AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE (teljes ülés)
2010. május 5.(*)
„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – A 2007. évi előléptetési időszak – Az eljáráshoz fűződő érdek – Az előléptető határozat – Az előléptetett tisztviselők listája – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének kritériuma – Az előléptető határozatok megsemmisítése iránti kérelem – Az érdekek mérlegelése”
Az F‑53/08. sz. ügyben,
az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján
Vincent Bouillez, az Európai Unió Tanácsának tisztviselője (lakóhelye: Overijse [Belgium]),
Kris Van Neyghem, az Európai Unió Tanácsának tisztviselője (lakóhelye: Tirlemont [Belgium]),
Ingeborg Wagner‑Leclercq, az Európai Unió Tanácsának tisztviselője (lakóhelye: Edegem [Belgium])
(képviselik őket: S. Orlandi, A. Coolen, J.‑N. Louis és É. Marchal ügyvédek)
felpereseknek
az Európai Unió Tanácsa (képviselik: M. Bauer és I. Šulce, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen,
támogatják:
Eliza Niniou és Maria‑Béatrice Postiglione Branco, az Európai Unió Tanácsának tisztviselői (lakóhelyük: Schaerbeek [Belgium], valamint Kraainem [Belgium], képviselik őket kezdetben: T. Bontinck és S. Woog ügyvédek, később: T. Bontinck és S. Greco ügyvédek)
és
Maria De Jesus Cabrita és Marie‑France Liegard, az Európai Unió Tanácsának tisztviselői (lakóhelyük: Brüsszel [Belgium], képviseli őket kezdetben: N. Lhoëst ügyvéd, később: N. Lhoëst és L. Delhaye ügyvédek)
beavatkozók,
benyújtott keresete tárgyában,
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (teljes ülés),
tagjai: P. Mahoney elnök, H. Tagaras és S. Gervasoni (előadó) tanácselnökök, H. Kreppel és S. Van Raepenbusch bírák,
hivatalvezető: R. Schiano tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2009. december 9‑i tárgyalásra,
meghozta a következő
Ítéletet
1 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2008. május 28‑án telefaxon elküldött keresetében (az eredeti példányt 2008. június 3‑án nyújtották be) V. Bouillez, K. Van Neyghem és I. Wagner‑Leclercq, az Európai Unió Tanácsának tisztviselői a következők megsemmisítésére irányuló kérelmeket terjesztetek elő: egyrészt azon határozatok, amelyekben a kinevezésre jogosult hatóság mellőzték a felperesek AST 7 besorolási fokozatba való előléptetését a 2007. évi előléptetési időszakban, másrészt szükség esetén azon határozatok, amelyek ezen előléptetési időszakban e besorolási fokozatba léptették elő a felperesekénél alacsonyabb mértékű felelőséggel járó feladatokat ellátó azon tisztviselőket, akiknek a neve szerepel a 136/07. sz. szolgálati közleményben 2007. július 16‑án közzétett, előléptetett tisztviselők listáján.
Jogi háttér
2 Az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 45. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Az előléptetésről a 6. cikk (2) bekezdésére figyelemmel a kinevezésre jogosult hatóság határoz. Az előléptetés a tisztviselőnek azon csoport következő magasabb besorolási fokozatába történő kinevezésével történik, amelybe a tisztviselő tartozik. Az előléptetés kizárólag olyan tisztviselők közüli választással történhet, akik besorolási fokozatukban minimum két évet letöltöttek, az előléptetésre alkalmas tisztviselők érdemei összehasonlításának figyelembevétele után. Az érdemek összehasonlításakor a kinevezésre jogosult hatóság különösen figyelembe veszi a tisztviselőről készült értékeléseket, a nyelvek használatát feladatai végrehajtása során azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét a 28. cikk f) pontjával összhangban bizonyította, és – adott esetben – az általa gyakorolt felelősségek szintjét [helyesen: az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét].”
3 A személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 10. cikke értelmében:
„(1) A 2004. május 1‑je előtt szolgálatba lépett, a C. vagy D. besorolási osztályba tartozó tisztviselőket a következő előléptetéseket lehetővé tévő előmeneteli csoportokba osztják be:
a) a korábbi C. besorolási osztályban az AST 7 besorolási fokozatig;
b) a korábbi D. besorolási osztályban az AST 5 besorolási fokozatig.
[…]
(3) Az a tisztviselő, akire az (1) bekezdés vonatkozik, korlátozás nélkül az asszisztensi csoport tagjává válhat, amennyiben átmegy a nyílt versenyvizsgán, illetve tanúsítványi eljárás alapján. A tanúsítványi eljárás alapja a tisztviselők szolgálati ideje, tapasztalata, érdemei és képzettsége, valamint az AST csoport beosztásainak elérhetősége. Egy vegyes bizottság [helyesen: paritásos bizottság] vizsgálja meg a tisztviselők jelöltségét az alkalmasság szempontjából. Az intézmények 2004. május 1‑je előtt elfogadják az eljárás végrehajtására vonatkozó szabályokat. Amennyiben szükséges, az intézmény egyedi rendelkezést hoz az alkalmazandó előléptetési arány módosulásához vezető változás figyelembevétele céljából.
[…]”
4 A tanúsítványi eljárás végrehajtásának részletes szabályairól szóló, 2004. december 2‑i tanácsi határozat (a továbbiakban: 2004. december 2‑i határozat) 7. cikkének (1) bekezdése szerint:
„[…] [A tanúsítvánnyal rendelkező] tisztviselők előmeneteli korlátozások nélkül az asszisztensek csoportjának tagjaivá válnak.
Az érintett tisztviselők előmenetele valamely »előmeneteli korlátozások nélküli« asszisztensi beosztásként meghatározott beosztás valós betöltésének a függvénye.”
A jogvita alapját képező tényállás
5 A felperesek olyan tisztviselők, akik 2004. május 1‑je előtt léptek a Tanács szolgálatba, és a régi B. besorolási osztályba tartoztak. A személyzeti szabályzat említett időponttól hatályos módosítása nyomán a felpereseket az asszisztensek csoportjába (AST) sorolták át 2006. május 1‑jei hatállyal, és e csoportban korlátozások nélkül, teljes mértékben részesülnek a szakmai előmenetel előnyeiből.
6 V. Bouillez a Tanács főtitkárságának szervezeti egységei által elfoglalt épületekben általános karbantartói feladatokat lát el. A „Műszaki gondnokság és berendezések” szervezeti egység „általános karbantartás” osztályának vezetőjeként egy hat személyből álló csoportot irányít. Az őt érintő, 2005. január 1‑je és 2006. június 30. közötti időszakra vonatkozó értékelő jelentés feltünteti, hogy alkalmas az adminisztrátori feladatok ellátására.
7 K. Van Neyghem a Tanács főtitkárságának „mobilitási koordinátora” az „intézmény áthelyezési tervének” kötelező alkalmazása keretében. Ezenkívül felelős a Tanács egyik épülete felújításának nyomon követéséért, és az irodaterületeknek a főtitkárság különböző szervezeti egységei közötti elosztásával is foglalkozik. A rá vonatkozó, 2004. évi értékelő jelentés szerint alkalmas az adminisztrátori feladatok ellátására, mivel a Gazdasági és Szociális Bizottságnál már több évig dolgozott ideiglenes alkalmazottként.
8 I. Wagner‑Leclercq feladata a költségvetési adatok informatikai kezelése, az adatbázisok külső karbantartóival való kapcsolattartás, és a külső partnerekre vonatkozó költségvetési kérdésekkel foglalkozó adminisztrátor segítése.
9 A 2007. május 14‑i 77/07. sz. szolgálati közleményben a Tanács megállapította a korábban a régi C besorolási osztályba tartozó azon tisztviselők listáját, akik tanúsítványt kaptak, és ezért az asszisztens csoport olyan tagjaivá váltak, akikre nem vonatkozik előmeneteli korlátozás.
10 A 2007. június 12‑i 97/07. sz. szolgálati közleményben (a továbbiakban: 2007. június 12‑i közlemény) a Tanács tájékoztatta a tisztviselőket az előléptetési konzultatív bizottságok rendelkezésére bocsátott információkról, valamint a személyzeti szabályzat 45. cikke rendelkezéseinek végrehajtására elfogadott intézkedésekről. E közlemény 2. melléklete minden besorolási fokozat tekintetében a 2007‑ben lehetséges előléptetések számát, a 3. melléklet pedig az előléptethető tisztviselők listáját tartalmazta.
11 2007. július 13‑i jelentésében az előléptetési konzultatív bizottság az asszisztensek előmeneteli korlátozásoktól mentes csoportja tekintetében a 2007. évi előléptetési időszakra 22 tisztviselő AST 7 besorolási fokozatba való előléptetését javasolta a kinevezésre jogosult hatóságnak. E lista nem tartalmazta a felperesek nevét, ugyanakkor szerepelt rajta több, tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselő neve.
12 A 2007. július 16‑i 136/07. sz. szolgálati közleményben a kinevezésre jogosult hatóság úgy határozott, hogy követi az előléptetési konzultatív bizottság 2007. július 13‑i jelentésében kifejtett véleményét, és előlépteti a javaslatban szereplő 22 tisztviselőt.
13 2007. október 15‑én K. Van Neyghem és I. Wagner‑Leclercq külön panaszban kifogásolta az AST 7 besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők listáját.
14 2007. október 16‑i panaszában V. Bouillez kifogásolta az őt az AST 7 besorolási fokozatba való előléptetést mellőző határozatot, és a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőket e besorolási fokozatba előléptető határozatokat.
15 2008. február 15‑i keltezésű határozataival, amelyeket V. Bouillez‑nek és I. Wagner‑Leclercqnek 2008. február 18‑án, K. Van Neyghemnek pedig 2008. február 20‑án kézbesítettek, a Tanács elutasította e panaszokat (a továbbiakban: panaszokat elutasító határozatok).
A felek kérelmei és az eljárás
16 A felperesek azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– semmisítse meg azon határozatokat, amelyben a kinevezésre jogosult hatóság elutasította a felperesek előléptetését az AST 7 besorolási fokozatba a 2007. évi előléptetési időszakra vonatkozóan (a továbbiakban: vitatott határozatok);
– „szükség esetén” semmisítse meg azon határozatokat, amelyek ezen előléptetési időszakban e besorolási fokozatba léptették elő azon tisztviselőket, akik a felperesekéhez képest alacsonyabb mértékű felelősséggel járó feladatokat láttak el, és akiknek a neve szerepel az előléptetett tisztviselőknek a 136/07. sz. szolgálati közleményben 2007. július 16‑án közzétett listáján (a továbbiakban: a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőket előléptető határozatok);
– a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.
17 A Tanács azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a költségek viseléséről a jogszabályoknak megfelelően határozzon.
18 2008. november 19‑i levelében a Közszolgálati Törvényszék arról tájékoztatta a Tanácsot, hogy az eljárási szabályzat 13. cikke alapján teljes ülés elé utalja az ügyet. Felhívta egyébiránt a Tanács figyelmét arra, hogy a felperesek nemcsak a vitatott határozatok, hanem a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőket előléptető határozatok megsemmisítését is kérik. Ennek megfelelően a Közszolgálati Törvényszék felkérte a Tanácsot annak megválaszolására, hogy ez utóbbi határozatok megsemmisítése esetén, amennyiben a Tanács a felperesek visszamenőleges előléptetéséről határoz, ezen előléptetésre csak az eredetileg elfogadott határozatok visszavonását követően kerülhet‑e sor, amely határozatokat a személyzeti szabályzatot érintő keresetekre vonatkozó határidőben támadtak meg, és amelyek ugyanolyan okból jogellenesek, mint az előléptetést mellőző határozatok. Ugyanezen levélben a Közszolgálati Törvényszék végül az eljárási szabályzat 111. cikkének 1. §‑ának értelmében arra kérte a Tanácsot, hogy terjessze elő észrevételeit azon előléptetett tisztviselők beavatkozókénti perbe hívásának lehetőségéről, akiknek előléptetését a felperesek vitatták.
19 2008. november 19‑i levelében a Közszolgálati Törvényszék arról tájékoztatta a Tanácsot, hogy az eljárási szabályzat 13. cikke alapján teljes ülés elé utalja az ügyet. Egyébiránt megjegyezte, hogy a felperesek nemcsak a vitatott határozatok, hanem a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőket előléptető határozatok megsemmisítését is kérik, és hogy amennyiben ez utóbbi kérelem elfogadhatónak bizonyul, és helyt adnak neki, az sérti az érintett tisztviselők jogait. A Közszolgálati Törvényszék azt is jelezte, hogy beavatkozóként perbe kívánja hívni e tisztviselőket, és az eljárási szabályzat 111. cikke 1. §‑ának értelmében felkérte a felpereseket, hogy terjesszék elő ezen eljárási lehetőséggel kapcsolatos észrevételeiket.
20 2008. november 24‑i levelükben a felperesek jelezték fenntartásaikat az AST 7 besorolási fokozatba előléptetett, tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők Közszolgálati Törvényszék által tervezett beavatkozókénti perbe hívásával kapcsolatban, és felhívták a figyelmet arra a késedelemre, amelyet az ilyen felhívás okozhat az ügy elbírálásában.
21 2008. december 19‑i levelében a Tanács előadta, hogy bár számára nem tűnik szükségesnek az előléptetett tisztviselők beavatkozókénti perbe hívása, a Közszolgálati Törvényszék belátására bízza e kérdést. Azt is jelezte, hogy „a 2007. évi előléptetési időszak tekintetében az AST 7 besorolási fokozatba való előléptetést lehetővé tevő álláshelyek száma […] szigorúan rögzítve van”.
22 Egyik fél sem vitatta a fent említett levelekben, vagy később, az előléptető határozatok megsemmisítésére irányuló kérelmek Közszolgálati Törvényszék általi értelmezését, amely szerint azok csak a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőket előléptető határozatokra vonatkoztak.
23 2009. január 23‑i leveleiben a Közszolgálati Törvényszék az eljárási szabályzat 111. cikkének 1. §‑a alapján felhívta azon 14, tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőt, akiket 2007‑ben előléptettek az AST 7 besorolási fokozatba, és akikre a kifogásolt, előléptető határozatok vonatkoznak, hogy vegyenek részt az eljárásban.
24 2009. április 3‑i végzésében a Közszolgálati Törvényszék elnöke engedélyezte E. Niniou, M.‑B. Postiglione Branco, (a továbbiakban: első beavatkozók), M. De Jesus Cabrita és M.‑F. Liegard (a továbbiakban: második beavatkozók) részvételét az eljárásban az alperes kérelmeinek támogatására.
25 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2009. május 11‑én érkezett beavatkozási beadványban az első beavatkozók azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– a költségek viseléséről a jogszabályoknak megfelelően határozzon.
26 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2009. május 21‑én érkezett beavatkozási beadványban a második beavatkozók azt kérik, hogy a Közszolgálati Törvényszék:
– utasítsa el a keresetet;
– az eljárási szabályzat 89. cikke alapján a felpereseket kötelezze a költségek viselésére.
27 2009. június 30‑i levelében a Tanács tájékoztatta a Közszolgálati Törvényszéket, hogy nincs észrevétele a benyújtott beavatkozási beadványokkal kapcsolatban.
28 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2009. július 3‑án érkezett beadványukban a felperesek előterjesztették a második beavatkozók beadványaival kapcsolatos észrevételeiket. Ugyanazt kérik, mint a keresetben, valamint azt, hogy a Tanács viselje a beavatkozók költségeit, vagy másodlagosan, hogy a második beavatkozók viseljék saját költségeiket.
29 A Közszolgálati Törvényszék Hivatalához 2009. július 7‑én érkezett, az első beavatkozók indítványára vonatkozó beadványukban a felperesek ugyanazt kérik, mint a keresetben, valamint azt, hogy a Tanács viselje a beavatkozók költségeit, vagy másodlagosan, hogy az első beavatkozók viseljék saját költségeiket.
30 A tárgyaláson a teljes ülésben eljáró Közszolgálati Törvényszék csak hat bíróból állt az egyik tagja akadályoztatása miatt.
31 Egyrészt a Bíróság alapokmánya 17. cikke első bekezdésének, és ugyanezen alapokmány I. melléklete 5. cikke első bekezdésének, másrészt az eljárási szabályzat 27. cikkének értelmében a Közszolgálati Törvényszék határozatai csak akkor érvényesek, ha a tanácskozásokon a bírák páratlan számban vesznek részt, és ha távollét vagy akadályoztatás miatt a bírák páros számban vannak jelen, az 5. cikk alkalmazásával megállapított rangsorban leghátrébb álló bíró a tanácskozáson nem vesz részt (lásd analógia útján az Elsőfokú Bíróság T‑26/90. sz., Finsider kontra Bizottság ügyben 1992. június 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑1789. o.] 38. pontját).
32 A fent említett rendelkezések értelmében a jelen ítéletet öt bíró hozta meg, akiknek aláírása az ítéleten szerepel.
A jogkérdésről
33 A felperesek a megsemmisítésre irányuló összes kérelmük alátámasztására négy jogalapra hivatkoznak:
– az első jogalap az indokolás elégtelenségén alapul;
– a második jogalap a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének annyiban való megsértésén alapul, amennyiben a Tanács az érdemek összehasonlító vizsgálata során egyrészt csak másodlagos jelleggel vette figyelembe az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét, másrészt nem vizsgált meg bizonyos másodlagos kritériumokat;
– a harmadik jogalap a 2004. december 2‑i határozat 7. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul;
– a negyedik jogalap az előléptethető tisztviselők érdemei értékelésének nyilvánvaló hibáján alapul.
34 A Közszolgálati Törvényszék úgy véli, hogy különösen azt a jogalapot kell megvizsgálni, amely a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének megsértésén alapul, amennyiben a Tanács az érdemek összehasonlító vizsgálata során csak másodlagos jelleggel vette figyelembe az előléptetésre pályázók által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét.
A vitatott határozatok ellen irányuló kérelmekről
A felek érvei
35 A felperesek azt állítják, hogy a Tanács megsértette a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit, mivel az érdemek összehasonlító vizsgálata során csak másodlagos jelleggel vette figyelembe az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét.
36 A Közszolgálati Törvényszék egyébiránt az F‑104/05. sz., Valero Jordana kontra Bizottság ügyben 2008. január 31‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑27. o. és II‑A‑1‑127. o.] 74. és 75. pontjában megállapította, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikkének 2004. május 1‑jén hatályba lépett új megfogalmazásával beillesztett ezen kritérium annál is inkább fontos, mivel az Elsőfokú Bíróság a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének ezen időpont előtt hatályos változata alapján korábban úgy ítélte meg, hogy az ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke nem lehet az érdemek összehasonlító vizsgálata során meghatározó kritérium.
37 Amennyiben a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdése új megfogalmazásának Tanács általi értelmezését kellene követni, az e rendelkezést mindenféle értelemtől megfosztaná. Valójában az e cikkbe illesztett „adott esetben” kifejezés célja a kinevezésre jogosult hatóság arra való kötelezése, hogy vegye figyelembe az esetlegesen fennálló olyan egyedi helyzeteket, amikor a tisztviselő a besorolási fokozatát meghaladó feladatokat lát el.
38 A Tanács azzal érvel, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek értelmében az ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke a tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálata során nem döntően figyelembe veendő tényező. Emlékeztet arra, hogy mivel az előléptethető tisztviselők mind ugyanabba a csoportba tartoznak, feltehetően ugyanolyan mértékű felelősséggel járó feladatokat végeznek. Az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének kritériuma csak akkor válhat, másodlagosan, relevánssá, ha a tisztviselő a saját besorolási osztálya vagy szolgálata olyan előmeneteli csoportjához tartozó beosztást tölt be, amely magasabb szintű annál az előmeneteli csoportnál, mint amelybe tartozik. Ugyanakkor a jelen esetben a felperesek által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke nem nyilvánvalóan magasabb, mint az előléptetett, tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselőké. E kritérium, amelyet csak másodlagosan lehet figyelembe venni, nem változtathatott tehát a részletes és az általános értékelés összehasonlító vizsgálatának eredményén.
39 A Tanács másodsorban előadja, hogy a közösségi bíróság állandó ítélkezési gyakorlatának értelmében nem kellett figyelembe vennie az olyan másodlagos kritériumokat, mint a kor és a hivatalban eltöltött szolgálati idő, mivel szerinte az előléptetett tisztviselők és a felperesek érdemei nem voltak egyenlők.
40 A beavatkozók beadványaikban megismétlik a Tanács védekező érveit.
41 A tárgyaláson a Tanács kifejtette, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének milyen értelmezését kellene elfogadni. Az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének kritériumát, hasonlóan az értékelő jelentésekre és a tisztviselők nyelvi készségeire vonatkozó kritériumokhoz, úgy kellene figyelembe venni, mint az előléptetésre pályázó tisztviselők érdemei mérlegelési kritériumainak egyikét, és ezért azt az érdemek összehasonlító vizsgálata során „elsődleges” kritériumként kellene vizsgálni, nem pedig olyan másodlagos kritériumként, mint a kor vagy a hivatalban eltöltött szolgálati idő, amelyek csak a második szakaszban kapnak jelentőséget, miután az előléptethető tisztviselők érdemeinek egyenlőségét megállapították.
A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
– A jogalap elfogadhatóságáról
42 Ami K. Van Neyghemet illeti, mind a panaszából (29. pont), mind pedig az azt elutasító tanácsi határozatból (28. pont) kitűnik, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikkének annyiban való megsértésén alapuló jogalapot, amennyiben a Tanács az érdemek összehasonlító vizsgálata során csak másodlagos jelleggel vette figyelembe az előléptetésre pályázók által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét, kifejezetten előadták a pert megelőző eljárás szakaszától kezdve.
43 Ami a másik két felperest illeti, a Közszolgálati Törvényszékben – azon ítélkezési gyakorlat fényében, amely szerint a panaszokat nyitottan kell megvizsgálni – felmerül a kérdés: elfogadható‑e, hogy e két felperes az előző pontban említett jogalapra hivatkozzon, tekintettel az általuk benyújtott panaszok megfogalmazására.
44 V. Bouillez panaszában kifejezetten hivatkozott a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének megsértésére (22. pont), és kifejtette (26. pont), hogy „a kinevezésre jogosult hatóság, amikor a személyzeti szabályzat 45. cikke alapján az előléptetésére pályázók érdemeinek összehasonlító elemzését végzi, köteles minden releváns tényezőt megvizsgálni”. Úgy kell tekinteni, hogy e panasszal, amelyet nyitottan kell megvizsgálni, V. Bouillez azt kifogásolja, hogy a Tanács az érdemek összehasonlító vizsgálata során nem vette figyelembe az előléptetésre pályázók által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét.
45 I. Wagner‑Leclercq azzal érvelt az angol nyelven benyújtott panaszában, hogy az előléptetést mellőző határozat megsértette a személyzeti szabályzat 45. pontját. Kifejtette:
„Úgy vélem, hogy munkaköri leírás hiányában nem volt lehetséges minden pályázó érdemeinek – a tisztviselő által a szervezetben betöltött álláshely jelentőségét, és az ahhoz kapcsolódó felelősséget figyelembe vevő – összehasonlító elemzését elvégezni.”
46 Az így megfogalmazott kifogásaival I. Wagner‑Leclercq legalább közvetetten hivatkozott azon jogalapra, amely az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének a kinevezésre jogosult hatóság által való figyelmen kívül hagyásán alapul.
47 A fentiekből következően elfogadható, ha a három felperes a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének annyiban való megsértésén alapuló jogalapra hivatkozik, amennyiben a Tanács az érdemek összehasonlító vizsgálata során csak másodlagos jelleggel vette figyelembe az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét. A Közszolgálati Törvényszék egyébiránt megjegyzi, hogy a Tanács nem hivatkozott ilyen indokkal az elfogadhatatlanságra.
– A jogalap megalapozottságáról
48 A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése értelmében az érdemek összehasonlításakor a kinevezésre jogosult hatóság különösen figyelembe veszi a tisztviselőkről készült értékeléseket, a nyelvek használatát feladataik végrehajtása során azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét a tisztviselők bizonyították, és – adott esetben – az általuk ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét.
49 A Közszolgálati Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az olyan területen, ahol az adminisztráció széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, e kritériumoknak a személyzeti szabályzat 45. cikkében való kifejezett említése kifejezi azt a különös jelentőséget, amelyet a jogalkotó azok figyelembevételének tulajdonított (a Közszolgálati Törvényszék F‑97/05. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2008. január 31‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2008., I‑A‑1‑15. o. és II‑A‑1‑49. o.] 62. pontja). Az, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése kifejezetten megemlíti, hogy a tisztviselő által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét adott esetben figyelembe kell venni az érdemek előléptetés céljából való értékelésekor, annál inkább jelentősnek tűnik, mivel az Elsőfokú Bíróság a T‑131/00. sz., Schochaert kontra Tanács ügyben 2001. július 12‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2001., I‑A‑141. o. és II‑743. o.) 43. pontjában a 45. cikk (1) bekezdése rendelkezéseinek a 2004. május 1‑je előtt hatályos változatával ellentétesnek ítélte azt, hogy az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét döntő kritériumnak tekintették.
50 Ezenkívül a Közszolgálati Törvényszék megállapította egyrészt, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdése rendelkezéseinek a 2004. május 1‑je után hatályos változata egyértelműbb az előléptetés során figyelembe veendő tényezőket illetően, mint az e cikk rendelkezéseinek ezen időpont előtti változata, mivel az az értékelő jelentéseken túl hivatkozik a nyelvek használatára azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét az érintett tisztviselők bizonyították, és – adott esetben – az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékére; a Közszolgálati Törvényszék megállapította másrészt, hogy főszabály szerint a kinevezésre jogosult hatóságnak az említett időponttól kezdve e három tényező fényében kell az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát elvégeznie, mivel így a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében említett „érdemek” kifejezés különböző és lényegében szélesebb tartalommal bír, mint e cikk 2004. május 1‑je előtt hatályos változatában használt azonos kifejezés (a Közszolgálati Törvényszék F‑57/06. sz., Hinderyckx kontra Tanács ügyben 2007. november 7‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑329. o. és II‑A‑1‑1831. o.] 45. pontja). A tisztviselők érdemeinek értékelésekor a kinevezésre jogosult hatóság másodlagosan, amennyiben az előléptethető tisztviselők érdemei egyenértékűek, a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten megemlített három tényező alapján más kritériumokat, mint például a pályázók életkora vagy a hivatalban eltöltött szolgálati ideje, is figyelembe vehet (a fent hivatkozott Hinderyckx kontra Tanács ügyben hozott ítélet 46. pontja). A tárgyaláson a Tanács egyébiránt ugyanezt az értelmezés mellett foglalt állást, kifejtve, hogy a szervezeti egységei általi kidolgozás alatt álló, az előléptetési eljárásokra alkalmazandó új szabályok hangsúlyozzák az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékére vonatkozó kritériumnak az előléptetésre pályázók érdemei értékelésében betöltött szerepét.
51 Egyébiránt az Elsőfokú Bíróság és a Közszolgálati Törvényszék már megállapította, hogy amennyiben az adminisztráció széles mérlegelési mozgástérrel rendelkezik, ahogy a kinevezésre jogosult hatóság az előléptetések terén, akkor az előléptetésre pályázók érdemeinek a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése alapján történő összehasonlító értékelése során gondos és pártatlan módon köteles minden – ezen érdemek szempontjából – releváns tényezőt megvizsgálni (az Elsőfokú Bíróság T‑473/07. P. sz., Bizottság kontra Berrisford ügyben 2009. április 2‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2009., I‑B‑1‑17. o. és II‑B‑1‑85. o.] 42. pontja; a Közszolgálati Törvényszék F‑107/06. sz., Berrisford kontra Bizottság ügyben 2007. október 10‑én hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2007., I‑A‑1‑285. o. és II‑A‑1‑1603. o.] 71. pontja).
52 Következésképpen a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseiből kitűnik, hogy az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke azon három releváns tényező egyike, amelyet a vezetésnek figyelembe kell vennie az előléptethető tisztviselők érdemeinek összehasonlító értékelésekor.
53 Kétségtelen, amint az a Tanács helyesen előadja, hogy az ugyanazon csoportba és besorolási fokozatba való tartozás egyenértékű feladatok ellátását feltételezi. Az „adott esetben” kifejezésnek a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésében való használata megerősíti azt, hogy az esetek többségében – tekintettel az ugyanazon besorolási fokozatba tartozó tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke egyenértékűségének e vélelmére – az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének kritériuma nem olyan tényező, amely lehetővé teszi az előléptetésre pályázók érdemei közötti különbségtételt.
54 Ugyanakkor e vélelem nem megdönthetetlen, különösen a régi B és C besorolási osztályoknak az egységes asszisztensi csoportba való összevonása óta. Ezen összevonás ugyanis azzal az automatikus következménnyel járt, hogy kitágította az AST csoportba tartozó tisztviselők által ellátható feladatok körét, ahogy azt a személyzeti szabályzat I. mellékletének A. részébe illesztett táblázat is mutatja. Az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét illetően lehetnek tehát észrevehető különbségek az ugyanazon csoportba tartozó tisztviselők által ellátott különböző feladatok között. Ezenkívül a személyzeti szabályzat az ellátott feladatokat nem rendeli meghatározott besorolási fokozathoz. Épp ellenkezőleg, lehetővé teszi a besorolási fokozat és a feladat szétválasztását (lásd ebben az értelemben az Elsőfokú Bíróság T‑56/07. P. sz., Bizottság kontra Economidis ügyben 2008. július 8‑án hozott ítéletének [EBHT‑KSZ 2008., I‑B‑1‑31. o. és II‑B‑1‑213. o.] 58–60. pontját). A besorolási fokozat és az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének e szétválasztása egyébiránt megfelel a jogalkotó azon szándékának és az intézmények azon döntésének, hogy megkönnyítsék a személyzeti igazgatást. Maga az Elsőfokú Bíróság ismerte el a személyzeti szabályzat 45. cikke rendelkezései 2004. május 1‑je előtt hatályos változatának értelmezésekor, hogy bizonyos helyzetekben az ugyanazon besorolási fokozatba tartozó tisztviselők felelőssége közötti egyenértékűségre vonatkozó vélelem nem megalapozott (a fent hivatkozott Schochaert kontra Tanács ügyben hozott ítélet 42. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
55 Nem lehet tehát az ilyen egyenértékűségi vélelemből azt a következtetést levonni, hogy az adminisztráció nem köteles lefolytatni az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékére vonatkozó kritérium vizsgálatát, ellenőrizve konkrétan, hogy e kritérium kimutathat‑e különbségeket az érintett tisztviselők érdemeit illetően.
56 Következésképpen az „adott esetben” kifejezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az felhatalmazza az adminisztrációt, hogy az érdemek összehasonlító értékelésekor eleve kizárja az ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke kritériumának figyelembevételét. Épp ellenkezőleg, a jogalkotó azzal, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésében kifejezetten megemlíti e kritériumot, miközben e kritérium nem szerepel e cikk 2004. május 1‑je előtt hatályos változatában, jelezni kívánta, hogy az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke az ilyen értékeléskor releváns tényező lehet. Az „adott esetben” kifejezés egyszerűen azt jelenti, hogy bár főszabály szerint az ugyanazon besorolási fokozatba tartozó tisztviselők feltehetően egyenértékű felelősséggel járó feladatokat látnak el, amennyiben ténylegesen nem ez a helyzet, e körülményt figyelembe kell venni az előléptetési eljárásban.
57 A jelen esetben az ugyanolyan besorolási fokozatba tartozó tisztviselők közötti egyenértékűségre vonatkozó vélelem egyébként semmi esetre sem tartható fenn, és nem vezetheti ezért a Tanácsot arra, hogy ne vizsgálja az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékén alapuló kritérium relevanciáját. A V. Bouillezre és K. Van Neyghemre vonatkozó értékelő jelentések ugyanis feltüntetik, hogy e tisztviselők rendelkeznek az adminisztrátori, vagyis az övékénél magasabb csoportba tartozó feladatok ellátásához szükséges képességekkel. Lehetséges tehát, hogy az e két tisztviselő által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke magasabb volt, mint az ugyanazon besorolási fokozatba tartozó előléptethető más tisztviselők felelősségéé.
58 A jelen jogvitában a Tanács végül a tárgyaláson előadta, hogy az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke az érdemek összehasonlító vizsgálatakor figyelembe veendő három „első” kritérium egyike. Mindazonáltal hozzátette, hogy nem állítható, hogy megsértette a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit a 2007. évi előléptetési időszak során, mivel figyelembe vette e tényezőt az előléptetetésről szóló és a vitatott határozatok elfogadásakor.
59 E tekintetben meg kell állapítani, hogy valamely előléptetésről szóló vagy az előléptetést mellőző határozatok indokainak vizsgálatát megnehezíti, hogy a határozatok e két típusát nem kell indokolni (az Elsőfokú Bíróság T‑6/96. sz., Contargyris kontra Tanács ügyben 1997. május 29‑én hozott ítéletének [EBHT 1997., I‑A‑119. o. és II‑357. o.] 147. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Csak az elő nem léptetett pályázó által a személyzeti szabályzat 90. cikke értelmében benyújtott panasz elutasításáról szóló határozatot kell indokolni, mivel e határozat indokolása feltehetően egybeesik azon határozat indokolásával, amely ellen a panasz irányul (az Elsőfokú Bíróság T‑118/95. sz., Anacoreta Correia kontra Bizottság ügyben 1996. június 11‑én hozott ítéletének [EBHT 1996., I‑A‑283. o. és II‑835. o.] 82. pontja).
60 Meg kell tehát vizsgálni az ügy különböző iratait annak megállapításához, hogy a Tanács – ahogy azt állítja – ténylegesen elvégezte‑e az érdemek összehasonlító vizsgálatát a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek mellett, és figyelembe vette‑e többek között az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét, mivel e tekintetben a panaszra adott válasz különös jelentőséggel bír.
61 A Tanács álláspontja alátámasztására elsőként a 2007. június 12‑i közleményre hivatkozik. E közleményben többek között a következő áll:
„Minden bizottság megállapítja azon előléptethető pályázók listáját, akik az érdemek összehasonlító vizsgálata alapján a legalkalmasabbak a 2007. évre megnyitott álláshelyek betöltésére. E vizsgálat szempontjából különösen figyelembe kell venni a tisztviselőről készült értékeléseket, valamint a személyzeti szabályzat 45. cikkében foglalt többi tényezőt.”
62 A 2007. június 12‑i közlemény 1. mellékletének 3. pontja szerint:
„Ezen előléptetési időszakot a személyzeti szabályzat 45. cikke (2) bekezdésének hatálybalépése jellemzi, amelynek értelmében a tisztviselőtől a felvétele utáni első előléptetést megelőzően megkövetelhetik, hogy bizonyítsa alkalmasságát harmadik nyelven történő munkavégzésre. Az ezen intézkedéssel érintett azon tisztviselők, akik nem bizonyították alkalmasságukat harmadik nyelven történő munkavégzésre, akkor sem léptethetők elő, ha 2007. január 1‑jén rendelkeznek az előírt, hivatalban eltöltött szolgálati idővel. […]”
63 Kétségtelen, hogy a 2007. június 12‑i közlemény az érdemek összehasonlító vizsgálata szempontjából az értékelő jelentésen kívül hivatkozik a személyzeti szabályzat 45. cikkének „többi tényezőjére”. Nem idézi azonban kifejezetten az előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét, jóllehet az 1. melléklete kifejezetten utal a nyelvek használatára azon nyelveken kívül, amelyek alapos ismeretét az érintett tisztviselők bizonyították. Ilyen körülmények között a 2007. június 12‑i közlemény a megfogalmazása általános és pontatlan jellegére tekintettel önmagában nem teszi lehetővé annak bizonyítását, hogy a Tanács az érdemek összehasonlító vizsgálatakor figyelembe vette az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét.
64 Másodsorban a Tanács – alátámasztandó, hogy a személyzeti szabályzat 45. cikke rendelkezéseinek megfelelően összehasonlította az előléptethető tisztviselők érdemeit – az előléptetési konzultatív bizottság jelentésére hivatkozik. Márpedig meg kell jegyezni, hogy e jelentés kifejezetten nem részletezi azon tényezőket, amelyeket az említett bizottság figyelembe vett javaslatai megfogalmazásakor. A jelentést olvasva kitűnik, hogy a konzultatív bizottság rendelkezésére álltak a pályázókra vonatkozó értékelő jelentések, és azon tisztviselők listája, akik bizonyították, hogy képesek harmadik nyelven dolgozni. Ezzel szemben az értékelő konzultatív bizottság jelentésének egyetlen része sem teszi lehetővé egyértelműen annak megállapítását, hogy a bizottság rendelkezett azon releváns és hasznos információkkal, amelyek a különböző előléptethető tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékére vonatkoztak. E tekintetben fontos, hogy az „ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke” megfogalmazás nem jelenik meg e jelentésben. Következésképpen a konzultatív bizottság jelentése sem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Tanács a vitatott határozatok elfogadásakor figyelembe vette az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét.
65 Harmadszor és figyelemmel a fenti bizonytalanságokra, úgy tűnik, hogy a felperesek panaszainak elutasításáról szóló határozatok indokolása különösen fontos tényezőt jelent annak lehetővé tétele érdekében, hogy a Közszolgálati Törvényszék megítélje a jelen jogalap megalapozottságát.
66 E tekintetben a V. Bouillez és I. Wagner‑Leclercq panaszainak elutasításáról szóló határozatok kevéssé egyértelműek, mivel semmilyen információt nem adnak a Tanács által a tisztviselők érdemeinek összehasonlítására ténylegesen alkalmazott módszerről.
67 Ugyanakkor a K. Van Neyghem panaszának elutasításáról szóló határozatból kitűnik, hogy az előléptethető tisztviselők érdemei összehasonlító vizsgálatának elvégzéséhez a kinevezésre jogosult hatóság az érdekeltekre vonatkozó értékelő jelentésre támaszkodott, az ez utóbbiak által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének figyelembevétele nélkül.
68 Mindenekelőtt ugyanis a kinevezésre jogosult hatóság, amikor e határozatban a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésére hivatkozik, a mondatnak a következő részét hangsúlyozza: „különösen figyelembe veszi a tisztviselőről készült értékeléseket”. Ezután utal arra, hogy minden, tanúsítvánnyal rendelkező előléptetett tisztviselőről jobb értékelő jelentés készült, mint a panaszosról. Végül és különösen, az adminisztráció az említett határozatban megállapítja, hogy a tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékére vonatkozó kritériumot csak „egyenlő érdemek” esetén kell figyelembe venni „az előléptetésre alkalmas tisztviselők közötti választás érdekében”.
69 E megfogalmazással a kinevezésre jogosult hatóság jelezte a panaszosnak, hogy a jelen esetben az ő és az előléptetett tisztviselők érdemei egyenlőségének az értékelő jelentésekre tekintettel megállapított hiányában az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékének kritériumát nem vették figyelembe. Márpedig a kinevezésre jogosult hatóság által az e határozatban használt igen általános megfogalmazásból (amely megállapítja, hogy az adminisztráció a panaszos helyzetére nem alkalmazott külön megoldást, hanem arra a személyzeti szabályzat 45. cikkének általa máskor használt értelmezését alkalmazta) következik, hogy a határozat – annak mérlegelésekor, hogy a különböző, AST 7 besorolási fokozatba előléptethető tisztviselőknek ugyanolyan érdeme volt‑e – nem vette figyelembe az általuk ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét. Márpedig, ahogy az korábban a jelen ítéletben megjelenik, az ellátott feladatokkal járó felelősség mértéke az előléptetésre pályázó érdemének értékelését lehetővé tevő három összetevő egyike.
70 Negyedszer a Tanács az ellenkérelme (B 9. számú) mellékletében összefoglaló táblázatot közöl, amely feltünteti az érintett tisztviselők feladatait és az ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét. Nem derül azonban ki az iratokból, hogy e táblázat a vitatott határozatok elfogadásakor létezett‑e, és egyébként sem állították, hogy e táblázat képezte volna az előléptetési konzultatív bizottság azon elemzésének alapját, amelynek javaslatait a Tanács átvette.
71 Következésképpen a fentiekből az következik, hogy kellően bizonyított, hogy a Tanács – állításával ellentétben – az érdemek összehasonlító vizsgálatakor nem vette figyelembe a tisztviselők által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét. A Tanács tehát tévesen alkalmazta a jogot. Ezen okból anélkül kell megsemmisíteni a vitatott határozatokat, hogy vizsgálni kellene a kereset többi jogalapját.
A tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok ellen irányuló kérelmekről
Az elfogadhatóságról
– A felek érvei
72 A második beavatkozók előadják, hogy a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok ellen irányuló kérelmek elfogadhatatlanok. E határozatok ugyanis csak a tanúsítványt megítélő határozatok következményei, amely határozatokat a felperesek nem kifogásolták.
73 A felperesek azzal érvelnek, hogy az így előterjesztett elfogadhatatlansági kifogás nem megalapozott. Keresetük ugyanis nem a korábban a régi C besorolási osztályba tartozó, előléptetett tisztviselőknek tanúsítványt megítélő határozatok ellen irányul, hanem annak célja az e tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok annyiban történő megsemmisítése, amennyiben nem végeztek az előmeneteli korlátozásoktól mentes asszisztensek szakmai előmenetelére jellemző feladatokat.
74 Az ügy érdeméről a felek ugyanazokat az érveket ismétlik meg, mint amelyeket az ítéletnek a vitatott határozatok megsemmisítésére irányuló kérelmekre vonatkozó része tartalmaz.
75 Ezenkívül a második beavatkozók előadják, hogy a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok megsemmisítése nyilvánvalóan aránytalan lenne, figyelemmel az érintett tisztviselők számára, és azon kárra, amelyet a megsemmisítés okozhat. Ráadásul az említett határozatok megsemmisítése sértené a bizalomvédelem és a szerzett jogok védelmének elvét.
– A Közszolgálati Törvényszék álláspontja
76 Az eljárási szabályzat 110. cikkének értelmében a beavatkozó kérelmei szereplő kérelmek csak akkor fogadhatók el, ha valamelyik fél kérelmeinek a teljes vagy részleges támogatására irányulnak. A beavatkozónak ezért nincs jogosultsága az írásbeli szakasz során elő nem terjesztett elfogadhatatlansági kifogást felhozni, és a Közszolgálati Törvényszék következésképpen nem köteles megvizsgálni a beavatkozó által e célból felhozott jogalapokat.
77 Mindazonáltal, a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 77. cikkének értelmében bármikor hivatalból vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan‑e, beleértve ebbe a beavatkozó által felhozott okokat is (az Elsőfokú Bíróság T‑88/01. sz., Sniace kontra Bizottság ügyben 2005. április 14‑én hozott ítéletének [EBHT 2005., II‑1165. o.] 49., 52. és 53. pontja).
78 A jelen esetben, ellentétben a második beavatkozók állításával, a tanúsítványt megítélő határozatok és az előléptető határozatok egymástól független határozatok. Következésképpen az a körülmény, hogy a felperesek nem vitatták a tanúsítványt megítélő határozatokat, nem teszi elfogadhatatlanná az előléptetetésről szóló határozatok ellen irányuló kérelmeket.
79 A második beavatkozók által előterjesztett elfogadhatatlansági kifogás tehát nem fogadható el.
80 Egyébiránt a Közszolgálati Törvényszék szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy a meghatározott besorolási fokozatba előléptethető tisztviselők főszabály szerint személyes érdekkel rendelkeznek a más tisztviselők e besorolási fokozatba való előléptetéséről szóló határozatok vitatásához. A Bíróság hallgatólagosan többször elismerte az ilyen kereset elfogadhatóságát, sőt meg is semmisítette az előléptetésről vagy kinevezésről szóló határozatokat az érdemek összehasonlító vizsgálatának téves volta vagy elmaradása miatt (a Bíróság 29/74. sz., De Dapper kontra Parlament ügyben 1975. január 23‑án hozott ítélete [EBHT 1975., 35. o.] és a 293/87. sz., Vainker kontra Parlament ügyben 1989. január 17‑én hozott ítélete [EBHT 1989., 23. o.]). Az Elsőfokú Bíróság kifejezetten kimondta, hogy bár az alkalmazottaknak nincs alanyi joguk az előléptetésre, érdekük fűződik a más alkalmazott olyan besorolási fokozatba való előléptetéséről szóló határozat vitatásához, amelybe maguk is előléptethetők, ha a határozat ellen panaszt nyújtottak be, de azt elutasították (az Elsőfokú Bíróság T‑328/01. sz., Robinson kontra Parlament ügyben 2004. január 21‑én hozott ítéletének [EBHT 2004., I‑A‑5. o. és II‑23. o.] 32. és 33. pontja).
Az ügy érdeméről
81 A tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok ellen a felperesek a személyzeti szabályzat 45. cikke (1) bekezdésének annyiban való megsértésén alapuló jogalapra hivatkoztak, amennyiben a Tanács az érdemek összehasonlító vizsgálata során csak másodlagos jelleggel vette figyelembe az előléptetésre pályázók által ellátott feladatokkal járó felelősség mértékét. Mivel e jogalap alkalmas az említett határozatok ellen irányuló kérelmek alátámasztására, és mivel a Közszolgálati Törvényszék azt megalapozottnak ítélte, általában következménye e határozatok megsemmisítése anélkül, hogy szükséges lenne az e kérelmek alátámasztására felhozott többi jogalap vizsgálata.
82 Ugyanakkor az uniós bíróság elismerte, hogy amennyiben a megsemmisítendő aktus harmadik személyeknek előnyt biztosít, mint ahogy a tartaléklistára való felvétel, az előléptetésről szóló határozat vagy valamely betöltendő álláshelyre való kinevezésről szóló határozat, a bíróságnak előzetesen meg kell vizsgálni, hogy a megsemmisítés nem jelent‑e túlzottan súlyos szankciót az elkövetett jogellenességhez képest (a Bíróság 24/79. sz., Oberthür kontra Bizottság ügyben 1980. június 5‑én hozott ítéletének [EBHT 1980., 1743. o.] 11. és 13. pontja, valamint az Elsőfokú Bíróság T‑68/91. sz., Barbi kontra Bizottság ügyben 1992. július 10‑én hozott ítéletének [EBHT 1992., II‑2127. o.] 36. pontja).
83 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a jogellenesség uniós bíróság által megállapított következményei nem ugyanazok a versenyvizsga és az előléptetés esetében. Valamely versenyvizsga összes eredményének megsemmisítése ugyanis főszabály szerint az elkövetett jogellenesség túlzottan súlyos szankciója attól függetlenül, hogy milyen jellegű a szabálytalanság, és hogy mekkora a versenyvizsga eredményeire való következményeinek terjedelme (a felvételi bizottság szabálytalan összetétele tekintetében lásd többek között az Elsőfokú Bíróság T‑32/89. és 39/89. sz., Marcopoulos kontra Bíróság egyesített ügyekben 1990. június 22‑én hozott ítéletét [EBHT 1990., II‑281. o.]; az egyenlő bánásmód elvének megsértése tekintetében lásd az Elsőfokú Bíróság T‑44/91. sz., Smets kontra Bizottság ügyben 1994. március 17‑én hozott ítéletét [EBHT‑KSZ 1994., I‑A‑97. o. és II‑319. o.).
84 Az előléptetést érintően ugyanakkor az uniós bíróság esetről esetre végzi el a vizsgálatot.
85 Elsőként figyelembe veszi az elkövetett jogellenesség jellegét. Ha a megállapított jogellenesség csak eljárási szabály megsértése, amely nem érinti a tisztviselő helyzetét (az értékelő jelentés hiánya tekintetében lásd többek között a fent hivatkozott Barbi kontra Bizottság ügyben hozott ítéletet, az Elsőfokú Bíróság T‑144/95. sz., Michaël kontra Bizottság ügyben 1996. november 21‑én hozott ítéletét [EBHT‑KSZ 1996., I‑A‑529. o. és II‑1429. o.], valamint T‑202/99. sz., Rappe kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítéletét [EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑201. o. és II‑911. o.]; az indokolás hiányára tekintettel lásd az Elsőfokú Bíróság T‑281/01. sz., Huygens kontra Bizottság ügyben 2004. július 6‑án hozott ítéletét [EBHT‑KSZ 2004., I‑A‑203. o. és II‑903. o.]), az uniós bíróság előzetesen úgy tekinti, hogy az ilyen szabálytalanság nem igazolja az előléptető határozatok megsemmisítését, mivel az túlzottan súlyos szankciót jelent. Ellenben, ha olyan lényeges eljárási szabály megsértéséről van szó, mint az érdemek összehasonlító vizsgálatát teljes egészében érvénytelenné tevő jogi tévedés, az uniós bíróság főszabály szerint megsemmisíti az előléptető határozatokat (a fent hivatkozott Vainker kontra Parlament ügyben hozott ítélet és a fent hivatkozott Robinson kontra Parlament ügyben hozott ítélet).
86 Másodszor az uniós bíróság az érdekeket mérlegeli.
87 Az érdekek általa történő mérlegelésekor az uniós bíróság figyelembe veszi először is az érintett tisztviselőknek az érdemek olyan hatékony újbóli összehasonlító vizsgálatához fűződő jogaik jogszerű és teljes visszaállításához fűződő érdekét, amely vizsgálat megfelelően figyelembe veszi a jogszerűen alkalmazandó kritériumokat, továbbá az ahhoz fűződő érdekét, hogy a jövőben ne kelljen versenyezniük a jogellenesen előléptetett tisztviselőkkel, és hogy az uniós bíróság által megállapított jogellenességet a későbbiekben ne kövessék el újra.
88 Ezt követően az uniós bíróság figyelembe veszi a jogellenesen előléptetett tisztviselők érdekeit. Kétségtelen, hogy ők nem rendelkeznek semmilyen, az előléptetésük fenntartásához fűződő szerzett joggal, mivel az előléptető határozatok jogellenesek, és azokat a keresetindítási határidőkön belül támadták meg (a megsemmisítés példáira lásd a fent hivatkozott Vainker kontra Parlament ügyben hozott ítéletet és a fent hivatkozott Robinson kontra Parlament ügyben hozott ítéletet). Ugyanakkor az uniós bíróság figyelembe veszi azt a tényt, hogy e tisztviselők jóhiszeműen bízhattak az előléptetésükről szóló határozatok jogszerűségében, különösen ha az érdekeltek a feletteseiktől kedvező, az előléptetést objektíve igazoló értékeléseket kaptak. Az uniós bíróság annál is inkább fokozottan figyel e tisztviselők érdekeire, mivel számuk jelentős (a számos tisztviselőt tartalmazó, teljes előléptetési lista ellen irányuló megsemmisítés iránti kérelmek elutasítása tekintetében lásd az Elsőfokú Bíróság T‑311/04. sz., Buendía Sierra kontra Bizottság ügyben 2006. október 19‑én hozott ítéletének [EBHT 2006., II‑4137. o.] 349. pontját).
89 Végül az uniós bíróság a szolgálati érdeket vizsgálja, vagyis többek között a jogszerűség tiszteletben tartását, a jogellenes határozatok megsemmisítése elmaradásának költségvetési következményeit (lásd a lenti 90. pontot), a jogerős ítélet végrehajtásának esetleges nehézségeit, a szolgálat folytonosságának esetleges sérelmét és a munkahelyi légkör intézményen belüli romlásának veszélyét.
90 Az uniós bíróság, miután figyelembe vette a meglévő különböző érdekeket, esetről esetre dönt az előléptető határozatok megsemmisítéséről. Amennyiben végül úgy ítéli meg, hogy az előléptetetésről szóló határozatok megsemmisítése a megállapított jogsértés túlzottan szigorú szankcióját jelentené, adott esetben az előléptetést mellőző határozat megsemmisítését kimondó ítélet felperes érdekében való hatékony érvényesülése biztosításának céljából, gyakorolhatja a korlátlan felülvizsgálati jogkört, amely e bíróságot a pénzügyi jellegű jogvitákban megilleti, és az intézményt – akár hivatalból is – kártérítés fizetésére kötelezheti (a fent hivatkozott Oberthür kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 14. pontja).
91 A jelen esetben e különböző értékelési kritériumok vizsgálata egyedi körülmények között valósul meg. Hangsúlyozni kell ugyanis, hogy a felperesek csak azt kérték a Közszolgálati Törvényszéktől, hogy „szükség esetén” semmisítse meg a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatokat (nem pedig azt, hogy azokat az „előléptetést mellőző határozatok megsemmisítését követően, annak következményeként” semmisítse meg.
92 Következésképpen, tekintettel e kérelmek megfogalmazására a Közszolgálati Törvényszéknek – még mielőtt megvizsgálná, hogy az előléptető határozatok megsemmisítése a megállapított jogellenesség túlzottan súlyos szankcióját jelenti‑e – mérlegelnie kell, hogy e megsemmisítés szükséges‑e a felperesek előléptetési esélyeinek visszaállításához, mivel a jogszerűség helyreállítása az érdemek újabb, a jogszerűen alkalmazandó kritériumok alapján történő összehasonlító elemzését és adott esetben a felperesek visszaható hatályú előléptetését vonja maga után.
93 A központi kérdés tehát annak meghatározása, hogy a tanúsítvánnyal rendelkező tizennégy tisztviselő előléptetéséről szóló határozatok hatályban tartása akadálya‑e a felperesek előléptetésének, amennyiben a jogerős ítélet végrehajtása keretében elvégzett újabb összehasonlító vizsgálat nyomán a felperesek érdemei jelentősebbnek bizonyulnak, mint a jogellenesen előléptetett tisztviselőké, és lehetővé teszik a felperesek előléptetését.
94 Az írásbeli eljárás végéig – különös tekintettel a 2007. június 12‑i közlemény 2. mellékletére, amely 22‑ben határozza meg az AST 7 besorolási fokozatban 2007‑ben lehetséges előléptetések számát, és a Tanács 2008. december 19‑i, ezen információt megerősítő levelére – a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok megsemmisítése elsődlegesen szükségesnek tűnik, mivel a felpereseknek az AST 7 besorolási fokozatba való esetleges előléptetése látszólag csak akkor következhet be, ha a tanúsítvánnyal rendelkező, e besorolási fokozatba előléptetett tisztviselők elveszítik ezen előléptetést.
95 A tárgyaláson a Tanács képviselője szóbeli előadása bevezetéseként azzal érvelt, hogy a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok megsemmisítése az ítélet kihirdetése után már nem szükséges. Jelezte ugyanis, hogy a vitatott határozatok megsemmisítése esetén a Tanács az ítéletet végrehajtó intézkedések keretében visszahelyezné a felpereseket jogaikba, szükség esetén elfogadva a 2009. évre vonatkozó előléptetési határozatokat, és megtérítené a felpereseknek az előléptetés 2007 és 2009 közötti késedelméből eredő előmeneteli kárt.
96 A felek és a beavatkozók bevezető szóbeli előadása után a felperesek ügyvédje – a Közszolgálati Törvényszék annak megállapítását célzó kérdésére válaszul, hogy a felperesek a Tanács fent említett észrevételeit figyelembe véve nem kívánnak‑e elállni a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok megsemmisítésére irányuló kérelmüktől – azt nyilatkozta, hogy elképzelhető ilyen elállás, amennyiben a Tanács írásban erősítené meg a képviselője által említett kötelezettségvállalást.
97 A tárgyalást követően 2009. december 17‑i levelében a Tanács meghatározta a kötelezettségvállalása tartalmát. Megerősítette, hogy amennyiben a Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti a vitatott határozatokat azzal az indokkal, hogy a 2007. előléptetési évre és az AST 7 besorolási fokozatra vonatkozó, érdemek összehasonlító vizsgálata jogellenes, a Tanács a következő végrehajtási intézkedéseket tenné:
„[…] a kinevezésre jogosult hatóság újra össze fogja hívni az előléptetési konzultatív bizottságot, hogy az ítélet megállapításainak megfelelően elvégezze a 2007‑ben AST 7 besorolási fokozatba előléptethető tisztviselők érdemeinek új összehasonlító vizsgálatát. Az érdemek ezen új összehasonlító vizsgálata nem korlátozódhat kizárólag a felperesekre és az előléptetett tisztviselőkre, hanem ki kell terjednie minden, a 2007‑ben az AST 7 besorolási fokozatba előléptethető tisztviselő érdemeire.
A felpereseket csak akkor lehet előléptetni, ha ezen összehasonlító vizsgálat eredményeképpen, és az összes »első« és másodlagos kritérium alkalmazását követően, más előléptethető tisztviselőkhöz képest megfelelő helyzetben találhatók. Ha valóban ez a helyzet áll elő, az érintett felperesek 2007. január 1‑jéig visszamenőleges hatállyal elő lesznek léptetve az AST 7 besorolási fokozatba, a 2007. évben előléptetett tisztviselők létszámán felül, az e tisztviselők előléptetéséről szóló határozatokat nem érintve.”
98 A felperesek 2010. január 7‑i levelükkel tájékoztatták a Közszolgálati Törvényszéket, hogy a Tanács által a 2009. december 19‑i levélben adott pontosításokra tekintettel nem állnak el az előléptetetésről szóló határozatok megsemmisítésére irányuló kérelmeiktől.
99 A felek közötti beadványváltásból kitűnik, hogy a Tanács véglegesen kötelezettséget vállalt arra, hogy a jelen ítélet végrehajtásának keretében elvégzi az érdemek új összehasonlító vizsgálatát, és adott esetben visszamenőleges hatállyal, létszámon felül előlépteti a felpereseket.
100 Következésképpen a Tanács e feltétlen, az EUMSZ 266. cikknek megfelelő kötelezettségvállalására tekintettel, az előléptető határozatok megsemmisítése nem feltétlenül szükséges a felperesek jogaikba való megfelelő visszahelyezése érdekében, mivel a felperesek esetleges előléptetésére a tanúsítvánnyal rendelkező, előléptetett tisztviselők létszámán felül sor kerülhet, tekintettel arra, hogy az ilyen létszámon felüli előléptetés, amennyiben sor kerül rá, ugyanolyan tartalmú lesz, mint az eredetileg elfogadott, előléptető határozatok tartalma, anélkül hogy bármilyen hátrányos következménnyel járna.
101 Bár igaz, hogy a 2010. január 7‑i levelükben a felperesek vitatták a jelen ítéletnek a Tanács által a 2009. december 17‑i levélben előirányzott végrehajtási módját, azzal érvelve, hogy az érdemeiket kizárólag a már előléptetett tisztviselők érdemeivel kell összehasonlítani, és nem az összes előléptethető tisztviselőével, e kifogás nincs hatással annak megítélésére, hogy szükséges‑e, vagy sem az előléptető határozatok megsemmisítése. Azon tisztviselők pontos meghatározása, aki jogosultak az érdemek jogerős ítélet végrehajtásának keretében való új összehasonlító vizsgálatára, független a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok megsemmisítésének kérdésétől.
102 Következésképpen a jelen körülmények között a tanúsítvánnyal rendelkező tisztviselők előléptetéséről szóló határozatok megsemmisítése nem szükséges. Ennélfogva az e határozatok ellen irányuló kérelmeket el kell utasítani.
A költségekről
103 Az eljárási szabályzat 87. cikkének 1. §‑a alapján ha e fejezet többi rendelkezése alapján a Törvényszék másként nem határoz, a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 2. §‑a értelmében ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék úgy határozhat, hogy a pervesztes felet csak a költségek egy részének viselésére kötelezi, vagy e címen nem kötelezi a költségek viselésére.
104 A jelen ítélet indokolásból kitűnik, hogy lényegében a Tanács lett pervesztes. Továbbá a felperesek kereseti kérelmeikben kifejezetten kérték, hogy a Közszolgálati Törvényszék kötelezze a Tanácsot a költségek viselésére. Mivel a jelen ügy körülményei nem indokolják az eljárási szabályzat 87. cikke 2. §‑ának alkalmazását, a Tanácsot kell kötelezni a költségek viselésére.
105 Az eljárási szabályzat 89. cikke 4. §‑ának rendelkezései szerint a beavatkozók maguk viselik saját költségeiket, annak sérelme nélkül, hogy adott esetben a személyzeti szabályzat 24. cikkének rendelkezései alapján a Tanács részben vagy egészben megtéríti e költségeket.
A fenti indokok alapján
A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK (teljes ülés)
a következőképpen határozott:
1) A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az Európai Unió Tanácsának azon határozatait, amelyek a 2007. évi előléptetési időszakban V. Bouillez‑t, K. Van Neyghem‑et és I. Wagner‑Leclercq‑t nem léptetik elő az AST 7 besorolási fokozatba.
2) A Közszolgálati Törvényszék Vincent Bouillez, Kris Van Neyghem és Ingeborg Wagner‑Leclercq keresetét az ezt meghaladó részében elutasítja.
3) A Közszolgálati Törvényszék az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.
4) A beavatkozók maguk viselik saját költségeiket.
Kihirdetve Luxembourgban, a 2010. május 5‑i nyilvános ülésen.