AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK VÉGZÉSE
(egyesbíró)
2013. június 18.
F‑98/11. sz. ügy
Bernard Jargeac
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Díjazás – Családi támogatások – Iskoláztatási támogatás – A biztosítás feltételei – Hasonló jellegű, más forrásból kapott támogatás levonása –– Részben nyilvánvalóan elfogadhatatlan, részben nyilvánvalóan megalapozatlan kereset”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben B. Jargeac, J. A. Aliaga Artero, R. Charrière, R. Clarke, F. Domingues, H. Hughes, J. Lanneluc és A. I. Zein (a továbbiakban: nyolc első felperes) azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg egyrészt az Európai Bizottság azon határozatait, amelyekben egyrészt a személyzeti szabályzat alapján a gyermekeik után járó iskoláztatási támogatásból ez utóbbiaknak a Centre de Documentation et d’Information sur l’Enseignement Supérieur du Grand‑Duché du Luxembourg (a továbbiakban: Cedies) által felsőfokú tanulmányi ösztöndíjként fizetett összeg levonásáról rendelkeznek amiatt, hogy az utóbbi ösztöndíj a személyzeti szabályzat alapján járó iskoláztatási támogatáshoz hasonló jellegű, másrészt semmisítse meg a jogalap nélkül kifizetett összeg visszaköveteléséről szóló bizottsági határozatokat. P. Finch a jelen keresetet annak érdekében terjesztette elő, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a Bizottság határozatát, amelyben annak közlését kérte, hogy részesül‑e a gyermeke a Cedies által nyújtott ösztöndíjban, és amely ezen információ közléséig 2011. december 1‑je óta felfüggesztette az iskoláztatási támogatás folyósítását.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet a P. Finch által benyújtott részében mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet a B. Jargeac, J. A. Aliaga Artero, R. Charrière, R. Clarke, F. Domingues, H. Hughes, J. Lanneluc és A. I. Zein által benyújtott részében mint nyilvánvalóan minden jogalapot nélkülözőt elutasítja. B. Jargeac, valamint a nyolc másik tisztviselő és volt tisztviselő, akiknek a neve a mellékletben szerepel, maguk viselik saját költségeiket, továbbá kötelesek viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Bizottság – A hatáskörök gyakorlása – Aláírási meghatalmazás – Megengedhetőség – Feltételek
(A Bizottság eljárási szabályzata, 27. cikk)
2. Tisztviselők – Díjazás – Családi támogatások – Iskoláztatási támogatás – A személyzeti szabályzat 67. cikkének (2) bekezdésében előírt, a támogatások halmozását tiltó szabály alkalmazási feltételei a más forrásból származó, hasonló jellegű támogatások fizetése esetén – A hallgatóknak nyújtott luxemburgi pénzbeli ellátásra történő alkalmazás – Megengedhetőség
(Személyzeti szabályzat, 67. cikk, (1) bekezdés, c) pont, és (2) bekezdés)
3. Tisztviselők – Jogosulatlan kifizetések visszatérítése – Az uniós családi támogatásokhoz hasonló jellegű támogatások bejelentését elmulasztó tisztviselő hivatkozása arra, hogy nem tudott a szabálytalan kifizetésről – Megengedhetetlenség
(Személyzeti szabályzat, 67. cikk, (2) bekezdés, és 85. cikk; VII. melléklet, 1–3. cikk
1. A tisztviselő által a Bizottság nevében és annak ellenőrzése mellett aláírt határozatok esetében az aláírási meghatalmazás a Bizottság szervezeti egységei belső szervezési intézkedésének minősül, amely megfelel a Bizottság eljárási szabályzatának, és a Bizottság hatáskörgyakorlása szokásos eszközének minősül.
Az uniós jog értelmében ugyanis a végrehajtási hatáskörök átruházása jogszerű intézkedésnek minősül, feltéve hogy azt semmilyen jogszabályi rendelkezés nem tiltja meg kifejezetten. Ennek még inkább így kell lennie az egyszerű aláírási meghatalmazás esetében.
(lásd a 38. és 39. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 8/72. sz., Vereeniging van Cementhandelaren kontra Bizottság ügyben 1972. október 17‑én hozott ítéletének 10–14. pontja; 43/82. és 63/82. sz., VBVB és VBBB kontra Bizottság egyesítetett ügyekben 1984. január 17‑én hozott ítéletének 14. pontja; C‑200/89. sz., FUNOC kontra Bizottság ügyben 1990. október 11‑én hozott ítéletének 13. és 14. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑450/93. sz., Lisrestal és társai kontra Bizottság 1994. december 6‑án hozott ítéletének 34. pontja; T‑338/94. sz., Finnboard kontra Bizottság 1998. május 14‑én hozott ítéletének 82. pontja; T‑333/99. sz., X kontra EKB ügyben 2001. október 18‑én hozott ítéletének 102. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T‑165/04. sz., Vounakis kontra Bizottság ügyben 2006. július 13‑án hozott ítéletének 49. pontja.
2. A családi támogatások terén kizárólag az összehasonlítható és azonos célt szolgáló támogatások minősülnek a személyzeti szabályzat 67. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt halmozást tiltó szabály értelmében „hasonló jellegűnek”. A támogatások hasonló jellegűnek minősítésénél a döntő szempont a szóban forgó támogatás nyújtásának célja.
Ebben a tekintetben a személyzeti szabályzat 67. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti iskoláztatási támogatásnak, valamint az ösztöndíjak és kölcsönök formájában nyújtott luxemburgi pénzügyi ellátásnak – amely utóbbi célja, hogy a hallgatók számára a tanulmányaik folytatása során a tanulmányi és a megélhetési költségeik fedezésének lehetővé tételére szolgáló pénzbeli segítséget nyújtson – hasonlók a céljai, amennyiben azok a tisztviselő eltartott gyermekének iskoláztatási költségeihez járulnak hozzá.
Ezt a következtetést nem vonhatja kétségbe az a körülmény, amely szerint a két ellátásnak nem azonosak a jogosultjai. Az a tény ugyanis, hogy a személyzeti szabályzat alapján járó támogatást a tisztviselőnek nyújtják, míg a nemzeti ellátást a gyermek kapja – illetve azt formálisan a gyermeknek nyújtják –, nem meghatározó annak értékelése során, hogy ezek az ellátások a személyzeti szabályzat 67. cikke (2) bekezdése értelmében hasonló jellegűek‑e. Nem meghatározó az a tény sem, hogy a nemzeti támogatást a nemzeti területen lévő lakóhely alapján nyújtják, az tehát a személyzeti szabályzat szerinti iskoláztatási támogatással ellentétben nem kapcsolódik foglalkoztatási viszonyhoz.
(lásd a 48–50. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 106/76. sz., Gelders‑Deboeck kontra Bizottság ügyben 1977. október 13‑án hozott ítéletének 16. pontja; 14/77. sz., Emer‑van den Branden kontra Bizottság ügyben 1977. október 13‑án hozott ítéletének 15. pontja; C‑135/06. P. sz., Weiβenfels kontra Parlament ügyben 2007. december 18‑án hozott ítéletének 89. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑117/89. sz., Sens kontra Bizottság ügyben 1990. május 10‑én hozott ítéletének 14. pontja; T‑147/95. sz., Pavan kontra Parlament ügyben 1996. június 11‑én hozott ítéletének 41. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑62/06. sz., Guarneri kontra Bizottság ügyben 2007. február 13‑án hozott ítéletének 39., 40. és 42. pontja; F‑83/10. sz., Giannakouris kontra Bizottság 2012. június 5‑én hozott ítéletének 37. pontja; F‑84/10. sz., Chatzidoukakis kontra Bizottság ügyben 2012. június 5‑én hozott ítéletének 37. pontja.
3. Az egyéb forrásból származó, hasonló jellegű nemzeti pénzbeli támogatások bejelentésére vonatkozó, a személyzeti szabályzat 67. cikkének (2) bekezdésében előírt kötelezettség megsértése esetén a családi ellátásokra jogosult tisztviselő már nem hivatkozhat a személyzeti szabályzat 85. cikkére, és arra, hogy nem tudott a kifizetés szabálytalan jellegéről.
A személyzeti szabályzat 67. cikkének (2) bekezdését ugyanis úgy kell értelmezni, hogy az intézmények feladata annak meghatározása, hogy az ebben a rendelkezésben előírt kötelezettség alapján a tisztviselők és az alkalmazottak által bejelentett támogatások és a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 1., 2. és 3. cikke szerint kapott családi támogatások hasonló jellegűek‑e.
(lásd az 59–61. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑141/95. sz., Schelbeck kontra Parlament 1996. március 6‑án hozott ítéletének 38. és 39. pontja.