Language of document : ECLI:EU:F:2008:98

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2008. július 10.

F‑61/06. sz. ügy

Cathy Sapara

kontra

Eurojust

„Közszolgálat – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – A próbaidő meghosszabbítása – Elbocsátás a próbaidő végén – Indokolási kötelezettség – Védelemhez való jog – Nyilvánvaló mérlegelési hiba – Lelki zaklatás”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben C. Sapara azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék: semmisítse meg az Eurojust 2005. július 6‑i határozatát, amelyben a próbaidejének végén elbocsátják; rendelje el az Eurojustnál való újraalkalmazását 2005. július 6‑tól; kötelezze az Eurojustot, hogy vagyoni kártérítésként fizesse meg neki azt a bért, amelyet 2005. július 6. és 2009. október 15. között kapott volna, nem vagyoni kártérítésként pedig ideiglenesen és méltányossági alapon 200 000 euróra becsült összeget.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Meghosszabbító határozat

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 14. cikk, harmadik bekezdés)

2.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Próbaidőt lezáró jelentés

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 14. cikk, harmadik bekezdés)

3.      Tisztviselők – Lelki zaklatás – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés; az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 11. cikk, első bekezdés)

4.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Az eredmények értékelése

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 14. cikk, harmadik bekezdés)

5.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Felvétel – Próbaidő – Az érintett képességeinek kedvezőtlen értékelése

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 14. cikk, harmadik bekezdés)

1.      Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 14. cikkéből levezethető, hogy amennyiben a munkaszerződések megkötésére jogosult hatóság a próbaidős ideiglenes alkalmazott próbaidejének meghosszabbításáról dönt, a határozatát a próbaidő végén elkészített jelentésre kell alapítania. Az, hogy ezen alkalmazott felettese az első, a próbaidő felénél elkészített jelentésben már javasolta e hosszabbítást, nem sérti e rendelkezést, mivel az ilyen javaslat, jóllehet idő előtti, nem befolyásolhatja az érintett helyzetét.

(lásd az 54., 56. és 57. pontot)

2.      Bár az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 14. cikke harmadik bekezdésének rendelkezései nem írják elő kifejezetten, hogy a próbaidős ideiglenes alkalmazott próbaidejének meghosszabbítása esetében e meghosszabbítás végén új, próbaidőt lezáró jelentést kell készíteni, e rendelkezéseket nem lehet annak akadályaként értelmezni, hogy az adminisztráció második jelentést (is) készítsen a meghosszabbított próbaidő végén. Amennyiben ugyanis az érintett próbaidejét meghosszabbították, az illetékes hatóság második jelentést készíthet.

(lásd a 60. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 175/80. sz., Tither kontra Bizottság ügyben 1981. október 8‑án hozott ítéletének (EBHT 1981., 2345. o.) 12. pontja.

3.      Igaz, hogy a közösségi jogrend alapját képező alapvető értékekkel ellentétes az, hogy valamely tisztviselő – akár egyszer, akár ismétlődően – tréfálkozzon a munkatársa bőrszínével, az ilyen elítélendő és elfogadhatatlan magatartás azonban mégsem minősíthető a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése értelmében vett lelki zaklatásnak, amennyiben megállapítható, hogy a tréfálkozást nem ismételték meg, és abbahagyták, amikor az érintett munkatárs azt kérte.

(lásd a 105–107. pontot)

4.      Tekintettel arra, hogy az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a próbaidős tisztviselő képességeinek és teljesítményének a szolgálati érdek alapján való értékelését illetően, a Közszolgálati Törvényszéknek nem feladata, hogy a próbaidő eredményét illetően az intézmények értékelését a saját értékelésével váltsa fel, kivéve a nyilvánvaló mérlegelési hiba vagy a hatáskörrel való visszaélés esetét.

(lásd a 120. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság C‑17/88. sz., Patrinos kontra GSZB ügyben 1989. december 13‑án hozott ítéletének (EBHT 1989., 4249. o.), 33. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑373/00., T‑27/01., T‑56/01. és T‑69/01. sz., Tralli kontra EKB egyesített ügyekben 2002. június 27‑én hozott ítéletének (EBHT 2002., I‑A‑97. o. és II‑453. o.) 76. pontja.

5.      A védelemhez való jog a közösségi jog alapelve, és tiszteletben tartását minden olyan eljárásban biztosítani kell, amelyet valamely személy ellen indítanak, és amely neki sérelmet okozó aktushoz vezethet. Ez az elv, amely a gondos ügyintézés követelményeinek felel meg, előírja, hogy az érintett személynek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ténylegesen kifejthesse álláspontját az ellene felhozott azon körülményekkel kapcsolatban, amelyekre az intézmény az ilyen határozatot alapította.

Az ideiglenes alkalmazott próbaidő végén való elbocsátását illetően a védelemhez való jogot az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 14. cikkének harmadik bekezdése biztosítja, amely előírja, hogy egy hónappal a próbaideje lejárta előtt az ideiglenes alkalmazottnak a beosztásával kapcsolatos feladatok ellátására való alkalmasságára, a szolgálatban nyújtott magatartására és hatékonyságára vonatkozó értékelést készítenek, amelyet „[közölnek] az érintett személlyel, aki jogosult észrevételeit írásban benyújtani”. Ezen elv ellenben nem követeli meg az adminisztrációtól, hogy az a próbaidő alatt figyelmeztesse azt az ideiglenes alkalmazottat, akinek szakmai teljesítménye nem kielégítő. Egyébiránt még ha feltételezzük is, hogy az adminisztráció a próbaidő alatt nem tájékoztatja az érintettet az esetleges szakmai hiányosságairól, e körülmény nem minősülhet a védelemhez való jog tiszteletben tartása megsértésének, mivel azon, próbaidőt lezáró jelentést, amely alapján az adminisztráció az elbocsátást javasolta, szabályszerűen közölték az érintettel.

(lásd a 148–150. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 3/84. sz., Patrinos kontra GSZB ügyben 1985. május 15‑én hozott ítéletének (EBHT 1985., 1421. o.) 19. pontja; C‑344/05. P. sz., Bizottság kontra De Bry ügyben 2006. november 9‑én hozott ítéletének (EBHT 2006., I‑10915. o.) 37. és 38. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑96/95. sz., Rozand‑Lambiotte kontra Bizottság ügyben 1997. március 5‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 1997., I‑A‑35. o. és II‑97. o.) 102. pontja; T‑277/03. sz., Vlachaki kontra Bizottság ügyben 2005. március 8‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑57. o. és II‑243. o.) 64. pontja; T‑182/04. sz., Van der Spree kontra Bizottság ügyben 2006. október 10‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑205. o. és II‑A‑2‑1049. o.) 70. pontja.