AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (első tanács)
2009. november 30.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Fegyelmi eljárás – Tisztviselő felfüggesztése – Illetmény egy részének visszatartása – Súlyos kötelességszegésre vonatkozó állítás – Védelemhez való jog – Hatáskör – Jogkör átruházására vonatkozó közzététel elmaradása – A megtámadott aktus kibocsátója hatáskörének hiánya”
Az F‑80/08. sz. ügyben,
az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján
Fritz Harald Wenig (az Európai Bizottság tisztviselője, lakóhelye: Woluwé-Saint-Pierre [Belgium], képviselik: G.‑A. Dal, D. Voillemot, D. Bosquet és S. Woog ügyvédek)
felperesnek
az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: J. Currall és D. Martin, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (első tanács),
tagjai: S. Gervasoni elnök, H. Kreppel (előadó) és H. Tagaras bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. június 16‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Törvényszék hivatalához 2008. október 13‑án postai úton érkezett keresetlevelében (az eredeti példányt ugyanezen a napon nyújtották be) F. H. Wenig a határozatlan időre szóló felfüggesztését és illetményéből legfeljebb hat hónapig tartó időszakra havi 1000 euró visszatartását elrendelő, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) IX. mellékletének 23. és 24. cikkén alapuló 2008. szeptember 18‑i bizottsági határozat megsemmisítését kéri.
Jogi háttér
2 A személyzeti szabályzat 86. cikke szerint:
„(1) Azon tisztviselő vagy volt tisztviselő, aki az e személyzeti szabályzat szerinti kötelezettségeit szándékosan vagy gondatlanságból megsérti, fegyelmi intézkedéssel sújtható.
[…]
(3) A fegyelmi szabályokat, eljárásokat és intézkedéseket, valamint az igazgatási vizsgálatokra vonatkozó szabályokat és eljárásokat a IX. melléklet állapítja meg.”
3 A személyzeti szabályzat IX. mellékletének 23. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ha a kinevezésre jogosult hatóság akár a szakmai kötelességei tiszteletben tartásának elmulasztásával, akár jogsértéssel elkövetett súlyos kötelességszegéssel vádol egy tisztviselőt, a kötelességszegéssel vádolt személyt haladéktalanul felfüggesztheti határozott vagy határozatlan időre.
(2) Rendkívüli körülmények kivételével, a kinevezésre jogosult hatóság az erre vonatkozó határozatot a tisztviselő meghallgatása után hozza meg.”
4 A személyzeti szabályzat IX. melléklete 24. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:
„(1) A tisztviselő felfüggesztésére vonatkozó határozat megállapítja, hogy a felfüggesztés ideje alatt a tisztviselő továbbra is teljes díjazásában részesül‑e, vagy annak mekkora részét kell visszatartani. A tisztviselőnek folyósított összeg semmilyen esetben nem lehet alacsonyabb az e személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 6. cikkében megállapított létminimumnál, a fizetendő családi támogatások hozzáadásával.
(2) A felfüggesztett tisztviselő helyzetét a felfüggesztés hatálybalépésének napjától számított hat hónapon belül véglegesen rendezni kell. Amennyiben hat hónapon belül nem hoznak ilyen határozatot, az érintett tisztviselő ismét teljes díjazásának folyósítására jogosult, a (3) bekezdésre is figyelemmel.”
5 A Bizottság 2007. november 30‑án elfogadta a kinevezésre jogosult hatóságnak (a továbbiakban: AIPN) a személyzeti szabályzaton alapuló hatáskörei gyakorlásáról, és a szerződések megkötésére jogosult hatóságnak (a továbbiakban: AHCC) az egyéb alkalmazottak alkalmazási feltételein (a továbbiakban: RAA) alapuló hatáskörei gyakorlásáról szóló C (2007) 5730 határozatot. A Közigazgatási tájékoztató 2007. december 6‑i 57‑2007. számában közzétett ezen határozat 1. cikkének első bekezdése a következőképpen rendelkezett:
„Az AIPN […] személyzeti szabályzaton alapuló hatásköreit és az AHCC‑nek az RAA‑n alapuló hatásköreit a működési előirányzatokból fizetett bizottsági alkalmazottak vonatkozásában, és a közös kutatási központhoz tartozó alkalmazottak kivételével a technológiai kutatási és fejlesztési előirányzatokból fizetett alkalmazottak vonatkozásában az esettől függően és az alábbi rendelkezésekre tekintettel, az I. mellékletben meghatározott feltételek szerint, a Bizottság, a személyzeti ügyekért felelős bizottsági alkalmazott, az egységes külszolgálati ügyekért felelős bizottsági alkalmazott, a személyzeti főigazgató, és a többi főigazgató gyakorolja, ide értve a szolgálatvezetőket, az [Egyéni Jogosultságokat Kezelő és Kifizető Hivatal] igazgatóját, a [Brüsszeli Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal] igazgatóját, valamint a [Luxemburgi Infrastrukturális és Logisztikai Hivatal] igazgatóját is, az I. mellékletben előírt feltételek között.”
6 Az AIPN „[m]űködési előirányzatokból, és a ([közös kutatási központ] kivételével) a kutatási előirányzatokból fizetett bizottsági alkalmazottakra vonatkozó” táblázata „Fegyelmi ügyek” című […] VI. részének 14. pontja szerint, amelyre a C (2007) 5730 határozat I. melléklete utal, mely szerint az AIPN részére a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 23. és 24. cikke értelmében valamely tisztviselő felfüggesztése vonatkozásában biztosított hatáskört az AD 16 és AD 15 besorolási fokozatú tisztviselők esetében, valamint az AD 14 besorolási fokozatú magasabb vezető (igazgató vagy annak megfelelő) tisztviselők esetében a Bizottság gyakorolja, egyéb tisztviselők esetében pedig a személyzeti főigazgató.
7 A 2008. szeptember 9‑i közlemény felvette a biztosok testülete 2008. szeptember 10‑i, 1842‑dik ülésének napirendjére a C (2007) 5730 határozatot módosító C (2008) 5085 határozat tervezetét. E határozattervezet szerint a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagjára kell ruházni az AD 16 és AD 15 besorolási fokozatú tisztviselők, valamint az AD 14 besorolási fokozatú, magasabb vezető (igazgató vagy annak megfelelő) tisztviselők felfüggesztésére vonatkozó hatáskört. A biztosok testülete 2008. szeptember 10‑i ülésén elhatározta „a C (2007) 5730 határozatnak a […] C (2008) 5085 dokumentum szerinti változata” módosítását, és leszögezte, hogy e határozat „azonnal hatályba lép” (a továbbiakban: 2008. szeptember 10‑i határozat). E határozatot nem tették közzé a Közigazgatási tájékoztatóban.
8 2009. április 29‑én a Bizottság elfogadta a „C (2007) 5730 határozat módosításáról szóló” C (2009) 3074 határozatot, amely szerint a tisztviselők felfüggesztésére vonatkozó, az AIPN‑re ruházott hatáskört az AD 16 és AD 15 besorolási fokozatú tisztviselők esetében, valamint az AD 14 besorolási fokozatú, magasabb vezető (igazgató vagy annak megfelelő) tisztviselők esetében ettől kezdve a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagja gyakorolja. E határozatot közzétették a Közigazgatási tájékoztató 2009. május 8‑i 33‑2009. számában.
A jogvita alapját képező tényállás
9 A felperes a jogvita alapját képező tényállás bekövetkezésekor a Bizottság AD 15 besorolási fokozatú tisztviselője volt, és a Bizottság „Kereskedelem” főigazgatósága (DG) alá rendelt G „Piacra jutás és ipar” igazgatóság vezetői feladatkörét látta el, fő feladata a dömpingellenes politika végrehajtása volt.
10 2008. szeptember 7‑én a Sunday Times brit hetilap a nyomtatott lapban és az internetes oldalán közölte a „Leleplezzük: hogyan szivárogtatott ki egy eurokrata üzleti titkokat pazar vacsorákon” („Revealed : how Eurocrat leaked trade secrets over lavish dinners”) című cikket. E cikk három, brüsszeli (Belgium) éttermekben lezajlott vacsorára utal, melyeken a felperes 2008 márciusa és szeptembere között a Sunday Times három újságírójával vett részt, akik egy, a Bizottság által vezetett bizonyos dömpingellenes eljárásokban érdekelt kínai exportőr tudósítóiként mutatkoztak be neki. Ugyancsak e cikk szerint a felperes e vacsorák, valamint telefonbeszélgetések alkalmával a Bizottság előtt folyamatban lévő eljárásokra vonatkozó olyan információkat közölt tárgyalópartnereivel, amelyek terjesztésére nem volt jogosult. A cikk szerint az érdekeltnek ezen információkért cserébe azt is felajánlották, hogy évi 600 000 euró díjazásért működjön közre az állítólagos kínai exportőr tevékenységeiben, a cikk szerint azonban a felperes ilyen közreműködést csak a nyugdíjazását követő időre helyezett kilátásba. Végül a második vacsorán közölt javaslatra, miszerint átutalnak részére 100 000 euró összeget, az érdekelt azt válaszolta, hogy egy zárolt számlára átutalható neki ez az összeg, amely számlához nyugdíjazása után fog hozzáférni, leszögezve mindazonáltal, hogy a pénz átutalása kizárólag az állítólagos exportőr által az információk közlésének köszönhetően elért eredmények bekövetkezése esetén történhet.
11 A Bizottság által indított igazgatási vizsgálat keretében a felperest 2008. szeptember 10‑én meghallgatta a Bizottság Vizsgálati és Fegyelmi Hivatalának (IDOC) két tisztviselője. E meghallgatás során a felperes, akit ügyvédje segített, elismerte, hogy meghívták, és el is ment a Sunday Times cikkében említett három vacsorára, anélkül hogy ezt a felettesének bejelentette volna. Azt is elismerte, hogy tárgyalópartnereivel közölt bizonyos információkat, amelyek különösen két olyan, gyertyagyártással foglalkozó kínai társaság nevére vonatkoztak, amelyek egy akkor folyamatban lévő dömpingellenes eljárás végén megkaphatták a piacgazdasági feltételek között működő társaság jogállását. A felperes azonban hangsúlyozta, hogy ezek az információk félig nyilvánosak voltak, és semmiképpen nem volt üzleti értékük. Végül, bár az érdekelt elmondta az IDOC tisztviselőinek, hogy tárgyalópartnerei a második vacsorán ezen információk közléséért cserébe felajánlották, hogy átutalnak számára egy összeget valamely kedvezményes adórendszerű országban vezetett bankszámlára, tagadta, hogy ezt az ajánlatot elfogadta volna, és hangsúlyozta, hogy e találkozások során mindössze annak lehetőségét helyezte kilátásba, hogy nyugdíjazása után közreműködik a kínai exportőr tevékenységében.
12 A Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagja, AIPN minőségében, 2008. szeptember 11‑i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 23. és 24. cikke alapján felfüggesztést, valamint illetménye egy részének visszatartását szándékozik elrendelni vele szemben, és felszólította, hogy jelenjen meg a 2008. szeptember 12‑én tartandó meghallgatáson.
13 2008. szeptember 12‑i levelében a felperes jogi képviselője a meghallgatás elnapolását kérte a Bizottságtól, és közölte, hogy a felperes „a francia nyelvet kívánja használni az ellene indított eljárás egészének folyamán”.
14 Ugyancsak 2008. szeptember 12‑én a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagja tájékoztatta a felperest, hogy a meghallgatásra 2008. szeptember 16‑án kerül sor, és közölte, hogy a felperes e meghallgatáson használhatja a francia nyelvet.
15 A Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagja 2008. szeptember 16‑án meghallgatta a felperest. E meghallgatáson, amelyről angol nyelven készült a jegyzőkönyv, a felperes lényegében visszavonta az IDOC tisztviselői előtt tett kijelentéseit.
16 Szintén 2008. szeptember 16‑án a felperes feljelentést és polgári jogi igényt terjesztett elő többek között a Sunday Times cikkének szerzői ellen.
17 2008. szeptember 18‑i határozatában, amelynek indokolása az „utoljára a 2008. szeptember 10‑i […] határozattal módosított”, az AIPN‑nek a személyzeti szabályzaton alapuló hatáskörei gyakorlásáról és az AHCC‑nek az RAA‑n alapuló hatáskörei gyakorlásáról szóló, 2007. november 30‑i C (2007) 5730 határozatra utalt, a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagja a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 23. és 24. cikke alapján elrendelte a felperes határozatlan időre való felfüggesztését, és illetményéből legfeljebb hat hónapig tartó időszakra havi 1000 euró visszatartását (a továbbiakban: vitatott határozat).
18 A vitatott határozat indokolását a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagja arra a, „különböző újságcikkekben, különösen a Sunday Times-ban közzétett” információkból és a felperesnek az IDOC tisztviselői előtti, valamint a saját maga általi meghallgatásai során kiderült tényre alapította, hogy az érdekelt megsértette a személyzeti szabályzat 11. és 12. cikkét, valamint 17. cikkének (1) bekezdését. A vitatott határozat szerint ugyanis a felperes bizalmas információkat közölt olyan személyekkel, amelyekkel azok nem voltak közölhetők, hajlandónak mutatkozott arra, hogy ezek a személyek később jelentős díjazás fejében felkérjék őt egy olyan együttműködésre, amely még nyugdíjazása előtt kezdődött volna, és sem a felettesét nem értesítette arról, hogy ilyen tárgyalópartnerek keresték meg, sem pedig engedélyt nem kért tőle ezen ismétlődő kapcsolatok fenntartására. Végül a vitatott határozat kiemelte, hogy e cselekmények, ha bizonyítást nyernek, alkalmasak „a felperes részéről súlyos szakmai kötelességszegés” megállapításának megalapozására, figyelemmel különösen arra, hogy azok „a Bizottság tekintélyének súlyos sérelmét” okozták, és arra, hogy az érdekelt magas pozíciót tölt be a Bizottságon belül.
19 A felperes 2008. szeptember 24‑én a személyzeti szabályzat 24. cikke szerinti segítségnyújtás iránti kérelmet nyújtott be, amelyen 2008. szeptember 23‑i dátum szerepelt, és amely arra irányult, hogy a Bizottság tegyen meg minden szükséges intézkedést a felperes szakmai becsületének helyreállítására, és különösen, indítson bírósági eljárást annak kimondása érdekében, hogy a Sunday Times cikke szerzőinek magatartása jogellenes volt.
20 2008. október 3‑án a felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján panaszt nyújtott be a vitatott határozat megsemmisítése végett.
21 A Bizottság 2009. január 22‑i feljegyzésében válaszolt a felperes 2008. szeptember 24‑én benyújtott segítségnyújtás iránti kérelmére, jelezve, hogy az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által indított vizsgálat helyettesíti azt a nyomozást, amelyet az AIPN a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján vezethetett volna. A Bizottság hozzátette, hogy e feljegyzés nem a segítségnyújtás iránti kérelem elutasítását jelenti.
22 2009. január 29‑én az OLAF befejezte a vizsgálatot, és megállapításait február 12‑én megküldte a belga igazságügyi hatóságoknak.
23 Az AIPN 2009. február 3‑i határozatával elutasította a vitatott határozat ellen benyújtott panaszt.
24 A 2009. február 18‑i határozat engedélyezte, hogy a felperes saját kérelmére, 2009. május 1‑jei hatállyal nyugdíjba vonuljon.
A felek kérelmei és az eljárás
25 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2008. október 13‑án érkezett beadványával a felperes benyújtotta a jelen keresetet. Ugyanezen a napon a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet is benyújtott a Közszolgálati Törvényszékhez.
26 A hivatalvezető 2008. október 14‑i levelével az alapeljárás azon időpontig történő felfüggesztéséről tájékoztatta a feleket, amíg a felperes 2008. október 3‑án benyújtott panaszának elutasításáról kifejezett vagy hallgatólagos határozat nem születik.
27 A Közszolgálati Törvényszék elnöke 2008. december 17‑i határozatával elutasította a vitatott határozat végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet.
28 A panasz elutasításáról szóló határozat meghozatalát követően a hivatalvezető 2009. február 25‑én tájékoztatta a feleket a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárás újraindulásáról.
29 A felperes azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg a vitatott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
30 A Bizottság azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a felperest kötelezze a saját, valamint a Bizottság költségeinek viselésére.
31 Pervezető intézkedés keretében a Közszolgálati Törvényszék felszólította a Bizottságot a vitatott határozat indokolásában említett 2008. szeptember 10‑i határozat elfogadásának megerősítésére, és igenlő válasz esetén e határozat másolatának benyújtására, valamint annak pontosítására, hogy a határozatot közzétették‑e. Ezen intézkedésre válaszul a Bizottság 2009. június 3‑i levelében egyrészt benyújtotta a Bizottság alelnöke 2008. szeptember 9‑i közleményének másolatát, amelyben szerepelt a 2008. szeptember 10‑i határozat alapját képező tervezet, másrészt a biztosok testülete 2008. szeptember 10‑i ülésének – amelyen a tervezetet elfogadták – jegyzőkönyvét. A Bizottság továbbá, elismerve, hogy a 2008. szeptember 10‑i határozatot nem tették közzé a Közigazgatási tájékoztatóban, hangsúlyozza, hogy a 2008. szeptember 9‑i közlemény felkerült a Bizottság intranet oldalára, és megjelölte az ahhoz hozzáférést biztosító elektronikus linket.
32 A tárgyalásra készített előkészítő jelentésben a Közszolgálati Törvényszék felszólította a feleket, hogy szóbeli előadásaikat arra a kérdésre összpontosítsák, volt‑e hatásköre a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagjának a vitatott határozat elfogadására.
Indokolás
Az elfogadhatóságról
33 A Bizottság, miután emlékeztet arra, hogy a vitatott határozat elrendelte egyrészt a felperes határozatlan időre való felfüggesztését, másrészt illetményéből legfeljebb hat hónapig tartó időszakra havi 1000 euró visszatartását, arra hivatkozik, hogy a felperes, akit 2009. május 1‑jén nyugdíjaztak, már nem kérheti igazoltan a vitatott határozat megsemmisítését, legalábbis annyiban, amennyiben az tisztségéből felüggesztette őt.
34 E tekintetben, noha a vitatott határozat, amennyiben az a felperes határozatlan időre való felfüggesztését rendelte el, hallgatólagosan, de szükségszerűen hatályát vesztette az érdekelt 2009. május 1‑jei nyugdíjazásakor, mivel a felfüggesztés csak az aktív tisztviselőket érintheti. Továbbá a vitatott határozat már a jelen kereset benyújtása előtt hatályát vesztette, amennyiben az a felperes illetménye egy részének visszatartását rendelte el, mivel a személyzeti szabályzat IX. melléklete 24. cikkének (2) bekezdése értelmében e visszatartás hat hónapos időtartamra korlátozódott.
35 A fent említett körülmények azonban nem teszik okafogyottá a jelen keresetet, és nem szüntetik meg a felperesnek azon érdekét sem, hogy a vitatott határozat megsemmisítését kérje annak egészében, mivel az nemcsak a felperes anyagi helyzetére vonatkozóan fejt ki hatásokat, hanem a becsületére vonatkozóan is (lásd megfelelően, a teljes rokkantság miatt nyugdíjazott tisztviselő szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítése kérelmezéséhez fűződő érdekére vonatkozóan a Bíróság C‑198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2008. december 22‑én hozott ítéletének [EBHT 2008., I‑10701. o.] 44. és 45. pontját).
36 Következésképpen az elfogadhatatlansági kifogást el kell utasítani.
Az ügy érdeméről
37 A felperes keresetlevelében hét jogalapra hivatkozik, amelyek a következőkön alapulnak:
– a személyzeti szabályzat 25. cikke második bekezdésének az indokolás hiánya miatti megsértése;
– a védelemhez való jog megsértése;
– a Rómában, 1950. november 4‑én aláírt, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény (a továbbiakban: EJEE) 6. cikkének megsértése;
– nyilvánvaló értékelési hibák az állított tényállással kapcsolatban;
– a személyzeti szabályzat IX. melléklete 23. cikkének megsértése az állítólagos súlyos kötelességszegés vonatkozásában;
– az arányosság elvének megsértése;
– a gondoskodási kötelezettség megsértése.
38 A felperes ezenkívül a tárgyaláson egy nyolcadik jogalapra is hivatkozott, amelyet arra alapít, hogy a vitatott határozat meghozatalára hatáskör hiányában került sor.
A személyzeti szabályzat 25. cikke második bekezdésének az indokolás hiánya miatti megsértésére alapított, első jogalapról
– A felek érvei
39 A felperes arra hivatkozik, hogy a vitatott határozat indokolása nem kielégítő és nem érvényes, mivel nem írja le részletesen azokat az okokat, amelyek miatt az ellene felhozott tények kötelességszegést, méghozzá súlyos kötelességszegést alapoznának meg.
40 Védekezésül a Bizottság a jogalap elutasítását kéri arra hivatkozva, hogy a vitatott határozat megfelelően indokolt.
– A Törvényszék álláspontja
41 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a sérelmet okozó határozat indokolásának célja, hogy lehetővé tegye a közösségi bíróság számára a határozat jogszerűségének felülvizsgálatát, és megfelelő magyarázattal szolgáljon az érdekelt számára annak megítéléséhez, hogy a határozat megalapozott‑e, vagy pedig olyan hibában szenved, amelynek alapján jogszerűsége vitatható. E követelmény akkor teljesül, ha a felülvizsgálat tárgyát képező aktus kibocsátásának körülményei ismertek az érintett tisztviselő számára, és azok alapján érthető a vele szemben hozott intézkedés hatálya (az Elsőfokú Bíróság T‑80/92. sz., Turner kontra Bizottság ügyben 1993. december 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1993., II‑1465. o.] 62. pontja és T‑20/96. sz., Pascall kontra Bizottság ügyben 1997. november 27‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1993., I‑A‑361. o. és II‑977. o.] 44. pontja).
42 A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a vitatott határozatban, amelynek tartalmát a jelen ítélet 18. pontja bemutatja, a Bizottság részletesen ismertette a felperes terhére állított súlyos kötelességszegés jellegét. Azt is közölte, hogy ezen állítások „különböző újságcikkek, különösen a Sunday Times [cikke]” által felfedett információkon alapulnak, és hangsúlyozta, hogy az ilyen eljárás, ha bizonyítást nyer, „a felperes által elkövetett súlyos szakmai kötelességszegést” alapoz meg, tekintettel különösen arra, hogy az „a Bizottság tekintélyének jelentős sérelmét” okozta, valamint arra, hogy az érdekelt magas pozíciót töltött be a Bizottságnál.
43 Következésképpen a felperes megalapozatlanul állítja, hogy a vitatott határozat indokolása nem megfelelő.
44 Ilyen körülmények között az első jogalap elutasítandó.
A védelemhez való jog megsértésére alapított, második jogalapról
– A felek érvei
45 A felperes előadja, hogy a Bizottság „különböző újságcikkekben, különösen a Sunday Times 2008. szeptember 7‑i számában” közzétett információk alapján hozta meg a vitatott határozatot. Márpedig az érdekelt szerint vele csak a Sunday Times cikkét közölték, a többi újságcikket viszont nem. Ezáltal tehát sérült a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve.
46 Védekezésül a Bizottság ezzel szemben arra hivatkozik, hogy tiszteletben tartotta a védelemhez való jog elvét, mivel a vitatott határozat meghozatala előtt meghallgatta a felperest.
47 A Bizottság hozzáteszi, hogy ha a későbbiekben esetlegesen büntető- és fegyelmi eljárásokat kell indítani, a felperesnek mindenképpen lehetősége lesz újból nyilatkozni.
– A Törvényszék álláspontja
48 A védelemhez való jog minden olyan folyamatban lévő eljárásban, amely valamely személy ellen számára sérelmes aktus meghozatalához vezethet, olyan alapvető közösségi jogi elvet jelent, amelyet az adott eljárásra vonatkozó szabályozás erre vonatkozó kifejezett rendelkezésének hiányában is tiszteletben kell tartani (lásd az Elsőfokú Bíróság T‑169/95. sz., Quijano kontra Bizottság ügyben 1997. május 6‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑91. o. és II‑273. o.] 44. pontját és T‑36/96. sz., Gaspari kontra Parlament ügyben 1997. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑201. o. és II‑595. o.] 32. pontját).
49 Ez az elv, amely megfelel a gondos ügyintézés elve követelményeinek, megköveteli, hogy minden személynek, akivel szemben számára sérelmet okozó határozat hozható, lehetőséget kell adni álláspontjának megfelelő kifejtésére az említett határozat megalapozása végett ellene felhozott tényekkel kapcsolatban (az Elsőfokú Bíróság T‑450/93. sz., Lisrestal és társai kontra Bizottság ügyben 1994. december 6‑án hozott ítéletének [EBHT 1996., II‑1177. o.] 42. pontja, amelyet helybenhagyott a Bíróság C‑32/95. P. sz., Bizottság kontra Lisrestal és társai ügyben 1996. október 24‑én hozott ítélete [EBHT 1996., I‑5373. o.; lásd a 21. pontot]).
50 Arra is emlékeztetni kell, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 23. cikke (2) bekezdésének rendelkezései szerint, amelyek tárgya a védelemhez való jog tiszteletben tartásának biztosítása a tisztviselők felfüggesztésére irányuló eljárásokban, rendkívüli körülmények kivételével az AIPN felfüggesztésre vonatkozó határozatot csak az érintett tisztviselő meghallgatása után hozhat.
51 A jelen ügyben az iratokból kitűnik, hogy a személyzeti szabályzat IX. melléklete 23. cikke (2) bekezdésének fent említett rendelkezései értelmében a Bizottság személyzeti ügyekért felelős alelnöke a felperest 2008. szeptember 16‑án, tehát a vitatott határozat meghozatalát megelőzően meghallgatta, tájékoztatta a vele szemben megfogalmazott, súlyos kötelességszegésre vonatkozó állításokról, és lehetőséget adott számára ezen állításokkal kapcsolatos álláspontja kifejtésére.
52 Továbbá, bár a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság a 2008. szeptember 16‑i meghallgatást megelőzően csak a Sunday Times cikkét közölte vele, miközben ő maga állította, hogy a vitatott határozat „különböző újságcikkek, különösen a Sunday Times [cikke]” által felfedett információkon alapul, az iratokból kitűnik, hogy a Sunday Times cikkének közzétételét követően megjelent újságcikkek valójában mindössze a Sunday Times újságírói által felfedett információk tartalmát ismételték meg, amint azt egyébként az érdekelt a tárgyaláson el is ismerte.
53 A felperes tehát megalapozatlanul állítja, hogy a Bizottság megsértette a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elvét.
54 Következésképpen a második jogalapot el kell utasítani.
Az EJEE 6. cikkének megsértésére alapított, harmadik jogalapról
– A felek érvei
55 A felperes állítása szerint a vitatott határozat meghozatalára az EJEE 6. cikke által garantált tisztességes eljárás elvének megsértésével került sor, mivel azon információkat, amelyek alapján az AIPN a felfüggesztést elrendelte, a felperes tudtán kívül szerezte meg, a Sunday Times újságírói által ellene állított csapda segítségével.
56 Védekezésül a Bizottság kiemeli, hogy a közösségi ítélkezési gyakorlat, amely szerint az EJEE 6. cikke fegyelmi eljárásokra nem alkalmazandó, még inkább kötelező érvényű a felfüggesztés esetében.
– A Törvényszék álláspontja
57 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az alapvető jogok azon általános jogelvek szerves részét képezik, amelyek tiszteletben tartását a közösségi bíróság biztosítja. Ennek során ez utóbbi a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból, valamint az emberi jogok védelmére vonatkozó azon nemzetközi szerződések nyújtotta iránymutatásokból merít, amelyek kidolgozásában a tagállamok együttműködtek, vagy amelyekhez csatlakoztak. Az EJEE e tekintetben különös jelentőséggel bír (a Bíróság C‑112/00. sz. Schmidberger‑ügyben 2003. június 12‑én hozott ítéletének [EBHT 2003., I‑5659. o.] 71. pontja; a C‑540/03. sz., Európai Parlament kontra Tanács ügyben 2006. június 27‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., I‑5769. o.] 35. pontja, valamint a PKK és KNK kontra Tanács ügyben 2007. január 18‑án hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑439. o.] 76. pontja).
58 Az EJEE 6. cikke szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően.
59 Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a felfüggesztésre és az illetmény visszatartására irányuló eljárás nem bírósági, hanem igazgatási eljárás, így a Bizottság nem minősíthető az EJEE 6. cikke értelmében vett „bíróságnak” (lásd megfelelően a Bíróság C‑252/97. P. sz., N kontra Bizottság ügyben 1998. július 16‑án hozott ítéletének [EBHT 1998., I‑4871. o.] 52. pontját, az Elsőfokú Bíróság T‑26/89. sz., de Compte kontra Parlament ügyben 1991. október 17‑én hozott ítéletének [EBHT 1991., II‑781. o.] 94. pontját és T‑23/00. sz., A kontra Bizottság ügyben 2000. november 21‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑263. o. és II‑1211. o.] 24. pontját). Ezért a Bizottságtól valamely tisztviselő felfüggesztése és illetményének visszatartása esetén nem követelhető meg azon kötelezettségek betartása, amelyeket ez a cikk a „bíróságok” számára előír.
60 Következésképpen a felperes nem hivatkozhat eredményesen arra, hogy a Bizottság megsértette az EJEE 6. cikkének (1) bekezdését.
61 Ezért a harmadik jogalapnak nem lehet helyt adni.
Az állított tényállással kapcsolatban nyilvánvaló értékelési hibák meglétére alapított, negyedik jogalapról és a személyzeti szabályzat IX. melléklete 23. cikkének az állítólagos súlyos kötelességszegés vonatkozásában történő megsértésére alapított, ötödik jogalapról
– A felek érvei
62 A felperes arra hivatkozik, hogy nyilvánvalóan teljesen alaptalanok a Bizottság által vele szemben súlyos kötelességszegésre vonatkozóan, különösen a tekintetben megfogalmazott állítások, hogy megsértette a személyzeti szabályzat 11. cikkének (2) bekezdését és 17. cikkének (1) bekezdését, mivel azok a Sunday Times cikke által szolgáltatott hamis információkon alapulnak.
63 E tekintetben a felperes azt állítja, hogy ő kizárólag „félig nyilvános”, semmilyen üzleti értékkel nem rendelkező információkat közölt, amelyek a dömpingellenes eljárásokra vonatkoztak, és többek között az említett eljárások előre látható időtartamával, a piacgazdasági feltételek között működő társaság jogállása odaítélésének feltételeivel, vagy e téren ügyvéd illetve tanácsadó igénybevételének szükségességével voltak kapcsolatosak.
64 Továbbá, a felperes elismeri ugyan, hogy elfogadott három vacsorameghívást a Sunday Times újságíróival, akik egy kínai exportőr tudósítóinak adták ki magukat, hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen vacsorákon való részvétel, amely a Bizottságnál szokásos gyakorlat, nem tekinthető ellentétesnek a tisztviselők szakmai kötelezettségeivel, és nem szükséges hozzá a személyzeti szabályzat 11. cikkének (2) bekezdése szerinti előzetes engedély.
65 Végül a felperes kijelenti, hogy soha semmilyen pénzösszeget nem kapott, és a kiegészítő információk átadását soha nem kötötte ahhoz a feltételhez, hogy nyugdíjazása után a kérdéses kínai exportőrnél alkalmazzák.
66 Védekezésül a Bizottság mindenekelőtt emlékeztet arra, annak kérdése, hogy a felperes valóban elkövette‑e a terhére rótt súlyos kötelezettségszegéseket, csak egy esetleges fegyelmi eljárás keretében vizsgálható. Mindenesetre a felperessel szemben megfogalmazott állítások nem nyilvánvalóan alaptalanok, mivel a Sunday Times cikke, amely az említett állítások alapja volt, minden körülményre kiterjedő, és a felperes részben elismerte azok pontosságát.
– A Törvényszék álláspontja
67 Előzetesen ki kell emelni, hogy a felfüggesztés megalapozottsága tárgyában a bíróság felülvizsgálata csak nagyon korlátozott terjedelmű lehet, tekintettel az ilyen intézkedés ideiglenes jellegére. Így a bíróság mindössze azt vizsgálhatja, hogy a súlyos kötelességszegésre vonatkozó állítások megfelelően valószínűnek tűnnek‑e, és nem nyilvánvalóan alaptalanok‑e (lásd megfelelően egy felfüggesztéssel szembeni ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasító végzéssel kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság elnöke T‑211/98. sz., Willeme kontra bizottság ügyben 1999. február 10‑én hozott végzésének [EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑15. o. és II‑57. o.] 30. pontját).
68 A jelen ügyben mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy a Sunday Times cikke, amelynek információi, a felperesnek a tárgyaláson tett nyilatkozataival együtt a vitatott határozat alapját képezték, nagyon részletes, és több helyen idézőjelben közli az érdekelt válaszait az újságírók által feltett kérdésekre.
69 Másodsorban, az iratokból kitűnik, hogy a felperes az IDOC tisztviselői és a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagja általi meghallgatások során, bár ügyvédje segítette őt, elismerte a Sunday Times által közölt tények egy részét. Így elismerte, hogy a vacsorák során, amelyekre meghívták, vagy telefonbeszélgetések alkalmával, bizonyos felvilágosításokat adott tárgyalópartnereinek, különösen azon két kínai gyertyagyártó vállalkozás nevéről, amelyek egy akkor folyamatban lévő dömpingellenes eljárás végén megkaphatták a piacgazdasági feltételek között működő társaság jogállását. E tekintetben a felperes nem vitathatja komolyan ezen információk bizalmas jellegét, és nem állíthatja, hogy azok „félig nyilvánosak” voltak, tekintve hogy azok kétségtelen előnyt biztosíthattak egy olyan gazdasági szereplő számára, amely a dömpingellenes eljárás befejeződése előtt szerződést kívánt kötni ezekkel a társaságokkal. Megjegyzendő továbbá, hogy a két kérdéses társaság valóban megkapta a piacgazdasági feltételek között működő társaság jogállását, és a Kínai Népköztársaságból származó egyes gyertyák, mécsesek és hasonlók behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2008. november 14‑i bizottsági rendelet (HL L 306., 22. o.) nem szabott ki velük szemben semmilyen dömpingellenes vámot.
70 Harmadsorban, bár a felperes elmondta az IDOC tisztviselőinek, hogy a második vacsorán az információk közléséért cserébe felajánlották neki bizonyos összeg átutalását valamely kedvezményes adórendszerű országban a nevére megnyitott bankszámlára, tény, hogy az érdekelt nem értesítette a felettesét ezekről a tényekről, és nem szakította meg a kapcsolatot tárgyalópartnereivel, sőt, újabb vacsorameghívást is elfogadott tőlük.
71 Negyedszer, bár igaz, hogy a Sunday Times cikkében szereplő információkhoz „csapda” által jutottak, amelynek célja az volt, hogy a felperest kötelességszegésre bírja rá, azonban ki kell emelni, hogy ezt a csapdát nem a Bizottság készítette, hanem harmadik személyek, jelen esetben a Sunday Times újságírói, akikkel kapcsolatban egyáltalán nem nyert bizonyítást, de ilyet nem is állított senki, hogy a manővereket az igazgatóság irányította volna. Így a felperes nem kifogásolhatja, hogy a Bizottság a Sunday Times cikkében közölt információkra támaszkodott.
72 Végezetül hozzá kell tenni, hogy a vitatott határozat nem pusztán a Sunday Times‑ban szereplő információkat ismétli meg, hanem kifejezetten utal a felperesnek az IDOC tisztviselői és a Bizottság személyzeti ügyekért felelős alelnöke általi meghallgatásokon tett nyilatkozataira is.
73 Így és mindössze a fent kifejtett érvek alapján a felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a Bizottságnak a súlyos kötelességszegésre vonatkozóan vele szemben megfogalmazott állításai nyilvánvalóan teljesen alaptalanok volnának.
74 Ilyen körülmények között a negyedik és ötödik jogalapot el kell utasítani.
Az arányosság elvének megsértésére és a gondoskodási kötelezettség megsértésére alapított, hatodik és hetedik jogalapról
– A felek érvei
75 A felperes arra hivatkozik, hogy mivel a Bizottság személyzeti ügyekért felelős alelnöke általi meghallgatásakor szabadságon volt, javasolta neki e szabadság nyolcheti időtartamra való meghosszabbítását. Ahelyett azonban, hogy elfogadta volna e megoldást, miáltal elkerülhető lett volna, hogy nyilvánosan felmerüljön a neve, megfelelő határidőt biztosítva azonban az igazgatóságnak az ügy kivizsgálására, a Bizottság inkább meghozta a vitatott határozatot. Ezáltal a Bizottság mind az arányosság elvét, mind a gondoskodási kötelezettséget megsértette.
76 A felperes hozzáteszi, hogy a Bizottság a gondoskodási kötelezettséget azáltal is megsértette, hogy angolul kommunikált vele, és ugyanezen a nyelven hozta meg a vitatott határozatot, azon ismételt kérelmei ellenére, hogy az eljárás során a francia nyelvet használhassa, annak érdekében többek között, hogy ügyvédei az [vitatott határozatot] „tökéletesen megérthessék”.
77 Védekezésképpen a Bizottság vitatja, hogy megsértette volna az arányosság elvét vagy a gondoskodási kötelezettséget, megjegyezve, hogy a szabadságolással kapcsolatos jogok teljesen függetlenek az AIPN hatáskörétől valamely tisztviselőnek a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 23. cikke szerinti felfüggesztése vonatkozásában. Továbbá állítása szerint figyelembe vette a felperes érdekeit, mivel illetményének visszatartását havi 1000 euróban korlátozta.
– A Törvényszék álláspontja
78 Tekintettel először is a felperessel, tehát a „Kereskedelem” főigazgatóság magas rangú volt tisztviselőjével és a G „Piacra jutás és ipar” igazgatóság felelősével szembeni állítások súlyosságára, másodsorban a Bizottság jóhírnevének sérelmére az ezen ügy által kapott nyilvánosságból kifolyólag, harmadsorban arra, hogy a Bizottság kénytelen volt az OLAF által igazgatási vizsgálatot lefolytatni, azt kell megállapítani, hogy az AIPN sem az arányosság elvét, sem a gondoskodási kötelezettséget nem sértette meg, amikor a jelen ügynek megfelelő általános és ideiglenes értékelés alapján meghozta a vitatott határozatot. E vonatkozásban az a körülmény, hogy a felperes feljelentést tett és polgári jogi igényt terjesztett elő a Sunday Times cikkének szerzői ellen, nem gyengítheti e megállapítást, mivel e körülmény nem áll összefüggésben az érdekelt terhére rótt kötelességszegés valós voltával vagy súlyosságával.
79 Az az érv, mely szerint a Bizottság a gondoskodási kötelezettséget azáltal is megsértette, hogy angolul kommunikált vele, és ugyanezen a nyelven hozta meg a vitatott határozatot, nem fogadható el. Ugyanis, bár a felperes egy ügyvédje által 2008. szeptember 12‑én küldött levelében kérte, hogy „a francia nyelvet [használhassa] az ellene indított eljárás egészének folyamán”, tény, hogy az érdekelt a 2008. szeptember 16‑i meghallgatáson franciául nyilatkozhatott. Továbbá, bár e meghallgatás jegyzőkönyve, valamint a vitatott határozat angol nyelven íródott, a felperes nem bizonyította, de nem is állította, hogy ő vagy az ügyvédjei nem értették volna meg e dokumentumokat. Végül, az ügy iratai éppen ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy az érdekelt az angol nyelvet alaposan ismeri (e tekintetben lásd az Elsőfokú Bíróság T‑197/98. sz., Rudolph kontra Bizottság ügyben 2000. március 23‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑55. o. és II‑241. o.] 46. pontját és T‑95/04. sz., Lavagnoli kontra Bizottság ügyben 2006. május 17‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑121. o. és II‑A‑2‑569. o.] 48. pontját).
80 Következésképpen a hatodik és hetedik jogalapot el kell utasítani.
Az aktus kibocsátója hatáskörének hiányára alapított, nyolcadik jogalapról
– A felek érvei
81 A felperes arra hivatkozik, hogy a vitatott határozatot hatáskörrel nem rendelkező hatóság hozta. Azt állítja, hogy a 2007. november 30‑i C (2007) 5730 bizottsági határozat értelmében a biztosok testületének kellett volna e határozatot meghoznia, nem pedig a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagjának, amint az a jelen ügyben történt. A felperes hozzáteszi, hogy bár a Bizottság 2008. szeptember 10‑én elfogadott egy határozatot, amely a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagjára ruházza az AD 15 besorolási fokozatú tisztviselők felfüggesztésére vonatkozó hatáskört, ez a határozat vele szemben nem alkalmazható, mivel a vitatott határozatot megelőzően nem hirdették ki és nem tették hozzáférhetővé.
82 Védekezésül a Bizottság a jogalap elutasítását kéri. Megjegyzi, hogy nem volt kötelező a 2008. szeptember 10‑i határozat közzététele, és az említett határozat közzétételének elmaradása egyáltalán nem akadályozza annak hatálybalépését, következésképpen a felperessel szembeni alkalmazhatóságát. Mindenesetre e határozat hozzáférhető volt abban az adatbázisban, amely a Bizottság intranetoldalán a biztosok testületének szóló közleményeket tartalmazza, valamint az azok üléseiről készült jegyzőkönyveket.
– A Törvényszék álláspontja
83 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy valamely sérelmet okozó aktus kibocsátója hatáskörének hiányára alapított jogalap eljárásgátló jogalap, amelyet az Elsőfokú Bíróság mindenképpen hivatalból köteles vizsgálni (a Bíróság C‑210/98. P. sz., Salzgitter kontra Bizottság ügyben 2000. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT 2000., I‑5843. o.] 56. pontja; az Elsőfokú Bíróság T‑165/04. sz., Vounakis kontra Bizottság ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑155. o. és II‑A‑2‑735. o.] 30. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑17/05. sz., Brito Sequeira Carvalho kontra Bizottság ügyben 2006. december 13‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑149. o. és II‑A‑2‑577. o.] 51. pontja és F‑10/07. sz., Botos kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 18‑án hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 78. pontja).
84 A jelen ügyben, mivel a vitatott határozat egy 2008. szeptember 10‑i határozatra utal, amely „az [AIPN] személyzeti szabályzaton alapuló hatáskörei gyakorlásáról és az [AHCC‑nak] az [RAA‑n] alapuló hatáskörei gyakorlásáról szóló 2007. november 30‑i határozatot” módosította, és mivel ez a 2008. szeptember 10‑i határozat nem szerepelt az iratok között, a fent hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében a Közszolgálati Törvényszék hivatalának kellett pervezető intézkedés útján kérnie e határozat másolatának a csatolását, valamint az e határozat által kapott nyilvánosságra vonatkozó összes információ közlését.
85 Amint arra a Törvényszék a jelen ítélet 31. pontjában rámutatott, a Bizottság e pervezető intézkedésre válaszul benyújtotta egyrészt a Bizottság alelnöke 2008. szeptember 9‑i közleményének másolatát, amelyben szerepelt a 2008. szeptember 10‑i határozat alapját képező tervezet, másrészt a biztosok testülete 2008. szeptember 10‑i azon ülésének jegyzőkönyvét, amelyen a tervezetet elfogadták.
86 A felperes azonban arra hivatkozik, hogy a 2008. szeptember 10‑i határozat nem alkalmazható vele szemben, mivel azt nem tették közzé a vitatott határozat meghozatalát megelőzően. Ebből azt vezeti le, hogy a 2007. november 30‑i C (2007) 5730 bizottsági határozat értelmében a vitatott határozatot a biztosok testületének kellett volna meghoznia, nem pedig a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagjának, amint az a jelen ügyben történt.
87 A Törvényszék álláspontja szerint a felperes ezen érvelése, noha azt csak a tárgyaláson adta elő, elfogadható, amit a Bizottság egyébként nem vitatott. Egyrészt ugyanis az a kérdés, hogy a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagja szabályos felhatalmazással rendelkezett‑e a vitatott határozat meghozatalára, feltételezi annak a kérdésnek vizsgálatát, hogy alkalmazható‑e a felperessel szemben a 2008. szeptember 10‑i határozat. Ez utóbbi kérdés nem választható el az előzőtől, és ezért ahhoz hasonlóan eljárásgátló jellegű kérdést jelent, amelyet a Törvényszéknek hivatalból kell vizsgálnia az eljárás bármely pontján (e tekintetben lásd a Bíróság 73/63. és 74/63. sz., Rotterdam és Putterskoek egyesített ügyekben 1964. február 18‑án hozott ítéletének [EBHT 1964., 1. o.] 28. pontját). Másrészt, még ha a 2008. szeptember 10‑i határozat felperessel szembeni alkalmazhatóságának kérdése elkülönül is a hatáskör kérdésétől, amelyik az egyetlen olyan kérdés, amellyel a Törvényszék hivatalból foglalkozhat, a felperes érveit az eljárási szabályzat 43. cikkének 1. §‑a értelmében olyan jogi vagy ténybeli helyzetre alapított jogalapként kellene vizsgálni, amely az eljárás során merült fel, amikor a Közszolgálati Törvényszék hivatalból vizsgálja a vitatott határozat kibocsátója hatáskörének kérdését. A Törvényszék hangsúlyozza, hogy a Bizottság a Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedés útján a tárgyalást megelőzően értesült arról, hogy a 2008. szeptember 10‑i határozat közzététele vitatott. Így a Bizottság még felszólítást is kapott arra, hogy készítse elő e ponttal kapcsolatos védekezését, amint az egyébként szerepelt is mind az említett intézkedésre adott írásbeli válaszában, mind pedig képviselőjének a tárgyaláson tett észrevételeiben.
88 Szintén megalapozott a felperes azon érvelése, miszerint a 2008. szeptember 10‑i határozat nem alkalmazható vele szemben, mivel azt nem tették közzé.
89 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az AIPN‑re ruházott hatáskörök megosztására vonatkozó határozatok az intézmény belső szervezeti szabályait képezik (a Bíróság 46/72. sz., De Greef kontra Bizottság ügyben 1973. május 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1973., 543. o.] 18. pontja), valamint hogy – amint arra az Elsőfokú Bíróság emlékeztetett a T‑76/98. sz., Hamptaux kontra Bizottság ügyben 1999. március 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1999., I‑A‑59. o. és II‑303. o.) 23. pontjában – sem az EK‑Szerződés, sem a személyzeti szabályzat, különösen annak 2. cikke rendelkezései nem tartalmaznak olyan előírást, hogy az ilyen határozatok hatálybalépése, és így azok alkalmazhatósága a közzététel feltételéhez volna kötve.
90 Mindazonáltal, elsősorban a jogbiztonság elve, amelynek alapján valamely hatóság által elfogadott jogi aktus mindaddig nem alkalmazható valamely jogalannyal szemben, amíg nem teszik lehetővé számára annak megismerését (a Bíróság 98/78. sz. Racke‑ügyben 1979. január 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1979., 69. o.] 15. pontja; 99/78. sz. Weingut Decker ügyben 1979. január 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1979., 101. o.] 3. pontja és C‑161/06. sz. Skoma-Lux‑ügyben 2007. december 11‑én hozott ítéletének [EBHT 2007., I‑10841. o.] 37. pontja), megköveteli – bár ez kifejezetten semmilyen írott rendelkezés előírásában nem szerepel – hogy az AIPN‑nek a személyzeti szabályzaton alapuló hatáskörei gyakorlásáról és az AHCC‑nek az RAA‑n alapuló hatáskörei gyakorlásáról szóló határozatokat megfelelően, a hatóság által meghatározandó szabályok és alakiságok szerint közzétegyék.
91 Másodsorban le kell szögezni, hogy a Bizottság főszabály szerint köti magát az AIPN‑nek a személyzeti szabályzaton alapuló hatáskörei gyakorlásáról és az AHCC‑nek az RAA‑n alapuló hatáskörei gyakorlásáról szóló határozatok nyilvánosságának biztosításához, tekintve hogy azokat rendszeresen közzéteszik a Közigazgatási tájékoztatóban. Konkrétan, a C (2007) 5730 határozatot, amelyet a 2008. szeptember 10‑i határozat módosított, a Közigazgatási tájékoztató 2007. december 6‑i 57‑2007. számában tették közzé. Megjegyzendő továbbá, hogy ugyanezen C (2007) 5730 határozat 5. cikke, amely megengedi a főigazgatóknak, hogy hatáskört ruházzanak a fennhatóságuk alatt álló hatóságokra, például a főigazgató-helyettesekre, igazgatókra, osztályvezetőkre vagy szektorvezetőkre, azt is előírja, hogy az ilyen hatáskör-átruházást „[megfelelően] közzé kell tenni és az alkalmazottak tudomására kell hozni”.
92 Harmadsorban, a Bíróság korábban már emlékeztetett arra, hogy a személyzeti igazgatás tárgyában hatáskörrel rendelkező hatóságok meghatározására vonatkozó határozatoknak bizonyos nyilvánosságot kell biztosítani. Így olyan helyzetben, amikor a felperes az Európai Parlamentnek valamely tisztviselő belső versenyvizsgát követő, osztályvezetői állásba történő kinevezéséről szóló határozatát vitatta, és annak alátámasztására, hogy a Parlament főtitkára jogellenesen jelölte ki a vizsgabizottság tagjait, azt állította, hogy az e tekintetben biztosított hatáskörnek az intézmény elnöksége által a főtitkárra való átruházását nem hozták az alkalmazottak tudomására, a Bíróság kimondta, hogy ez a hatáskör-átruházás „joghatályos volt”, mivel amellett, hogy rendelkezett az intézmény számára általánosságban biztosított hatáskörök új belső megosztásáról, értesítették róla az intézmény főigazgatóit, a képviselőcsoportok vezetőit, a titkárságot és a felügyeleti irodát, valamint a személyzeti szabályzat 9. cikkében előírt személyzeti bizottságot, amelynek e rendelkezés értelmében feladata többek között, hogy a személyzetet képviselje az intézménnyel szemben, és folyamatos kapcsolatot tartson fenn az intézmény és a személyzet között (a Bíróság 123/75. sz., Küster kontra Parlament ügyben 1976. november 25‑én hozott ítéletének [EBHT 1976., 1701. o.] 6–8. pontja).
93 Általánosabban fogalmazva, és annak ellenére, hogy ez az ítélkezési gyakorlat nem az AIPN‑nek a személyzeti szabályzaton alapuló hatáskörei gyakorlására és az AHCC‑nek az RAA‑n alapuló hatáskörei gyakorlására vonatkozó határozatokkal kapcsolatban keletkezett, a Bíróság azt is leszögezte, a jogbiztonság elve megköveteli, hogy a közösségi szabályozás lehetővé tegye az érdekeltek számára az őket terhelő kötelezettségek terjedelmének pontos ismeretét, a jogalanyoknak ugyanis képeseknek kell lenniük arra, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket (a C‑158/06. sz. ROM‑projecten‑ügyben 2007. június 21‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑5103. o.] 25. pontja; a fent hivatkozott Skoma-Lux‑ügyben hozott ítélet 38. pontja). A fent hivatkozott Skoma-Lux‑ügyben hozott ítélet 33., 34., 36. és 38. pontjában a Bíróság azt is kimondta, hogy valamely közösségi rendeletnek a címzett hivatalos nyelvén történő szabályszerű közzétételének követelménye nemcsak írott rendelkezéseken alapul, mint például az EK 254. cikk (2) bekezdése, vagy az Európai Gazdasági Közösség által használt nyelvek meghatározásáról szóló, 1958. április 15‑i 1. tanácsi rendelet (HL 1958. 17., 385. o.; magyar nyelvű különkiadás 1. fejezet, 1. kötet, 3. o.), hanem azt a jogbiztonság elve is megköveteli (lásd a Bíróság C‑345/06. sz. Heinrich‑ügyben 2009. március 10‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 44. pontját is).
94 Negyedszer, az AIPN‑nek a személyzeti szabályzaton alapuló hatáskörei és az AHCC‑nek az RAA‑n alapuló hatáskörei megosztására vonatkozó határozatok megfelelő nyilvánossága biztosításának szükségessége a személyzeti igazgatás körében a gondos ügyintézés szabályaiból is következik, amint arra a Közszolgálati Törvényszék kifejezetten emlékeztetett az F‑89/07. sz., Kuchta kontra EKB ügyben 2008. július 9‑én hozott ítéletének [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 62. pontjában).
95 A jelen ügyben tény egyrészt, hogy a 2008. szeptember 10‑i határozatot nem tették közzé a Közigazgatási tájékoztatóban, másrészt, hogy a vitatott határozat meghozatalakor nem történt a [2008. szeptember 10‑i határozat] közzétételével kapcsolatban semmilyen intézkedés. Bár a Bizottság a Közszolgálati Törvényszék által elrendelt pervezető intézkedésre adott válaszában állította, hogy a 2008. szeptember 9‑i közleményt, amely a C (2007) 5730 határozatot módosító határozattervezetet tartalmazta, közzétették az intézmény intranetoldalán, e közzététel időpontjára vonatkozóan azonban semmilyen pontosítást nem tett. Mindenesetre a Bizottság azt sem bizonyítja, hogy a 2008. szeptember 10‑i ülés – amelyen a tervezetet elfogadták – jegyzőkönyve felkerült volna az intranetre a vitatott határozat meghozatala előtt. Így abban az időpontban, amikor a vitatott határozat meghozatalára és az érintett részére való kézbesítésére sor került, annak nem volt lehetősége arra, hogy a 2008. szeptember 10‑i határozat tartalmát megfelelően megismerhesse.
96 Ezen túlmenően hozzá kell tenni, hogy a Bizottságnak a 2008. szeptember 10‑i határozat megfelelő nyilvánossága biztosítására irányuló kötelezettsége a jelen ügyben különösen szigorú. Ugyanis, bár valamely tisztviselő felfüggesztésére irányuló hatáskör a C (2007) 5730 határozat értelmében a Bizottság legmagasabb szintű hatóságát, ez esetben a biztosok testületét illeti meg, tény, hogy a 2008. szeptember 10‑i határozat ezt a hatáskört egyetlen személyre, a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagjára ruházta át. Márpedig az olyan intézkedés, amelyet egyetlen személy hoz, kisebb fokú védelmet biztosít a tisztviselő részére, aki annak címzettje, mint egy testületi szerv által hozott intézkedés, ugyanis egy testületi szerv, a tagok tanácskozásának köszönhetően több releváns információt képes közvetlenül figyelembe venni. Ezért, mivel a 2008. szeptember 10‑i határozat hatása a tisztviselők számára biztosított védelem szintjének csökkentése volt, és ebből kifolyólag jogaikra kedvezőtlenül hatott, azt szükségképpen megfelelően közzé kellett volna tenni.
97 Végezetül úgy tűnik, hogy a 2008. szeptember 10‑i határozat közzétételének elmaradása azt is megakadályozta, hogy maga az igazgatóság megfelelően tudomást szerezhessen a saját határozatáról. Ugyanis, amint az a tárgyaláson lezajlott vitából kitűnik, a Bizottság 2009. április 29‑én új határozatot hozott az AIPN‑nek a személyzeti szabályzaton alapuló hatáskörei gyakorlására és az AHCC‑nek az RAA-‑ alapuló hatáskörei gyakorlására vonatkozóan, a jelen esetben a C (2009) 3074 határozatot, amely „módosítja a C (2007) 5730 határozatot”. Márpedig e határozatban, amelyet a Közigazgatási tájékoztató 2009. május 8‑i számában tettek közzé, a Bizottság, úgy téve, mintha a 2008. szeptember 10‑i határozatot soha nem hozta volna meg, úgy döntött, hogy a tisztviselők felfüggesztésére vonatkozó, az AIPN‑re ruházott hatáskört az AD 16 és AD 15 besorolási fokozatú tisztviselők esetében és az AD 14 besorolási fokozatú, magasabb vezető (igazgató vagy annak megfelelő) tisztviselők esetében ettől kezdve a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagja, és nem pedig a biztosok testülete gyakorolja.
98 Mivel tehát a 2008. szeptember 10‑i határozat nem alkalmazható a felperessel szemben, az megalapozottan állítja, hogy a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagjának nem volt hatásköre a vitatott határozat meghozatalára, és hogy azt a C (2007) 5730 határozatban kijelölt hatóságnak, a jelen esetben a biztosok testületének kellett volna meghoznia.
99 Tekintettel arra, hogy a Bizottság személyzeti ügyekért felelős tagjának a vitatott határozat meghozatalára vonatkozó hatáskörének hiányára alapított jogalap megalapozott, a vitatott határozatot meg kell semmisíteni.
A költségekről
100 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a értelmében, ha az említett szabályzat II. címe 8. fejezetének többi rendelkezése alapján a Törvényszék másként nem határoz, a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a szerint, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
101 A fent kifejtett indokok alapján a Bizottság a pervesztes fél. Továbbá a felperes kifejezetten kérte, hogy a törvényszék a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a Bizottságot kell kötelezni az alapeljárás költségeinek viselésére.
102 Az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségei tekintetében tény, hogy a felperes abban az eljárásban pervesztes lett. Mindazonáltal, mivel a Bizottság nem kérte az érdekeltnek az eljárás e szakaszában felmerült költségek viselésére kötelezését, mindkét fél maga viseli az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során felmerült költségeit.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (első tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék az F. H. Wenig határozatlan időre szóló felfüggesztését és illetményéből legfeljebb hat hónapig tartó időszakra havi 1000 euró visszatartását elrendelő, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzata IX. mellékletének 23. és 24. cikkén alapuló 2008. szeptember 18‑i bizottsági határozatot megsemmisíti.
2) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Közösségek Bizottságát kötelezi az alapeljárás költségeinek viselésére.
3) A felek maguk viselik az ideiglenes intézkedés iránti eljárás során felmerült költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2009. november 30‑i nyilvános ülésen.
W. Hakenberg | | S. Gervasoni |
A jelen határozat szövege, továbbá a benne hivatkozott és az EBHT-ban még közzé nem tett közösségi bírósági határozatok a Bíróság honlapján érhetőek el: www.curia.europa.eu