AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2014. október 1‑je

F‑91/13. sz. ügy

DF

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – Utazási költségek – A felperesnek az állampolgársága szerinti országba való kirendelése – A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt feltétel”

Tárgy:      Az ESZAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben DF lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Bizottság 2012. december 20‑i határozatát, amelyben elrendelték azon külföldi munkavégzési támogatás és éves utazási költségek visszatérítését, amelyben 2009. szeptember 1‑je és 2012. augusztus 31. közötti, Németországba való kirendelése során részesült, a már beszedett összegek visszafizetését, valamint kártérítés megfizetését.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék az Európai Bizottságot arra kötelezi, hogy fizessen DF‑nek 1500 euró nem vagyoni kártérítést. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a DF‑nél felmerült költségek egynegyedét. DF maga viseli saját költségei háromnegyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Díjazás – Külföldi munkavégzési támogatás – A biztosítás feltételei – A referencia‑időszakban az alkalmazási hely szerinti tagállamon kívüli szokásos lakóhely – Referencia‑időszak – Lejárati idő meghatározása a tisztviselő kirendelése esetén – Az eredeti szolgálatba lépés időpontja

(Személyzeti szabályzat, VII. melléklet, 4. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2.      Tisztviselők – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Feltételek – A kifizetés nyilvánvaló szabálytalansága – Szempontok

(Személyzeti szabályzat, 85. cikk)

3.      Tisztviselők – Elvek – Védelemhez való jog – Az érintett meghallgatására vonatkozó kötelezettség a számára sérelmet okozó aktus elfogadását megelőzően – Terjedelem – Megsértés – Következmények

(Az Európai Unió Alapjogi Chartája, 41. cikk, (2) bekezdés, a) pont)

1.      A tisztviselő kirendelése esetén a külföldi munkavégzési támogatás biztosításának feltételeit illetően a személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt tízéves időtartam mindig az eredeti szolgálatba lépés időpontjában jár le.

(lásd a 17. pontot)

Hivatkozás:

Elsőfokú Bíróság: Magdalena Fernández kontra Bizottság ítélet, T‑90/92, EU:T:1993:78, 32. pont;

Közszolgálati Törvényszék: B kontra Bizottság ítélet, F‑7/06, EU:F:2007:129, 39. pont; Cavallaro kontra Bizottság ítélet, F‑108/05, EU:F:2007:164, 71. pont és Blais kontra EKB ítélet, F‑6/08, EU:F:2008:160, 67. pont.

2.      A jogalap nélküli kifizetések visszatérítését illetően a személyzeti szabályzat 85. cikkében szereplő, a kifizetés szabálytalanságát jellemző „nyilvánvalóan olyan” [helyesen: „annyira nyilvánvaló”] kifejezés nem azt jelenti, hogy a jogalap nélküli kifizetésben részesülő tisztviselő mentesül a végiggondolásra és ellenőrzésre tett minden erőfeszítés alól, hanem azt, hogy a kifizetést vissza kell téríteni, amennyiben a hiba nem kerülheti el a szokásos gondossággal eljáró tisztviselő figyelmét, akitől elvárható, hogy ismerje az illetményére vonatkozó szabályokat.

Így a szokásos gondossággal eljáró, tapasztalt és magas besorolási fokozattal rendelkező tisztviselőnek tudnia kell arról, hogy a külföldi munkavégzési támogatás a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 4. cikke szerinti külföldi munkavégzéshez van kötve, amely nem valósul meg azon tisztviselő esetében, akit feladatai ellátására az állampolgársága szerinti országba rendelnek ki.

Ugyanígy, ha azzal szembesül, hogy a szóban elhangzottak írásbeli megerősítését az adminisztráció megtagadja, a szokásos gondossággal eljáró, tapasztalt és magas besorolási fokozattal rendelkező tisztviselő köteles ellenőrizni az ilyen állításokat, például a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése alapján írásbeli kérelemmel fordulva az adminisztrációhoz.

(lásd a 35., 37. és 38. pontot)

Hivatkozás:

Bíróság: Stempels kontra Bizottság ítélet, 310/87, EU:C:1989:9, 10. pont és Gouvras kontra Bizottság végzés, C‑420/04 P, EU:C:2005:482, 59. pont;

Elsőfokú Bíróság: Maslias kontra Parlement ítélet, T‑92/94, EU:T:1996:70, 60. pont, Jensen kontra Bizottság ítélet, T‑156/96, EU:T:1998:174, 63. pont; Barth kontra Bizottság ítélet, T‑348/00, EU:T:2001:144, 29. pont és Gussetti kontra Bizottság ítélet, T‑312/02, EU:T:2004:102, 82. pont.

3.      Az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján mindenkinek joga van arra, hogy az őt hátrányosan érintő egyedi intézkedések meghozatala előtt meghallgassák.

Mindazonáltal ahhoz, hogy a meghallgatáshoz való jog megsértése a határozat megsemmisítéséhez vezessen, szükséges azt is megvizsgálni, hogy e szabálytalanság hiányában az eljárás vezethetett volna‑e más eredményre.

Ezért ha az a körülmény, hogy az érintett számára nem tették lehetővé, hogy a jogalap nélküli kifizetés visszatérítésére vonatkozó határozat meghozatala előtt előadja észrevételeit és magyarázattal szolgáljon, nem befolyásolta a határozat tartalmát, akkor az érintett meghallgatáshoz való jogának megsértése önmagában nem igazolja a határozat megsemmisítését. Ez nem változtat azon, hogy az adminisztráció ugyanezen oknál fogva közszolgálati kötelezettségszegést követett el, amely kártérítés megítélésére adhat alapot.

(lásd a 41–47. pontot)

Hivatkozás:

Közszolgálati Törvényszék: CH kontra Parlament ítélet, F‑129/12, EU:F:2013:203, 33. és 38. pont.