A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK VÉGZÉSE (első tanács)

2010. december 16.

F‑25/10. sz. ügy

AG

kontra

Európai Parlament

„Közszolgálat – Tisztviselők – A próbaidőt követően történő elbocsátás – Nyilvánvaló elfogadhatatlanság – A kereset elkésettsége – Tértivevénnyel feladott ajánlott levélben való kézbesítés”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben AG többek között az őt a próbaideje végén elbocsátó 2009. május 14‑i parlamenti határozat és az e határozat ellen benyújtott panaszát elutasító 2009. december 21‑i parlamenti határozat megsemmisítését, valamint a Parlament arra kötelezését kéri, hogy térítse meg az általa az említett határozatok miatt állítólag elszenvedett kárt.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék a keresetet mint nyilvánvalóan elfogadhatatlant elutasítja. Az összes költséget AG viseli.

Összefoglaló

Tisztviselők – Kereset – Határidők – Kezdet – Közlés – Fogalom

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

Ha egy határozatot tértivevénnyel feladott ajánlott levélben kézbesítenek, úgy tekintendő, hogy a címzett a határozatról a tértivevény aláírásával szerzett tudomást. Amennyiben a címzett nem írja alá az ajánlott levelet annak következtében, hogy miután nem tartózkodott otthon a postai alkalmazott ottjártakor, nem tesz semmilyen lépést, és nem viszi el a postáról a levelet azon határidő lejártáig, amíg azt ott rendszerint megőrzik, úgy kell tekinteni, hogy a határozatot e határidő lejártakor a kellő módon kézbesítették a címzettnek.

Mindazonáltal nem abszolút jellegű az a vélelem, hogy a címzettnek kézbesítették a határozatot az ajánlott küldemények postai megőrzése szokásos határidejének lejártakor. Ugyanis e vélelem alkalmazása az ajánlott küldeményben való kézbesítés szabályszerűségének az adminisztráció általi bizonyításától függ, különösen pedig attól, hogy hagytak‑e a címzettnek postai küldemény érkezéséről szóló értesítést az általa közölt utolsó lakcímen. Ezenfelül az említett vélelem nem megdönthetetlen. A címzett megpróbálhatja bizonyítani, hogy például betegség vagy az akaratától független vis maior miatt nem tudott megfelelően tudomást szerezni a postai küldemény érkezéséről szóló értesítésről.

A kizárólag szabadsággal indokolt távollét azonban nem tekinthető olyan jogszerű indoknak, amely akadálya lenne a kézbesítési vélelemnek. Ha pusztán személyes jellegű indokok alapján megdönthető lenne e vélelem, az aktus címzettje tulajdonképpen megválaszthatná azt az időpontot, amelyet megfelelőnek ítél tudomásszerzés időpontjaként.

A kézbesítési vélelem tehát egyáltalán nem sérti a hatékony jogorvoslathoz való jogot, különösen pedig az uniós bírósághoz fordulásra vonatkozó szabályok előreláthatóságát nem. A három hónap és tíz napos keresetindítási határidő ugyanis kellően hosszú ahhoz, hogy a szabadsággal indokolt távollét ne sértse a jogorvoslati lehetőségeket.

(lásd a 41–44., 48. és 50. pontot)