AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2013. február 19.
F‑17/11. sz. ügy
BB
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Szerződéses alkalmazott – Határozott időre szóló szerződés meghosszabbításának mellőzése – Megsemmisítés iránti kereset – Kártérítési kereset”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben BB egyrészt azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék semmisítse meg az Európai Bizottság szerződéskötésre jogosult hatósága által meghozott – a szóban 2010. május 7‑én közölt, 2010. április 28‑i feljegyzésből következő –, a felperes szerződéses alkalmazotti szerződését nem meghosszabbító hallgatólagos határozatot, valamint a szerződéskötésre jogosult hatóság panaszt elutasító határozatát, másrészt kéri a számára okozott vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Bizottság maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni a felperes részéről felmerült költségek egyharmadát. A felperes maga viseli saját költségeinek kétharmadát.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Felvétel – Határozott idejű szerződés meghosszabbítása – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 85. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Szerződéses alkalmazottak – Az adminisztráció gondoskodási kötelezettsége – A megfelelő ügyintézés elve – Terjedelem – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
3. Bírósági eljárás – Költségek – Teher – A méltányossági követelmények figyelembevétele – A pernyertes fél részleges kötelezése a költségek viselésére
(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 87. cikk, 1. §, és 88. cikk)
1. A határozott időre szóló szerződéssel rendelkező ideiglenes alkalmazottnak főszabály szerint egyáltalán nincs joga a szerződése meghosszabbításához, mivel ez csupán egyszerű lehetőség, amely alá van rendelve annak a feltételnek, hogy ez a meghosszabbítás összhangban álljon a szolgálati érdekkel.
Eltérően ugyanis a tisztviselőktől, akik alkalmazásának stabilitását a személyzeti szabályzat garantálja, az ideiglenes alkalmazottak más rendszer alá tartoznak, amelynek alapja az érintett intézménnyel kötött munkaszerződésük. Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 85. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy az intézmény és az említett alkalmazási feltételek 3a. cikke szerinti határozott időre felvett szerződéses alkalmazott közötti munkaviszony időtartamát pontosan a felek által megkötött szerződésben megállapított feltételek szabályozzák.
Noha az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a szerződés meghosszabbítására vonatkozóan, de azért az ezen jogkör gyakorlása során elfogadott határozattal szemben előterjesztett megsemmisítés iránti kereset tárgyában eljáró Közszolgálati Törvényszék is gyakorol jogszerűségi felülvizsgálatot, és ez a felülvizsgálat több szempontra is kiterjed. A szerződéses alkalmazotti szerződés meghosszabbítását mellőző, sérelmet okozó aktusnak minősülő határozat megsemmisítése iránti kérelem tekintetében az uniós bíróság felülvizsgálatának az említett határozatot esetlegesen igazoló szolgálati érdek értékelésében elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hiba hiányának, a hatáskörrel való visszaélés hiányának, valamint az adminisztrációt a közte és valamely alkalmazottja közötti szerződés megújításáról való döntésekor terhelő gondoskodási kötelezettség megsértése hiányának vizsgálatára kell korlátozódnia.
Ennélfogva a felperes által előterjesztett jogalapok keretében a Közszolgálati Törvényszék feladata annak vizsgálata, hogy az adminisztráció elkövetett‑e nyilvánvaló hibát azon tények értékelése során, amelyeket a vitatott határozat meghozatala céljából állapított meg. Márpedig az adminisztrációt megillető széles mérlegelési jogkör összefüggésében annak megállapításához, hogy az adminisztráció elkövetett‑e a tények mérlegelésekor olyan nyilvánvaló hibát, amely igazolja a megtámadott határozat megsemmisítését, a bizonyítékoknak, amelyeket a felperesnek kell előterjesztenie, elegendőeknek kell lenniük ahhoz, hogy a szóban forgó határozatban elfogadott tények értékelését hihetőségétől megfosszák.
(lásd az 57–60. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑380/94. sz., AIUFFASS és AKT kontra Bizottság ügyben 1996. december 12‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑330/00. és T‑114/01. sz., Cocchi és Hainz kontra Bizottság egyesített ügyekben 2002. október 17‑én hozott ítéletének 82. pontja; T‑7/01. sz., Pyres kontra Bizottság ügyben 2003. február 6‑án hozott ítéletének 64. pontja; T‑289/03. sz., BUPA és társai kontra Bizottság ügyben 2008. február 12‑én hozott ítéletének 221. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑35/07. sz., Klug kontra EMEA ügyben 2008. november 27‑én hozott ítéletének 68. pontja; F‑8/10. sz., Gheysens kontra Tanács ügyben 2010. november 23‑án hozott ítéletének 75. pontja; F‑72/09. és F‑17/10. sz., Daake kontra OHIM egyesített ügyekben 2011. április 15‑én hozott végzésének 41. pontja; F‑105/11. sz., Davids kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 36. pontja; F‑63/11. sz., Macchia kontra Bizottság ügyben 2012. június 13‑án hozott ítéletének 47. és 49. pontja, az ítélettel szemben T‑368/12. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.
2. A gondoskodási kötelezettség és a gondos ügyintézés elve magában foglalja többek között, hogy a munkaszerződés megkötésére jogosult hatóságnak a tisztviselő vagy az alkalmazott helyzetére vonatkozó döntés meghozatalakor – még a széles mérlegelési jogkört gyakorlása keretében is – figyelembe kell vennie a döntést befolyásoló körülmények összességét; ennek során nem csupán a szolgálati érdekre, hanem az érintett tisztviselő vagy alkalmazott érdekeire is tekintettel kell lennie. Azonban pontosan az intézményeket a szolgálati érdek megítélésével kapcsolatban megillető széles mérlegelési jogkörre tekintettel az uniós bíróság felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az érintett intézmény ésszerű korlátok között maradt‑e, és mérlegelési jogkörében nem nyilvánvalóan hibásan járt‑e el.
(lásd a 61. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Macchia kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 50. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
3. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikkének 1. §‑a értelmében, ha az említett szabályzat II. címe 8. fejezetének többi rendelkezése alapján a Közszolgálati Törvényszék másként nem határoz, a Közszolgálati Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Az eljárási szabályzat 88. cikke értelmében azonban a Közszolgálati Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása alapján – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – indokoltnak tűnik, különösen akkor, ha megítélése szerint ez a fél szükségtelenül vagy rosszhiszeműen okozott költségeket a másik félnek.
Az említett eljárási szabályzat 88. cikkének alkalmazása azonban nem korlátozódik azokra az esetekre, amikor az adminisztráció a felperesnek szükségtelenül vagy rosszhiszeműen költségeket okoz. Az intézménynek pernyertesként is viselnie kell saját költségeit és a felperes részéről felmerült költségek egy részét, amennyiben a több éve meghaladott ítélkezési gyakorlat alapján ragaszkodott ahhoz, hogy a kereset elfogadhatatlanságára hivatkozzon, anélkül hogy akár csak megkísérelte volna, hogy megmagyarázza, miért nem vette figyelembe a Bíróság új ítélkezési gyakorlatát, ha e magatartása folytán a Közszolgálati Törvényszék kénytelen volt úgy dönteni egyrészt, hogy egy második beadványváltásra is szükség van, másrészt hogy a feleket tárgyalásra kell idézni annak érdekében, hogy az említett ítélkezési gyakorlattal kapcsolatos álláspontjukat kifejthessék, ami szükségképpen további – egyébként elkerülhető – képviseleti költségeket okozott a felperesnek.
(lásd a 85., 87. és 88. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Daake kontra OHIM ügyben hozott végzése.