A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2019. március 12.(*)

„EMOGA – Garanciarészleg – EMGA – Cukor – Az Európai Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer – 320/2006/EK rendelet – 968/2006/EK rendelet – A finanszírozásból kizárt kiadások – Magyarország által kifizetett kiadások – A teljes leszerelésre nyújtott támogatás és a részleges leszerelésre nyújtott támogatás megítélésének feltételei – A »termelőberendezések« fogalma – A silók használatának a támogatás iránti kérelem benyújtásának időpontjában való értékelése – A »teljes leszerelés« fogalma – A VI/5330/97. sz. dokumentum 2. melléklete – Az uniós szabályozás értelmezési nehézségei – Lojális együttműködés”

A T‑139/15. sz. ügyben,

Magyarország (képviselik kezdetben: Fehér M., Koós G., Pálfy A., később: Fehér M., Koós G., Bíró‑Tóth Zs. és Tóth E., meghatalmazotti minőségben)

felperesnek,

támogatják:

a Francia Köztársaság (képviseli: D. Colas, meghatalmazotti minőségben),

az Olasz Köztársaság (képviseli: G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: C. Colelli avvocato dello Stato)

beavatkozó felek,

az Európai Bizottság (képviselik: P. Ondrůšek és Béres B., meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2015. január 16‑i (EU) 2015/103 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2015. L 16., 33. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában, amennyiben az 11 709 400 euró összegnek a Magyarország által a cukoripari ágazatban nyújtott szerkezetátalakítási támogatások EMGA‑ból való finanszírozásából történő kizárásáról rendelkezik,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: H. Kanninen elnök, J. Schwarcz és C. Iliopoulos (előadó) bírák,

hivatalvezető: N. Schall tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. május 8‑i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

 Jogi háttér

 A 320/2006/EK rendelet

1        Az Európai Unió Tanácsa elfogadta a Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló ideiglenes rendszer megállapításáról és a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2006. február 20‑i 1290/2005/EK rendelet módosításáról szóló 320/2006/EK rendeletet (HL 2006. L 58., 42. o.). A 320/2006 rendeletet többször módosították, legutóbb a közös agrárpolitika kiigazításáról és a 247/2006/EK, a 320/2006 rendelet/EK, az 1405/2006/EK, az 1234/2007/EK, a 3/2008/EK és a 479/2008/EK rendelet módosításáról, továbbá az 1883/78/EGK, az 1254/89/EGK, a 2247/89/EGK, a 2055/93/EGK, az 1868/94/EK, a 2596/97/EK, az 1182/2005/EK és a 315/2007/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. január 19‑i 72/2009/EK tanácsi rendelettel (HL 2009. L 30., 1. o.; helyesbítések: HL 2009. L 230., 6. o.; HL 2010. L 220., 76. o.). A 320/2006 rendelet a 72/2009 rendelettel módosított változatában alkalmazandó a jelen ügyben érintett tényállásra.

2        A 320/2006 rendelet (1) és (5) preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      […] A cukortermelés és ‑kereskedelem közösségi rendszerének a nemzetközi követelményekkel való összhangba hozásához, valamint versenyképességének jövőbeni biztosításához olyan alapos szerkezetátalakítási folyamat elindítására van szükség, amely a Közösségen belüli veszteséges termelési kapacitás jelentős csökkenését eredményezi. E célból – a cukorpiac új és működőképes közös szervezése végrehajtásának előfeltételeként – a Közösségen belül a cukoripar szerkezetátalakítására különálló és autonóm ideiglenes rendszert kell létrehozni. […]

(5)      A legalacsonyabb termelékenységgel rendelkező cukorgyártó vállalkozások számára – megfelelő szerkezetátalakítási támogatás formájában – kvótán belüli termelésük feladására irányuló fontos gazdasági ösztönzőt kell bevezetni. E célból olyan szerkezetátalakítási támogatást kell létrehozni, amely ösztönzi a termelés [helyesen: a kvótán belüli termelés] megszüntetését és az érintett kvótákról való lemondást, ugyanakkor pedig lehetővé teszi a termelés megszüntetéséhez kapcsolódó szociális és környezeti kötelezettségvállalások kellő figyelembevételét. E támogatásnak négy gazdasági évig kell rendelkezésre állnia, azzal a célkitűzéssel, hogy a termelést arra a szintre csökkentse, amely a Közösségen belüli kiegyensúlyozott piaci helyzet megteremtéséhez szükséges.”

3        A 320/2006 rendelet „Ideiglenes szerkezetátalakítási alap” című 1. cikke ekként rendelkezik:

„(1)      Létrejön a közösségbeli cukoripar szerkezetátalakítását szolgáló ideiglenes alap (a továbbiakban: szerkezetátalakítási alap). […]

A szerkezetátalakítási alap az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegének részét képezi. 2007. január 1‑jétől az Európai Mezőgazdasági Alap (EMGA) részét képezi.

(2)      Ez a szerkezetátalakítási alap szolgál a 3., 6., 7., 8. és 9. cikkében meghatározott intézkedésekből fakadó kiadások finanszírozására.

[…]

(4)      Ez a rendelet nem alkalmazandó a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett legkülső régiókra.”

4        A 320/2006 rendelet „Szerkezetátalakítási támogatás” című 3. cikke a következőket írja elő:

„(1)      Bármely, cukrot, izoglükózt vagy inulinszirupot gyártó vállalkozás, amelyre 2006. július 1‑jéig […] egy adott kvótát osztottak ki, a lemondott kvóta tonnájánként szerkezetátalakítási támogatásra jogosult, feltéve hogy a 2006/2007‑es, a 2007/2008‑as, a 2008/2009‑es vagy a 2009/2010‑es gazdasági év valamelyikében a vállalkozás:

a)      lemond az általa egy vagy több gyárnak kiosztott kvótájáról, és teljesen leszereli az érintett gyárak termelőberendezéseit,

vagy

b)      lemond az általa egy vagy több gyárnak [helyesen: gyárának] kiosztott kvótájáról [helyesen: kvótáról], részben leszereli az érintett gyárak termelőberendezéseket és a termelőhelyet [helyesen: az érintett gyárak termelőberendezéseit], és az érintett gyárak fennmaradó termelőberendezéseit nem használja a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására,

[…]

(3)      A termelőberendezések teljes leszerelése a következőket követeli meg:

a)      a cukor, izoglükóz és inulinszirupérintett [helyesen: inulinszirup érintett] termelőberendezések általi gyártásának végleges és teljes megszüntetését,

b)      a gyár vagy gyárak bezárását, valamint az ott található termelőberendezés leszerelését, a 4. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett időszakon belül,

és

c)      a gyártelep jó környezeti feltételeinek visszaállítását, valamint a munkaerő átcsoportosításának elősegítését, a 4. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett időszakon belül. […]

(4)      A termelőberendezések részleges leszerelése a következőket követeli meg:

a)      a cukor, izoglükóz és inulinszirupérintett [helyesen: inulinszirup érintett] termelőberendezések általi gyártásának végleges és teljes megszüntetését,

b)      az új gyártáshoz nem használt és az a) pontban említett termékek gyártására szánt és használt termelőberendezések leszerelése [helyesen: leszerelését] […]

c)      a gyártelep jó környezeti feltételeinek visszaállítását, valamint a munkaerő átcsoportosításának elősegítése [helyesen: elősegítését], a 4. cikk (2) bekezdésének f) pontjában említett időszakon belül […]

(5)      A szerkezetátalakítási támogatásnak a lemondott kvóta egy tonnája utáni összege a következőképpen alakul:

a)      az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben:

730,00 EUR a 2006/2007‑es gazdasági évre,

730,00 EUR a 2007/2008‑es gazdasági évre,

625,00 EUR a 2008/2009‑es gazdasági évre,

520,00 EUR a 2009/2010‑es gazdasági évre,

b)      az (1) bekezdés b) pontjában említett esetben:

547,50 EUR a 2006/2007‑es gazdasági évre,

547,50 EUR a 2007/2008‑es gazdasági évre,

468,75 EUR a 2008/2009‑es gazdasági évre,

390 EUR a 2009/2010‑es gazdasági évre, […]”

5        Ezenkívül a 320/2006 rendeletnek „A szerkezetátalakítási támogatás igénylése” címet viselő 4. cikke értelmében:

„(1)      A szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmet legkésőbb az azon gazdasági évet megelőző gazdasági év január 31‑éig kell az érintett tagállamhoz benyújtani, amely során a kvótáról való lemondásra sor kerül.

[…]

(2)      A szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmeknek a következőket kell tartalmazniuk:

a)      szerkezetátalakítási terv;

[…]

c)      a vonatkozó kvótáról az érintett piaci évben történő lemondásra vonatkozó kötelezettségvállalás;

d)      a 3. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett esetben a termelőberendezésnek az érintett tagállam által meghatározott [helyesen: meghatározandó] időszakon belül való teljes leszerelésére vonatkozó kötelezettségvállalás;

e)      a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett esetben kötelezettségvállalás arra vonatkozóan, hogy a termelőberendezéseket az érintett tagállam által meghatározandó időszakon belül részlegesen leszerelik, és a termelőhelyet és a fennmaradó termelőberendezéseket nem használják a cukorpiac közös szervezésének hatálya alá tartozó termékek előállítására;

[…]

(3)      A (2) bekezdés a) pontjában említett szerkezetátalakítási terv legalább az alábbi elemeket tartalmazza:

[…]

c)      az érintett termelőberendezések teljes műszaki leírása,

d)      a gyár vagy gyárak bezárása, valamint a termelőberendezések teljes vagy részleges leszerelése gyakorlati szabályait, menetrendjét és költségeit tartalmazó üzleti terv,

[…]

h)      a szerkezetátalakítási tervvel kapcsolatban felmerülő valamennyi költséget tartalmazó pénzügyi terv.”

6        A 320/2006 rendeletnek „A szerkezetátalakítási támogatásra vonatkozó határozat és ellenőrzések” címet viselő 5. cikke kimondja:

„(1)      A tagállamok a 3. cikk (2) bekezdésében említett gazdasági évet megelőző február hónap végéig határoznak a szerkezetátalakítási támogatás megítéléséről. A 2006/2007‑es gazdasági évre vonatkozó határozatot azonban 2006. szeptember 30‑éig el kell fogadni.

[…]

(2)      A szerkezetátalakítási támogatást meg kell adni, amennyiben a tagállam alapos ellenőrzést követően megállapította, hogy:

–        a kérelem tartalmazza a 4. cikk (2) bekezdésében említett elemeket;

–        a szerkezetátalakítási terv tartalmazza a 4. cikk (3) bekezdésében említett elemeket;

–        a szerkezetátalakítási tervben leírt intézkedések és cselekvések megfelelnek a vonatkozó közösségi és nemzeti jogszabályoknak;

–        […]

(3)      A (2) bekezdés első három francia bekezdésében meghatározott feltételek közül egynek vagy többnek a be nem tartása esetén a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmet vissza kell juttatni a kérelmezőnek. A kérelmezőt a be nem tartott feltételekről tájékoztatni kell. A kérelmező ezt követően vagy visszavonja, vagy kiegészíti kérelmét. […]”

 A 968/2006/EK rendelet

7        Az Európai Bizottság elfogadta a 320/2006 rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 27‑i 968/2009/EK rendeletet (HL 2006. L 176, 32. o.). A 968/2006 rendeletet többször módosították, legutóbb a 968/2006 rendelet módosításáról szóló, 2011. július 13‑i 672/2011/EU végrehajtási rendelettel (HL 2011. L 184., 1. o.). A 968/2006 rendelet 672/2011 rendelettel módosított változatában alkalmazandó a jelen ügyben érintett tényállásra.

8        A 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdése a következők szerint rendelkezik:

„A kvótákról való lemondás vonatkozásában a [320/2006] rendelet 3. cikke rendelkezik az érintett gyárak termelőberendezéseinek teljes vagy részleges leszerelésére vonatkozó lehetőségről, amelynek alapján különböző összegű szerkezetátalakítási támogatás nyújtható. Míg a fenti két lehetőség esetében alkalmazandó feltételeknek figyelembe kell venniük azt, hogy a magasabb költségek miatt magasabb összegű támogatást kell nyújtani a teljes leszerelés esetében, helyénvaló lehetőséget biztosítani a gyártósorhoz nem tartozó gyárrészek megtartására, ha azokat a szerkezetátalakítási tervben szereplő egyéb célra fel lehet használni, és főleg akkor, ha az ilyen jellegű felhasználás munkahelyeket teremt. Másrészt le kell szerelni a cukortermeléshez közvetlenül nem kapcsolódó létesítményeket, amennyiben észszerű időn belül nincs lehetőség azok más célra történő hasznosítására és fennmaradásuk káros hatást gyakorolna a környezetre.”

9        A 968/2006 rendeletnek „A termelőberendezések leszerelése” címet viselő 4. cikke az alábbiakat írja elő:

„(1)      A [320/2006] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti teljes leszerelés esetében a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó követelmények a következőket érintik:

a)      minden berendezés, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez szükséges, például: a cukorrépa, a cukornád, a gabona vagy a cikória tárolására, elemzésére, mosására és aprítására szolgáló berendezések; minden olyan berendezés, amelyet a cukorrépából vagy cukornádból cukor, a gabonából keményítő, a keményítőből glükóz vagy a cikóriából inulin kivonására és feldolgozására vagy koncentrálására használnak;

b)      berendezéseknek az a) pontban említetteken kívüli olyan része, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez közvetlenül kapcsolódik, és a lemondott kvóta szerinti termelés megvalósításához szükséges, még akkor is, ha más termelési célra még hasznosítható volna, például: fűtő‑, víztisztító‑ vagy energiatermelő‑berendezések; a cukorrépapép vagy a melasz kezeléséhez szükséges berendezések; a belső szállításhoz szükséges berendezések;

c)      minden egyéb berendezés, például a használaton kívüli és környezetvédelmi okokból leszerelendő és eltávolítandó csomagoló berendezések.

(2)      A [320/2006 ] rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett részleges leszerelés esetében a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó követelmény az e cikk (1) bekezdésében említett olyan berendezéseket érinti, amelyeket nem kívánnak a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően más termelési célra vagy a gyár területén egyéb célra használni.”

10      A 968/2006 rendeletnek „A tagállamok kötelezettségei” címet viselő 6. cikke értelmében:

„(1)      A 2. cikk (3) bekezdésében említettek szerint a konzultációra vonatkozó felhívás egy példányának kézhezvételétől számított legkésőbb húsz napon belül a tagállam tájékoztatja a szerkezetátalakítási tervvel érintett feleket a következőkkel kapcsolatos határozatáról:

[…]

b)      a termelőberendezések leszerelésére és a [320/2006] rendelet 3. cikke (3) bekezdésének c) pontjában és 3. cikke (4) bekezdésének c) pontjában említett szociális és környezetvédelmi követelményeknek való megfelelésre kitűzött, legkésőbb 2010. szeptember 30‑án lejáró időszak;

[…]

Az első albekezdés b) pontjától eltérve egy vállalkozás indokolt kérésére a tagállamok az ott megjelölt határidőt legfeljebb 2012. március 31‑ig meghosszabbíthatják. Ez esetben a vállalkozásnak kiigazított szerkezetátalakítási tervet kell benyújtania a [968/2006 rendelet] 11. cikk[é]nek megfelelően. […]”

11      A 968/2006 rendelet „Támogathatóság a szerkezetátalakítási támogatás szempontjából” című 9. cikke a következőket írja elő:

„[…]

(2)      A támogathatónak ítélt kérelem esetében a szerkezetátalakítási terv:

a)      tartalmazza a főbb célok, intézkedések és fellépések, valamint az említett intézkedések és fellépések becsült költségeinek összefoglalását, a pénzügyi tervet és az időbeosztást;

b)      minden érintett gyár esetében megjelöli a lemondandó kvóta összegét, amely nem lehet több mint a részben vagy teljesen leszerelendő termelési kapacitás;

c)      tartalmaz egy igazolást arról, hogy a termelőberendezéseket részben vagy teljesen leszerelik és eltávolítják a termelőhelyről;

[…]

e)      világosan meghatározza a szerkezetátalakítási alapból finanszírozott összes fellépést és költséget, és adott esetben a többi, más közösségi alapokból finanszírozandó kapcsolódó elemet.

(3)      Ha a (2) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesülnek, a tagállam tájékoztatja a kérelmezőt ennek okairól és a [320/2006] rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében említett időszakon belül meghatároz egy határidőt, amely alatt a szerkezetátalakítási tervet ki lehet igazítani.

A tagállam az első albekezdésben említett határidő leteltét követő 15 munkanapon belül, de legalább 10 munkanappal a [320/2006] rendelet 5. cikkének (1) bekezdésében említett határidő előtt határoz a kiigazított kérelem támogathatóságáról.

Ha a kiigazított kérelmet nem nyújtják be kellő időben vagy nem támogathatónak ítélik, a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmet el kell utasítani, és a tagállamnak erről 5 munkanapon belül tájékoztatnia kell a kérelmezőt és a Bizottságot. Ugyanaz a kérelmező új kérelmet a 8. cikkben említett időrendi sorrend betartásával nyújthat be. […]”

12      A 968/2006 rendeletnek „A szerkezetátalakítási terv módosítása” címet viselő 11. cikke szerint:

„(1)      Amint hozzájutott a szerkezetátalakítási támogatáshoz, a kedvezményezett megvalósítja a jóváhagyott szerkezetátalakítási tervben szereplő összes intézkedést és betartja a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelemben szereplő kötelezettségvállalásait.

(2)      Egy jóváhagyott szerkezetátalakítási terv bármely módosítását a tagállamnak kell jóváhagynia az érintett vállalkozás által benyújtott kérelem alapján, amelyben:

a)      felvázolják az indokokat és a felmerült végrehajtási problémákat;

b)      bemutatják a kiigazításokat vagy a javasolt új intézkedéseket és a várt hatásokat;

c)      részletezik a pénzügyi és az időzítéssel kapcsolatos következményeket.

A módosítások nem terjedhetnek ki a nyújtandó szerkezetátalakítási támogatás végösszegére vagy a [320/2006] rendelet 11. cikkével összhangban fizetendő ideiglenes szerkezetátalakítási összegre.

A tagállam tájékoztatja a Bizottságot a módosított szerkezetátalakítási tervről.”

13      A 968/2006 rendeletnek „A szerkezetátalakítási támogatás kifizetése” című 16. cikke az alábbiak szerint rendelkezik:

„(1)      A szerkezetátalakítási támogatásnak a [320/2006] rendelet 10. cikke (4) bekezdése szerinti egyes részleteit csak akkor lehet folyósítani, ha az érintett részlet összegének 120%‑át kitevő biztosítékot letétbe helyezték.

[…]”

14      A 968/2006 rendeletnek „A biztosítékok feloldása” címet viselő 22. cikke értelmében:

„(1)      A 16. cikk (1) bekezdésében és a 18. cikk (2) bekezdésében említett biztosítékok feloldására a következő feltételek teljesülése esetén kerülhet sor:

a)      a szerkezetátalakítási tervben, a nemzeti szerkezetátalakítási programokban, illetve az üzleti tervben szereplő összes tervezett intézkedést és fellépést végrehajtották;

b)      a 23. cikk (2) bekezdésében említett végső jelentést benyújtották;

c)      a tagállamok elvégezték a 25. cikkben említett ellenőrzéseket;

[…]

(3)      A vis maior esetét kivéve a biztosíték elvész, ha az (1) bekezdésben meghatározott feltételek nem teljesültek legkésőbb 2012. szeptember 30‑ig.”

15      A 968/2006 rendelet „Ellenőrzések” című 25. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)      Minden olyan vállalkozást és termelőtelepet, amelyre a szerkezetátalakítási alap értelmében támogatást kapnak, a tagállam illetékes hatósága a 23. cikk (2) bekezdésében említett határidőtől számított három hónapon belül ellenőrzésnek vet alá.

Az ellenőrzések során ki kell térni arra, hogy a szerkezetátalakítási tervet vagy az üzleti tervet betartják‑e, és meg kell vizsgálni, hogy a vállalkozás által az értékelő jelentésben adott információk pontosak és teljesek‑e. A szerkezetátalakítási terv keretében végzett első ellenőrzés során a vállalkozás által a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelme keretében nyújtott minden kiegészítő információ ellenőrzésére is ki kell térni, különös tekintettel a [320/2006] rendelet 4. cikke (2) bekezdésének b) pontja értelmében adott megerősítésre.

(2)      Az ellenőrzés minden esetben kiterjed a [320/2006] rendelet 4. cikke (3) bekezdésében említett szerkezetátalakítási terv minden elemére. […]”

16      Emellett a 968/2006 rendelet „Visszakövetelés” című 26. cikke ekként rendelkezik:

„(1)      A (3) bekezdés sérelme nélkül, ha egy kedvezményezett a szerkezetátalakítási tervből, az üzleti tervből vagy a nemzeti szerkezetátalakítási programból eredő egy vagy több kötelezettségvállalásának nem tesz eleget, a támogatásnak az érintett kötelezettségvállalás(ok) vonatkozásában nyújtott részét a vis maior esetét kivéve vissza kell követelni. […]”

17      Végül a 968/2006 rendelet „Szankciók” című 27. cikke értelmében:

„(1)      Ha a kedvezményezett a szerkezetátalakítási tervből, az üzleti tervből vagy a nemzeti szerkezetátalakítási tervből következő egy vagy több kötelezettségének nem felel meg, a 26. cikk értelmében visszakövetelendő összeg 10%‑ának megfelelő összeg megfizetésére kötelezhető. […]”

 A jogvita előzményei

18      A Bizottság szolgálatai 2010. március 16. és 19. között ellenőrző látogatást tettek négy olyan magyarországi, korábban cukorgyártásra szolgáló telephely közül három telephelyen, amelyek a 320/2006 rendelet ezen időpontban alkalmazandó változatának 3. cikke alapján teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban részesültek.

19      Ezen ellenőrzést követően a Bizottság a 2010. július 20‑i levelében (a továbbiakban: 2010. július 20‑i első közlemény) tájékoztatta a magyar hatóságokat a lefolytatott ellenőrző látogatás eredményéről, és pontosította, hogy e közleményt az 1290/2005/EK rendeletnek a kifizető ügynökségek és más testületek akkreditációja és az EMGA és az EMVA számláinak elszámolása tekintetében történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2006. június 21‑i 885/2006/EK bizottsági rendelet (HL 2006. L 171., 90. o.; helyesbítés: HL 2009. L 52., 17. o.) 11. cikkével összhangban küldték meg.

20      A 2010. július 20‑i első közleményből kitűnik, hogy a Bizottság szerint a magyar hatóságok nem tartották maradéktalanul tiszteletben a cukoripar szerkezetátalakítási támogatások nyújtásával kapcsolatos feltételekre vonatkozó uniós jogi szabályozás követelményeit a 2007/2008‑as és 2008/2009‑es gazdasági év tekintetében. Ugyanis megállapította, hogy silókat tartottak meg az Eastern Sugar kabai (Magyarország) és a Mátra Cukor szolnoki (Magyarország), általa megtekintett ipartelepén, ebből következően pedig e társaságok nem részesülhettek teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban, csak részleges leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban, amelynek összege a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás összegénél 25%‑kal alacsonyabb. E tekintetben megjegyezte, hogy e társaságok nem jogosultak teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásra, ha nem hajtják végre maradéktalanul a szerkezetátalakítási tervben foglaltakat, és ha a termelőtevékenységhez kapcsolódó más épületeket, köztük a silókat, nem bontják le. Végül a Bizottság tájékoztatáskéréssel fordult a magyar hatóságokhoz azon, cukorgyártásra szolgáló telephelyeken továbbra is fennálló épületek kapcsán, amelyeket a Bizottság tisztviselői nem kerestek fel.

21      A 2010. szeptember 20‑i levélben a magyar hatóságok válaszoltak a 2010. július 20‑i első közleményben szereplő kifogásokra, és jelezték a Bizottságnak, hogy az Eastern Sugar kabai telephelyén található silókat bérbe adták, hogy azokban csomagolása céljából ömlesztett cukrot tároljanak.

22      A Bizottság és a magyar hatóságok között 2010. december 6‑án Brüsszelben (Belgium) tartott kétoldalú találkozón a magyar hatóságok úgy nyilatkoztak többek között, hogy egyrészt az Eastern Sugar kabai, másrészt a Magyar Cukor petőházi (Magyarország) telephelyén még maradtak silók, és hogy a Mátra Cukor szolnoki telephelyén található silók lebontása folyamatban van. E hatóságok ezenkívül lényegében azt állították, hogy a silók leszerelésére vonatkozó kötelezettségnek nem volt jogalapja, valamint hogy a termelési kvótáról való lemondás és a termelőberendezések leszerelése elegendő volt ahhoz, hogy a magyar cukoripari vállalkozások jogosultak legyenek a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásra.

23      A Bizottság a maga részéről elismerte, hogy még ha a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet nem is említi a silók leszerelését, a szóban forgó szabályozás rendszeréből az következik, hogy a silókat, amennyiben azok a termelőberendezések szerves részét képezik, le kell szerelni. Ezenkívül a Bizottság megjegyezte, hogy a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmet benyújtó cukoripari vállalkozások a részleges leszerelés mellett is dönthettek volna, amely 25%‑kal alacsonyabb támogatási összeggel járt, mint a teljes leszerelés esetén nyújtott támogatás. Végül jelezte a magyar hatóságoknak, hogy 2011 szeptemberéig van lehetőségük a helyzet rendezésére annak érdekében, hogy továbbra is részesüljenek a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásból.

24      2011. március 3‑án a magyar hatóságok benyújtották a 2010. december 6‑i kétoldalú találkozóról készült jegyzőkönyvre vonatkozó észrevételeiket. Többek között előadták, hogy csak a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban részesülő cukoripari vállalkozások kérelmezhetik a leszerelés végrehajtására nyitva álló határidő meghosszabbítását, amit azonban azok nem tettek meg.

25      A Bizottság a 885/2006 rendelet 11. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján megküldött 2012. november 8‑i levélben értesítette a magyar hatóságokat, hogy 11 709 400 euró összeget, amelyet a teljes leszerelés esetén nyújtott támogatás és a részleges leszerelés esetén nyújtott támogatás összege közötti különbség alapján számolt ki, ki kíván zárni az uniós finanszírozásból.

26      2012. december 18‑án a magyar hatóságok a 885/2006 rendelet 16. cikke alapján egyeztetési eljárás megindítását kérték.

27      2013. április 25‑én az egyeztető testület jelentést fogadott el, amelyben először is megállapította, hogy a felek közötti egyeztetés nem vezetett eredményre, és hogy e felek közötti nézeteltérés tárgyát képező alapvető kérdés tekintetében a Bíróság előtt eljárás van folyamatban. Ezt követően lényegében azt állapította meg egyrészt, hogy a Bizottság számos alkalommal elmulasztotta a magyar hatóságok tájékoztatását a silók leszerelésére irányuló kötelezettség vonatkozásában, másrészt hogy több tagállam, valamint maga a Bizottság értelmezési nehézségekbe ütközött a szóban forgó szabályozás kapcsán. Végül felhívta a Bizottságot arra, hogy „Az EMOGA Garanciarészlege számlaelszámolási határozatának az előkészítése tekintetében felmerülő pénzügyi következmények számítására vonatkozó iránymutatások” címet viselő 1997. december 23‑i VI/5330/97. sz. bizottsági dokumentum (a továbbiakban: VI/5330/97. sz. dokumentum) alapján vegye figyelembe azt a körülményt, hogy „amennyiben a szabálytalanságok a közösségi szabályok értelmezésére vezethetők vissza, […] a Bizottság azt enyhítő körülményként veheti figyelembe, és alacsonyabb mértékű korrekcióra tehet javaslatot, vagy tartózkodhat bármely korrekció alkalmazásától”.

28      A 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság lényegében kimondta, hogy a 320/2006 rendelet 3. és 4. cikke, valamint a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett „termelőberendezések” fogalma magában foglalja a szerkezetátalakítási támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló silókat. A Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy két esetben nem ez a helyzet: egyrészt amennyiben bizonyították, hogy a silók kizárólag kvótán belül előállított, más termelők által raktározott vagy ezektől vásárolt cukor tárolására szolgálnak, másrészt pedig amennyiben azokat kizárólag a máshol előállított cukor értékesítéséhez kapcsolódó csomagolásra vagy kiszerelésre használják.

29      A 2014. január 8‑i levélben a magyar hatóságok megismételték a Bizottság számára azokat az indokokat, amelyekre tekintettel a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) alapján úgy vélték, hogy az Eastern Sugar kabai és a Magyar Cukor petőházi telephelyén megmaradt silók (a továbbiakban: a jogvita tárgyát képező silók) nem tartoznak a „termelőberendezések” fogalma alá.

30      A 2014. március 28‑i levélben a Bizottság kéthónapos határidőt biztosított a magyar hatóságok számára, hogy azok meggyőző bizonyítékokkal szolgáljanak arra vonatkozóan, hogy a jogvita tárgyát képező silók a szerkezetátalakítási támogatások iránti kérelmeket megelőzően kizárólag kvótán belül, más termelők által előállított cukor tárolására vagy csomagolására szolgáltak.

31      A 2014. május 26‑i levélben a magyar hatóságok vitatták a Bizottság azon álláspontját, amely szerint annak értékelése során, hogy a jogvita tárgyát képező silók a „termelőberendezések” fogalma alá tartoznak‑e, figyelembe kell venni, hogy e silókat a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában milyen módon hasznosították.

32      A Bizottság, mivel úgy ítélte meg, hogy a magyar hatóságok továbbra sem hivatkoztak olyan körülményre, amelyből megállapítható lenne, hogy a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában a jogvita tárgyát képező silók kizárólag kvótán belül, más termelők által előállított cukor tárolására vagy csomagolására szolgáltak, 2014. október 6‑án levelet küldött a magyar hatóságoknak, amelyben megismételte az előző, 2012. november 8‑i levélben kifejtett álláspontját.

33      A közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló, 2005. június 21‑i 1290/2005/EK tanácsi rendelet 31. cikkének (1) bekezdése és a 41. cikkének (3) bekezdése alapján megkeresett mezőgazdasági alapok bizottsága 2014. november 18‑i ülésén ismertetett összefoglaló jelentésben a Bizottság jelezte, hogy a megállapított mulasztásokra vonatkozó álláspontja nem változott.

34      A Bizottság ilyen feltételek között fogadta el az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2015. január 16‑i (EU) 2015/103 bizottsági végrehajtási határozatot (HL 2015. L 16., 33. o., a továbbiakban: megtámadott határozat), amely többek között a cukoripari ágazatban nyújtott szerkezetátalakítási támogatások címén Magyarország által kifizetett 11 709 400 euró összegű, a jelen ügy tárgyát képező kiadásokra vonatkozik.

 Az eljárás és a felek kérelmei

35      Magyarország a Törvényszék Hivatalához 2015. március 27‑én benyújtott keresetlevelével előterjesztette a jelen keresetet.

36      A Törvényszék Hivatalához 2015. június 22‑én és július 3‑án benyújtott iratokban a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság kérte, hogy a jelen eljárásba Magyarország kérelmeinek támogatása végett beavatkozhasson. A Törvényszék második tanácsának elnöke a 2015. augusztus 21‑i végzésében engedélyezte e beavatkozásokat. A Francia Köztársaság 2015. október 21‑én a Törvényszék Hivatalához beavatkozási beadványt nyújtott be.

37      A Bizottság és Magyarország a Francia Köztársaság beavatkozási beadványára vonatkozó észrevételeit 2015. december 16‑án, illetve 2016. január 6‑án terjesztette elő.

38      Magyarország azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        részben semmisítse meg a megtámadott határozatot, amennyiben az 11 709 400 euró összegnek a Magyarország által a cukoripari ágazatban nyújtott szerkezetátalakítási támogatások EMOGA‑ból való finanszírozásából történő kizárásáról rendelkezik;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

39      A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        utasítsa el a keresetet;

–        Magyarországot kötelezze a költségek viselésére.

40      A Francia Köztársaság azt kéri, hogy a Törvényszék:

–        semmisítse meg a megtámadott határozatot;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

41      Az előadó bíró javaslata alapján a Törvényszék (negyedik tanács) úgy határozott, hogy megnyitja az eljárás szóbeli szakaszát, és a Törvényszék eljárási szabályzatának 89. cikkében foglalt pervezető intézkedések keretében írásban kérdéseket intézett a felekhez, továbbá felhívta őket bizonyos dokumentumok benyújtására. Az Olasz Köztársaság kivételével a felek az előírt határidőn belül eleget tettek a pervezető intézkedéseknek.

42      A Törvényszék a 2017. május 8‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és az általa feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

43      Mivel az Olasz Köztársaság nem volt jelen a tárgyaláson, az eljárás szóbeli szakasza nem fejeződött be, annak érdekében hogy a tárgyalási jegyzőkönyv kézbesítésétől számított egyhetes határidőn belül e tagállam írásban előterjeszthesse észrevételeit. Az Olasz Köztársaság az erre megadott határidőn belül előterjesztette észrevételeit, amelyekben úgy vélte, hogy Magyarország keresetének helyt kell adni.

44      2017. június 16‑án Magyarország és a Bizottság benyújtotta a Törvényszék Hivatalához az Olasz Köztársaság tárgyalást követően előterjesztett észrevételeire vonatkozó észrevételeit.

 A jogkérdésről

45      Keresete alátámasztása érdekében Magyarország lényegében két jogalapra hivatkozik, amelyek közül az első a 320/2006 rendelet 3. és 4. cikkének, valamint a 968/2006 rendelet 4. cikkének a megsértésén, a második pedig a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatásoknak és a lojális együttműködés elvének a megsértésén alapul.

 A 320/2006 rendelet 3. és 4. cikkének, valamint a 968/2006 rendelet 4. cikkének megsértésére alapított első jogalapról

46      A Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság által támogatott Magyarország lényegében úgy véli, hogy a megtámadott határozat sérti a 320/2006 rendelet 3. és 4. cikkét, valamint a 968/2006 rendelet 4. cikkét, amennyiben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a magyar cukoripari vállalkozások nem felelnek meg a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás igénybevételével szemben támasztott feltételeknek, mivel silókat tartottak meg, és ebből következően nem szerelték le az összes termelőberendezéseiket. E tekintetben Magyarország azt állítja, hogy a Bizottság hibát követett el, amikor úgy ítélte meg, hogy annak értékelése során, hogy a silók a 320/2006 rendelet értelmében vett termelőberendezésnek minősülnek‑e, és ebből következően a Bíróság által a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) megállapított kivételek hatálya alá tartoznak‑e, vagy sem, e silóknak a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában fennálló hasznosítására kell összpontosítani (a továbbiakban: a Bizottság által megállapított szempont). Ezenkívül Magyarország lényegében úgy ítéli meg, hogy eleget lehet tenni a termelőberendezések teljes leszerelésére vonatkozó kötelezettségnek, még ha a silókat azok lebontása helyett értékesítik is, feltéve hogy sor került a cukorkvótáról való lemondásra, és hogy a szerkezetátalakítási folyamat lezárultát követően a támogatás kedvezményezettje a megmaradt berendezéseket nem használhatja cukorgyártáshoz.

47      A Bizottság vitatja Magyarország, a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság érveit.

48      Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság – miután megállapította, hogy a „termelőberendezések” fogalmát a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet nem határozta meg – rámutatott, hogy a „termelés” fogalma valamely termék gyártásának egyéb, a vegyi vagy fizikai feldolgozó folyamat előtt vagy után megvalósuló szakaszára is kiterjedhet, és így magában foglalhatja a nyersanyagból való kivonását követően nem azonnal csomagolásra kerülő cukor raktározását. Következésképpen kimondta, hogy a raktározás a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében „közvetlenül a cukortermeléshez kapcsolód[hat]” (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 26. pont). Másodszor a Bíróság megállapította, hogy a silók közvetlenül befolyásolhatják az előállítható cukor mennyiségét és a termelési folyamatot, amelyek a tároló berendezés közelségének függvényében alakulnak, mivel a silók lehetővé teszik különösen egy adott cukortermelési gazdasági évben előállított termék értékesítésének teljes vagy részleges elhalasztását, tehát a piaci helyzet 320/2006 rendelet (5) preambulumbekezdése értelmében vett befolyásolását (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 27–29. pont). Harmadszor a Bíróság kimondta lényegében, hogy a 320/2006 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének a) és b) pontjából kitűnik: főszabály szerint a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás megítéléséhez az érintett ipari létesítményt teljes egészében használaton kívül kell helyezni, és az a lehetőség, miszerint bizonyos, termelőberendezésektől eltérő berendezéseket nem kell leszerelni, vagy hogy azokat akár továbbra is használni lehet a jövőben, mégpedig a teljes támogatáshoz való jog megőrzése mellett, e szabály alóli kivételnek tekintendő, amelyet megszorítóan kell értelmezni (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 30. pont).

49      A fenti megfontolásokra tekintettel a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) 31. pontjában a Bíróság kimondta, hogy a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló silókat termelőberendezéseknek kell tekinteni attól függetlenül, hogy azt más céllal is használják‑e.

50      A Bíróság azonban két kivételt engedett meg e szabály alól. Lényegében ugyanis úgy ítélte meg, hogy a silók nem minősülnek „termelőberendezéseknek”, és így mentesülnek a leszerelési kötelezettség alól, egyrészt ha bebizonyosodik, hogy azok kizárólag kvótán belül előállított, más termelők által raktározott vagy ezektől vásárolt cukor tárolására szolgálnak (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 32. és 35. pont), másrészt ha azokat kizárólag a máshol előállított cukor értékesítéséhez kapcsolódó csomagolásra és kiszerelésre használják (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12 – C‑189/12, EU:C:2013:737, 33. és 35. pont) (a továbbiakban: a Bíróság által megállapított kivételek).

51      A jelen ügyben Magyarország, a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság sem vitatja, hogy a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában a jogvita tárgyát képező silók nem tartoztak a Bíróság által ezen ítéletben megállapított valamelyik kivétel hatálya alá. Ezenkívül Magyarország nem vitatja azt sem, hogy a szerkezetátalakítási folyamat lezárultát követően a jogvita tárgyát képező silókat megtartották a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban részesülő magyar cukoripari vállalkozások telephelyein.

52      Magyarország ugyanakkor úgy véli, hogy a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a fent említett körülmények a vele szemben alkalmazott 25%‑os pénzügyi korrekciót indokolják. A Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság által támogatott Magyarország szerint ugyanis az a fontos, hogy a szerkezetátalakítási folyamat végén a silók ne minősüljenek többé cukorgyártáshoz kapcsolódó berendezéseknek. Így a Bizottság tévesen állapította meg, hogy a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában kell értékelni, hogy a silók a Bíróság által megállapított egyik kivétel hatálya alá tartoznak‑e.

53      Magyarországnak a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság által szintén támogatott érvelése mindazonáltal nincs összhangban a szóban forgó szabályozással.

54      Először is a 320/2006 rendelet (1) és (5) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a szóban forgó szabályozás célja az Unión belüli veszteséges termelési kapacitás csökkentése azzal, hogy a legalacsonyabb termelékenységgel rendelkező vállalkozásokat a kvótán belüli termelésük feladására és az érintett kvótákról való lemondásra ösztönzi.

55      A 320/2006 rendelet (5) preambulumbekezdéséből következik, hogy a szerkezetátalakításra szolgáló rendszer a cukorgyártó vállalkozások önkéntes részvételén alapul, amennyiben annak célja, hogy megfelelő szerkezetátalakítási támogatás formájában fontos gazdasági ösztönzőt vezessen be (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 44. pont).

56      Az Unión belüli veszteséges cukortermelési kapacitás csökkentésére irányuló, a szóban forgó szabályozásban kitűzött cél eléréséhez az uniós jogalkotó két különböző, szerkezetátalakításra szolgáló rendszert hozott létre a leszerelés típusától függően, azaz a teljes leszerelést vagy a részleges leszerelést, amelyek különböző összegű szerkezetátalakítási támogatást vonnak maguk után, ahogy az a 320/2006 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének – a 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett – a) és b) pontjából kitűnik.

57      Először is, ami teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás megítéléséhez teljesítendő feltételeket illeti, a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 3. cikke (3) bekezdésének b) pontja megköveteli, hogy a kérelmező cukoripari vállalkozás lemondjon az általa egy vagy több gyárának kiosztott kvótáról, bezárja a gyárat, és teljesen leszerelje a termelőberendezéseket. Ezzel szemben a részleges leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás megítélése érdekében a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja azt követeli meg a kérelmező cukoripari vállalkozástól, hogy lemondjon az általa egy vagy több gyárának kiosztott kvótáról, részben leszerelje az érintett gyárak termelőberendezéseit, és a fennmaradó termelőberendezéseit ne használja a cukorpiac közös szervezésének (a továbbiakban: cukor‑KPSZ) hatálya alá tartozó termékek előállítására.

58      Másodszor a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó kötelezettség terjedelmét a 968/2006 rendelet 4. cikke pontosította.

59      A 968/2006 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a 320/2006/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja szerinti teljes leszerelési kötelezettség a következőket érinti: a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez szükséges berendezéseket (a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja), a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez közvetlenül kapcsolódó és a lemondott kvóta szerinti termelés megvalósításához szükséges berendezéseket, még akkor is, ha más termelési célra még hasznosítható volna (a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja), valamint minden egyéb berendezést, például a használaton kívüli és környezetvédelmi okokból leszerelendő és eltávolítandó csomagoló berendezéseket (a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja).

60      A 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének – a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és a 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett – b) pontja értelmében teljes leszerelés esetén kivételesen megtartható minden olyan berendezés, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez nem szükséges vagy e termékek termeléséhez közvetlenül nem kapcsolódik, mint például a csomagoló berendezések, feltéve hogy használatban vannak, és nem fogják őket környezetvédelmi okokból leszerelni és eltávolítani.

61      Egyébiránt a 968/2006 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy részleges leszerelés esetében a leszerelésre vonatkozó követelmény az ugyanezen cikk (1) bekezdésében említett olyan berendezéseket (lásd a fenti 59. pontot) érinti, amelyeket nem kívánnak a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően más termelési célra vagy a gyár területén egyéb célra használni. Ezenkívül a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjából kitűnik, hogy a megtartható termelőberendezések többé nem használhatók a cukor‑KPSZ hatálya alá tartozó termékek előállítására. A 968/2006 rendelet 4. cikkének – a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett – (2) bekezdése értelmében tehát megtarthatók azon berendezések, amelyek a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez szükségesek vagy e termékek termeléséhez közvetlenül kapcsolódnak, feltéve hogy többé nem használják a cukor‑KPSZ hatálya alá tartozó termékek előállítására, és nem kívánják a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően más termelési célra vagy a gyár területén egyéb célra használni.

62      Harmadszor a teljes leszerelés és a részleges leszerelés közül a cukoripari vállalkozásoknak kell választaniuk a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelemben.

63      A 320/2006 rendelet 4. cikke (2) bekezdése a), c), d) és e) pontjának, valamint a 4. cikke (3) bekezdése c) és h) pontjának, továbbá a 968/2006 rendelet 9. cikke (2) bekezdése a) és c) pontjának együttes olvasatából következően ugyanis a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelemnek magában kell foglalnia különösen egyrészt a szóban forgó kvótáról való lemondásra vonatkozó kötelezettségvállalást, másrészt a termelőberendezéseknek az érintett tagállam által meghatározott határidőn belüli teljes vagy részleges leszerelésére vonatkozó kötelezettségvállalást, valamint a szerkezetátalakítási tervet, amely többek között tartalmazza az érintett termelőberendezések teljes műszaki leírását, az intézkedések és fellépések, az említett intézkedések és fellépések becsült költségeinek összefoglalását, a különböző tervezett intézkedések megvalósítására vonatkozó pénzügyi tervet és időbeosztást.

64      A fenti 63. pontban említett rendelkezéseknek megfelelően tehát legkésőbb a teljes vagy részleges leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában a támogatás kedvezményezettjének meg kell jelölnie az összes olyan termelőberendezést, amelynek leszerelésére a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően kötelezettséget vállal. Ez tehát a silókkal kapcsolatban a támogatási kérelemben annak meghatározását feltételezi, hogy azok olyan termelőberendezéseknek minősülnek‑e, amelyek leszerelését a szerkezetátalakítási tervbe kötelező belefoglalni, ha teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatást igényelnek, vagy a Bíróság által megállapított kivételek közé tartoznak‑e.

65      Bármely ezzel ellentétes értelmezés megfosztaná a lényegüktől a 320/2006 rendelet 4. cikkében és a 968/2006 rendelet 9. cikkében támasztott követelményeket, és ezenfelül sértené a részleges leszerelés és a teljes leszerelés között a szóban forgó szabályozásban tett különbséget.

66      Egyfelől abban az esetben, ha a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában a cukoripari vállalkozások nem tudnák, hogy a telephelyeiken lévő silók termelőberendezéseknek minősülnek‑e, azokat nem említenék meg leszerelendő termelőberendezésekként a szerkezetátalakítási tervben, megsértve a 320/2006 rendelet 4. cikke (3) bekezdésének c) pontját.

67      Ezenkívül az összes termelőberendezés leszerelésére vonatkozó kötelezettségvállalás – amelyet a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelemhez kell mellékelni (lásd a fenti 63. pontot) – jogellenes lenne, mivel az – elméletileg – nem terjedne ki e kötelezettségvállalás időpontjában meglévő összes termelőberendezésre.

68      Másfelől, ha a silók termelőberendezéseknek való minősülését a szerkezetátalakítási folyamat végén értékelnék, ez teljes és részleges leszerelés esetén is lehetővé tenné azon silók megtartását, amelyek a támogatási kérelem időpontjában termelőberendezéseknek minősültek, amiatt hogy a szerkezetátalakítást követően azokat többé nem használnák cukor gyártására szolgáló termelőberendezésekként. Ezért a termelőberendezések egy részének megtartására biztosított lehetőség már nem a részleges leszerelés jellemzője lenne, hanem kiterjedne a teljes leszerelésre is, jóllehet ez utóbbi esetben a gazdasági szereplők 25%‑kal nagyobb összegű szerkezetátalakítási támogatásban részesülnek, mint a részleges leszerelésre nyújtott összeg, tekintettel az azzal járó magasabb költségekre, ahogyan az a 320/2006 rendelet 3. cikke (5) bekezdésének a) és b) pontjából, valamint a 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdéséből kitűnik.

69      A fentiek fényében, ha valamely siló a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában termelőberendezésnek minősül, azt meg kell említeni e kérelemben, és a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően le kell szerelni, ennek hiányában az ilyen támogatás nyújtásának feltételei nem teljesülnek.

70      Következésképpen, ellentétben azzal, amit Magyarország, a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság állít, a Bizottság nem tévedett annak megállapításakor, hogy a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában kell a silók minősítését értékelni.

71      A fenti következtetést nem rontják le a Magyarország, a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság által hivatkozott érvek.

72      Először is Magyarország lényegében azt állítja, hogy a Bizottság által megállapított szempont ellentétes a cukoripar szerkezetátalakítására szolgáló rendszer felépítésével. Álláspontja szerint ugyanis a szerkezetátalakítási támogatásokkal szorosan összefüggő cél megvalósítása során az bír döntő jelentőséggel, hogy a szerkezetátalakítási folyamat lezárultát követően már ne maradjon fenn olyan termelőberendezés, amelyet a cukorgyártáshoz lehet felhasználni.

73      E tekintetben a fenti 56., 57. és 68. pontból kitűnik, hogy az Unión belüli veszteséges cukortermelési kapacitás csökkentésére irányuló, a szóban forgó szabályozásban kitűzött cél eléréséhez az uniós jogalkotó két különböző, szerkezetátalakításra szolgáló rendszert hozott létre a leszerelés típusától függően, amelyek különböző összegű szerkezetátalakítási támogatást tesznek lehetővé. Ezenkívül, ahogy arra a fenti 62–64. pont utalt, a teljes leszerelés és a részleges leszerelés közüli választás maga után vonja, hogy a szerkezetátalakítási támogatást igénylő vállalkozás a támogatási kérelem benyújtásától meghatározza az érintett telephelyen található összes olyan termelőberendezést, amelynek teljes vagy részleges lebontására legkésőbb a szerkezetátalakítási folyamat végéig kötelezettséget vállal.

74      A fentiekre figyelemmel a Bizottság által megállapított szempont illeszkedik az uniós jogalkotó által létrehozott rendszer logikájába, és nem ellentétes a cukoripari szerkezetátalakításra szolgáló rendszer felépítésével.

75      Ennélfogva Magyarország érvét el kell utasítani.

76      Másodszor a Francia Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottság a 320/2006 rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében foglalt azon kötelezettségből, hogy a támogatási kérelmekbe bele kell foglalni a termelőberendezéseknek a tagállam által meghatározott határidőn belüli leszerelésére vonatkozó kötelezettségvállalást, nem vezetheti le azt, hogy a támogatási kérelem időpontjában kell értékelni a silók használatát. Véleménye szerint ugyanis e rendelkezés nem a szerkezetátalakítási támogatás nyújtásának feltételeire, hanem kizárólag a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmek tartalmára és azok benyújtási határidejére vonatkozik.

77      A 968/2006 rendelet 9. cikkének szövegéből kifejezetten kitűnik, hogy a 320/2006 rendelet 4. cikkében foglalt feltételek a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmek támogathatóságára vonatkoznak. Ezenkívül meg kell állapítani, hogy e támogathatósági feltételek különböznek a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás odaítélésének érdemi feltételeitől, amelyeket a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja határoz meg, nevezetesen elsőként a támogatás kedvezményezett egy vagy több gyárának kiosztott kvótáról való lemondás, másodikként a termelőberendezések teljes leszerelése és az érintett gyárak bezárása (lásd a fenti 57. pontot).

78      Mindazonáltal, ha a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem nem határozza meg valamennyi, a szerkezetátalakítási terv alapján leszerelendő termelőberendezést, nem csupán e kérelem támogathatóságát, hanem a kérelmező vállalkozás ilyen támogatáshoz való jogát is vitatni lehet. Ha ugyanis valamely berendezés vagy épület nincs termelőberendezésként megemlítve a szerkezetátalakítási tervben, a leszerelése nem lesz része a szerkezetátalakítási tervnek, és így a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában foglalt, teljes leszerelésre vonatkozó feltétel nem teljesül.

79      Mindenesetre, ha a Törvényszék helyt adna a Francia Köztársaság érvelésének, az azt jelentené, hogy a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmek tagállam általi ellenőrzése csupán az említett kérelmek támogathatóságára vonatkozó feltételek tiszteletben tartására terjedne ki, ami nem lenne megengedhető, mivel a 320/2006 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése értelmében a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás odaítéléséről a tagállam ezen első ellenőrzés alapján dönt. E tekintetben a 320/2006 rendelet 5. cikkének (2) bekezdése pontosan előírja, hogy a szerkezetátalakítási támogatás odaítélése előtt a tagállamnak a támogatási kérelem és a szerkezetátalakítási terv tartalmára, valamint arra kiterjedő „alapos ellenőrzést” kell lefolytatnia, hogy a szerkezetátalakítási tervben leírt intézkedések és cselekvések megfelelnek‑e a vonatkozó uniós és nemzeti jogszabályoknak. Következésképpen a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmek vizsgálata során a tagállam nem szorítkozhat az annak megállapítására korlátozott, formális ellenőrzésre, hogy egyrészt a támogatási kérelem, másrészt a szerkezetátalakítási terv különböző kötelező elemeinek mindegyike jelen van‑e, hanem azt is vizsgálnia kell, hogy ezen elemek lehetővé teszik‑e annak legalábbis első ránézésre való megállapítását, hogy a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás odaítélésére vonatkozó feltételek teljesülnek‑e, és így a szerkezetátalakítás végén nem maradnak termelőberendezések a leszerelt telephelyen.

80      Végezetül a 968/2006 rendelet 25. és 26. cikkének együttes olvasatából kiderül, hogy a szerkezetátalakítási folyamat végén e rendelet 25. cikke alapján lefolytatott ellenőrzések a szerkezetátalakítási terv helyes végrehajtásának, és nem annak vizsgálatára irányulnak, hogy a szerkezetátalakítási támogatás odaítélésére vonatkozó érdemi feltételeket teljesítették‑e, mivel ez utóbbiakat ex ante, vagyis a támogatás odaítélése előtt vizsgálják.

81      Ennélfogva a Francia Köztársaság érvét el kell utasítani.

82      Harmadszor Magyarország lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság által megállapított szempont a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontját megfosztja érvényesülésétől, hiszen megakadályozza a kiszerelendő cukor tárolására szolgáló silók megtartását, ha azokat a támogatás kedvezményezettje korábban a saját maga által előállított termék tárolására használta.

83      Egyrészt, ahogy arra a fenti 59. és 60. pont rámutatott, a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének – a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjával és a 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett – c) pontjából kitűnik, hogy teljes leszerelés esetén kivételesen megtartható minden olyan berendezés, amely a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez nem szükséges, vagy e termékek termeléséhez közvetlenül nem kapcsolódik, mint például a csomagoló berendezések, feltéve hogy használatban vannak, és nem fogják őket környezetvédelmi okokból leszerelni és eltávolítani.

84      Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság kimondta, hogy korábban a támogatás kedvezményezettje által előállított cukor raktározására szolgáló siló a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében közvetlenül a cukortermeléshez kapcsolódó berendezésnek minősül (2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 26. és 31. pont), és nem tartozik azon, a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontjában említett egyéb – nevezetesen csomagoló – berendezések közé, amelyek megtartása teljes leszerelés esetén megengedhető, feltéve hogy használatban vannak, és nem fogják őket környezetvédelmi okokból leszerelni és eltávolítani.

85      Következésképpen, ellentétben azzal, amit Magyarország állít, a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) pontja nem teheti lehetővé a korábban a támogatás kedvezményezettje által előállított termék raktározására használt siló megtartását, mivel az ilyen megtartásra csak részleges leszerelés esetén és azzal a feltétellel kerülhet sor, hogy a szerkezetátalakítás végén a szóban forgó silót már ne használják a cukor‑KPSZ hatálya alá tartozó termékek előállítására.

86      A fentiekre tekintettel el kell utasítani Magyarország ezen érvét, és a Törvényszék írásbeli kérdésére adott válaszában felhozott érvét is, miszerint a 968/2006 rendelet (4) preambulumbekezdése a termelőberendezések körében megkülönbözteti a „gyártósorhoz nem tartozó” berendezések csoportját, amely magában foglalja a cukor raktározására szolgáló silókat, amelyek megtartása tehát megengedhető, függetlenül a leszerelés teljes vagy részleges voltától.

87      Negyedszer a Francia Köztársaság által támogatott Magyarország lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság által megállapított szempont nem következik a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletből (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737), sem pedig a Bíróság által ezen ítéletben kifejtett érvelésből.

88      Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság nem foglalt állást arról a kérdésről, hogy mely időpontban kell azt értékelni, hogy a silók leszerelési kötelezettség alá tartozó termelőberendezéseknek minősülnek‑e. Ebben az ítéletben ugyanis a Bíróság a Consiglio di Stato (államtanács, Olaszország) által elé terjesztett kérdésekre való válaszadásra szorítkozott, amelyek egyrészt az annak meghatározását lehetővé tevő szempontokra vonatkoztak, hogy a silók termelőberendezésnek minősülnek‑e, másrészt az elsődleges európai jog magasabb szintű szabályaira és általános elveire tekintettel a 320/2006 rendelet 3. és 4. cikkének, valamint a 968/2006 rendelet 4. cikkének érvényességére vonatkoztak.

89      Így az, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság nem érintette azt a kérdést, hogy mely időpontban kell értékelni a silók használatát, nem befolyásolhatja a Bizottság által megállapított szempont jogszerűségét, és emlékeztetni kell e tekintetben arra, hogy e szempont közvetve, de szükségszerűen következik a 320/2006 rendelet 3. cikke (1), (3), (4) és (5) bekezdésének, a 320/2006 rendelet 4. cikke (2) és (3) bekezdésének, ugyanezen rendelet 5. cikke (2) és (3) bekezdésének, a 968/2006 rendelet 4. cikkének, valamint ez utóbbi rendelet 9. cikke (2) és (3) bekezdésének együttes olvasatából (lásd a fenti 57–68. pontot).

90      Ennélfogva Magyarország és a Francia Köztársaság érvét el kell utasítani.

91      Ötödször az Olasz Köztársaság lényegében arra hivatkozik, hogy a Bizottság által megállapított szempont sérti a szóban forgó szabályozásban kitűzött, a munkahelyek megőrzésére irányuló célt, mivel a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmet megelőzően a helyben gyártott cukor kiszereléséhez és csomagolásához is jogszerűen használt silók lebontásához, és ezzel munkahelyek megszüntetéséhez vezet.

92      E tekintetben meg kell állapítani, hogy a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet több rendelkezése bizonyítja, hogy az uniós jogalkotó milyen fontosságot tulajdonított a cukoripari szerkezetátalakítással érintett régiókban a munkaerőpiaci helyzetnek. Például a 320/2006 rendelet 3. cikke (3) bekezdésének c) pontjából és 3. cikke (4) bekezdésének c) pontjából kitűnik, hogy a termelőberendezések teljes és részleges leszerelése a munkaerő átcsoportosítását elősegítő intézkedések elfogadását teszik szükségessé. Ezenkívül részleges leszerelés esetén a 968/2006 rendelet 4. cikkének – a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjával együttesen értelmezett – (2) bekezdése engedélyezi a termelőberendezések megtartását a cukor‑KPSZ hatálya alá nem tartozó termékek előállítására való használatra való áttérés céljából (lásd a fenti 61. pontot), lehetővé téve ezzel munkahelyek korábbi cukortermelő telephelyeken való fenntartását. Ugyanígy a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének – az ugyanezen rendelet (4) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett – c) pontja teljes leszerelés esetén engedélyezi azon berendezések megtartását, amelyek a cukor, az izoglükóz vagy az inulinszirup termeléséhez nem szükségesek, vagy e termékek termeléséhez közvetlenül nem kapcsolódnak, mint például az olyan csomagoló berendezések, amelyek használatban vannak, és nem fogják őket környezetvédelmi okokból leszerelni és eltávolítani (lásd a fenti 60. pontot).

93      Következésképpen a munkahelyek és a szerkezetátalakítással érintett vállalkozások tevékenységének védelmére irányuló célt a szóban forgó szabályozás által követett elsődleges céllal, vagyis a 320/2006 rendelet (1) és (5) preambulumbekezdésének megfelelően az Unión belüli veszteséges cukortermelési kapacitás csökkentésével (lásd a fenti 54. pontot) együttesen kell értékelni.

94      Ezenkívül az Olasz Köztársaság által felhozott szociális jellegű megfontolások nem igazolhatják a szóban forgó szabályozásra általa javasolt értelmezést, amely sérti azon alapvető különbségtételt, amelyet az uniós jogalkotó a részleges leszerelés és teljes leszerelés között szándékozott bevezetni (lásd a fenti 56., 57. és 68. pontot), és így ellentétes e szabályozással.

95      Ennélfogva az Olasz Köztársaság érvét el kell utasítani.

96      Hatodszor a Francia Köztársaság által támogatott Magyarország arra hivatkozik, hogy a Bizottság által megállapított szempont nem veszi figyelembe a cukorgyártás szezonális jellegét, és vitatja a Bíróság által megállapított kivételek gyakorlati alkalmazhatóságát. E tekintetben emlékeztet arra, hogy a 320/2006 rendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelmeket legkésőbb az azon gazdasági évet megelőző gazdasági év január 31‑éig kellett az érintett tagállamhoz benyújtani, amely során a kvótáról való lemondásra sor került. Márpedig, mivel ez az időpont a cukor szezonális termelési ciklusában volt, nagyon valószínű volt, hogy a silókat ezen időpontban a szerkezetátalakítási támogatást igénylő még a kvótán belüli cukorgyártásban használta, figyelembe véve a működési és felhasználási jellemzőiket. Következésképpen Magyarország azt állítja, hogy a vállalkozásoknak, ahhoz hogy a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban részesüljenek – miközben megtartják a silókat, hogy a jövőben máshol gyártott cukor raktározására használják azokat –, vagy máshol gyártott cukrot kellene a silókban raktározniuk, méghozzá a kvótáról való lemondást megelőző gazdasági évben, vagy ki kellene vonniuk a silókat a használatból, esetlegesen megszüntetve a saját cukorgyártásukat azelőtt, hogy lemondtak volna a termelési kvótáról. A Francia Köztársaság hozzáteszi e tekintetben, hogy ritka, hogy valamely vállalkozás ugyanazon a helyen kvótáján belüli cukorgyártásra szolgáló berendezéssel és más gyártók által kvótán belül gyártott cukor kiszerelésére vagy csomagolására szolgáló silókkal rendelkezzen.

97      Egyrészt az, hogy a Bíróság által megállapított kivételek tekintetében meghatározott feltételek aligha teljesülnek a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában, nem jelenti azt, hogy e feltételek nem teljesülhetnek. A Bizottság egyébiránt benyújtotta a Consiglio di Stato (államtanács) 2015. június 15‑i 2966. sz. ítéletét, amelyből kitűnik, hogy az érintett, teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában meglévő három siló közül egyet használtak a támogatásban részesülő vállalkozás telephelyén gyártott cukor raktározására, miközben két másik siló más gyártók által előállított cukor raktározására és csomagolására szolgált.

98      Másrészt, ahogy azt a Bizottság helytállóan állítja, a termelőberendezéseknek nem minősülő silók megtartása a Bíróság által a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) 30. pontjában felidézett azon szabály alóli kivétel, miszerint a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás odaítéléséhez az érintett ipari létesítményt teljes egészében használaton kívül kell helyezni. Következésképpen az, hogy a silók használatának a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában való értékelése ritkán vezet a termelőberendezéseknek való minősítésük kizárásához, csupán következménye annak, hogy az a lehetőség, miszerint bizonyos, termelőberendezésektől eltérő berendezéseket nem kell leszerelni, vagy hogy azokat akár továbbra is használni lehet a jövőben, mégpedig a teljes leszereléshez nyújtott támogatáshoz való jog megőrzése mellett, a Bíróság által felidézett szabály alóli kivételnek tekintendő, amelyet megszorítóan kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet, C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737, 30. pont).

99      Ennélfogva Magyarország és a Francia Köztársaság érveit el kell utasítani.

100    Hetedszer az Olasz Köztársaság által támogatott Magyarország azt állítja, hogy nem logikus a Bizottság azon érve, miszerint nem lenne megfelelő a silók használatát a szerkezetátalakítási folyamat végén figyelembe venni, mivel elméletileg ezen időpontra a szerkezetátalakítás megvalósul, és a lemondott kvótán belül tehát már nincs cukorgyártás: ez ugyanis lényegében azt feltételezné, hogy a szerkezetátalakítás célja megvalósult, még mielőtt az elkezdődött volna.

101    A fenti 57–68. pontban kifejtetteknek megfelelően a silók használatának a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában való vizsgálata annak meghatározására irányul, hogy ez utóbbiak a gyártáshoz kapcsolódó olyan berendezésnek minősülnek‑e, amelyeket kötelezően le kell szerelni a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás megítélése érdekében, vagy a cukorgyártáshoz nem kapcsolódó berendezéseknek minősülnek, amelyek tekintetében a támogatás kedvezményezettje választhat a megtartás és a leszerelés között. Ellentétben azzal, amit Magyarország állít, az, hogy a silók használatának vizsgálatára a támogatási kérelem időpontjában kerül sor, egyáltalán nem feltételezi, hogy a szerkezetátalakítás célja már megvalósuljon, és a silókat már ezen időpontban leszereljék. Ugyanakkor a 968/2006 rendelet 6. cikke értelmében a termelőberendezések leszerelésének határideje legkésőbb 2012. március 31‑én járt le. Következésképpen, ha valamely siló a támogatási kérelem időpontjában cukorgyártásra szolgáló berendezésnek minősült, a tényleges leszerelését nem azonnal kellett elvégezni, hanem arra későbbi időpontban, legkésőbb 2012. március 31‑én is sor kerülhetett.

102    Mindenesetre a fenti 57–60. pontból kitűnik, hogy a szerkezetátalakítás végén a teljesen leszerelt telephelyen nem maradhatnak termelőberendezések, beleértve a támogatás kedvezményezettje által gyártott cukor raktározására használt silókat, kivéve azt az esetet, amikor a szerkezetátalakítási tervet nem megfelelően hajtották végre, ami pedig azzal járna, hogy a kedvezményezettől visszakövetelik a támogatást a 968/2006 rendelet 26. cikke alapján, vagy vele szemben szankciókat állapítanak meg e rendelet 27. cikke alapján.

103    Ennélfogva Magyarország érvét el kell utasítani.

104    Figyelembe véve a fenti 101. és 102. pontban kifejtetteket, el kell utasítani a Francia Köztársaság azon érvét is, miszerint az sem biztos, hogy a szerkezetátalakítás végén a megtartott silók szükségszerűen a Bíróság által megállapított kivételek hatálya alá tartoznak.

105    Nyolcadszor Magyarország lényegében azt állítja, hogy a Bizottság által megállapított szempont ellentétes a szerkezetátalakítási tervek elkészítése és végrehajtása terén fennálló azon mozgástérrel, amellyel a cukoripari vállalkozások a vonatkozó szabályozás és különösen a 968/2006 rendelet 4. cikke (1) bekezdésének c) albekezdése alapján rendelkeznek. A Francia Köztársaság pedig arra hivatkozik, hogy a szerkezetátalakítási terv módosítására vonatkozó, a 968/2006 rendelet 11. cikkében biztosított lehetőségéből következik, hogy a megtartott silók pontosan meghatározott jövőbeli felhasználása a leszerelési folyamat során változhat. Ily módon álláspontja szerint a leszerelési folyamat változó jellegével ellentétes a silók használatának a támogatási kérelem időpontjában való értékelése.

106    Egyrészt a támogatás kedvezményezettjeit a szerkezetátalakítási terv létrehozását érintően megillető mérlegelési mozgástér és e terv módosításának a 968/2006 rendelet 11. cikkében biztosított lehetősége nem sértheti a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet rendelkezéseit, és különösen a termelőberendezések leszerelésére vonatkozó, 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában meghatározott alapvető kötelezettséget, amely teljes leszerelés esetén a támogatási kérelem napján meglévő valamennyi termelőberendezés lebontását vonja maga után.

107    Másrészt Magyarország és a Francia Köztársaság érvei nem veszik figyelembe a teljes és a részleges leszerelés közötti különbséget, amely a szóban forgó szabályozás lényege (lásd a fenti 56., 57. és 68. pontot). Márpedig az olyan termelőberendezések megtartásának lehetősége, mint a silók, csak részleges leszerelés esetén merülhet fel, és alacsonyabb támogatási összeg mellett, mint amely akkor járna, ha valamennyi termelőberendezést leszerelnék.

108    Ennélfogva Magyarország és a Francia Köztársaság érveit el kell utasítani.

109    Kilencedszer a Francia Köztársaság lényegében azt állítja, hogy a 320/2006 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontjában a „nem használt […] termelőberendezések” fordulat francia nyelvű változatában a kijelentő mód jövő idejű használatából következik, hogy a telephelyen megtartott berendezések használatához kapcsolódó feltételek nem értékelhetők a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában.

110    Emlékeztetni kell arra, hogy 320/2006 rendelet 3. cikke (4) bekezdésének b) pontja szerint részleges leszerelés esetén lehetséges a termelőberendezések egy részének megtartása, és azok leszerelése, amelyeket a támogatás kedvezményezettje a szerkezetátalakítás nyomán többé nem fog használni. Ezenkívül a 968/2006 rendelet 4. cikkének (2) bekezdése e tekintetben pontosítja, hogy le kell szerelni mindazokat a berendezéseket, „[…] amelyeket nem kívánnak a szerkezetátalakítási tervnek megfelelően más termelési célra vagy a gyár területén egyéb célra használni”.

111    A fenti 110. pontban említett rendelkezések együttes olvasatából tehát kitűnik, hogy a részleges leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás kedvezményezettjének már a szerkezetátalakítási támogatás iránti kérelem időpontjában tudnia kell, hogy a szerkezetátalakítás végén mely termelőberendezéseket nem szándékozik többé használni, és azokat meg kell említenie a szerkezetátalakítási tervben.

112    Ebben az összefüggésben a 320/2006 rendelet 3. cikke (4) bekezdése b) pontjának francia nyelvű változatában a kijelentő mód jövő időben való használata nem jelenthet akadályt a Bizottság által megállapított szemponttal szemben.

113    Ennélfogva a Francia Köztársaság érvét el kell utasítani.

114    Tizedszer és végezetül Magyarország azt állítja, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) fenntartja a bizonytalanságot a tekintetben, hogy van‑e lehetőség a támogatás kedvezményezettje által a lemondott kvótától eltérő kvótán belül előállított cukor silóban való raktározására, anélkül hogy e siló termelőberendezésnek minősülne. E tekintetben lényegében arra hivatkozik, hogy a Bíróságnak a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) 32. és 40. pontjában kimondott következtetései nem koherensek, kivéve ha a megtartott silókat a cukor‑KPSZ hatálya alá tartozó termékek gyártására lehet használni, például amennyiben a támogatás kedvezményezettje által más telephelyen és másik kvóta alapján gyártott cukor tárolására használják.

115    Egyrészt a Bíróságnak a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) 32. és 40. pontjában foglalt következtetései teljes mértékben koherensek. Ezen ítélet 32. pontjában ugyanis a Bíróság azon esetet vizsgálja, amikor a silók nem minősülnek termelőberendezéseknek, mivel azokat kizárólag más gyártók által kvótán belül előállított vagy más gyártóktól vásárolt cukor raktározására használják. Ezzel szemben ezen ítélet 40. pontjában a Bíróság azon esetet érinti, amikor a támogatási kérelem időpontjában termelőberendezésnek minősülő silót továbbra is a kedvezményezett által más telephelyein, más kvótán belül gyártott cukor raktározására használják. E tekintetben a Bíróság rámutatott, hogy a termelő „általában nem jogosult szerkezetátalakítási támogatásra” a 320/2006 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt azon tilalom folytán, amely szerint részleges leszerelés esetén a le nem szerelt termelőberendezések nem használhatók a cukor‑KPSZ hatálya alá tartozó termékek előállítására.

116    Másrészt az, hogy a „termelőberendezések” fogalma lefedi‑e a kedvezményezett által más telephelyein más kvótán belül gyártott cukor raktározására használt silókat, nem befolyásolja azon időpont meghatározását, amikor a silók használatát értékelni kell.

117    Következésképpen Magyarország érvét el kell utasítani.

118    Mivel a Magyarország, a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság által felhozott egyik érv sem volt megalapozott, az első jogalapot el kell utasítani.

 A VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatások és a lojális együttműködés elvének megsértésére alapított második jogalapról

119    A Magyarország által előterjesztett második jogalap lényegében két részből áll, amelyek közül az első a VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatásoknak, a második pedig a lojális együttműködés elvének a megsértésén alapul.

120    Elöljáróban pontosítani kell, hogy a második jogalap első részében Magyarország lényegében arra hivatkozik, hogy a szóban forgó szabályozásban felmerülő értelmezési nehézségekre tekintettel a Bizottságnak tartózkodnia kellett volna a pénzügyi korrekció alkalmazásától, vagy alacsonyabb mértékű korrekciót kellett volna alkalmaznia a VI/5330/97. sz. dokumentumnak megfelelően. Ezzel szemben a második részben azt kifogásolja, hogy a Bizottság a cukoripar szerkezetátalakítására irányuló rendszer végrehajtása során nem közölte vele a szóban forgó szabályozásra vonatkozó értelmezését, különösen a silóknak a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás odaítélése céljából való leszerelésére vonatkozó kötelezettség vonatkozásában, és ezzel megsértette a lojális együttműködés elvét.

 A VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatások megsértésére alapított első részről

121    A Francia Köztársaság által támogatott Magyarország kifogásolja, hogy a Bizottság megsértette a VI/5330/97. sz. dokumentumban rögzített iránymutatásokat lényegében amiatt, hogy figyelemmel egyfelől a 320/2006 rendelet és a 968/2006 rendelet azzal kapcsolatos értelmezési nehézségeire, hogy miként kell kezelni valamely telephely teljes leszerelése esetén a silókat, valamint a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítélet (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) értelmezési nehézségeire, másfelől arra, hogy a Bizottság nem nyújtott megfelelő időben információt a szóban forgó szabályozásra vonatkozó értelmezéséről, a Bizottságnak a cukoripar szerkezetátalakítással kapcsolatos pénzügyi korrekció összegét csökkentenie kellett volna, vagy akár tartózkodnia kellett volna bármely pénzügyi korrekciótól a VI/5330/97. sz. dokumentumban rögzített iránymutatásoknak megfelelően.

122    A Bizottság vitatja Magyarország érveit.

123    A VI/5330/97. sz. dokumentumnak az „EMOGA garanciarészlege számláinak elszámolása során a tagállamok által végzett ellenőrzések hiányosságainak pénzügyi következményei” címet viselő 2. melléklete szerint pénzügyi korrekciókat kell alkalmazni, ha a Bizottság megállapítja, hogy a tagállamok nem végezték el az alkalmazandó rendeletekben előírt, vagy mindenesetre az EMOGA Garanciarészlege alapján teljesített kifizetések jogszerűségének biztosításához alapvetően szükséges ellenőrzéseket.

124    A VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében a „Határesetek” cím alatt a második bekezdésben (a továbbiakban: a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset) a következő áll:

„Amennyiben a hiányosságok az uniós szövegek értelmezése körüli nehézségeknek tudhatók be – azon esetek kivételével, amelyeknél észszerűen feltételezhető, hogy ezeket a nehézségeket a tagállam a Bizottságnál felveti –, és amennyiben a nemzeti hatóságok a hiányosságok feltárása után azonnal megtették a szükséges lépéseket azok orvoslására, ezeket a súlyozási tényezőket figyelembe lehet venni, továbbá azok alacsonyabb mértékű korrekció alkalmazását, illetve a korrekció mellőzését eredményezhetik”.

125    Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy az adott intézmény, a jelen esetben a Bizottság – azáltal, hogy külső joghatás kiváltására irányuló olyan igazgatási magatartási szabályokat fogad el, mint a VI/5330/97. sz. dokumentumban foglalt iránymutatások, és azok közzétételével vagy, mint a jelen ügyben, a tagállamok értesítésével kinyilvánítja, hogy a továbbiakban e szabályokat fogja alkalmazni az azok által érintett esetekre – korlátozza magát mérlegelési jogköre gyakorlásában, és nem térhet el e szabályoktól, ellenkező esetben ugyanis adott esetben az általános jogelveknek – mint az egyenlő bánásmód, a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének – a megsértése címén felelősségre vonható. Következésképpen nem zárható ki, hogy az ilyen általános hatályú magatartási szabályok bizonyos feltételekkel és a tartalmuktól függően joghatást válthatnak ki, és különösen az sem zárható ki, hogy az igazgatás egy konkrét esetben e szabályoktól az általános jogelvekkel – mint az egyenlő bánásmód vagy a bizalomvédelem elvével – összeegyeztethető indokokkal történő igazolás nélkül nem térhet el, feltéve hogy az általa alkalmazott megközelítés nem ellentétes az uniós jog más, a jogszabályi hierarchia szerint magasabb rendű szabályaival (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 9‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑344/05, nem tették közzé, EU:T:2011:440, 192. pont; 2013. szeptember 16‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑3/07, nem tették közzé, EU:T:2013:473, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2014. július 10‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑376/12, nem tették közzé, EU:T:2014:623, 106. pont).

126    Egyébiránt a Bizottsághoz hasonlóan meg kell jegyezni, hogy a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset egy súlyozó tényező, amely nem biztosít automatikus jogot az alkalmazására. Ahogyan ugyanis a határesetről rendelkező VI/5330/97. sz. dokumentum azt tanúsítja, alkalmazása feltételekhez kötött: egyrészt a Bizottság által az elszámolási eljárás során megállapított mulasztásnak az uniós szabályozás értelmezési nehézségeiből kell fakadnia, másrészt a nemzeti hatóságoknak meg kellett tenniük a szükséges lépéseket a mulasztás orvosolására, amint azt a Bizottság feltárta.

127    A VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset első alkalmazási feltételét illetően mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem vitatja a Francia Köztársaság azon állítását, hogy kilenc tagállamnak támadtak a „termelőberendezések” fogalmának értelmezésével és azzal kapcsolatban nehézségei, hogy megtarthatók‑e a raktározásra szolgáló silók valamely cukorgyártó telephely teljes leszerelése keretében. Ezenkívül a 2013. április 25‑i jelentésében az egyeztető testület kifejezetten elismerte a szóban forgó szabályozással kapcsolatos értelmezési nehézségek fennállását, amellyel nem csak a tagállamok, hanem a Bizottság szolgálatai is szembesültek (lásd a fenti 27. pontot). Végül meg kell állapítani, hogy a 2013. november 14‑i SFIR és társai ítéletben (C‑187/12–C‑189/12, EU:C:2013:737) a Bíróság kizárólag arról a kérdésről határozott, hogy valamely siló milyen körülmények között kerüli el a leszerelési kötelezettség alá tartozó termelőberendezéssé való minősítést, azonban nem bírálta el azt a kérdést, hogy mely időpontban kell értékelni a silók használatát, sem azt, hogy a leszerelési kötelezettség szükségszerűen maga után vonja‑e a termelőberendezések lebontását.

128    A fenti 127. pontban felidézett körülményekre tekintettel, és ellentétben azzal, amit a Bizottság állít, meg kell állapítani, hogy a szóban forgó szabályozás értelmezési nehézségeket vetett fel azon kérdéssel kapcsolatban, hogy a silók megtarthatók‑e teljes leszerelés esetén.

129    E megállapítást nem rontja le a Bizottság azon érve, miszerint ő mindvégig teljes mértékben koherens információkat nyújtott a silók leszerelésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatban azon tagállamoknak, amelyek kérdéssel fordultak hozzá. A Bizottság érve ugyanis nem csupán nincsen alátámasztva, hanem ténybeli tévedést is tartalmaz, mivel a viszonválaszban a Bizottság elismerte, hogy sosem válaszolt a magyar hatóságok által 2006 novemberében neki küldött és általa 2006. december 15‑én átvett levélre, amelyben e hatóságok pontosan azt kérdezték, hogy megtarthatók‑e a silók teljes leszerelés esetén.

130    A jelen ügyben a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset alkalmazására vonatkozó első feltétel tehát teljesül.

131    Ami a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset második alkalmazási feltételét illeti, amely szerint a tagállamnak meg kellett hoznia a szükséges intézkedéseket a mulasztás orvosolására, amint azt a Bizottság feltárta, a beadványaiban Magyarország lényegében azt állítja, hogy a szóban forgó szabályozás helyes értelmezésével kapcsolatos bizonytalanság miatt nem számíthatott arra, hogy a Bizottság nyomban korrekciós intézkedéseket hoz.

132    A Törvényszék által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva Magyarország megerősítette, hogy nem tett intézkedéseket a Bizottság által a 2010. július 20‑i első közleményben megállapított mulasztás orvoslására.

133    Ahhoz, hogy teljesüljön a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset második alkalmazási feltétele, Magyarországnak nem kellett feltétlenül lebontania a jogvita tárgyát képező silókat, hanem együttműködhetett volna a Bizottsággal oly módon, hogy intézkedéseket fogad el a szerkezetátalakítási támogatások kedvezményezettjeivel szemben, lehetővé téve e mulasztás orvoslását, vagy legalábbis megelőzve az említett mulasztással az Alapnak okozott kár súlyosabbá válását, többek között a szerkezetátalakítási támogatások kedvezményezettjei által a 968/2006 rendelet 16. cikkének megfelelően nyújtott biztosítékok feloldásának visszautasításával, amit nem tett meg.

134    Mivel a VI/5330/97. sz. dokumentum 2. mellékletében foglalt határeset második alkalmazási feltétele nem teljesült, a Bizottság – ellentétben a Francia Köztársaság által támogatott Magyarország állításaival – nem volt köteles tartózkodni bármely pénzügyi korrekciótól, vagy annak összegét csökkenteni.

135    A második jogalap első részét ezért el kell utasítani.

 A lojális együttműködés elvének megsértésére alapított második részről

136    A Francia Köztársaság által támogatott Magyarország arra hivatkozik, hogy figyelemmel a szóban forgó szabályozáshoz kapcsolódó értelmezési nehézségekre, a Bizottságnak a lojális együttműködés elve alapján minden tagállammal egyértelműen ismertetnie kellett volna az álláspontját, különösen azon kérdések megválaszolásával, amelyek a szerkezetátalakításra szolgáló rendszer kezdeti szakaszában merültek fel, és fel kellett volna hívnia a figyelmüket annak a lehetséges veszélyére, hogy a silók megtartása összeegyeztethetetlen a teljes leszerelésre vonatkozó kötelezettséggel, amit azonban a Bizottság nem tett meg. Ezenkívül Magyarország kifogásolja, hogy a Bizottság sosem válaszolt az általa 2006 novemberében a Bizottságnak küldött, arra választ kereső levélre, hogy a leszerelési kötelezettség vonatkozik‑e a silókra.

137    A Bizottság vitatja Magyarország érveit. E tekintetben először is megjegyzi, hogy a tagállamok többségének nem voltak értelmezési problémái a szóban forgó szabályozás kapcsán, és azon tagállamok számára, amelyek ilyen problémával szembesültek, és amelyek ennek kapcsán kérdéssel fordultak hozzá, minden esetben egyértelmű és koherens válasszal szolgált. Másodszor, azon levél kapcsán, amelyet Magyarország 2006 novemberében küldött a Bizottság részére, megjegyzi, hogy az illetékes igazgatási egység azt nem kapta meg, és hogy még ha „elfogadhatatlan hibának” is minősül, hogy valamely általa átvett levelet válasz nélkül hagy, Magyarországnak körültekintően kellett volna eljárnia, újból jelezve kétségeit a Bizottság felé.

138    Az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése értelmében az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.

139    A lojális együttműködés elve természetszerűleg kölcsönös jellegű. Ezen elv ugyanis a tagállamokat arra kötelezi, hogy tegyenek meg minden intézkedést, amely alkalmas az uniós jog hatályának és érvényesülésének biztosítására, az uniós intézményekre pedig a tagállamokkal való lojális együttműködés kölcsönös kötelezettségeit rója (2003. október 16‑i Írország kontra Bizottság ítélet, C‑339/00, EU:C:2003:545, 71. és 72. pont; 2014. november 6‑i Görögország kontra Bizottság ítélet, T‑632/11, nem tették közzé, EU:T:2014:934, 34. pont).

140    Először is a fenti 139. pontban felidézett ítélkezési gyakorlatból következik, hogy a lojális együttműködés elve értelmében a tagállamoknak kell biztosítaniuk a szóban forgó szabályozás helyes alkalmazásával kapcsolatos bármely bizonytalanság megszüntetését, azzal, hogy adott esetben meg kell kérdezniük a Bizottságot azon lehetőségről, hogy teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatást ítéljenek oda olyan vállalkozásoknak, amelyek meg kívánják tartani a silókat.

141    Egyébiránt a Bizottság – anélkül, hogy Magyarország megcáfolta volna – jelezte, hogy a szerkezetátalakításra szolgáló rendszerben részt vevő 23 tagállam közül mindössze hat tagállam, többek között Magyarország tett fel neki kérdéseket a silókkal kapcsolatban. Következésképpen a Bizottság észszerűen vélhette, hogy a tagállamok túlnyomó többsége megértette, hogy a szóban forgó szabályozás a silók lebontását írta elő a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatás odaítélése érdekében, és így nem volt szükséges, hogy a szóban forgó szabályozásra vonatkozó értelmezését valamennyi tagállammal közölje.

142    Ezért ellentétben azzal, amit Magyarország és a Francia Köztársaság állít, a lojális együttműködés elve alapján nem volt megkövetelhető a Bizottságtól, hogy a silók leszerelésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos álláspontját valamennyi tagállammal közölje.

143    Másodszor, jóllehet sajnálatos, hogy a Bizottság nem válaszolt Magyarország 2006. novemberi levelére, a válaszadás e hiánya – amelyet a Bizottság maga „elfogadhatatlan hibának” minősít – a jelen ügy körülményei között nem jelenti a lojális együttműködés elvének megsértését.

144    A lojális együttműködés elve alapján ugyanis Magyarországnak kellett biztosítania a silóknak a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásban való részesülés érdekében való leszerelésére vonatkozó kötelezettséggel kapcsolatos bármely bizonytalanság megszüntetését, és adott esetben újra meg kellett volna kérdeznie a Bizottságot akár írásban, akár szóban a hatáskörrel rendelkező irányítóbizottság havi ülésein, amit azonban nem tett meg.

145    Mindenesetre az, hogy a Bizottság nem válaszolt Magyarország 2006. novemberi levelére, nem tekinthető az intézmény olyan állásfoglalásának, amely jóváhagyja a magyar hatóságok szóban forgó szabályozásra vonatkozó értelmezését. Csak a Bizottság kifejezett és egyértelmű nyilatkozata tette volna lehetővé a magyar hatóságoknak azon következtetés levonását, hogy ezen intézmény teljes leszerelés esetén jóváhagyta a jogvita tárgyát képező silók megtartását (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2011. december 14‑i Spanyolország kontra Bizottság ítélet, T‑106/10, nem tették közzé, EU:T:2011:740, 69. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

146    Harmadszor egyfelől meg kell állapítani, hogy a 2010. július 20‑i első közleményében a Bizottság jelezte Magyarországnak, hogy a silók közvetlenül kapcsolódtak a cukorgyártáshoz, és így azokat le kell szerelni azon telephelyeken, amelyekre a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatást igényelték.

147    Másfelől a 2010. július 20‑i első közleményében a Bizottság kifejezetten emlékeztette Magyarországot arra, hogy a magyar cukoripari vállalkozások nem jogosultak a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatásra, ha a szerkezetátalakítási tervet nem hajtják végre teljes mértékben, és ha a cukorgyártási tevékenységekhez kapcsolódó épületeket, különösen a silókat, nem bontják le. E vonatkozásban emlékeztetett arra, hogy a 968/2006 rendelet 6. cikke (1) bekezdése akkoriban alkalmazandó változatának második albekezdésében foglalt leszerelési műveletek elvégzésének határideje 2011. szeptember 30‑án lejárt.

148    Következésképpen a 2010. július 20‑i első közlemény kézhezvételétől Magyarországnak volt még lehetősége elkerülni a vitatott korrekciót, megkövetelve a magyar cukoripari vállalkozásoktól, hogy a Bizottság értelmezésének megfelelően tartsák tiszteletben a szóban forgó szabályozást.

149    Mindazonáltal Magyarország, jóllehet már ismerte a Bizottság silók leszerelésével kapcsolatos álláspontját, nem tett semmilyen intézkedést az annak való megfelelésre. Ezzel szemben, ahogy az a mezőgazdasági alapok bizottságának 2014. november 18‑i ülésén ismertetett összefoglaló jelentés (lásd a fenti 33. pontot) 3.2.2 pontjából kitűnik, Magyarország továbbra is a saját értelmezése szerint alkalmazta a szóban forgó szabályozást, mivel két nappal a Bizottság és Magyarország között 2010. december 6‑án tartott kétoldalú találkozót követően (lásd a fenti 22. pontot) ez utóbbi a 968/2002 rendelet 22. cikke alapján feloldotta a teljes leszerelésre nyújtott szerkezetátalakítási támogatások kedvezményezettjei által adott két utolsó biztosítékot, jóllehet a silók még mindig megvoltak a kedvezményezettek régi cukorgyártási telephelyein.

150    Tekintettel a fentiekre, el kell utasítani a második jogalap második részét, amelyet a lojális együttműködés elvének Bizottság általi megsértésére alapítottak.

151    Mivel a Magyarország által felhozott jogalapok egyike sem volt megalapozott, a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

 A költségekről

152    Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

153    Mindazonáltal az eljárási szabályzat 135. cikkének (1) bekezdése szerint, kivételesen, ha az a méltányosság alapján indokolt, a Törvényszék határozhat úgy, hogy a pervesztes felet a saját költségein felül a másik fél költségei csak egy részének viselésére kötelezi. Egyébiránt ugyanezen szabályzat 135. cikkének (2) bekezdése szerint a Törvényszék a pernyertes felet is kötelezheti a költségek részbeni vagy teljes viselésére, ha az a pernyertes magatartása – beleértve a kereset benyújtását megelőzően tanúsított magatartását is – alapján indokoltnak tűnik.

154    Magyarország pervesztes lett. A Törvényszék a fenti 143. pontban azonban megállapította, hogy a Bizottság nem válaszolt Magyarország 2006. novemberi levelére. Ilyen körülmények között a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy igazságos és méltányos Magyarországot arra kötelezni, hogy a saját költségein felül a Bizottság költségeinek csak a felét viselje, és a Bizottságot arra kötelezni, hogy viselje a saját költségeinek a felét.

155    Végül az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

156    Következésképpen a Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1)      A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)      Magyarország maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségek felét.

3)      Az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeinek a felét.

4)      A Francia Köztársaság és az Olasz Köztársaság maga viseli saját költségeit.

Kanninen Schwarcz Iliopoulos

Kihirdetve Luxembourgban, a 2019. március 12‑i nyilvános ülésen.

E. Coulon       H. Kanninen

hivatalvezető       elnök

Tartalomjegyzék

Jogi háttér

A 320/2006/EK rendelet

A 968/2006/EK rendelet

A jogvita előzményei

Az eljárás és a felek kérelmei

A jogkérdésről

A 320/2006 rendelet 3. és 4. cikkének, valamint a 968/2006 rendelet 4. cikkének megsértésére alapított első jogalapról

A VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatások és a lojális együttműködés elvének megsértésére alapított második jogalapról

A VI/5330/97. sz. dokumentumban meghatározott iránymutatások megsértésére alapított első részről

A lojális együttműködés elvének megsértésére alapított második részről

A költségekről

*      Az eljárás nyelve: magyar.