A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(első tanács)
2009. július 7.
F‑99/07. és F‑45/08. sz. egyesített ügyek
Marjorie Danielle Bernard
kontra
Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)
„Közszolgálat – Az Europol személyi állománya – Értékelés – Értékelő jelentés – Magasabb fizetési fokozatba lépés – Az aktus kibocsátójának hatásköre – Elfogadhatóság – Határozat visszavonása – Panasz hiánya”
Tárgy: Az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján kötött, az Európai Rendőrségi Hivatal létrehozásáról szóló egyezmény (Europol egyezmény) 40. cikkének (3) bekezdése és az Europol személyzeti szabályzata 93. cikkének (1) bekezdése alapján benyújtott kereset, amelyben M. D. Bernard a következőket kéri: az F‑99/07. sz. ügyben elsőként a 2007. február 5‑i és 2007. július 25‑i értékelő jelentések, valamint a 2007. június 26‑i panasza elutasításának megsemmisítését, másodszor az Europol arra való kötelezését, hogy egyrészt 2006. szeptember 1‑jétől számítva törvényi kamatokkal növelt illetményemelést, másrészt pedig 7500 euró kártérítést fizessen a felperesnek; az F‑45/08. sz. ügyben a 2007. július 25‑i értékelő jelentés és az Europol felperesi panaszt elutasító 2007. október 23‑i hallgatólagos határozatának megsemmisítését, valamint az Europol arra való kötelezését, hogy 7500 euró kártérítést fizessen a felperesnek.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a felperes 2007. július 25‑i előmeneteli jelentését. A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Europolt, hogy fizessen a felperesnek 3000 euró kártérítést. A Közszolgálati Törvényszék az F‑99/07. sz. ügyben a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az F‑45/08. sz., Bernard kontra Europol ügyben előterjesztett keresetről nem szükséges határozni. Az F‑45/08. sz., Bernard kontra Europol ügyben az Europol köteles viselni az összes költséget, az F‑99/07. sz., Bernard kontra Europol ügyben pedig viseli saját költségeit és a felperes költségeinek négyötödét. Az F‑99/07. sz., Bernard kontra Europol ügyben a felperes maga viseli a saját költségei egyötödét.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Az Europol alkalmazottai –Kétévenkénti magasabb fizetési fokozatba lépés
(Az Europol személyzeti szabályzata, 28. és 29. cikk)
2. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Az Europol személyzeti szabályzatának 93. cikke értelmében vett pénzügyi természetű jogvita
(Az Europol személyzeti szabályzata, 93. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Az Europolnak a személyi állomány értékelésére vonatkozó belső iránymutatása – Joghatások
(Az Europol személyzeti szabályzata, 28. és 29. cikk)
4. Tisztviselők – Értékelés – Az Europolnak a személyi állomány értékelésére vonatkozó belső iránymutatása – Megsértés
(Az Europol személyzeti szabályzata, 28. és 29. cikk)
5. Tisztviselők – Értékelés – Értékelő jelentés – A célok meghatározására vonatkozó kötelezettség – Terjedelem
6. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott aktus megsemmisítése, amely nem biztosítja a nem vagyoni kár megfelelő jóvátételét
(Az Europol személyzeti szabályzata, 93. cikk)
1. Az olyan értékelő jelentés, amely nem az Europol igazgatójától – aki a magasabb fizetési fokozatba lépés engedélyezésére hatáskörrel rendelkezik –, hanem az értékelésre hatáskörrel rendelkező értékelőtől ered, semmi esetre sem – még közvetve sem – tekinthető a magasabb fizetési fokozatba lépést megtagadó eredeti határozatnak, mivel e két határozattípus tárgya eltérő, és két különböző hatóság hatáskörébe tartozik.
(lásd az 54. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑121/06. sz., Spee kontra Europol ügyben 2008. szeptember 11‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 40. pontja.
2. Az Europol személyzeti szabályzata 93. cikke alapján a Közszolgálati Törvényszék a pénzügyi természetű jogviták terén korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezik, és meghatározott, adott esetben késedelmi kamattal növelt összeg fizetésére kötelezheti az alperes intézményt.
Az illetményemelés késedelmi kamatokkal növelt összegének fizetése iránti kérelem nem meghagyás iránti, hanem pénzügyi természetű kérelem.
(lásd az 57. és 58. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑197/98. sz., Rudolph kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑55. o. és II‑241. o.) 33. és 92. pontja.
3. Valamely közösségi intézménynek a teljes személyi állományának szóló és az értékeléssel kapcsolatos egyenlő bánásmód biztosítását célzó határozata belső iránymutatás, és így irányadó magatartási szabálynak tekintendő, amelyet az adminisztráció magára nézve kötelezőnek tart, és amelytől – az egyenlő bánásmód elve megszegésének terhe mellett – az őt az eltéréshez vezető indokok megjelölése nélkül nem térhet el.
Az értékelő jelentés Europolon belüli elkészítésére vonatkozó szabályokat meghatározó iránymutatás ilyen belső iránymutatás. Következésképpen, ha a belső iránymutatás értelmében az értékelő jelentést az alkalmazott közvetlen felettese készíti el és írja alá, a jelentésnek az ellenjegyző általi elkészítése és aláírása, különösen ha az nincs arra felhatalmazva, az említett iránymutatás megsértésének minősül.
A hatáskörrel nem rendelkező hatóság által elfogadott határozat a hatáskörmegosztás szabályainak megsértése miatt ugyan csak akkor semmisíthető meg, ha az említett szabályok megsértése a tisztviselő számára a személyzeti szabályzatban biztosított garanciát vagy a személyzeti politikára vonatkozó, a gondos ügyintézés elvéből fakadó szabályt veszélyeztet, a személyi állomány előmenetelével és értékelésével kapcsolatos eljárásra vonatkozó iránymutatások célja lehetővé tenni, hogy az adminisztráció a szolgálat értékelt alkalmazottak általi teljesítésének körülményeivel kapcsolatban a lehető legteljesebb és legpontosabb rendszeres információhoz jusson, és biztosítani, hogy az értékelést az alkalmazottak munkáját legjobban ismerő, és ezért a céljaik meghatározására a legalkalmasabb személyek készítsék el. E rendelkezések célja tehát a személyzeti politikára vonatkozó gondos ügyintézéshez való hozzájárulás, a megsértése pedig főszabály szerint maga után vonhatja az ellenjegyző által készített és aláírt értékelő jelentés megsemmisítését.
(lásd a 79., 80., 83–85., 87. és 88. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑165/01. sz., McAuley kontra Tanács ügyben 2003. szeptember 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2003., I‑A‑193. o. és II‑963. o.) 44. pontja; T‑165/04. sz., Vounakis kontra Bizottság ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2–155. o. és II‑A‑2–735. o.) 45–50. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑108/06. sz., Diomede Basili kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 61. és 62. pontja.
4. Bizonyos, objektíve igazolható esetekben az adminisztráció eltérhet a belső iránymutatásban meghatározott szabályoktól. Az a tény azonban, hogy az Europol valamely alkalmazottja három különböző felettes közvetlen irányítása alatt volt az értékelési időszak alatt, és hogy e felettesek értékelései jogvita tárgyát képezték, nem igazolhatja, hogy az értékelő jelentést a személyi állomány előmenetelével és értékelésével kapcsolatos eljárásra vonatkozó iránymutatások 8. pontjának megsértésével készítették el, jóllehet az említett 8. pont második bekezdésének rendelkezései éppen az olyan helyzetek szabályozását célozzák, amelyekben az alkalmazott több közvetlen felettes felelőssége alatt dolgozik ugyanazon értékelési időszakban.
Az alkalmazott különböző felettesei értékelésének különbözősége egyébiránt nem minősülhet főszabály szerint olyan indoknak, amely igazolja az iránymutatások azon szabályának megsértését, amely szerint az alkalmazott utolsó felettese készíti el az értékelő jelentést, mert különben az említett szabály értelmét vesztené.
Következésképpen az iránymutatásoktól való eltérést lehetővé tevő objektív igazolás hiányában az említett iránymutatások 8. pontjának második bekezdésében meghatározott szabály megsértésével elfogadott értékelő jelentést úgy kell tekinteni, mint amelyet hatáskörrel nem rendelkező hatóság fogadott el.
(lásd a 89–91. és 93. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑100/96. sz., Vicente‑Nuñez kontra Bizottság ügyben 1998. október 21‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1998., I‑A‑591. o. és II‑1779. o.) 67–76. pontja; a fent hivatkozott McAuley kontra Tanács ügyben hozott ítéletének 45. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑89/07. sz., Kuchta kontra EKB ügyben 2008. július 9‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ I‑A‑1‑0000. o. és II‑A‑1‑0000. o.) 49–59. pontja.
5. A személyi állomány előmenetelével és értékelésével kapcsolatos eljárásra vonatkozó iránymutatásokból kitűnik, hogy az Europol köteles minden értékelési időszak végén meghatározni az állást betöltője számára azon célokat, amely azután a következő időszakra vonatkozó értékelő jelentés elkészítésének alapjául fog szolgálni. Jogellenes az olyan értékelő jelentés, amelyet anélkül készítenek el, hogy az alkalmazott számára korábban ilyen célokat határoztak volna meg.
(lásd a 95., 96. és 100. pontot)
6. A viszonylag súlyos szabálytalanságokat – a jelen esetben hatáskörrel nem rendelkező hatóság általi és anélkül való elfogadás, hogy az alkalmazott számára célokat határoztak volna meg – tartalmazó értékelő jelentéssel a tisztviselőnek okozott nem vagyoni kárnak nem megfelelő és nem elégséges jóvátétele ezen aktus megsemmisítése.
(lásd a 104–106. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑16/03. sz., Ferrer de Moncada kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 30‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑261. o. és II‑1163. o.) 68. pontja.