AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(harmadik tanács)
2013. június 26.
F‑135/11., F‑51/12. és F‑110/12. sz. egyesített ügyek
BU
kontra
Európai Gyógyszerügynökség (EMA)
„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazott – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának elmaradása – Sérelmet okozó aktus – A személyzeti szabályzat 90. cikke (1) bekezdésének értelmében vett kérelem – Szerződés átminősítése iránti kérelem – Ésszerű határidő – Panasz elutasítása elleni panasz – Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke – Gondoskodási kötelezettség”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott, F‑135/11. számon nyilvántartásba vett kereset, amelyben BU azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Gyógyszerügynökség (EMA, vagy a továbbiakban: Ügynökség) „2011. május 30‑i határozatát”, amelyben az EMA munkaszerződés megkötésére jogosult hatósága (a továbbiakban: AHCC) „megtagadta a [BU] ideiglenes alkalmazotti szerződésének meghosszabbítására vonatkozó lehetőségek vizsgálatát”. A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2012. május 7‑én érkezett, F‑51/12. számon nyilvántartásba vett második keresetlevelében BU azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg azt a 2011. szeptember 1‑jei határozatot, amelyben az AHCC elutasította BU ideiglenes alkalmazotti szerződése meghosszabbítására irányuló azon „kérelmét”, amelyet a 2011. augusztus 23‑i leveléhez csatolt. A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2012. október 1‑jén érkezett, F‑110/12. számon nyilvántartásba vett harmadik keresetlevelében BU azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg azt a 2011. november 21‑i határozatot, amelyben az AHCC elutasította BU kisegítő alkalmazotti szerződésének átminősítése iránti, 2002. szeptember 16‑i kérelmét.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék az Európai Gyógyszerügynökségnek a 2011. május 30‑i levelében közölt, a BU szerződésének meghosszabbítását megtagadó határozatát megsemmisíti. A Közszolgálati Törvényszék az F‑135/11. sz. ügyben benyújtott keresetet ezt meghaladó részében elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék az F‑51/12. sz. ügyben és az F‑110/12. sz. ügyben benyújtott keresetet elutasítja. Az F‑135/11. sz. ügyben és az F‑51/12. sz. ügyben az Európai Gyógyszerügynökség maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a BU részéről felmerült költségeket. Az F‑110/12. sz. ügyben BU maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Gyógyszerügynökség részéről felmerült költségeket.
Összefoglaló
1. Tisztviselői keresetek – Kisegítő alkalmazotti, szerződéses alkalmazotti vagy szerződéses kisegítő alkalmazotti szerződés vitatása – E szerződés ideiglenes alkalmazotti szerződéssé való átminősítése iránti kérelem – Jogorvoslati lehetőségek
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, a) pont)
2. Tisztviselői keresetek – A személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése szerinti kérelem – A benyújtásra nyitva álló határidő – Ésszerű határidő – Szerződés átminősítése iránti kérelem – Értékelési szempontok
(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (1) bekezdés; Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, a) pont)
3. Tisztviselői keresetek – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Ideiglenes alkalmazotthoz intézett, őt a szerződése lejártának időpontjára emlékeztető levél – Kizártság – A szerződés meghosszabbítását mellőző határozat – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)
4. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 8. cikk, és 47. cikk, első bekezdés, b) pont)
5. Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbításának elmaradása – Bírósági felülvizsgálat – Terjedelem – Határozat, amelynek meghozatala előtt nem vizsgálták az alkalmazott helyzetét a szolgálat érdeke szempontjából – Jogellenesség
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 2. cikk, és 8. cikk, első bekezdés)
6. Tisztviselők keresetei – Megsemmisítést kimondó ítélet – Joghatások – Ideiglenes alkalmazotti szerződés meghosszabbítását mellőző határozat megsemmisítése – Az adminisztráció lehetősége, hogy az ítéletnek megfelelő új határozatot hozzon – A megsemmisített határozat folytán felmerülő vagyoni kár megtérítése iránti kérelem elutasítása
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
1. A kisegítő alkalmazott, szerződéses alkalmazott vagy kisegítő szerződéses alkalmazott a szerződésével kapcsolatos kereset megindítására nyitva álló határidő lejárta után kérelmet nyújthat be az adminisztrációhoz aziránt, hogy a formailag a szerződése keretében megszerzett szolgálati időt az általa ténylegesen ellátott feladatok alapján ismerjék el számára ideiglenes alkalmazotti munkaszerződés keretében megszerzett szolgálati időként, és amennyiben kérelmét elutasították, az alkalmazott a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében foglalt feltételek szerint a kérelem elutasítása ellen bírósági jogorvoslattal élhet.
(lásd a 22. pontot)
Hivatkozás:
az Európai Unió Törvényszéke T‑325/09. P. sz., Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 21‑én hozott ítéletének 88. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑105/11. sz., Davids kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 56. pontja.
2. Igaz ugyan, hogy a személyzeti szabályzat 90. cikkének (1) bekezdése nem szabályozza, hogy milyen határidőn belül kell benyújtani az e rendelkezés szerinti kérelmeket, az ésszerű határidő tiszteletben tartása azonban követelmény minden olyan esetben, amikor a jogalkotó nem határozott meg határidőt, vagy azt kifejezetten nem zárta ki. Írott norma hiányában ugyanis az ésszerű határidő meghatározásának jogi alapja a jogbiztonság elve, amely kizárja, hogy az intézmények és a természetes vagy jogi személyek időbeli korlát nélkül cselekedjenek, és így veszélyeztessék többek között a kialakult jogi helyzetek stabilitását. Következésképpen önmagában abból, hogy a személyzeti szabályzat nem határoz meg határidőt, nem következik, hogy ilyen korlát nélkül van lehetőség a kérelem előterjesztésére. Valamely határidő ésszerű jellegét az egyes ügyek sajátos körülményeinek figyelembevételével kell megállapítani, különös tekintettel a jogvitának az érintett szempontjából felmerülő tétjére, az ügy bonyolultságára és az érintett felek magatartására.
Ami a kisegítő alkalmazotti szerződésnek az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti, ideiglenes alkalmazotti szerződéssé történő átminősítés iránti kérelmet illeti, bár az ilyen átminősítés iránti kérelem lehetősége orvosolhatja az egymást követő határozott idejű szerződésekkel való visszaélést, ebből azonban nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy egy többéves határidő ésszerűnek minősülhet.
E tekintetben a közszolgálati kártérítési jogvitákban a Bíróság alapokmánya 46. cikkének analógiájára alkalmazott ötéves határidő nem minősül szükségképpen ésszerű határidőnek. Alapvető különbség van ugyanis egy – csupán a kár, valamint a késedelmi és egyéb kamatok megtérítésére irányuló – kártérítési kereset, illetve egy korábbi szerződés átminősítése között. Egy ilyen kérelem ugyanis az alkalmazott és a munkáltatója közötti munkaviszonyt visszamenőleg újból létrehozó intézkedések meghozatalával jár, amelyek ezenfelül kihatással lehetnek az adminisztráció foglalkoztatási szerkezetére és személyzeti politikájára is, különösen egy olyan ügynökségnél, amelynek személyi állománya korlátozott létszámú.
Az átminősítés körülményeire ugyanis annál is kevésbé lehet késedelmesen reagálni, hogy annak tétje nem elhanyagolható, mivel magáról az érdekelt és az adminisztráció közötti munkaviszony jellegéről van szó, annak – a kisegítő alkalmazottak és az ideiglenes alkalmazottak, illetve a határozott és a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottak között fennálló szabályozási különbségből fakadó – valamennyi következménnyel együtt.
(lásd a 24., 25., 31. és 32. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑334/12 RX‑II. sz., Arango Jaramillo és társai kontra EBB ügyben 2013. február 28‑án hozott ítéletének 28. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑202/97. sz., Koopman kontra Bizottság ügyben 1998. március 25‑én hozott végzésének 25. pontja; T‑114/08. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2009. június 26‑án hozott végzésének 25. pontja;
az Európai Unió Törvényszéke fent hivatkozott Adjemian és társai kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 67. és 87. pontja; T‑433/10. P. sz., Allen és társai kontra Bizottság ügyben 2011. december 14‑én hozott ítéletének 26. és 31. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑125/05. sz., Tsarnavas kontra Bizottság ügyben 2007. február 1‑jén hozott ítéletének 50. pontja; F‑30/08. sz., Nanopoulos kontra Bizottság ügyben 2010. május 11‑én hozott ítéletének 117. pontja; F‑73/09. sz., Sukup kontra Bizottság ügyben 2011. április 13‑án hozott ítéletének 83. pontja.
3. Az adminisztráció azon levele, amely arra szorítkozik, hogy emlékezteti az alkalmazottat a szerződésének a lejárat időpontjára vonatkozó rendelkezéseire, és így az említett rendelkezésekhez képest semmilyen új elemet nem tartalmaz, nem minősül sérelmet okozó aktusnak. Mindazonáltal abban az esetben, ha a szerződés meghosszabbítható, az adminisztrációnak a szerződés meghosszabbítását mellőző, felülvizsgálatot követően meghozott határozata a szóban forgó szerződéstől elkülönülő, sérelmet okozó aktusnak minősül, amely ellen a személyzeti szabályzatban meghatározott határidőn belül panaszt lehet tenni és keresetet lehet indítani.
(lásd a 36. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑160/04. sz., Potamianos kontra Bizottság ügyben 2008. október 15‑én hozott ítéletének 21. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑102/09. sz., Bennett és társai kontra OHIM ügyben 2011. szeptember 15‑én hozott ítéletének 57. és 59. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
4. Az adminisztrációnak az ideiglenes alkalmazotti szerződések meghosszabbítása tárgyában fennálló széles mérlegelési jogköre miatt az uniós bíróság által ezen értékelés felett gyakorolt felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy tekintettel azokra a módokra és eszközökre, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezethettek, az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és mérlegelési jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan.
Ugyanakkor, noha az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, az ezen jogkör gyakorlása során elfogadott határozattal szemben előterjesztett megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró uniós bíróság is gyakorol jogszerűségi felülvizsgálatot, amely más tekintetben jelenik meg. Így az uniós bíróság biztosítja a gondoskodási kötelezettség tiszteletben tartását. Márpedig ez a kötelezettség, csakúgy mint a gondos ügyintézés elve, magában foglalja többek között, hogy az illetékes hatóság a tisztviselő vagy az alkalmazott helyzetére vonatkozó döntés meghozatalakor – még a széles mérlegelési jogkör gyakorlása keretében is – figyelembe vegye a döntést befolyásoló körülmények összességét. Ennek során nem csupán a szolgálati érdekre, hanem az érintett tisztviselő vagy alkalmazott érdekeire is tekintettel kell lennie.
Különösen, még inkább vonatkoznak az adminisztrációra a hatékony, teljes és részletes vizsgálat követelményei abban az esetben, ha létrehozott egy olyan belső eljárást, amely a szerződés esetleges meghosszabbítása érdekében az alkalmazott feletteseivel való egyeztetést ír elő. Ennek az egyeztetésnek ugyanis nem lenne értelme, ha az egyeztetésbe bevont feletteseknek a fenti feltételek mellett nem kellene véleményezési hatáskörüket gyakorolniuk, és ha a döntés meghozataláért felelős hatóság nem lenne köteles ténylegesen figyelembe venni a felettesek javaslatait.
(lásd a 48–51. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 33/79. és 75/79. sz., Kuhner kontra Bizottság ügyben 1980. május 28‑án hozott ítéletének 22. pontja; 125/80. sz., Arning kontra Bizottság ügyben 1981. október 29‑én hozott ítéletének 19. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑63/11. sz., Macchia kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 45., 47. és 50. pontja, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, az ítélettel szemben T‑368/12. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.
5. Noha az uniós bíróságnak nem feladata, hogy felülvizsgálja a valamely intézmény által a feladatai megfelelő végrehajtása érdekében folytatni kívánt személyzeti politikára vonatkozó döntéseket, ha azonban egy ideiglenes alkalmazotti szerződés meghosszabbítását megtagadó határozat megsemmisítése iránti kérelem tárgyában kell eljárnia, jogszerűen vizsgálhatja meg, hogy az adminisztráció által elfogadott indokolás nem teheti‑e kérdésessé a jogalkotó által a személyzeti szabályzatban meghatározott azon alapvető szempontokat és feltételeket, amelyek többek között annak biztosítására irányulnak, hogy a szerződéses személyi állomány tagjainak alkalmazása adott esetben idővel bizonyos mértékben folyamatossá váljon. Ekként kell tehát értelmezni az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikke első bekezdését, amely szerint az említett alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja szerinti ideiglenes alkalmazottak szerződése legfeljebb egyszer, határozott időre meghosszabbítható, és minden további meghosszabbítás határozatlan időre szól, ami pontosan az alkalmazás bizonytalanságával szembeni küzdelemre irányuló megelőző intézkedésként értékelhető. Ezt az értelmezést a gondoskodási kötelezettség is megerősíti, amelyből többek között az a következtetés vonható le, hogy az illetékes hatóság feladata megvizsgálni, hogy létezik‑e olyan álláshely, amelyen az ideiglenes alkalmazott szolgálati érdekből, és az eset elsődleges követelményeire tekintettel megfelelően alkalmazható, vagy amelyen az alkalmazása meghosszabbítható. Ez az értelmezés még inkább érvényes akkor, ha a munkáltató létrehoz egy olyan eljárást, amelynek célja a közte és alkalmazottai között fennálló munkaviszony lehetséges meghosszabbításának a vizsgálata.
Ebből következően a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóság nem tesz eleget a gondoskodási kötelezettségének és az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 8. cikkének, ha az említett alkalmazási feltételek 2. cikkének a) pontja alapján megkötött ideiglenes alkalmazotti szerződés meghosszabbítása iránti kérelem elutasítása során elvont módon hivatkozik a költségvetési lehetőségekre, valamint az érintett érdemeire és képességeire, elmulasztva annak megkísérlését – az érintett helyzete, és azon feladatok egyedi vizsgálata keretében, amelyeket képes volna az intézménynél ellátni –, hogy az általa követett szolgálati érdeknek eleget lehet‑e tenni azzal, hogy a felperesnek új feladatot és munkakört biztosítanak, tehát azzal a lehetőséggel, hogy a szerződését meghosszabbítják vagy vele új ideiglenes vagy szerződéses alkalmazotti szerződést kötnek.
(lásd az 57., 59. és 60. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság C‑251/11. sz., Huet ügyben 2012. március 8‑án hozott ítéletének 37. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑87/08. sz., Schuerings kontra ETF ügyben 2010. december 9‑én hozott ítéletének 58. és 60. pontja, az ítélettel szemben T‑107/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; F‑88/08. sz., Vandeuren kontra ETF ügyben 2010. december 9‑én hozott ítéletének 59. és 60. pontja, az ítélettel szemben T‑108/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; a fent hivatkozott Macchia kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 54., 60. és 61. pontja.
6. Azzal kapcsolatban, hogy az uniós bíróság azzal az indokkal semmisítette meg az adminisztráció ideiglenes alkalmazotti szerződés meghosszabbítását mellőző határozatát, hogy nem került sor a tények teljes és részletes, a szolgálat érdekeinek, illetve az érintett alkalmazott érdemeinek és képességeinek szempontjából lefolytatott vizsgálatára, mivel nem lehet kizárni, hogy az adminisztrációnak az lesz az álláspontja, hogy az ügy iratainak teljes és részletes ismételt vizsgálatát követően, a jelen ítélet indokolásának figyelembevételével újból meghozhatja a felperes ideiglenes alkalmazotti szerződésének meghosszabbítását mellőző határozatot, ezért az említett alkalmazott díjazásának az ideiglenes alkalmazotti szerződés megszűnéséből következő elvesztése miatt nem lehet az adminisztrációt kártérítés fizetésére kötelezni, még ha arra csak ideiglenes jelleggel, egy euró összegben kerülne is sor.
(lásd a 64–66. pontot)