AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2013. október 23.

F‑39/12. sz. ügy

BQ

kontra

az Európai Unió Számvevőszéke

„Közszolgálat – Tisztviselő – Értékelő jelentés – Lelki zaklatás – Kártérítés – Elfogadhatóság – Határidő”

Tárgy:      Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben BQ azt kéri, hogy a Közszolgálati Törvényszék egyrészt semmisítse meg a 2011. április 26‑i panaszának elutasításáról szóló 2011. december 7‑i határozatot, amely panasz arra vonatkozott, hogy a felperessel szembeni vétkes magatartása miatt állapítsák meg az Európai Unió Számvevőszékének felelősségét a felperessel szembeni vétkes magatartása miatt, másrészt kötelezze a Számvevőszéket az e vétkes magatartással a felperes számára állítólagosan okozott nem vagyoni és vagyoni kár megtérítésére.

Határozat:      A Közszolgálati Törvényszék kötelezi az Európai Unió Számvevőszékét, hogy fizessen BQ‑nak 2000 eurót. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja. A felek maguk viselik saját költségeiket.

Összefoglaló

1.      Tisztviselői kereset – Határidők – Intézményhez intézett kártérítési kérelem – Ésszerű határidő betartása – A határidő tartama és kezdete

(A Bíróság alapokmánya, 46. cikk; személyzeti szabályzat, 90. cikk)

2.      Tisztviselői kereset – Kártérítési kereset – Jogalapok – A kinevezésre jogosult hatóság által hozott, a rendelkezésre álló határidő alatt meg nem támadott határozat jogellenessége – Elfogadhatatlanság

(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)

3.      Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Közszolgálati kötelességszegés – Fogalom – A tisztviselő és a felettese közötti konfliktusokkal terhelt viszony fennállása – Bennfoglaltság – Feltételek

4.      Tisztviselők – Jogok és kötelezettségek – Az állítólagos lelki zaklatásra vonatkozó belső vizsgálat – A panaszos meghallgatáshoz, és a vizsgálati iratokhoz való hozzáféréshez való joga – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 12a., 24. és 26. cikk)

1.      A tisztviselő és az őt alkalmazó intézmény közötti munkaviszonyból eredő kártérítési kérelem benyújtására alkalmazandó szabályozásban előírt határidő hiányában az említett kérelmet ésszerű határidőn belül kell benyújtani, amit az adott ügy körülményeire tekintettel kell meghatározni.

Ezenfelül mivel az alkalmazandó jogszabályok nem adnak útmutatást, a Bíróság alapokmányának 46. cikke szerinti ötéves elévülési idő releváns viszonyítási tényező a tisztviselő kártérítési kérelme elfogadhatóságának megítélése során, anélkül azonban, hogy az merev és sérthetetlen határnak minősülne. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az említett 46. cikk szerint az ötéves elévülési idő a kárt okozó esemény bekövetkezésekor kezdődik, vagy pontosabban, amikor a jogi aktus vagy jogellenes magatartás káros következményei bekövetkeztek, vagy amikor a káros következmények észlelhetővé váltak.

(lásd a 38. és 39. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 51/81. sz., De Franceschi kontra Tanács és Bizottság ügyben 1982. január 27‑én hozott ítéletének 10. pontja; C‑282/05. P. sz., Holcim (Deutschland) kontra Bizottság ügyben 2007. április 19‑én hozott ítéletének 29. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T‑144/02. sz., Eagle és társai kontra Bizottság ügyben 2004. október 5‑én hozott ítéletének 66. és 71. pontja; T‑367/08. sz., Abouchar kontra Bizottság ügyben 2009. augusztus 27‑én hozott végzésének 22. és 23. pontja;

az Európai Unió Közszolgálati Törvényszéke T‑157/09. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 15‑én hozott végzésének 46. és 47. pontja.

2.      Ha a tisztviselő a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkében előírt határidőkön belül nem indította meg a neki állítólagosan sérelmet okozó jogi aktus megsemmisítése iránti keresetet, nem orvosolhatja e mulasztást – a maga számára új keresetindítási határidőt kialakítva – az e jogi aktussal okozott kár megtérítése iránti kérelemmel. A tisztviselő e határozat állítólagos jogellenességére sem hivatkozhat a kártérítési keresetében.

(lásd a 62. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑547/93. sz., Lopes kontra Bizottság ügyben 1996. február 29‑én hozott ítéletének 174 és 175. pontja; T‑81/99. sz., Schuerer kontra Bizottság ügyben 1999. december 1‑jén hozott végzésének 31. pontja.

3.      A tisztviselő és a felettese közötti konfliktusokkal terhelt viszony fennállása önmagában nem minősül az adminisztrációnak felróható közszolgálati kötelezettségszegésnek, kivéve ha megállapítják az adminisztráció mulasztását amiatt, hogy az hagyta, hogy súlyosbodjon egy olyan helyzet, amely mind a szolgálat működésére mind a résztvevők egészségére káros.

(lásd a 68. pontot)

4.      Még ha a tisztviselő által lelki zaklatás miatt előterjesztett segítségnyújtás iránti kérelem és panasz nyomán lefolytatott vizsgálati eljárás nem is tekinthető az említett tisztviselővel szemben indított vizsgálati eljárásnak, ez a tisztviselő a megfelelő ügyintézés elve alapján hivatkozhat arra a jogára, hogy a rá vonatkozó tények tekintetében meghallgassák, mivel az állítólagos lelki zaklatás miatt előterjesztett segítségnyújtási kérelmet elutasító határozat súlyos következményekkel járhat, továbbá a lelki zaklatást megvalósító magatartás rendkívül romboló hatással lehet az azt elszenvedő személy egészségére, és a lelki zaklatás megvalósulásának az adminisztráció általi esetleges elismerése önmagában is kedvező hatással járhat a zaklatást elszenvedő személy felépülésére irányuló terápiás eljárásban.

Mindazonáltal a meghallgatáshoz való eljárási jog nem foglalja magába azt a jogot, hogy az állítása szerint lelki zaklatást elszenvedő tisztviselő a teljes vizsgálati jelentésről, annak elkészítését követően, minden esetben tudomást szerezhessen, mivel a lelki zaklatást megvalósító magatartásra vonatkozó vizsgálat összefüggésében rendkívüli körülmények hiányában nem ésszerűtlen, hogy a tanúkat azáltal szándékoznak megvédeni, hogy biztosítják a névtelenségüket és az azonosításukra alkalmas összes adat bizalmas kezelését abból a célból, hogy maguknak a panaszosoknak az érdekében is lehetővé tegyék az objektív és semleges vizsgálatok tartását, amely vizsgálatokban a személyi állomány tagjai korlátozások nélkül működnek közre, továbbá hogy megelőzzék annak a veszélyét, hogy a tanúkat az eljárás alá vont személyek, vagy akár a panaszosok utólag befolyásolják, és ezáltal megőrizzék a szervezeti egységek megfelelő működéséhez kedvező munkaviszonyokat.

Amennyiben azonban a kinevezésre jogosult hatóság úgy dönt, hogy a vizsgálati jelentés következtetései alapján elutasítja a lelki zaklatást megvalósító magatartás miatt előterjesztett panaszt, a panaszos tisztviselőnek joga van a vizsgálati jelentés következtetéseit alátámasztó okok megismerésére, ami azt jelenti, hogy abban az esetben, ha ezek az adatok nem szerepelnek a kinevezésre jogosult hatóság határozatában, a panaszos tisztviselővel közölni kell a vizsgálati jelentés nem bizalmas változatát.

(lásd a 72–74. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑42/10. sz., Skareby kontra Bizottság ügyben 2012. május 16‑án hozott ítéletének 46. pontja; F‑43/10. sz., Cerafogli kontra EKB ügyben 2012. december 12‑én hozott ítéletének 85., 92. és 97. pontja, az ítélettel szemben T‑114/13. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt.