AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(első tanács)

2012. október 2.

F‑118/10. sz. ügy

Aristidis Psarras

kontra

Európai Hálózat‑ és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)

„Közszolgálat – Beosztás – Újrabeosztás – Szolgálati érdek – Személyes okokkal indokolt szabadság”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben A. Psarras, az Európai Hálózat‑ és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) ideiglenes alkalmazottja előterjesztette a jelen kereseti kérelmet, amely többek között a felperest a könyvvizsgálói állásából elmozdító és az ugyanezen álláshelyre más személyt kinevező határozat megsemmisítésére irányul.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az ENISA igazgatótanácsának 2010. február 7‑i, határozatát, amely azonnali hatállyal elmozdította a felperest a könyvvizsgálói állásából, és a könyvvizsgálói állásra határozatlan időre X költségvetési referenst nevezte ki, valamint ügyvezető igazgató által a fentiek következményeként 2010. március 1‑jén hozott határozatot, amely a felperest új álláshelyre osztotta be. A Közszolgálati Törvényszék a kereset ezt meghaladó részét elutasítja. Az ENISA maga viseli saját költségeit, és köteles viselni a felperes részéről felmerült költségeket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – Javaslat, amely a hatáskörrel rendelkező szervet nem kötelezi a végleges határozat meghozatalára – Kizártság – Előkészítő aktus

(Személyzeti szabályzat, 90. cikk, (2) bekezdés)

2.      Bírósági eljárás – Bizonyítékok benyújtása – Határidő – A bizonyítékok késedelmes benyújtása – Feltételek

(A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 42. cikk)

3.      Tisztviselők – Ideiglenes alkalmazottak – Fizetés nélküli szabadság – Lejárat – Visszahelyzés – Az adminisztráció kötelezettsége – Terjedelem

(Az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek, 17. cikk)

1.      A végleges határozat előkészítő aktusai nem a személyzeti szabályzat 90. cikke (2) bekezdésének értelmében vett sérelmet okozó aktusok, és azokat csak a megsemmisíthető aktusok ellen benyújtott kereset keretében, járulékos módon lehet megtámadni.

Ez a helyzet a valamely uniós ügynökség ügyvezető igazgatója által az igazgatóság számára tett azon javaslat esetében, hogy tartós jelleggel jelöljenek ki valamely tisztviselőt bizonyos feladatokra, és egy másik tisztviselőt mozdítsanak el ebből az állásból. Az ilyen javaslatot nem lehet határozati jellegűnek tekinteni, mivel az nem köti az igazgatótanácsot, amely a végleges határozat meghozatalára hatáskörrel rendelkező szerv.

(lásd a 34. és 35. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 346/87. sz., Bossi kontra Bizottság ügyben 1989. február 14‑én hozott ítéletének 23. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑32/89. és T‑39/89. sz., Marcopoulos kontra Bíróság egyesített ügyekben 1990. június 22‑én hozott ítéletének 21. pontja; T‑98/96. sz., Costacurta kontra Bizottság 1998. január 22‑én hozott ítéletének 21. pontja.

2.      A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 42. cikkének értelmében a válaszban, illetve a viszonválaszban a felek további bizonyítékokat ajánlhatnak fel érveik alátámasztására, azonban a bizonyítékok késedelmes felajánlását indokolniuk kell. Ez a kötelezettség magában foglalja, hogy el kell ismerni az uniós bíróság arra vonatkozó jogát, hogy megvizsgálja a bizonyítékok késedelmes felajánlása indokolásának megalapozottságát, és elutasítsa a felajánlott bizonyítékokat, amennyiben a kérelem a jogilag megkövetelt módon nem megalapozott.

(lásd a 40. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑47/05. sz., Angé Serrano és társai kontra Parlament 2008. szeptember 18‑án hozott ítéletének 54 és 56. pontja.

3.      Az intézmény a szervezeti egységeinek szervezése terén rendelkezésére álló széles mérlegelési jogköre alapján jogosult annak megállapítására, hogy a szolgálati érdek indokolttá teheti azt, hogy az ideiglenes alkalmazottat a fizetés nélküli szabadsága végén ne helyezze vissza a távozása előtti munkakörébe.

Mindazonáltal, amennyiben az intézmény ígéretet tesz arra, hogy az említett alkalmazottat visszahelyezi a munkakörébe, ezt az ígéretét köteles betartani.

(lásd a 45. és 50. pontot)