AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (második tanács)
2015. szeptember 22.(*)
„Közszolgálat – Nyugdíj – Öregségi nyugdíj – A nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazás – A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések – Az általános végrehajtási rendelkezésekre vonatkozó jogellenességi kifogás – Szolgálati érdek – Fogalommeghatározás – Hiány – A kérelmező szakmai tevékenységének időtartama – Mind az uniós intézményeknél, mind azokon kívül folytatott teljes szakmai pályafutás figyelembevétele – Az intézmény mérlegelési mozgástere – Jogszerűség”
Az F‑20/14. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján
Inge Barnett, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság volt tisztviselője (lakóhelye: Roskilde [Dánia], képviseli kezdetben: N. Nikolajsen ügyvéd, később: S. Orlandi és T. Martin ügyvédek)
felperesnek
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) (képviselik: M. Pascua Mateo, L. Camarena Januzec és K. Gambino, meghatalmazotti minőségben, segítőik: M. Troncoso Ferrer és F.‑M. Hislaire ügyvédek)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
tagjai: K. Bradley elnök, H. Kreppel és M. I. Rofes i Pujol (előadó) bírák,
hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. május 18‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2014. március 10‑én benyújtott keresetlevelével I. Barnett azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) 2013. július 11‑i, az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata 2013. december 31‑ig hatályos változata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése szerinti intézkedés 2013. évi kedvezményezettjeinek listáját megállapító határozatát azon részében, amely megtagadja I. Barnettől, hogy az említett intézkedésben részesüljön, és semmisítse meg a panaszának elutasításáról szóló határozatot.
Jogi háttér
2 A személyzeti szabályzat 52. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Az 50. cikk rendelkezéseinek sérelme nélkül a tisztviselőt nyugdíjazzák:
[…]
b) saját kérésére azon hónap utolsó napján, amelyre vonatkozóan a kérelmet benyújtotta, ha az érintett legalább 63 éves, vagy ha 55 és 63 év közötti és a VIII. melléklet 9. cikkének megfelelően eleget tesz az azonnali nyugdíjfizetés követelményeinek. […]
[…]”
3 A személyzeti szabályzat 77. cikke értelmében:
„A legalább 10 éves szolgálati idővel rendelkező tisztviselő öregségi nyugdíjra jogosult. Amennyiben azonban a tisztviselő elmúlt 63 éves, ha a nem aktív státuszú időszak alatt nem lehetett újra szolgálatba helyezni, vagy a szolgálat érdekében történő nyugdíjazás esetén a szolgálati idő hosszától függetlenül jogosult e nyugdíjra.
[…]
A nyugdíjjogosultságot a tisztviselő a 63. életévének betöltésével szerzi meg.”
4 A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 9. cikke a következőképpen szól:
„(1) A szolgálatból 63. életévének elérése előtt kilépő tisztviselő kérheti öregségi nyugdíja:
a) elhalasztását az azon hónapot követő naptári hónap első napjáig, amelyben a tisztviselő betölti a 63. életévét; vagy
b) azonnali folyósítását, amennyiben a tisztviselő legalább az 55. életévét betöltötte. Ebben az esetben az öregségi nyugdíjat csökkenteni kell a tisztviselőnek a nyugdíjfolyósítás megkezdése időpontjában elért életkora alapján számított összeggel.
A nyugdíjat az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultságot megelőző minden év után 3,5%‑kal csökkentik. Ha az öregségi nyugdíjra a személyzeti szabályzat 77. cikke szerinti jogosultság megszerzéséhez szükséges életkor és az érintett személy aktuális kora közötti különbség nem egész évet tesz ki, a csökkentést egy évvel ki kell egészíteni.
(2) A kinevezésre jogosult hatóság – a szolgálat érdekében, az általános végrehajtási rendelkezésekkel bevezetett objektív kritériumok és átlátható eljárások alapján – határozhat úgy, hogy az érintett tisztviselő esetében eltekint a fenti csökkentés alkalmazásától. A nyugdíjcsökkentés nélkül nyugdíjba vonuló tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak száma az adott évben nem haladhatja meg az előző évben az összes intézményből nyugdíjba vonult tisztviselők számának 10%‑át. Az éves százalék 8–12% között mozoghat, a kétévenkénti 20%‑os érték és a költségvetési semlegesség elvének betartásával. Ezen intézkedés végrehajtásáról öt év eltelte előtt a[z Európai] Bizottság értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a[z Európai Unió] Tanács[á]nak. A Bizottság – adott esetben – öt év után az Európai Unió működéséről szóló szerződés 336. cikke alapján javaslatot tesz az összes intézményből az előző évben nyugdíjazott összes tisztviselő számarányának 5–10% közötti meghatározására.”
5 Az EGSZB elnöke 192/09 A. számú határozatával elfogadta a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésében említett általános végrehajtási rendelkezéseket (a továbbiakban: az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései). Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezéseit két szövegváltozatban, franciául és angolul fogadták el.
6 Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései a következőket írják elő:
„[…]
5. A tisztviselőknek vagy ideiglenes alkalmazottaknak a jogosultsághoz az alábbi feltételeknek kell megfelelniük:
– a személyzeti szabályzat 36. cikke értelmében aktív foglalkoztatásban kell állniuk,
– a kérelemben tárgyalt azon naptári évben, amelyben a [személyzeti szabályzat] VIII. melléklete 9. cikke [(2) bekezdésében] előírt rendelkezés végrehajtásra kerül, legalább 55 éves,
– a személyzeti szabályzat 1a. és 1b. cikke értelmében [az Európai Unió] egyik intézményének vagy szervének tisztviselőjeként és/vagy meghatalmazottjaként legalább [tizenöt] éves szolgálati időt szerzett. Szolgálati időnek csak a személyzeti szabályzat 36. cikk értelmében vett foglalkoztatási időszakok számítanak.
6. Annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a szolgálati érdeknek leginkább megfelelő kérelmeket, és biztosítani lehessen az intézkedésben részesíthető tisztviselőket tartalmazó lista létrehozásának teljes átláthatóságát, a következő pontozási rendszer lép életbe:
a) Az érintett személy […] életkora alapján:
[…]
57 éves vagy annál idősebb: 1,5 pont;
58 éves vagy annál idősebb: 2 pont;
59 éves vagy annál idősebb: 2,5 pont;
60 éves vagy annál idősebb: 3 pont.
b) A szakmai tevékenység időtartama alapján […]:
15–20 éves szakmai tevékenység: 0,5 pont;
20 évesnél hosszabb szakmai tevékenység: 1 pont;
21 évesnél hosszabb szakmai tevékenység 1,5 pont;
22 évesnél hosszabb szakmai tevékenység 2 pont;
23 évesnél hosszabb szakmai tevékenység 2,5 pont;
24 évesnél hosszabb szakmai tevékenység 3 pont;
25 évesnél hosszabb szakmai tevékenység 3,5 pont;
26 évesnél hosszabb szakmai tevékenység 4 pont.
c) az előrehozott [nyugdíj]intézkedés alkalmazási évének december 31. napjáig számított [öt] éves időszakra vonatkozóan rendelkezésre álló értékelő jelentésekben szereplő pontszámok számtani középértéke alapján […].
Legfeljebb 3 pont: 0 pont;
3 pontnál több és legfeljebb 3,5 pont: 1 pont;
[…]
4 pontnál több és legfeljebb 4,5 pont: 3 pont;
4,5 pontnál több és legfeljebb 5 pont: 4 pont;
Az intézkedésre jogosult tisztviselők listájának meghatározásához a [kinevezésre jogosult hatóság] figyelembe veszi a fent ismertetett rendszerben kiszámított a +b +c pontok teljes összegét.
[…]
A [kinevezésre jogosult hatóság] csak kivételes esetben, a vegyes [b]izottság véleménye alapján térhet el ettől a számtól; a vegyes bizottsággal minden esetben konzultálni kell.
7. A rendelkezésre álló lehetőségek és a fent hivatkozott kritériumok alapján a [kinevezésre jogosult hatóság] a szolgálati érdeknek megfelelően, a folyamatban levő évre vonatkozóan összeállítja az intézkedésben részesíthető tisztviselők és alkalmazottak listáját. Ez a lista adott esetben tartaléklistával egészül ki.
A listákat az intézményen [belül] közzé kell tenni és közölni kell a jelentkezőkkel. Az érintetteknek [tíz] munkanap áll a rendelkezésére annak eldöntésére, hogy visszavonják‑e a jelentkezésüket. Az alaplistán szereplő jelentkezők lemondása esetén a kiegészítő tartaléklistáról kell választani.
[…]”
7 Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjában lábjegyzetként az szerepel, hogy a „szakmai tevékenység időtartama” az „előrehozott [nyugdíj]intézkedés alkalmazási évének [december] 31. napjáig számított, tényleges és megfelelően igazolt szakmai tevékenységi időszakoknak” felel meg.
8 Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának angol változata a következőképpen rendelkezik:
„In order to identify which applications best serve the interests of the service and to ensure complete transparency in the drawing‑up of the list of officials who can benefit from the facility, a following points system shall be established based on the following criteria:
[…]
b) Length of employement […]
[…]”
9 Az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság, az Európai Unió Bírósága és az Európai Unió Számvevőszéke 2004. október 6‑án, április 29‑én, április 28‑án, október 20‑án, illetve december 21‑én elfogadta a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdésének általános végrehajtási rendelkezéseit.
10 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdésének a Parlament által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései (a továbbiakban: a Parlament általános végrehajtási rendelkezései) „A jelentkezésnek a személyzeti [főigazgatóság] és beosztás szerinti szervezeti egység vagy képviselőcsoport általi vizsgálata” című 5. cikkében a következőképpen rendelkezik:
„[…]
(4) Szolgálati érdekből elsődlegesnek kell tekinteni az [i]ntézmény döntése alapján bekövetkező olyan átszervezési intézkedésekkel érintett tisztviselő kérelmét, amely a tisztviselő feladatainak megszűnését eredményezi, amennyiben nem állapítható meg az érintett számára megfelelő új feladat, és ez a közeljövőben sem várható.
(5) A […] prioritási csoportok, valamint a köztük fennálló elsőbbségi sorrend meghatározása érdekében a szervezeti egység […] a jelentkezőnek az Európai Parlamentnél eltöltött szolgálati idejét és az életkorát is figyelembe veszi[.]
[…]”
11 A Parlament általános végrehajtási rendelkezéseinek „A [s]zemélyzeti [főigazgatóság] általi kiválasztási eljárás” című 6. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A [személyzeti főigazgatóság főigazgatója által előrehozott nyugdíjban részesítésre javasolt tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak listája] figyelembe veszi:
[…]
b) a szolgálati érdeket, különös tekintettel a szakismeretek felfrissítésének szükségességét a Parlamenten belül […];
[…]”
12 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdésének a Tanács által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései (a továbbiakban: a Tanács általános végrehajtási rendelkezései) 5. cikke a következőket tartalmazza:
„1. A szolgálati érdek fennállását többek között az alábbi körülményekre és tényezőkre tekintettel kell megállapítani:
– az egyes szervezeti egységek szerkezeti átalakításának szükségessége;
– a Tanács [F]őtitkárságán megkövetelt készségek felfrissítésének, illetve új területre irányításának szükségessége a kiszabott új feladatok, valamint a bővítéshez kapcsolódó elvárások függvényében.
2. A [kinevezésre jogosult hatóság] megfelelő időben kikéri a [v]egyes bizottság véleményét az (1) bekezdésnek a tárgyalt év során történő végrehajtását lehetővé tévő objektív és konkrét kritériumokra vonatkozóan. A [v]egyes bizottság a megkereséstől számított [tizenöt] munkanapon belül kibocsátja a véleményét.”
13 A Tanács kinevezésre jogosult hatósága, miután a Tanács általános végrehajtási rendelkezései 5. cikke (2) bekezdésének megfelelően az 5. cikk (1) bekezdésében foglalt szolgálati érdekre vonatkozó kritérium alkalmazására vonatkozóan konzultációt folytatott a vegyes bizottsággal, a 2004‑es évre vonatkozóan a következő kritériumokat fogadta el, amelyeket a 2004. július 15‑i 105/04. sz. szolgálati közleményben hozott a személyi állomány tudomására:
„a) a szolgálati érdek, a [Tanács] általános végrehajtási rendelkezései 5. cikkének megfelelően, amelyet különösen az alábbiakra tekintettel kell megítélni:
– az egyes szervezeti egységek szerkezeti átalakításának szükségessége;
– a Tanács [F]őtitkárságán megkövetelt készségek felfrissítésének, illetve új területre irányításának szükségessége a kiszabott új feladatok, valamint a bővítéshez kapcsolódó elvárások függvényében,
[50 pont];
b) az Európai Közösségek kötelékében eltöltött tényleges szolgálati idő
[25 pont];
c) a tisztviselőnek az [i]ntézménynél végzett munkájában és egész szakmai pályafutása során tanúsított érdemei
[25 pont].”
14 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdésének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései (a továbbiakban: a Bizottság általános végrehajtási rendelkezései) „A jelentkezésnek a Bizottság szervezeti egységei által történő vizsgálata” című 5. cikke a következőket tartalmazza:
„[…]
(2) Minden szervezeti egység, illetve főigazgatóság köteles a (4), (5), (6) és (7) bekezdésben meghatározott kritériumok alapján évente összeállítani a jelentkezők listáját.
A választható jelentkezőket három prioritási csoportba kell osztani aszerint, hogy a szolgálati érdek az adott esetben jelentős, csekély vagy nem áll fenn. […]
[…]
(4) A tisztviselő feladataira vonatkozó, alábbi kritériumok alapján a szolgálati érdekre tekintettel elsőbbségi fokozatba kerül a kérelem:
a) Átszervezési intézkedésekhez kapcsolódó kritériumok:
i. a tisztviselő feladatainak folyamatban lévő átszervezési intézkedések következtében való megszűnése, amennyiben nem állapítható meg az érintett számára megfelelő új feladat, és ez a közeljövőben sem várható;
ii. folyamatban lévő, olyan jelentkezőt érintő átszervezési vagy átalakítási intézkedések alkalmazása, aki számára szakmai készségei jellege miatt nehéz új beosztást találni;
iii. nemrég lezárult olyan átszervezési vagy átalakítási intézkedések, amelyek a jelentkezőt érintik, és amelyek következtében olyan új feladatokat osztanak rá, amelyek a szakmai készségeihez mérten nem bizonyulnak megfelelőnek;
iv. olyan átszervezési vagy átalakítási intézkedések alkalmazásának valószínűsége, amelyek a közeljövőben érinteni fogják a jelentkezőt, különösen ha fennáll az esélye annak, hogy az érintett feladatait fokozatosan megszüntetik vagy lényegesen megváltoztathatják, illetve azok a főigazgatósága vagy a szervezeti egysége számára már nem minősülnek elsődleges célnak, és szakmai készségei jellege miatt nehéznek bizonyulhat új beosztást találni számára;
v. a jelentkező érzékeny pozíciót tölt be, és kötelezték arra, hogy az elkövetkező tizenkét hónapban olyan új feladatokat vállaljon, amelyek tekintetében nem határoztak meg megfelelő álláshelyet, és erre ezen időtartam alatt várhatóan nem is kerül sor.
b) A jelentkező szakmai készségeihez kapcsolódó kritériumok:
– amennyiben az álláshely új követelményei már nem felelnek meg a jelentkező szakmai képességeinek és készségeinek, új beosztást találni pedig nehéznek bizonyulhat.
[…]
(6) A (2) bekezdésben említett prioritási csoportok, valamint a köztük fennálló elsőbbségi sorrend meghatározása érdekében a szervezeti egység […] a jelentkezőnek a Bizottságnál eltöltött szolgálati idejét és/vagy a szervezeti egység és/vagy a Bizottság munkájában betöltött pozitív szerepét is figyelembe veheti.
[…]”
15 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdésének a Bíróság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései (a továbbiakban: a Bíróság általános végrehajtási rendelkezései) 5. cikkének második bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„A vegyes bizottság a megkereséstől számított [tizenöt] munkanapon belül megküldi a kinevezésre jogosult hatóságnak a szolgálati érdekre tekintettel intézkedésben részesíthetőnek minősített tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak nevét elsőbbségi sorrendben tartalmazó listát. Ezt a listát különösen az alábbi objektív kritériumok figyelembevételével kell összeállítani:
– az érintettnek többek között a szervezeti egység átszervezésére irányuló intézkedések következtében fennálló szakmai helyzete
– életkor
– szolgálati idő
[…]”
16 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdésének a Számvevőszék által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései (a továbbiakban: a Számvevőszék általános végrehajtási rendelkezései) 5. cikke a következőképpen rendelkezik:
„[…]
A vegyes bizottság a megkereséstől számított [tizenöt] munkanapon belül megküldi a kinevezésre jogosult hatóságnak a szolgálati érdekre tekintettel intézkedésben részesíthetőnek minősített tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak listáját. Ezt a listát különösen az alábbi, elsőbbségi sorrendben felsorolt objektív kritériumok figyelembevételével kell összeállítani:
– az érintettnek többek között a szervezeti egység átszervezésére irányuló intézkedések következtében fennálló szakmai helyzete
– az érintettnek az intézmény működésében való közreműködése
– életkor
– az Európai Közösségeknél eltöltött szolgálati idő
– az érintett személyes vagy családi helyzete.
[…]”
A jogvita alapját képező tényállás
17 A felperes ideiglenes alkalmazottként 1982. március 1‑jén lépett szolgálatba az EGSZB‑nél. Ezt követően 1982. június 1‑jén felvették próbaidős tisztviselőként, majd 1982. december 1‑jén véglegesítették.
18 A franciául és angolul közzétett 2013. március 18‑i szolgálati közleményben (a továbbiakban: 2013. március 18‑i szolgálati közlemény) felhívták az EGSZB személyi állományának tagjait, hogy jelezzék, hogy élni kívánnak‑e a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazás lehetőségével, amelyre a jelentkezést legkésőbb 2013. április 7‑ig kell benyújtani. A fent említett közlemény tartalmazta, hogy a kedvezményezettek számát a 2013. évre vonatkozóan két főben határozták meg.
19 Az EGSZB nyolc alkalmazottja, köztük a felperes nyújtott be határidőn belül jelentkezést.
20 2013. július 11‑i határozatával az EGSZB kinevezésre jogosult hatósága a 2013. évre vonatkozóan megállapította a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésében foglalt intézkedésben részesülők listáját, amelyen két személy, X és Y szerepelt.
21 2013. augusztus 14‑i levelével a felperes panaszt nyújtott be a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján az EGSZB kinevezésre jogosult hatóságának a 2013. évre vonatkozóan a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásban részesülők két fős listáját megállapító, 2013. július 11‑i határozata ellen amiatt, hogy a határozat nem tünteti fel a nevét, és ezáltal elutasítja az általa 2013. március 19‑én benyújtott jelentkezést (a továbbiakban: megtámadott határozat).
22 Az EGSZB kinevezésre jogosult hatósága 2013. december 9‑i határozatával elutasította a panaszt (a továbbiakban: a panaszt elutasító határozat). E határozat mellékletében két táblázat szerepelt, amelyek közül az első az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának a), b) és c) alpontja alapján X‑nek, Y‑nak és a felperesnek odaítélt pontszámokat, valamint az odaítélt pontszámok összegét (9,5 pont, 9,5, pont, illetve 8,5 pont) tartalmazza, a második pedig a jelentkezők rangsorát: e második táblázat szerint a felperes X és Y mögött a harmadik helyen állt.
23 A felperes kérelme nyomán 2014. január 1‑jén nyugdíjazták; következésképpen a nyugdíjjogosultságait csökkentették.
A felek kérelmei és az eljárás
24 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
„[–] […] semmisítse meg az EGSZB azon határozatát, amely megtagadta a [felperestől], hogy a 2013. évre vonatkozóan a személyzeti szabályzat […] VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése szerinti kedvezményben részesüljön […], […] és amely elutasító határozat [a 2013. évre vonatkozóan a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásban részesülők két fős listáját megállapító, 2013. július 11‑i határozatban és a panaszt elutasító határozatban] testesül meg […];
[–] […] az [EGSZB‑t] kötelezze a költségek viselésére.”
25 Az EGSZB azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak, de megalapozatlannak;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
26 A Közszolgálati Törvényszék Hivatala 2015. március 6‑i levelében felhívta az EGSZB‑t arra, hogy adjon választ a pervezető intézkedésekre, amely felhívásnak az EGSZB szabályszerűen eleget tett.
27 A Közszolgálati Törvényszék Hivatala szintén 2015. március 6‑án kelt leveleiben a Parlamentet, a Tanácsot, a Bizottságot, a Bíróságot és a Számvevőszéket is felhívta arra, hogy adjon választ a pervezető intézkedésekre, és különösen hogy nyújtsa be a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdésének a vonatkozó kinevezésre jogosult hatóság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseit. Ezen intézmények szabályszerűen eleget tettek a felhívásnak.
A jogkérdésről
A kereset tárgyáról
28 Első kereseti kérelmével a felperes a megtámadott határozat megsemmisítésén kívül a panaszt elutasító határozat megsemmisítését kéri.
29 Ebben a tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az alakilag a panasz elutasításával szemben benyújtott megsemmisítés iránti kereseti kérelmek következménye a panasszal érintett jogi aktus Közszolgálati Törvényszék előtti felülvizsgálata, amennyiben e kérelmek mint olyanok nem bírnak önálló tartalommal (lásd ebben az értelemben: 1989. január 17‑i Vainker kontra Parlament ítélet, 293/87, EU:C:1989:8, 8. pont; 1989. január 17‑i Munch kontra OHIM ítélet, F‑6/10, EU:F:2011:139, 25. pont).
30 A jelen ügyben a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a megtámadott határozat nem tartalmazza annak indokolását, hogy a felperes miért nem részesülhetett a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése szerinti kedvezményben, és hogy a felperest csak közvetetten érinti a fent említett kedvezményben részesített tisztviselők listája azáltal, hogy nem szerepel benne. A panaszt elutasító határozat pedig megerősíti és arra vonatkozó indokolással egészíti ki a megtámadott határozatot, hogy miért szerepel X és Y a kedvezményezettek listáján, és hogy miért zárták ki abból a felperest.
31 Ilyen esetben valóban az eredeti sérelmet okozó aktus jogszerűségét kell a panaszt elutasító határozat indokolásának figyelembevételével vizsgálni, mivel ennek az indokolásnak egybe kell esnie ezen aktussal (2009. december 9‑i Bizottság kontra Birkhoff ítélet, T‑377/08 P, EU:T:2009:485, 58–59. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Következésképpen a panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelmek nem rendelkeznek önálló tartalommal, és a keresetet úgy kell tekinteni, mint amely a megtámadott határozat ellen irányul, amelynek indokolását a panaszt elutasító határozat pontosította.
Az ügy érdeméről
33 Keresetének alátámasztására a felperes két jogalapra hivatkozik. Az elsődlegesen előterjesztett első jogalapot az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjának téves jogi értelmezésére alapítja. A másodlagosan, az első jogalap Közszolgálati Törvényszék általi elutasításának esetére előterjesztett második jogalap az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjára vonatkozó jogellenességi kifogáson alapul.
Az elsődlegesen előterjesztett, az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjának téves jogi értelmezésére alapított első jogalapról
– A felek érvei
34 Elsődlegesen a felperes úgy érvel, hogy az X‑nek és Y‑nak odaítélt pontok és a neki odaítélt pontok közötti különbség abból ered, hogy az EGSZB tévesen értelmezte az általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontját. Az EGSZB a szakmai tevékenység időtartamára vonatkozóan e rendelkezésben előírt kritérium alapján járó pontszámok odaítélésekor X és Y teljes, azaz az uniós intézményeknél és azokon kívül eltöltött szakmai tevékenységét figyelembe vette, holott csak az uniós közszolgálati éveket kellett volna figyelembe vennie. Ha az EGSZB helyesen értelmezte volna a fent említett 6. pont b) alpontját, akkor a felperest az első helyre sorolta volna, mivel ő az uniós intézményeken belüli szakmai pályafutását néhány évvel X és Y előtt kezdte meg.
35 A felperes első jogalapja alátámasztásául több érvet is kifejt. Először is úgy érvel, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezéseinek 5. és 6. pontját egymás után kell olvasni, és mindkét pont szükségszerűen az uniós intézményeknél vagy szerveknél eltöltött szolgálati évekre vonatkozik.
36 Másodszor a felperes azt adja elő, hogy az EGSZB által ajánlott értelmezés, miszerint az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjának francia, illetve angol változatában szereplő „a szakmai tevékenység időtartama” és „length of employment” kifejezések a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásra jelentkezők egész élete során kifejtett szakmai tevékenységére vonatkozik, gyakorlatilag lehetetlenné teszi az e rendelkezésben előírt pontszámok teljes skálájának alkalmazását, mert szinte szükségszerűen ahhoz vezet, hogy minden jelentkező megkapja az erre a kritériumra előírt maximális pontszámot.
37 Harmadszor a felperes azt állítja, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjának angol változatában szereplő „length of employment” kifejezés azt mutatja, hogy az csak a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásra jelentkezők uniós intézményeknél teljesített szolgálatára vonatkozik. Egyébiránt a 2013. március 18‑i közlemény angol változata a „length of service” kifejezést használja ott, ahol a francia változat „a szakmai tevékenység időtartama” kifejezést használja, ami még inkább bizonyítja, hogy az EGSZB köteles kizárólag az uniós intézményeknél teljesített szolgálati éveket figyelembe venni.
38 Negyedszer a felperes azt állítja, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjára vonatkozóan az EGSZB által ajánlott értelmezés azt a helyzetet eredményezheti, hogy az uniós intézményeken kívül teljesített – akár korlátozott heti idejű – szakmai tevékenység éveit ugyanúgy figyelembe veszik, mint az uniós intézményeknél teljesített éveket. Márpedig ez a helyzet az egyenlő bánásmód elvének megsértését eredményezheti, mivel „ugyanazon szolgálati idő alapján további nyugdíjjogosultságok formájában megjelenő kedvezmény megszerzését” teszi lehetővé.
39 Ötödször és utolsóként a felperes úgy véli, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései két nyelvi változata közötti eltérésekre tekintettel az általános végrehajtási rendelkezések 6. pontjának b) alpontját azon szabályozás általános felépítésére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek e rendelkezés részét képezi. Ez alapján nincsen okunk azt feltételezni, hogy az EGSZB ugyanakkora jelentőséget kívánt volna tulajdonítani az uniós intézményeken kívül szerzett szakmai tapasztalatnak, mint az uniós intézményeknél teljesített szolgálatnak. Éppen ellenkezőleg, valószínűbbnek tűnik, hogy az EGSZB előnyben kívánta részesíteni azokat a tisztviselőket, akik szakmai életük nagyobb részét szentelték az EGSZB‑nél, illetve az uniós intézményeknél teljesített szolgálatnak, mint azokat, akik nem dolgoztak olyan hosszú ideig az uniós intézményeknél. A Parlament, a Tanács és a Bíróság egyébként ezt a szempontot vette alapul.
40 Az EGSZB először is azt válaszolja erre, hogy az általános végrehajtási rendelkezései 5. és 6. pontjának szándékosan eltérő a szövege. Így az EGSZB általános végrehajtási rendelkezéseinek 5. pontja azt követeli meg, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése szerinti intézkedésre jelentkező személy uniós tisztviselőként vagy meghatalmazottként tizenöt „éves szolgálati időt” szerezzen, míg az általános végrehajtási rendelkezések 6. pontjának b) alpontja szándékosan a „szakmai tevékenység” kifejezést használja, amely a személyzeti szabályzatban több helyütt szerepel az érintett tisztviselő vagy alkalmazott által az uniós intézményeken kívül gyakorolt különböző szakmai tevékenységekre való utalásként.
41 Másodszor az EGSZB úgy véli, hogy EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 5. és 6. pontjának eltérő a tartalma. Így az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 5. pontjának az a célja, hogy meghatározza a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásra jelentkezők által teljesítendő részvételi kritériumokat, míg az általános végrehajtási rendelkezések 6. pontja azon kiválasztási kritériumokra vonatkozik, amelyek alapján rangsorolni lehet a versenyben lévő jelentkezőket.
42 Harmadszor az EGSZB arra hivatkozik, hogy a felperes álláspontja az egyenlő bánásmód elvének megsértéséhez vezet, mivel azokat a tisztviselőket és alkalmazottakat részesítené előnyben, akik az alapító vagy az Unióhoz korábban csatlakozó tagállamok állampolgárai.
43 Negyedszer az EGSZB úgy véli, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontjához fűzött lábjegyzet (lásd a jelen ítélet 7. pontját) azt bizonyítja, hogy e rendelkezés alkalmazása szempontjából a jelentkező által gyakorolt valamennyi szakmai tevékenység, így az uniós intézményeken kívüliek is figyelembe vehetők. Mivel ugyanis ez a lábjegyzet a „[t]ényleges és megfelelően igazolt szakmai tevékenységi időszakok[ra]” hivatkozik, csakis az uniós intézményeken kívül szerzett tapasztalatra vonatkozhat, mivel a tisztviselők Unión belüli szakmai pályafutását az intézménynek nem kell igazolnia, hiszen az ilyen pályafutásra vonatkozó valamennyi szükséges igazolásnak birtokában van.
44 Ötödször, az EGSZB hangsúlyozza, hogy az általános végrehajtási rendelkezések 6. pontjának b) alpontjának mind a francia szövegében szereplő „a szakmai tevékenység időtartama” kifejezés, mind az angol változatban ennek megfelelő „[l]ength of employment” kifejezés azt az álláspontot támasztja alá, miszerint a jelentkező összes szakmai tapasztalatát, köztük az uniós intézményeken kívül szerzetteket is figyelembe lehet venni. Ami 2003. március 18‑i közlemény angol változatát illeti, abban ezért hibásan szerepel a „length of service” kifejezés ott, ahol a francia változat „a szakmai tevékenység időtartama” kifejezést használja. Mindenesetre a szolgálati közleményben található ilyen tárgyi tévedés nem keletkeztethet bármiféle jogot, mivel az egyedüli érvényes szöveg az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjának francia és angol szövege.
45 Hatodszor, az EGSZB vitatja, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontjára vonatkozóan általa adott értelmezés az egyenlő bánásmód elvének megsértését eredményezheti, mivel a szóban forgó intézkedés nem biztosít további nyugdíjjogosultságokat annak a tisztviselőnek, aki uniós intézményeken kívüli szakmai múlttal rendelkezik, hanem csupán azt teszi lehetővé, hogy előrehozott nyugdíjban részesüljön anélkül, hogy a nyugdíjjogosultságai csökkenjenek.
46 Hetedszer és utolsóként az EGSZB a Bíróság e kérdésre vonatkozó állandó ítélkezési gyakorlatára hivatkozva úgy ítéli meg, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezéseinek francia és angol változata nem tér el egymástól, és hogy mindenesetre az EGSZB általános végrehajtási rendelkezéseinek általános felépítése és célja pontosan azt támasztja alá, hogy az általa a 6. cikk b) alpontjára vonatkozóan adott értelmezés helyes.
– A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
47 A panaszt elutasító határozat mellékletében szereplő két táblázatban az áll, hogy X‑et és Y‑t egyaránt az első helyre sorolták, mindkettejüket 4,30‑os értékelési átlaggal és összesen 9,5 ponttal, amely a következőkből tevődött össze: 2,5 pont azért, mert 2013. december 31‑ig betöltötték 59. életévüket, 4 pont a 33, illetve 26 éves szakmai tevékenységük időtartamáért, és 3 pont az értékelő jelentéseikért. A felperest közvetlenül X és Y mögé sorolták be harmadik helyre, 4,50‑os értékelési átlaggal és összesen 8,5 ponttal, amely a következőkből tevődött össze: 1,5 pont azért, mert 2013. december 31‑ig betöltötte 57. életévét, 4 pont a 31 éves szakmai tevékenysége időtartamáért, és 3 pont az értékelő jelentéseiért.
48 Az ügy irataiból az is kitűnik, hogy X és Y az uniós intézményeknél folytatott szakmai pályafutását 1991‑ben kezdte meg. 2013‑as nyugdíjazásuk előtt mindketten az uniós intézményeknél dolgoztak 22, illetve valamivel kevesebb mint 23 éven keresztül. A felperessel kapcsolatban megállapítható, hogy 31 éven át az EGSZB‑nél dolgozott.
49 Az X és Y szakmai tevékenységének 33, illetve 26 éves időtartamára vonatkozó kritériumra adható pontszámok meghatározásához az EGSZB tehát az uniós intézményeken kívüli szakmai tevékenységgel töltött éveket hozzáadta az uniós intézményeknél eltöltött, a jelen esetben valamivel kevesebb mint 23 éves és valamivel több mint 22 éves szolgálati időhöz. Ha viszont az EGSZB kizárólag az uniós közszolgálati éveiket vette volna figyelembe, akkor X és Y csak 2–2 pontot kapott volna erre a kritériumra, ami 7,5‑re csökkentette volna az összpontszámukat és így a felperes került volna az első helyre.
50 Következésképpen az a kérdés merül fel, hogy a jelentkezőknek az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontja értelmében vett szakmai tevékenysége időtartamának kiszámításánál az EGSZB a jelentkezők összes, az uniós intézményeknél és az azokon kívül szerzett szakmai tapasztalatát is figyelembe vehette, vagy csak az uniós közszolgálati éveket vehette volna figyelembe.
51 A Közszolgálati Törvényszék e tekintetben egyrészt azt állapítja meg, hogy a 2013. március 18‑i közlemény francia változata „a szakmai tevékenység időtartama” kifejezést használja ott, ahol az angol változatban a „length of service”, azaz a szolgálati idő tartama kifejezés szerepel. Ez a nyelvi eltérés azonban nem keletkeztethet bármiféle jogot a felperes számára, mivel a 2013. március 18‑i közlemény az EGSZB általános végrehajtási rendelkezéseinek végrehajtási intézkedésének, következésképpen annál alacsonyabb szintű rendelkezésnek minősül. Másrészt a Közszolgálati Törvényszék megjegyzi, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjának francia és angol változatában szereplő „a szakmai tevékenység időtartama” és „length of employment” kifejezés nem tér el egymástól, ám a szövegezésük alapján nem adható egyértelmű válasz az előző pontban említett kérdésre. Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjának teleologikus és összefüggésbeli értelmezésére van ezért szükség.
52 Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjának ilyen értelmezése megköveteli, hogy összeegyeztethető legyen a magasabb rendű jogi normákkal, és elsősorban a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésével (lásd ebben az értelemben: 2006. szeptember 12‑i De Soeten kontra Tanács ítélet, F‑86/05, EU:F:2006:87, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), ami először is arra készteti a Közszolgálati Törvényszéket, hogy vizsgálja meg ez utóbbi rendelkezés szabályozási célját.
53 Erre vonatkozóan a Közszolgálati Törvényszék arra mutat rá, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó előkészítő munkálatok keretében kidolgozott két dokumentum, amelyet a Tanács a bizonyításfelvételre válaszul előterjesztett, e rendelkezés célját illetően is tartalmaznak utalásokat. Így a Tanács elnökségének 2003. május 19‑én kelt, 9522/03. számú feljegyzése szerint, amely a Tanács elnökségének a személyzeti szabályzat Tanács elé terjesztett felülvizsgálatára vonatkozó javaslatát tartalmazza, a szóban forgó rendelkezés „a személyi állomány igazgatásának megkönnyítésére irányul, különösen a kisebb intézményeken belül”. A Tanács elnökségének a konzultációs bizottság által a személyzeti szabályzat felülvizsgálata keretében elért eredményeknek az Állandó Képvelők Bizottságának címzett jóváhagyására vonatkozó, 2003. szeptember 26‑i 12957/03. számú feljegyzése értelmében az említett rendelkezés arra irányul, hogy „az intézmények számára megfelelő rugalmasságot biztosítson, különösen a[z uniós] bővítési folyamattal összefüggésben”. A Közszolgálati Törvényszék rámutat arra, hogy a későbbiekben elfogadták az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatának, valamint az Európai Közösségek egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeinek módosításáról szóló, 2004. március 22‑i 723/2004/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 124., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 2. kötet, 130. o.) (33) preambulumbekezdését, amely úgy rendelkezik, hogy „[a korengedményes nyugdíjazási] rendszernek a személyzeti igazgatás megkönnyítésére kell irányulnia, különösen a kisebb intézményekben.”
54 A Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésének szabályozási célja az uniós intézményeken belüli személyzeti igazgatásnak a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazás révén történő megkönnyítésére irányul. E rendelkezés tehát nem irányul azon tisztviselők vagy alkalmazottak előnyben részesítésére, akik szakmai pályafutásuk végén az uniós intézményeken belül több szolgálati évet igazolnak, mint azok, akik azért igazolnak kevesebb szolgálati évet az uniós intézményeken belül, mert a pályafutásuk nagyobb részét töltötték az uniós intézményeken kívül, mint az előbbiek.
55 Másodszor arra kell rámutatni, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése alapján a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásra csak „a szolgálat érdekében” kerülhet sor. E tekintetben megállapítást nyert, hogy a szolgálati érdek megítélésének az általános végrehajtási rendelkezésekkel bevezetett objektív kritériumok és átlátható eljárások alapján kell történnie, és hogy a jogalkotó korlátozni kívánta az adminisztrációnak a szolgálati érdekre vonatkozó mérlegelési jogkörét. Az is megállapítást nyert, hogy a személyzeti szabályzatban biztosított kedvezmény jelentősége és a jogalkotó által az e kedvezmény megadását körülhatároló garanciák indokolják, hogy az uniós bíróság – a maguk az intézmények által megállapított kritériumok alapján – részletes felülvizsgálatot gyakoroljon a kinevezésre jogosult hatóság mérlegelése felett (a 2006. szeptember 12‑i De Soeten kontra Tanács ítélet, F‑86/05, EU:F:2006:87, 48. pont). Az egyes uniós intézmények általános végrehajtási rendelkezés útján elfogadják saját definíciójukat a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazást igazoló szolgálati érdekre vonatkozóan.
56 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdéséből az is következik, hogy a jogalkotó az egyes uniós intézmények kinevezésre jogosult hatóságának mérlegelési jogkört kívánt biztosítani a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli korengedményes nyugdíjban részesíthető tisztviselők és alkalmazottak kiválasztásához alkalmazott kritériumok tekintetében, feltéve hogy ezek a kritériumok objektívek és előre meghatározottak. A fent említett rendelkezés tehát nem követeli meg, hogy minden uniós intézmény ugyanazokat a kritériumokat fogadja el a jelentkezők rangsorolásához. Ahogyan az EGSZB jogosan érvel, ha ez lett volna a jogalkotó szándéka, akkor kötelezhette volna az intézményeket arra, hogy közös megállapodást hozzanak létre vagy azt közvetlenül a személyzeti szabályzatba is foglalhatta volna, amire azonban nem került sor. Minthogy nem létezik olyan általános jogi elv, amely arra kötelezett volna valamennyi uniós intézményt, hogy ugyanazokat a kritériumokat fogadja el a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezések elfogadása során, azt kell megállapítani, hogy az uniós intézmények a saját általános végrehajtási rendelkezéseikben szabadon meghatározhatták a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazást igazoló szolgálati érdekre vonatkozó szolgálati érdek fogalmát, és szabadon megállapíthatták azokat az objektív kritériumokat, amelyeket az ezen intézkedésre jelentkezők rangsorolásához alkalmasnak találnak.
57 Következésképpen mivel a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése nem kötelezi az intézményeket arra, hogy az uniós intézményeknél eltöltött szolgálati időt a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásra jelentkezők rangsorolása egyik objektív kritériumának minősítse, de nem is tiltja meg, hogy az intézmények ezt a kritériumot vegyék alapul a jelentkezők rangsorolásánál, nem zárható ki, hogy az egyik intézmény úgy döntsön, hogy mérlegelési mozgásterével élve a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseiben több más kritérium között az Unión belüli szolgálati időre vonatkozó kritériumot is megállapítja. Az ilyen döntés pedig elsőbbségben részesíti azokat a tisztviselőket, akik több évet töltöttek szolgálatban az uniós intézményeknél, és ezáltal előrébb rangsorolja őket a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésében foglalt intézkedésre jelentkezők listáján, mint azokat a munkatársaikat, akik szakmai pályafutásuk kisebb részét töltötték az uniós intézmények szolgálatában.
58 Ilyen döntést hozott egyébként – ahogyan ez a jelen ítélet 9–16. pontjából kiderül – a Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék. Ami ugyanis a Parlamentet és a Bizottságot illeti, a Parlament általános végrehajtási rendelkezései 5. cikkének (5) bekezdése és a Bizottság általános végrehajtási rendelkezései 5. cikkének (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az adott intézménynél eltöltött szolgálati idő olyan kritériumnak minősül, amelyet a jelentkezők kiválasztásánál figyelembe kell venni. Ami a Tanácsot és a Számvevőszéket illeti, a 105/04. sz. szolgálati közlemény 3. pontjából és a Számvevőszék általános végrehajtási rendelkezéseinek 5. cikkéből az tűnik ki, hogy bármely uniós intézménynél eltöltött szolgálati idő számít. Ami a Bíróságot illeti, a Bíróság általános végrehajtási rendelkezéseinek 5. cikke úgy rendelkezik, hogy a „szolgálati idő” minősül az egyik objektív kritériumnak. A Közszolgálati Törvényszék által bizonyításfelvétel keretében feltett kérdésére a Bíróság pontosította, hogy ez a kifejezés nemcsak a tisztviselő által a Bíróság szolgálatában eltöltött szolgálati időt jelenti, hanem a többi uniós intézménynél eltöltöttet is.
59 Mivel az előző pontban hivatkozott intézmények által hozott döntés egyáltalán nem köti az EGSZB‑t, az jogosult mérlegelési mozgásterével élve a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseiben a jelentkezők kiválasztására vonatkozó objektív kritériumként az érintettek teljes szakmai tevékenységének időtartamát meghatározni anélkül, hogy azt kizárólag az uniós intézményeknél gyakorolt szakmai tevékenységre korlátozná.
60 A fenti megfontolásokra tekintettel igennel kell válaszolni arra a kérdésre, hogy a szakmai tevékenység időtartamának – mint amely az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontjában szerepel – kiszámításához az EGSZB a jelentkezők összes, mind az uniós intézményeknél, mind azokon kívül szerzett szakmai tapasztalatát figyelembe vehette.
61 Hozzá kell még ehhez fűzni azt, hogy ezt a következtetést nem cáfolja a felperes azon érve, miszerint az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjának ilyen értelmezése az egyenlő bánásmód elvének megsértését eredményezheti, mivel azok a jelentkezők, akik az uniós intézményeken kívül is végeztek szakmai tevékenységet, „ugyanazon szolgálati idő alapján további nyugdíjjogosultságok formájában megjelenő kedvezményben” részesülnek.
62 Mivel ugyanis a nyugdíjjogosultságokat az uniós intézményeknél teljesített szolgálati évek és adott esetben az átvitt nemzeti nyugdíjjogosultságok alapján számolják, az a tény, hogy olyan tisztviselő részesül nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásban, aki az uniós intézményeken kívül végzett szakmai tevékenységre hivatkozhat, nem nyújt számára további nyugdíjjosultságokat azon tisztviselőhöz képest, aki szintén nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásban részesül, és a teljes szakmai tapasztalatát az uniós intézményeknél szerezte.
63 A fentiek alapján az első jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani. Következésképpen a felperes által másodlagosan előterjesztett jogalapról nem szükséges határozni.
Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja b) alpontjára vonatkozó jogellenességi kifogásra alapított, másodlagosan előterjesztett második jogalapról
– A felek érvei
64 Másodlagosan a felperes arra hivatkozik, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontja jogellenes, mivel ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy az uniós intézményeken kívül végzett munkát is magában foglalja. Jóllehet az intézmények bizonyos fokú mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése alapján elfogadott objektív kritériumokat illetően, emellett e kritériumoknak ténylegesen a szolgálat érdekét is kell szolgálniuk. Amennyiben a szolgálat érdekét ténylegesen csak az uniós intézményeknél teljesített szolgálat, az azokon kívül végzett munka pedig nem szolgálná, akkor az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontja a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésébe ütközne.
65 A tárgyaláson a felperes e tekintetben előadta, hogy az EGSZB köteles objektív kritériumokat elfogadni azzal a sajátos szolgálati érdekkel kapcsolatban, amellyel szembesül, és az uniós bíróságot meg kell hogy illesse az a jog, hogy felülvizsgálja ennek a szolgálati érdeknek a jogszerűségét. Hangsúlyozza, hogy az uniós bíróságnak ismernie kell ezt a szolgálati érdeket, és meg kell vizsgálnia, hogy az EGSZB által rögzített objektív kritériumok lehetővé teszik‑e annak elérését. Márpedig a jelen ügyben az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései nem tartalmaznak olyan elemet, amely alapján értékelni lehetne az EGSZB által az általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontjában foglalt, a szakmai tevékenység időtartamára vonatkozó kritérium alkalmazása során követett szolgálati érdeket.
66 Az EGSZB azt válaszolja erre, hogy a szolgálati érdekből meghozandó intézkedések elfogadásakor széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, és az uniós bíróságnak a hátrányos megkülönböztetés tilalmának tiszteletben tartására vonatkozó vizsgálatát annak ellenőrzésére kell korlátoznia, hogy nem alkalmazott‑e önkényes vagy a szolgálati érdekkel nyilvánvalóan ellentétes megkülönböztetést. Az EGSZB szerint továbbá az általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjában foglalt objektív kritériumok nem önkényesek, és nem ellentétesek a szolgálati érdekkel.
– A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
67 Ahogyan erre a jelen ítélet 55. és 56. pontja rámutat, a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése szerinti, nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásban csak akkor lehet részesíteni valakit, ha azt a szolgálati érdek indokolja; a szolgálati érdek fogalmát pedig minden uniós intézmény szabadon határozza meg a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseiben. A kinevezésre jogosult hatóságnak ezután a jelentkezők rangsorolása céljából olyan objektív kritériumokat és átlátható eljárásokat kell meghatároznia és alkalmaznia, amelyeket szintén rögzítettek a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésére vonatkozóan az intézmény által elfogadott általános végrehajtási rendelkezésekben.
68 E tekintetben a Közszolgálati Törvényszék megállapítja, hogy a Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság és a Számvevőszék általános végrehajtási rendelkezései valóban tartalmazzák a szolgálati érdeknek a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése értelmében vett fogalmának meghatározását. Így ami a Parlamentet illeti: az általános végrehajtási rendelkezései 5. cikkének (4) bekezdése a Parlament által hozott átszervezési intézkedésekre utal, és különösen a tisztviselő feladatainak folyamatban lévő átszervezési intézkedések következtében, abban az esetben történő megszűnésére, amikor nem állapítható meg az utóbbi számára megfelelő új feladat, és ez a közeljövőben sem várható. Ugyanígy a Tanáccsal kapcsolatban: az általános végrehajtási rendelkezései 5. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a szolgálati érdeket különböző körülményekre és tényezőkre tekintettel kell megítélni, köztük az egyes szervezeti egységek szerkezeti átalakításának szükségességére és a Tanács Főtitkárságán megkövetelt készségek felfrissítésének, illetve új területre irányításának a kiszabott új feladatok, valamint az uniós bővítéshez kapcsolódó elvárások szerinti szükségességére tekintettel. Ami a Bizottságot illeti: az általános végrehajtási rendelkezései 5. cikkének (4) bekezdése a szolgálati érdek fennállásának megítéléséhez olyan átszervezési intézkedésekhez kapcsolódó kritériumokat rögzít, mint például a folyamatban lévő átszervezési vagy átalakítási intézkedések. Ami a Bíróságot és a Számvevőszéket illeti: a Bíróság általános végrehajtási rendelkezéseinek 5. cikke és a Számvevőszék általános végrehajtási rendelkezéseinek 5. cikke a szervezeti egység átszervezését határozza meg szolgálati érdekként.
69 A Közszolgálati Törvényszék ezt követően megállapítja, hogy az előző pontban említett öt intézmény általános végrehajtási rendelkezései olyan objektív kritériumokat állapítanak meg, amelyek alapján egyes jelentkezőket előnyben részesíthetnek a többiekkel szemben, így például az életkort, a szakmai tapasztalatuk időtartamát, vagy például a személyes és családi helyzetüket, valamint megállapítják a jelentkezők és az intézmény által követendő eljárást.
70 Ami azonban az EGSZB általános végrehajtási rendelkezéseit illeti, az abban foglalt 6. pont úgy rendelkezik, hogy „[a]nnak érdekében, hogy meg lehessen határozni a szolgálati érdeknek leginkább megfelelő kérelmeket, és biztosítani lehessen az intézkedésben részesíthető tisztviselőket tartalmazó lista létrehozásának teljes átláthatóságát, pontozási rendszer lép életbe”. Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezéseinek 6. pontja szerint ez a pontozási rendszer figyelembe veszi az érintett életkorát (az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának a) alpontja), a szakmai tevékenysége időtartamát (az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontja), amelyet a jelen ítélet 60. pontjában megállapítottak alapján az érintett teljes szakmai tapasztalatára kiterjedő időtartamként kell értelmezni, és az utolsó öt év értékelő jelentéseiben szereplő pontszámok számtani középértékét (az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának c) alpontja).
71 Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának szövegéből ezért az tűnik ki, hogy az EGSZB egyrészt csak az életkorhoz, a szakmai tapasztalat időtartamához és a jelentkezők által az EGSZB‑nél, illetve az intézményeknél eltöltött utolsó szolgálati évek által tanúsított érdemekhez kapcsolódó kritériumokat, másrészt a jelentkezők által a kérelmük benyújtásakor és a kinevezésre jogosult hatóság által a határozata elfogadásakor követendő eljárást határozta meg, ám elmulasztotta megnevezni azt a szolgálati érdeket, amely a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésében foglalt intézkedésben részesítést indokolja.
72 Az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontja szövegének iménti vizsgálata azt mutatja, hogy az EGSZB úgy ítélte meg, hogy e szerv szolgálati érdekét azon tisztviselőinek előrehozott nyugdíjazásának megkönnyítése szolgálja, akik idősebbek, a pályafutásuk során több évet dolgoztak, és az utolsó értékelő jelentéseikben magasabb pontszámot kaptak. E kritériumok azonban önmagukban véve nem felelnek meg a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdése szabályozási céljának, amely – ahogyan ez a jelen ítélet 54. pontjában szerepel – a személyzeti igazgatás intézmények általi megkönnyítésére irányul.
73 A tárgyaláson erre vonatkozóan feltett kérdésre válaszul az EGSZB megerősítette, hogy az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései nem határozzák meg a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdésében foglaltak szerinti szolgálati érdeket. E nyilatkozatok szerint az EGSZB először is azt vizsgálja, hogy fennáll‑e „a szolgálat egészének általános érdeke” ahhoz, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikke (2) bekezdése alkalmazást nyerjen, és ha igen, akkor az EGSZB teljes személyi állományára vonatkozóan megindítja a pályázati eljárást. Minden választható jelentkező, aki eleget tesz az EGSZB általános végrehajtási rendelkezéseinek 6. pontjában meghatározott, az életkorra, a szakmai tevékenység időtartamára és a szolgálat során szerzett érdemekre vonatkozó három kritériumnak, a kapott pontszámok csökkenő sorrendjében felkerül egy listára. Ezt a listát közzéteszik és közlik a jelentkezőkkel. A továbbiakban a jelentkezők eldönthetik, hogy visszavonják‑e az előrehozott nyugdíjra való jelentkezésüket.
74 A Közszolgálati Törvényszéknek ezért azt kell megállapítania, hogy az EGSZB elmulasztotta meghatározni a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdésére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseiben azt a szolgálati érdeket, amely a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásban részesítést indokolja, és hogy a gyakorlatban az EGSZB a szolgálati érdekét azon tisztviselőinek előrehozott nyugdíjazásával azonosította, akik idősebbek, a pályafutásuk során több évet dolgoztak, és az utolsó értékelő jelentéseikben magasabb pontszámot kaptak.
75 Az akár az uniós intézményeknél, akár azokon kívül folytatott szakmai tevékenység időtartamára vonatkozó, az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontjában foglalt kritérium alapján azonban – sem önmagában véve, sem az életkorra és az érdemekre vonatkozó, az említett általános végrehajtási rendelkezések 6. pontjának a) és c) pontjában foglalt kritériumokkal együtt – nem lehet meghatározni azt a szolgálati érdeket, amely a nyugdíjjogosultságok csökkentése nélküli előrehozott nyugdíjazásban részesítést indokolja.
76 Ebből következően az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontja – sem önmagában véve, sem az ugyanezen 6. pont b) és c) alpontjával együtt – nem teszi lehetővé az EGSZB számára, hogy értékelje a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése értelmében vett szolgálati érdeket, amelyre tekintettel köteles volt az utóbbi rendelkezés szerinti kedvezményben való részesülés iránt például a felperes által benyújtott kérelmeket megvizsgálni.
77 Következésképpen a felek tárgyaláson történt meghallgatását követően arról a kérdésről, hogy az a mód, ahogyan az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései figyelembe veszik a szolgálati érdeket, indokolhatja‑e a megtámadott határozat megsemmisítését, helyt kell adni az előterjesztett jogellenességi kifogásnak, az EGSZB általános végrehajtási rendelkezései 6. pontjának b) alpontját a jelen ügyben alkalmazhatatlannak kell nyilvánítani, és helyt kell adni a második jogalapnak.
78 Minthogy a megtámadott határozat jogellenes rendelkezésen alapul, e határozat jogellenes és ezért azt meg kell semmisíteni.
A költségekről
79 Az eljárási szabályzat 101. cikke értelmében, figyelemmel az említett szabályzat II. címének 8. fejezetében foglalt egyéb rendelkezésekre is, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi saját költségei és a másik fél részéről felmerült költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 102. cikkének (1) bekezdése szerint, ha a méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet kötelezi saját költségei viselésére, de a másik fél részéről felmerült költségek viselésére csak részben vagy egyáltalán nem kötelezi.
80 A jelen ítélet indokolásából az következik, hogy az EGSZB a pervesztes fél. Ezenkívül a felperes a kereseti kérelmében kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék az EGSZB‑t kötelezze a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 102. cikke (1) bekezdésének alkalmazását, az EGSZB‑nek kell viselnie saját költségeit, és őt kell kötelezni a felperes részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (második tanács),
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2013. július 11‑i, az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata VIII. melléklete 9. cikkének (2) bekezdése szerinti intézkedés 2013. évi kedvezményezettjeinek listáját megállapító határozatát azon részében, amely megtagadja I. Barnettől, hogy az említett intézkedésben részesüljön.
2) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság maga viseli a saját költségeit és köteles viselni az I. Barnett részéről felmerült költségeket.
Bradley | Kreppel | Rofes i Pujol |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2015. szeptember 22‑i nyilvános ülésen.