A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE
(második tanács)
2007. március 15.
F‑111/05. sz. ügy
Carlos Sanchez Ferriz
kontra
az Európai Közösségek Bizottsága
„Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés – 2001–2002. évi értékelési időszak”
Tárgy: Az EK 236. és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben C. Sanchez Ferriz a 2001. július 1‑jétől 2002. december 31‑ig terjedő időszakra vonatkozó szakmai előmeneteli jelentésének megsemmisítését kéri.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.
Összefoglaló
1. Tisztviselők – Kereset – Szakmai előmeneteli jelentés elleni kereset
(Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 64. és 65. cikk; személyzeti szabályzat, 26. cikk, hetedik bekezdés és 43. cikk)
2. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
3. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
4. Tisztviselők – Értékelés – Szakmai előmeneteli jelentés
(Személyzeti szabályzat, 43. cikk)
5. Jogellenességi kifogás – Terjedelem – Jogi aktusok, amelyek jogellenességére hivatkozni lehet
(EK 241. cikk)
1. A tisztviselő szakmai előmeneteli jelentése elleni keresete keretében az arra vonatkozó jogalap, hogy a személyzeti szabályzat 26. cikkének utolsó bekezdését sérti az elektronikus akta létezése, mivel megakadályozza, hogy az említett tisztviselő teljes személyi aktáját átadják a közösségi bíróságnak, még megalapozottsága esetén sem vonhatja kétségbe a vitatott szakmai előmeneteli jelentés jogszerűségét. Ezen érvelés alapján legfeljebb annyi állítható, hogy a jelen esetben nem továbbították közösségi bíróságnak a személyzeti szabályzatban előírt információkat. A tisztviselő keresete közösségi bíróság általi mérlegelésének jogszerűsége azonban egyáltalán nem függ attól, hogy az alperes intézmény betartotta‑e az említett tisztviselő személyi aktájának továbbítására vonatkozó, a személyzeti szabályzat 26. cikkében előírt kötelezettséget. Kizárólag a közösségi bíróság feladata annak mérlegelése, hogy adott esetben kell‑e hozni pervezető intézkedéseket vagy el kell‑e rendelni bizonyításfelvételt.
(lásd a 31. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑47/04. sz., Milbert és társai kontra Bizottság ügyben 2006. november 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑2‑281. és II‑A‑2‑1455. o.) 83. pontja.
2. Az a tény, hogy a szakmai előmeneteli jelentések elkészítésekor az értékelők figyelembe veszik a számukra kitűzött célátlagot, egyáltalán nem jelenti azt, hogy értékelési szabadságuk a személyzeti szabályzat 43. cikkével ellentétes mértékben korlátozva volna. Éppen ellenkezőleg, a célátlagnak a Bizottság által a személyzeti szabályzat 43. cikke általános végrehajtási rendelkezéseivel létrehozott rendszere jellegénél fogva kedvez az értékelők tisztviselők értékelése során fennálló szabadságának, és előmozdítja az értékelt tisztviselők érdemeinek reprezentatív ábrázolását.
Elsősorban ez az átlag ugyanis – amely az átlagos tisztviselő teljesítményének értékelését matematikailag fejezi ki – nem korlátozza az értékelőt abban, hogy árnyalja az egyes tisztviselők egyéni teljesítményének értékelését, annak függvényében, ahogyan a tisztviselő teljesítménye az átlagtól felfelé vagy lefelé eltér.
Másodsorban a 0‑tól 20‑ig terjedő skálán a jelzett 14–es célátlag elkerülhetővé teszi az átlagos értékelés túlzott megemelkedésének kockázatát, amelynek hatására csökkenne az értékelők által ténylegesen adott pontok közti különbség, és ami miatt az értékelés azon szerepe kerülne veszélybe, hogy a lehető legmegbízhatóbban tükrözze az értékelt tisztviselők érdemeit, és lehetővé tegye azok hatékony összehasonlítását.
Harmadsorban a célátlag meghatározása csökkentheti annak veszélyét is, hogy a különböző főigazgatóságok olyan eltérő értékelési átlagokat alkalmazzanak, amelyeket az értékelt tisztviselők érdemeire vonatkozó objektív megfontolások nem indokolnak.
Negyedsorban a célátlag rendszere azt az általánosan tapasztalt tényleges helyzetet veszi tekintetbe, hogy az értékelt tisztviselők az érdemeknek a célátlag által képviselt átlagos szintje körül egyenletesen oszlanak el. Ezen túlmenően a személyzeti szabályzat 45. cikkének a Bizottság által 2003. március 24‑én elfogadott általános végrehajtási rendelkezéseivel létrehozott rendszere lehetővé teszi az értékelők számára a célátlagtól való eltérést, amikor valamely szolgálat különleges helyzete eltér az általános helyzettől. Amint ugyanis ezen általános végrehajtási rendelkezések 6. cikkének (1) bekezdéséből kitűnik, a célátlag egy ponttal történő túllépése semmilyen következménnyel nem jár.
(lásd a 40–45. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság T‑43/04. sz., Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben 2005. október 25‑én hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2005., I‑A‑329. és II‑1465. o.) 52., 54. és 55. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑19/05. sz., Sanchez Ferriz kontra Bizottság ügyben 2006. június 28‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2006., I‑A‑1‑41. és II‑A‑1‑135. o.) 42. pontja.
3. Nem korlátozzák az értékelők értékelési szabadságát a 43. cikkel ellentétes mértékben a szakmai előmeneteli jelentések elkészítésére vonatkozó belső iránymutatások, amelyek a tisztviselői létszám százalékos arányában kifejezve a szakmai előmenetel eltérő ütemezését lehetővé tévő három sávot állapítanak meg: egyet 17‑től 20 pontig (gyors előmenetel) a tisztviselők legfeljebb 15%‑a számára, egyet 12‑től 16 pontig (rendes előmenetel) a tisztviselők körülbelül 75%‑a számára, egyet pedig 10‑től 11 pontig között (lassú előmenetel) a tisztviselők legfeljebb 10%‑a számára.
E referenciasávok ugyanis jelzésként szolgálnak, a korábbi értékelések figyelembevételén alapulnak, és be nem tartásuk semmiféle hátrányos következménnyel nem jár. E referenciasávok meghatározása csupán az általánosan tapasztalt tényleges helyzetet veszi alapul, anélkül hogy sértené az ettől eltérő értékelés szabadságát, amikor az értékelt tisztviselők különleges helyzete azt igazolja.
(lásd a 47–50. pontot)
Hivatkozás:
az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Fardoom és Reinard kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 61. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott Sanchez Ferriz kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 49. pontja.
4. Az értékelő szabadságát a szakmai előmeneteli jelentés elkészítése során nem korlátozza az ellenjegyző közreműködése az értékelési eljárásban. Az ellenjegyző a szó legteljesebb értelmében vett értékelő. Ugyanis a személyzeti szabályzat 43. cikkének a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezései 7. cikke (4) bekezdésével összhangban az értékelők és az ellenjegyző készítik el a szakmai előmeneteli jelentést. Ezen túlmenően az általános végrehajtási rendelkezések 7. cikkének (5) bekezdése szerint abban az esetben, ha a tisztviselő kifejezi azon óhaját, hogy az ellenjegyzővel beszéljen, ez utóbbinak lehetősége van módosítani vagy megerősíteni a szakmai előmeneteli jelentést. Ebből következik, hogy a Bizottság által a legalkalmasabbnak talált értékelési módszer alkalmazásával egyáltalán nem sérül az értékelők értékelési szabadsága arra nézve, hogy a tisztviselőket az előírt három szempontnak megfelelően helyesen értékeljék. Ebből következően az ellenjegyző lehetősége az értékelő értékelésének módosítására – akárcsak a fellebbviteli értékelő lehetősége az ellenjegyző értékelésének módosítására – nem minősül a személyzeti szabályzat 43. cikke megsértésének.
(lásd az 52. és 53. pontot)
5. A jogellenességi kifogás hatályát arra kell korlátozni, ami elengedhetetlen a jogvita megoldásához. Az EK 241. cikknek nem célja ugyanis az, hogy lehetővé tegye valamely fél számára bármely általános jellegű jogi aktus alkalmazhatóságának valamely kereset érdekében történő vitatását. Az általános hatályú jogi aktusnak – amelynek jogellenességére hivatkoznak – közvetlenül vagy közvetve alkalmazandónak kell lennie a kereset tárgyát képező ügyben, továbbá a megtámadott egyedi határozat és a kérdéses általános hatályú jogi aktus között jogi kapcsolatnak kell fennállnia.
(lásd az 59. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 21/64. sz., , Macchiorlati Dalmas e Figli kontra Haute Autorité ügyben 1965. március 31‑én hozott ítélete (EBHT 1965., 227.; 245. o.); a 32/65. sz., Olaszország kontra Tanács és Bizottság ügyben 1966. július 13‑án hozott ítélete (EBHT 1966., 563.; 594. o.);
az Elsőfokú Bíróság T‑6/92. és T‑52/92. sz., Reinarz kontra Bizottság egyesített ügyekben 1993. október 26‑án hozott ítéletének (EBHT 1993., II‑1047. o.) 57. pontja; T‑60/99. sz., Townsend kontra Bizottság ügyben 2000. február 3‑án hozott ítéletének (EBHT‑KSZ 2000., I‑A‑11. és II‑45. o.) 53. pontja.