A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)
2011. július 5.
F‑46/09. sz. ügy
V
kontra
Európai Parlament
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazott – Alkalmazási feltételek – Fizikai alkalmasság – Az alkalmazást megelőző orvosi vizsgálat – A természetes személyek védelme a személyes adatok kezelése vonatkozásában – Orvosi titok – Egészségügyi adatok intézmények közötti továbbítása – A magánélet tiszteletben tartásához való jog”
Tárgy: Az EK 236. cikk és az EAK 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben V a következőket kéri: elsődlegesen egyrészt a 2008. december 19‑i határozat megsemmisítése, amely határozatban az Európai Parlament személyzeti igazgatási egységének igazgatója felvételi alkalmatlanság miatt visszavonta a neki 2008. december 10‑én tett állásajánlatot, másrészt a Parlament orvosszakértője 2008. december 18‑i véleményének megsemmisítése, valamint az őt állítása szerint ért kár megtérítése.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a 2008. december 19‑i határozatot, amelyben a Parlament visszavonta a felperesnek tett állásajánlatot. A Közszolgálati Törvényszék arra kötelezi az Európai Parlamentet, hogy fizessen a felperesnek 25 000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. Az Európai Parlament maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes költségeit. A beavatkozóként fellépő európai adatvédelmi biztos maga viseli saját költségeit.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Felvétel – Az alkalmazás fizikai alkalmatlanság miatt történő megtagadása – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 33. cikk)
2. Tisztviselők – Felvétel – Fizikai alkalmasság – Orvosi bizottság – A védelemhez való jog tiszteletben tartása
(Személyzeti szabályzat, 33. cikk, második bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 83. cikk)
3. Alapvető jogok – A magán- és a családi élet tiszteletben tartása – A valamely személyre vonatkozó egészségügyi adatok harmadik személynek való továbbítása – Az európai emberi jogi egyezmény 8. cikke értelmében vett beavatkozás – Igazolás
4. Tisztviselők – Kereset – A vitatott határozat jogszerű igazolására alkalmas indokra az eljárás során történő hivatkozás – A határozat megsemmisítésének akadálya – Hiány, kivéve az adminisztrációnak az adott területre vonatkozó kötött hatáskörének esetét
5. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Kár – Okozati összefüggés – Fogalom – A személyzeti szabályzattal kapcsolatos peres eljárásokban történő alkalmazás – Szempontok
6. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – A megtámadott jogellenes aktus megsemmisítése – Nem vagyoni kár megfelelő jóvátétele – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 91. cikk)
1. Bár az uniós bíróság a valamely személy felvételének fizikai alkalmatlansággal indokolt megtagadása felülvizsgálatának keretében a tisztán orvosi véleményt nem helyettesítheti a saját értékelésével, e bíróságnak azonban feladata vizsgálni, hogy a felvételi eljárás jogszerű volt‑e, különösen pedig, hogy a felvétel megtagadása olyan indokolt orvosi véleményen alapul‑e, amely közérthető kapcsolatot teremt a benne foglalt orvosi megállapítások és a végül levont következtetés között.
Valamely intézmény orvosszakértője a fizikai alkalmatlanságot megállapító véleményét nemcsak fennálló fizikai vagy lelki zavarokra alapíthatja, hanem jövőbeli, a tervezett feladatok ellátásának belátható időn belüli megkérdőjelezésére alkalmas zavarokra vonatkozó, orvosilag indokolt prognózisra is.
Az orvosok számára egészségügyi kérdésekben elismert mérlegelési jogkör nem akadálya annak, hogy az uniós bíróság egyrészt megvizsgálja a hivatkozott bizonyítékok tárgyi valószerűségét, megbízhatóságát és következetességét, másrészt ellenőrizze, hogy e bizonyítékok tartalmazzák‑e az adott összetett helyzet értékeléséhez figyelembe veendő valamennyi adatot, valamint hogy e bizonyítékok alátámasztják‑e a belőlük levont következtetéseket.
(lásd a 72., 73. és 81. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑10/93. sz., A kontra Bizottság ügyben 1994. április 14‑én hozott ítéletének 61. és 62. pontja; T‑191/01. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2004. május 12‑én hozott ítéletének 63. pontja.
2. A személyzeti szabályzat 33. cikkének második bekezdése az intézmény orvosszakértője által adott kedvezőtlen vélemény felülvizsgálatának belső eljárásáról rendelkezik. A felülvizsgálati orvosi bizottság e rendelkezésben való létrehozásával a jogalkotó célja az volt, hogy további eljárási garanciát nyújtson a pályázók számára, és ezáltal megerősítse jogaik védelmét. E garancia, amely a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvéhez kötődik, lényeges alaki követelménynek minősül.
Ezenfelül e garanciát mindenképpen a felvételt megtagadó határozat meghozatala előtt kell érvényre juttatni, nem pedig később, különben elveszíti alapvető funkcióját, amely az állásra jelentkező pályázók védelemhez való jogának biztosításában áll. A személyzeti szabályzat 33. cikke második bekezdésének megfogalmazása egyértelmű e tekintetben: az állásra jelentkező pályázónak húsz nap áll rendelkezésére ahhoz, hogy az orvosi bizottsághoz forduljon, amely határidőt nem a felvételt megtagadó határozat, hanem az orvosszakértői vélemény közlésétől kell számítani.
(lásd a 92–94. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑51/92. P. sz., Hercules Chemicals kontra Bizottság ügyben 1999. július 8‑án hozott ítéletének 75–78. pontja;
az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott A kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 23. pontja; T‑48/05. sz., Franchet és Byk kontra Bizottság ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének 151. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑95/05. sz., N kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 69. és 76. pontja.
3. A magánélet tiszteletben tartásához való, az európai emberi jogi egyezmény 8. cikkében szereplő, és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő jog egyike az uniós jogrend által védett alapvető jogoknak. E jogba többek között beletartozik az egészségi állapot titokban tartásához való jog.
Az intézmények által a valamely személy egészségi állapotára vonatkozóan gyűjtött személyes adatoknak harmadik személyek – köztük más intézmény – felé történő továbbítása önmagában, az így közölt információk későbbi felhasználásától függetlenül, az érintett magánéletébe való beavatkozásnak minősül.
Mindazonáltal az egyezmény 8. cikkének (2) bekezdése értelmében valamely hatóság magánéletbe való beavatkozása igazolható, amennyiben egyrészt „törvényben meghatározott […] esetekben” kerül rá sor, másrészt kimerítően felsorolt célok közül egynek vagy többnek a megvalósítását szolgálja, harmadrészt e cél vagy célok eléréséhez „szükséges”.
Figyelemmel az egészségügyi adatok rendkívül intim és érzékeny jellegére, az ezen információknak az érintett hozzájárulása nélkül harmadik személyek számára való továbbítására vagy velük való közlésére vonatkozó lehetőség különösen szigorú vizsgálatot igényel, még akkor is, ha e harmadik személy más uniós intézmény vagy szerv.
(lásd a 111–113. és 123. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑62/90. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1992. április 8‑án hozott ítéletének 23. pontja; C‑404/92. P. sz., X kontra Bizottság ügyben 1994. október 5‑én hozott ítéletének 17. és 18. pontja; C‑465/00., C‑138/01. és C‑139/01. sz., Österreichischer Rundfunk és társai egyesített ügyekben 2003. május 20‑án hozott ítéletének 73–75. pontja.
4. Amikor tisztviselő nyújt be keresetet, nem akadálya a vitatott határozat megsemmisítésének az, ha az eljárás folyamán olyan indokra hivatkoznak, amely jogilag igazolhatta volna az említett határozatot, kivéve ha az adminisztráció kötött hatáskörrel rendelkezik a szóban forgó területen.
Márpedig a felvétel fizikai alkalmatlanság miatt történő megtagadása esetén az intézmény nem állíthatja, hogy ebben a kötött hatáskört jelentő helyzetben volt, mivel a bizalmi viszony megszakadására vonatkozó, az eljárás során hivatkozott indokot illetően széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezett.
(lásd a 147. és 148. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑173/02. sz., Tomarchio kontra Bizottság ügyben, 2003. december 10‑én hozott ítéletének 86. pontja; T‑10/04. sz., Leite Mateus kontra Bizottság ügyben 2006. március 15‑én hozott ítéletének 43. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑67/09. sz., Angulo Sánchez kontra Tanács ügyben 2010. december 15‑én hozott ítéletének 76–78. pontja.
5. Az adminisztráció felelősségének megállapításához több feltétel teljesülése szükséges: az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges fennállása, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés. E három feltétel kumulatív. Bármelyik hiánya elegendő a kártérítési kérelem elutasításához.
Az okozati összefüggést illetően főszabály szerint a felperesnek kell bizonyítania az intézmény által elkövetett kötelességszegés és a hivatkozott kár közötti közvetlen és biztos okozati összefüggés fennállását.
Mindazonáltal az okozati összefüggés kellően bizonyos, ha az Unió valamely intézménye által elkövetett jogsértés biztosan megfosztott valamely személyt nem szükségszerűen a felvételtől, mivel az arra való jogosultságot az érintett soha nem tudná bizonyítani, hanem a tisztviselőként vagy alkalmazottként való felvétel komoly esélyétől, amely az érdekelt számára jövedelemkiesés formájában megjelenő vagyoni kárt eredményez. Amikor az adott ügy körülményei között különösen valószínű, hogy jogszerű eljárás esetén az érintett közösségi intézmény felvette volna az adott személyt, a szabályosan lefolytatott felvételi eljárás kimenetele tekintetében fennálló elméleti bizonytalanság nem akadályozhatja meg az érintettet amiatt ért tényleges vagyoni kár megtérítését, hogy nem fogadták el az olyan álláshelyre beadott pályázatát, amelyre való kinevezésre minden esélye megvolt.
(lásd a 157–159. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑136/92. P. sz., Bizottság kontra Brazzelli Lualdi és társai ügyben 1994. június 1‑jén hozott ítéletének 42. pontja; C‑348/06. P. sz., Bizottság kontra Girardot ügyben 2008. február 21‑én hozott ítéletének 52. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑140/97. sz., Hautem kontra EBB ügyben 1999. szeptember 28‑án hozott ítéletének 85. pontja; T‑45/01. sz., Sanders és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének 150. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑46/07. sz., Tzirani kontra Bizottság ügyben 2008. október 22‑én hozott ítéletének 218. pontja.
6. Az adminisztráció jogellenes aktusának megsemmisítése önmagában megfelelő és főszabály szerint elégséges jóvátételét jelentheti a tisztviselőt esetlegesen ért kárnak.
Mindazonáltal az ilyen aktus megsemmisítése nem jelentheti a nem vagyoni kár teljes jóvátételét, ha ezen aktus az érintett képességeinek vagy magatartásának olyan értékelését tartalmazza, amely őt sértheti, a megsemmisítés nem érvényesülhet hatékonyan vagy az elkövetett jogsértés különösen súlyos. Ezzel összefüggésben a magánélet tiszteletben tartásához való jog és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása [helyesen: kezelése] tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló 45/2001 rendelet megsértése különösen súlyos fokú, amely indokolja nem vagyoni kár címén járó kártérítés megítélését.
(lásd a 167., 169. és 171–173. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑343/87. sz., Culin kontra Bizottság ügyben 1990. február 7‑én hozott ítéletének 25–29. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑60/94. sz., Pierrat kontra Bíróság ügyben 1995. január 26‑án hozott ítéletének 62. pontja; T‑328/01. sz., Robinson kontra Parlament ügyben 2004. január 21‑én hozott ítéletének 79. pontja; T‑16/03. sz., Ferrer de Moncada kontra Bizottság ügyben 2004. szeptember 30‑án hozott ítéletének 68. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑42/06. sz., Sundholm kontra Bizottság ügyben 2007. december 13‑án hozott ítéletének 44. pontja; fent hivatkozott Tzirani kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 223. pontja; F‑99/07. és F‑45/08. sz., Bernard kontra Europol egyesített ügyekben 2009. július 7‑én hozott ítéletének 106. pontja.