AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (teljes ülés)
2013. december 11.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Nyugdíjak – Valamely nemzeti nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság átvitele – Az uniós nyugdíjrendszerben fizetendő járulék mértékének kiigazításáról szóló rendelet – A biztosításmatematikai értékek kiigazítása – Általános végrehajtási rendelkezések elfogadásának szükségessége – Az új általános végrehajtási rendelkezések időbeli hatálya – A nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat visszavonása – Jogszerűség – Feltételek”
Az F‑130/11. sz. ügyben,
az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján
Marco Verile, az Európai Bizottság tisztviselője (lakóhelye: Cadrezzate [Olaszország]),
Anduela Gjergji, a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatalának szerződéses alkalmazottja (lakóhelye: Brüsszel [Belgium])
(képviselik őket: D. Abreu Caldas, A. Coolen, J.‑N. Louis, É. Marchal és S. Orlandi ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: D. Martin és J. Baquero Cruz, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (teljes ülés),
tagjai: S. Van Raepenbusch elnök, M. I. Rofes i Pujol tanácselnök, E. Perillo (előadó), R. Barents és K. Bradley bírák,
hivatalvezető: J. Tomac tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2013. április 24‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Törvényszék Hivatalához 2011. december 2‑án érkezett keresetlevelével Marco Verile és Anduela Gjergji megindította a jelen keresetet, amely különösen a 2011. május 20‑i és május 19‑i határozatok megsemmisítésére irányul, amelyekkel az Európai Bizottság visszavonta azon első javaslatát, amelyben a felperesek kérésére meghatározta az uniós nyugdíjrendszerben jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati időt, és amelyben mindkettejükkel új javaslatot közölt a Bizottságnál való szolgálatba lépésüket megelőzően a nemzeti nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság átviteléből eredő nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása tekintetében.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 83a. cikke a következőképpen rendelkezik:
„1. A rendszert a [személyzeti szabályzat] XII. melléklet[é]ben meghatározott részletes szabályokkal összhangban kell egyensúlyban tartani.
[…]
3. A [személyzeti szabályzat] XII. melléklet[év]el összhangban ötévenként végzett biztosításmatematikai értékelés alkalmával és a rendszer egyensúlyának biztosítása érdekében a [nyugdíj]járulék mértékéről és a nyugdíjkorhatár bármely változásáról a[z Európai Unió] Tanács[a] határoz.
4. A [személyzeti szabályzat] XII. melléklet[e] 1. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság minden évben előterjeszti a Tanácsnak a biztosításmatematikai értékelés naprakésszé tett változatát. Amennyiben legalább 0,25 százalékpontnyi különbség mutatkozik a járulék jelenleg alkalmazott mértéke és a biztosításmatematikai mérleg fenntartásához szükséges mérték között, a Tanács mérlegeli a járulék kiigazításának szükségességét a [személyzeti szabályzat] XII. melléklet[é]ben megállapított rendelkezésekkel összhangban.
[…].”
3 A személyzeti szabályzat 84. cikke kimondja:
„Az említett nyugdíjrendszerre vonatkozó részletes szabályokat a [személyzeti szabályzat] VIII. melléklet[e] tartalmazza.”
4 A személyzeti szabályzat 110. cikkének (1) bekezdése előírja:
„Az e személyzeti szabályzat végrehajtására vonatkozó általános rendelkezéseket az egyes intézmények a személyzeti bizottságukkal és a személyzeti szabályzati bizottsággal folytatott konzultációt követően fogadják el. […]”
5 A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikke az Európai Közösségek tisztviselőire és egyéb alkalmazottaira vonatkozó nyugdíjjárulékok mértékének 2008. július 1‑jétől történő kiigazításáról szóló, 2008. december 18‑i 1324/2008/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 345., 7. o.) hatálybalépését megelőzően a következőképpen rendelkezett:
„Az öregségi nyugdíj biztosításmatematikai egyenértéke a tisztviselőt megillető ellátások tőkeértéke, amelyet a [személyzeti szabályzat] XII. melléklet[ének] 9. cikkében említett halandósági táblák alapján számítják ki, 3,5%‑os éves kamat alkalmazásával, amely a [személyzeti szabályzat] XII. melléklet[ének] 10. cikkében megállapított szabályokkal összhangban felülvizsgálható.”
6 Az 1324/2008 rendelet 2. cikke e tekintetben előírja:
„2009. január 1‑jei hatállyal a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdésében és 8. cikkében […] említett […] kamatláb 3,1%.”
7 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„Az a tisztviselő, aki az Unió szolgálatából azért lép ki, hogy:
– olyan közigazgatási hatóság, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatába lépjen, amely az Unióval szerződéses viszonyban áll,
[…]
jogosult az Unióval fennálló öregségi nyugdíj iránti jogosultságának az átruházás tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett, biztosításmatematikai egyenértékét az adott közigazgatási hatóság vagy szervezet nyugdíjalapjára […] átruháztatni […].”
8 Ezzel szemben a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése értelmében:
„Az a tisztviselő, aki azt követően lép az Unió szolgálatába, hogy:
– egy közigazgatási hatóság, illetve nemzeti vagy nemzetközi szervezet szolgálatából kilépett,
[…]
beiktatását [helyesen: véglegesítését] követően, de az öregségi nyugdíjra [való] jogosultság elnyerése előtt az ilyen szolgálat vagy tevékenység révén szerzett nyugdíjjogosultság – az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett – tőkeértékét az Uniónak befizettetni [helyesen: befizettetheti].
Ilyen esetben az intézmény, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, a tisztviselő alapilletménye, életkora és az átruházás [helyesen: átvitel] iránti kérelem időpontjában érvényes átváltási árfolyam figyelembevételével, az általános végrehajtási rendelkezések segítségével megállapítja azon nyugdíjszerző szolgálati évek számát, amelyeket [helyesen: azon nyugdíjra jogosító szolgálati időt, amelyet] a nyugdíjrendszerében a korábbi szolgálati jogviszonyra tekintettel az átruházott [helyesen: átvitt] tőke alapján, az átruházás [helyesen: átvitel] iránti kérelem időpontja és az átruházás [helyesen: átvitel] tényleges időpontja közötti tőkenövekedésnek megfelelő összeg levonása után a tisztviselő számára jóvá kell írni.
A tisztviselők minden érintett tagállam és nyugdíjpénztár tekintetében csak egyszer élhetnek ezzel a rendelkezéssel.”
9 A 2004. április 28‑i C(2004) 1588 határozatával, amelyet a Közigazgatási Tájékoztató 2004. június 9‑i 60. számában tettek közzé, a Bizottság elfogadta a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének a nyugdíjjogosultság átviteléről szóló 11. és 12. cikkére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezéseket (a továbbiakban: ÁVR 2004). Az ÁVR 2004 két biztosításmatematikai értékeket tartalmazó táblázatra hivatkozik, amelyek egy‑egy melléklet részét képezik, az 1. sz. mellékletét, amely a személyzeti szabályzat XII. mellékletében előírt tényezők alapulvételével a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése és 12. cikke szerinti átvihető biztosításmatematikai egyenérték összegének a megállapításához kiszámolt biztosításmatematikai értékekre (V1) vonatkozik, illetve a 2. sz. mellékletét, amely a személyzeti szabályzat XII. mellékletében előírt tényezők alapulvételével a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) és (3) bekezdése alapján jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati idő megállapításához kiszámolt biztosításmatematikai értékekre (V2) vonatkozik.
10 A V1 és V2 biztosításmatematikai értékek, amelyeket a kérelem benyújtásának időpontja szerinti életkor alapján és a személyzeti szabályzat XII. mellékletében előírt tényezők alapulvételével számítanak ki, azonosak.
11 A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének a nyugdíjjogosultság átviteléről szóló 11. és 12. cikkére vonatkozó általános végrehajtási rendelkezésekről szóló, 2011. március 3‑i C(2011) 1278. sz. határozattal, amelyet a Közigazgatási Tájékoztató 2011. március 28‑i 17. számában tettek közzé, a Bizottság hatályon kívül helyezte az ÁVR 2004‑et, és új általános végrehajtási rendelkezéseket fogadott el a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. és 12. cikke tekintetében (a továbbiakban: ÁVR 2011).
12 Az ÁVR 2011 2011. április 1‑jén lépett hatályba, és a 9. cikkében a következőket pontosítja:
„A jelen általános végrehajtási rendelkezések […] a [Közigazgatási Tájékoztatóban] való közzétételük időpontját követő hónap első napján lépnek hatályba.
Az általános végrehajtási rendelkezések hatályon kívül helyezik és felváltják az [ÁVR 2004‑et].
Azonban továbbra is alkalmazni kell az [ÁVR 2004‑et] a nyugdíjjogosultságnak a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdése és 12. cikke alapján történő átvitelére azokban az esetekben, ha a szolgálati jogviszony megszűnésére 2009. [január 1‑jét] megelőzően került sor. Szintén alkalmazni kell azt azoknak az alkalmazottaknak az ügyirataira, akiknek a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (1) bekezdése és 12. cikke alapján történő átvitel iránti kérelmét 2009. [január 1‑jét] megelőzően vették nyilvántartásba.
Az 1. mellékletben előírt átváltási együtthatókat 2009. [január 1‑jei] hatállyal kell alkalmazni. Ezek az átváltási együtthatók a törvény erejénél fogva módosulnak a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkében megjelölt kamatláb kiigazításának hatálybalépésével.”
13 Az ÁVR 2004‑től eltérően, az ÁVR 2011 1. melléklete egyetlen táblázatot tartalmaz, amelyben azon – a továbbiakban „átváltási együtthatóként” hivatkozott – biztosításmatematikai értékek szerepelnek, amelyek mind az átvihető biztosításmatematikai egyenérték kiszámítására, mind pedig a jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati idő kiszámítására érvényesek. Ezen átváltási együtthatókat, amelyeket szintén a kérelem benyújtásának időpontja szerinti életkor alapján és a személyzeti szabályzat XII. mellékletében előírt tényezők alapulvételével számítanak ki, magasabbak az ÁVR 2004 1. és 2. mellékletében szereplő V1 és V2 biztosításmatematikai értékeknél.
A jogvita alapját képező tényállás
Marco Verile ügyének tényállása
14 Marco Verile, aki az Európai Bizottság isprai (Olaszország) székhelyű Közös Kutatóközpontja (JRC) által alkalmazott tisztviselő, 2009. november 17‑én kérelmezte azon nyugdíjjogosultság átvitelét, amelyet a Bizottságnál való szolgálatba lépését megelőzően Luxemburgban szerzett meg, és amely az 1999. július 1‑je és 2007. március 1‑je közötti időszakban a nemzeti rendszerben megfizetett járulékoknak felel meg.
15 A 2010. május 5‑i feljegyzésben, a Bizottság hatáskörrel rendelkező szolgálata, a jelen esetben a „Személyi juttatásokat kezelő és kifizető hivatal” (PMO) (a továbbiakban: PMO 4) „Átvitelek” részlegének „Nyugdíjak” egysége megküldött egy, a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatot Marco Verile részére, amelyben hét évben és nyolc hónapban állapította meg a Luxemburgban megszerzett nyugdíjjogosultság átviteléből származó, a személyzeti szabályzat szerinti nyugdíjra jogosító szolgálati időt. Mivel az 58 557,18 euró összeget kitevő tőketöbbletnek a személyzeti szabályzat szerinti nyugdíjra jogosító szolgálati időre történő átváltása nem volt lehetséges, nyugdíjjogosultsága végleges átvitele esetén azt ki kellett fizetni Marco Verile részére.
16 2010. május 7‑én Marco Verile annak aláírásával elfogadta a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó, 2010. május 7‑i javaslatot. A PMO 4 az aláírt javaslatot 2010. május 18‑án kapta kézhez.
17 2011. május 20‑án, az ÁVR 2011 hatálybalépését követően, a PMO 4 egy új, a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatot továbbított Marco Verile részére egy feljegyzés kíséretében, amelyben elmagyarázta, hogy az új javaslat „hatályon kívül helyez[i] és felvált[ja]” a korábbi nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatot. Ezen új nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat szerint az első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatban elfogadott átváltási együtthatók „meghaladottá váltak”, és azoknak „2009. január 1‑jétől nincs jogalapjuk”, mivel ugyanezen időponttal hatályba lépett az 1324/2008 rendeletben meghatározott kamatláb. E kamatláb ugyanis az átváltási együttható kiszámítása során figyelembe vett tényezők egyike volt, amelyet a korábban megszerzett nyugdíjjogosultságnak a személyzeti szabályzat szerinti jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati időre történő átváltásához használtak. Következésképpen az első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatot „semmisnek kell tekinteni”. Az ÁVR 2011 által meghatározott átváltási együtthatók alapján a nyugdíjra jogosító átvihető szolgálati időt nem módosították, de a visszatérítendő tőketöbblet összege 58 557,18 euróról 9200,77 euróra csökkent.
18 2011. június 17‑én Marco Verile annak aláírásával elfogadta a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó második javaslatot. A PMO 4 az aláírt második javaslatot 2011. június 24‑én kapta kézhez.
19 2011. július 26‑án Marco Verile mindazonáltal a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be, azt kérve a kinevezésre jogosult hatóságtól (a továbbiakban: AIPN), hogy vonja vissza a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó második javaslatot, és az átvitel iránti kérelme benyújtásának időpontjakor alkalmazandó általános végrehajtási rendelkezések, vagyis az ÁVR 2004, nem pedig az ÁVR 2011 alapján teljesítse a nyugdíjjogosultságának az átvitelét.
20 A 2011. augusztus 19‑i hozott határozatával, amelyet Marco Verile 2011. augusztus 29‑én kapott kézhez, az AIPN elutasította a fent hivatkozott panaszt.
Anduela Gjergji ügyének tényállása
21 Anduela Gjergji a Transzeurópai Közlekedési Hálózat Végrehajtó Hivatala szerződéses alkalmazottja, amelynek székhelye Brüsszelben (Belgium) található. 2009. július 1‑jén kérelmezte azon nyugdíjjogosultság átvitelét, amelyet a fenti hivatalnál való szolgálatba lépését megelőzően Belgiumban szerzett meg, és amely az 1999 és 2004 közötti időszakban a nemzeti rendszerben megfizetett járulékoknak felel meg.
22 A 2010. július 30‑i feljegyzésben a Bizottság hatáskörrel rendelkező szolgálata, a jelen esetben a PMO 4 megküldött egy, a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatot Anduela Gjergji részére, amelyben öt évben, öt hónapban és két napban állapította meg a Belgiumban megszerzett nyugdíjjogosultság átviteléből származó, a személyzeti szabályzat szerinti nyugdíjra jogosító szolgálati időt. Mivel a 13 143,08 euró összeget kitevő tőketöbbletnek a személyzeti szabályzat szerinti nyugdíjra jogosító szolgálati időre történő átváltása nem volt lehetséges, nyugdíjjogosultsága végleges átvitele esetén azt ki kellett fizetni Anduela Gjergji részére.
23 2010. szeptember 7‑én Anduela Gjergji annak aláírásával elfogadta a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó, 2010. július 31‑i javaslatot. A PMO 4 az aláírt javaslatot 2010. szeptember 16‑án kapta kézhez.
24 2011. május 19‑én, az ÁVR 2011 hatálybalépését követően, a PMO 4 egy új nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatot továbbított Anduela Gjergji részére egy feljegyzés kíséretében, amelynek tartalma azonos a Marco Verile részére címzett feljegyzéssel, és amely az öt évben, öt hónapban és két napban megállapított, a személyzeti szabályzat szerinti jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati időt 4 évre, tíz hónapra és tizenhét napra csökkentette, és már nem állapított meg visszatérítendő tőketöbbletet.
25 2011. szeptember 23‑án Anduela Gjergji annak aláírásával elfogadta a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó második javaslatot.
26 Időközben Anduela Gjergji mindazonáltal a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján, 2011. július 27‑i keltezéssel panaszt nyújtott be a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó második javaslattal szemben. Anduela Gjergji panasza szintén a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdésén alapuló arra irányuló kérelmet tartalmazott, hogy az első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat – amelyre az ÁVR 2004‑ben előírt tényezőket kell alkalmazni – alapján kerüljön sor a Belgiumban megszerzett nyugdíjjogosultság átvitelére.
27 A 2011. augusztus 22‑i határozatával a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság (a továbbiakban: AHCC) elutasította Anduela Gjergji panaszát, valamint a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdésére alapított kérelmét.
A felek kérelmei és az eljárás
28 A felperesek a maguk vonatkozásában azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó második javaslatot;
– semmisítse meg a panasz elutasításáról szóló határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
29 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– nyilvánítsa a keresetet elfogadhatatlannak vagy legalábbis megalapozatlannak;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
30 2013. január 28‑i levelével a Közszolgálati Törvényszék pervezető intézkedések keretében felhívta a feleket beaadványaik bizonyos pontjainak a pontosítására és bizonyos dokumentumok benyújtására. A felek a pervezető intézkedéseknek a Közszolgálati Törvényszék utasításainak megfelelően eleget tettek.
31 Az ügyet, amelyet eredetileg a Közszolgálati Törvényszék harmadik tanácsa elé osztottak ki, a Közszolgálati Törvényszék teljes ülése elé utalták, amiről a Közszolgálati Törvényszék Hivatalának 2013. február 8‑i, a tárgyalásra történő idézésre és a tárgyalásra készített előkészítő jelentés közlésére vonatkozó levelével értesítették a feleket.
A jogkérdésről
A kereset tárgyáról
32 Emlékeztetni kell arra, hogy a formálisan valamely panaszt elutasító határozat ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelem, amennyiben e határozat önálló tartalommal nem rendelkezik, magában foglalja azon aktusnak a Közszolgálati Törvényszék előtti megtámadását, amellyel szemben a panaszt benyújtották (lásd ebben az értelemben a Bíróság 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1989., 23. o.] 8. pontját).
33 A jelen ügyben a panasz elutasításáról szóló határozatok pusztán megerősítik a Marco Verile ügyében 2011. május 20‑án kelt, Anduela Gjergji ügyében pedig 2011. május 19‑én kelt, nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó második javaslatokat (a továbbiakban: nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó második javaslatok). Úgy kell tehát tekinteni, hogy a kereset kizárólag ezen nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok megsemmisítésére irányul.
A kereset elfogadhatóságáról
A felek érvei
34 A Bizottság azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan, mivel a második, nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok megsemmisítésére irányul, amelyek nem minősülnek sérelmet okozó jogi aktusnak.
35 A Bizottság álláspontja szerint a valamely nemzeti nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultság átvitele iránti kérelmek elbírásálával kapcsolatos közigazgatási eljárás öt szakaszból áll: először, az érintett tisztviselő vagy alkalmazott átvitel iránti kérelme; másodszor, a Bizottság által az érintett részére címzett, nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat, amely meghatározza az uniós nyugdíjrendszerben elismerhető nyugdíjra jogosító szolgálati időt; harmadszor, a fenti javaslatnak az érintett részéről történő elfogadása vagy elutasítása; negyedszer, a javaslatnak az érintett részéről történő elfogadása esetén, a Bizottság által a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság részére címzett, a nemzeti nyugdíjrendszerben megszerzett nyugdíjjogosultságnak megfelelő tőke átvitele iránti kérelem; ötödször, a tisztviselő vagy alkalmazott javára elismerhető, személyzeti szabályzat szerinti nyugdíjra jogosító szolgálati idő végleges meghatározására irányuló határozat elfogadása, amelyről az érintetteket csak akkor értesítik, ha a Bizottság ténylegesen megkapta az érintett nemzeti vagy nemzetközi nyugdíjpénztártól a korábban megszerzett nyugdíjjogosultságnak megfelelő tőkét.
36 A nyugdíjjogosultság átvitele iránti kérelmek elbírásálával kapcsolatos közigazgatási eljárás fenti leírására tekintettel, amelyet a felperesek sem vitatnak, az érintetteknek címzett javaslatban szereplő nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása a Bizottság álláspontja szerint csak azután válik véglegessé, hogy az érintett nemzeti vagy nemzetközi nyugdíjpénztár ténylegesen átutalta a korábban megszerzett nyugdíjjogosultság aktualizált tőkeértékének megfelelő összeget a Bizottság bankszámlájára. A fent hivatkozott közigazgatási eljárás ötödik szakaszában meghozott határozat lehet az egyedüli olyan jogi aktus, amely sérelmet okoz azon tisztviselőnek vagy alkalmazottnak, aki az Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultságainak átvitele iránti kérelmet benyújtotta. A Bizottság ebből azt a következtetést vonja le, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása vonatkozó javaslat, amely a szóban forgó közigazgatási eljárás második szakaszának részét képezi, előkészítő aktusnak minősül, amelynek célja kizárólag az, hogy előkészítse a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó végleges határozatot. A jelen ügyben ez a helyzet a jogvita tárgyául szolgáló, nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírása vonatkozó második javaslatok esetében.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
37 Először is emlékeztetni kell arra, hogy a nyugdíjjogosultságnak a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésében foglalt átviteli rendszere, amely lehetővé teszi a nemzeti nyugdíjrendszerek és az uniós nyugdíjrendszerek összehangolását, a nemzeti köz‑ vagy magánalkalmazásból, továbbá a nemzetközi alkalmazásból az uniós közigazgatási pályára lépés megkönnyítését, és az Uniónak már megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező személyzet legkedvezőbb kiválasztási lehetőségeinek biztosítását célozza (a C‑286/09. és C‑287/09. sz., Ricci egyesített ügyekben 2010. július 9‑én hozott végzés [EBHT 2010., I‑93. o.] 28. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
38 Ebben az összefüggésben az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága különösen arra a megállapításra jutott, hogy a tisztviselő részére jóváhagyás céljából továbbított nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok olyan „határozatok”, amelyek kettős hatással járnak: egyrészt, az érintett tisztviselő számára a származás szerinti jogrendben fenntartják az általa a nemzeti nyugdíjrendszerben megszerzett jogosultságok összegét, másrészt pedig az uniós jogrendben bizonyos további feltételek megvalósulásától függően biztosítják e jogosultságoknak az uniós nyugdíjrendszerekben való figyelembevételét (a T‑90/07. P. és T‑99/07. P. sz., Belgium és Bizottság kontra Genette egyesített ügyekben 2008. december 18‑án hozott ítélet [EBHT 2008., II‑3859. o.] 91. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
39 Az Elsőfokú Bíróság a maga részéről már azt is megállapította, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok egyoldalú, a hatáskörrel rendelkező intézmény részéről semmiféle további intézkedést nem igénylő és az érdekeltnek sérelmet okozó jogi aktusnak minősülnek. Ellenkező esetben az ilyen jogi aktusok önmagukban nem vitathatók peres eljárás keretében, vagy legalábbis csak valamely későbbi – meg nem határozott időpontban kelt, az AIPN‑tól eltérő hatóságtól származó – határozat meghozatalát követően képezhetik panasz vagy kereset tárgyát. Az ilyen elemzés nem tartja tiszteletben sem a tisztviselők hatékony bírói jogvédelemhez való jogát, sem pedig a személyzeti szabályzatban foglalt határidőkre vonatkozó szabályokból fakadó jogbiztonság követelményeit (a Közszolgálati Törvényszék F‑17/07. sz., Pouzol kontra Számvevőszék ügyben 2007. október 10‑én hozott végzésének [EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑289. o. és II‑A‑1‑1643. o.] 52. és 53. pontja).
40 Végül ezt az ítélkezési gyakorlatot erősítette meg a Közszolgálati Törvényszék az F‑122/10. sz., Cocchi és Falcione kontra Bizottság ügyben 2012. december 11‑én hozott ítélet 37. és 39. pontjában, amely ítélet ellen a Törvényszék előtt a T‑103/13. P. sz. ügyszám alatt jelenleg is fellebbezés van folyamatban, amely ítéletben a Közszolgálati Törvényszék megállapította, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat sérelmet okozott az érintett tisztviselőnek.
41 A jelen ítélet fenti 38–40. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból végeredményben az következik, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat, amelyet a Bizottság hatáskörrel rendelkező szolgálata jóváhagyás végett továbbít a tisztviselő részére a jelen ítélet 35. pontjában leírt, több szakaszból álló közigazgatási eljárás keretében, egyoldalú, az eljárási kerettől – amelyben azt meghozták – elválasztható, az intézményhez kötött, ex lege az intézményhez rendelt hatáskör alapján elfogadott jogi aktus, mivel az közvetlenül azon egyéni jogból ered, amelyet a személyi szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése a tisztviselők és az alkalmazottak számára az Uniónál való szolgálatba lépésükkor kifejezetten biztosít.
42 Ugyanis ennek a kötött hatáskörnek a gyakorlása olyan jóváírásra vonatkozó ajánlat elkészítésére kötelezi a Bizottságot, amely minden olyan releváns adatot alapul vesz, amelynek az érintett nemzeti vagy nemzetközi hatóságok részéről történő begyűjtésére a Bizottság éppen az előbbi és az utóbbi közötti szoros egyeztetés és jóhiszemű együttműködés keretében köteles. Az ilyen nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatra következésképpen nem lehet az intézmény szolgálatainak arra irányuló „egyszerű szándéka” megnyilvánulásaként tekinteni, hogy azzal tájékoztatják az érintett tisztviselőt, arra várva, hogy ténylegesen megkapják a jóváhagyását, ezt követően pedig arra, hogy begyűjtik a tőkét, ami lehetővé teszi a jóváírást. Épp ellenkezőleg, az ilyen javaslat az intézmény részéről arra irányuló szükséges kötelezettségvállalásnak minősül, hogy a tisztviselőt a nyugdíjjogosultság átvitele tekintetében megillető jogának – amely jogot a tisztviselő az átvitel iránti kérelem benyújtásával gyakorolta – hatékony végrehajtását pontosan teljesítse. Az aktualizált tőkeérték uniós nyugdíjrendszerbe történő átvitele a maga nemében a nemzeti vagy nemzetközi hatóságokra háruló megkülönböztetett kötelezettség végrehajtásának minősül, és az szükséges ahhoz, hogy a nyugdíjjogosultság uniós nyugdíjrendszerbe történő átvitele iránti teljes eljárás végbemenjen.
43 Ezért a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének végrehajtása céljához kapcsolt hatáskör gyakorlása arra kötelezi a Bizottságot, hogy kellő gondossággal járjon el, lehetővé téve ezzel a tisztviselő számára, aki a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének végrehajtását kérelmezte, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatot úgy hagyhassa jóvá, hogy teljes körűen ismeri az ügyet, mind a jóváírható, személyzeti szabályzat szerinti nyugdíjra jogosító szolgálati idő meghatározására vonatkozó számításokhoz szükséges adatok, mind pedig a kiszámítás módjára az „átvitel iránti kérelem időpontjában” vonatkozó szabályok tekintetében, ahogyan azt a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének szövege pontosítja, amikor előírja, hogy az intézmény, amelynél a tisztviselő szolgálatot teljesít, a tisztviselő alapilletménye, életkora és az átvitel iránti kérelem időpontjában érvényes átváltási árfolyam figyelembevételével, az általános végrehajtási rendelkezések segítségével „megállapítja” azon „nyugdíjra jogosító szolgálati időt”, amelyet jóvá kell írni.
44 A fentiek összességéből következik, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat olyan jogi aktus, amely sérelmet okoz azon tisztviselőnek, aki a nyugdíjjogosultságának átvitele iránti kérelmet benyújtotta.
45 Ezt a következtetést erősítik meg a lentiekben kifejtett megfontolások is.
46 Először is, elfogadva a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatban kifejtett korábbi gyakorlatot, az ÁVR 2011 8. cikkében immár kifejezetten előírja, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat tisztviselő által történő jóváhagyása, amennyiben azt egyszer megadta, „visszavonhatatlan”. Márpedig a tisztviselő által egyszer megadott jóváhagyás visszavonhatatlansága csak akkor igazolható, ha a Bizottság a maga részéről az érintett részére elkészítette a javaslatot, az abban foglaltakat pedig kellő gondossággal számította ki és dolgozta fel, és amely javaslat köti a Bizottságot, amennyiben arra kötelezi, hogy az érintett jóváhagyása esetén a javaslat alapján folytassa le az átviteli eljárást.
47 Másodszor, a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatot főszabályként olyan számítási módszer alapján kell elkészíteni, amely megegyezik azzal a módszerrel, amelyet abban az időpontban alkalmaznak, amikor a származási hely szerinti nemzeti vagy nemzetközi nyugdíjbiztosítótól véglegesen átvitt teljes tőke beérkezik az uniós nyugdíjpénztárhoz.
48 Ami adott esetben a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslat időpontja és a véglegesen átvitt tőke beérkezésének időpontja között legfeljebb változhat, az a szóban forgó összeg nagysága, mivel az aktualizált átvihető tőke összege az átvitel iránti kérelem időpontjában – például az árfolyamváltozások függvényében – eltérhet az azon időpontban fennálló tőke összegétől, amelyben azt ténylegesen átvitték. Azonban még ez utóbbi esetben is, ami egyébként csak az eurótól eltérő devizában kifejezett tőke átvitelének esetét érintheti, a két értékre alkalmazott számítási módszer megegyezik.
49 Harmadszor, a Bizottság azon érve, amely szerint kizárólag az átvitt tőke beérkezését követően hozott jóváírásról szóló határozat okoz sérelmet az érintett tisztviselőnek, világosan szembemegy a nyugdíjjogosultság átvitelére irányuló közigazgatási eljárás céljával. Ezen eljárás célja pontosan az, hogy az ügy teljes körű ismeretében és az összes nyugdíjjárulékának az uniós nyugdíjrendszerbe történő végleges átvitelét megelőzően lehetővé tegye az érintett tisztviselő számára annak eldöntését, hogy számára a korábban megszerzett nyugdíjjogosultságának az uniós tisztviselőként megszerzett nyugdíjjogosultsággal való kumulálása, vagy épp ellenkezőleg, e jogosultság nemzeti nyugdíjrendszerben tartása jár‑e nagyobb előnnyel (lásd a Belgium és Bizottság kontra Genette ügyben hozott ítélet 91. pontját). Ugyanis a Bizottság érve arra kötelezné az érintett tisztviselőt, hogy vitassa a Bizottság szolgálatai által azon jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati idő kiszámítására használt módszert, amelyre csak azt követően szerez jogosultságot, ha a véglegesen átvitt tőke a származási hely szerinti nemzeti vagy nemzetközi nyugdíjpénztártól beérkezik a Bizottsághoz, ami a gyakorlatban magának a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése által a tisztviselőre ruházott azon jognak a lényegét üresítené ki, hogy dönthet a nyugdíjjogosultsága átviteléről, vagy annak a származási hely szerinti nemzeti vagy nemzetközi nyugdíjpénztásban tartásáról.
50 Végül, negyedszer, nem állapítható meg, ahogyan azt a Bizottság teszi, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok pusztán előkészítő aktusok lennének, mivel a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati időt az „átvitt tőke alapján” számolják ki.
51 E tekintetben, először is, emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének szövegéből következik, hogy az érintett intézmény először a „tisztviselő alapilletménye, életkora és az átvitel iránti kérelem időpontjában érvényes átváltási árfolyam figyelembevételével” „megállapítja” a nyugdíjra jogosító szolgálati időt, és hogy ezután az így megállapított nyugdíjra jogosító szolgálati időt az uniós nyugdíjrendszer szerint az „átvitt tőke alapján” veszi figyelembe.
52 Ezt a megfogalmazást erősíti meg az ÁVR 2004 7. cikke és az ÁVR 2011 7. cikke. Ugyanis e cikkek szövege mindkét esetben úgy rendelkezik, hogy a jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati időt a „megszerzett jogosultságoknak megfelelő összeg alapján […], az átvitel iránti kérelem nyilvántartásba vételének időpontja és az átvitel tényleges időpontja közötti tőkenövekedésnek megfelelő összeg levonása után kell kiszámolni”.
53 Az ÁVR 2004 7. cikkének (2) bekezdése – az ÁVR 2011 ugyanezen rendelkezéséhez hasonlóan – pontosítja, hogy a jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati időt „ezután az átvitt összeg alapján […] számolják ki”, az ugyanezen bekezdés első francia bekezdésében szereplő matematikai képletnek megfelelően.
54 A fent hivatkozott rendelkezésekből tehát az következik, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatokat a kérelem nyilvántartásba vételének időpontjában átvitt – a nemzeti vagy nemzetközi hatóságok által a Bizottsággal közölt – összeg alapján kell kiszámítani, amelyből adott esetben az átvitel iránti kérelem nyilvántartásba vételének időpontja és az átvitel tényleges időpontja közötti tőkenövekedésnek megfelelő összeget le kell vonni, mivel ezt a pénzbeli különbséget az uniós nyugdíjrendszernek nem kell viselnie.
55 A fenti megfontolások összességéből következik, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó második javaslatok olyan jogi aktusok, amelyek sérelmet okoznak, és hogy a megsemmisítés iránti kereseti kérelmek megalapozottak.
Az ügy érdeméről
56 A nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó második javaslatok ellen irányuló kérelmeik alátámasztására (a továbbiakban: vitatott határozatok) a felperesek három jogalapra hivatkoznak:
– az első jogalap a téves jogalkalmazáson és a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének megsértésén, valamint lényegében a szerzett jogosultságok tiszteletben tartásán alapul;
– a második jogalap az ésszerű határidő, a jogbiztonság elve és a bizalomvédelem elve megsértésén alapul;
– a harmadik jogalap az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság elveinek megsértésén alapul.
57 Az első és a második jogalapot együttesen célszerű vizsgálni.
A felek érvei
58 Először is a felperesek arra hivatkoznak, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése előírja a Bizottsággal szemben, hogy amennyiben módosítani kívánja a valamely másik tagállamban megszerzett nyugdíjjogosultságnak az uniós nyugdíjrendszerbe történő átvitelére (a továbbiakban: „befelé irányuló” átvitel) alkalmazandó biztosításmatematikai értékeket, új általános végrehajtási intézkedéseket kell elfogadnia. Márpedig a Bizottság csak 2011. március 3‑án fogadott el új általános végrehajtási intézkedéseket. Tehát kizárólag az ÁVR 2004, amely ezen időpont előtt hatályban volt, alkalmazható az átvitel iránti kérelmeikre.
59 Mindazonáltal az 1324/2008 rendelet 2009. január 1‑jei hatálybalépése nem befolyásolná a jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati idő kiszámítására alkalmazandó kulcsokat. E rendelet ugyanis módosítaná a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkében előírt kamatlábat, amelyet kizárólag a személyzeti szabályzat szerinti biztosításmatematikai egyenértéknek, tudniillik valamely tisztviselő által az Unión belül megszerzett nyugdíjjogosultságnak valamely nemzeti nyugdíjrendszerbe történő átvitelére (a továbbiakban: „kifelé irányuló” átvitel) alkalmaznának, és azt a „befelé irányuló” átvitelre nem alkalmaznák.
60 Másrészt, még ha feltételezzük is, hogy az 1324/2008 rendelet „analógia útján” módosítaná a „befelé irányuló” átvitel esetén alkalmazandó átváltási együtthatóknál alacsonyabb kamatlábat, a felperesek álláspontja szerint a fent hivatkozott rendeletre mint lex specialis a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének általános végrehajtási rendelkezései érvényesülnének. Végeredményben a közigazgatási jogi aktusok jogszerűségének vélelme alapján az uniós rendeletek nem foszthatnák meg jogalapjuktól a kifejezetten az egyes érintett intézmények által a személyzeti szabályzat alapján elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseket. Márpedig mivel az ÁVR 2011 csak 2011. március 3‑án helyezte hatályon kívül az ÁVR 2004‑et, azt alkalmazni kellett a felperesek részére címzett első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok elfogadása, valamint azok felperesek általi jóváhagyása időpontjában.
61 Következésképpen, mivel egyrészt a „befelé irányuló” átvitel esetén alkalmazandó számítási tényezők egyikét az 1324/2008 rendelet „hallgatólagosan és járulékosan” módosíthatja, a Bizottság megsértette volna a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését. Másrészt, mivel az 1324/2008 rendelet arra kötelezte a Bizottságot, hogy az ÁVR 2011‑et az új kamatláb hatálybalépésének időpontjától alkalmazza, annak 2009. január 1‑jétől való visszamenőleges alkalmazásával a Bizottság tévesen alkalmazta volna a jogot.
62 Ennélfogva a felperesek hangsúlyozzák, hogy ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, az Uniónál való szolgálatba lépést megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság átvitele végleges lenne, amint az érintett tisztviselő beleegyését adná a nyugdíjra jogosító szolgálati idő átvitelére vonatkozó javaslatra. Kizárólag a tőke utalásának a teljes elmaradása foszthatná meg a tisztviselő és az érintett intézmény közötti megállapodást minden érvényességétől. A jelen ügyben az első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok tehát az elfogadásuk révén véglegessé válnának, jóllehet a tőke átutalására még nem került sor.
63 Másodszor, a felperesek hangsúlyozzák, hogy az első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok egyáltalán nem voltak jogellenesek. Az ilyen javaslatok visszavonásával a Bizottság tehát nem tartotta tiszteletben a megszerzett jogosultságaikat, és megsértette a bizalomvédelem elvét. Ráadásul több ízben biztosították őket arról, hogy az ÁVR 2004‑et alkalmazzák az átvitel iránti kérelmeikre.
64 Harmadszor, a felperesek arra hivatkoznak, hogy a Bizottság a Marco Verile részére címzett első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatot egy évvel a felperes jóváhagyását követően, az Anduela Gjergji részére címzett javaslatot pedig több mint hat hónappal a felperes jóváhagyását követően vonta vissza, megsértve ezzel az ésszerű határidő elvét és a jogbiztonság elvét.
65 Ráadásul, a felperesek a pervezető intézkedések keretében adott válaszaikban hangsúlyozták, hogy a Bizottság 2010. szeptember 17‑ig várt azzal, hogy e kérdésre egy, az intranetoldalán közzétett feljegyzés formájában felhívja a személyi állomány figyelmét, illetve hogy ezt követően ismételten 2011. március 3‑ig várt az új általános végrehajtási rendelkezések elfogadásával, jóllehet a vitatott határozatok szerint úgy vélte, hogy az 1324/2008 rendeletben előírt új kamatlábak 2009. január 1‑jével történő hatálybalépése megfosztja a „jogalapjától” az ÁVR 2004‑et.
66 Az első jogalappal szemben a Bizottság hangsúlyozza, hogy a felperesek érvelésének kiindulópontja, tudniillik hogy a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkében meghatározott kamatláb kizárólag a „kifelé irányuló” átvitel esetén alkalmazott biztosításmatematikai egyenérték kiszámításának módszerére vonatkozik, nem pedig a „befelé irányuló” átvitel esetén alkalmazott, az aktualizált tőkeérték vagy nyugdíjra jogosító szolgálati idő kiszámításának módszerére, téves. Következésképpen a felperesek által hivatkozott első jogalap megalapozatlan.
67 A Bizottság a pervezető intézkedések keretében adott válaszaiban kijelentette, hogy mivel a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének általános végrehajtási rendelkezéseiben előírt átváltási együtthatók „közvetlenül függenek” a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 8. cikkében előírt kamatlábtól, e kamatláb módosítása, amelyet az 1324/2008 rendelet hatálybalépésével 2009. január 1‑jében határoztak meg, ugyanezen időponttal „szükségszerűen” módosította a fent hivatkozott átváltási együtthatókat. Az ÁVR 2004‑ben előírt átváltási együtthatók így 2009. január 1‑jével „meghaladottakká” váltak, és „megfosztották őket jogalapjuktól”, függetlenül az ÁVR 2004 bármiféle alakszerű hatályon kívül helyezésétől.
68 Másodszor, a Bizottság hangsúlyozza, hogy a felperesek nem alakszerűen hivatkoztak a közigazgatási jogi aktusok visszavonására vonatkozó szabályok megsértésére alapított jogalapra, és hogy mindazonáltal az első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok az 1324/2008 rendelet hatálybalépésétől nem rendelkeznek jogalappal, tehát azok nem szolgálhattak a felperesek részéről megszerzett jogosultságok vagy a bizalomvédelem alapjául.
69 Végül a Bizottság megjegyzi, hogy az intranetoldalán 2010. szeptember 17‑én közzétett közlemény felhívta a személyi állomány figyelmét az új biztosításmatematikai értékek hatálybalépésére, és hogy a szakmai szakszervezeteknek az új kamatlábról már 2008‑tól, a jövőben alkalmazandó átváltási együtthatókról már 2009 novemberétől tudomásuk volt. Másrészt a gyakorlatban nem lett volna lehetséges azon tisztviselők és alkalmazottak ésszerű időn belül történő személyes értesítése, akiknek az átvitel iránti kérelmét 2009. január 1‑jét követően vették nyilvántartásba, mivel az érintett tisztviselők és alkalmazottak száma igen jelentős (10 000 főnél több) volt.
70 Végül, még ha feltételezzük is, hogy az ÁVR 2011 által előírt átváltási együtthatókat visszamenőlegesen alkalmazták, az ilyen alkalmazást „feltétlenül érvényesítendő érdek” igazolná. Ugyanis az ÁVR 2004 által előírt átváltási együtthatók alkalmazásának költsége az ÁVR 2011 hatálybalépéséig az érintett ügyek számából következően veszélyeztetné az uniós nyugdíjrendszer egyensúlyát.
71 Harmadszor, a Bizottság úgy véli, hogy az az ésszerű határidő megsértésére alapított jogalap nincs megfelelően alátámasztva, és hogy még ha megalapozottnak tekintjük is, egy ilyen jogalap nem vezethet a vitatott határozatok megsemmisítéséhez. Mindenesetre az első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatokat, figyelembe véve a jelen ügy körülményeit, ésszerű időn belül vonták vissza.
Az Elsőfokú Bíróság álláspontja
72 Az első és második jogalapjukkal a felperesek lényegében jogellenességi kifogást terjesztenek elő az ÁVR 2011 9. cikke harmadik albekezdésének utolsó mondata, valamint 9. cikke negyedik albekezdésének első mondata tekintetében. A felperesek álláspontja szerint az ÁVR 2011 e rendelkezései előírják, hogy az ÁVR 2011 1. mellékletében szereplő átváltási együtthatókat, amelyeket az 1324/2008 rendeletnek megfelelően határoztak meg, 2009. január 1‑jétől, a fent hivatkozott rendelet hatálybalépésének időpontjától kell alkalmazni, jóllehet az ÁVR 2004 2. melléklete, amely eltérő átváltási együtthatókat ír elő, amelyeket 2004. május 1‑jétől kell alkalmazni, nem képezte semmiféle alakszerű módosítás tárgyát. A felperesek hangsúlyozzák, hogy az ilyen alakszerű módosítást a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése írja elő, és hogy az ÁVR 2011 1. mellékletében foglalt új átváltási együtthatók visszamenőlegesen 2009. január 1‑jétől való alkalmazása, ideértve azon tisztviselők és alkalmazottak ügyeit, akiknek a „befelé irányuló” átviteli kérelmeit ezen időpontot megelőzően nyújtották be, sérti a jogbiztonság elvét és a bizalomvédelem elvét.
73 Az ÁVR 2011 9. cikke harmadik és negyedik albekezdésének jogi szempontú alátámasztása végett a Bizottság lényegében hangsúlyozza, hogy az 1324/2008 rendelet 2. cikke hatályon kívül helyezte és automatikusan megfosztotta jogalapjától az ÁVR 2004‑et a jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati idő számítási módszere tekintetében.
– Az 1324/2008 rendeletnek az ÁVR 2004‑re gyakorolt hatásáról
74 Az 1324/2008 rendelet 2. cikkének szövegéből következik, hogy annak az uniós tisztviselők és alkalmazottak vonatkozásában két tárgya van.
75 Az első a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 4. cikkének (1) bekezdése révén azon tisztviselő nyugdíjjogosultságainak a kiszámítására alkalmazandó kamatláb meghatározása, aki újra szolgálatba lép az Uniónál, azt követően, hogy ott már egy korábbi időszakban szolgálatot teljesített. E tárgy kapcsán rögtön látható, hogy nincs jelentősége a jelen ügyben.
76 A második a nyugdíjra jogosító szolgálati idő „biztosításmatematikai egyenértéke” megállapításához használt kamatláb meghatározására vonatkozik. Márpedig meg kell állapítani, hogy ezt a fogalmat a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdésében használják a „kifejlé irányuló” átvitelre, nem pedig az ugyanezen melléklet 11. cikkének (2) bekezdésében a „befelé irányuló” átvitelre.
77 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 11. cikke világos különbséget tesz egyrészt az (1) bekezdés szerinti „kifelé irányuló” átvitel, másrészt pedig a (2) bekezdés szerinti „befelé irányuló” átvitel között.
78 „Kifelé irányuló” átvitel esetén a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az érintett tisztviselő jogosult „az Unióval fennálló öregségi nyugdíj iránti jogosultság[nak] az átruházás tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett, biztosításmatematikai egyenértékét” átruháztatni. Ezzel szemben, „befelé irányuló” átvitel esetén az ugyanezen rendelkezés (2) bekezdése előírja, hogy az érintett tisztviselő a „[nemzeti vagy nemzetközi rendszerben – amelyben korábban biztosított volt] – szerzett nyugdíjjogosultságnak az átvitel tényleges időpontjának megfelelően naprakésszé tett tőkeértékét az Uniónak” befizettetheti. Amennyiben „kifelé irányuló” átvitel történik, az átvitt pénzösszeg az Unióban szerzett jogosultság „biztosításmatematikai egyenértéke”; amennyiben „befelé irányuló” átvitel történik, az átvitt pénzösszeg a „naprakésszé tett tőkeérték”, tudniillik olyan pénzösszeg, amely ténylegesen megtestesíti az érintett tisztviselő korábbi tevékenysége révén a nemzeti vagy nemzetközi nyugdíjrendszerben – amelyben korábban biztosított volt – megszerzett nyugdíjjogosultságot, a naprakésszé tételre pedig a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése alapján a tényleges átvitel időpontjában kerül sor (lásd ebben az értelemben a C‑166/12. sz. Časta‑ügyben 2013. december 5‑én hozott ítélet 26. pontját).
79 Márpedig a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (1) bekezdésében szabályozott „biztosításmatematikai egyenérték” és az ugyanezen cikk (2) bekezdésében szabályozott „naprakésszé tett tőkeérték” két egymástól eltérő jogi fogalmat takar, amelyek mindegyike egymástól független rendszer alá tartozik.
80 A „biztosításmatematikai egyenérték” ugyanis a személyzeti szabályzatban önálló, tisztán az uniós nyugdíjrendszerhez tartozó fogalomként jelenik meg. A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkében kerül meghatározásra, mint „a tisztviselőt megillető [öregséginyugdíj‑] ellátások tőkeértéke, amelyet a [személyzeti szabályzat] XII. melléklet[ének] 9. cikkében említett halandósági táblák alapján számítják ki, 3,1%‑os éves kamat alkalmazásával, amely a [személyzeti szabályzat] XII. melléklet[ének] 10. cikkében megállapított szabályokkal összhangban felülvizsgálható”. A személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkében előírt kamatláb utolsó felülvizsgálatára a személyzeti szabályzat XII. mellékletének 10. cikke alapján pontosan az 1324/2008 rendelettel került sor, amely 3,5%‑ról 3,1%‑ra csökkentette a kamatlábat.
81 A személyzeti szabályzat ezzel szemben nem határozza meg a „naprakésszé tett tőkeértéket”, és szintén nem adja meg annak számítási módszerét sem, aminek az az oka, hogy kiszámítása és e számítás ellenőrzésének a módja – amint azt az állandó ítélkezési gyakorlat pontosítja – az érintett nemzeti vagy nemzetközi hatóságok kizárólagos hatáskörébe tartozik (a fent hivatkozott Belgium és Bizottság kontra Genette ügyben hozott ítélet 56. és 57. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
82 A Bizottság ugyanakkor fenntartja, hogy a „biztosításmatematikai egyenérték” szintén olyan számítási „módszernek” minősül, amelyet önmagában kell használni nem csupán a „kifelé irányuló” átvitelek esetén, amikor pénzösszegek hagyják el az uniós nyugdíjpénztárakat, hogy valamely tagállam vagy nemzetközi szervezet nyugdíjpénztáraiba kerüljenek, hanem „befelé irányuló” átvitel esetén is, amikor – épp fordítva – pénzösszegek kerülnek az uniós nyugdíjpénztárakba.
83 Számítási módszerként a biztosításmatematikai egyenértéket tehát a Bizottság álláspontja szerint az öregségi nyugdíj iránti jogosultság átvitelének mind az egyik, mind a másik esetére alkalmazni kell. A Bizottság e tekintetben hangsúlyozza, hogy a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdése a személyzeti szabályzat 2004‑es reformja óta új feltételt ír elő az érintett nemzeti hatóságokkal szemben, tudniillik hogy az Uniónál szolgálatba lépő tisztviselő által befizetett összes járuléknak megfelelő tőkének az „átvitel tényleges időpontjának megfelelően naprakész[nek kell lennie]”. A Bizottság szerint ez az új feltétel, mivel szerepel a személyzeti szabályzatban, az érintett nemzeti hatóságokkal szemben olyan kötelezettséget hoz létre, amely szerint a tőkét a személyzeti szabályzatban megjelölt szempontok – köztük az utolsó alkalommal az 1324/2008 rendelettel módosított kamatláb – alapján naprakésszé kell tenniük.
84 A Bizottság érve azonban jogilag nem indokolható.
85 Az ítélkezési gyakorlatból ugyanis az következik, hogy a „befelé irányuló” átvitel rendszere két különböző közigazgatási szakaszból áll. Az első szakaszban a naprakésszé tett tőkeértéknek azon nemzeti vagy nemzetközi hatóságok általi megállapítása történik, akik irányítják azt a nyugdíjrendszert, amelyben az érintett az Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően biztosított volt. E teljes szakasz a hatáskörrel rendelkező nemzeti vagy nemzetközi hatóságok kizárólagos hatáskörébe tartozik. A második szakasz ezzel szemben a származási hely szerinti nemzeti vagy nemzetközi hatóságok által így meghatározott naprakésszé tett tőkeértéknek az érintett uniós intézmény általi, az uniós nyugdíjrendszerben figyelembe veendő nyugdíjra jogosító szolgálati évekké való átváltásából áll, ami az uniós nyugdíjrendszer saját szabályai alapján történik, ideértve azokat az általános végrehajtási rendelkezésekben szereplő szabályokat, amelyeket az egyes intézmények kötelesek elfogadni a „befelé irányuló” átvitel tekintetében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Belgium és Bizottság kontra Genette ügyben hozott ítélet 56. és 57. pontját).
86 Mindkét, a naprakésszé tett tőkeérték megállapítására vonatkozó első, illetve az e naprakésszé tett tőkeértéknek a személyzeti szabályzat szerinti nyugdíjra jogosító szolgálati évekké való átváltására vonatkozó második határozat következésképpen két külön jogrend hatálya alá tartozik, és mindkettő e két jogrend által előírt sajátos bírósági felülvizsgálat tárgyát képezik.
87 A személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében a személyzeti szabályzat 2004‑es reformja óta előírt azon körülmény, miszerint a nemzeti vagy nemzetközi hatóságok kötelesek a tényleges átvitel időpontjának megfelelően naprakésszé tenni az Uniónál szolgálatba lépő tisztviselő vagy alkalmazott által befizetett összes járuléknak megfelelő tőkét, valóban kötelezettséget teremt a fent hivatkozott hatóságokkal szemben, azonban – ilyen értelmű kifejezett rendelkezés hiányában – mindez nem jelenti azt, hogy e naprakésszé tételnek a „kifelé irányuló” átvitelre meghatározott módon kellene történnie. Épp ellenkezőleg, amint azt a Bíróság a fent hivatkozott Časta‑ügyben hozott ítélet 25. és 26. pontjában megállapította, a tagállamok szabadon választhatnak az úgynevezett „biztosításmatematikai egyenérték” módszere vagy az úgynevezett „átalánydíjas visszavásárlási érték” módszere vagy egyéb további módszer alkalmazása között.
88 Következésképpen, először is a naprakésszé tett tőkeérték „befelé irányuló” átvitel céljából történő, a hatáskörrel rendelkező nemzeti vagy nemzetközi hatóságok által való kiszámítását illetően, e tőkeértéket az alkalmazandó nemzeti jog és az e jog által meghatározott módszerek vagy a nemzetközi szervezetek esetében a saját szabályaik alapján, nem pedig a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikke és az e rendelkezés által meghatározott kamatláb alapján kell meghatározni. Ezt másrészt az Elsőfokú Bíróság is pontosította a fent hivatkozott Belgium és Bizottság kontra Genette ügyben hozott ítéletének 57. pontjában, amikor kimondta, hogy a „befelé irányuló” átvitel esetén a jóváírandó nyugdíjjogosultság összegének kiszámítására vonatkozó határozat az illetékes nemzeti jogrend hatálya alá tartozik, és csak a nemzeti bíróság általi felülvizsgálat tárgyát képezik (lásd ebben az értelemben a Časta‑ügyben hozott ítélet 24. pontját).
89 Ebből következően nem kell a tisztviselő vagy alkalmazott által az Uniónál való szolgálatba lépését megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultságnak megfelelő tőke kiszámításához használt módszer egyik szempontjaként figyelembe venni az 1324/2008 rendelet 2. cikkét, és azt az érintett nemzeti vagy nemzetközi hatóságoknak nem kell kötelezően figyelembe venniük a fent hivatkozott tőkeérték naprakésszé tétele során, amely tőkeértéknek az átutalására kötelesek.
90 Másodszor, az uniós nyugdíjrendszerbe jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati idő kiszámítását illetően, amely – ahogyan az a jelen ítélet 85–87. pontjából következik – különbözik a naprakésszé tett tőkeérték kiszámításától, meg kell állapítani, hogy sem a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének „befelé irányuló” átvitelre vonatkozó (2) bekezdése, sem a személyzeti szabályzat egyetlen másik rendelkezése nem írja elő kifejezetten azt a kötelezettséget, hogy az ugyanezen melléklet 8. cikkében előírt kamatlábat alkalmazni kell az uniós nyugdíjrendszerbe jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati idő kiszámításához. Ebből következően a Bizottság azon állítását, miszerint a „befelé irányuló” átvitelre alkalmazott átváltási együtthatók „közvetlenül függenének” a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 8. cikkében szereplő kamatlábtól, a személyzeti szabályzat egyetlen rendelkezése sem alapozza meg.
91 Ezenkívül a Tanács nem szűkítheti a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdése második albekezdésének hatályát a személyzeti szabályzat 83a. cikke alapján elfogadott végrehajtási rendelet útján, annak az autonómiának a vitatásával, amelyet az uniós jogalkotó e rendelkezésben az intézmények részére elismert, amellyel felhatalmazza azokat arra, hogy „befelé irányuló” átvitel esetén az általános végrehajtási intézkedések útján meghatározza a jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati időt.
92 Kétségtelen, az ÁVR 2004 7. cikkének (2) bekezdése az uniós nyugdíjrendszerbe ténylegesen átvitt járulékoknak megfelelő tőkeérték alapján a jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati idő kiszámítása végett hivatkozik az ÁVR 2004 2. mellékletének táblázatában előírt V2 biztosításmatematikai értékekre, amelyeket a fent hivatkozott 2. melléklet szerint a „személyzeti szabályzat XII. mellékletében előírt tényezők alapján számolnak ki”.
93 Az ÁVR 2004 2. melléklete azonban azokra a biztosításmatematikai értékekre hivatkozik, amelyeket különösen a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkében az 1324/2008 rendelettel történő módosítását megelőzően előírt 3,5%‑os kamatláb alapján számoltak ki. Pontosan ezeket az értékeket vette figyelembe a Bizottság a felperesek részére előterjesztett első nyugdíjra jogosító szolgálati idő jóváírására vonatkozó javaslatok elkészítéséhez, még ha a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkét időközben az 1324/2008 rendelet módosította is.
94 E körülmények között a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének végrehajtása keretében és különösen a „befelé irányuló” átvitel esetén az átváltási együtthatók naprakésszé tétele céljából, figyelemmel a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkében – az 1324/2008 rendelet hatálybalépése folytán – előírt új, 3,1%‑os kamatlábra, a fent hivatkozott 11. cikk (2) bekezdése értelmében, amely saját végrehajtásához az általános végrehajtási rendelkezésekre hivatkozik, továbbá a jogbiztonság elvének megfelelően a Bizottságra hárul az a kötelezettség, hogy módosítsa az ÁVR 2004‑et, és a biztosításmatematikai értékekre vonatkozóan új táblázatot készítsen. Másrészt viszont a Bizottság pontosan eszerint cselekedett, amikor elfogadta az ÁVR 2011‑et, amelynek mellékete új biztosításmatematikai értékeket tartalmazott, amelyekre ez utóbbi általános végrehajtási rendelkezésekben a jóváírható nyugdíjra jogosító szolgálati idő kiszámítására szolgáló „átváltási együtthatóként” hivatkoznak.
95 Ehhez hozzá kell még tenni, hogy a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének az 1324/2008 rendelet hatálybalépése folytán módosított 8. cikke csak azon általános végrehajtási rendelkezések útján alkalmazható a „befelé irányuló” átvitelekre, amelyek meghozatalára a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően az intézmények kötelesek. A fent hivatkozott 8. cikk jelen ügyre való alkalmazása a „személyzeti szabályzat XII. mellékletében előírt azon szempontokra” való hivatkozásból következik, amelyek az ÁVR 2004 2. mellékletének címében szerepelnek, illetve abból, hogy maga a fent hivatkozott XII. melléklet is utal 1. cikkének (2) bekezdésében, 10. cikkének (2) bekezdésében és 12. cikkében a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkében említett kamatlábra. Márpedig az ÁVR 2004 2. mellékletének címe értelmező jelleggel bír a Bizottság azon számítási módszere tekintetében, amelyet a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésével rá ruházott végrehajtási hatásköre alapján gyakorol, mivel egyedül ez szolgálhat értelmezéssel a biztosításmatematikai értékeket tartalmazó táblázatban található normatív rendelkezésekre (lásd, az irányelvek címének értelmező jellege kapcsán, a C‑144/00. sz. Hoffmann‑ügyben 2003. április 3‑án hozott ítélet 37–40. pontját). Továbbá az ilyen körhivatkozások, amelyek ráadásul igen nehezen átláthatók, nem élvezhetnek elsőbbséget a szóban forgó biztosításmatematikai értékeket tartalmazó táblázatban szereplő kifejezett adatokkal szemben, anélkül hogy ne sértenék meg a jogbiztonság elvét.
96 Összefoglalva, a Bizottság azon elve, amelynek célja annak kimondása, hogy a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 8. cikkében előírt biztosításmatematikai egyenérték szerinti számítási módszert a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdésében előírt, a naprakésszé tett tőkeérték, sőt a nyugdíjra jogosító szolgálati idő megállapítása során is szükségszerűen alkalmazni kell, ellentétes e rendelkezés megfogalmazásával, valamint az uniós jogalkotó szándékával, aki ugyanis a személyzeti szabályzatban továbbra is világosan meg akarta különböztetni a „befelé irányuló” és a „kifelé irányuló” átvitel eseteit, és következésképpen a naprakésszé tett tőkeérték és a biztosításmatematikai egyenérték fogalmát.
97 A fentiekben elmondottakra tekintettel a Bizottság azon érve, amely szerint az 1324/2008 rendelet hatályon kívül helyezte, illetve a nyugdíjra jogosító szolgálati idő számítási módszere tekintetében automatikusan megfosztotta jogalapjától az ÁVR 2004‑et, téves jogalkalmazáson alapul, mivel egy ilyen érv indokolása sérti mind a fent hivatkozott rendelet hatályát, mint pedig a személyzeti szabályzat VIII. melléklete 11. cikkének (2) bekezdését.
98 Ennélfogva meg kell vizsgáni annak kérdését, hogy a Bizottság jogszerűen alkalmazta‑e az ÁVR 2011 1. mellékletében szereplő új átváltási együtthatókat az ÁVR 2011 2011. április 1‑jei hatálybalépését megelőzően benyújtott átvitel iránti kérelmekre.
– Az ÁVR 2011 1. mellékletében szereplő átváltási együtthatók visszamenőleges alkalmazásáról
99 E tekintetben mindenekelőtt emlékeztetni kell arra, hogy általánosan elfogadott elv, hogy valamely új szabály – a kivételektől eltekintve – azonnal alkalmazandó a később létrejövő helyzetekre, valamint a korábbi jogszabály hatálya alatt létrejött, de nem teljesen kialakult jogi helyzetek jövőbeni hatásaira (a Közszolgálati Törvényszék F‑31/10. sz., Guittet kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítélet 47. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
100 Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy abban az időpontban, amikor az ÁVR 2011 által előírt új átváltási együtthatók alkalmazandóvá váltak, vagyis 2011. április 1‑jén, a felperesek olyan helyzetben voltak‑e, amely az ÁVR 2004 hatálya alatt jött létre, és az már teljesen kialakult. Csak ebben az esetben ismerhető el ténylegesen, hogy az ÁVR 2011 által előírt átváltási együtthatókat visszamenőlegesen alkalmazták a felperesekre. Ebben az esetben meg kellene vizsgálni a felperesek jogellenességi kifogását, és közelebbről az ÁVR 2011 által előírt új átváltási együtthatók visszamenőleges alkalmazásának jogszerűségét a jogbiztonság és a bizalomvédelem elveinek fényében (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Guittet kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontját).
101 A jelen ügyben ahhoz, hogy valamely tisztviselőnek vagy alkalmazottnak a helyzete, amely tisztviselő vagy alkalmazott „befelé irányuló” átvitel iránti kérelmet nyújtott be, az ÁVR 2004‑hez mellékelt V2 biztosításmatematikai értékek hatálya alatt teljesen kialakuljon, azt kell bizonyítani, hogy legkésőbb az ÁVR 2011 által előírt új átváltási együtthatók hatálybalépését megelőző nap, azaz 2011. március 31. végén az érintett elfogadta a nyugdíjra jogosító szolgálati idő átvitelére vonatkozó javaslatot, amelyet részére az ÁVR 2004 alapján készítettek el.
102 A jelen ügyben az őket érintő eljárás tekintetében a felperesek mindegyike elfogadta az első nyugdíjra jogosító szolgálati idő átvitelére vonatkozó javaslatot. Helyzetük a „befelé irányuló” átvitel iránti joguk tekintetében az ÁVR 2004 hatálya alatt jött létre, tehát az ÁVR 2011 hatálybalépésének pillanatában az már teljesen kialakult, következésképpen velük szemben az ÁVR 2004 volt alkalmazandó.
103 A fenti megfontolásokra figyelemmel úgy tűnik, hogy az ÁVR 2011 9. cikke, amely negyedik albekezdésének első mondatában kimondja, hogy az ÁVR 2011 1. mellékletében előírt átváltási együtthatókat 2009. január 1‑jei hatállyal kell alkalmazni, a teljes egészében az ÁVR 2004 hatálya alatt kialakult helyzeteket szabályozza azon tisztviselők és alkalmazottak tekintetében, akik 2011. március 31. előtt nyugdíjra jogosító szolgálati idő átvitelére vonatkozó javaslatot fogadtak el. Az ÁVR 2011 9. cikke a fent hivatkozott együtthatókat tehát visszamenőlegesen alkalmazza.
104 Márpedig, a jelen ítélet 99. és 100. pontjában kifejtettek szerint, a jogbiztonság elvével ellentétes, hogy valamely uniós jogi aktus alkalmazhatóságának időpontja megelőzze annak hatálybalépését. Ettől kivételesen el lehet térni, ha ezt az elérni kívánt cél megkívánja, és az érintettek jogos bizalmát megfelelően figyelembe veszik (a fent hivatkozott Guittet kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 63. és 64. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
105 A jelen ügyben a Bizottság nem bizonyította, hogy az elérni kívánt cél megköveteli az ÁVR 2011 visszamelőleges alkalmazását. Ugyanis, jóllehet a Bizottság hangsúlyozta, hogy az átváltási együtthatók 2009. január 1‑jei hatálybalépését az 1324/2008 rendelet írta elő, a jelen ítélet 91–97. pontjából az következik, hogy az 1324/2008 rendelet nem helyezte hatályon kívül és a nyugdíjra jogosító szolgálati idő számítási módszere tekintetében nem is fosztotta meg automatikusan jogalapjától az ÁVR 2004‑et.
106 Ezenkívül meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy valamely magasabb szintű és feltétlenül érvényesítendő érdek írta volna elő vele szemben az ÁVR 2011‑nek az 1324/2008 rendelet hatálybalépésétől való alkalmazását. Ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 83a. cikkének megfelelően az uniós nyugdíjrendszer egyensúlya fenntartásának felelőssége a Tanács hatáskörébe tartozik, aki a Bizottság által minden évben a részére előterjesztett biztosításmatematikai értékelés alapján és a Bizottság javaslatára minősített többséggel elfogadja a vonatkozó rendeletet, amelyet – mint ahogyan egyébként az 1324/2008 rendelet esetében – az Unió minden intézményében, szervében és hivatalában alkalmazni kell. Ennélfogva a Bizottságnak nem feladata, hogy – kizárólag ő maga – biztosítsa az uniós nyugdíjrendszer egyensúlyának fenntartását, az pedig még kevésbé az, hogy mindezt a saját általános végrehajtási rendelkezései útján tegye meg.
107 Végül az ÁVR 2011 1. mellékletében előírt átváltási együtthatóknak a fent hivatkozott általános végrehajtási rendelkezések 2011. április 1‑jei hatálybalépését megelőző, olyan tisztviselőkre vagy alkalmazottakra történő alkalmazása, akik a 2011. április 1‑jei időpont előtt nyugdíjra jogosító szolgálati idő átvitelére vonatkozó javaslatot fogadtak el, szükségszerűen sérti e tisztviselők vagy alkalmazottak jogos bizalmát (lásd ebben az értelemben a Guittet kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 66. pontját).
108 A fentiekből következően az ÁVR 2011 9. cikke harmadik albekezdése utolsó mondatának és 9. cikke negyedik albekezdése első mondatának rendelkezéseit jogellenesnek kell nyilvánítani, amennyiben azok az ÁVR 2011 1. mellékletében foglalt átváltási együtthatók alkalmazását írták elő azon tisztviselőkre és alkalmazottakra, akik az ÁVR 2011 hatálybalépését megelőzően nyugdíjra jogosító szolgálati idő átvitelére vonatkozó javaslatot fogadtak el.
109 Az első nyugdíjra jogosító szolgálati idő átvitelére vonatkozó javaslatok, amelyek az ÁVR 2004 hatálya alá tartoztak, e tekintetben egyáltalán nem volt jogellenes, és ennélfogva azok nem is vonhatók vissza (lásd ebben az értelemben az Európai Unió Elsőfokú Bírósága T‑491/08. P. sz., Bui Van kontra Bizottság ügyben 2010. május 12‑én hozott ítéletének 37. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
110 Mindenesetre a felperesek által a 2009. november 17‑i és 2009. július 1‑jei „befelé irányuló” átvitel iránti kérelmekre az ÁVR 2004, nem pedig az ÁVR 2011 általános végrehajtási rendelkezéseit kell alkalmazni. Mivel a vitatott határozatokra az ÁVR 2011 1. mellékletében előírt átváltási együtthatókat alkalmazták, az együttesen vizsgált első és második jogalapnak helyt kell adni, és anélkül, hogy a kereset harmadik jogalapjának vizsgálatára szükség volna, a vitatott határozatokat meg kell semmisíteni.
A költségekről
111 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a értelmében, ha az említett szabályzat II. címe 8. fejezetének többi rendelkezése alapján a Közszolgálati Törvényszék másként nem határoz, a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a szerint, ha a méltányosság alapján indokolt, a Közszolgálati Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
112 A jelen ítéletben kifejtett indokok alapján a Bizottság a pervesztes fél. Továbbá a felperes kifejezetten kérte, hogy a Közszolgálati Törvényszék a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a Bizottság viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a felperesnél felmerült költségeket.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (teljes ülés)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Bizottság 2011. május 20‑i és 2011. május 19‑i, Marco Verile, illetve Anduela Gjergji részére címzett határozatait megsemmisíti.
2) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint a Marco Verile és Anduela Gjergji részéről felmerült költségeket.
Van Raepenbusch | Rofes i Pujol | Perillo |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2013. december 11‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Van Raepenbusch |