A BÍRÓSÁG VÉGZÉSE (hatodik tanács)
2019. december 17.(*)
„Előzetes döntéshozatal – Fogyasztóvédelem – 2011/83/EU irányelv – A 2. cikk 8. pontjának c) alpontja és 9. pontja – Üzlethelyiségen kívül kötött szerződés – Az »üzlethelyiség« fogalma – Kereskedelmi vásár standján közvetlenül azt követően megkötött szerződés, hogy a vásár közös használatú helyén tartózkodó fogyasztóval a kereskedő kapcsolatba lépett”
A C‑465/19. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Amtsgericht Straubing (straubingi helyi bíróság, Németország) a Bírósághoz 2019. június 19‑én érkezett, 2019. június 12‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a B & L Elektrogeräte GmbH
és
GC
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (hatodik tanács),
tagjai: M. Safjan tanácselnök (előadó), L. Bay Larsen és C. Toader bírák,
főtanácsnok: H. Saugmandsgaard Øe,
hivatalvezető: Calot Escobar,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint a Bíróság az eljárási szabályzatának 99. cikke alapján, indokolt végzéssel határoz,
meghozta a következő
Végzést
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 304., 64. o.) 2. cikke 8. pontja c) alpontjának és 9. pontjának értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a B & L Elektrogeräte GmbH és GC között e felek által egy kereskedelmi vásár alkalmával egy gőzporszívó tekintetében létrejött adásvételi szerződés tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós jog
3 A 2011/83 irányelv (21) és (22) preambulumbekezdése a következőképpen szól:
„(21) Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződést olyan szerződésként kell meghatározni, amelyet a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében, a kereskedő üzlethelyiségétől eltérő helyen, például a fogyasztó otthonában vagy munkahelyén kötnek meg. Az üzlethelyiségen kívüli helyzetben a fogyasztó potenciális pszichológiai nyomásnak lehet kitéve vagy meglepetés érheti őt, függetlenül attól, hogy a fogyasztó kérte‑e a kereskedő látogatását, vagy sem. Az üzlethelyiségen kívül kötött szerződés fogalommeghatározásának ki kell terjednie az olyan helyzetekre is, amelyekben a fogyasztóval személyesen és egyénileg lépnek kapcsolatba üzlethelyiségen kívüli helyzetben, de a szerződést közvetlenül ezt követően, a kereskedő üzlethelyiségében vagy távközlő eszközök alkalmazásával kötik meg. […] Üzlethelyiségen kívül kötött szerződéseknek kell minősülniük az olyan vásárlásoknak is, amelyekre a kereskedő által szervezett olyan út alkalmával kerül sor, amelyen a megszerzett termékeket reklámozzák és értékesítésre kínálják.
(22) Fizikai formájától függetlenül üzlethelyiségnek minősül minden olyan helyszín (például bolt, árusítóbódé vagy teherautó), amely a kereskedő üzleti tevékenységének állandó vagy szokásos helyszínéül szolgál. A piaci árusítóhelyek és a vásári standok akkor tekintendők üzlethelyiségnek, ha e feltételnek megfelelnek. Az olyan kiskereskedelmi üzlethelyiségek, amelyekben a kereskedő – például sípályák és strandok közelében lévő üdülőhelyeken az idegenforgalmi szezonban – idényjelleggel végzi tevékenységét, üzlethelyiségnek minősülhetnek, ha ezen üzlethelyiségekben a kereskedő tevékenységét rendszeres jelleggel végzi. Nem tekintendők üzlethelyiségnek a kereskedő által üzleti tevékenysége céljára alkalmi jelleggel igénybe vett, a nyilvánosság előtt nyitva álló helyek, így az utcák, a bevásárlóközpontok, a strandok, a sportlétesítmények és a tömegközlekedési eszközök, továbbá a magánlakások és a munkahelyek. […]”
4 Ezen irányelv „Fogalommeghatározások” című 2. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában:
[…]
8. »üzlethelyiségen kívül kötött szerződés«: a kereskedő és a fogyasztó között kötött bármely olyan szerződés,
a) amelyet a kereskedő és fogyasztó egyidejű fizikai jelenléte mellett, a kereskedő üzlethelyiségétől eltérő helyen kötöttek meg;
[…]
c) amelyet a kereskedő üzlethelyiségében vagy távközlő eszközök alkalmazásával közvetlenül azt követően kötöttek meg, hogy a kereskedő – a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenléte mellett – személyesen és egyénileg kapcsolatba lépett a fogyasztóval a kereskedő üzlethelyiségétől eltérő helyen; vagy
[…]
9. „üzlethelyiség”:
a) bármely ingatlan kiskereskedelmi üzlethelyiség, ahol a kereskedő a tevékenységét állandó jelleggel folytatja; vagy
b) bármely ingó kiskereskedelmi üzlethelyiség, ahol a kereskedő a tevékenységét rendszeres jelleggel folytatja;
[…]”
5 Az említett irányelv „Elállási jog” című 9. cikke (1) bekezdésében a következőket írja elő:
„Azon esetet kivéve, amikor a 16. cikkben említett kivételek alkalmazandók, a fogyasztó 14 napon belül indoklás nélkül elállhat a távollevők között vagy az üzlethelyiségen kívül kötött szerződéstől, anélkül hogy a 13. cikk (2) bekezdésében és a 14. cikkben előírtakon kívül más költség terhelné.”
A német jog
6 A 2011/83 irányelvet a 2013. szeptember 20‑i Gesetz zur Umsetzung der Verbraucherrechterichtlinie und zur Änderung des Gesetzes zur Regelung der Wohnungsvermittlung (a fogyasztók jogairól szóló irányelv átültetéséről és az ingatlanközvetítő irodákra vonatkozó szabályokat megállapító törvény módosításáról szóló törvény, BGB1. 2013. I, 3642. o.) ültette át a német jogba.
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
7 A B & L Elektrogeräte Németországban letelepedett társaság, amely többek között kereskedelmi vásárokon gőzporszívókat forgalmaz.
8 Amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, GC és felesége részt vett a Straubingban (Németország) tartott kereskedelmi vásáron. GC és felesége e vásár egyik csarnokában, a B & L Elektrogeräte standja előtti folyosón tartózkodott, amikor e társaság egyik alkalmazottja a standról vagy a folyosón megszólította őket, hogy rábeszélje őket egy porszívó megvásárlására.
9 E társaság alkalmazottjának felhívására a GC és a házastársa odament a standhoz, és adásvételi szerződést kötött a porszívó tekintetében.
10 Ezt követően GC közölte a B & L Elektrogerätével, hogy nem kívánja „fenntartani” a szerződést. GC úgy vélte, hogy a német szabályozás értelmében elállási joggal rendelkezik, és hogy az említett szerződés megkötésének időpontjában erről a jogról nem tájékoztatták.
11 A B & L Elektrogeräte a kérdést előterjesztő bíróság, az Amtsgericht Straubing (straubingi helyi bíróság, Németország) előtt keresetet indított GC‑vel szemben a szerződésben megállapított vételár megfizetésére kötelezés iránt.
12 A kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a B & L Elektrogeräte által e kereskedelmi vásáron használt standot a Bíróság a 2018. augusztus 7‑i Verbraucherzentrale Berlin ítéletben (C‑485/17, EU:C:2018:642) értelmezett 2011/83 irányelv 2. cikkének 9. pontja értelmében vett „üzlethelyiségnek” kell tekinteni.
13 E bíróság megállapítja, hogy az említett stand, amely a vásár egyik csarnokában helyezkedett el, nem zárt, hanem nyitott hely volt, és hogy az olyan fogyasztóknak, mint GC és házastársa, akik megállnak a csarnok egyik folyosójának közepén az egyik eladó standja előtt, számítaniuk kell arra, hogy az eladó megszólítja őket.
14 Az említett bíróság ugyanakkor pontosítja, hogy az elbírálás céljából elé terjesztett ügyben a kérdéses folyosó nyilvánvalóan nem tekinthető a kereskedő üzlethelyiségének, mivel az nem a kereskedő tevékenységének végzésére, hanem a csarnokban lévő valamennyi kereskedő standjának megközelítésére szolgál. A kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy mivel a 2011/83 irányelv (22) preambulumbekezdése annak meghatározására irányul, hogy a kereskedő által alkalmi jelleggel igénybe vett, nyilvánosság előtt nyitva álló helyek főszabály szerint nem minősülnek az ezen irányelv 2. cikkének 9. pontja értelmében vett „üzlethelyiségnek”, lehetséges‑e, hogy az ezen ügy tárgyát képező tényállás nem felel meg az e preambulumbekezdésben foglalt tényállásnak.
15 Következésképpen abban az esetben, ha az adásvételi szerződés megkötésére akkor kerül sor, amikor a fogyasztó az üzlethelyiségen kívül, a kereskedő pedig azon belül tartózkodik – ami megfelel az e bíróság előtti ügy tényállásának –, a 2011/83 irányelv 2. cikke 8. pontjának c) alpontja értelmében vett „üzlethelyiségen kívül kötött szerződésről” van szó, és az említett fogyasztót elállási jogát el kell ismerni.
16 Az Amtsgericht Straubing (straubingi helyi bíróság) e körülmények között úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
„A 2011/83 irányelv 2. cikke 8. pontjának c) alpontja értelmében vett, üzlethelyiségen kívül kötött szerződésről van‑e szó az [ezen] irányelv 9. cikke szerinti elállási jog következményével, ha egy olyan kereskedő, aki valamely vásáron az irányelv 2. cikkének 9. pontja értelmében vett üzlethelyiségnek minősülő standon, illetve stand előtt tartózkodik, megszólít egy olyan fogyasztót, aki a vásárcsarnokban a fogyasztói vásáron a stand előtti folyosón áll anélkül, hogy kapcsolatba lépne a kereskedővel, és ilyen körülmények között a standnál létrejön a szerződés?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről
17 A Bíróság eljárási szabályzata 99. cikke értelmében, ha az előzetes döntéshozatalra terjesztett kérdésre adandó válasz egyértelműen levezethető az ítélkezési gyakorlatból, vagy ha az ilyen kérdésre adandó válasz nem enged teret semmilyen észszerű kétségnek, a Bíróság az előadó bíró javaslatára és a főtanácsnok meghallgatását követően az eljárás során bármikor indokolt végzéssel határozhat.
18 A jelen ügyben ezt a rendelkezést kell alkalmazni.
19 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keresi a választ, hogy a 2011/83 irányelv 2. cikkének 8. pontját, e cikk 9. pontjával összefüggésben, úgy kell‑e értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek” minősül a kereskedelmi vásár alkalmával a kereskedő által fenntartott standnál a kereskedő és a fogyasztó által közvetlenül azt követően megkötött szerződés, hogy a vásár csarnokában lévő különböző standok közös használatú folyosóján tartózkodó fogyasztóval ez a kereskedő kapcsolatba lépett.
20 Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a 2011/83 irányelvben az „üzlethelyiségen kívül kötött szerződés” meghatározását egyrészt a 2. cikk 8. pontjának a) alpontja tartalmazza, amely szerint az a kereskedő és a fogyasztó által kötött bármely olyan szerződés, amelyet a kereskedő és fogyasztó egyidejű fizikai jelenléte mellett, a kereskedő üzlethelyiségétől eltérő helyen kötöttek meg, másrészt a 2. cikk 8. pontjának c) alpontja, amely szerint az a kereskedő és a fogyasztó között kötött bármely olyan szerződés, amelyet a kereskedő üzlethelyiségében vagy távközlő eszközök alkalmazásával közvetlenül azt követően kötöttek meg, hogy a kereskedő – a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenléte mellett – személyesen és egyénileg kapcsolatba lépett a fogyasztóval a kereskedő üzlethelyiségétől eltérő helyen.
21 Ami az „üzlethelyiség” fogalmát illeti, azt ezen irányelv 2. cikkének 9. pontja úgy határozza meg, hogy az egyrészt bármely ingatlan kiskereskedelmi üzlethelyiség, ahol a kereskedő a tevékenységét állandó jelleggel folytatja, másrészt bármely ingó kiskereskedelmi üzlethelyiség, ahol a kereskedő a tevékenységét rendszeres jelleggel folytatja.
22 E tekintetben a Bíróság már kimondta, hogy a 2011/83 irányelv egyik célját különösen a 2011/83 irányelv (21) preambulumbekezdése fejti ki, amely szerint a kereskedő üzlethelyiségén kívül a fogyasztó potenciális pszichológiai nyomásnak lehet kitéve, vagy meglepetés érheti őt, függetlenül attól, hogy a fogyasztó kérte‑e a kereskedő látogatását, vagy sem. E tekintetben az uniós jogalkotó az olyan helyzetekre is ki kívánta terjeszteni a fogalmat, amelyekben a fogyasztóval személyesen és egyénileg lépnek kapcsolatba üzlethelyiségen kívüli helyzetben, de a szerződést közvetlenül ezt követően a kereskedő üzlethelyiségében vagy távközlő eszközök alkalmazásával kötik meg (2018. augusztus 7‑i Verbraucherzentrale Berlin ítélet, C‑485/17, EU:C:2018:642, 33. pont).
23 Ebből következően az uniós jogalkotó az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések körében azért rendelkezett a fogyasztók védelméről azokban az esetekben, amelyekben a szerződés megkötésekor a fogyasztó nem a kereskedő által állandó vagy szokásos jelleggel használt üzlethelyiségben tartózkodik, mert úgy vélte, hogy a fogyasztó azáltal, hogy önkéntesen bemegy egy ilyen üzlethelyiségbe, számíthat arra, hogy a kereskedő kapcsolatba lép vele, így a későbbiekben adott esetben nem hivatkozhat megalapozottan arra, hogy a kereskedő ajánlata meglepetésként érte (2018. augusztus 7‑i Verbraucherzentrale Berlin ítélet, C‑485/17, EU:C:2018:642, 34. pont).
24 Ami konkrétan azt a helyzetet illeti, amikor a kereskedő tevékenységét egy kereskedelmi vásáron felállított standnál végzi, emlékeztetni kell arra, hogy amint azt a 2011/83 irányelv (22) preambulumbekezdése kimondja, a piaci árusítóbódékat és a vásári standokat üzlethelyiségnek kell tekinteni, ha azok a kereskedő üzleti tevékenységének állandó vagy szokásos helyszínéül szolgálnak (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑i Verbraucherzentrale Berlin ítélet, C‑485/17, EU:C:2018:642, 41. pont).
25 Az említett preambulumbekezdésből azonban kitűnik, hogy nem tekintendők üzlethelyiségnek a kereskedő által üzleti tevékenysége céljára alkalmi jelleggel igénybe vett, a nyilvánosság előtt nyitva álló helyek, így az utcák, a bevásárlóközpontok, a strandok, a sportlétesítmények és a tömegközlekedési eszközök, továbbá a magánlakások és a munkahelyek (lásd ebben az értelemben: 2018. augusztus 7‑i Verbraucherzentrale Berlin ítélet, C‑485/17, EU:C:2018:642, 42. pont).
26 E megfontolásokra tekintettel a Bíróság a 2018. augusztus 7‑i Verbraucherzentrale Berlin ítéletben, C‑485/17, EU:C:2018:642) úgy határozott, hogy a 2011/83 irányelv 2. cikkének 9. pontját úgy kell értelmezni, hogy a kereskedelmi vásáron kereskedő által felállított stand, ahol a kereskedő évente néhány napon keresztül folytatja tevékenységét, az e rendelkezés értelmében vett „üzlethelyiségnek” minősül, amennyiben – az e tevékenységekkel kapcsolatos körülmények összességére, különösen e stand megjelenésére és magán a vásár helyszínén kihelyezett információkra tekintettel – a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő fogyasztó észszerűen számíthat arra, hogy a kereskedő tevékenységét ott folytatja és vele szerződéskötési céllal kapcsolatba lép, mindezek vizsgálata a nemzeti bíróság feladata.
27 A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó szerződés GC mint fogyasztó és a B & L Elektrogeräte mint kereskedő között egy kereskedelmi vásáron az utóbbi által fenntartott standnál jött létre, amely standot a kérdést előterjesztő bíróság a Bíróság a 2018. augusztus 7‑i Verbraucherzentrale Berlin ítéletben (C‑485/17, EU:C:2018:642) értelmezett 2011/83 irányelv 2. cikkének 9. pontja értelmében vett „üzlethelyiségnek” tekintette.
28 E körülmények között meg kell vizsgálni, hogy azt a szerződést, amelyet közvetlenül azt követően kötöttek, hogy a vásár csarnokában lévő különböző standokhoz tartozó közös használatú folyosón tartózkodó fogyasztóval ez a kereskedő kapcsolatba lépett, e körülmény ellenére is a 2011/83 irányelv 2. cikkének 8. pontja értelmében vett „üzlethelyiségen kívüli” szerződésnek lehet‑e tekinteni.
29 E tekintetben a vásár csarnokában lévő különböző standokhoz tartozó közös használatú folyosót, ahol a B & L Elektrogeräte standja is volt, nem lehet a 2011/83 irányelv 2. cikkének 9. pontja értelmében vett „üzlethelyiségnek” tekinteni, mivel ez a folyosó az e csarnokban lévő valamennyi kereskedő standjának megközelítésére szolgált.
30 A kérdést előterjesztő bíróság által megállapított e tényállási körülmény megfelel a 2011/83 irányelv (22) preambulumbekezdésében szereplő feltételnek, amely szerint nem tekintendők üzlethelyiségnek a nyilvánosság előtt nyitva álló helyek, így az utcák, a bevásárlóközpontok.
31 E körülmények között meg kell állapítani, hogy a kereskedő üzlethelyiségében, a kereskedő és a fogyasztó egyidejű fizikai jelenlétében, a kereskedő és a fogyasztó által közvetlenül azt követően megkötött szerződés, hogy a kereskedő a fogyasztóval – a kereskedő üzlethelyiségétől eltérő helyen, így a vásár csarnokában lévő különböző standok közös használatú folyosóján – személyesen és egyénileg kapcsolatba lépett a 2011/83 irányelv 2. cikke 8. pontjának c) alpontja értelmében vett „üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek” minősül.
32 Amint azt ugyanis a jelen végzés 22. pontja felidézte, a kereskedő üzlethelyiségén kívül a fogyasztó potenciális pszichológiai nyomásnak lehet kitéve vagy meglepetés érheti őt, függetlenül attól, hogy a fogyasztó kérte‑e a kereskedő látogatását, vagy sem. A 2011/83 irányelv (21) preambulumbekezdése kimondja, hogy ebben a tekintetben az uniós jogalkotó e fogalmat az olyan helyzetekre is ki kívánta terjeszteni, amelyekben a fogyasztóval személyesen és egyénileg lépnek kapcsolatba üzlethelyiségen kívüli helyzetben, de a szerződést közvetlenül ezt követően a kereskedő üzlethelyiségében kötik meg.
33 Ez a meglepetés az alapügy tárgyát képezőhöz hasonló helyzetben is megtalálható, amelyben a fogyasztó egy kereskedelmi vásár csarnokában tartózkodik – amely az e csarnokban lévő különböző standok közös használatú helyének minősül, ezért ebben az összefüggésben csak a szóban forgó kereskedő standja minősül a kereskedő üzlethelyiségének –, és amelyben az említett kereskedő ezzel a fogyasztóval annak érdekében lép kapcsolatba, hogy közvetlenül ezt követően a kereskedő standján szerződést kössenek. Következésképpen az ilyen szerződést a 2011/83 irányelv 2. cikke 8. pontjának c) alpontja értelmében vett „üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek” kell tekinteni.
34 A fenti megfontolások összességéből következően az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2011/83 irányelv 2. cikkének 8. pontját, a 2. cikk 9. pontjával összefüggésben, úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek” minősül a kereskedelmi vásár alkalmával a kereskedő által fenntartott standnál a kereskedő és a fogyasztó által közvetlenül azt követően megkötött szerződés, hogy a vásár csarnokában lévő különböző standok közös használatú folyosóján tartózkodó fogyasztóval ez a kereskedő kapcsolatba lép.
A költségekről
35 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről.
A fenti indokok alapján a Bíróság (hatodik tanács) a következőképpen határozott:
A fogyasztók jogairól, a 93/13/EGK tanácsi irányelv és az 1999/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 85/577/EGK tanácsi irányelv és a 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25‑i 2011/83/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének 8. pontját, a 2. cikk 9. pontjával összefüggésben, úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „üzlethelyiségen kívül kötött szerződésnek” minősül a kereskedelmi vásár alkalmával a kereskedő által fenntartott standnál a kereskedő és a fogyasztó által közvetlenül azt követően megkötött szerződés, hogy a vásár csarnokában lévő különböző standok közös használatú folyosóján tartózkodó fogyasztóval ez a kereskedő kapcsolatba lép.
Aláírások