A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hetedik tanács)
2018. október 18.(*)
„Dömping – A Kínai Népköztársaságból származó egyes, varrat nélküli vas‑ vagy acélcsövek behozatala – A TARIC kiegészítő kód módosítása egy vállalkozás tekintetében – Megsemmisítés iránti kereset – Keresettel megtámadható jogi aktus – Közvetlen érintettség – Személyében való érintettség – Elfogadhatóság – Megsemmisítést kimondó ítélet joghatásai – Az alaki párhuzamosság szabálya”
A T‑364/16. sz. ügyben,
az ArcelorMittal Tubular Products Ostrava a.s. (székhelye: Ostrava‑Kunčice [Cseh Köztársaság]) és a mellékletben megnevezett többi felperes(1) (képviselik őket: G. Berrisch ügyvéd és B. Byrne solicitor)
felpereseknek
az Európai Bizottság (képviselik: A. Demeneix és J.‑F. Brakeland, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az Európai Bizottság 2016. június 3‑i határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amely határozat a Hubei Xinyegang Steel Co. Ltd‑t leveszi az A 950 TARIC kiegészítő kód alá sorolt vállalkozások listájáról, és azt a C 129 TARIC kiegészítő kód alá sorolja valamennyi olyan Kombinált Nómenklatúra‑kód tekintetében, amely említésre kerül a Kínai Népköztársaságból származó egyes varrat nélküli vas‑ vagy acélcsövek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 11. cikke (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló, 2015. december 7‑i (EU) 2015/2272 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2015 L 322., 21. o.) 1. cikkének (1) bekezdésében,
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács),
tagjai: V. Tomljenović elnök, E. Bieliūnas és A. Marcoulli (előadó) bírák,
hivatalvezető: C. Heeren tanácsos,
tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2018. január 18‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
A jogvita előzményei
1 2008. július 9‑én az Európai Unió varrat nélküli acélcsövek gazdasági ágazatával foglalkozó védelmi bizottsága által benyújtott panaszt követően a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó egyes, varrat nélküli vas‑ és acélcsövek behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítést tett közzé (HL 2008. C 174., 7. o.).
2 2009. szeptember 24‑én az Európai Unió tanácsa elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes varrat nélküli vas‑ vagy acélcsövek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló 926/2009/EK rendeletet (HL 2009. L 262., 19. o.).
3 2009. december 30‑án a Huang Shiben (Kína) székhellyel rendelkező Hubei Xinyegang Steel Co. Ltd (a továbbiakban: Hubei) keresetet nyújtott be a 926/2009 rendelet őt érintő részével szemben. A Bizottság és az ArcelorMittal Tubular Products Ostrava a.s., valamint tizenhárom másik, varrat nélküli acélcsöveket előállító európai társaság (a továbbiakban: ArcelorMittal és társai) a Tanács kereseti kérelmeinek támogatása végett beavatkoztak az eljárásba.
4 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítéletében (T‑528/09, EU:T:2014:35) a Törvényszék megsemmisítette a 926/2009 rendeletet abban a részében, amelyben az dömpingellenes vámot vetett ki a Hubei által gyártott termékek behozatalára, és elrendelte az ezen behozatalra kivetett ideiglenes vám beszedését.
5 2014. április 14‑én, illetve 15‑én az ArcelorMittal és társai, valamint a Tanács benyújtották a fellebbezést a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítélettel (T‑528/09, EU:T:2014:35) szemben.
6 2015. december 7‑én a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból származó egyes varrat nélküli vas‑ és acélcsövek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 11. cikke (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló, 2015. december 7‑i (EU) 2015/2272 végrehajtási rendeletet (HL 2015. L 322., 21. o.).
7 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítéletében (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209) a Bíróság elutasította az ArcelorMittal és társai, valamint a Tanács által benyújtott fellebbezést.
8 2016. június 7‑én a felperesek, az ArcelorMittal Tubular Products Ostrava, valamint a többi felperes, amelyek nevét a melléklet sorolja fel, vagyis a T‑528/09., C‑186/14. P. és C‑193/14. P. sz. ügyekben az eljárásban félként szereplő tizenkét vállalkozás tudomására jutott, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy eltávolítja az Európai Unió integrált vámtarifája (TARIC) A 950 kiegészítő kódja alá besorolt vállalkozások listájáról, és azt a C 129 TARIC kiegészítő kód alá sorolja (a továbbiakban: megtámadott határozat). A felperesek állítása szerint a szóban forgó megtámadott határozatot a Bizottság a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatósága fogadta el. A Bizottság beadványaiban megerősítette, hogy a TARIC‑kódot az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság fogadta el 2016. június 3‑án a szóban forgó kiegészítő kód létrehozásával.
Az eljárás és a felek kérelmei
9 A Törvényszék Hivatalához 2016. július 7‑én keresetlevelükkel a felperesek előterjesztették a jelen keresetet.
10 A Törvényszék Hivatalához ugyanezen a napon benyújtott külön beadványával a felperes kérelmet nyújtott be a Törvényszék eljárási szabályzatának 152. cikke szerinti gyorsított eljárásban történő határozathozatal iránt. A Bizottság az e kérelemre vonatkozó észrevételeit 2016. július 26‑án nyújtotta be. 2016. augusztus 11‑i határozatával a Törvényszék (hetedik tanács) elutasította a gyorsított eljárás iránti kérelmet.
11 A Törvényszék tanácsai összetételének módosulásakor az előadó bírát a hetedik tanácsba osztották be, és ezért a jelen ügyet az eljárási szabályzat 27. cikkének (5) bekezdése alapján e tanácsnak osztották ki.
12 Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (hetedik tanács) úgy döntött, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és az eljárási szabályzat 89. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében kérdéseket intézett a felekhez. A felek az előírt határidőn belül válaszoltak ezekre a kérdésekre.
13 A Törvényszék a 2018. január 18‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett kérdésekre adott válaszait.
14 A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
– semmisítse meg a megtámadott határozatot;
– a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
15 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet mint elfogadhatatlant, illetve mindenesetre mint megalapozatlant;
– a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
A jogkérdésről
16 A kereset egyetlen, a megtámadott határozat jogi alapjának hiányára, valamint a 2015/2272 végrehajtási határozat 1. cikke (2) bekezdésének, illetve mellékletének megsértésére alapított jogalapra támaszkodik.
17 Anélkül, hogy külön beadványban elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozott volna, a Bizottság azt állítja, hogy a kereset elfogadhatatlan.
Az elfogadhatóságról
18 A Bizottság először is azt vitatja, hogy van megtámadható aktus. Arra emlékeztetve, hogy valamely uniós aktus megsemmisítése ex tunc hatállyal történik, joghatásai pedig azonnaliak és feltétlenek, a Hubei által gyártott érintett termék behozatalára kivetett vámok hiánya az uniós bíróságok által hozott ítéletek következménye. A felperesek állításával szemben a 2015/2272 végrehajtási rendelet nem „támasztotta fel” a Hubei által gyártott termékekre történő vám kivetésének jogalapját. E rendelet, amely a hatályos intézkedéseket vizsgálta felül, nem új intézkedéseket vezetett be, hanem fenntartotta a létező intézkedéseket, amint azt az említett rendelet preambulumbekezdései is bizonyítják. A Bizottság azt is kiemeli, hogy az új intézkedések bevezetésének feltételei, illetve a létező intézkedések fenntartásának feltételei eltérőek. Tekintettel arra, hogy a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítéletet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209), valamint a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítéletet (T‑528/09, EU:T:2014:35) követően a Hubei által gyártott termékekkel szembeni dömpingellenes intézkedések visszaható hatállyal megsemmisítésre kerültek, az említett intézkedéseket nem lehetett fenntartani. Mindenesetre, egy egyedi TARIC‑kód bevezetése nem minősül joghatásokat kiváltó, megtámadható aktusnak. A TARIC‑nak tájékoztató jellege van, és a joghatásokat kiváltó aktusok visszatükröződésének minősül. A nemzeti vámhatóságokat jogosan hatalmazták fel arra, hogy hagyjanak fel a Hubei által gyártott termékek behozatalát sújtó dömpingellenes vám beszedésével, a nagy nyilvánosság tájékoztatását szolgáló TARIC‑kód létrehozásától függetlenül.
19 A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy a felperesek nem rendelkeznek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti kereshetőségi joggal. A felpereseket személyükben nem érintik a TARIC adatbázisban szereplő információk. A felperesek közvetlenül sem érintettek, mivel ha a TARIC adatbázisban szereplő információk joghatásokat váltanának ki, azok szigorúan a tagállamok vámigazgatásaira korlátozódnának. Az intézkedések megsemmisítésének esetleges gazdasági hatása a Hubei tekintetében nem elegendő annak megállapításához, hogy jogi változás következett be a felperesek vonatkozásában.
20 Végül a Bizottság azt állítja, hogy a kereset valódi célja az lehet, hogy a Törvényszék értelmezze a 2015/2272 végrehajtási rendelet érvényességére vonatkozó, megsemmisítést kimondó ítéletét. Az ilyen kereseti kérelem elfogadhatatlan.
21 A felperesek vitatják a Bizottság érveit.
A megtámadható jogi aktus fennállásáról
22 Emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében csak azok az intézkedések minősülhetnek olyan aktusoknak vagy határozatoknak, amelyek megsemmisítés iránti kereset tárgyát alkothatják az EUMSZ 263. cikk értelmében, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek közvetlenül érinthetik a felperesek érdekeit. Nem alkothatja egyébiránt megsemmisítés iránti kereset tárgyát az olyan aktus, amely nem vált ki joghatásokat, és nem is irányul ilyen hatások kiváltására. Annak megállapításához, hogy valamely jogi aktus vagy határozat kivált‑e ilyen hatást, annak tartalmát kell figyelembe venni (lásd: 2003. szeptember 30‑i Eurocoton és társai kontra Tanács ítélet, C‑76/01 P, EU:C:2003:511, 54. és 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 A jelen ügyben a megtámadott határozat az az aktus, amelyben a Bizottság úgy döntött, hogy leveszi a Hubeit az A 950 TARIC kiegészítő kód alá sorolt társaságok listájáról, és azt a C 129 TARIC kiegészítő kód alá sorolja, amely semmiféle dömpingellenes vám kivetését nem írja elő az érintett termék behozatala tekintetében. A Bizottság beadványaiban megerősítette, hogy e kiegészítő kód „tájékoztat[tta] a vámhatóságokat arról, hogy a vámkezelés során nem [kell] dömpingellenes vámot számítaniuk”.
24 Először is azt kell hangsúlyozni, hogy a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2 fejezet, 2. kötet, 382. o.) 2. és 6. cikkének értelmében TARIC‑ot a Bizottság dolgozza ki, tartja naprakészen, kezeli és hozza nyilvánosságra. Egyébiránt a 2658/87 rendelet 5. cikkének (1) bekezdése értelmében a TARIC‑ot a Bizottság és a tagállamok az Unióba történő behozatallal, illetve az onnan történő kivitellel kapcsolatos uniós intézkedések „alkalmazása” céljából használják. Ugyanezen rendelkezés (2) bekezdése értelmében a TARIC kódszámait és kiegészítő kódszámait „kell alkalmazni valamennyi áru” behozatalára. Ezenfelül, a 2658/87 rendelet 2. cikke értelmében a „TARIC‑alszámoknak” nevezett további alszámos bontások az említett rendelet II. mellékletében felsorolt különös uniós intézkedések végrehajtásához „szükségesek”, amely intézkedések közé tartoznak, többek között, a dömpingellenes vámok. Végül, a 2658/87 rendelet tizenkettedik preambulumbekezdése arra emlékeztet, hogy a TARIC‑ban foglalt tarifális intézkedések a közös vámtarifarendszer részét alkotják.
25 A fentiekből következik, hogy a tagállamoknak főszabály szerint alkalmazniuk kell a TARIC‑kódokban és kiegészítő kódokban foglalt intézkedéseket a közös vámtarifa egységes végrehajtása érdekében. Azt is ki kell emelni, hogy a Bizottság nemcsak arra rendelkezik hatáskörrel, hogy kidolgozza, naprakészen tartsa, kezelje és nyilvánosságra hozza a TARIC‑ot, hanem arra is, hogy dömpingellenes intézkedéseket fogadjon el, módosítson vagy helyezzen hatályon kívül.
26 Másodsorban meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozatban a Bizottság létrehozta a korábban nem létező C 129 TARIC kiegészítő kódot. Az említett kód létrehozása azzal a hatással járt, hogy az a Hubei által gyártott termékek vonatkozásában a dömpingellenes vámok beszedése tekintetében alkalmazandó TARIC‑kód, tehát az A 950 TARIC‑kód helyébe lépett. Egyébiránt, amint az a TARIC‑nak a keresetlevél mellékletében foglalt kivonatából is következik, a C 129 TARIC kiegészítő kód létrehozására a 2015/2272 végrehajtási rendelet alkalmazásával került sor, ami alakszerűen említésre is került.
27 Harmadsorban, a C 129 TARIC kiegészítő kód létrehozása legalább is lehetővé tette a nemzeti vámhatóságok arról történő tájékoztatását, hogy a Hubei által gyártott érintett termék behozatalára nem kell dömpingellenes vámot kivetni, a 2015/2272 végrehajtási rendelettel szemben, amely előírta annak beszedését. Az említett TARIC kiegészítő kód létrehozása lehetővé tette annak egységes módon történő biztosítását, hogy a Hubei által gyártott termékek tekintetében ne szedjenek be dömpingellenes vámokat az Unió teljes vámterületén.
28 A Bizottság egyébként a pervezető intézkedésre adott válaszaiban megerősítette, hogy a dömpingellenes vámokat 2016. április 7‑e, vagyis az ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209) kihirdetésének időpontja és a C 129 TARIC kiegészítő kód létrehozásának időpontja között szedték be, és a nemzeti vámhatóságok az említett kód létrehozása után már nem szedték be ezt a vámot. A Bizottság azt is kiemelte, hogy a C 129 TARIC kiegészítő kód a Hubei által gyártott termékek automatikus vámkezelésének elősegítése céljából került létrehozásra. Végül a Bizottság lényegében azt állította, hogy a nemzeti vámhivatalok tévesen szedték be a dömpingellenes vámot a Hubei által gyártott termékek tekintetében a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209) ítéletet és a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács (T‑528/09, EU:T:2014:35) ítéletet követően. Ebből az következik, hogy a C 129 TARIC kiegészítő kód létrehozása legalábbis azzal a hatással járt, hogy módosította ezt a helyzetet, a Bizottságnak pedig annak elkerülése volt a szándéka, hogy a nemzeti vámhatóságok ne folytassák a dömpingellenes vámok beszedését a Hubei által gyártott termékek tekintetében.
29 Negyedsorban hangsúlyozni kell, hogy a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209) és a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítélet (T‑528/09, EU:T:2014:35) alapjául szolgáló ügyekben nem vitatták a 2015/2272 végrehajtási rendelet jogszerűségét a Hubeire vonatkozó részében, és a C 129 TARIC kiegészítő kód létrehozása kifejezetten az e rendelet által a Hubei tekintetében előírt dömpingellenes vámok alkalmazásának mellőzésére irányul. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az intézmények jogi aktusait főszabály szerint megilleti a jogszerűség vélelme, és ennélfogva mindaddig joghatásokat váltanak ki, amíg azokat vissza nem vonják, megsemmisítés iránti kereset alapján meg nem semmisítik, illetve előzetes döntéshozatal iránti kérelem vagy jogellenességi kifogás következtében nem nyilvánítják érvénytelennek (lásd ebben az értelemben: 1994. június 15‑i Bizottság kontra BASF és társai ítélet, C‑137/92 P, EU:C:1994:247, 48. pont; 1999. július 8‑i Chemie Linz kontra Bizottság ítélet, C‑245/92 P, EU:C:1999:363, 93. pont; 2016. február 4‑i C & J Clark International és Puma ítélet C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 184. pont).
30 A C 129 TARIC kiegészítő kód létrehozása tehát azon kapcsolatnak a Bizottság általi jogi értelmezéséből ered, amely a 926/2009 rendeletnek a Hubeit érintő része megsemmisítése és a 2015/2272 végrehajtási rendeletnek az e társaság által gyártott termékek behozatalára történő alkalmazása között állt fenn. A Bizottság egyébiránt ellenkérelmében megerősítette, hogy a jelen ügyben egy olyan, általa adott értelmezésről van szó, amely azt a kérdést érinti, hogy „[…] magának a megsemmisítés iránti keresetet a dömpingellenes vámmal szemben sikeresen benyújtó félnek a vonatkozásában e vámnak a Törvényszék általi megsemmisítése joghatásai kiterjednek‑e a pusztán az e vám fenntartására irányuló intézkedésre”.
31 Márpedig az ilyen jogi értelmezés nem tartozik a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítéletnek (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209) és a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítéletnek (T‑528/09, EU:T:2014:35) a nemzeti vámhatóságok általi automatikus alkalmazásába. A jelen helyzet tehát eltér azoktól az esetektől, amelyekben a nemzeti vámhatóságok jogrendjükben kötelesek oly módon levonni egy dömpingellenes vámot kivető rendelet megsemmisítésének vagy érvénytelensége kimondásának következményeit, hogy adott esetben visszatérítik az említett vámot (lásd: 2017. január 18‑i Wortmann ítélet, C‑365/15, EU:C:2017:19, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
32 Ebből az következik, hogy a megtámadott határozat joghatásokat váltott ki, amelyeket a nemzeti vámhatóságok a C 129 TARIC kiegészítő kód létrehozásának időpontjától kezdődően hajtottak végre, amely arra irányult, hogy az említett hatóságok ne szedjenek be több dömpingellenes vámot a Hubei által gyártott termékek tekintetében, amely vámot a 2015/2272 végrehajtási rendelet rögzített, bár e rendeletet az uniós bíróság nem semmisítette meg, és nem nyilvánította azt érvénytelennek. Azt is ki kell emelni, hogy a megtámadott határozat joghatásait véglegesnek kell tekinteni, amint azt maga a Bizottság is állítja a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítéletre (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209) vonatkozó, 2016. szeptember 9‑én közzétett (HL 2016. C 331., 4. o.) véleményében. Ebben a véleményében a Bizottság kiemelte, hogy az „eddig [a Hubei által gyártott termékek tekintetében] beszedett dömpingellenes vámokat az alkalmazandó vámjogszabályoknak megfelelően vissza kell téríteni”. A Bizottság egyébként úgy döntött, hogy újból megindítja a vizsgálatot, mivel ezen új vizsgálat azon dömpingellenes vámok eltörlésére irányult, amelyeket a 2015/2272 végrehajtási rendeletben említett, a „Hubeitől eltérő” kínai exportáló‑gyártókra kell alkalmazni.
33 Ezenfelül, az előzőekre figyelemmel a megtámadott határozat úgy is minősíthető, mint a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209), illetve a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítélet (T‑528/09, EU:T:2014:35) végrehajtási intézkedése az EUMSZ 266. cikk értelmében véve. E tekintetben a Bizottság ellenkérelmében azt állította, hogy nem támaszkodhatott az EUMSZ 266. cikkre egy jogilag kötelező aktus elfogadása érdekében, és a gyorsított eljárás iránti kérelemre adott válaszában azt is kiemelte, hogy „az EUMSZ 266. cikknek megfelelően” köteles volt az említett ítéletek végrehajtására irányuló intézkedéseket hozni, és a C 129 TARIC kiegészítő kód létrehozása „teljességgel megfelelt e rendelkezésnek”. Ezen összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 266. cikk kötelezettséget keletkeztet az intézmények számára annak vonatkozásában, hogy orvosolják a megállapított jogellenességet, a megsemmisítését kimondó ítélet rendelkező részének és indokolásának tiszteletben tartása mellett (lásd ebben az értelemben: 2000. október 3‑i Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ítélet, C‑458/98 P, EU:C:2000:531, 80. és 81. pont; 2016. január 28‑i CM Eurologistik és GLS ítélet, C‑283/14 és C‑284/14, EU:C:2016:57, 48 és 49. pont). Annak bírósági felülvizsgálatát, hogy az intézmények tiszteletben tartották‑e az EUMSZ 266. cikkből eredő kötelezettséget, többek között az EUMSZ 263. cikkben előírt jogi eszközök igénybevétele biztosítja (2006. március 28‑i Mediocurso kontra Bizottság végzés, T‑451/04, nem tették közzé, EU:T:2006:95, 23. pont; ebben az értelemben lásd továbbá: 2005. április 21‑i Holcim [Deutschland] kontra Bizottság ítélet, T‑28/03, EU:T:2005:139, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34 Végül, a megtámadott határozat joghatásai, amelyek arra irányulnak, hogy ne kerüljenek beszedésre a 2015/2272 végrehajtási rendeletben rögzített dömpingellenes vámok a Hubei által gyártott termékek tekintetében, érinthetik azon vállalkozások érdekeit, amelyek részt vettek a dömpingellenes vizsgálat megindításában (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 30‑i Eurocoton és társai kontra Tanács ítélet, C‑76/01 P, EU:C:2003:511, 66. és 67. pont).
35 A fenti tényezők összességére figyelemmel meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat olyan jogi aktus, amely az EUMSZ 263. cikk értelmében megsemmisítés iránti kereset tárgyát alkothatja.
A felperesek kereshetőségi jogáról
36 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem tartalmaznak végrehajtási intézkedéseket.
37 Mivel nem a felperesek a címzettjei a megtámadott határozatnak, a Törvényszék először is annak vizsgálatát látja célszerűnek, hogy a felpereseket közvetlenül és személyükben érinti‑e ezen határozat.
– A felperesek közvetlen érintettségéről
38 Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon feltétel, miszerint a kereset tárgyát képező határozatnak közvetlenül kell érintenie a természetes vagy jogi személyt, két kritérium együttes fennállását kívánja meg, vagyis egyrészt azt, hogy a kifogásolt közösségi intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és másrészt azt, hogy ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (lásd: 2016. március 10‑i SolarWorld kontra Bizottság végzés, C‑142/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:163, 22. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
39 Az első, a jogalany jogi helyzetére gyakorolt közvetlen hatásra vonatkozó feltételt illetően meg kell állapítani, hogy a megtámadott határozat azzal a hatással jár, hogy nem lehet többet beszedni a TARIC‑ban említett 2015/2272 végrehajtási rendeletben előírt dömpingellenes vámot a Hubei által gyártott termékek, tehát azon behozatalok tekintetében, amelyek versenyeznek a felperesek által gyártott és az Unióban forgalmazott termékekkel.
40 Nyilvánvaló, hogy – amint azt a Bizottság is kiemelte – az már megállapításra került, hogy az a puszta tény, hogy valamely jogi aktus hatást gyakorolhat a felperes anyagi jogi helyzetére, önmagában nem elegendő ahhoz, hogy úgy lehessen tekinteni, hogy az őt közvetlenül érinti, és az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében csak különleges körülmények fennállása jogosíthatja fel azon jogalanyt a bírósághoz fordulásra, amelynek állítása szerint a jogi aktus a piaci helyzetére hatással van (2011. szeptember 21‑i Etimine és Etiproducts kontra ECHA végzés, T‑343/10, EU:T:2011:509, 41. pont).
41 Mindazonáltal a jelen ügyben a megtámadott határozat a felpereseket nemcsak anyagi jogi helyzetük tekintetében érinti, többek között azért is, mivel a Hubei által gyártott termékek a felperesek által szolgáltatott, és a Bizottság által nem vitatott adatok szerint jelentős részét teszik ki az Unióba irányuló kínai exportnak, hanem jogi helyzetük tekintetében is azon eljárás keretében, amely az érintett termék vonatkozásában dömpingellenes intézkedésekhez vezetett.
42 Különösen azt kell hangsúlyozni, hogy a 926/2009 rendelet elfogadásához vezető panaszt, valamint a 2015/2272 végrehajtási rendelet elfogadásához vezető kérelmet az Európai Unió varrat nélküli acélcsövek gazdasági ágazatával foglalkozó védelmi bizottsága nyújtotta be azon termelők nevében, amelyek között a felperesek is találhatók. E két eljárás, amelyek a felperesek kifogásai alapján indultak, dömpingellenes vám kivetéséhez vezetett, elsősorban a Hubei által gyártott termékek tekintetében.
43 Következésképpen annak előírásával, hogy a 2015/2272 végrehajtási rendeletben rögzített vámot nem kell többet beszedni a Hubei által gyártott termékek vonatkozásában, még akkor is, ha a felperesek nevében benyújtott felülvizsgálati kérelem éppen ellenkezőleg e vám kivetésére irányult, a megtámadott határozat közvetlenül érinti a felpereseket (lásd ebben az értelemben: 1985. március 20‑i Timex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 13–16. pont; lásd szintén, analógia útján: 1986. január 28‑i Cofaz és társai kontra Bizottság ítélet, 169/84, EU:C:1986:42, 30. pont).
44 A közvetlen érintettség második, a megtámadott határozat címzettjeinek hagyott mérlegelési mozgástérre vonatkozó feltételét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamoknak főszabály szerint a TARIC kiegészítő kódokban szereplő intézkedéseket kell alkalmazniuk a közös vámtarifa egységes végrehajtása érdekében. A Bizottság beadványaiban egyébként megerősítette, hogy a nemzeti vámhatóságok már nem szedték be a dömpingellenes vámot a Hubei által gyártott termékek tekintetében a C 129 TARIC kiegészítő kód létrehozását követően. Meg kell tehát állapítani, hogy a nemzeti vámhatóságok nem rendelkeztek mérlegelési hatáskörrel a jelen ügyben.
45 Ebből következően a felpereseket a megtámadott határozat közvetlenül érinti.
– A felperesek személyükben való érintettségéről
46 Az ítélkezési gyakorlat szerint azon jogalanyok, akik nem címzettjei egy határozatnak, csak akkor állíthatják, hogy személyükben érintettek az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, ha ez a határozat sajátos jellemzőik vagy olyan ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, mely minden más személytől megkülönbözteti, és ezáltal az ilyen határozat címzettjeihez hasonló módon egyénileg jellemzi őket (1963. július 15‑i Plaumann kontra Bizottság ítélet, 25/62, EU:C:1963:17, 197. o., 223. o.; 2016. szeptember 15‑i Unitec Bio kontra Tanács ítélet, T‑111/14, EU:T:2016:505, 29. pont).
47 Egyébiránt meg kell állapítani, hogy ha egy keresetet több felperes nyújt be, az elfogadható, ha az egyik felperes rendelkezik kereshetőségi joggal. Ebben az esetben nem kell vizsgálni a többi felperes kereshetőségi jogát (2015. november 26‑i Comunidad Autónoma del País Vasco és Itelazpi kontra Bizottság ítélet, T‑462/13, EU:T:2015:902 34. pont; ebben az értelemben lásd szintén: 1993. március 24‑i CIRFS és társai kontra Bizottság ítélet, C‑313/90, EU:C:1993:111, 30. és 31. pont).
48 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a felperesek nevében benyújtott felülvizsgálati kérelmen túl – amelynek kifogásai annak alapjául szolgáltak – azon hat uniós termelő, amely az eljárás során mintavétel és helyszíni ellenőrzés tárgyát alkotta, a felperesek közé tartozik (a 2015/2272 végrehajtási rendelet (21) preambulumbekezdése). A mintavételben részt vevő e termelők, amelyek nevét a 2015/2272 végrehajtási rendelet tartalmazza, a független vevők felé irányuló teljes uniós értékesítésnek megközelítőleg 55%‑át képviselték (a 2015/2272 végrehajtási rendelet (12) preambulumbekezdése). Valamennyien válaszoltak a Bizottság által nekik címzett kérdőívekre (a 2015/2272 végrehajtási rendelet (20) preambulumbekezdése). A Bizottság által ily módon összegyűjtött adatok lehetővé tették annak meghatározását, hogy fennáll‑e a károkozás veszélyének megismétlődése (a 2015/2272 végrehajtási rendelet (111) preambulumbekezdése). Hasonló megállapítások alkalmazandók a 926/2009 rendelet elfogadásához vezető eredeti eljárást illetően.
49 Meg kell egyébiránt állapítani, hogy a felperesek becslése szerint a gyorsított eljárás iránti kérelem keretében, amely megállapításokat a Bizottság nem vitatott, a Hubei kivitelei 2015‑ben az érintett termék teljes kínai exportjának mintegy egyharmadát képviselték, a Hubei fel nem használt gyártási kapacitásai pedig az érintett termék teljes uniós fogyasztásának 20–50%‑át. Ezeket a számokat a felpereseknek az Unió piacán elfoglalt helyével kell összevetni, amely – legalább is a felülvizsgálati eljárás keretében mintavételben szereplő hat uniós termelőt illetően – a független vevők felé irányuló teljes uniós értékesítésnek megközelítőleg 55%‑t képviselte.
50 Ebből következik, hogy a megtámadott határozat, amely azzal a hatással jár, hogy a Hubei által gyártott termékeket illetően nem kell többet beszedni a 2015/2272 végrehajtási rendeletben előírt dömpingellenes vámot, személyében érinti – legalábbis – a jelen ügyben szintén felperes azon hat uniós termelőt, amely mintavétel és helyszíni ellenőrzés tárgyát alkotta a felülvizsgálati eljárás keretében, mivel annak megindítására a nevükben, az általuk hivatkozott kifogásokra figyelemmel került sor, és amely figyelembe vette sajátos helyzetüket (lásd ebben az értelemben: 1985. március 20‑i Timex kontra Tanács és Bizottság ítélet, 264/82, EU:C:1985:119, 13–16. pont).
51 Ezenfelül emlékeztetni kell arra, hogy a felperesek beavatkozók voltak a Törvényszék előtti eljárásban, és felek a Bíróság előtti fellebbezési eljárásban a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209), illetve a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítélet (T‑528/09, EU:T:2014:35) alapjául szolgáló ügyekben. Mivel a megtámadott határozatot az említett ítéletek végrehajtó intézkedésének is lehet tekinteni (lásd a fenti 33. pontot), e körülmény is alkalmas a felperesek egyéni meghatározására.
52 Ebből következik, hogy a felperesek személyükben érintettek a megtámadott határozat által, következésképpen kereshetőségi joggal rendelkeznek, és nem kell meghatározni, hogy az említett határozat olyan rendeleti aktusnak minősül‑e, amely vonatkozásukban nem von maga után végrehajtási intézkedéseket.
53 Mindezek összességére tekintettel a keresetet elfogadhatónak kell nyilvánítani.
Az ügy érdeméről
54 A felperesek egyetlen jogalapjuk keretében azt állítják, hogy a megtámadott határozatnak nincs jogi alapja, és sérti a 2015/2272 végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdését, valamint annak mellékletét, mivel a Bizottság tévesen értelmezte a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209), illetve a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítélet (T‑528/09, EU:T:2014:35) hatályát. E rendelet, amely 2015. december 9‑én lépett hatályba, a 926/2009 rendelet helyébe lépett. A Kínából származó érintett termékre vonatkozó dömpingellenes vám kivetésének jogi alapját képezi. A felperesek egyébiránt kiemelik, hogy a 2015/2272 végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdése, valamint melléklete úgy rendelkezik, hogy a Hubeit a TARIC A 950 kiegészítő kód alá tartozó vállalkozások közé kell sorolni. A megtámadott határozatban a Bizottság levette a Hubeit erről a listáról. Márpedig a Bizottság csak akkor fogadhatta volna el a megtámadott határozatot, ha az említett ítéletek a 2015/2272 végrehajtási rendeletet is megsemmisítették volna a Hubeire vonatkozó részében. Az említett ítéletek rendelkező része kizárólag a 926/2009 rendeletre vonatkozik. Ezen ítéletek joghatásainak a 926/2009 rendelet megsemmisítésén túlra történő kiterjesztése ellenkezne az ítélkezési gyakorlattal. A felperesek elsősorban a 2001. február 15‑i Nachi Europe ítéletre (C‑239/99, EU:C:2001:101) utalnak. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy a megtámadott határozat nem alapulhatott volna a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítéleten (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209), illetve a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítéleten (T‑528/09, EU:T:2014:35), mivel ezek nem a 2015/2272 végrehajtási rendelet megsemmisítésére irányultak. A megtámadott határozatnak ily módon nincs jogi alapja. E határozat sérti a 2015/2272 végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdését, valamint mellékletét is.
55 Ezenfelül, még ha a Bizottságra az EUMSZ 266. cikk első bekezdése értelmében háruló azon kötelezettség, hogy hajtsa végre a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítéletet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209), illetve a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítéletet (T‑528/09, EU:T:2014:35), magában foglalta volna a Hubei tekintetében a 2015/2272 végrehajtási rendeletben rögzített dömpingellenes vám eltörlését is – amit nem állítanak a felperesek –, a Bizottságnak az említett rendeletet módosító vagy hatályon kívül helyező rendeletet kellett volna elfogadnia. Ez abból a jogelvből következik, miszerint egy jogi aktust csak egy ugyanolyan jellegű jogi aktus helyezhet hatályon kívül. Ha a Bizottság úgy döntött volna, hogy hatályon kívül helyezi a 2015/2272 végrehajtási rendeletet, akkor ennek megfelelően tiszteletben kellett volna tartania a felperesek védelemhez való jogát, konzultálnia kellett volna a tagállamokkal, és indokolását részletesebben kellett volna kifejtenie. Egyébiránt egy ilyen határozat a biztosok testületének hatáskörébe, és nem a Bizottság Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóságának hatáskörébe tartozik.
56 A felperesek azt állítják továbbá, hogy megalapozatlan a Bizottságnak az ellenkérelmében kifejtett azon érve, miszerint helyettesítette a 2015/2272 végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdését. Kizárólag egy, a 2015/2272 végrehajtási rendeletet módosító rendelet elfogadása tette volna lehetővé e rendelkezés helyettesítését. Mindenesetre ha a Bizottság módosíthatta a 2015/2272 végrehajtási rendeletet a TARIC megváltoztatásával, akkor a megtámadott határozat jogellenes lenne elsősorban a felperesek védelemhez való jogának és az indokolási kötelezettség megsértése okán. Egyébiránt, a Bizottság állításával szemben, a 2658/87 rendelet nem szolgáltathatta a szükséges jogi alapot a megtámadott határozat elfogadásához, ami ellentétes lenne a hatályos dömpingellenes szabályozással, nevezetesen azzal, amely még nem évült el, amelyet nem semmisített meg az uniós bíróság, vagy amelyet nem helyeztek hatályon kívül.
57 A Bizottság azt állítja, hogy – mivel a Törvényszék visszaható hatállyal semmisítette meg a Hubei által gyártott érintett termék behozatalára vonatkozó, a 926/2009 rendeletben kivetett dömpingellenes vámot, e megsemmisítés szükségszerűen a 2015/2272 végrehajtási rendelet által rögzített vámokra is kiterjed. Egy olyan dömpingellenes vámot, amelyet soha nem létezettnek kell tekinteni, nem tarthat hatályban egy hatályát vesztő intézkedés felülvizsgálatára irányuló rendelet. Az újonnan létrehozott TARIC‑kód tájékoztatja a vámhatóságokat és a gazdasági szereplőket erről a következtetésről. A felperesek által hivatkozott ítélkezési gyakorlat nem releváns, mivel az egy eltérő jogi helyzetre vonatkozik.
58 A 2015/2272 végrehajtási rendelet 1. cikke (2) bekezdésének hivatkozott megsértését illetően, e jogsértés ellentétes a keresetlevélben kifejtett azon érveléssel, miszerint a Bizottság jogellenesen mentesítette a Hubei termékeinek behozatalát a 2015/2272 végrehajtási rendeletben kivetett dömpingellenes vám alól. Az ilyen mentesítés ugyanis szükségszerűen azt jelentené, hogy a 2015/2272 végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdését egy másik jogi aktus egyik rendelkezésével helyettesítették. Nem lehet ellentét e két rendelkezés között. Kizárólag egy magasabb rangú jogszabály megsértése állhat fenn, erre azonban a felperesek nem hivatkoztak.
59 A jogi alapra történő hivatkozás kötelezettségét illetően a Bizottság hangsúlyozza, hogy a 2658/87 rendelet értelmében az a kötelezettség hárul rá, hogy kidolgozza, naprakészen tartsa, kezelje és nyilvánosságra hozza a TARIC adatbázist. A 2658/87 rendelet szolgáltatja tehát a jogi alapot a jelen ügyben vitatott TARIC‑kód nyilvánosságra hozatalához. A Bizottságnak nem az EUMSZ 266. cikkre kellett volna támaszkodnia egy kötelező jellegű jogi aktus elfogadásakor, tekintettel arra, hogy a Hubei által gyártott termékek behozatalának tekintetében valamennyi joghatás a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítéletből (T‑528/09, EU:T:2014:35) eredt. A dömpingellenes intézkedések hatályvesztése jogcímén történő felülvizsgálat nem tarthatott volna hatályban, és még kevésbé „támaszthatott volna fel” egy soha nem létezőnek tekintett dömpingellenes vámot.
60 A Bizottság kiemeli, hogy a felperesek állításával szemben a Hubei által gyártott érintett termék behozatalára vonatkozó dömpingellenes vámot a jogrendből az uniós bíróságok törölték. Következésképpen nem állítható megalapozottan, hogy a 2015/2272 végrehajtási rendelet 1. cikkének (2) bekezdése csak egy másik rendelet elfogadásával helyettesíthető. Mindenesetre a felperesek egyáltalán nem hivatkoznak az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2009. november 30‑i 1225/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 343., 51. o., helyesbítés HL 2016. L 44., 20. o.) megsértésére (amelynek helyébe az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8‑i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet [HL 2016. L 176., 21. o.] lépett). Az eljárási kötelezettségeknek a felperesek által hivatkozott megsértését illetően a felperesek nem bizonyították, hogy a közigazgatási eljárás más eredményhez is vezethetett volna.
61 Először is arra kell emlékeztetni, hogy a megsemmisítést kimondó ítélethez szükségképpen visszaható hatály kapcsolódik, mivel a jogellenesség megállapítása azon időpontra nyúlik vissza, amikor a megsemmisített jogi aktus kifejtette joghatását (1988. április 26‑i Asteris és társai kontra Bizottság ítélet, 97/86, 99/86, 193/86 és 215/86, EU:C:1988:199, 30. pont; ebben az értelemben lásd szintén: 2008. február 12‑i CELF és ministre de la Culture et de la Communication ítélet, C‑199/06, EU:C:2008:79, 61. pont). A jelen ügyben a 926/2009 rendeletet ex tunc hatállyal semmisítették meg a Hubeit érintő részében, amiből az következik, hogy e rendeletet úgy kell tekinteni, hogy soha nem keletkeztetett joghatásokat e társaság tekintetében (lásd ebben az értelemben: 2012. július 19‑i Tanács kontra Zhejiang Xinan Chemical Industrial Group ítélet, C‑337/09 P, EU:C:2012:471, 48. pont).
62 Másodsorban, a 2015/2272 végrehajtási rendeletet illetően, ezt a rendeletet egy felülvizsgálati eljárást követően fogadták el az 1225/2009 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése alapján (jelenleg a 2016/1036 rendelet 11. cikkének (2) bekezdése). E rendelkezés értelmében egy végleges dömpingellenes intézkedés hatálya a kivetését követő öt év után vagy a dömpingre és a kárra egyaránt kiterjedő legutolsó felülvizsgálat lezárását követő öt év után szűnik meg, „kivéve, ha a felülvizsgálat azt állapítja meg, hogy ez a megszűnés valószínűsíthetően a dömping és a kár folytatódásával vagy megismétlődésével járna”. Ennek keretében a Bizottság hatályban tarthatja a hatályos intézkedéseket, illetve hagyhatja, hogy megszűnjön azok hatálya (lásd ebben az értelemben: 2012. május 8‑i Dow Chemical kontra Tanács ítélet, T‑158/10, EU:T:2012:218, 43. pont). E rendelkezés célja tehát nem az, hogy első ízben dömpingellenes intézkedéseket vezessen be, hanem az, hogy adott esetben hatályban tartson olyan dömpingellenes intézkedéseket, amelyek hatályban vannak, és amelyek hatálya általában megszűnik (lásd ebben az értelemben: 2010. február 11‑i Hoesch Metals and Alloys ítélet, C‑373/08, EU:C:2010:68, 65–67. pont; 2008. szeptember 24‑i Reliance Industries kontra Tanács és Bizottság ítélet, T‑45/06, EU:T:2008:398, 94. pont). Ennek megfelelően a 2015/2272 végrehajtási rendelet (122) preambulumbekezdése megállapítja, hogy „[…] a 926/2009/EK rendelettel a [Kínából] származó egyes varrat nélküli csövek behozatalára bevezetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani”.
63 Harmadsorban, bár az nem vitatott, hogy a 2015/2272 végrehajtási rendelet csak fenntartja az eredetileg a 926/2009 rendelettel bevezetett intézkedéseket, a 2015/2272 végrehajtási rendelet az, amely jogi alapul szolgál a dömpingellenes vámok beszedéséhez, pontosabban az említett rendelet rendelkező része és melléklete előírja, hogy dömpingellenes vám kerül kivetésre, többek között a Hubei által gyártott termékek behozatala tekintetében. A keresetlevélhez mellékelt TARIC‑kivonatok kifejezetten a 2015/2272 végrehajtási rendeletet említik az érintett termékre kivetett dömpingellenes vám beszedésének jogi alapjaként. Ugyanez a helyzet a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítéletre (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209) vonatkozó, a Bizottság által 2016. szeptember 9‑én közzétett vélemény esetében is (lásd a fenti32. pontot).
64 Mivel a 2015/2272 végrehajtási rendeletet nem semmisítette meg a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209), illetve a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítélet (T‑528/09, EU:T:2014:35), annak jogszerűségét főszabály szerint vélelmezni kell (lásd a fenti 29. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy egy megsemmisítést kimondó ítéletének feltétlen kötelező ereje nem vonhatja maga után valamely, az uniós bíróság elé nem utalt, ugyanazon jogellenességgel érintett aktus megsemmisítését (lásd ebben az értelemben: 1999. szeptember 14‑i Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ítélet, C‑310/97 P, EU:C:1999:407, 54. pont; 2001. február 15‑i Nachi Europe ítélet, C‑239/99, EU:C:2001:101, 26. pont).
65 Ebből az következik, hogy a 926/2009 rendeletnek a Hubeit érintő részében történő megsemmisítése nem vonhatja maga után automatikusan a 2015/2272 végrehajtási rendelet rendelkezéseinek az uniós jogrendből történő eltűnését, amely rendelkezéseket az uniós bíróság nem semmisített meg.
66 Negyedsorban emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 266. cikk értelmében az érintett intézmény feladata különösen annak elkerülése, hogy a megsemmisített jogi aktus helyettesítésre szánt jogi aktusok ne tartalmazzák ugyanazokat a szabálytalanságokat, mint a megsemmisítést kimondó ítéletben szereplő aktusok (1999. szeptember 14‑i Bizottság kontra AssiDomän Kraft Products és társai ítélet, C‑310/97 P, EU:C:1999:407, 56. pont; 2004. április 29‑i IPK München és Bizottság ítélet C‑199/01 P és C 200/01 P, EU:C:2004:249, 83. pont). A Bíróság a megsemmisített aktust követően elfogadott aktusok hatályon kívül helyezésének kötelezettséget is meghatározta, amelynek adott esetben az intézmények tekintetében kell fennállnia (1988. április 26‑i Asteris és társai kontra Bizottság ítélet, 97/86, 99/86, 193/86 és 215/86, EU:C:1988:199, 30. pont). Ugyanebben az értelemben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy meg kell semmisíteni azokat a jogi aktusokat, amelyek már megsemmisített jogi aktusokon alapulnak, amelyeket tehát már kitöröltek az Unió jogrendjéből (2015. szeptember 18 i HTTS és Bateni kontra Tanács ítélet, T‑45/14, nem tették közzé, EU:T:2015:650, 46–48. pont). Egyébiránt, a 2016. február 4‑i C & J Clark International és Puma ítélet (C‑659/13 és C‑34/14, EU:C:2016:74, 175–177. pont) alapul szolgáló ügyben a Bíróság megállapította, hogy egy felülvizsgálati rendelet „ugyanabban a mértékben” érvénytelen, mint az eredeti dömpingellenes vámot kivető rendelet, mivel érvényességi értékelése alá utalták mindkét rendeletet.
67 Mindezekre, valamint különösen azon tényre figyelemmel, hogy egyfelől a 2015/2272 végrehajtási rendelet hasonló intézkedéseket vezetett be, mint a 926/2009 rendelet, joghatásaik fenntartása céljából, másfelől pedig a 926/2009 rendelet által bevezetett intézkedéseket megsemmisítette a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítélet (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209), illetve a 2014. január 29‑i Hubei Xinyegang Steel kontra Tanács ítélet (T‑528/09, EU:T:2014:35), a Bizottság joggal ítélte meg úgy, hogy az említett ítéleteknek az EUMSZ 266. cikk értelmében történő végrehajtása azzal a következménnyel járt, hogy nem kellett többet beszedni a 2015/2272 végrehajtási rendeletben a Hubei által gyártott termékek tekintetében előírt dömpingellenes vámokat.
68 Mindazonáltal, amint arra a felperesek másodlagosan hivatkoznak, és mivel a 2015/2272 végrehajtási rendelet jogszerűségét főszabály szerint vélelmezni kell, a Bizottságnak módosítania vagy rendeleti úton hatályon kívül kellett volna helyeznie azt.
69 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy az alaki párhuzamosság szabályának megfelelően – amely egy általános jogelv – annak az előírt formának, amelyben valamely jogi aktust valamely harmadik fél tudomására hoznak, az említett aktus valamennyi utólagos módosítása tekintetében is meg kell maradnia (lásd ebben az értelemben: 2004. április 29‑i Parlament kontra Ripa di Meana és társai ítélet, C‑470/00 P, EU:C:2004:241, 67. pont; 1998. július 21‑i Mellett kontra Bíróság ítélet, T‑66/96 és T‑221/97, EU:T:1998:187, 136. pont; 2006. május 17‑i Kallianos kontra Bizottság ítélet, T‑93/04, EU:T:2006:130, 56. pont; 2006. december 14‑i Gagliardi kontra OHIM – Norma Lebensmittelfilialbetrieb (MANŪ MANU MANU) ítélet, T‑392/04, nem tették közzé, EU:T:2006:400, 53. pont).
70 A jelen ügyben elsősorban azt kell megállapítani, hogy az 1225/2009 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2016/1036 rendelet 14. cikkének (1) bekezdése) értelmében, amely az „általános rendelkezések” közé tartozik, a dömpingellenes vámokat „rendelettel kell kivetni, beszedésükről, az ilyen vámokat kivető rendelet által meghatározott formában, összegben és egyéb kritériumok szerint, a tagállamok gondoskodnak”. Ez történt a 2015/2272 végrehajtási rendeletben a Hubei által gyártott termékek tekintetében rögzített dömpingellenes vámok esetében is. Arra is emlékeztetni kell, hogy a Bizottság hatáskörrel rendelkezik a dömpingellenes intézkedések elfogadása, módosítása, illetve hatályon kívül helyezése tekintetében.
71 Ebből az következik, hogy azt, hogy egy társaság tekintetében kivetett, az uniós bíróság által meg nem semmisített és nem is érvénytelenített rendeletben rögzített dömpingellenes vámot nem kell beszedni, szokásosan szintén rendelet útján kell előírni. Márpedig a jelen ügyben annak egy TARIC kiegészítő kód létrehozásával történő végleges előírásával, hogy nem kell beszedni a dömpingellenes vámot a Hubei által gyártott termékek tekintetében, amely beszedés a 2015/2272 végrehajtási rendeletből következik, a Bizottság megsértette az alaki párhuzamosság szabályát.
72 Azt is meg kell állapítani, amint azt a felperesek is joggal állítják beadványaikban, hogy az alaki párhuzamosság szabályának tiszteletben tartásából nemcsak az következik, hogy a Bizottság biztosi testületéhez kellett volna fordulni, hanem ki kellett volna kérni az 1225/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése (jelenleg a 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése) szerinti bizottság véleményét is, amint az a 2015/2272 végrehajtási rendelet elfogadásának keretében történt. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 1225/2009 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése (jelenleg a 2016/1036 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése) értelmében a dömpingellenes intézkedéseket a 11. cikk (2) bekezdése alapján hatályon kívül kell helyezni vagy fenn kell tartani, az ugyanezen rendelet „15. cikk[ének] (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban”. Hasonlóképpen, az 1225/2009 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése (jelenleg a 2016/1036 rendelet 9. cikkének (4) bekezdése) előírja, hogy a végleges dömpingellenes vámot a Bizottság a vizsgálóbizottsági eljárás keretében eljárva veti ki. E bizottságot és ezt a vizsgálóbizottsági eljárást a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16‑i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 55., 13. o.) írja elő. Az eljárásoknak a tagállamok által végzett ilyen vizsgálatok tekintetében elsősorban egyértelműeknek kell lenniük, és tükrözniük kell az EUM‑Szerződés intézményi követelményeit (a 182/2011 rendelet (5) preambulumbekezdése. Az 1225/2009 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerinti bizottságnak tehát nemcsak eljárási szempontból, hanem az EUM‑Szerződés intézményi követelményei szempontjából is jelentős a szerepe.
73 Egyébiránt hangsúlyozni kell, hogy a jogbiztonság hiánya, amint azt a felperesek is állítják, a megtámadott határozatból ered. Egyfelől ugyanis azok a gazdasági szereplők, a felpereseket is beleértve, akik az Unió szabályozását elemzik, figyelembe kell, hogy vegyék a 2015/2272 végrehajtási rendeletet, amelyet az uniós bíróság nem semmisített meg és nem is érvénytelenített, és azt egy másik rendelet sem helyezte hatályon kívül, következésképpen az e rendelet által kivetett dömpingellenes vámot sem. Másfelől, a C 129 TARIC kiegészítő kód annak megállapításához vezet, hogy a 2015/2272 végrehajtási rendeletben kivetett dömpingellenes vámot nem kell alkalmazni a Hubei által gyártott termékek tekintetében. Ebből nyilvánvaló ellentmondás következik, amely olyan helyzetbe hozza a gazdasági szereplőket, a felpereseket is beleértve, amelyet a jogbiztonság hiánya jellemez.
74 Ezenfelül, bár a Bizottság által a jelen ügyben képviselt jogi értelmezés a C 129 TARIC kiegészítő kód lábjegyzetében foglalt, a 2016. április 7‑i ArcelorMittal Tubular Products Ostrava és társai kontra Hubei Xinyegang Steel ítéletre (C‑186/14 P és C‑193/14 P, EU:C:2016:209) történő hivatkozásból ered, a formák párhuzamossága szabályának tiszteletben tartása lehetővé tette volna, hogy a Bizottság indokolása e tekintetben közvetlenebb legyen.
75 Ezenfelül meg kell állapítani, hogy az uniós intézmények más eljárásokban már határoztak úgy, hogy egy dömpingellenes intézkedéseket hatályban tartó rendeletet az azt megelőző rendelet megsemmisítését követően módosítottak vagy helyeztek hatályon kívül. Ez volt a helyzet különösen az Oroszországból származó ammónium‑nitrát behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 661/2008/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. október 19‑i 989/2009/EK tanácsi rendelet (HL 2009. L 278., 1. o.) esetében, amelyre a Bizottság a tárgyalás folyamán hivatkozott. E rendelet elfogadására a 2008. szeptember 10‑i JSC Kirovo Chepetsky Khimichesky Kombinat kontra Tanács ítéletet (T‑348/05., nem tették közzé, EU:T:2008:327) követően került sor. Ebben az ítéletben a Törvényszék megsemmisítette a felülvizsgálati rendeletet megelőző rendeletet, nevezetesen a 384/96/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálatot követően az Oroszországból származó ammónium‑nitrát‑behozatalra vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 658/2002/EK rendeletet és a többek között Ukrajnából származó ammónium‑nitrát‑behozatalra vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló 132/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2005. június 21‑i 945/2005/EK tanácsi rendeletet (HL 2005. L 160., 1. o.), amely kiterjesztette a dömpingellenes intézkedések által érintett termékek alkalmazási körét. Ezen ítélet fényében a Tanács a Bizottság javaslatára, a tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően úgy határozott, hogy elfogadja a 989/2009 rendeletet, amely visszaható hatállyal módosítja a 384/96/EK tanácsi rendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot és a 11. cikkének (3) bekezdése szerinti részleges időközi felülvizsgálatot követően az Oroszországból származó ammónium‑nitrát behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2018. július 8‑i 661/2008/EK tanácsi rendeletet (HL 2008. L 185., 1. o.) a Törvényszék előtt felperes társaság vonatkozásában a megsemmisítéssel érintett termékek tekintetében. Ennek keretében a Tanács is létrehozott egy különös TARIC kiegészítő kódot a Törvényszék előtt felperes vállalkozás tekintetében. A tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot (COM(2009) 493 végleges) kísérő indokolásban a Bizottság hangsúlyozta, hogy ez a javaslat „a Törvényszék egyik ítélete végrehajtásával függ össze”.
76 Minderre figyelemmel meg kell állapítani, hogy az alaki párhuzamosság szabályának a Bizottság általi megsértése olyan szabálytalanságnak minősül, amely a megtámadott határozat megsemmisítését vonja maga után.
77 A Bizottság egyéb érvei nem kérdőjelezhetik meg e megállapítást. Hatástalan a Bizottság által a beadványaiban hivatkozott ítélkezési gyakorlat, amely különösen valamely társaság védelemhez való jogának egy eljárás során történő megsértése következményeire vonatkozik. Amint ugyanis az már megállapításra került, az alaki párhuzamosság szabálya megsértésének terjedelme túlmegy a felperesek védelemhez való jogának tiszteletben tartásán. El kell egyébiránt utasítani a Bizottság annak állítására irányuló érveit is, hogy a felperesek nem érdekeltek abban, hogy a megtámadott határozat megsemmisítésre kerüljön az alaki párhuzamosság szabályának megsértése alapján. Ugyanis, amint azt a felperesek is hangsúlyozták a tárgyalás során, érdekük, legalábbis elsődlegesen, abban rejlik, hogy a 2015/2272 végrehajtási rendelet rendelkezései alkalmazásra kerüljenek a Hubai által gyártott termékek tekintetében. A Bizottság semmiféle olyan bizonyítékot nem hozott fel, amely lehetővé tenné e megállapítás cáfolatát.
78 A fentiek összességére figyelemmel a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni.
A költségekről
79 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a felperesek kérelmének megfelelően kötelezni kell a saját költségein felül az ez utóbbiak részéről felmerült költségek viselésére.
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)
a következőképpen határozott:
1) A Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság 2016. június 3‑i határozatát, amely a Hubei Xinyegang Steel Co. Ltd‑t leveszi az A 950 TARIC kiegészítő kód alá sorolt vállalkozások listájáról, és azt a C 129 TARIC kiegészítő kód alá sorolja valamennyi olyan Kombinált Nómenklatúra‑kód tekintetében, amely említésre kerül a Kínai Népköztársaságból származó egyes varrat nélküli vas‑ vagy acélcsövek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vámnak az 1225/2009/EK tanácsi rendelet 11. cikke (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálatot követő kivetéséről szóló, 2015. december 7‑i (EU) 2015/2272 bizottsági végrehajtási rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében.
2) A Bizottság a saját költségein felül viseli az ArcelorMittal Tubular Products Ostrava a.s., valamint a mellékletben megnevezett többi felperes részéről felmerült költségeket is.
Tomljenović | Bieliūnas | Marcoulli |
Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. október 18‑i nyilvános ülésen.
Aláírások