A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2011. április 13.

F‑30/09. sz. ügy

Dhikra Chaouch

kontra

Európai Bizottság

„Közszolgálat – Díjazás – Letelepedési támogatás – Jogosultságok megállapítása – Szolgálatba lépés próbaidős tisztviselőként – A véglegesítés utáni lakóhelyváltozás figyelembevétele – A személyzeti szabályzat 20. cikke alapján a tisztviselőt terhelő, lakóhelyre vonatkozó kötelezettség”

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben D. Chaouch lényegében azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg a letelepedési támogatást a felperestől megtagadó bizottsági határozatot.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a felperes keresetét elutasítja. A felperes viseli az összes költséget.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – A költségek megtérítése – Letelepedési támogatás – A megítélés feltételei

(Személyzeti szabályzat, 20. cikk, és VII. melléklet, 5. cikk)

2.      Tisztviselők – A költségek megtérítése – Letelepedési támogatás – A megítélés feltételei

(Személyzeti szabályzat, 20. cikk, és VII. melléklet, 5. cikk)

1.      Három együttes feltételnek kell teljesülnie ahhoz, hogy a tisztviselő letelepedési támogatásban részesüljön. Mindenekelőtt véglegesített tisztviselőnek kell lennie. Igazolni kell azt is, hogy a személyzeti szabályzat 20. cikkében szereplő követelményeknek való megfeleléshez lakóhelyet kellett változtatnia. Ez utóbbi feltétel maga két feltételt foglal magában: egyrészt lakóhelyet kellett változtatni azon – a feladatok ellátásával kapcsolatos – nehézségek eredményeképp, amelyek a lakóhely és az alkalmazási hely közötti távolság miatt merültek fel; másrészt igazolni kell a lakóhely tényleges megváltozását.

(lásd az 55. pontot)

2.      Tekintettel a személyzeti szabályzat 20. cikkére utaló, a személyzeti szabályzat VII. mellékletének 5. cikkében foglalt hivatkozásra, egyértelmű, hogy ugyanolyan értékelési szempontokat kell alkalmazni egyrészt annak – a letelepedési támogatásban való részesülés érdekében történő – megállapításához, hogy a tisztviselőnek „lakóhelyet kellett[‑e] változtatnia”, másrészt annak megállapításához, hogy a tisztviselő teljesíti‑e azon kötelezettségeket, amelyek a személyzeti szabályzat 20. cikke értelmében a lakóhellyel kapcsolatban terhelik, és különösen azt, hogy olyan helyen kell laknia, amely nincs „nagyobb távolságra az alkalmazás helyétől, mint ami feladatainak megfelelő ellátásával összeegyeztethető”.

Ugyanazon értékelési szempontoknak egyrészt a személyzeti szabályzat VII. melléklete 5. cikkének, másrészt a személyzeti szabályzat 20. cikkének alkalmazásához való használata azt a veszélyt foglalja tehát magában, hogy bizonyos, letelepedési támogatásban részesülni kívánó tisztviselők jogosultságai tekintetében a kedvező megközelítés alkalmazásából automatikusan az következne, hogy lakóhely‑változtatásra köteleznének más olyan tisztviselőket, akik hasonló helyzetben vannak, azonban az alkalmazási helyüktől bizonyos távolságra szeretnének tartózkodni.

Ráadásul mind a személyzeti szabályzat 20. cikkének, mind pedig a személyzeti szabályzat VII. melléklete 5. cikkének rendelkezései szerint a tisztviselőnek lakóhelyet „kell” változtatnia, ami szükségszerűséget foglal magában, és korlátozza az adminisztráció mozgásterét. Ez utóbbi tehát nem ítélheti meg a letelepedési támogatást akkor, ha nyilvánvalóan megállapítható, hogy a tisztviselő lakóhelye és alkalmazási helye közötti távolság a feladatok ellátását zavarja.

Végül a jogalkotó nem szándékozott rögzíteni kilométerben meghatározott földrajzi határokat, ahogy például azt az újbóli letelepedési támogatás esetében tette. Jóllehet tehát az adminisztrációnak, majd vita esetén a bíróságnak értékelésében alapvetően azon, kilométerben kifejezett távolságra kell támaszkodnia, amely a tisztviselő lakóhelyét az alkalmazási helyétől elválasztja, nem kizárt, hogy adott ügy egyedi ténybeli körülményeit, például a lakóhely és az alkalmazási hely közötti út naponta történő megtétele során tapasztalt konkrét nehézségeket is figyelembe vegyék annak megállapításakor, hogy az adott távolság olyan, amely „feladatainak megfelelő ellátásával összeegyeztethető”.

(lásd a 60–63. pontot)