C‑333/13. sz. ügy

Elisabeta Dano

és

Florin Dano

kontra

Jobcenter Leipzig

(a Sozialgericht Leipzig [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal)

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Személyek szabad mozgása – Uniós polgárság – Egyenlő bánásmód –Valamely tagállam gazdasági tevékenységet nem végző és valamely másik tagállam területén tartózkodó állampolgárai – E személyeknek a 883/2004/EK rendelet szerinti különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokból való kizárása – 2004/38/EK irányelv – Három hónapot meghaladó időtartamú tartózkodáshoz való jog – 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont és 24. cikk – Az elegendő forrásokra vonatkozó feltétel”

Összefoglaló – A Bíróság ítélete (nagytanács), 2014. november 11.

1.        Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – A 883/2004 rendelet 4. cikke értelmében vett egyenlő bánásmód – Hatály – Különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások – Bennfoglaltság

(883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, (3) bekezdés, 4. cikk és 70. cikk; 1247/92 tanácsi rendelet, (3) és (7) preambulumbekezdés)

2.        Szociális biztonság – Migráns munkavállalók – 2004/38 irányelv – Segítségnyújtási ellátás – Fogalom – A 883/2004 rendelet 70. cikkének (2) bekezdésében említett, különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások – Bennfoglaltság

(883/2004 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 70. cikk, (2) bekezdés; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 24. cikk, (2) bekezdés)

3.        Uniós polgárság – A tagállamok területén való szabad mozgáshoz és szabad tartózkodáshoz való jog – 2004/38 irányelv – Az egyenlő bánásmód elve – A fogadó tagállam azon kötelezettsége, hogy biztosítsa a szociális ellátásokhoz való jogosultságot a más tagállambeli, gazdasági tevékenység nélkül állampolgároknak – Feltételek – A fogadó tagállam területén való tartózkodás az irányelv feltételeinek betartása mellett – A gazdaságilag nem aktív uniós polgár azon kötelezettsége, hogy elegendő forrásokkal rendelkezzen önmaga és családtagjai számára

(883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 4. és 70. cikk; 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv, (10) preambulumbekezdés, és 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont, és 24. cikk, (1) bekezdés)

4.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Az Európai Unió Alapjogi Chartájának értelmezése iránti kérelem – Az uniós joghoz semmilyen szempontból nem kapcsolódó nemzeti jogvita tárgya – A Bíróság hatáskörének hiánya

(EUSZ 6. cikk, (1) bekezdés, EUMSZ 267. cikk; az Európai Unió Alapjogi Chartája, 51. cikk, (1) bekezdés; 883/2004 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 70. cikk, 2004/38 európai parlamenti és tanácsi irányelv)

1.        Az 1244/2010 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendeletet akként kell értelmezni, hogy az e rendelet 3. cikkének (3) bekezdése és 70. cikke szerinti „különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások” az említett rendelet 4. cikkének hatálya alá tartoznak.

Egyrészt ugyanis a 883/2004 rendelet 3. cikkének szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy ezt a rendeletet alkalmazni kell a különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokra. Másrészt igaz ugyan, hogy az említett rendelet 70. cikkének (3) bekezdése az említett ellátások tekintetében e rendelet bizonyos rendelkezéseinek alkalmazását – kivételesen – mellőzni rendeli, a rendelet 4. cikke nem szerepel e rendelkezések között. Végül az 1247/92 rendelet (3) és (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy az 1408/71 rendeletbe az 1247/92 rendelet révén bevezetett különös rendelkezést a lakóhely szerinti államban biztosított egyenlő bánásmód ellentételezéseként a különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások exportálhatóságának hiánya jellemzi.

(vö. 49., 51–55. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2.        Az 1244/2010 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet 70. cikkének (2) bekezdésében említett, „különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások” az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38 irányelv 24. cikkének (2) bekezdése szerinti „szociális segítségnyújtási ellátások” fogalmába tartoznak. Ez a fogalom ugyanis az állami hatóságok által nemzeti, regionális vagy helyi szinten felállított támogatási rendszerek összességére vonatkozik, amelyekhez olyan egyén folyamodhat, aki nem rendelkezik a saját maga és családtagjai eltartásához elegendő forrásokkal, és e ténynél fogva tartózkodási ideje alatt terhet jelenthet a fogadó tagállam költségvetésére, ami az adott tagállam által nyújtható támogatások általános szintjére is hatással lehet.

(vö. 63. pont)

3.        Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, szóló 2004/38 irányelv 24. cikkének – az irányelv 7. cikke (1) bekezdésének b) pontjával összefüggésben értelmezett – (1) bekezdését, valamint az 1244/2010 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet 4. cikkét akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az a tagállami szabályozás, amelynek értelmében más tagállamok állampolgárait kizárják a 883/2004 rendelet 70. cikkének (2) bekezdése szerinti bizonyos „különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásokból”, holott ezeket az ellátásokat biztosítják a fogadó tagállam azonos helyzetben lévő állampolgárai számára, amennyiben a más tagállamok ezen állampolgárai nem rendelkeznek a 2004/38 irányelv alapján tartózkodási joggal a fogadó tagállamban.

Ugyanis a 2004/38 irányelv 24. cikkének (1) bekezdése értelmében ezen irányelv alapján a fogadó tagállam területén tartózkodó valamennyi uniós polgárt a Szerződés alkalmazási körébe tartozó területeken egyenlő bánásmód illet meg e tagállam állampolgáraival. Következésképpen valamely uniós polgár a fent említett szociális ellátásokhoz való hozzáférést illetően csak akkor igényelhet a fogadó tagállam állampolgárainak járóval egyenlő bánásmódot, ha a fogadó tagállam területén tartózkodása megfelel a 2004/38 irányelv feltételeinek. Annak elismerése, hogy a 2004/38 irányelv értelmében tartózkodási joggal nem rendelkező személyek az állampolgárokra vonatkozókkal azonos feltételek mellett igényelhetnek a szociális ellátásokra való jogosultságot, szembemenne az említett irányelvnek az irányelv (10) preambulumbekezdésében kimondott céljával, amely annak elkerülésére irányul, hogy a más tagállamok állampolgárságával rendelkező uniós polgárok indokolatlan terhet jelentsenek a fogadó tagállam szociális segítségnyújtási rendszerére.

Így a gazdaságilag nem aktív olyan uniós polgárok, akiknek a fogadó tagállamban való tartózkodásuk időtartama meghaladja a három hónapot, de nem éri el az öt évet, azt kell megvizsgálni, hogy az említett polgárok tartózkodása megfelel‑e a 2004/38 irányelv 7. cikke (1) bekezdése b) pontja feltételeinek, amely feltételek között szerepel azon kötelezettség, hogy az uniós polgár elegendő forrásokkal rendelkezzen önmaga és családtagjai számára annak elkerülése érdekében, hogy a gazdaságilag nem aktív uniós polgárok létfenntartásukhoz igénybe vegyék a fogadó tagállam szociális ellátó rendszerét. E rendelkezés alapján a tagállamoknak lehetőséggel kell rendelkezniük arra, hogy megtagadják a szociális ellátások nyújtását a gazdaságilag nem aktív olyan uniós polgárok esetében, akik kizárólag azzal a céllal gyakorolják szabad mozgáshoz való jogukat, hogy szociális segélyben részesüljenek valamely másik tagállamban, noha nem rendelkeznek elegendő forrásokkal ahhoz, hogy tartózkodási jog illesse meg őket. E tekintetben konkrétan és az igényelt szociális ellátások figyelmen kívül hagyásával kell megvizsgálni minden egyes érintett személy gazdasági helyzetét.

Ugyanezt a megállapítást kell tenni a 883/2004 rendelet 4. cikkének értelmezésére vonatkozóan, az említett rendelet 70. cikkének (2) bekezdése szerinti „különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátásoknak” minősülő ellátásokat ugyanis a 70. cikk (4) bekezdése értelmében kizárólag abban a tagállamban nyújtják, az ilyen tagállam jogszabályainak megfelelően, amelyben az érintett személy lakóhellyel rendelkezik.

(vö. 68., 69., 74., 76., 78., 80., 83., 84. pont és a rendelkező rész)

4.        Az 1244/2010 rendelettel módosított, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004 rendelet „különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások” fogalmát meghatározó 70. cikkének nem célja az ezen ellátásokra való jogosultság fennállására vonatkozó érdemi feltételek meghatározása. E feltételek meghatározása ily módon a tagállamok jogalkotóinak feladata. Mivel tehát az említett feltételek nem a 883/2004 rendeletből, és nem is a 2004/38 irányelvből vagy egyéb másodlagos uniós jogi aktusból erednek, és ily módon a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel az ilyen ellátások biztosítására vonatkozó feltételek meghatározására, fennáll a hatáskörük az ilyen típusú ellátás által biztosított társadalombiztosítási fedezet mértékének a meghatározására is.

Következésképpen a különleges, nem járulékalapú pénzbeli ellátások nyújtásával kapcsolatos feltételeknek és mértéküknek a meghatározása során a tagállamok nem az uniós jogot hajtják végre.

Ebből következik, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel azon kérdés megválaszolására, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartája 1., 20. és 51. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy azok arra kötelezik a tagállamokat, hogy olyan nem járulékalapú pénzbeli alapellátásokat nyújtsanak az uniós polgárok részére, amelyek lehetővé teszik a huzamos tartózkodást, illetve hogy ezek az államok a származási országba való visszatéréshez szükséges források rendelkezésre bocsátására korlátozhatják ezen ellátások nyújtását.

(vö.87–92. pont)