A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2017. november 14.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2015. évi előléptetési időszak – Az értékelő jelentések hiánya a betegszabadság miatt – A személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései”
A T‑586/16. sz. ügyben,
Guillaume Vincenti (lakóhelye: Alicante [Spanyolország], képviseli: H. Tettenborn ügyvéd)
felperesnek
az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselik: Tóth K. és A. Lukošiūtė, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
az EUMSZ 270. cikken alapuló és az EUIPO 2015. július 24‑i azon határozatának megsemmisítése iránti kérelme tárgyában, amellyel a 2015. évi előléptetési időszakban az EUIPO a felperest nem léptette elő a következő besorolási fokozatba (AST 8) azáltal, hogy a felperes nevét nem vette fel a 2015. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők listájára,
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács),
tagjai: S. Frimodt Nielsen elnök, V. Kreuschitz és N. Półtorak (előadó) bírák,
hivatalvezető: P. Cullen tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. május 5‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 A felperes, Guillaume Vincenti, az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) AST 7 besorolási fokozatú tisztviselője. 2009. április 1‑je óta van ebben a besorolási fokozatban. A felperes 2013. június 10‑e óta betegszabadságon van.
2 A 2009., 2010., 2011. és 2012. évi időszakokra vonatkozó értékelő jelentésekben szereplő értékelések egészéből az tűnik ki, hogy „az értékelt teljesítmény, alkalmasság és magatartás összességében megfelel a betöltött álláshoz megkívánt szintnek”. A 2013. január 1. és december 31., illetőleg a 2014. január 1. és december 31. közötti időszakra vonatkozó 2013. és 2014. évi értékelési időszakok értékelő jelentéseit azonban a felperes igazolt távolléte miatt nem véglegesítették.
3 A felperes besorolási fokozatában 9 pont az előléptetési küszöb. Az EUIPO kinevezésre jogosult hatósága a 2014. július 21‑i levelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2014‑ben rendelkezésre álló előléptetési pontok számát véglegesen 9,25 pontban határozta meg.
4 Az EUIPO a 2015. április 27‑i szolgálati közlemény útján elindította a 2015. évi előléptetési időszakot, és tájékoztatta a személyi állományt, hogy az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 110. cikke alapján, analógia útján, a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezéseiről szóló, 2013. december 16‑i C(2013) 8968 final bizottsági határozatot (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései) alkalmazza a tisztviselőkre. E közlemény útján a személyi állományát arról is tájékoztatta, hogy az EUIPO‑beli előléptetések részletes szabályainak meghatározása céljából munkahelyi utasítást (a továbbiakban: munkahelyi utasítás) dolgozott ki.
5 A 2015. évi előléptetési időszakban az EUIPO igazgatási tanácsadó bizottsága nem vette fel a felperes nevét az előléptetésre javasolt tisztviselők listájára. 2015. június 25‑én az EUIPO intranetes oldalán közzétették az említett listát.
6 2015. július 2‑án a felperes az előléptetési vegyes bizottság előtt megtámadta az igazgatási tanácsadó bizottság határozatát, és azt kérte, hogy vegyék fel a nevét az előléptetésre javasolt tisztviselők listájára.
7 2015. július 24‑én, a felperes helyzetének megvizsgálását követően, az előléptetési vegyes bizottság elfogadta a kinevezésre jogosult hatóságnak szóló ajánlását. Az ajánlásban az előléptetési vegyes bizottság azt javasolta, hogy ne adjanak helyt a felperes kérelmének. Az előléptetési vegyes bizottságnak a munkahelyi utasítás alapján az volt az álláspontja, hogy ha a tisztviselő visszatér az álláshelyére, akkor értékelő jelentést kell készíteni, és visszamenőlegesen előmeneteli pontokat kell odaítélni, valamint el kell végezni az érdemek összehasonlító vizsgálatát. Ezt az ajánlást nem egyhangúlag fogadták el. Az előléptetési vegyes bizottságnak a személyzeti bizottság által kijelölt két tagja így kijelentette, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezéseinek egyértelmű szövegétől semmilyen jogalap alapján nem lehet eltérni, továbbá hogy az említett ajánlás alapját képező munkahelyi utasítás értelmezése szerintük eltér a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikkének világos tartalmától.
8 2015. július 24‑én a kinevezésre jogosult hatóság közzétette a 2015. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők listáját, amelyen nem szerepelt a felperes neve.
9 A felperes a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján a 2015. augusztus 18‑i panaszban megtámadta az EUIPO‑nak a 2015. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők listáját megállapító 2015. július 24‑i határozatát (a továbbiakban: megtámadott határozat).
10 2015. december 8‑i határozatával (a továbbiakban: a panaszt elutasító határozat) a kinevezésre jogosult hatóság elutasította a panaszt.
Az eljárás és a felek kérelmei
11 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2016. március 18‑án benyújtott keresetlevelével a felperes előterjesztette a jelen keresetet. Ez utóbbi keresetet F‑16/16. számon vették nyilvántartásba.
12 Az Európai Unió és alkalmazottai közötti jogviták elsőfokú elbírálásával kapcsolatos hatáskörnek a Törvényszékre történő átruházásáról szóló, 2016. július 6‑i (EU, Euratom) 2016/1192 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2016. L 200., 137. o.) 3. cikke alapján a jelen ügyet – annak 2016. augusztus 31‑i állása szerint – a Törvényszékhez tették át. Az ügyet a T‑586/16. számon vették nyilvántartásba, és a harmadik tanács elé utalták.
13 2017. március 8‑án a Törvényszék pervezető intézkedés keretében felhívta az EUIPO‑t, hogy válaszoljon bizonyos kérdésekre. 2017. március 28‑án az EUIPO a felhívásnak eleget tett.
14 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg az EUIPO 2015. július 24‑i határozatát, amellyel a 2015. évi előléptetési eljárásban nem léptette elő a felperest a következő besorolási fokozatba (AST 8) azáltal, hogy a felperes nevét nem vette fel a 2015. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők listájára;
– az EUIPO‑t kötelezze a költségek viselésére.
15 Az EUIPO azt kéri, hogy a Törvényszék:
– a keresetet teljes egészében utasítsa el;
– a felperest kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
16 A keresetének alátámasztására a felperes három jogalapot hoz fel, amelyeket együttesen fejt ki a keresetlevelében és amelyek a következőkön alapulnak: az első a személyzeti szabályzat 45. cikkének, a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikkének és az EUIPO ADM‑05‑09 határozata 13. cikkének megsértésén, a második a bizalomvédelem elvének, a megfelelő ügyintézés elvének és a felperes védelemhez való jogának megsértésén, valamint megtámadott határozatot megalapozó tények elferdítésén, a harmadik a kinevezésre jogosult hatóság által elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibán, amelyet elsődlegesen azzal követett el, hogy a felperes előléptetése tekintetében megtagadta a mérlegelési jogkörének gyakorlását, másodlagosan azzal, hogy megtagadta a felperes előléptetését, mivel ennek megtagadása a felperes szerint meghaladja a kinevezésre jogosult hatóság mérlegelési jogkörét.
17 Először is, amint az a fenti 4. pontban már kifejtésre került, a 2015. évi előléptetési időszakban a tisztviselőkre alkalmazandó, és egyébiránt az EUIPO által analógia útján alkalmazott rendelkezések a személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései voltak.A tárgyalás során arra vonatkozóan feltett kérdésre, hogy a jelen ügy szempontjából van‑e jelentősége az EUIPO ADM‑05‑09 határozatának, a felperes – elismerve, hogy az EUIPO e határozata a megtámadott határozatnak nem szolgált alapul – visszavonta az említett határozat megsértésére vonatkozó érveit, amit a Törvényszék rögzített a tárgyalási jegyzőkönyvben.
A személyzeti szabályzat 45. cikkének és a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikkének megsértésére vonatkozó első jogalapról
18 A felperes azt állítja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság megsértette a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikke ötödik francia bekezdésének második mondatát. A felperes szerint a rá vonatkozó jelentéseket egy számára nem felróható okból, azaz a betegszabadsága miatt nem véglegesítették. Szerinte e rendelkezés szövege nem teszi lehetővé azt, hogy a felperest a 2015. évi előléptetési eljárásból kizárják. A kinevezésre jogosult hatóság tévesen vélte úgy, hogy a felperest érintő értékelési és előléptetési eljárásoknak az újbóli munkába állásáig történő elhalasztása nem fosztja meg őt a személyzeti szabályzat 43. és 45. cikke alapján fennálló jogaitól. Ennek a megközelítésnek – különösen az érintett tisztviselő halála és tartós rokkantsága esetén – számos hátránya van. A kinevezésre jogosult hatóság éppígy nem tudja igazolni azt a tényt, hogy a felperes nem vehetett részt a szóban forgó előléptetési eljárásban a többi tisztviselőével összehasonlított érdemeire vonatkozó értékelés hiánya miatt, hiszen ezt a körülményt nem lehet számára felróni. A felperes szerint ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság erre a célra a rendelkezésére álló más információkat is felhasználhatott. Ily módon, azáltal hogy figyelmen kívül hagyta a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezéseinek 3. cikkében foglaltakat, a kinevezésre jogosult hatóság megsértette a személyzeti szabályzat 45. cikkét.
19 Az EUIPO erre lényegében úgy válaszol, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikke ötödik francia bekezdésének második mondata nem a felperes esetére, hanem például arra az esetre vonatkozik, amikor az előléptetési időszakban az értékelő hiányzik, míg az érintett tisztviselő a munkahelyi utasításnak megfelelően jelen van. Ezt az értelmezést erősíti meg az a tény is, hogy az értékelő jelentésekre az előléptethető tisztviselők érdemei összehasonlító vizsgálatának megfelelő biztosításához is szükség van, ami a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezéseinek 3. cikkéből is kitűnik, amely főszabály szerint azt követeli meg, hogy ezek a jelentések jogerőre emelkedjenek. Az EUIPO szerint, mivel a betegszabadságon lévő személyt nem lehet az értékelő jelentésének megtámadására és az eljárási határidők betartására képesnek tekinteni, köteles volt felfüggeszteni egyrészt a felperes értékelési eljárásait, másrészt – ugyanezen elv alapján, a felperes eljárási jogainak biztosítása céljából – az előléptetési eljárást is. Egyébiránt az EUIPO úgy véli, hogy az érdemeknek az értékelő jelentésekben foglaltaktól eltérő információkon alapuló összehasonlító vizsgálatára csak végső esetben kerülhet sor, és az csak akkor igazolható, ha egyértelműen megállapítható, hogy egyáltalán nem áll rendelkezésre megfelelő formában elkészített jelentés, mivel az érintett tisztviselő nem tér vissza az álláshelyére. Az EUIPO a gondossági kötelezettség alapján köteles meggyőződni arról, hogy a felperes előléptetéséről szóló határozatot azt követően hozták meg, hogy a felperes lehetőséget kapott az érdemeivel kapcsolatos véleménye kifejtésére. A Törvényszék által elfogadott pervezető intézkedésre válaszolva egyébiránt az EUIPO azt állítja, hogy a felperesnek inkább az áll érdekében, hogy az értékelő megbeszélésen és a teljes értékelési eljárásban vehessen részt, nem pedig egy olyan eljárásban, amelyben az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által a felperessel szemben lefolytatott vizsgálat alapján az EUIPO más megalapozott tényekre hivatkozik, amely vizsgálat – amennyiben azt a megtámadott határozat elfogadása után indították meg – a releváns értékelési időszakra vonatkozik. Az EUIPO hozzáteszi, hogy az értékelő jelentések – a párbeszéd és a fellebbezési eljárás útján – a személyi állomány tagjait megillető jogok védelmének biztosítására irányulnak, ami nem valósulhat meg, ha az érdemek összehasonlító vizsgálata más rendelkezésre álló információkon alapul.
20 A jelen esetben mindenekelőtt arra kell rámutatni, hogy a megtámadott határozat jogszerűségének értékelése szempontjából az a releváns indokolás, amely a panaszt elutasító határozatban szerepel. Ebből a határozatból lényegében az tűnik ki, hogy a kinevezésre jogosult hatóság álláspontja szerint a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikke ötödik francia bekezdésének második mondata olyan helyzetekre vonatkozik, amelyekben például azért nem véglegesítették a tisztviselő értékelő jelentését, mert az értékelő vagy a fellebbviteli értékelő hiányzott abban az időpontban, amikor őket az értékelési eljárás során az eljárásra felhívták. A kinevezésre jogosult hatóság úgy vélte tehát, hogy ez a rendelkezés nem vonatkozik a felperes esetére. A kinevezésre jogosult hatóság ezt követően jelezte, hogy a felperes a betegszabadsága miatt a 2013‑as és a 2014‑es év tekintetében nem rendelkezik értékelő jelentéssel, továbbá hogy a felperes esetében a folyamatban lévő értékelési és előléptetési eljárás a munkába állásáig felfüggesztésre került. A kinevezésre jogosult hatóság kifejtette, hogy mivel a felperes előléptetési eljárása felfüggesztésre került az igazolt hiányzása miatt, helyesen járt el, amikor a 2015. évi előléptetési időszak tekintetében figyelmen kívül hagyta a többi tisztviselővel összehasonlított érdemeit. Végül a kinevezésre jogosult hatóság a fentiekből arra következtetett, hogy helyesen járt el, amikor a felperes nevét nem vette fel a 2015. évben előléptetett tisztviselők listájára.
21 Ebben a tekintetben a személyzeti szabályzat 110. cikkének megfelelően, eltérő rendelkezés hiányában, analógia útján, a személyzeti szabályzat 43. cikke általános végrehajtási rendelkezéseiről szóló, 2013. december 16‑i C(2013) 8985 final európai bizottsági határozatot (a továbbiakban: a személyzeti szabályzat 43. cikkének általános végrehajtási rendelkezései) és a személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezéseit kell az EUIPO‑ra alkalmazni.
22 Emlékeztetni kell arra, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezéseinek 2. cikke szerint az előléptetési eljárásra évente kerül sor.
23 Ezen évente szervezett eljárás során a tisztviselő esetében előléptetési határozatot lehet hozni, azaz elő lehet léptetni, ha a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikkének megfelelően öt kumulatív feltételt teljesít. E feltételek közül az ötödik, ahogyan azt az EUIPO megállapította, hogy a tisztviselő értékelő jelentései – a személyzeti szabályzat 43. cikke általános végrehajtási rendelkezései értelmében – jogerőre emelkedjenek. Az említett 3. cikk mindazonáltal kifejezetten azt írja elő, hogy „azokban az esetekben, amelyekben az értékelő jelentést az állást betöltő személynek nem felróható okból nem véglegesítették, az utóbbi tisztviselő a hiányzó értékelő jelentés helyett más megalapozott információk alapján is részt vehet[ett] az előléptetési eljárásban, tehát az esetében előléptetési határozatot lehet[ett] hozni”.
24 E rendelkezésből az tűnik ki, hogy azt a tisztviselőt, aki a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikkének első négy feltételét teljesíti, azonban az értékelő jelentése nem emelkedett jogerőre, ennek ellenére előléptethetőnek kell tekinteni, ha az említett jelentést neki nem felróható késedelem miatt nem lehetett véglegesíteni. Az érintett tisztviselő ebben az esetben a hiányzó értékelő jelentés helyett más megalapozott információk alapján is részt vehet az előléptetési eljárásban.
25 Az jelen esetben az iratokból kitűnik, hogy a felperes 2013‑as és 2014‑es évre vonatkozó értékelő jelentéseinek hiánya kétségtelenül a betegszabadságának tudható be, és az sem kétséges, hogy a betegszabadsága igazolt hiányzás volt.
26 Meg kell tehát állapítani, hogy mivel a felperes betegszabadsága igazolt hiányzás volt, nem róható fel neki az a tény, hogy a 2013‑as és 2014‑es évre vonatkozó értékelő jelentéseit nem lehetett véglegesíteni, ezért azok hiányoznak. Az EUIPO egyébiránt a tárgyaláson elismerte, hogy a felperes betegszabadsága nem olyan körülmény, amelyet fel lehetne neki róni.
27 Márpedig a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikke ötödik francia bekezdésének második mondata az ilyen helyzetre azt írja elő, hogy a tisztviselő előléptethető, és más megalapozott információk alapján részt vehet az éves előléptetési eljárásban. Ennélfogva, azáltal hogy a felperes esetében megtagadta a 2015. évi előléptetési eljárásban való részvételi jogot azzal az indoklással, hogy a betegszabadsága miatti igazolt hiányzása nem tette lehetővé a felperes néhány értékelő jelentésének elkészítését, a kinevezésre jogosult hatóság megsértette az említett rendelkezést, és tévesen alkalmazta a jogot.
28 Ebből következően helytelen a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 3. cikke ötödik francia bekezdése második mondatának EUIPO általi értelmezése, amely szerint e rendelkezés a felperes helyzetére nem vonatkozik.
29 Ebben a tekintetben nem lehet elfogadni az EUIPO érvelését, amely szerint – ahogyan azt a munkahelyi utasítás III. szakaszának a) pontja is szemlélteti – az említett értékelési eljárás alkalmával a felperesnek biztosított eljárási jogok garantálása érdekében a felperes betegszabadsága idején köteles felfüggeszteni az értékelési eljárást és ebből következően az előléptetési eljárást. A felperes helyzetében ugyanis, azaz abban a helyzetben, amelyben az erre szolgáló eljárás alapján az értékelő jelentéseket nem lehetett megfelelő időben elkészíteni annak érdekében, hogy azokat a releváns előléptetési eljárásban figyelembe vegyék, a személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései alapján a felperest megillette az a jog, hogy előléptethetőnek tekintsék, továbbá az a jog, hogy az előléptetési eljárásban – és ebből következően a hiányzó értékelő jelentés helyett más megalapozott információk alapján a 2015. évi előléptetési eljárásban előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatában – részt vegyen.
30 Meg kell jegyezni, hogy a munkahelyi utasítás végeredményben belső iránymutatásnak minősül, mivel az olyan ügynökségi határozat, amelyet a teljes személyi állománnyal közöltek, és amelynek célja, hogy az előléptetések tekintetében az érintett tisztviselők számára azonos bánásmódot biztosítson. Főszabály szerint semmi nem tiltja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság általános jellegű belső határozat útján megállapítsa a személyzet szabályzatban rá ruházott széles mérlegelési jogkör gyakorlásának szabályait. Az ilyen belső iránymutatás elfogadása lehetőségének azonban vannak bizonyos korlátai, többek között a jogszabályi hierarchia tiszteletben tartása. A belső iránymutatás – így a munkáltatói utasítás is – a személyzeti szabályzatnál és az annak végrehajtására elfogadott szabályozásnál alacsonyabb szintű jogi norma (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2008. január 30‑i Strack kontra Bizottság ítélet, T‑85/04, EU:T:2008:18, 37–41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Az EUIPO munkahelyi utasításai ennélfogva jogszerűen nem írhatnak elő olyan szabályokat, amelyek eltérnek a személyzeti szabályzattól vagy a személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezéseitől.
31 Ehhez hasonlóan nem lehet meggyőző az EUIPO azon érvelése sem, amely szerint a tisztviselő az értékelő jelentésekben foglaltaktól eltérő információk alapján csak végső esetben vehet részt az előléptetési eljárásban. Egyrészt meg kell állapítani, hogy az EUIPO nem fejti ki, hogy a felperes helyzete miért nem minősült olyan „végső esetnek”, amely igazolta volna a 2013‑as és 2014‑es évre vonatkozó, hiányzó értékelő jelentéseket helyettesítő egyéb információk használatát. Ezenkívül a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva az EUIPO elismerte, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései 3. cikke ötödik francia bekezdésének második mondatára vonatkozó – a munkahelyi utasításban is szemléltetett – értelmezése, nem vonatkozik a felpereséhez hasonló esetre, azaz a több mint egyéves igazolt hiányzásra. Ez az értelmezés ugyanis, amellyel az EUIPO megtagadja, hogy az érintett tisztviselő a releváns előléptetési eljárásban az értékelő jelentéseket helyettesítő információk alapján vegyen részt, és ezt a részvételt a tisztviselő újbóli munkába állásától teszi függővé, nem veszi figyelembe azokat a helyzeteket, amelyekben a tisztviselő nem a megfelelő időben lép újból munkába, vagy akár soha nem lép újból munkába.
32 Másrészt a kinevezésre jogosult hatóság köteles lefolytatni az éves előléptetési eljárást (lásd ebben az értelemben: 2002. december 12‑i Morello kontra Bizottság ítélet, T‑338/00 és T‑376/00, EU:T:2002:314, 111. pont), és nem késleltetheti – a jelen esetben több évvel – a tisztviselő részvételét az előléptetési eljárásban, ha a tisztviselő a személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései értelmében előléptethető.
33 Az EUIPO azon állítólagos kötelességét illetően, hogy a gondossági kötelezettség alapján győződjön meg arról, hogy az adott személy lehetőséget kapott‑e az érdemeivel kapcsolatos véleménye kifejtésére, a jelen esetben meg kell állapítani, hogy az EUIPO egyetlen alkalommal sem kísérelte meg a felperest olyan helyzetbe hozni, amelyben annak lehetősége lett volna az érdemeivel kapcsolatos véleménye kifejtésére. Az EUIPO ugyanis a felperes betegszabadsága miatt pusztán késleltette, helytelenül, annak részvételét a 2015. évi előléptetési időszakra vonatkozó előléptetési eljárásban addig, amíg az esetleg újból munkába áll. Márpedig az EUIPO nem feltételezheti, hogy a betegszabadságon lévő tisztviselő semmilyen esetben nem képes az érdemeivel kapcsolatos véleménye megfelelő kifejtésére. Ráadásul, noha az értékelő jelentések – az EUIPO állítása szerint – a párbeszéd és a fellebbezési eljárás útján a személyi állomány tagjait megillető jogok védelmét biztosítják, ami nem valósulhat meg, ha az érdemek összehasonlító vizsgálata más rendelkezésre álló információkon alapul, emlékeztetni kell arra, hogy a határozatokkal, így a megtámadott határozattal szemben panaszt lehet előterjeszteni, amely feltárja a határozat indokait, és ezt követően, szükség esetén, keresetet is lehet indítani.
34 A jelen esetben a felperes, noha betegszabadságon volt, először is elektronikus levél útján megfelelően kifogásolta azt a tényt, hogy a neve nem szerepelt azon tisztviselők listáján, akiknek az előléptetését javasolták az előléptetési vegyes bizottságnál a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezései 5. cikke (7) bekezdésének megfelelően, ezt követően, a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése alapján a megtámadott határozattal szemben megfelelően terjesztett elő panaszt, majd a Törvényszék előtt benyújtotta a jelen keresetet, ami az EUIPO azon érvét is elhárítja, amely szerint a felperes előléptetési eljárását köteles volt felfüggeszteni, mivel a betegszabadságon lévő tisztviselőt általában nem tekintik alkalmasnak arra, hogy „az érveit átgondolja és előterjessze, vagy hogy a szakmai előmenetelére vonatkozó határozatokat megfelelő módon megtámadja”.
35 Végül a jelen esetben nem releváns az EUIPO arra vonatkozó érve, hogy az OLAF vizsgálatot folytat a felperessel szemben. Meg kell ugyanis jegyezni egyrészt – amint azt maga az EUIPO is elismeri –, hogy ezt a vizsgálatot a megtámadott határozat meghozatalánál később indították meg. Másrészt a panaszt elutasító határozatban semmi nem utal arra, hogy a megtámadott határozat meghozatalát a felperes magatartása indokolta volna, hiszen az EUIPO pusztán késleltette a felperes részvételét a 2015. évi előléptetési időszakra vonatkozó előléptetési eljárásban addig, amíg az esetleg újból munkába áll.
36 Ebből következően a felperesre vonatkozó 2015. évi előléptetési eljárásban a személyzeti szabályzat 45. cikkének általános végrehajtási rendelkezései 3. cikkének megsértése meghatározó hatással volt ezen eljárás lebonyolítására és a felperes előléptetését mellőző határozatra, amennyiben nem tették lehetővé az említett előléptetési eljárásban való részvételét.
37 Ennélfogva a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mivel a 2015. évi előléptetési időszak vonatkozásában a felperest figyelmen kívül hagyták.
38 A Törvényszék a teljesség kedvéért megállapítja, hogy a felperes jogaiba történő visszahelyezése érdekében újból meg kell vizsgálni a 2015. évi előléptetési eljárásban való részvételének lehetőségét. A kinevezésre jogosult hatóság csak ezen újbóli felülvizsgálatot követően hozhat az esetében érvényes határozatot, és értékelheti azt, hogy – visszamenőleges hatállyal és létszámon felül – fel lehet‑e őt venni a 2015. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők listájára, vagy sem. Az EUIPO ebben a tekintetben a Törvényszék pervezető intézkedésére adott válaszában, valamint a tárgyaláson részletesen kifejtette, hogy költségvetési szempontból semmi nem akadályozza, hogy a felperest adott esetben visszamenőleges hatállyal és a 2015. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők létszámán felül előléptessék.
A felperes által felhozott többi jogalapról és érvről
39 A megtámadott határozat megsemmisítésére figyelemmel, amelyre az első jogalap értelmében van szükség, nem kell megvizsgálni a bizalomvédelem elvének, a megfelelő ügyintézés elvének és a védelemhez való jog megsértésére, valamint a tények elferdítésére alapított második jogalapot, és a harmadik jogalapot sem, amely az EUIPO által elkövetett azon nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul, hogy a felperes előléptetése tekintetében megtagadta a mérlegelési jogkörének gyakorlását. Nincs szükség továbbá a felperes által másodlagosan előterjesztett érvelés vizsgálatára sem, amelyben arra hivatkozik, hogy őt a 2015. évi előléptetési időszakban feltétlenül elő kellett volna léptetni, tehát fel kellett volna venni a 2015. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők listájára.
A költségekről
40 A Törvényszék eljárási szabályzata 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel az EUIPO pervesztes lett, a felperes kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (harmadik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatalának (EUIPO) 2015. július 24‑i, a 2015. évi előléptetési időszakban előléptetett tisztviselők listáját megállapító határozatát megsemmisíti annyiban, amennyiben az a 2015. évi előléptetési időszak vonatkozásában figyelmen kívül hagyta Guillaume Vincentit.
2) A Törvényszék az EUIPO‑t kötelezi a költségek viselésére.
Frimodt Nielsen | Kreuschitz | Półtorak |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2017. november 14‑i nyilvános ülésen.
Aláírások