C‑206/08. sz. ügy

Wasser- und Abwasserzweckverband Gotha und Landkreisgemeinden (WAZV Gotha)

kontra

Eurawasser Aufbereitungs- und Entsorgungsgesellschaft mbH

(a Thüringer Oberlandesgericht [Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatokban – Ivóvízellátásra és szennyvízelvezetésre irányuló közszolgáltatás – Szolgáltatási koncesszió – Fogalom – A kérdéses szolgáltatás hasznosításához kapcsolódó kockázatok áthárítása a nyertes ajánlattevőre”

Az ítélet összefoglalása

1.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – A nemzeti bíróság hatásköre – A jogvita tényállásának megállapítása és értékelése – Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés szükségessége és a feltett kérdések relevanciája – A nemzeti bíróság általi értékelés

(EK 234. cikk)

2.        Előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések – A Bíróság hatásköre – Korlátok – Nyilvánvalóan nem releváns kérdések, valamint hasznos választ kizáró szövegösszefüggésben feltett, hipotetikus kérdések – Az alapügy tárgyával össze nem függő kérdések

(EK 234. cikk)

3.        Jogszabályok közelítése – Közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásai a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatokban – 2004/17 irányelv – Hatály – Közszolgáltatási koncesszió

(2004/17 európai parlamenti és tanácsi irányelv, 1. cikk, (3) bekezdés, b) pont)

1.        Az EK 234. cikkel létrehozott együttműködés keretében az ügyben eljáró és határozathozatalra hivatott nemzeti bíróság hatáskörébe tartozik annak megítélése, hogy – tekintettel az ügy különleges jellemzőire – ítélete meghozatalához szükségesnek tartja‑e az előzetes döntéshozatalt, és ha igen, a Bíróságnak feltett kérdései relevánsak‑e. Következésképpen, amennyiben a feltett kérdések a közösségi jog értelmezésére vonatkoznak, a Bíróság – főszabály szerint – köteles határozatot hozni.

(vö. 33. pont)

2.        Kivételes esetekben a Bíróság jogosult saját hatáskörének megállapítása céljából megvizsgálni azokat a körülményeket, amelyek mellett a nemzeti bíróság hozzá fordult. Csak akkor utasítható el a határozathozatal a nemzeti bíróság által előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről, ha a közösségi jog kért értelmezése nyilvánvalóan nem áll kapcsolatban az alapjogvita tényeivel vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azon ténybeli és jogi körülmények, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a feltett kérdésekre hasznos módon válaszolhasson.

(vö. 34. pont)

3.        Az a tény, hogy szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződés esetében az ajánlatkérő szerv közvetlenül nem fizet díjat a nyertes ajánlattevő részére, hanem a nyertes ajánlattevő harmadik személyektől jogosult díjat szedni, elegendő ahhoz, hogy az ilyen szerződés a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17 irányelv 1. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében „szolgáltatási koncessziónak” minősüljön, amennyiben a nyertes ajánlattevő az ajánlatkérő szerv által viselt működtetési kockázatot teljes egészében vagy legalább jelentős részben átvállalja, még akkor is, ha ez a kockázat a szolgáltatás szervezésének közjogi kialakítása miatt kezdettől fogva jelentősen korlátozott.

Az a tény, hogy a szolgáltató harmadik személyektől származó kifizetés formájában részesül ellenszolgáltatásban, egyik lehetséges formája a szolgáltató számára biztosított, a szolgáltatás hasznosítására vonatkozó jognak. E tekintetben nem releváns, hogy az ellenszolgáltatásra a magánjog vagy a közjog szabályai irányadók‑e.

Ha a díjazási mód, amelyben a felek megállapodtak, abban áll, hogy a szolgáltatónak joga van saját szolgáltatásának hasznosítására, e díjazási mód magában foglalja azt, hogy a kérdéses szolgáltatás nyújtásához kapcsolódó kockázatokat szintén a szolgáltató viseli, amely kockázat így a szolgáltatás gazdasági hasznosításának velejárója. Ha az ajánlatkérő továbbra is a kockázat teljes egészét viseli, és ezáltal a szolgáltatót nem teszi ki a piac kiszámíthatatlanságának, a szolgáltatás hasznosításának odaítélése – az átláthatóság és a verseny védelme érdekében – a 2004/17 irányelvben előírt eljárási szabályok alkalmazását igényli.

Amennyiben a szolgáltatás ellátásával járó kockázatot egyáltalán nem ruházzák át a szolgáltatóra, a szóban forgó ügylet szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésnek minősül. Ez utóbbi esetben az ellenszolgáltatás nem a szolgáltatás hasznosításának joga lenne. Mindenesetre, még ha az ajánlatkérő szerv által viselt kockázat az érintett tevékenységi ágazatra jellemző szabályozás alkalmazásából adódóan jelentősen korlátozott is, ahhoz, hogy szolgáltatási koncesszióról lehessen beszélni, az szükséges, hogy az ajánlatkérő szerv teljes egészében, vagy legalább jelentős részben a koncessziós jogosultra hárítsa az általa viselt működtetési kockázatot.

A nemzeti bíróság feladata annak mérlegelése, hogy az ajánlatkérő szerv által viselt kockázat teljes egészének vagy jelentős részének áthárítása megtörtént‑e. E célból nem vehetők figyelembe azok az általános kockázatok, amelyek a szerződés teljesítése folyamán a szabályozásban bekövetkező módosításokból erednek.

(vö. 53., 55., 57., 59., 67–69., 77–80. pont és a rendelkező rész)