőrizve tengerészként dolgozott egy másik tagállamban, nevezetesen Hollandiában székhellyel rendelkező munkáltatónál, egy harmadik állam lobogója alatt, az Unió területén kívül közlekedő tengerjáró hajón.
22 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy önmagában az a körülmény, hogy a munkavállaló a tevékenységét az Unió területén kívül gyakorolja, nem elég a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok, és különösen a 883/2004 rendelet szabályai alkalmazásának a mellőzéséhez, ha a munkaviszony megőrzi az Unió területéhez való kellően szoros kötődését (lásd ebben az értelemben: 2015. március 19‑i Kik ítélet, C‑266/13, EU:C:2015:188, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a szóban forgó munkaviszonynak az Unió területéhez fűződő kellően szoros kötődése különösen abból a körülményből következik, hogy az egyik tagállamban lakóhellyel rendelkező uniós polgárt egy másik tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás foglalkoztatta, és ennek javára fejtette ki tevékenységét (2015. március 19‑i Kik ítélet, C‑266/13, EU:C:2015:188, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
24 Amint azt a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, ebből az következik, hogy bár a jelen ügyben SF a tevékenységét az Unión kívül gyakorolta, a szóban forgó munkaviszony megőrzi az e területhez való kellően szoros kötődését, mivel a szóban forgó időszak során SF fenntartotta a Lettországban fennálló lakóhelyét, és a munkáltatójának a székhelye Hollandiában volt.
25 Az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetet tehát úgy kell tekinteni, hogy az a 883/2004 rendelet hatálya alá tartozik, és az alkalmazandó nemzeti jogot emiatt az említett rendelet II. címének rendelkezései alapján kell meghatározni.
26 A jelen ügyben nem vitatott, hogy az olyan személy, mint SF, nem tartozik a 883/2004 rendelet 12–16. cikkében előírt különös szabályok hatálya alá, amelyek a kiküldetésben dolgozó személyekre, a két vagy több tagállamban tevékenykedő személyekre, az önkéntes vagy szabadon választható folytatólagos biztosítást választó személyekre, vagy az uniós intézmények segédszemélyzetére vonatkoznak.
27 Az érdekelt nem tartozik a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a)–d) pontjában előírt helyzetek körébe sem, melyek a valamely tagállamban munkavállalói tevékenységet folytató személyekre, a köztisztviselőkre, a munkanélküli‑ellátásban részesülő személyekre, vagy a valamely tagállam fegyveres erőibe szolgálatra vagy polgári szolgálatra behívott vagy újból behívott személyekre vonatkoznak.
28 Ezenfelül SF, mivel tengerészként harmadik ország lobogója alatt közlekedő tengerjáró hajón dolgozott, nem tartozik a 883/2004 rendelet 11. cikkének (4) bekezdésében előírt főszabály hatálya alá sem, amely a tengeren dolgozó személyek tekintetében a lobogó szerinti tagállam jogának alkalmazását írja elő (lásd ebben az értelemben: 2015. március 19‑i Kik ítélet, C‑266/13, EU:C:2015:188, 56. pont).
29 Ami azt a kérdést illeti, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja alkalmazandó‑e az olyan helyzetre, mint amely az alapügy tárgyát képezi, emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely uniós jogi rendelkezés értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (2014. október 15‑i Hoštická és társai ítélet, C‑561/13, EU:C:2014:2287, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2018. szeptember 19‑i González Castro ítélet, C‑41/17, EU:C:2018:736, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és e rendelkezés értelmezése szempontjából annak keletkezése is relevánsnak bizonyulhat (2013. október 3‑i Inuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C‑583/11 P, EU:C:2013:625, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
30 A 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése e) pontjának szövegéből az következik, hogy „az a)–d) pont hatálya alá nem tartozó bármely személyre a lakóhely szerinti tagállam jogszabályai vonatkoznak, e rendelet egyéb olyan rendelkezéseinek sérelme nélkül, amelyek szerint az ilyen személyeknek egy vagy több tagállam jogszabályai alapján ellátásokat biztosítanak”.
31 Amint azt a főtanácsnok az indítványának a 34. és 35. pontjában hangsúlyozta, e rendelkezés szó szerinti értelmezéséből az következik, hogy az uniós jogalkotó általános kifejezéseket alkalmazott, többek között a „hatálya alá nem tartozó bármely személy” kifejezést és az „e rendelet egyéb olyan rendelkezéseinek sérelme nélkül” kifejezést, annak érdekében, hogy e 11. cikk (3) bekezdésének e) pontját olyan háttérszabály jellegével ruházza fel, amelyet minden olyan személyre alkalmazni kell, aki olyan helyzetben van, amelyet az adott rendelet egyéb rendelkezései nem szabályoznak konkrétan, annak érdekében, hogy az alkalmazandó jog meghatározásának teljes rendszerét vezesse be.
32 Ezenfelül e rendelkezés szövege nem írja elő a hatályának a keresőképen tevékenységet nem folytató személyekre való korlátozását.
33 Ami a 883/2004 rendelet által követett célokat illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 883/2004 rendelet II. címének rendelkezései, amelybe e rendelet 11–16. cikke tartozik, teljes és egységes kollíziós szabályrendszert képeznek, amelyek célja nemcsak több nemzeti szabályozás egyidejű alkalmazásának és az esetlegesen ebből eredő bonyodalmaknak az elkerülése, hanem annak megakadályozása is, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó személyek – rájuk nézve irányadó szabályozás hiányában – a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelem nélkül maradjanak (2016. június 14‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑308/14, EU:C:2016:436, 64. pont; 2018. október 25‑i Walltopia ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Konkrétabban a 883/2004 rendelet 11. cikkének (3) bekezdése tekintetében a Bíróság megállapította, hogy e rendelkezés célja – e rendelet 12–16. cikkére is figyelemmel – az alkalmazandó jogszabályok megállapítása azon személyek vonatkozásában, akik az említett 11. cikk (3) bekezdésének a)–e) pontja szerinti valamelyik helyzetben vannak (2018. október 25‑i Walltopia ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Igaz, hogy a Bíróság megállapította, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja többek között a gazdaságilag inaktív személyekre alkalmazandó (lásd ebben az értelemben: 2016. június 14‑i Bizottság kontra Egyesült Királyság ítélet, C‑308/14, EU:C:2016:436, 63. pont).
36 Amint azt azonban a főtanácsnok az indítványának a 44. és 45. pontjában hangsúlyozta, a 883/2004 rendelet 11. cikk (3) bekezdése e) pontjának olyan megszorító értelmezése, amely e rendelkezés hatályát kizárólag a gazdaságilag inaktív személyekre korlátozná, megfoszthatná a szociális biztonsági rendszer nyújtotta védelemtől azokat a személyeket, akik nem tartoznak sem az e 11. cikk (3) bekezdésének a)–d) pontjában említett esetek körébe, sem a 883/2004 rendelet egyéb rendelkezésének a hatálya alá, mivel nem létezne rájuk alkalmazandó szabályozás.
37 Ami a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése e) pontjának a keletkezését illeti, mely rendelkezés az 1408/71 rendeletben foglalt szabályok modernizációjának és egyszerűsítésének a kontextusába illeszkedik, meg kell állapítani, hogy amint arra a főtanácsnok az indítványának a 49. pontjában szintén rámutatott, e rendelkezés az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdése f) pontjának a helyébe lépett, amely azt írta elő, hogy „az a személy, akire az egyik tagállam jogszabályai már nem alkalmazhatóak, és egy másik tagállam jogszabályai sem alkalmazandók rá az előző pontokban megállapított szabályok egyikével összhangban vagy a 14–17. cikkekben megállapított kivételeknek vagy különös rendelkezéseknek megfelelően, azon tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartozik, amelyiknek a területén lakóhellyel rendelkezik”.
38 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1408/71 rendelet 13. cikkét, és konkrétabban annak (2) bekezdésének f) pontját tágan értelmezték annak érdekében, hogy megfeleljenek azon szabályozás céljának, amelynek e rendelkezés a részét képezi, amely cél annak elkerülésében áll, hogy az e rendelkezés hatálya alá tartozó személyeket megfosszák a szociális biztonság nyújtotta védelemtől amiatt, hogy semmilyen szabályozás nem vonatkozik rájuk (lásd ebben az értelemben: 1998. június 11‑i Kuusijärvi ítélet, C‑275/96, EU:C:1998:279, 40. pont).
39 Márpedig a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja ugyanezen célt követi, és mivel e rendelkezés tágabban került megfogalmazásra, mint az 1408/71 rendelet 13. cikke (2) bekezdésének f) pontja, mivel kifejezetten azokra a személyekre vonatkozik, akik olyan helyzetben vannak, amelyre az említett rendelet egyéb rendelkezései nem vonatkoznak, azt nem lehet megszorítóan értelmezni.
40 Következésképpen a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az minden olyan személyre vonatkozik, aki nem tartozik e rendelkezés a)–d) pontjának a hatálya alá, és az nem kizárólag a gazdaságilag inaktív személyekre alkalmazandó.
41 Amint azt a főtanácsnok az indítványának az 50. pontjában hangsúlyozta, e rendelkezést nem vonhatják kétségbe a Bizottságnak a jelen ítélet 14. pontjában említett magyarázó megjegyzései, és a szociális biztonsági rendszerek koordinációjával foglalkozó igazgatási bizottság által készített és jóváhagyott, 2013 decemberében közzétett, az Európai Unióban (EU), az Európai Gazdasági Térségben (EGT) és Svájcban alkalmazandó jogra vonatkozó gyakorlati útmutató sem. Még ha ugyanis e dokumentumok hasznos eszközöknek is tekinthetők a 883/2004 rendelet értelmezéséhez, azoknak nincs kötelező erejük, és így nem kötelezhetik a Bíróságot e rendelet értelmezése tekintetében.
42 A fentiekre tekintettel az olyan helyzetre, mint amely az alapügy tárgyát képezi, a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontja irányadó, amely azt írja elő, hogy az alkalmazandó nemzeti jog az érdekelt lakóhelye szerinti tagállam joga.
43 Ezt a megállapítást nem vonhatja kétségbe az a holland kormány által a tárgyaláson hivatkozott körülmény sem, amely szerint bizonyos tagállamok az érdekeltnek a nemzeti szociális biztonsági rendszerbeli tagságát ahhoz a feltételhez kötik, hogy ezen érintettnek a területükön munkavállalói tevékenységet kell végeznie, így az olyan helyzetben, mint amely az alapügy tárgyát képezi, fennáll a lehetősége annak, hogy az érdekelt nem rendelkezik tagsággal semmilyen szociális biztonsági rendszerben, és nem áll fenn a tekintetében szociális védelem.
44 A jelen ügyben ugyanis a Bírósághoz benyújtott iratokból nem tűnik ki, hogy az érdekelt lakóhelye szerinti tagállam nemzeti joga ilyen feltételt írna elő.
45 A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából mindenesetre az következik, hogy bár az egyes tagállamok szabályozásának kell meghatároznia a szociális biztonsági rendszerhez való csatlakozásra vonatkozó jog létezésével kapcsolatos feltételeket, a tagállamoknak e feltételek meghatározása során tiszteletben kell tartaniuk a hatályos uniós jog rendelkezéseit. Konkrétan a 883/2004 rendeletben kialakított kollíziós szabályok kötelezőek a tagállamokra nézve, és ez utóbbiaknak nincs lehetőségük meghatározni, hogy mennyiben alkalmazandó a saját szabályozásuk vagy más tagállam szabályozása (lásd ebben az értelemben: 2018. október 25‑i Walltopia ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 47. és 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
46 Következésképpen a szociális biztonsági rendszerben fennálló biztosításhoz való jog feltételei nem vezethetnek ahhoz, hogy a szóban forgó jogszabályok alkalmazási köréből kizárják azokat a személyeket, akik tekintetében a 883/2004 rendelet értelmében e jogszabályok alkalmazandók (2018. október 25‑i Walltopia ítélet, C‑451/17, EU:C:2018:861, 49. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
47 A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan helyzet, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amelyben valamely személy, mialatt egy valamely tagállamban székhellyel rendelkező munkáltatónál tengerészként dolgozik egy olyan tengerjáró hajón, amely harmadik állam lobogója alatt, az Unió területén kívül közlekedik, megőrizte a lakóhelyét a származási tagállamában, az említett rendelkezés hatálya alá tartozik, és így az alkalmazandó nemzeti jog az e személy lakóhelye szerinti tagállam joga.
A költségekről
48 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
A 2012. május 22‑i 465/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29‑i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikke (3) bekezdésének e) pontját úgy kell értelmezni, hogy az olyan helyzet, mint amely az alapügy tárgyát képezi, amelyben valamely személy, mialatt egy valamely tagállamban székhellyel rendelkező munkáltatónál tengerészként dolgozik egy olyan tengerjáró hajón, amely harmadik állam lobogója alatt, az Európai Unió területén kívül közlekedik, megőrizte a lakóhelyét a származási tagállamában, az említett rendelkezés hatálya alá tartozik, és így az alkalmazandó nemzeti jog az e személy lakóhelye szerinti tagállam joga.
Aláírások