A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)
2014. november 13.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Szociálpolitika – A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód – Az Európai Unió Alapjogi Chartája – 21. cikk – 2000/78/EK irányelv –2. cikk, (2) bekezdés; 4. cikk, (1) bekezdés, és 6. cikk, (1) bekezdés – Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés – Nemzeti rendelkezés – A helyi rendőrség rendőreinek felvételére vonatkozó feltétel – A felső korhatár 30 évben történő meghatározása – Igazolások”
A C‑416/13. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo nº 4 de Oviedo (Spanyolország) a Bírósághoz 2013. július 23‑án érkezett, 2013. július 16‑i határozatával terjesztett elő az előtte
Mario Vital Pérez
és
az Ayuntamiento de Oviedo
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (második tanács),
tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök, K. Lenaerts, a Bíróság elnökhelyettese, a második tanács tagjaként eljáró bíró, J.‑C. Bonichot, A. Arabadjiev és J. L. da Cruz Vilaça (előadó) bírák,
főtanácsnok: P. Mengozzi,
hivatalvezető: A. Calot Escobar,
tekintettel az írásbeli szakaszra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– M. Vital Pérez képviseletében M. Noval Pato és I. Fernández‑Jardón Fernández abogados,
– a spanyol kormány képviseletében M. J. García‑Valdecasas Dorrego és L. Banciella Rodríguez‑Miñon, meghatalmazotti minőségben,
– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,
– a francia kormány képviseletében D. Colas és R. Coesme, meghatalmazotti minőségben,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője S. Varone avvocato dello Stato,
– az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és D. Martin, meghatalmazotti minőségben,
a főtanácsnok indítványának a 2014. július 17‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 2. cikke (2) bekezdésének, 4. cikke (1) bekezdésének és 6. cikke (1) bekezdése c) pontjának, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 21. cikke (1) bekezdésének értelmezésére irányul.
2 Ezt a kérelmet az M. Vital Pérez és az Ayuntamiento de Oviedo (oviedói önkormányzat, a továbbiakban: Ayuntamiento) között az ezen utóbbi olyan pályázati felhívást jóváhagyó határozatának tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely pályázati felhívás megköveteli, hogy a helyi rendőrség rendőri álláshelyeire pályázó személyek életkora ne haladja meg a 30 évet.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2000/78 irányelv (18), (23) és (25) preambulumbekezdése kimondja:
„(18) Ez az irányelv nem kívánja meg különösen a fegyveres erőktől, a rendőrségtől, a büntetés‑végrehajtási vagy vészhelyzet‑elhárító szolgálatoktól, hogy olyan személyeket vegyenek föl vagy foglalkoztassanak, akiknek nincsenek meg a szükséges képességeik, hogy a tőlük elvárt feladatokat elvégezzék e szolgálatok jogszabályban meghatározott működőképességének megőrzése céljából.
[...]
(23) Nagyon korlátozott körülmények között igazolható az eltérő bánásmód, ha a […] korhoz […] kapcsolódó jellemző valódi és meghatározó alkalmazási feltételt eredményez, amikor a cél jogos, és az alkalmazási feltétel arányos [helyesen: kapcsolódó valamely jellemző lényeges és meghatározó szakmai követelményt képez, feltéve hogy a cél jogszerű, és a követelmény arányos]. [...]
[...]
(25) Az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma lényegi része a foglalkoztatási irányvonalakban meghatározott célok teljesítésének, és ösztönzi a munkaerő sokféleségét. Az életkorral kapcsolatos eltérő bánásmód azonban bizonyos körülmények között igazolható, és ezért külön rendelkezéseket igényelhet, amelyek a tagállamok helyzetének megfelelően különbözhetnek. Ezért elengedhetetlen a különbségtétel a főleg [helyesen: például] jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci és szakképzési célkitűzések által igazolt eltérő bánásmód és a tiltandó hátrányos megkülönböztetés között.”
4 A 2000/78 irányelv 1. cikke értelmében az irányelv célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel.
5 Ezen irányelv 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„(1) Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.
(2) A (1) bekezdés alkalmazásában:
a) közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az 1. cikkben hivatkozott okok bármelyike alapján [helyesen: hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni];
[...]”
6 A 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja pontosítja:
„(1) A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: állami szerveket] is a következőkre tekintettel:
a) a munkavállaláshoz, önálló vállalkozáshoz, a foglalkozáshoz való hozzájutás feltételei, beleértve a kiválasztási és toborzási feltételeket, bármely tevékenységi ágban és a szakmai hierarchia minden szintjén, beleértve az előmenetelt is”
7 Ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:
„A 2. cikk (1) és (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az 1. cikkben említett okokkal kapcsolatos jellemző alapján történő megkülönböztetés [helyesen: jellemzőn alapuló eltérő bánásmód] nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett foglalkozási tevékenység jellege vagy végrehajtásának feltételrendszere, az ilyen jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelményt kíván meg, feltéve, hogy a cél jogszerű, és a követelmény arányos.”
8 A 2000/78 irányelv 6. cikke előírja:
„(1) A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha a nemzeti jog keretein belül egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő‑piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, többek között jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci vagy szakképzési célokkal objektív és ésszerű módon igazolható, valamint ha e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek].
Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:
[...]
c) a felvétel maximális korhatárhoz kötését, amely a kérdéses állás képzési követelményein vagy a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, ésszerű időszakon alapul [helyesen: a felvétel felső korhatárhoz kötése az érintett álláshoz szükséges képzési követelmények alapján, vagy ésszerű szolgálati idő szükségessége a nyugdíjba vonulás előtt].
[...]”
A spanyol jog
9 Spanyolországban a 17 autonóm közösség mindegyike elfogadott a helyi rendőrség személyzeti szabályzatával kapcsolatos törvényeket vagy rendelkezéseket, amelyek eltérnek az e foglalkozás megkezdésének felső korhatárát illetően. Amíg ugyanis bizonyos törvények ezt a 30. életévben vagy annál magasabb életkorban határozzák meg, mások nem írnak elő semmilyen korhatárt.
10 Az Asztúriai Hercegség autonóm közössége helyi rendőrkapitányságok összehangolásáról szóló, 2007. március 23‑i 2/2007. sz. törvényének (Ley 2/2007de Coordinación de las Policías Locales de la Comunidad Autonóma del Principado de Asturias, a BOE 2007. július 16‑i 169. száma) 18. cikkének (6) bekezdése a következőképpen pontosítja a helyi rendőrség rendőreinek feladatait:
„segítségnyújtás a polgárok részére, személy‑ és vagyonvédelem, a bűncselekményt elkövető személyek letartóztatása és fogvatartása, megelőző járőrözés, forgalomirányítás és az elöljáróik által meghatározott, ezekhez hasonló feladatok”.
11 E törvény 32. cikkének b) pontja a helyi rendőrség állományába való felvétel általános feltételeként többek között a következőt állapítja meg:
„[…]
b) legalább 18 év és legfeljebb 30 év”.
12 A 2/2007. sz. törvényt a spanyol alkotmány által – a biztonsági erőkről és testületekről szóló, 1986. március 13‑i 2/1986. sz. alkotmányos törvény keretében (Ley Orgánica 2/1986 de Fuerzas y Cuerpos de Seguridad, a BOE 1986. március 14‑i 63. száma) – az autonóm közösségek számára biztosított hatáskörök alapján fogadták el.
13 A 2/1986. sz. alkotmányos törvény 11. cikkének (1) bekezdése az állami biztonsági erők és testületek esetében a következő feladatokat rögzíti:
„Az állami biztonsági erők és testületek feladatkörébe tartozik a jogok és szabadságok szabad gyakorlásának védelme, valamint a polgárok biztonságának biztosítása a következő feladatok elvégzésével:
a) a törvények és általános rendelkezések tiszteletben tartásának biztosítása a hatóságoktól kapott utasításoknak a saját hatásköreiken belül történő végrehajtása révén;
b) a személyek segítése és védelme, valamint a bármilyen okból veszélyhelyzettel érintett vagyon védelme és felügyelete;
c) a közlétesítmények és középületek felügyelete és védelme, amennyiben az szükséges;
d) vezető személyiségek védelmének és biztonságának biztosítása;
e) a közrend és a közbiztonság fenntartása és – adott esetben – helyreállítása;
g) a feltételezett elkövetők kilétének megállapítása és letartóztatása céljából a bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozás lefolytatása, a bűncselekménnyel kapcsolatos eszközök, a bűncselekmény útján keletkezett tárgyak, valamint a bizonyítékok lefoglalása, továbbá ezeknek a hatáskörrel rendelkező bíróság vagy törvényszék rendelkezésére bocsátása, és a vonatkozó műszaki és szakértői jelentések elkészítése;
f) a bűncselekmények megelőzése;
h) a közrend és a közbiztonság szempontjából releváns valamennyi információ összegyűjtése, fogadása és elemzése, valamint a bűnmegelőzési módszerek és technikák tanulmányozása, megtervezése és végrehajtása;
i) a polgári védelemről szóló jogszabályokban meghatározott feltételeknek megfelelően együttműködés a polgári védelmi szolgálatokkal súlyos veszély, katasztrófa, illetve a társadalom egészét érintő veszély esetén.”
14 A 2/1986. sz. alkotmányos törvény 53. cikke helyi rendőrség állományának feladatait megállapító (1) bekezdésének szövege a következő:
„A helyi rendőrség állománya a következő feladatokat látja el:
a) a helyi közösségek méltóságának védelme, épületeik és létesítményeik felügyelete és megóvása;
b) a városokban a közúti közlekedés szabályozása, jelzésekkel való ellátása és irányítása a közúti közlekedés szabályainak megfelelően;
c) a városokban bekövetkezett közlekedési balesetek jegyzőkönyveinek elkészítése;
d) rendőrségi hatósági feladatok ellátása a végzéseket, felhívásokat és az illetékességi területükön az önkormányzatok által elfogadott egyéb aktusokat illetően;
e) a bűnügyi rendőrség feladatainak ellátásában való részvétel [...];
f) segítségnyújtás baleset, katasztrófák vagy a társadalom egészét érintő veszélyek esetén, a törvényben előírtaknak megfelelően a polgári védelem terveinek végrehajtásában való részvétel révén;
g) megelőző intézkedések elvégzése, valamint minden lehetséges intézkedés elfogadása a bűncselekmények elkövetésének megakadályozása céljából [...];
h) a nyilvános helyek felügyelete, valamint – erre irányuló kérelem esetén – a nyilvános eseményeknek a védelme és a nagyobb tömegrendezvényeken a rend fenntartása tekintetében az állami biztonsági erőkkel és testületekkel, és az autonóm közösségek rendőrségeivel folytatott együttműködés;
i) erre irányuló kérelem esetén együttműködés a magánjellegű konfliktusok megoldásában.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
15 2013. április 8‑án M. Vital Pérez keresettel fordult a kérdést előterjesztő bírósághoz az Ayuntamientónak a helyi rendőrség tizenöt rendőri álláshelyének betöltésére irányuló pályázati felhívásban előírt különös feltételeket jóváhagyó, 2013. március 7‑i határozatával szemben.
16 M. Vital Pérez az említett pályázati felhívás 3.2. pontjának jogszerűségét kifogásolja, amely pont megköveteli, hogy a pályázók életkora ne haladja meg a 30 évet. Az alapeljárás felperese szerint ez a követelmény sérti a spanyol alkotmányban és a 2000/78 irányelvben kimondott azon alapvető jogát, hogy egyenlő feltételek mellett férjen hozzá a közjogi tisztségekhez.
17 M. Vital Pérez az említett 3.2. pont azon az alapon történő megsemmisítését kéri, hogy az olyan feltételt tartalmaz, amely nem megalapozott, és nem is indokolt, mivel a feladatok ellátása szempontjából megfelelő fizikai állapotot garantálja a pályázati felhívásban megkövetelt állóképességi vizsga. M. Vital Pérez jelzi ugyanis, hogy az említett felhívás 3.5. pontja értelmében a pályázóknak „[r]endelkezniük kell a hivatás szempontjából sajátos feladatok ellátásához”, valamint az alapügyben szóban forgó pályázati felhívásban meghatározott „állóképességi vizsga teljesítéséhez szükséges fizikai és pszichés állapottal”.
18 M. Vital Pérez megjegyzi, hogy az autonóm közösségek által előírt különböző rendeletek, illetve törvények vagy nem határoznak meg életkorhatárt (Andalúzia, Aragónia, Baleár‑szigetek, Kanári‑szigetek, Kasztília‑La Mancha, Katalónia, illetve Extremadura), vagy 35 évben (Baszkföld) vagy 36 évben (Galicia és Valencia) határozzák meg azt.
19 Az Ayuntamiento azzal érvel, hogy az életkorral kapcsolatos, ehhez hasonló feltétel meghatározásával mindössze a 2/2007. sz. törvényt tartotta tiszteletben. Egyebekben ezen intézkedés igazolása céljából a 2000/78 irányelv 6. cikkére támaszkodott, továbbá – mindenesetre – a Bíróság a Wolf‑ítéletben (C‑229/08, EU:C:2010:3) hozott már kedvező döntést az említett feltétellel kapcsolatban.
20 A kérdést előterjesztő bíróság – annak hangsúlyozása mellett, hogy a Tribunal Supremo 2011. március 21‑i és október 17‑i ítéleteiben megsemmisítette azt a rendelkezést, amely a 30 év feletti pályázóknak a nemzeti rendőrség nyomozójelöltjeire vonatkozó általános pályázatból való kizárását írta elő – úgy véli, előfordulhat, hogy az alapügyben szóban forgó, életkorral kapcsolatos feltétel nem felel meg az arányosság követelményének. Ez a bíróság ugyanis azt állítja, hogy a felső életkorhatár meghatározásánál léteznek kevésbé korlátozó eszközök, amelyek lehetővé teszik a kívánt cél elérését, például az, hogy a helyi rendőrség rendőrei rendelkezzenek a hivatásuk gyakorlásához szükséges, kiemelkedően jó fizikai állapottal. Márpedig a szigorú állóképességi vizsga teljesítése éppen a pályázati felhívás sajátos feltételét képezi.
21 Ez a bíróság továbbá úgy véli, hogy a helyi rendőrség rendőreinek felvételéhez megkövetelt fizikai feltételek nem hasonlíthatók a tűzoltók esetében megkövetelt „kiemelkedően magas szintű fizikai képességekhez” a tűzoltók feladatainak eltérő jellege miatt, ily módon a Wolf‑ítéletet (EU:C:2010:3) nem lehet közvetlenül alkalmazni a jelen ügyben.
22 E körülmények között a Juzgado de lo Contencioso‑Administrativo nº 4 de Oviedo úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárását, és a következő kérdést terjeszti előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé:
„Ellentétes‑e a […] 2000/78 […] irányelv 2. cikkének (2) bekezdésével, 4. cikkének (1) bekezdésével és 6. cikke (1) bekezdésének c) pontjával, valamint [a Charta] 21. cikkének (1) bekezdésével, amelyek tiltják az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, ha valamely önkormányzati felhívás, amely egyébként szó szerint a tagállam egyik regionális törvényét alkalmazza, a helyi rendőrkapitányságon betölthető rendőri álláshelyek megpályázásához legfeljebb 30 éves életkort ír elő?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
Előzetes észrevétel
23 A jelen előzetes döntéshozatal iránti kérelem keretében a kérdést előterjesztő bíróság mind a Charta 21. cikkének, mind pedig a 2000/78 irányelv rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozóan választ kíván kapni a Bíróságtól.
24 Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság elismerte az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely az uniós jog általános elvének tekintendő, és amelyet a foglalkoztatás és munkavégzés tekintetében a 2000/78 irányelv pontosított (Kücükdeveci‑ítélet, C‑555/07, EU:C:2010:21, 21. pont; valamint Prigge és társai ítélet, C‑447/09, EU:C:2011:573, 38. pont).
25 Következésképpen, amennyiben egy magánszemély és egy közigazgatási szerv között folyamatban lévő jogvita keretében a Charta 21. cikkében, valamint a 2000/78 irányelv rendelkezéseiben foglalthoz hasonló, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó általános elv értelmezésére irányuló előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdéssel fordulnak a Bírósághoz, úgy az kizárólag ezen irányelv tekintetében vizsgálja a kérdést (lásd ebben az értelemben: Tyrolean Airways Tiroler Luftfahrt ítélet, C‑132/11, EU:C:2012:329, 21–23. pont).
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
26 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdését, 4. cikkének (1) bekezdését, valamint 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti szabályozás, amely a helyi rendőrség rendőreinek esetében a felvételi felső korhatárt 30 évben rögzíti.
27 Az előterjesztett kérdés megválaszolása céljából meg kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik‑e, igenlő válasz esetén pedig, hogy az az életkoron alapuló olyan eltérő bánásmódot tartalmaz‑e, amely adott esetben az említett irányelv értelmében igazoltnak tekinthető.
28 Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a 2000/78 irányelvnek mind a címéből és a preambulumából, mind a tartalmából és a céljából az tűnik ki, hogy általános keretet kíván létrehozni a minden személy számára biztosítandó, „a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott” egyenlő bánásmódhoz, hatékony védelmet nyújtva számukra az irányelv 1. cikkében említett okok valamelyikén – köztük az életkoron – alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen (Hütter‑ítélet, C‑88/08, EU:C:2009:381, 33. pont; valamint Georgiev‑ítélet, C‑250/09 és C‑268/09, EU:C:2010:699, 26. pont).
29 Ami konkrétabban ezen irányelvnek az alapügy kontextusában történő alkalmazását illeti, meg kell állapítani, hogy ezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjából következik, hogy azt minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve az állami szerveket is, tekintettel a munkavállaláshoz, önálló vállalkozáshoz, a foglalkozáshoz való hozzáférés feltételeire, beleértve a kiválasztási és toborzási feltételeket, bármely tevékenységi ágban és a szakmai hierarchia minden szintjén.
30 A 2/2007. sz. törvény 32. cikkének b) pontja – annak előírásával, hogy a helyi rendőrség állományába nem vehetők fel a 30 évnél idősebb személyek – érinti e munkavállalók felvételének feltételeit. Ennélfogva az ilyen jellegű szabályozást a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja értelmében a közszférában a munkavállaláshoz való hozzáférés területén szabályokat megállapító szabályozásnak kell tekinteni.
31 Következésképpen ezt az irányelvet alkalmazni kell az olyan helyzetekre is, mint amilyen a kérdést előterjesztő bíróság előtt lévő ügy alapjául szolgált.
32 Azt a kérdést illetően, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás az életkoron alapuló eltérő bánásmódot vezet‑e be, emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése értelmében az „»egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az [ezen irányelv 1. cikkében] említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni”. Az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy az (1) bekezdés alkalmazásában akkor áll fenn közvetlen hátrányos megkülönböztetés, ha egy személy egy hasonló helyzetben lévő másik személyhez képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül az ugyanezen irányelv 1. cikkében hivatkozott okok bármelyike alapján.
33 A jelen ügyben a 2/2007. sz. törvény 32. cikkének b) pontja azt a hatást váltja ki, hogy bizonyos személyek hasonló helyzetben lévő más személyekhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek pusztán azon az alapon, hogy már elmúltak 30 évesek. Az ilyen jellegű szabályozás minden bizonnyal a 2000/78 irányelv 1. cikkének és 2. cikke (2) bekezdése a) pontjának együttesen értelmezett rendelkezései értelmében vett, közvetlenül az életkoron alapuló eltérő bánásmódot vezet be.
34 Emellett még azt kell megvizsgálni, hogy az ilyen jellegű eltérő bánásmód igazolható‑e a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésére és 6. cikkének (1) bekezdésére tekintettel.
35 Elsősorban a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését illetően meg kell állapítani, hogy e rendelkezés értelmében „az [ezen irányelv 1. cikkében] említett okokkal kapcsolatos jellemzőn alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha az érintett foglalkozási tevékenység jellege vagy végrehajtásának feltételrendszere miatt az ilyen jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelményt kíván meg, feltéve hogy a cél jogszerű, és a követelmény arányos”.
36 E tekintetben a Bíróság már megállapította, hogy a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, hogy nem az eltérő bánásmód alapját képező oknak, hanem az ehhez az okhoz kapcsolódó jellemzőnek kell valódi és meghatározó foglalkozási követelménynek minősülnie (lásd: Wolf‑ítélet, EU:C:2010:3, 35. pont; valamint Prigge és társai ítélet, EU:C:2011:573, 66. pont).
37 Márpedig az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a különleges fizikai képességekkel rendelkezés életkorhoz kötött jellemző (Wolf‑ítélet, EU:C:2010:3, 41. pont; valamint Prigge és társai ítélet, EU:C:2011:573, 67. pont).
38 A jelen ügyben a 2/2007. sz. törvény 18. cikkének (6) bekezdéséből kitűnik, hogy a helyi rendőrség rendőreinek feladatai többek között a polgárok részére történő segítségnyújtást, a személy‑ és vagyonvédelmet, a bűncselekményt elkövető személyek letartóztatását és fogva tartását, a megelőző járőrözést, és a forgalomirányítást foglalják magukban.
39 Igaz ugyan, hogy e feladatok némelyike – például a polgárok részére történő segítségnyújtás vagy a forgalomirányítás – nyilvánvalóan nem tesz szükségessé jelentős mértékű fizikai igénybevételt, a személy‑ és vagyonvédelemmel, a bűncselekményt elkövető személyek letartóztatásával és fogva tartásával, valamint a megelőző járőrözéssel kapcsolatos feladatok ugyanakkor fizikai erő alkalmazását igényelhetik.
40 Ezen utóbbi feladatok jellege sajátos fizikai alkalmasságot von maga után, mivel az említett feladatok gyakorlása során a fizikai hiányosságoknak – nemcsak magukra a rendőrökre és harmadik személyekre, hanem a közrend fenntartására nézve is – súlyos következményei lehetnek (lásd ebben az értelemben: Prigge és társai ítélet, EU:C:2011:573, 67. pont).
41 Következésképpen a különleges fizikai képességekkel rendelkezés tekinthető a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett, a helyi rendőrség rendőri hivatásának gyakorlása tekintetében „valódi és meghatározó foglalkozási követelménynek”.
42 Az alapügyben szóban forgó szabályozással elérni kívánt célt illetően a spanyol kormány jelezte, hogy a helyi rendőrség állományába való felvétel tekintetében a 30 éves felső korhatár meghatározásával a 2/2007. sz. törvény célja e rendőrségi állomány működőképességének és megfelelő működésének garantálása annak biztosítása révén, hogy az újonnan felvett rendőrök szakmai pályafutásuk viszonylag hosszú időszakán keresztül képesek legyenek a fizikai szempontból legnagyobb erőfeszítést követelő feladatok elvégzésére.
43 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 2000/78 irányelv (18) preambulumbekezdése pontosítja, hogy az irányelv nem kívánja meg a rendőrségtől, hogy olyan személyeket vegyenek fel vagy foglalkoztassanak, akiknek nincsenek meg a szükséges képességeik arra, hogy a tőlük elvárt feladatokat elvégezzék, e szolgálatok jogszabályban meghatározott működőképességének megőrzése céljából.
44 Úgy tűnik tehát, hogy a rendőrség működőképességének és megfelelő működésének biztosítása a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése értelmében jogszerű célnak minősül (lásd ebben az értelemben: Wolf‑ítélet, EU:C:2010:3, 39. pont).
45 Meg kell azonban vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás – az életkorhatár meghatározása révén – arányos követelményt írt‑e elő, azaz hogy ez az életkorhatár alkalmas‑e az elérni kívánt célkitűzés megvalósítására, és nem megy‑e túl az annak eléréséhez szükséges mértéken.
46 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/78 irányelv (23) preambulumbekezdése értelmében csak „nagyon korlátozott körülmények között” igazolható az eltérő bánásmód, ha többek között az életkorhoz kapcsolódó jellemző valódi és meghatározó foglalkozási követelményt képez.
47 Egyébiránt az említett irányelv 4. cikkének (1) bekezdését szigorúan kell értelmezni, amennyiben az eltérést enged a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvétől (Prigge és társai ítélet, EU:C:2011:573, 72. pont).
48 E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy – a jelen ítélet 39–41. pontjában kifejtettekre figyelemmel – a helyi rendőrség rendőri feladatának ellátásához megkövetelt különleges fizikai képességek szükségszerűen egy meghatározott korcsoporthoz köthetők‑e, és hogy e képességek nem találhatók‑e meg azoknál, akik már betöltöttek egy meghatározott életkort.
49 Ennek vizsgálata során az alábbi tényezőket kell figyelembe venni.
50 Először is az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az autonóm közösségeknek a helyi rendőrség rendőreire vonatkozó jogszabályai – e foglalkozás megkezdése tekintetében a felső korhatár meghatározását illetően – nyilvánvalóan eltérnek egymástól. Ezt ugyanis bizonyos jogszabályok 30 életévben vagy annál magasabb életkorban (35, 36 vagy 40 évben) határozzák meg, míg más autonóm közösségek úgy döntöttek, hogy egyáltalán nem határoznak meg életkorhatárt.
51 Másodszor a Bíróság által írásban feltett egyik kérdésre válaszul a spanyol kormány megerősítette, hogy megszüntették a nemzeti rendőrség rendőri munkakörének megkezdése tekintetében a 30 éves felső korhatárral kapcsolatos feltételt, amely rendőröknek a 2/1986. sz. törvény 11. cikkében meghatározott feladatköre hasonló a helyi rendőrségre bízott feladatkörhöz.
52 Harmadszor rá kell mutatni, hogy a Bíróság a Wolf‑ítéletben (EU:C:2010:3, 44. pont) megállapította az olyan intézkedés arányos jellegét, amely a középszintű tűzoltás‑technikai szolgálatba való felvétel felső korhatárát 30 évben határozza meg, mivel ez az életkorhatár szükségesnek bizonyul az érintett szolgálat működőképességének és megfelelő működésének biztosításához.
53 A Bíróság azonban erre a következtetésre csak azt követően jutott, hogy a hozzá benyújtott tudományos adatok alapján megállapította, hogy a középszintű tűzoltás‑technikai szolgálat tagjaira bízott bizonyos feladatok – például a tűzoltás – „kiemelkedően magas szintű” fizikai képességeket igényelnek, valamint hogy nagyon kevés 45 év feletti tűzoltó rendelkezik az ehhez hasonló tevékenység végzéséhez szükséges fizikai képességgel. A Bíróság szerint az idősebb korban történő felvétel következménye az lehet, hogy túl sok olyan tűzoltó lesz, aki nem vethető be a fizikailag legmegterhelőbb feladatokra. Ráadásul ez a felvételi politika nem tenné lehetővé, hogy az így felvett tűzoltók elegendően hosszú ideig lehessenek bevethetők e feladatokra. Végül a hivatásos tűzoltóság ésszerű megszervezése a középszintű tűzoltás‑technikai szolgálat tekintetében megköveteli, hogy a fizikailag megterhelő és az idősebb tűzoltók képességeinek nem megfelelő munkakörök, valamint az idősebb tűzoltók képességeinek megfelelő, fizikailag kevésbé megterhelő munkakörök között szoros összefüggés álljon fel (Wolf‑ítélet, EU:C:2010:3, 41. és 43. pont).
54 Márpedig a kérdést előterjesztő bíróság megállapításai szerint, figyelemmel a helyi rendőrség rendőreire bízott, a jelen ítélet 38. pontjában leírt feladatokra, azok a képességek, amelyekkel ezeknek a rendőröknek rendelkezniük kell ahhoz, hogy bizonyos ilyen feladatokat ellássanak, nem mindenkor hasonlíthatók a különösen a tűzoltás során a tűzoltóktól módszeresen megkövetelt, „kiemelkedően magas szintű” fizikai képességekhez.
55 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy – az ezen ítélet 17. pontjában jelzetteknek megfelelően – az Ayuntamiento helyi rendőrség rendőri álláshelyeinek betöltésére irányuló pályázati felhívásának 3.5. pontja előírja, hogy az ezen álláshelyekre pályázó személyeknek rendelkezniük kell „a hivatás szempontjából sajátos feladatok ellátásához”, valamint az e pályázati felhívásban meghatározott „állóképességi vizsga teljesítéséhez szükséges fizikai állapottal”. Szigorú állóképességi szűrővizsgáról van szó, amely – a kérdést előterjesztő bíróság szerint – a felső korhatár meghatározásánál kevésbé korlátozó módon teszi lehetővé azon célkitűzés elérését, hogy a helyi rendőrség rendőrei rendelkezzenek a hivatásuk gyakorlásához szükséges, kiemelkedően jó fizikai állapottal.
56 Ezen túlmenően sem a Bírósághoz benyújtott iratok, sem pedig a Bíróság elé terjesztett írásbeli észrevételek alapján nem állapítható meg az, hogy a helyi rendőri állomány működőképességének és megfelelő működésének garantálására irányuló cél olyan meghatározott életkor‑struktúrát követel meg az állomány tagjai tekintetében, amely megkívánja, hogy kizárólag 30 év alatti rendőröket vegyenek fel.
57 E megfontolásokból kitűnik, hogy az ehhez hasonló életkorhatár rögzítésével a 2/2007. sz. törvény aránytalan követelményt írt elő.
58 Következésképpen a 2000/78 irányelv 4. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti szabályozás, amely a helyi rendőrség rendőreinek esetében a felvételi felső korhatárt 30 évben rögzíti.
59 Másodsorban a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését illetően meg kell állapítani, hogy ez a rendelkezés előírja, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, többek között jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci vagy szakképzési célokkal objektív és ésszerű módon igazolható, valamint ha e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek. Ugyanezen bekezdés második albekezdésének c) pontja – amelyre kérdésében a kérdést előterjesztő bíróság kifejezetten hivatkozik – előírja, hogy az eltérő bánásmód magában foglalhatja „a felvétel maximális korhatárhoz kötését, amely a kérdéses állás képzési követelményein vagy a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, ésszerű időszakon alapul”.
60 Ennélfogva azt kell megvizsgálni, hogy a helyi rendőrség rendőri munkakörének megkezdése tekintetében a 30 éves felső korhatárral kapcsolatos, a 2/2007. sz. törvény 32. cikkének b) pontjából következő feltételt a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett jogszerű cél igazolja‑e, valamint hogy az annak elérése céljából alkalmazott eszközök megfelelőek és szükségesek‑e.
61 Az alapügyben a 2/2007. sz. törvény nem tartalmaz semmilyen hivatkozást azokra a célokra, amelyeknek elérésére a 32. cikk b) pontja irányul.
62 Amint azt azonban a Bíróság már megállapította, a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozásnak az elérni kívánt céllal kapcsolatos nem egyértelmű jellege automatikusan kizárja a szabályozásnak az e rendelkezés alapján való igazolhatóságát. Ezen egyértelmű jelleg hiányában fontos, hogy az érintett intézkedés általános hátteréből adódó egyéb körülmények lehetővé tegyék az intézkedés alapját képező célnak az intézkedés jogszerűségére, valamint e cél megvalósítási eszközeinek megfelelő és szükségszerű jellegére vonatkozó bírósági felülvizsgálat érdekében történő meghatározását (Palacios de la Villa‑ítélet, C‑411/05, EU:C:2007:604, 56. és 57. pont; valamint Bizottság kontra Magyarország ítélet, C‑286/12, EU:C:2012:687, 58. pont).
63 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy jóllehet a spanyol kormány a szóban forgó intézkedés egyik céljaként a kiegyensúlyozott korstruktúrára hivatkozott, a Bírósághoz benyújtott iratokból nem tűnik ki, hogy ennek az intézkedésnek a célja az új foglalkoztatások előmozdítása. Nem tekinthető úgy tehát, hogy az intézkedés – jellegét tekintve – a 2000/78 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett foglalkoztatáspolitikai célok elősegítésére irányul.
64 Az alkalmazandó nemzeti jogszabálynak a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének az alapügyben való esetleges alkalmazására tekintettel történő értelmezésére kizárólagos hatáskörrel rendelkező, kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott megfontolásokból kitűnik azonban, hogy a 2/2007. sz. törvényben előírt, az életkorral kapcsolatos feltétel a kérdéses álláshely képzési követelményein és a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, ésszerű időszakon, illetve valamely másik tevékenységre való áttérésen alapul.
65 Mivel az említett célok a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdése második albekezdésének c) pontjában szerepelnek, azok az e 6. cikk (1) bekezdésében előírtaknak megfelelően – jellegüket tekintve – „a nemzeti jog keretein belül” „objektíven és ésszerűen” igazolják az életkoron alapuló eltérő bánásmódot.
66 Azt is meg kell vizsgálni, hogy az e célok elérése érdekében alkalmazott eszközök megfelelőek és szükségesek‑e.
67 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a tagállamok széles mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek a szociál‑ és a foglalkoztatáspolitika területén kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztásában. Ugyanakkor ez a mérlegelési mozgástér nem járhat azzal a hatással, hogy megfossza lényegétől az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alkalmazását (Age Concern England ítélet, C‑388/07, EU:C:2009:128, 51. pont; valamint Ingeniørforeningen i Danmark ítélet, C‑499/08, EU:C:2010:600, 33. pont).
68 Ami elsősorban a helyi rendőrség rendőri álláshelye tekintetében szükséges képzéssel kapcsolatos célt illeti, az Ayuntamiento által jóváhagyott pályázati felhívás 7. pontjából kitűnik, hogy a sikeres pályázóknak – szolgálatba lépésük előtt – „szelektív képzési” időszakot kell eltölteniük, amelynek időtartamát a helyi rendőrségek regionális iskolája vagy az Ayuntamiento határozza meg.
69 A 2/2007. sz. törvény 36. cikke – amely e törvénynek a helyi rendőrség rendőreinek képzésével foglalkozó egyetlen rendelkezését képezi – annak jelzésére korlátozódik, hogy az Asztúriai Hercegség közbiztonsági iskolája biztosítja a helyi rendőrség állományába tartozó rendőrök „képzését [...], előmenetelét és szakosodását”, és egyáltalán nem határozza meg közelebbről a szóban forgó képzés jellemzőit.
70 Márpedig a Bírósághoz benyújtott iratok egyike alapján sem vélhető úgy, hogy a felvételi életkorhatár – az érintett rendőrök képzésének biztosítására irányuló célt illetően – megfelelő és szükséges.
71 Másodsorban, a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, ésszerű időszak biztosítására irányuló célt illetően, elöljáróban meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által nyújtott információk alapján a helyi rendőrség rendőrei vonatkozásában a nyugdíjkorhatár 65 év. Annak ellenére, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a valamely más tevékenységre 58 éves korban való áttérésre is hivatkozik, a helyi rendőrség rendőrei számára kérelemre felkínált lehetőségről van szó, amely egyébként nem érinti a nyugdíjkorhatárt.
72 Következésképpen az alapügyben szóban forgóhoz hasonló, a helyi rendőrség rendőreinek esetében a felvételi felső korhatárt 30 évben rögzítő nemzeti szabályozás nem tekinthető az említett rendőrök számára – a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti – a nyugdíjazás előtt munkaviszonyban töltött, ésszerű időszak biztosítása céljából szükségesnek. E tekintetben nem releváns az, hogy az általános szociális biztonsági rendszerből eredő „rendes” nyugdíjkorhatár 67 év.
73 Ennélfogva a 2/2007. sz. törvény 32. cikkének b) pontjához hasonló rendelkezésből eredő eltérő bánásmód nem igazolható a 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének c) pontja alapján.
74 E feltételek mellett az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdését, 4. cikkének (1) bekezdését, valamint 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti szabályozás, amely a helyi rendőrség rendőreinek esetében a felvételi felső korhatárt 30 évben rögzíti.
A költségekről
75 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:
A foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv 2. cikkének (2) bekezdését, 4. cikkének (1) bekezdését, valamint 6. cikke (1) bekezdésének c) pontját akként kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szóban forgóhoz hasonló azon nemzeti szabályozás, amely a helyi rendőrség rendőreinek esetében a felvételi felső korhatárt 30 évben rögzíti.
Aláírások