AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(teljes ülés)

2014. február 12.

F‑127/11. sz. ügy

Gonzalo de Mendoza Asensi

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Nyílt versenyvizsga – EPSO/AD/177/10 versenyvizsga – A tartaléklistára való felvétel mellőzése – A versenyvizsga‑bizottság határozatának indokolása – A vizsga témájának közlése – A versenyvizsga‑bizottság stabilitása”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben G. Mendoza Asensi elsődlegesen azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az EPSO/AD/177/10 nyílt versenyvizsga vizsgabizottságának azon határozatát, amely mellőzte a felperes nevének az említett vizsga tartaléklistájára való felvételét.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. G. de Mendoza Asensi maga viseli saját költségeit, és köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Versenyvizsga – A vizsgák módozatai és tartalma – A vizsgabizottság mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, III. melléklet)

2.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Összetétel – A pályázók koherens értékelésének biztosításához elegendő állandóság – Terjedelem

(Személyzeti szabályzat, 27. cikk, és III. melléklet, 3. cikk)

3.      Tisztviselők – Versenyvizsga – Vizsgabizottság – Összetétel – Az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalhoz (EPSO) kirendelt tisztviselők – Megengedhetőség – Az EPSO befolyása a vizsgabizottság munkájára – Hiány

(Személyzeti szabályzat, 30. cikk, és III. melléklet, 3. cikk)

1.      A versenyvizsga‑bizottságot terheli az a feladat, hogy a versenyvizsga lebonyolítása során szigorúan ügyeljen a pályázókkal való egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartására. A vizsgabizottság ugyan széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a vizsgák módját és részletes tartalmát illetően, mindazonáltal az uniós bíróság feladata, hogy felülvizsgálatot gyakoroljon az ahhoz szükséges mértékben, hogy biztosítsa a pályázók közötti egyenlő bánásmódot, és azt, hogy a vizsgabizottság a pályázók közül objektív módon válasszon.

Ebben az összefüggésben a kinevezésre jogosult hatóságot mint a versenyvizsga szervezőjét, valamint a vizsgabizottságot is terheli az a feladat, hogy gondoskodjon arról, hogy ugyanazon versenyvizsga összes pályázója – az írásbeli vizsgák tekintetében – azonos körülmények között vegyen részt ugyanazon a vizsgán. Ezért a versenyvizsga‑bizottságnak kell biztosítania, hogy a vizsgák nehézségi szintje valamennyi pályázó számára nagyjából azonos legyen.

Márpedig az egyenlőtlen bánásmód kockázatát általában minden versenyvizsga természetszerűleg magában hordozza, tekintettel arra, hogy valamely meghatározott témáról a vizsga során feltehető kérdések száma szükségszerűen korlátozott. Ennélfogva elfogadott tény, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértését csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a vizsgabizottság a vizsgák kiválasztása során az esélyegyenlőtlenség kockázatát nem korlátozta arra a mértékre, amelyet általában minden vizsga magában hordoz.

Ennélfogva a versenyvizsga‑bizottságot terhelő feladatokra tekintettel a pályázónak a tartaléklistára való felvételét mellőző vizsgabizottsági határozatot meg kell semmisíteni, amennyiben bebizonyosodik, hogy a versenyvizsga szervezésének módja azt eredményezte, hogy az egyenlőtlen bánásmód veszélye nagyobb volt annál, ami minden versenyvizsga velejárója, méghozzá anélkül, hogy az érintett pályázónak bizonyítania kellene, hogy egyes pályázókat ténylegesen előnyben részesítettek.

Ez az eset nem áll fenn, ha a versenyvizsga vizsgái egy több változatban létrehozott esettanulmányt foglalnak magukban, amely változatokat úgy alakítottak ki, hogy azok azonos nehézségi szintűek, de kellő mértékben különböztek annak érdekében, hogy a pályázók egy másik változat esetleges előzetes ismeretéből ne húzhassanak hasznot.

(lásd a 43–46. és 48. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 130/75. sz., Prais kontra Tanács ügyben 1976. október 27‑én hozott ítéletének 13. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑100/04., Giannini kontra Bizottság ügyben 2008. március 12‑én hozott ítéletének 132. és 133. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑2/07. sz., Matos Martins kontra Bizottság ügyben 2010. április 15‑én hozott ítéletének 171. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      A személyzeti szabályzat 27. cikkében az intézmények számára előírt azon kötelezettség, hogy olyan tisztviselők munkáját biztosítsák, akik megfelelnek az alkalmasság, a teljesítmény és a tisztesség legmagasabb követelményeinek, magában foglalja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság és a versenyvizsga‑bizottság a hatásköre gyakorlása során köteles ügyelni a pályázók közötti egyenlő bánásmód és az értékelés tárgyilagossága elvének tiszteletben tartására. Evégett a vizsgabizottság köteles biztosítani az értékelési szempontok minden érintett pályázóra való koherens alkalmazását és különösen saját összetételének stabilitását a vizsgák során.

Mindazonáltal nem zárható ki, hogy ha a versenyvizsga‑bizottság rendes tagjait egyes pályázók vizsgázása során akadályoztatás miatt póttagok helyettesítették annak érdekében, hogy a vizsgabizottság a feladatát ésszerű határidőn belül el tudja végezni, a vizsgabizottság összetétele ennek ellenére kellően stabil maradhat, ha a vizsgabizottság az értékelési szempontok koherens alkalmazásának biztosítása céljából bevezeti a szükséges koordinációs intézkedéseket.

Ehhez hasonlóan, a versenyvizsga‑bizottság által a saját összetétele stabilitásának biztosítására irányuló kötelezettség teljesítése érdekében tett intézkedéseket adott esetben a szervezett felvétel különös jellemzőire és a versenyvizsga szervezéséhez szorosan hozzátartozó gyakorlati követelményekre tekintettel kell értékelni, ám a versenyvizsga‑bizottság, illetve a kiválasztó bizottság nem függetlenítheti magát a pályázókkal való egyenlő bánásmódnak és a jelöltek közötti választás tárgyilagosságának alapvető biztosítékaitól.

Ily módon nem zárható ki, hogy – figyelemmel a versenyvizsga vizsgáinak szervezésére és a vizsgabizottság munkájának szervezésére – a vizsgabizottság értékelése összehasonlító jellegének biztosításához az is elegendő legyen, hogy a vizsgabizottság stabilitását a versenyvizsgának csak bizonyos szakaszaiban tartják fenn.

Ezenfelül egy olyan kiválasztási rendszert kell figyelembe venni, amelyben a vizsgabizottság stabilitása csak az eljárás bizonyos kulcsszakaszaiban van biztosítva, amelyben azonban a pályázókkal való egyenlő bánásmódot az azonos munkamódszerek és a pályázók teljesítményének értékelésére vonatkozó azonos szempontok alkalmazása biztosítja.

(lásd a 64., 65., 67–69. és 73. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑173/99. sz., Elkaïm és Mazuel kontra Bizottság ügyben 2000. május 25‑én hozott ítéletének 87. pontja; T‑92/01. sz., Girardot kontra Bizottság ügyben 2002. szeptember 24‑én hozott ítéletének 24–26. pontja; T‑19/03. sz., Konstantopoulou kontra Bíróság ügyben 2004. február 19‑én hozott ítéletének 43. pontja; T‑336/02. sz., Christensen kontra Bizottság ügyben 2005. április 5‑én hozott ítéletének 44. pontja; fent hivatkozott Giannini kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 208–216. pontja;

a Közszolgálati Törvényszék F‑41/08. sz., Honnefelder kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 29‑én hozott ítéletének 35. pontja.

3.      A személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem tiltja, hogy a vizsgabizottság tagjai olyan tisztviselők legyenek, akiket kifejezetten a versenyvizsga‑bizottsági tagsági feladatok ellátására rendeltek ki az Európai Személyzeti Felvételi Hivatalhoz (EPSO).

Ezenkívül abból az egyszerű tényből, hogy a vizsgabizottság tagjai az EPSO‑hoz versenyvizsga‑bizottsági tagsági feladatok ellátására, korlátozott időre kirendelt tisztviselők, nem lehet arra következtetni, hogy ezen tisztviselők útján az EPSO bármilyen befolyást gyakorolt volna a vizsgabizottság munkájára.

(lásd a 83. és 84. pontot)