AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE

(harmadik tanács)

2012. november 14.

F‑75/11. sz. ügy

Vincent Bouillez

kontra

az Európai Unió Tanácsa

„Közszolgálat – Tisztviselők – Előléptetés – 2007. évi előléptetési időszak – Az előléptetés megtagadása – Megsemmisítés – Végrehajtási intézkedések – Az érdemek új összehasonlító vizsgálata – Az AST csoportba tartozó tisztviselők érdemeinek a szakmai előmenetelük alapján történő összehasonlító vizsgálata”

Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke alapján alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben V. Bouillez lényegében a Közszolgálati Törvényszék F‑53/08. sz., Bouillez és társai kontra Tanács ügyben 2010. május 5‑én hozott ítéletének (a továbbiakban: 2010. május 5‑i ítélet) végrehajtásaként lefolytatott érdemek új összehasonlító vizsgálata alapján a Tanács által 2010. október 1‑jén elfogadott azon határozat megsemmisítését kéri, amelyben a 2007. évi előléptetési időszakban a felperest nem léptette elő az AST 7 besorolási fokozatba.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Tanács maga viseli saját költségeit, továbbá köteles viselni a V. Bouillez részéről felmerült költségek egynegyedét. A felperes maga viseli a költségeinek háromnegyedét.

Összefoglaló

1.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Az egyenlő bánásmód elvének tiszteletben tartása – Annak szükségessége, hogy a kinevezésre jogosult hatóság az összes előléptethető tisztviselőre vonatkozó vizsgálatot végezzen

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

2.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Módozatok – Az AST csoportba tartozó tisztviselők – A szakmai előmenetel alapján különböző vizsgálat

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk; XIII. melléklet, 10. cikk)

3.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Figyelembe vehető körülmények

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk, (1) bekezdés)

4.      Tisztviselők – Előléptetés – Az érdemek összehasonlító vizsgálata – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok

(Személyzeti szabályzat, 45. cikk)

1.      A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése, amely előírja a kinevezésre jogosult hatóság számára az előléptethető tisztviselők érdemei összehasonlító vizsgálatának elvégzését, feltételezi, hogy az ilyen vizsgálat az összes előléptethető tisztviselőre vonatkozik, az általuk ellátott feladatoktól függetlenül. E követelmény ugyanis egyszerre a tisztviselőkkel való egyenlő bánásmód elvének és az előmenetelhez való jognak a kifejeződése.

Márpedig mivel a személyzeti szabályzat megalkotója egyetlen csoportba kívánta összegyűjteni az összes tanácsost, akár nyelvi feladatokat végeznek, akár nem, az említett hatóság feladata, hogy az ugyanabban a besorolási fokozatban előléptethető összes tanácsosra vonatkozóan elvégezze az érdemek összehasonlító vizsgálatát.

(lásd a 33. és 34. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑14/09. sz., Almeida Campos és társai kontra Tanács ügyben 2010. december 15‑én hozott ítéletének 31. és 35. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

2.      Az AST csoportba tartozó tisztviselőket illetően a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 10. cikke százalékos referencia‑arányszámokról rendelkezik az egyes besorolási fokozatokhoz tartozó üres álláshelyek meghatározása érdekében, amely arányszámok a különböző előmeneteli pályák szerint eltérnek.

Mivel az adminisztrációnak tiszteletben kell tartania ezen arányszámokat, a kinevezésre jogosult hatóság jogszerűen jár el, amikor az AST csoportba tartozó tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát a szakmai előmenetelük alapján különbözőképpen végzi el.

Ezzel összefüggésben az előléptetési eljárás keretében az AST csoportba tartozó tisztviselők előmeneteli pályánként való összehasonlítása nem sérti a személyzeti szabályzat 45. cikkét, mivel a személyzeti szabályzat XIII. mellékletének 10. cikke speciális szabályként eltérést enged a személyzeti szabályzat általános rendelkezéseitől.

(lásd a 35–37. pontot)

Hivatkozás:

a Közszolgálati Törvényszék F‑20/09. sz., Juvyns kontra Tanács ügyben 2011. november 10‑én hozott ítéletének 42. és 43. pontja.

3.      Azon érdemek összehasonlító vizsgálata során, amelyeket a személyzeti szabályzat 45. cikke szerinti előléptetési határozat meghozatala során figyelembe kell venni, a kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik.

Erre tekintettel a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése bizonyos mértékű szabadságot biztosít az intézményeknek az előléptethető tisztviselők érdemeinek vizsgálata során figyelembe veendő ténybeli körülményeket illetően, mivel ezeket nem sorolja fel kimerítő módon. A személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdése ugyanis a „különösen” kifejezés használatával pontosan meghatározza azt a három fő ténybeli körülményt, amelyet kötelező figyelembe venni az érdemek összehasonlító vizsgálatakor. Mindazonáltal ezzel nem zárja ki olyan más ténybeli körülmények figyelembevételét, amelyek szintén információt adhatnak az előléptethető tisztviselők érdemeiről. E megállapítást nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy az előléptetések terén a kinevezésre jogosult hatóság a jelöltek életkorát és a besorolási fokozatban vagy a szolgálatban töltött idejét kizárólag kisegítő jelleggel veheti figyelembe, vagyis akkor, ha az előléptethető tisztviselők érdemei különösen a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében kifejezetten említett három körülmény tekintetében egyenlőnek bizonyulnak. Ugyanis sem az életkor, sem az említett idő nem alkalmas önmagában arra, hogy információt adjon az előléptetés jelöltjeinek érdemeiről. Emiatt ezek a szempontok kizárólag az egyenlő érdemekkel rendelkező jelöltek közötti választás során vehetők figyelembe.

Továbbá az adminisztráció széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik azt illetően, hogy milyen jelentőséget tulajdonít a személyzeti szabályzat 45. cikkének (1) bekezdésében említett három szempontnak, mivel e cikk rendelkezései nem zárják ki az említett szempontok súlyozásának lehetőségét.

(lásd az 56–58. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság T‑132/03. sz., Casini kontra Bizottság ügyben 2005. szeptember 15‑én hozott ítéletének 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék F‑104/09. sz., Canga Fano kontra Tanács ügyben 2011. március 24‑én hozott ítéletének 68. pontja, az ítélettel szemben T‑281/11. P. ügyszám alatt fellebbezés van folyamatban az Európai Unió Törvényszéke előtt; F‑9/10. sz., AC kontra Tanács ügyben 2011. szeptember 28‑án hozott ítéletének 25. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.

4.      A kinevezésre jogosult hatóság széles mérlegelési jogkörét annak szükségessége korlátozza, hogy a tisztviselők érdemeinek összehasonlító vizsgálatát a szolgálat érdekében és az egyenlő bánásmód elvének megfelelően végezzék el. E vizsgálatot a gyakorlatban az egyenlőség alapján és összehasonlítható információforrásokból és adatokból kiindulva kell elvégezni.

A bíróság által ebben a tárgyban gyakorolt felülvizsgálatnak arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy tekintettel azokra a módokra és eszközökre, amelyek az adminisztráció álláspontjának kialakulásához vezethettek az adminisztráció a nem kifogásolható kereteken belül maradt‑e, és mérlegelési jogkörével nem élt‑e nyilvánvalóan hibásan.

A Közszolgálati Törvényszéknek következésképpen nem feladata, hogy az előléptethető jelöltek minden aktáját részletesen felülvizsgálja annak érdekében, hogy meggyőződjön arról, hogy egyetért a kinevezésre jogosult hatóság következtetésével, mivel ha ilyen gyakorlatot folytatna, kilépne az őt megillető a jogszerűségi felülvizsgálat kereteiből, és így saját értékelésével helyettesítené az említett hatóságnak az előléptethető pályázók érdemeire vonatkozó értékelését.

Ezenkívül a Közszolgálati Törvényszék tehát nem helyettesítheti saját értékelésével a kinevezésre jogosult hatóságnak a tisztviselők végzettségére és érdemeire vonatkozó értékelését, és a nyilvánvaló értékelési hiba miatti megsemmisítés csupán akkor lehetséges, ha az ügy irataiból kiderül, hogy az említett hatóság túllépte az említett mérlegelési mozgástér határait.

(lásd az 59–62. pontot)

Hivatkozás:

az Elsőfokú Bíróság fent hivatkozott Olaszország kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat;

a Közszolgálati Törvényszék fent hivatkozott AC kontra Tanács ítéletének 14. és 23. pontja; F‑51/08. RENV. sz., Stols kontra Tanács ügyben 2011. december 13‑án hozott ítéletének 37. és 38. pontja.